Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-16 / 294. szám
C. dMa! ket.tst-magyärorszäg «r vmmrm mücmm > Szállási László; A piros J elen voltam amikor nagy. óvatosan és kellő körültekintéssel levették a gumikerekű takarmánya* szekérről. Természetesen darabokban, mert a két szár J»yú ajtón így is elég volt vele befurakodni a bútorokkal és vasból bütykölt virágállvá- tsyokkal zsúfolt előszobába. Mert azt sem akarták ám a cipekeaők — a gyakorlott férj ti beleszoktatott vő, a néha szemtanú munkatárs — hogy már az első alkalommal pre- zúrt ejtsenek rajta, s ezzel magukra zúdítsalak egy halom veszedelmet. Róza, az idősebbik háziasszony részéről, ste. nemcsak szavakban volt kemény és olykor darabos. Ha kellett, a íérfimunka sem fogott ki rajta. Cipelte a zsákot, a terménynyel rakott kosarakat ég amikor a közös ben arattak, a gyengébb kaszást, ahogy egymás között mondani szokták, valósággal beteszed te a marokba. Egyszóval kevesen jár tek « nyomában. — Nem tudtok vigyázni, hol a szemetek? Hogy az én istenem lyukasszon ki minden boroshordót, meg kanosét! Na megállja- tok, csak legyen egy tez-kö&gyűlés, tudom istenem, hogy én leszek az első, aki két kéz- ssei szavaz « szóló kiszántása mellett! Csák Várjatok, nagy legények, várjatok...! Mintha mér hallották volna Is a fentié- iwt. És azon a jól ismert hadaró, csattogó hangon, amelyet csak messziről jó észlelni. Ezért kézzel-lábbal, szemmel-szájjal figyelmeztették egymást — közben jómagamai, hogy hátha mégis bekövetkezik a becsapódás — mert nem lett volna alap nélküli, ha történik valami. A presszót el sem kerülhették. Akkor aem. amikor Hangyának nevezték, mert olyan keresztutca sarkára tervezték az egykoriak, mely mindenkinek útjába esett, ha templombe mentek, ha jöttek, vagy éppen a községházán volt dolga valakinek. Most csak feketét Ittak. De a szokásos béléssel, mely a belelöttyentett fétóeci büdöset jelentette. Aztán két lemezt vittek haza a vasasból, egy illetőnek, akitől dehogy szabadultak addig, míg egy csepp delevári volt a kancaóban. Járásán, mozgásán nem látszott ez egyiknek sem, de Sándor, a termetre szintén tagba «akadt vő, már gűrvaü igazította csajla sze tű kalapját és ismételgette szava járását, hogy aaseígaz. (Az az sem igaz helyett.) Mivel szerencsésen zajlott le minden — vtt* csak azon volt, hová is tegyék egyelőre — maradt Időm mindenre. Megfigyelni az arcok játékát, hogy a feszítettből mint vált át a'{Tértire, szemeikben a megelégedést, stb., aztán a vtáslatást felém.- hogy -a-éj<égieket ÍBmeró, mit szólok, mindezekhez? Vajon gzá- «lomra le élményt jelent ennek a piros hu ■atd bútordarabnak itteni megjelenése? Ha egyetlen szóval azt válaszolnám, hogy Igen, — mert a kisebb dolgok mellett sem tudok elmenni megjegyzés nélkül és ha egyébként nem magamban teszem — nem lenne teljes a befejezés. Mert fontosak ugyan a kilométerkövek bármilyen rendű és rangú út mellett, hiszen jelzik a megtett távolságokat, de a rajta haladók erőfeszítéséről keveset mondanak. Holott az a döntő, mégha csak rövidéin, szinte csak címszavakban telik rá időből-erőből. M ert N. Sándor bácsi, a szikár termetű egykori családfő — nyugodjon békében, mert jussa van rá — már fiatal korában kiváltott sorstársai közi-) Attól kezdve, hogy amikor a láplecsapolás utáni évtizedek nagy versenyfutásában, sok század magával lemaradt, nem a harmadosságot, hanem az állami szolgálatot választotta. így Jett belőle útkaparó, így hát kenyérgomdjai nem voltak. Annál inkább lett később, amely a családi helyzetéből eredt. Ugyanis hiába volt megfelelően vallásos, tehát hitt az eleve elrendelésben, mégsem volt