Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-20 / 297. szám

1 oldal ftELET-MAGYARöRSZÄfi 1973. december 2d. Gáspár Sándor felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) meg nem épített takarmány- szárítójára is 4,5 millió fo­rint állami támogatást vett igénybe, úgy, hogy a pénz­ügyi ellenőrzésnek kellett rendet teremteni. Szerencsé­re a követendő példák mesz- sze túlsúlyban vannak; ez a természetes és méltó szocia­lista nagyüzemeinkhez. A növénytermesztés kor­szerűsítésében szép eredmé­nyek születtek, de a munka dandárja még hátra van. A gazdaságoknak, a gabona- és a kukorica-termesztéshez ha­sonlóan, más terményeknél is ki kell választaniuk azo­kat a fajtákat, terrnry-si módszereket, amelyek révén e termények átlaghozamával 1974-ben is folytatjuk azt a bevált gyakorlatot, hogy megszüntetünk néhány, a népgazdaságban kialakult béraránytalanságot.' A II. negyedévtől a kormány 8. illetve 6 százalékkal emeli az állami szektor iparon és építőiparon kívüli ágazatai­ban ipari és építőipari tevé­kenységet folytató munká­sok bérét; 5 százalékkal az állami ipar és az építőipar nem fizikai munkát végző kisegítő dolgozóiét. Természetesen a vállala­toknak jövőre is lehetőségük lesz saját forrásaikból a bé­rek növelésére. 10—15 szá­zalékos béremelés jut a gaz­dasági és igazgatási helyi költségvetési szerveknek: ide tartoznak többek között a tanácsi költségvetési üze­mek, az állategészségügyi intézmények és a növényvé­dő állomások dolgozói. Át­lagosan 20 százalékkal emelkedik a költségvetési és vállalati kutatóintézetek ku­tatóinak, 10 százalékkal az egyéb munkakörben dolgo­zóknak a bére. Számottevő lesz a bérnövekedés a szín­házaknál és a színház jelle­gű intézményeknél. Az ál­lamigazgatás új bér- és címrendszerének bevezetésé­re is sor kerül július 1-én, a tavaszi országgyűlésen szö­vetett kérdés megoldásával, a tanácsi dolgozók bérének 15 százalékos emelésével együtt. A béremelés mértéke 5—15 százalék, a többi helyi állami igazgatási szerveknél és az igazságügyi adminiszt­ratív dolgozóknál. A bér­rendezés sikeres végrehajtá­sához a példa adott, hiszen az ez évi jó eredményekhez nagyban hozzájárult, hogy a bérezési különbségeket a vezetők és a dolgozók meg­beszélték és érvényesítették az előnyben részesítés nép- gazdasági és vállalati szem­pontjait. A központi és a vállalati béremelések, a mezőgazda- sági áruértékesítésből szár­mazó jövedelem, valamint a pénzbeni juttatások 14 szá­A IV. ötéves terv két leg­nagyobb szociálpolitikai programja a népesedéspoli­tika és az idősekről történő gondoskodás. Ez utóbbiak te­kintetében 1974-ben is nö­veljük a társadalombiztosí­tási kiadásokat, támogatjuk a szociális otthonok, klubok működését, a szociális segé­lyek kifizetését, de a régi nyugdíjrendszerből eredő problémák átfogó rendezését csak 1975-re ígérhetjük. A jövőben a kormány ál­tal meghirdetettek végrehaj­tásaként 550 millió forintot folyósítunk a költségvetésből a osaládi pótlék, 460 millió forintot a gyermekgondozási segély. 