Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-15 / 293. szám

tffiüsH KFLET-MAGYARORSZAO W73. december JÜL Szülők fóruma ft Ifjúság ft Ifjúság ft Ifjúság ft Ifjúság ft Ifjúság ft Ifjúság R A kamaszkori szerelemről „Már nem gyerek, még nem felnőtt” halljuk na­gyon sokszor a 14—18 éves fiatalokról. Felhívják ma­gukra a figyelmet hangoskodásukkal, dacosságukkal, elégedetlenkedésükkel. A kamaszkomak nevezett idő­szak átmeneti jellegű, mégis nagy figyelmet igényel, különösen ma, amikor a kamaszok egyre öntudato- sabbak. A sok más jellemző mellett erre a korszakra esik — éppen a testi és szellemi fejlődés gyorsasága következtében —, hogy a fiatalok komolyan kezdenek érdeklődni a másik nembeliek iránt. Kezdődik a „szép szerelem” ideje, amikor a fiúk udvarolni kez­denek, s a lányok pedig büszkén fogadják azt, s nem haragszanak érte. A szülők pedig igen váltakozóan fogadják a hírt. Sokan kétségbe esnek, ha gyermekük szerelméről hallanak, s brutalitással, eltiltásokkal törekednek megakadályozni azt. Elkövetnek mindent azért, hogy távoltartsák gyermeküket a választottól, gondolva, maradjon még egy ideig egészen az övék. Bűn-e a gyerekek ilyen érzése? Nem, hiszen nem lehet bűn az, ami emberi, ami természetes.. Tör­vényszerű, hogy a testi és szellemi fejlődés egy bizo­nyos szakaszában ez bekövetkezik. A szülőknek ezt a legnagyobb természetességgel kell tudomásul ven­niük, ugyanakkor látniok kell a helyzet által követelt tennivalókat is. A szülőknek tudomásul kell tehát venniök, hogy ez természetes dolog. Előbb-utóbb minden fiatal elérke­zik ehhez. Tehát ebben mindeféle ellenzés, brutalitás, erőszak a legrosszabb, amit a szülő tehet. De ennyire elítélendő ekkor a sokszor hangoztatott „rossz” is: „a fiúk mind rosszak”... „ a fiúval szót váltó lány mind gyenge erkölcsű”. Az ellenkezés igen sokszor a dac mezejére, „a csakazért is, csakazért sem” körébe ta­szítják az egyébként emberi közelségre vágyó fiatalt. Ha őszinték vagyunk, akkor elismerjük,hogy a ma felnőtt generációjának gondolkodásmódjában él még, hogy a szerelemhez hozzátartozik a tisztességtelen, tobzódó szeretkezés. Éppen ezért akarják megakadá­lyozni a kialakuló szerelmet. Az igaz, hogy a szerelem kilengései ellen minden­kinek küzdenie kell. A szülők azonban e kérdésben csak hathatnak gyermekeikre, a kilengés ellen csak a fiú és a lány tud védekezni. E hatás elérését azon­ban korábban kell elkezdeni: a gyermeket úgy kell minden családban nevelni, hogy a cselekedeteik megtétele előtt legyenek képesek a várható következ­ményeket, a felelősséget meglátni, azokat józanul mér­legelni. Szülői feladat elősegíteni azt, hogy az élede­ző szerelem olvadják össze a barátság érzésével. A kótto ötyözete adhat egy. olyan jellemet gyermekeink- . Z nek, amely legyőzhet minden meggondolatlanságot, amely felemelheti őket ösztöneik fölé. Az ember, emberségünk legszebb vonása, hogy le­hetnek titkaink. A fiatalkor első szerelme e szép tit­kok közé tartozik. Ezeknek a titkoknak érzelemgazda­gító, életet-szépítő hatása van. A kiegyensúlyozott fi­atalok esetében a szép szerelem nagyobb munkára, eredményesebb tanulásra ösztönöz. Igényességre, íz­lésességre nevel öltözködésben, testápolásban, mert