abba belenyugodva. Azzal iß hiába példálóztak előtte, hogy majd adnak a lányokért fiút, hisz" azokból viszont három volt, valami megmagyarázhatatlan arisztokratizmussal a családi név' folytatására vágyódott. — Nekem fiú kel! és fiú — hajtogatta makacsul. A másik meglepetés pedig akkor keltődéit, amikor a legénysorba cseperedett fiú, akit teljes név használattal és joggal fogadtak magukhoz a rokonság egyik oldalágából, ott maradt az udvaron. Vőnek a kisebbik lány oldalán, az öregekkel egy' fedél alatt és •gy kenyéren. A harmados sorsot tehát a megnövekedőit család nem kerülhette el. Legfeljebb abban voltak különbek, hogy nem váltogatták gazdáikat. Nem támasztották minden tavasz- sszal más és más gazdaháznál az ajtófelet, hogy jut-e számukra pár köblös kapálni való és milyen? Messze-e. közel-e. vagv olyan amllvet mindibe sem érdemes megmunkálni? Természetesen rájuk sem lehetett panasz. Úgy dolgoztak, mintha a maguké lett volna. Takarékosan, szépen, odaadással. A gazda pedig ennek érdekében abba is beletörődött, hogy N. Jóska nem olyan, mint a többi harmados. Szembe dicsér, hát mögött szid. ha nem látják lop, ha teheti lóg, stb., amint mondogatták, hanem annak véleménye is van. A szántás milyenségétől, egészen a világ dolgáig. Mindez a felesége csitítgatása ellenére történt. Hogy hallgass te. fogd be a szád te maM megsoka!'iák és ha nem is vitetnek el de behívatnak katonának, s nézhetem Itt- bol magamat a pulyákkal 1 A katonáskodást és a háborút, azonban így sem kerülte el. Megjárta és megcsodálta Ukrajna mezőit, tanyáról-tanyára bujdosott tu Alföldem, de mire negyvenöt tavaszán a W? 3. december fft * V rekamié földosztásra került a sor, mir idehaza tűnődött az új helyzet fölött. Ezért ki mást küldhették volna a nemzeti bizottságba, majd a földosztóba a végeslek, mint azt a magabiztos, jó szótehetségű, egyenes jellemű, sokat próbált fiatalembert? (A végesiek, vagy ahogyan legszívesebben mlegették a fentebb lakók; bödösvég.) Í gy kezdte szolgálni fizetség nélkül évekig a közt. • Vetette haza az éjfél a helyi gyűlésekről, ahová a tüzelőt is maguk vitték a hónuk alatt, töltötte el a drága napokat a járásin. reprezentált a saját zsebére, ha küldött érkezett, stb., mégis mennyien megdöbbentek, amikor annak kelt híre, hogy a község főbírója lett. Sokan csak a vállukat vonták meg, némelyek azt hümmögték, hogy ott is keU lenni valakinek, de a vélemény sesn maradt el. — Nem útkaparás az, hé! — Nemcsak beszélni kell ott, hanem tudni! — Hagyjátok, hadd teljen be a sor! Ha már szolgából lehetett kurátor az egyháznál. miért ne lehetne útkaparóból bírónk? Azonban nagyot csalódtak benne. A visz- szavágás, a várt boeszú elmaradt, sőt magatartásán sem sokat változtatott. Jóskának, Jóska bátyámnak, vagy öcsémnek maradt a nagyon hivataloskoa'ók előtt pedig elvtárs lett. (Csizmanadrágjához szandált húzott, régi kalapját fejébe nyomta és bárhol leszállt kerékpárjáról, ha szólították.) .Közben sem pihent. Rendezgette gyarapodó ki* gazdaságát, mert « kapott három holdhoz, hogy újra harmadába ne szoruljon, négy köblöst szerzett és kicserélgette a hozzá való felszereléseket. Uj ekét, új boronát szerzett, szekeret mondva csináltatott és jószága sem volt akármilyen. Jól ápolt, jól táplált eísöborjae tehenek ballagtak piroske- rekű ezekere előtt, ahogy a mezőre ment Ezt sem hagyták szó nélkül az emberek. — Csak ügyes ember ez a Jóska! — így kell ezt csinálni, akinek esze van! — Ide is mutatni egy kicsit, meg amoda is es futhat a csikó. Ezután következett a legnagyobb meglepetés, mely nemcsak az ellenségeit, de a jóakaróit is megdöbbentette. — Nincsen