250 millió forintot az anyasági segély növelésére és mintegy 100 millió forin­tot azért mert a gyermek- ápolási táppénzt szélesebb körben lehet igénybe venni A gyermekintézményi há­lózatot is olvan mértékben kell bővíteni hogy a népese, désoolltikai intézkedések ne növeli ék az amúgy is meglé­vő feszültségeket. Jövőre a gyermekgondozási segély és a hólesődéi ellátás a 3 éves­nél kisebb gyermekek több mint felénél oldja meg az is felzárkózhatunk az élenjá­ró európai szinthez. Tisztelt képviselő elvtársak! A gazdálkodási kilátások, amelyeket csupán körvona­laztam, minden állampolgá­runkat azzal a bizonyosság­gal tölthetnek el, hogy bizto­sítottak a jobb életkörülmé­nyek anyagi feltételei. 1974- ben — mint azt már említet­tem — 5—5,5 százalékra ter­vezzük a reáljövedelem nö­vekedésének ütemét. Nem állítjuk, hogy ez az ütem ele­gendő lenne minden ma ismert társadalmi, szociális gond megszüntetésére. Mégis lé­nyeges rámutatni, hogy gyor­sabb a növekedés, meghalad­ja a IV. ötéves terv átlagát’ s ami a fő, összhangban vap a közös munkánk várható eredményével! zalékos bővülése alapján a lakosság pénzbevételei 9 százalékkal emelkednek. Eb­ben szerepe van annak Is, hogy a törlesztési tervnél korábban, az év végéig fo­lyamatosan visszafizetjük a békekölcsönöket. E gyors jövedelemnövekedés a kiske­reskedelmi áruforgalom len­dületes fejlődésén kívül a lakossági megtakarítások gyarapodását is elősegíti, ma« oldalról a lakossági hi­telek iránti kedvet élénkíti. Némelyeknél nemcsak gyors a jövedelemnövekedés ha­nem indokolatlanul magas is. A lakossági adóztatás szabályozásában ezért a jö­vőben Is tovább haladunk azon az úton. amely a szo­cialista társadalom elveiből fakadó, igazságosabb jöve­delemelosztást érvényesíti a gyakorlatban. A kormány az idén köte­lezettséget vállalt arra. hogy a fogyasztói árszínvonal 3,6 százalékkal nagyobb mér­tékben nem emelkedik, s ezt az ígéretet betartottuk. Év közben kisebb árleszállításo­kat hajtottunk végre. Egyes, a lakosság ellátásához szük­séges téli termékekből^ hi­ány mutatkozott, nehány cikket.' például 10 ezer va­gon burgonyát importból szereztünk be. Az 1974. évi népgazdasági terv szerint a fogyasztói árszínvonal emel­kedése nem haladhatja meg a 2 százalékot. A világpia­con éleződő infláció miatt — mint említettem — ez csalt úgy lehetséges, ha a költségvetés az import drá­gulás túlnyomó részét kö­zömbösíti. Ezt azonban nem lehet minden cikknél meg­tenni és ezért számolni kell egyes — nem alapvető — fogyasztási cikkeknél esetleg kisebb áremelkedéssel. A kormány 1974-ben is csök­kenti egyes termékek árát. főleg Olyanokét, ahol új ka­pacitások lépnek életbe és ahol az alacsonyabb ár foly. tán emelkedő kereslet is biztonsággal kielégíthető. elhelyezésükkel, nevelésük­kel járó gondokat. Nehéz, hosszantartó fel­adatra vállalkoztunk a köz­oktatás fejlesztési program­jának kialakításával és meg­valósításával. A közoktatási rendszer korszerűsítésével összhangban a közművelődés is előtérbe kerül, hiszen a tudás olyan hatalom, ame­lyet nem elég megszerezni de meg is kell őrizni. meg is kell újítani. A kulturális élet és az oktatási rendszer általános fejlesztése mellett a következő esztendőben is­mét további minőségi javu­lást segítünk elő: 140 millió forinttal támogatjuk az ál­talános iskolák anyagi ellá­tási színvonalának emelését, a felszereltségben lévő szín­vonalkülönbségek mérséklé­sét. A fizikai dolgozók te­hetséges gyertuskelnek to­vábbtanulására — a folyó tanévben először — tízezer ifjú számára évi 2—4000 fo­rintos középiskolai tanulmá­nyi ösztöndíjat alapítottunk. Nagy