mindenben több akar lenni másoknál — a szeretett előtt. Éppen ezért vegyünk tudomást a legnagyobb termé­szetességgel arról, ha gyermekünket ilyen kérdések foglalkoztatják. Az élet természetes rendje ez. Le­gyünk meeértőek ne ellenőrizzük és' ne fürkésszünk a fiatal után. Ez nem azt jelenti hogy a szülőknek nem kell ellenőrizniük a gyermekeiket, de ebben az esetben ne a szerelmet ellenőrizzük, hanem az abban jelentkező esetleges szabadosságot. Ezt kell a szülőknek türelmes tapintattal, szeretettel, de következetesen el­lenőrizni. Naav gondot okoz a szülőknek a fiatalok választása is. Sokan azért ellenkeznek a szülők közül, mert gyer­meküknek „nem olyat” gondoltak, szántak. Ez való­ban gond. A fiatalok választását nem tudjuk, vagy nehezen tudiuk irányítani, csak útmutatásunkkal se­gíthetünk abban, hogy gyermekünk a másneműek egy olyan csoportja felé forduljon, akinek a felfogását mi is helyeseljük. E kérdésnél se feledkezzünk meg arról, hogy a szerelmes fiatal végtelen türelmet, kí­méletet, szere+etet igényel. Az általa választott leiá- ratása, az elhangzott rossz vélemények ellentétes eredményt hoznak. Leevünk figyelmesek és türelmesek: az idő minden­re választ ad maid. Ne tegvük ürömmel telítetté azt a kort amely oly szépet, egy életre szóló szép emlé­ket adhat. Dr. Toronicza Gyula Mi volt a kedvenc étele vagy itala?... RICHELIEU francia ál­lamférfi és bíboros kedvelte a csokoládét. SULLA római diktátor é6 hadvezér fényűző asztalt tar­tott; kedvelte a vadszamár- húst a falemumi borban megrészegített tyúkot, a da­rahúst és az apró csigákat, TORQUATO TASSO olasz költő a cukrozott salátákat és az édességeket szerette. 7. VILMOS német császár keoVenc étele az osztris” JfiOlt. MOHAMED, az Iszlám megalapítója az ürühust és a tejet becsülte a legtöbbre. NAGY FRIGYES porosz király , a polentát szerette. NAGY KAROLY, a német —római császárság megala­pítója a vadpecsenyéért ra­jongott. 7. NAPOLEON naponta 20 —25 csésze kávét is meg­ivott. PLATON görög bölcs sze­rette a mézet, kenyeret és gyümölcsöt. TÖRD A FEIED? Vízszintes: 1. Otthonukba érkeznek. 6. Római 6. 7. Eleven. 3, Helyrag. 9. Becézett női név. 11. Község a vásárosnaményi járásban. 12. Fátum. 14. Nép­szerű biztosítási forma. 16. Megfejtendő. 18. Feltétele­zés. 20. Iráni uralkodó. 21. Azonos mássalhangzók. 22. Menyasszony. 24. Vízi élőlény, de betegség is 25. Huszonnégy órai. 27. Visz- sza: elektromosság. 28. Üveg németül. 29. Istálló. Függőleges: 1. Sertés. 2. Kiejtett más­salhangzó. 3. Nőt énekhang- szín. 4. Ilyen mondat az, amelyik alanyból és állít­mányból áll. 5. Elér, de ösz- sze-vissza. 6. Hazánkban leg­híresebb a tihanyi. 10. ARK. II. Iskola, becézve. 13. Vízi­növény. 14. Szén. foszfor, hidrogén vegyjele. 15. Meg­fejtendő. 17. Ragadozó n» dár. 19. Megfejtendő. 21. ...-kelő. 23. Szülő. 24. Pakol. 26. Szintén. 