észnél ez az ember! — Isten az atyám, hogy Kallóban a helyet , •, —- Vagy így akár újra feltűnni! Negyvenkilenc őszén jfelt. ez.. Az első tszcs-alakítás időpontjában, amikor N. Jóska nemcsak aláírta nevét, annak a bizonyos papírnak, hanem elsőnek adta oo'a mindenét. Az ekét, a boronát, a piroskerekű szekeret, az egyik tehenet, a kötelet, az oldalrudat, sőt az eketisztító isztikét is feldobta mindezek tetejére. E bbe a felesége sem volt teljesen belenyugodva. Az égjük sógoráról nem is beszélve, amelyikkel tőszomszédok voltak, akivel attól a perctől kezdve a köszönő viszonyt sem tartották. Sőt. még a nevét sem volt szabad előtte kiejteni. Az asszonyok összejártak, a gyerekeik szintén, de ők mintha nem lettek volna. — Csak tj haragudjatok, a szuszt belőletek, de ml nem — jegyezte meg nem egyszer a felesége, amikor látta, hogy az utcán a két ember kikerüli egymást! N. Jóska válasza félremagyarázhatatlar volt. — Addig is kommunistának tartottak amikor nem voltam az, most miért ne mutatnám meg, amikor az vagyok. Te peoi? akkor beszélj, ha kenyered nem lesz... Szava csengett, szép hosszú pillájű barne szeme pedig meg sem rebbent, amint szembe nézett, villámló tekintetű feleségével. (Aki csak annyit válaszolt rá magában. hogy azért jobb lett volna, ha napos korodban ett volna meg a fene.) Csak egyetlen mozzanatot a kezdetből. A tagosítás alkalmával a táblába esett ♦őrületüket nem igen igyekeztek letakarítanl. a gazdák. Hiába volt a tanácsi felszólítás, papíron a bírói határozat a kilátásba helyezett pénzbírsággal, súlyos esetben az elzárással, nem haladt kellően a munka. Belefogott abba mindenki, nehogy a szabotázs vádjával illethessék, csak éppen nem siettek. Mi lesz velük vetés nélkül, törték is fejüket az akkori vezetők? Jóskának eszébe jutott valami. Az új gépállomás traktorja ugyanis már napok óta ott püfögött a kijelölt tábla végében és anélkül, hogy egyetlen barázdát húzott volna. Ezt npm is bánta a traktoros, mert az akkori bérrendszer szerint kapta az órabérét és a kinti pótlékot. A fülig olajos ember azonban ijedt arcot vágott, amikor JÓ6ka előhozakodott javaslatával. — Ha akarja, tegye az eTvtáre, de én nem... én nem — rázta makacsul hozzá a fejét és magában emigyen folytatta. Én haragítsam magamra őket, én, aki belő- lük akarok élni? Hisz ha azoknak szántok, azonnal adják a bért, hozzá a prémiumot, meg azt a kis ezt-azt na? (Tavaly is ott volt a kis a'emizson a kormány tövéhez kötve és soha nem volt üresen.) Jóska végigmérte az embert. Mondani ikart nek! valamit, de lenyelte. Jobb ha ő emészti meg. minthogy másnak a torkán lkad ion. gondolta át hirtelen az egészet. Aztán felült a felajánlott gépre és mivel volt jártassága a kapcsolásban, mert nem hiába szolgált az utászoknál' egyesbe tette és nagy óvatosan, de borzalmas pöfögtetéssel, körbe ment egyszer az árokkal és dűlővel szegett IKrutilla József rajza) Számneveknek nevezzük azokat a szavakat, amelyek dolgok, tárgyak, élőlények és személyek számát, mennyiségét, vagy azoknak a sorban elfoglalt helyét jelölik meg. Az előbbiek a töszámnevek. az utóbbiak sorszámnevek. „Huszonöt éve alakultak megyénk első termelőszövetkezetei” — írta a napokban a Kelet-Magyarország. „Ünnepi közgyűlésen emlékeztek meg Tiszadob lakói termelőszövetkezetük, a Táncsics Tsz megalakulásánál; 25. évfordulójáról.” Az első mondatban a huszonöt gzó tőszámnév, ugyanis az első termelőszövetkezetek megalakulásától eltelt évek számát jelöli még. írásiban arab számjegyekkel szoktuk jelölni, a folyamatos szövegben a rövidebb számnévi alakokat általában betűvel írjuk. A második mondatban a 25. sor számnév, mert az évfordulók sorában az idei a huszonötödik. Tfásban a rövidebb alakokat betűvel írjuk, a hosszabbakat arab számmal és ponttal jelöljük, úgy, ahogy az idézett mondatban is található. Néhány esetben a sonszámnevet római számmal írjük. A századok, a hónapok, a kerületek, az iskolai osztályok, évfolyamok megjelölésében ezek szokásosak: „A XX. században élünk’’, „A II. évfolyam hallgatói Győrbe utaztak?, „Várjuk a szótár II. Jgötetét” stb. 