a politikai és társadal­mi szerepe a tanácsi irányí­tás alá kerülő szakmunkás­képzésnek és a szakmunká­sokat felső fokú tanulmá­nyokra előkészítő tanfolya­moknak is. A most záruló esztendőben a tervezettnél 3—4 ezerrel több lakás épül, 1974-ben pe­dig 85—80 ezer lakás készül el. Ez erősíti várakozásunkat, hogy minden bizonnyal fel­építjük a IV. ötéves tervre előirányzott 400 ezer lakást. A többszintes lakásépítkezé­sekhez nyújtott kedvezmé­nyes hitelek, az új pénzügyi feltételek, az állami vállala­toknál dolgozó munkások la­kásépítésének támogatása egyaránt hozzájárult ehhez az eredményhez. Ahhoz, hogy fejlődésünk még gyorsabb és hatéko­nyabb legyen, az szükséges, hogy a jövő évi terv és költ­ségvetés végrehajtásának legfőbb tennivalóit a gazda­sági vezetés és végrehajtás minden posztján jól ismerjék és érvényesítsék. A törvény- javaslat bemutatásakor eze­ket szeretném a tisztelt or­szággyűlés plénumán a köz­vélemény figyelmébe ajánla­ni: 1. Jelentősek és tovább növekednek a népgazdaság­nak azok a terhei, amelyeket a fejlesztési terveknél szá­mításba vett, de a megváló- sításnál nem realizált válla­lati jövedelmek pótlása je­lent, vagy amelyek az elha­tározott célok terven felüli megvalósítási költségeiből adódnak. Ezek olyan veszte­ségek, amelyek csökkentik az új célokra fordítható forrá­sokat és végső soron fékezik a gazdaság növekedési üte­mét. Alapvető érdekünk, hogy e helyzeten változtas­sunk, aminek egyetlen útja a befektetések1 hatékonyságá­nak az eddiginél gyorsabb növelése. 2. Mai fejlettségünk szigo­rú határt szab az igények kielégítési szintjének is. Erő­síteni kell tehát azt a köve­telményt, hogy a célokat tár­sadalmi, gazdasági fontossá­guk szerint rangsoroljuk, anyagi erőforrásainkkal pe­dig szerényen gazdálkodjunk, a takarékos megoldásokat vá­lasszuk. 3. A gazdálkodásban nagyobb figyelmet kell szentelni a jövedelmezőséget befolyásoló tevékenységnek, a költség­csökkentésnek, az ésszerű ka­pacitáskihasználásnak, a vá­sárlási és értékesítési árak előnyös alakításának. 4. A gazdaságosabb — min­den piacon versenyképes — termelési szerkezet kialakí­tásában az eddiginél na­gyobb szerepet kell szánni a nemzetközi termelési koope­rációnak, mindenekelőtt a szocialista integráció kere­tében, de más viszonylatok­ban is. 5. A jövő évi terv és költ­ségvetés néhány tekintetben az eddiginél is összetettebb feladat elé állítja a gazdasá­gi vezetőket. Ezért nagyon fontos, hogy a vállalatok, szövetkezetek és költségvetési intézmények gondosan mér­jék fel a gazdálkodásukra ha­tó tényezőket, előrelátó és jól megalapozott végrehaj­tási programot dolgozzanak ki terveik megvalósításához. Az 1974. évi népgazdasági terv és az állami költségve­tés ennek a programját tar­talmazza és új sikereket ígér, ezért kérem a tisztelt ország­gyűléstől a törvényjavaslat elfogadását. A pénzügyminiszter expo­zéja után szünet következett, majd Varga Gáborné elnök­letével folytatódott az ülés. Elsőnek Kurucz Márton (Csongrád megye) a terv- és költségvetési bizottság elő­adója szólalt fel, majd dr. Havasi Béla (Borsod), dr. Kaposvári Júlia (Budapest) és Hever Lajos (Heves me­gye) mondotta el beszédét. Ezután szünet következett. Szünet után az elnöklő Apró Antal bejelentette, hogy a szünetben — az or­szággyűlés Ipari bizottsága