27. E napon. Megfejtendő: Három óriási állóvíz a Szovjetunióban (vízszintes 16, függőleges 15, 19). Múltheti megfejtés: AL­POK — KÁRPÁTOK — BALKÁN. Könyvj utalom: Halász Tamás Nyíregyháza, Papp László Jéke. Mi (ró Ka­talin Pátyod. Mis kérik Lász­ló Nyírtelek, Kiss Bella Gé- bér jen. Itjúsági könyvbarátkör alakul Nyíregyházán A (hegyei' könyv tárbah megalakult az ffiúsS^í könyV® barátkor. A könyvtárt láto­gató fiatalok kívánsága tel­jesül ezzel, hiszen a kör le­hetőséget teremt ahhoz, hogy olyan baráti társaság alakuljon ki. amely klubsze­rű keretek között műveli ön­magát. kerül még közelebbi kapcsolatba a könyvvel és a könyvtárral. Az oldott for­ma, az újszerű környezet ki­kapcsolja azokat a sokszor zavaró iskolás körülménye­ket, amelyek gátolják a fia­talokat abban, hogy az iro­dalomról valljanak, illetve kérdéseiket feltegyék. Az alakuló összejövetelre 1 vasárnap, december 16-án ; kerül sor a nyíregyházi vá­rosi művelődési központ klubtermében délután há­rom órakor. Ez alkalommal Bory Zsolt, a megyei könyv­tár főmunkatársa találkozik a fiatal körtagokkal, rágj ol - vasókkal, és azokkal az új jelentkezőkkel, akik szeret­nék mélyíteni tudásukat, és ezt a lehetőséget is felhasz­nálják a nélkülözhetetlen ön­művelésre. A továbbiakban a kör rendszeres programmal és a kötetlen beszélgetések és viták lehetőségével fogja szolgálni tagjait, a könyvsze­rető fiatalokat. Héra Zoltán: Ágyam a szakadéknál Jössz, majd jössz — ágyam a szakadéknál. Gyere a lekaszált lócsapáson. Jobbról az ugar, bálról a kutak, borúban varjak, derűben seregélyek — ott lassíts, ott kanyarodj. Látod majd — kaprok, karmolt árnyékok, vadászó karmok. Macskák játszanak tigrist, ölik a kóbor időt. Ahol lapulnak, ahol kúsznak, másodszor ott kanyarodj. És jöhetsz amarról. A folyó fái havaznak. A pihéktől jobbra, s aztán már egyenest. Ahol a rezeda inog, ahol ásít a farkastorok, ott állj meg, ott kopogj. Vagy gyere magasból. Balról a zápor, jobbról az ég, lent az öntözött gyíkok — Halálos, ott érkezz, ott lAss, •d* rogyj. Nyulam-bulamék télen Szél-anyó hidegen huho­gott. s szórta a kopár mező­re a hócsillagokat. — Brr, — mondták hideg­lelősen az elszáradt, labodák és ökörfarkkórók. De ezzel szél-anyó nem na. gyón törődött, annál mérge­sebben szórta a havat, amely csakhamar vastag, fehér ta_ karóvá válott. A behavazott galagonya­bokor alatt a három nyul- gyerek az anyjuk meleg su­bájához húzódott, s Nyulam- bulam anyó igyekezett a nyul-gyerekeket melegen magához ölelni. Olyan volt ez a galagonya-bokor, mint valami házikó. A nyúl csalá­dot megvédte minden ve­szedelemtől a sok tövises hó­tól borított ág-bog. Nérónak, a hatalmas vadászkutyának az esze legkisebb ágában sem botlott meg, hogy bedugja rusnya pofáját a tövises, je. ges ágak közé. Éldegéltek volna békében Nyulam-bu­lamék. ha el nem fogyotl volna a szénává érett fü- vecske, s ha nem korgott vol­na a szegény Nyulam-bula­mék gyomra piros hajnaltól piros alkonyatig és piros al­konyaitól, pirók hajnalig. Jó- szeriben még aludni se tud. lak a szörnyű éhkoptól, amely a gyomrukban döröm­bölt. — Anyu. éhes vagyok, adj enni, — siránkoztak a nyúl­nak. — Csend legyen, pszt. — suttogta olyankor Nyulam- bulam anyó. — Ha bömböl­tök, meghallja Néró. a va­dászkutya és jaj lesz mind­nyájunknak. Pszt legyen hát. ha mondom, szedte-vette, rontom-bontom. Akkor a nyulfiak elhall­gatlak. .s Nyulam-bulam anyó mesélni kezdett nekik a tavaszról, amikor mar for­ró fény simogatja a földet, s finom ennivalók buggyan nak fel a mező pucér tenye­réről. s a fák is jóízű, gyen­ge leveleket hajtanak. Jaj de jó dolguk lesz akkor a kis buta nyuszikáknak, de- tömhetik barkájukat. ^^^.