Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-16 / 294. szám

Sí oldal !«W. 3eéém5ér W ===«,==*» HÉTFŐS Moszkvában összeül az SZKF Központi Bizottsá­ga “ Budapestre érkezik a Dél-Vietnami Köztár­saság magasszintű küldöttsége — Elnökválasztás Venezuelában — A NATO tanácsa Brüsszelben tárgyal KEDD; A KGST Végrehajtó Bizottságának ülése a szov­jet fővárosban - Brandt és Scheeí Prágában alá. írják- a csehszlovák—nyugatnémet megállapodást SZERDA: Diplomáciai kapcsolatfelvétel Szófia és Bonn kó~ zött — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka - A sziriai elnök Kairóban CSÜTÖRTÖK: Előzetes megegyezés a magyar—nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok felvételéről — Bejelen­tés Le Dúc Tho és Kissinger újabb találkozójáról FENTEK: Az ENSZ közgyűlés támogatja a leszerelési világ, konferencia összehivását — Incidensek a 101. ki- lométerkőnél — A bécsi fegyvercsőkkentési érte­kezletet egy hónapra elnapolják - Arab külügy­miniszterek Koppenhágában, a dán fővárosban ülésezik a közös piaci kilencek csúcsértekezlete is SZOMBAT: Előkészületek Genfben a közel-keleti békekonfe­renciára. Genfi konferenciák — európai remények űt Helsinkibe vezet A közéig« év vége nemcsak A hétköznapokra nyomja rá bélyegét megnövekeöett for­galmával, a zsúfolt üzletek­ké!, a csomagokkal siető em berekkej. ßv végi hangulat mutatkozik a nemzetközi po­litikában is: ä mérlegkészí­tés idejét Írjuk. Az elmúlt héten szinte egymást követ­ték azok a fontos értekezle­tek. tanácskozások, amelye­ken összevonták az eltelt idő, szak mérlegét, de egyúttal élőre Is tekintettek a követ kézö, várhatóan ugyancsak mozgalmas szakaszokra. Moszkvában a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz ponti Bizottsága, majd a leg­felsőbb tanács ülésezett, a párt plénumon Leonyid Brezsnyev is felszólalt. Jó­váhagyólag tudomásul vették a párt és kormányvezetés külpolitikáját, újabb ösztön, zést adtak a békeprograro megvalósításához. A jövő évi terv- és költségvetési sza­mok vitája során a kilence­dik ötéves terv utolsó előt­ti esztendejének részletes célkitűzéseit fogalmazták meg: az idei gazdasági sike­rek. a rekordtermés nyomán, valóban kedvezőek az elője­lek. Jó hír Európának” — így kezdődtek a Prágából keltezett tudósítások. A cseh­iszlovák—nyugatnémet meg­állapodás aláírásával Bonn végre elismerte a müncheni diktátum érvénytelenségét rendeződtek a két szomszédos ország kapcsolatai. Brandt és Scheél látogatásával lezárult asz a csaknem négyéves dip­lomáciai menet, amelynek során nemzetközi jogi meg­erősítést nyertek kontinen­sünk új realitásai. A pozitív változások feletti örömben legfeljebb annak a gondolat, nie üröm-cseppje vegyül, hogy a haladás lehetett vol­na gyorsabb, ha a kibontako­zás és az “tiyhülés ellenzőivel szemben határozottabban lépnék fél Nyugat-Európá- bán. A legújabb fejlemények el­vezettek a magyar—nyugat­német és a bolgár—nyugat­német diplomáciai kapcsola­tok felvételének lehetőségé- héz is. Hazáhk kormánya kezdetéi fogva következete­sen vallotta azt az elvet hogy amennyiben Bonn ren­dezi a Szociálist« országokkal kapcsolatos problémákat, nem lesz akadálya viszó nyűnk javításának 'és maga. a&bb szintre emelésének. Mi­után ez valóban megtörtént az új európai helyzet sze­rény, ám mégsem jelentékte­len építőköveként új