ülést tartott: tagjai közül a bizottság elnökévé választot­ta Csépányi Sándort, az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigaz­gatóját, Borsod megye 13-as számú választókerületének kéoviselőjét. Ezután Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tsgia. a SZOT főtitkára szólalt fel. Tisztelt országgyűlés! A pénzügyminiszter elv­társ által ismertetett számok és tények azt bizonyítják, hogy hazánkban a szocializ­mus társadalmi, gazdasági alapjai gyarapodnak, erősöd­nek. Gazdaságunk, minden gond» és nehézség ellenére, töretlenül fejlődik. Népünk jóléte növekszik. Termelési és életszínvonal-emelési el­képzeléseink. terveink meg­alapozottak, a IV. ötéves terv időarányos követelmé­nyeinek megfelelően alakul­nak. A jövő évi terv- és költségvetési javaslatnak is egyik legfontosabb jellem­zője. hogy a realitáson alap­szik. Pártunk mindig ügyelt és ügyel arra, hogy olyan program kerüljön az ország- gyűlés elé, amely a valóban elérhető célok és a tényleges lehetőségek legteljesebb összhangjára épül. Ezért az előterjesztett javaslatot meg­alapozottnak. végrehajtható- nak tartjuk. Mindannyian tudjuk, hogy eddigi eredményeinkben — munkásosztályunk, dolgozó népünk áldozatos erőfeszíté­sei mellett milyen érdemei vannak a társadalmi-gazda­sági élet különböző területe­in dolgozó vezetőknek. A munkásosztály, a dolgozó nép velük és általuk is bi­zonyította, hogy nemcsak az urak nemcsak a tőkések ké­pesek és alkalmasak a gaz­daság, a társadalom, az or­szág vezetésére. Az elmúlt csaknem három évtizedes — történelmünkben egyedül­állóan gyorsütemű — fejlő­dés, a dolgozó néptömegek felemelkedése, emberibbé, egyre jobbá és szebbé váló élete ékesen szóló bizonyság. Bizonyítja, hogy a mun­kásosztály pártja politiká­jának szellemében dolgozó, a szocializmus építésén mun­kálkodó vezetők — a meg­lévő sok gond és nehézség ellenére is — jobban és eredményesebben szolgálják a haza, a nép ügyét, mint a régi kiváltságos osztályok iképviseiői valaha is tették. A mi vezetőink túlnyomó többségé' a‘ munkásosztály, a dolgozó parasztság soraiból került felelős posztra és megbízatását tisztességgel, becsülettel, felelősséggel igyekezett ellátni. Vannak általános irányel­veink, hogy egy vezetővel szemben mik a követelmé­nyek. A kérdést mindig úgy kell feltenni, hogy valaki képes-e megfelelni a szocia­lista vezető iránt támasztott sokrétű követelmények ösz- szességének. A mérce ma­gas. De engedményeket nem tehetünk. Vannak vezetők, akik csak úgy képesek dolgozni. ha minden nap megmondják nekik: ezt és így kell csi­nálni. Ha elvégzik a mun­kát ez önmagában nem is rossz. De amikor önállóan kell dönteniük és intézked. niök, akkor már jelentkez­nek a nehézségek, megáll a tudományuk. Nagyon sok követelményt kell figyelembe venni, ami­kor mércét állítunk. Azt gondolom, a mi viszonyaink között elengedhetetlen köve­telmény: a vezető úgy vé­gezze a munkáját, hogy a szocializmus ügyét a leg­jobb tudása szerint képvi­selje és előre vigye! Tartson fegyelmet, teremtsen olyan emberi viszonyokat és olyan légkört, hogy mindenki szí­vesen dolgozzék és lássa el a rábízott feladatokat. A vezetőtől minden szin­ten meg kell követelni, hogy merjen állást foglalni és véleményt mondani befelé is felfelé is. Merjen tehát irányítani, vezetni. Régi munkásmozgalmi