'lj9l tő-itórszámneveken kívül szoktunk ' beszélni tórtszámnevekről is. Ezek azt tóié' zik ki. hogy az egésznek hány egyfoima részre bontással nyert töredékéről van szó. „A jobbágyok kilencedet fizettek” mondatban a kilenced az egésznek kilenc egyforma részéből egy részt jelent. A „Termése három ötödét eladta” mondatban a három ötöd az egésznek öt egyenlő részéből három részt jelent. Az efféle törtszámneveknek: harmad- fél, négy ed fél, vagy Pálóczi Horváth Ádám dalgyűjteménye címében (Ó és új, mintegy ötödfélszáz énekek...) az ötödjélszáz törtszámnév jelentése: kettő és fél. három és fél, négyszázötven (négy és félszáz). Néhány esetben előfordul az, hogy sorszámot írunk, de tőszámot. mondunk, illetve olvasunk. Persze, megesik ennek a fordítottja is. Az „1973. november 23-án” dátumot így szoktuk olvasni: ezerkilencszázhetvenhárom november huszonharmadikán. Az évszámot, bár pont van utána, tőszámnak olvassuk, írásban ugyanis még érzékeltetjük az eredeti km-számnévi formát, a beszédben azonban nár nem, mert a jelzett szó (évi) eltűnt nellöle, illetve az 1973. magába szívta a jelzett szó jelentését is. Ezt a nyelvi takarékosáét figyelhetjük meg a következő mondatban is: „Szeptember 7-töl kezdve rendszeresen jár az iskolába”. A beszédben: szeptember hetedikétől kezdve. Erea’etileg így hangzott: szeptember hó hetedik napjától kezdve. A napja jelentése azonban rátapadt a sor- Sizámnévi jelzőre. Gyakran halljuk ma már főidőn. Nem kímélt semmit Legázolta a szedette*) napraforgót, belehajtott a vágatlan kóróba és nem kerülte ki a földben kucorgó burgonyát sem A hír sebesebben szárnyalt a futótűznél... — Belegázolnak mindenünket a földbe! — Gyerünk mert nincsenek ezek tekintettel semmire! — Az isten sem szent ezek előtt, nem a tulajdon, stb. Két nap múlva vethettek, tiszta volt a tábla. A ztán a közösben tíz kemény esztendő következett. S ellentétben a jóslásokkal, mert olyan posztot soha nem vállalt, hogy ne dolgozott volna. Keményen, példamutatóan, amint ezt tőle várták is. Csakhogy az elháríthatatlan személyeskedés miatt, melytől már az összetétele végett sem volt mentess az akkori közösség, — hogy lett volna, amikor a legszegényebbek sem vol tak egy véleményen — annyi idő után máshová kényszerült. De ott is feltalálta magát mert egymásután tette le a gépkezelői vizsgákat és így ment nyugdíjba tavaly esztendőben. Lányait közben — mert neki sem maradt meg a fiú utód — elboosájtotta a háztól. A kisebbik kivételével, mert annak gyerekei között már van fiú és így élnek kétszer megnagyobbított házukban. Először megelégedtek a két azoba-kanyhás, előszobáé sár Kétszázan a porondon Ünnepi hangversenyre készülnek a nyíregyházi együttesek Az idén először rendezik, meg Nyíregyházin' a szimfonikus zenekar, a városi mű* velődési központ, az ifjú zenebarátok kórusa, a megyei művelődési központ énekkara és a tanárképző főiskola énekkarának közös ünnepi hangversenyét a megyei művelődési központ nemrég koncertteremmé átalakított nagytermében. Mintegy kétszázan lépnek a modern háromszintes színpadra, hogy bemutassák legjobb produkcióikat. A december 19-én sorra kerülő és a következő évekbejn hagyományosan megrendezendő közös zenekari és énekkari hangverseny előtt december 18-án nyilvános próbát tartanak, ahol a teljes műsort adják elő az érdeklődőknek. A közel félmillió forintos költséggel nagyobb koncertek céljára átalakított termet az ünnepi hangversennyel avatják a nyíregyházi zenebarátok. így í.s: „Szeptember héttől kezdve...