formát ölthetnek Budapest és Bonn - kapcsolatai. A kelet-nyugati eszmecserék mellett a héten különös súlyt kapott a „nyu­gat-nyugati” tanácskozás a brüsszeli NATO tanácsülé­sén. valamint a közös piaci kilencek koppenhágai csúcs, konferenciáján. Az alapkér. dés egyrészt az, hogy a jel­legzetesebb hidegháborús kö­zegben létrejött NATO mi­lyen szerepet játszhat az enyhültebb viszonyok között; másrészt, hogy a nyugati táborban bekövetkező válto­zások milyen „átrendeződést” kívánnak az Egyesült Álla­mok és szövetségesei között. A semmitmondó közlemé­nyek egyelőre csak a békés egyetnemértést jelezték. Az ellentétek tüzére .olajat” is öntöttek, az energiaválság különösképpen keserűvé tet­Gmrenetér Miklóst 46. Az elítéltek tudtak erről a mániánkról, mert nem voltak hajlandók félni. Legalább nem mutatták. Nem is vettek tudomást a körülöttünk zajló parádéról. Egymással törőd­tek. Damjanicn -zekere köré gyűltek ,és gróf Leiningen- Wéstenburg kívánságára kö­zösen imádkoztak. Kí-kl a tnaga vallása szerinti imát mondta, papjával egyetem­ben. Mindannyian rájuk fi­gyeltünk, az imájukat hall­gattuk. Még a hadbíró is, még a zászlóalj parancsnok is. Ezekben a percekben csak a hóhér nem törődött a lélek­kel. Amíg tartott az imádko­zás gondosan megvizsgálta a bitókat Mindegyiknél elő­készítette a zsinese+ Tüzete­sen, mozgékonyán dolgozott, mint a hosszú gyakorlattal bíró főkellékes, áld- gondos­kodik a zárójelenethe7 szükséges eszközökről. Mint­ha nem is igazi, hanem csak színpadi halált ígért volna a szörnyű dráma főszereplői-, ftek itt az új-aradi réten. Szinte sugallta tárgyilagps te a kölcsönök ÉfaSadáfscfcat. Ugyanakkor némi fény is megcsillant az olajgondok sötétjében, amikor több arab ország külügyminisztere ugyancsak megjelent a dán fővárosban. A bécsi íegyverzetesakkentő a a genfi európai biztonsági tanácskozás egy-égyhómapos (szabadságra ment — az el­napolás jó alkalom lesz ar­ra, hogy a megbízottak be­számoljanak kormányaiknak. A svájci város szállodáinak azonban aligha lesz gond az üres lakosztályok kiadása: már az utolsó simításokat végzik a közel-keleti béke- értekezlet keddre tervézett nyitányával kapcsolatban, A kommentátor mégis óvatos, hiszen az utolsó órákban is elhangzanak különböző fel­tételek, nyilván ez indokolta, hogy Kissinger megint „vil- lámkörutat” tesz a térségben. Nem tartozik a kedvező elő­jelek közé az sem, hogy a hétnek volt olyan napja, amikor negyvenhat!!) kisebb, nagyobb összeütközés tör­tént a szembenálló felek kö­zött a még mindig tisztázat­lan tüzszüneti vonalokon, s Incidens robbant ki a hires 101-es kilométerkőnél is. Az előkészületekkel kapcsolat­ban érdeklődést keltett a hír. hogy a december elején tör­tént egyiptomi—líbiai sza­kítás után ismét beszélővi­szony alakult ki Kairó és Tri­poli között. A kiszivárgott je­lentések szerint Asszad Szí­riái; elnök közvetített. Dél-Vietnambar, váltotet- lanu] ,nyugtalan a helyzet, to­vábbra sem szűnnek a sai_ gonl rendszer területszerző próbálkozásai. Erről nyilatkozott hazánk fővárosában Binh külügymi. niszterasszony aki a Dél-vi­etnami Köztársaság magas­szintű küldöttségének tagja­ként, Ngüyen Huu Tho elnök kíséretében látogatott el hoz­zánk. A budapesti tárgyalá­sok tovább erősítették kap­csolatainkat, s kifejezésre juttatták népünk töretlen szolidaritását a