ta­pasztalat, hogy a dolgozók azt a vezetőt fogadják el, azt támogatják igazán, és azzal haladnak együtt, akiről érzik, hogy felfogásában, magatar­tásában olyan mint ők, vagy amilyenek ők szeretnének lenni. Minden vezetőnek meg kell értenie, hogy nemcsak a szakmai tudása, hanem poli­tikai érettsége, meggyőződé­se, emberi mivolta is napon­ta mérlegre van téve. Képle­tesen szólva: nem elég, ha csak a kocsi rúdja mutat ve­zérlő csillagunk, a szocializ­mus felé. Az egész kocsinak kell, minden utasával lendü­letesen a kitűzött cél felé ha­ladnia. Tisztelt országgyűlés! Ügyünk megvalósításának legfontosabb hajtóereje a gördülékeny, fegyelmezett és hatékony munka. Ez elsősor­ban nem a rendszabályoktól, hanem a kedvező feltételek következetes megteremtésé­től függ. Olyan közszellemet és munkahelyi légkört kell kialakítanunk, amely ,az em­bereket alkotókészségük ki­bontakoztatására, a közös cé­lokért vállalt erőfeszítések­re ösztönzi. Nyilvánvaló, hogy ebből a szempontból alapvető szerepe van a munkahelyi demokratizmusnak. önkritikusan meg kell ál­lapítanunk —, s ezt most a SZOT főtitkáraként Is mon­dom —, hogy az elmúlt idő­szakban többet beszéltünk a munkahelyi demokrácia fej­lesztésének szükségességétől, mint ahogyan érdemben elő­re vittük ezt a nagyon lénye­ges kérdést. A párt nem egy határozatában rögzítette az üzemi demokrácia fejleszté­sével kapcsolatos álláspont­ját, de még mindig nem si­került megfelelő haladást elérni. Vannak még szép számmal „bátor emberek”, akik a dolgozók igényelt, a párt álláspontját, a kormány ezirányú törekvéseit figyel­men kívül hagyják és meg­sértik a dolgozók demokra­tikus jogait. A Magyar Szocialista Mun­káspárt már 1957-ben meg­hirdette, hogy népi rendsze­rünk hatalmi szervei nem uralkodnak, hanem szolgál­nak. A munkásosztály ügyét szolgálják. Ez egyénekre is vonatkozik. Mindenkinek tu­domásul kell vennie, hogy ma is, holnap is csak azt te­hetjük amit a munkásosz­tály ügye igényel és követel. Csak ezt tehetjük, mert a munkásosztály és népünk mást nem is támogat nem is fogad el. Az üzemi demokrácia fej­lesztésének lehetőségeit vizs­gálva minden valószínűség szerint arra a következtetés­re jutunk, hogy nem lehet csupán valaki jóindulatára bízni, melyek ezek a kérdé­sek, amelyek eldöntése előtt a párt- és a szakszervezeti szervek közreműködésével kötelesek tanácskozni a dol­gozókkal. Világosan kell lát­ni hogy a közösség, a töme­gek igényei, társadalmunk szocialista jellegének és szocialista vonásainak erősí­tése olyan politikai döntést igényel, amely több demok­ráciát és még határozottabb, céltudatosabb munkát kell, hogy eredményezzen. Népünk közös munkájá­nak eredményeként az egyes ember számára is minden több jut az anyagi javakbóL Ez a szocialista társadalom­ban törvényszerű. De az már nem törvény- szerű, hogy jónéhány ember-' nél a forintban, tárgyakban- és szolgáltatásokban kifejez­hető gazdagodás együttjár a szocialista emberi értékek megkérdőjelezésével, a be­zárkózással, a közösségtől való elszakadással, egyszó­val a kispolgári szemlélet- és életmód terjedésével. Vezér­elvünk mindig, minden kér­désben az, hogy a munka társadalmi hasznosságát nö­veljük. így van ez a gazda­sági életben, de így van a kulturális területen is. A csak helyenként jelent­kező, de mégis kárt okozó