*' A* előbbi az xzesebb, a hagyományosabb és magyarosabb. A „Szeptember héttől kezdve.. " forma kialakulásában igen nagy szerepe van az -írott formának, továbbá az ilyen utcaneveknek: Április 4. tér, Május 1. utca. A helyes, szép ejtésük: Április negyedik« tér, Május elseje utca. Az íráskép azonban ax előbbi kiejtéseket sugallja. Másutt is találunk bőven példát a sor- számnévnek tőszámmal vaió felcserélésére, pedig ez helytelen, és félreértésre is lehetőseget ad. Különösen divatos ma a kerületek és az iskolai osztályok megnevezésében a kétféle számnév felcserélése. Negyedik kerület helyett négy kerületről beszélnek, a harmadik cé osztály helyett a három cé osztályt mondanák. Ha azt mondjuk: „A gimnázium négy cé osztálya kirándulni ment” mást jelent, mintha azt mondjuk: „A gimnázium negyedik cé osztálya kirándulni ment”. A* előbbiben a négy cé osztály jelenti mind a négy osztály c-vel jelölt párhuzamos osztá- iyát, a negyedik cé pedig már csak egy osztályt jelöl Ezért ne engedjük a sorszámok háttérbe szorítását. A Korszámnevekkel nemcsak a főszám ne vék Versenyeznek, hanem a töszámnevek -• képzős változata is. Ezek is gyakran ki szó- - «»számnevekét. Beszélünk a* 1945-ös évről, az 1945—48-as évekről stb. Helyesen: 1945-ben, az 1945—48 közötti évekről, Az -s képzős tőszámnevek használat* nem mindig helytelen. Helyes, ha valamilyet .számmal való ellátottságot fejez ki (pl. az r>-ös autóbusz), vagy tágabb értelmű időszakot (a 40-es évek elején) jelöl meg. Bachát Lásíté Orsovai Emil; Csak az önzés ne lenne Csak az önzés ne lenne, az vafidi Nem látom tőle szükségem határait Nem látom tőle sáját arcomat, pedig a más mosolya rajtam, nem segít Csak az önzés ne nézne egyre rám. Szívem kirajzolódik bordán át, ruhán, olyan vagyok mint egy csupasz röatgenleädü Gyors lüktetés, tagadni nem lehet, Csak az önzés ne várna mfruküiOtt Átlépném magam. Mint a füst, egész valóm úgy szerte oszlana. Súlya nem lenne már, asak daliam* törtet őssel, de aztán terjeszikedtelc. A buuflft kapcsolódó istállóból lakókonyhát és fürdőszobát formáltak, az új istállót betonpado- zattai és jászollal látták el, hogy a hizóbikák ne verhessék ezét unalmukban, és a konyha elé, most tervezik a műanyaggal borított féltetót. (A váza szög- és T-vas, s hajlított figurák díszítik.) Edcüg tehát az út története dióhéjba» Most már csak az ágy sorsa van még hátra, amelyiknek a rekamié a helyére kerül. Mert ha valami rendkívüli darab lenne, egyszerű volna a következtetés. Van használt bútorkereskedő a közeli városban és majd ígér érte valamit, de kinek kell ma már a kezdő szegények egykori szemtanúja?! A bamasárgára festett, még flóderozással sem díszített vásári fenyófaágy?! Még « et- lányoknak sem. És amint láttam, a kellő végtisztességet sem tudják már neki megadni, hogy halte ‘asogassa szét és darabjai melegénél leg dább egy vacsora elkészüljön, A zománcozott tűzhely csak dísznek van a konyhába«, mert egyik oldalán ott az olajkályha, a másikon a gáz és a szobák cserépkályháiban |s> nana a fa lángja aűnnyög... O dakerül tehát a csűr mélyére. Tyűkofe ülnek majd a tornyára, pók nevelj hasadékaiban utódait és nagy időngfc kell addig eltelni, míg eszébe jut majd valakinek, hogy ez is megbecsült bútordara* 'ehetett valamikor. A számnevekről és használatukról