DVK harcával építő munkájával. Ä Viet­nam körüli helyzet élénkülé­sét mutatja, hogy Le Dúc Tho körúton van: csütörtö­kön Párizsban találkozik majd régi tárgyalópartneré­vel Kissinger amerikai kül­ügyminiszterrel. mozdulataival, könnyed lé­péseivel: semmi baj, játék az égész, a léhullö függöny, mögött majd fölészmélühk a dráma lidérces rettenetéből. Schück százados, a hadbíró inár úgy viselkedett, hogy igenis komoly a játék. Ami­kor előre lépett a négyszög közepére, háttal a kilenc bitó sorfalának, még a hóhér is fe­léje fordult. — Ahógy a törvény rende­lt, végrehajtás előtt felolva­som áz ítéleteket — mondta olyari fenyegető nyomaték­kai, mintha nem bízott vol­na eléggé abban, hogy áz ítéletek Önmagukért beszél­nek. Megjegyezte: — A négy golyóáltall kivégzést ma reg­gel hat óra és fél hét között végrehajtottuk. Ezután elővette papírjait és olyképpen, ahogy a legzordo- nabb evangéliumi idézetek szoktak templomi szószékről elhangzani, felolvasta az íté­letek szövegét, Damjanich János változat­lanul * szivarozott. Mivel a rá vonatkozó verdikt került sor- , ra utolsóinak, a felolvasás be­3. Az Az előbbi példa mutatja, hogyan szivárognak ki a hí­rek — néha előre is1—a zárt ajtók mögötti tárgyalásokról. A miniszter megjelenése, a jóllnforrnált zürichi lap tu­dósítójának feltűnése a lát­szólag eseménytelen konfe­rencia körfolyosóin csalha­tatlanul jelezte: akcióba lé­pett a svájci diplomácia, A Neue Zürcher Zeitung másnapi számában már ol­vashattuk a genfi tudósítást; „Svájc újabb lépése az EBK sikeréért”. Annak megítélé­se, hogy mennyire segítet­te elő a javaslat a konferen­cia sikerét, elsősorban a szak­értők dolga, ök azok, akik alaposan elemezték, tanul­mányozták a szövegtervezer tét A svájci lap szerint az információcsere ügyében be­terjesztett okmány részlete­sen ismerteti az újságok, fo­lyóiratok cseréjére, az újság­írók munkájának megköny- nyítésére vonatkozó svájci elképzeléseket Egy kis le­mondással hozzáfűzi: „a nyu­gati táborban aligha vitatják majd, a keleti delegációk kö­rében viszont kevesebb si­kert arathat.. ” Magyarán szólva: a semle­ges svájciak a saját javasla­tuk sikerében sem nagyon bíznak, ezt (zárt ajtók ide, zárt ajtók oda!) előre közük á sajtóval, tehát részben a pesszimista szemlélők néze­teit erősítik meg, azokét, akik szerint Helsinki, vagyis az európai biztonsági és ^rgyüttműködési tanácskozás harmadik, befejező szakasza „ még nagyon .messze van. A fogalmazás finom hangsú­lyából az is kitetszik, hogy az idő múlását, a genfi sza­kasz tempó váltását nem „a nyugati tábor” nyakába varr­ják. Megkérdeztem az osztrák, (tehát ugyancsak semleges) delegáció egyik tagját, mi a véleménye, meddig tart még a szövegezés? — Túlságosan optimista lennék, ha azt mondanám, egy-két hónap alatt minden okmányt lezárhatunk. A munka sokkal bonyolultabb, mint gondoltuk, a két rend­szeren belüli árnyalatok oly sokfélék, hogy különkülön lépésenként, szinte monda­tonként meg kell vizsgálni, hogyan illeszthetők a majd megkötendő egyezmények az egyes országok jogi, politikai fejeztével méltóságteljesen mordult a hadbíróra: > — Kár volt annyit fáradnia. Nincs az a hosszú beszéd, ami elfedné gyalázatukat A szigorú, katonás arcvoná­sait változatlan önérzettel őrző Aulich Lajos pedig így szólott: — Rajtunk bosszút áll­hatnak, az