-Alü(flSt4c---«i álmodja­tok a tavaszról és a nyár­ról. A nyulfiak aludtak is egy kicsit, de hamarosan feléb­redtek. mert a nyuszinépség nagyon éberen alszik. S ahogy a nyúl gyerekek kinyi, tották piros szemüket, azon­nal sivalkodni kezdtek: — Anyu, éhen halunk, éhen halunk. Mit tegyen ilyenkor a sze­gény Nyulam-bulam anyó, amikor úgy érzi, hogy a szí­ve azon menten rögvest meg­szakad. Vette az öreg zsákot és elindult elesés után. Volt egy jó komája. Óz Ödön. Az öreg őz a tölgyerdő egyik mélyedésében talált magá­nak télére szállást. A bar-' lang féle árkot kibélelte ma­gának mohával és száraz le. velekkel. Valamikor Nyulam- bulam igen nagy szívességei tett óz Ödönnek. Éppen Ój Ödön lakosztálya felé sé­tált, amikor hallja ám, hogy Öz Ödön nagyon nyögdécsel. — Mi baj, Ödön bácsi? — kérdi rémülten Nyulam-bu­lam. Öz Ödön máskor megsér­tődött volna, hogy őt egy ilyen kis Nyulam-bulam por. téka csak úgy Ödön bácsiz- za. de most ezzel az üggyel nem törődött. — Hagyd el. Nyulam-bulam húgom. jaj. ja’ jaj, a vadás* golyót eresztett az egyik há- tulsó lábamba, alig tudtam magam idáig vonszolni, jaj, jaj, jaj. — Nincs semmi nagy baj, Ödön bácsi. — mondta Nyu. lam-bulam. S szaladt a patakhoz, tele- szivta a két pofáját friss, kristályos vizzel, kimosta Öz Ödön vérző sebét és bebu­gyolálta gyönge lapulevélbe. Meg is gyógyult a seb és Őz Ödön azt mondta, ezt a jó* tettet nem felejti el Nyulam- bu; amnak. Öz Ödönhöz igyekezett Nyulam-bulam. Épp pipára akart Öz Ödön gyújtani ami­kor meglátta Nyulam-bula- mat. — Hogy ityeg a figyeg? Hát a gyerekek, hogy van­nak Nvulam7bulam húgom — kérdezte Öz Ödön az il­lendő üdvözlések után. — Hm. hm, — tűnődött Qz Ödön. — No, segítünk a ba­jon. Te is segítettél rajtam, amikor meglőtte a lábamat a vadász golyója. Amott, a nagy nyírfánál van egy ká­posztás kert, ahonnan a ká­posztát lombhulláskor mind haza hordta a gazda. De a torzsáját otthagyta. Szedd te­le a zsákodat, Nvulam-bu- lam búgom. S vidd haza « porontyaidnak. Nyulam-bulam megköszön­te a jó tanácsot, s megszedte hamarosan a zsákját. Csak az töltötte el szörnyű félelem­mel, hogy mi lesz ha Néró, a vadászeb, észreveszi a nyúl nyomokat. De Néró aludt a kutyaól- jában. aludt mélyen, mint a juhász-suba és bizonyára nyuIpecsenyéről álmodott. A bamba kis nyulfiak jó­ízűen rágták a káposztator­zsát, amelyet megcsípett a fagy és édes volt, mint a mé­zes lepény. S igen mondo­gatták: — Jaj de finom, jaj de jó. — Pszt, pszt. — intette őket Nyuiam-bulam anyó. —• Ha erre jár az a huncut Né­ró, a vadászkutya, meghall­ja. Hallgassatok. S Nyulam-bulam árnyé óriási tapsi füleivel nagyon figyelt, hogy nem hall-e va­lami gyanús neszt. De csak egy fázós bagoly huhogott és szél-anyó száguldozott esze­veszett haraggal, s pergette a mezőre a fagyos, kavargó hózimankót. S Nyulam-bu­lam lábnyomait teljesen be­takarta. ölbey íré« ZENESZERZŐ. Írjátok be az alább felsorolt szavakat aa ábra vízszintes soraiba úgy, hogy a két átlóba kerülő betűk egy nagy magyar zeneszerző családi és keresztnevét adjálí eredményül. FODROS, KALÁSZ, KÜTÁSÓ, NÖVÉNY, VADLÜD, VAj DŐLT. «¥U°Z isjtfajaan

Next

/
Thumbnails
Contents