jelenségek ellen a közösség erejével, a politikai tömeg­munkával, a neveléssel, a művészetekkel — tehát minden lehetséges eszközzel — fel kell lépnünk. Ezért a társadalmi morált úgy kell alakítanunk, hogy csak a közösség iránt elköttelezett, a saját érdekeit ennek alá­rendelni képes, a szocialista erkölcs követelményeit mér­cének tekintő embert övezze megbecsülés és ez legyen a legbiztosabb út az anyagi boldoguláshoz is. A költségvetés jóváhagyá­sa fontos politikai és gazda­sági döntés. Az MSZMP Központi Bizottsága úgy ítéli meg, hogy a beterjesztett 1974. évi költségvetés mind tartalmát, mind arányait te­kintve megalapozott és vég­rehajtható .összhangban van alapvető társadalmi célja­inkkal. A tennivalókat az Ország­gyűlés, most meghatározza, törvénybe foglalja. Ezután már a mind eredményesebb, cselekvő megvalósítás kerül sorra. A beterjesztett költségve­tést a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfoga­dom. Gáspár..Sándor nagy tans- sal fogadott beszéde után folytatódott a vita. Felszólalt Tóth Géza Szabolcs-Szatmár megyei képviselő (beszédet lapunk 3. oldalán közöljük). Kelemen Sándor (Bács-Kis- kun), Pályi Sándorné (Veszp­rém), Káli Ferenc (Fejérj, dr. Lukács János (Zala), Oláh János (Szolnok), Weisz- böck Rezsöné (Győr-Sooron), Kapilier Imre (Vas), Bálint Istvánná (Békés), Sümegi János (Nógrád) és Riss Jenő (Budapest) képviselő, majd ezzel az országgyűlés szer­dai tanácskozása befejező­dött. Ma délelőtt a jövő évi költségvetés feletti vitával folytatja munkáját az ülés­szak. Magyar vezetők táv’rata a DNFF évfordulója alkalmából DR. NGUYEN HUU THO úrnak, a Dél-viétnami Nem­zeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága elnökének. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megala. kulásának 13. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa ég a dolgozó magyar nép nevében szívből jövő őszinte jó­kívánságainkat küldj’lk önöknek a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának és Dél-Viet- nam hős népének. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front a meg­alakulás óta eltelt időszakban meggyőzően bizonyította életerejét, tevékenyen szervezte és irányította Dél-Viet- nam testvéri népének hősi harcát, nemzeti függetlenségéért szabadságáért és társadalmi haladásáért, őszintén örülünk nagy sikereiknek, amelyek elősegítették, hogy létrejöjjenek a béke feltételei Vietnam földjén. A magyar nép továbbra is szolidáris a vietnami nép harcával és a jövőben is megadja a szükséges támogatást annak érdekében, hogy a párizsi megállapodások érvénye­sítésével elősegítse a békés, független demokratikus Dél. Vietnamért, a nemzeti egyetértésért folytatott küzdelmét. Az évforduló alkalmából szívből kívánjuk a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának és a frontban tömörült hazafiaknak, hogy eredményes munká­jukkal sikeresen valósítsák meg nemes célkitűzéseiket Vi. etnam és Indokína békéje, a vietnami nép társadalmi ha­ladása javára. Budapest, 1973. december 20. KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PA L, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke KÁLLAI GYULA, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke Intézkedések a bérarány- talanságok megszüntetésére Népesedéspolitikai feladataink

Next

/
Thumbnails
Contents