igazságon soha. Gyilkosok ítélkeztek felet­tünk. Tisztjeink úgy tettek, mint­ha nem hallottak volna sem­mit. A hadbíró intett a zászló­aljparancsnoknak, az pedig a főtörzsfoglámak. Wocheng- ruber forrná szerint kegyel­met kért az elítélteknek Tichy őrnagy be sem várta a mondat végét. Szinte bosz- szúsan sietett á felelettel: — Istennél a kegyeiéin ■k —- Lovag Pöltenberg Erír$! — kiáltotta a hadbíró, csak úgy, mint a hadseregben oly gyakori névsorolvasásban. Az első szólított sorra meg­ölelte az összes tábornokot. A porkolábok máris karon ra­gadták és a szélső bitónál vá­rakozó hóhérhoz vezették. .Mögötte a fehér karinges mi­norita szerzetes. Nem követte a tekintetem a.bitóig. A földet néztem. Mi közbén 'Viaskodtam eszméle­temért, felhangzott a józan kiáltás; rendszerébe. De nem vagyok borúlátó sem. Az alagút vé­gén, ahogy mondani szokás, már látjuk a világosságot, s ha kisebb lépésekben is, de arrafelé tartunk. Vélemé­nyem szerint tavasszal már Helsinkiben találkozhatunk. De. ezt ne írja meg, mert ha rossz jósnak bizonyulok, rajtam is számonkérik a ku­darc okát... Norvég újságíró kollégá­val beszélgettem, miután el­küldte tudósítását a liberális oslói Dagbladetnek, Mérsé­kelt optimistának vallotta magát, meggyőződése szerint a genfi konferencia sikeré­hez semmi kétség sem férhet, de lehetséges, hogy a nyuga­tiak kénytelenek lesznek je­lentős engedményeket tenni, ha a békés együttműködést komolyan veszik. Néhány kérdésben ugyanis még me­revek a frontok, nehezen in­dul meg a szövegezés; Főleg az alapelvek kimunkálása tart huzamosabb ideig. Mint­ha Genfben újra kellene fo­galmazni, mit értünk a konf­liktusok békés megoldásán vagy a szuverenitáson, az egymás ügyeibe való be pem avatkozáson... Egy jugoszláv szakértő vé­leménye: — Nem sietjük el a dol­got, de megbízatásunk szerint tető alá hozzuk a harmadik szakaszt. Hogy mikor? Kér­dezzen könnyebbet... Dán diplomata; — Mindig akadnak buk­tatók, váratlan akadályok a dokumentumok szövegezésé­ben, s nekünk kötelességünk alaposan körüljárni a hibák helyét, okát,.. Helsinki?... Nem tudom, de valószínű, hogy a svájci Jurában már megindul az olvadás, amikor szedhetjük a sátorfánkat... Finn vélemény: — Annyit már sikerült el­érnünk, hogy a két évtized alatt megkérgesedett bizal­matlanság maradványait nagyjából eltakarítottuk. Az együttműködés gépezete vi­szont még eléggé olajozatlan. Még több kölcsönös bizalom és egymás érdekeinek na­gyobb tisztelete talán meg­gyorsítja a munkát A magyar delegáció tárgyi­lagos derűlátással végzi munkáját Genfben. Szoros kapcsolatot tartanak fenn a a szocialista országok kül­döttségeivel, egyeztetik né­— Török Ignác! A karcsú, izmos termetű tábornok ünnepélyesen, szót­lanul fogott kezet társaival. Úgy indult a vesztőhelyre, ahogy mindig is járhatott. Még arra is ügyelt, hogy ne hagy-’ ja esetlenül csüngeni megbi­lincselt kezét. Az ő vesztét sem volt erőm végignézni. —■ Lahner Györgyi — ocsúdtam a harmadik névre. Túl volt a búcsúzkodáson, mire szóllították. Keserűen, konokul, egyenes tartással ment a bitó felé. így lépett fei, a látószögemből. Arról, diner­re távozott, titokzatos, halk neszek érkeztek hozzám, egé­szen tisztán, fniközben belül­ről süketté tett az ólómnehéz kábulat. összerezzentem a hadbíró parancsoló hangjától: — Knézich Károly! Ez a fekete szakállú. me­rész orrú, acél homlokú férfi úgy viselkedett a tegnapi íté­lethirdetésnél, mint akit sem­milyen körülmények között sem képes megrendíteni a fé­lelem. Most tűrte, hogy át­fogja vállát a minorita pap. De most sem a félelem lát­szott rajta, hanem a szomo­rúság. Keserű arcáról fe­lénk sugározta tragédiájának vádoló bánatát. Nem láttam utolsó pillana­tait Nagysándor Józsefre kel­zeteíket, összhangban a #!§» szólalások és javaslatok, * módosító indíványok vagy as ellenvélemények. Tudják; hogy minden mondatért me* kell küzdeni, minden közöse» elfogadott cikkely mögött szívós munka húzódik meg: S bár a kívánatosnál lassab­ban, de telik a „három nagy kosár...” A genfi légkör tehát tes- rántsem idillikus, nem dty eseménytelen, mint messzi­ről látszik. Az egykori Nép- szövetségi Palota környékén úgyszólván minden telket az ENSZ intézményei számára kötöttek le. Itt nőttok ki • földből (ez a kifejezés itt nem frázis) & már említett CICG, az ITU, s az előbbiek­nél is szebb, nagyobb WHO- székház, az Egészségügyi Vi­lágszervezet nyolcemeletea palotája. E lenyűgözőé» nagyvonalú modern épület, tucatnyi felvonóján százával érkeznek reggelente a világ minden országát képviselő hivatalnokok, orvosok, köze tűk magyarok is (általába» két éves szerződés alapján dolgoznak itt.) A látványo­san csillogó székház negyedik emeletének központi csarno­kát nagyméretű (kb. 4x5 mé­teres) mozaikkép díszíti, alatta a felirat: Főnyi Géza Hungary. Jó érzés. Itt is ott­hon vagyunk. A Nemzetek Palotájának félemeleti márványcsamokát, a klasszikus oszlopok fölött dombormű díszíti (allegori­kus jelentése: segítsd az el­esetteket), jobbról pedig a márványba vésett felirat: „Here is a great work foe peace in which all can par­ticipate” ami nagyjából így fordítható magyarra: A bé­kéért nagy munka vár itt ránk, mindnyájan kivehetjQb belőle részünket... Amikor DC 8-aa gépünk felemelkedett a Genfi jé fölé, s jobbról elmaradt mö­göttünk a Mont Blanc fehér csúcsa, azzal a megnyugtató érzéssel zárhattam genfi jegyzeteimet, hogy a mieink, ott a CICG termeiben va­lóban kiveszik e nagy mun­kából a részüket. Európa re­ményeit fogalmazzák köznapi szövegekbe a holnapi Európa számára... Bertalan Lajos lett figyelnem. Tudta, 6 fog következni. Merészen, mere­ven, szűk szemréssel nézett a bitó felé. A dac energiái ré- megtették. Minden szó nél­kül, a puszta lényével fejezte ki, hogy szerencsés ember: a sors megáldotta nemes ér­zelmekkel, amelyekből nem enged. Minél jobban meg akarják alázni, annál büsz­kébben vigyáz emberi előke­lőségére. — Nagysándor József? 1 Neve hallattán a megvetés komoly mosolyával felelt a hadbírónak. Ez a szó, hogy büszke, helyzetéhez mérten idétlen kifejezés, tartása jel­lemzésére. Több, sokkal több volt, mint büszke. Pedig ő sem tett mást, mint a töbßj- ek. A maga gesztusaival a jelleméhez illő poézíssél vi­gyázott sebezhetétlén méltó­ságára, amelyet többre be­csült az éíetéhél. Hatodiknak a legifjabb tá­bornok nevét kiáltották: — Gróf Leinmgen-Westen- burg Károly! Ünnepélyes és nyugodt volt a harminc esztendős fiatal­ember. Sápadt homloka fény­leni látszott a tompa reggel­ben. Elegáns Szakálla sűrűsé­ge ellenére is selymes lágyan keretezte szép arcát, Toly tatjuk) Réti Ervin- Vége -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents