Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-15 / 293. szám

-j. Wri. December TÄ. Külpolitikai napi kommentár Gsúgs — a iwonvta'aüság 'egyében Két hónappal azután, hogy Pompidou elnök javaslatot tett a .kilencek” csúcstalál­kozójára, péntek délben a dán főváros egy e célra át­alakított nagy kiállítási csar­nokában megkezdődött r< Kö­zös Piac tagállamainak ma- gasszfntű eszmecsére. Jör- gensen dán miniszterelnök derűlátónak cseppet sem ne­vezhető megnyitójában utalt arra hogy Nyugat-Európát most közvetlenül fenyegeti a gazdasági sí gnálás vészéivé. Mig eddig a növekedés jel­legzetes gondiái lelentkeztek. ezután a .kilencek” szembe kell hogy nézzenek azzal az állandó veszéllyel, hogy a feilödés nem folytatódhat — hangoztatta a dán kormány­fő. Infláció energiagondok, a nyugat-európai egvség né­hány nyomasztó problémája — mindez alaposan rányom­ja bélvegét a csúcstalálkozó­ra. Tetézi mindezt a nyugat­európai országok és az Egye­sült Államok kapcsolatának megromlása, ami ugyancsak fontos témája a tárgyalásso­rozatnak. Bonnban úgy vélik: helyes lenne a h étnapos koppenhá­gai tanácskozáson életre hiv- ni egy európai „válság-taná­csot” tekintettel a súlyos energiagondokra. Ami a csúcstalálkozó kilátásait il­leti. a nyugatnémet főváros­ban roppant mérsékeltek a remények A szélsőjobboldali Die Welt vezércikkében va­lósággal elparentál.ia a Kö­zös Piacot és sürgeti, hogy a „kilencek” mielőbb változ­tassák Nyugat-Európát szov­jetellenes katonai nagyhata­lommá. A Bella Centret épületében tehát meglehetős bizonyta­lanság közepette ülésezik a csúcstalálkozó. Nemcsak a reményeket hanem az esz­mecserék eredményét ille­tően is roppant mérsékelt a vjjatoás. ________ (Folytatás az 1. oldalról) mozgalom erdményeinek. ta­pasztalatainak népszerűsíté­sé céljából. Ebben az 59 ta­gú nemzetközi testületben a magyar békemozgalom is képviselve van. A moszkvai tanácskozás plenáris ülésein túl a bizott­ságok munkájában is sokrétű párbeszéd zajlott le a külön­böző társadalmi rétegekhez tartozó, különböző politikai állású, helyzetű küldöttek között. Nagy segítséget nyúj­tottak a bizottságok munká­jához az előre elkészített alaodokumentumok. Külö­nösen nagy érdeklődés volt tapasztalható a békés egymás mellett élés; a nemzetközi biztonság, a társadalmi ha­ladás és az emberi jogok, a Közel-Kelet, a fejlődő orszá­gok kérdéseivel és az ázsiai békével, biztonsággal foglal­kozó bizottságok munkája iránt. A magyar delegáció aktívan részt vett mind a 14 bizottság munkájában. Küldöttségünk vezetője. Kállai Gyula a világkong­resszus első plenáris ülésén szálait fel: a békés egymás mellett élés kérdéseiről is­mertette a magyar álláspon­tot amely nagy tetszést ara­tott. A záró olénumon 14 bi­zottságból háromnak a je­lenését magyar kénviselők — ii, \ Bognár József. Har­gita "Árpád és dr. Kende Ist­ván — terjesztették elő. öt bizottság elnökségében, illet­ve szerkesztőbizottságában vettek részt magyar képvise­lők. Delegációnk valamennyi bizottság munkájába be­kapcsolódott. küldötteink mindenütt kifejtették véle­ményüket. így összesen 22 magvar felszólalás hangzott el és három felszólalást nyúj­tottunk be írásban. A napirendi témákról ké­szült írásos jelentésekhez az ülésen dr. Pál Lóránt akadé­mikus a Moszkvában járt magyar delegáció helyettes vezetője és Sebestyén Nán- dorné az Országos Béketa nács főtitkára főzött szóbeli kiegészítést, amelyet vita kö­vetett. KÉPEK A SANTIAGÓI STADIONBÓL. Egy politikai fogoly a santiagói stadionban, takaróval a kezében kihallga­tásra vár. FOGOLYKÍNZAS. Felső kép: Egy foglyot arra kénysze­rítenek, hogy feltartott karral térdeljen a hírhedt santiagói stadionban. Az alsó képen: a fogoly ójultan a földre rogy. Az Excelsior című mexikói lapban megjelent fotókat különleges táv-optikával készítették még szeptemberben. (Kelet-Magyarország telefotó) Genfi konferenciák — európai remények 2. Zárt ajtók mögött nyílt sisakkal A bizottságok, albizottsá­gok délelőtti ülései fél tizen­egykor. a délutániak fél négykor kezdődnek. Hazánk valamennyiben képviselteti magát. A legnépesebb kül­döttségek: a szovjet, a dán, a francia, az NSZK, és az NDK. a legkisebbek: Mona­co. Ciprus és San Marino egy-egy főt delegáltak Géni­be. A Helsinkiben kidolgozott ajánlások szerint három nagy kérdéscsoport feldolgo­zása illetve szövegezése vár a szakértőkre: 1. Az európai biztonság kérdései, 2. együtt­működés a gazdaság, a tudo­mány és technika, valamint a környezetvédelem terüle-, tén, 3. együttműködés huma­nitárius és más kérdésekben. Az első kérdéscsoportban az együttműködés, a bizton­ság és béke fenntartásának alapelveit, a vitás kérdések békés megoldásának módsze­reit dolgozzák ki. A második csoportba tar­tozó kérdéseken öt albizott­ság osztozik: a.) kereskede­lem, b.) ipari kooperáció és közös érdekű beruházások, c.) gazdaság és technika, d.) környezetvédelem, e.) közle­kedés, idegenforgalom, hír­közlés és egyéb kérdések. A három ,.kosár” közül, genfi vélemények szerint, az első és a harmadik a „legne­hezebb”, tehát az a két kér­déscsoport, amely egyrészről az alapelveket, másrészt vi­szont az információk árám- lását és az emberi kapcsola­tokat tartalmazza. Megkérdeztem a magyar delegáció tagjait, mi a véle­ményük a nehezebb és ke­vésbé nehéz, illetve az egy­szerűbb és bonyolultabb kér­désekről. Ha egyáltalán foko­zatokról beszélhetünk, mond­ják, akkor talán az együtt­működés alapelveinek tisztá­zása a legfontosabb, mivel ennek alapján fejlődhet majd Európa népeinek, or­szágainak kapcsolata a jövő évtizedekben. Minden más kérdést: kereskedelmi, ipari, idegenforgalmi, tudományos és műszaki, kulturális és em­beri kapcsolatokat csakis a kölcsönös elfogadott alapel­vek szerint lehet rendezni, kialakítani, illetve erősíteni. Nem titok, hogy néhány ponton eléggé eltérnek vagy éppen ellentétesek, tehát köl­csönösen elfogadhatatlanok az egyes fontokról vallott né­zetek. Nem titok, de nem olyan akadály, amely miatt megáll­na a munka a bizottságok­ban. A szabad információ­csere nyugati értelmezése például nem rekeszti ki a szándékos megtévesztésre gyártott, vagy a gyűlölet szi­tására, pornográfia terjesz­tésére alkalmas információt, márpedig ezeket több euró­pai ország törvényei tiltják. Feltehető, hogy egyetlen or­szág sem változtatja meg ezeket a törvényeket, marad tehát a kölcsönös engedmé­nyekre alanozott, vágyig a kompromisszumos megoldás: szabad út mindkét irányba a közérdekű, a hiteles informá­cióknak, a megértést segítő újságoknak, folyóiratoknak, tudományos és szépirodalmi kiadványoknak. tilalom, vagy korlátozás a káros in­formációknak. A kérdés körül z^rt ajtók mögött nyílt sisakkal folyik a diplomáciai küzdelem. Látványos külsőségek, és drámai fordulatok nélkül, ki­tartóan és következetesen, néha egy-egy látszat-ütközet szócsatáit is beleszámí'va. A tárgyalóteremben — körben — egymással szem­ben foglalják helyeiket a de­legátusok, kiteregetik mun- lcapapírjaikat, az előző ülé­sen vitatott anyag jegyzetek­kel, megkérdőjelezett betol­dásokkal ellátott példányait. Felteszik a fejhallgatót, meg­nyomják a tolmácsolásra ki­választott nyelv gombját, s mikor valamennyien „vonal­ban vannak”, megkezdődik az érdemi vita. A magyar küldöttek a választható hat közül általában angol, fran­cia és orosz nyelvű fordítás­ban hallgatják a felszólaló­kat, s e nyelvek valamelyi­kén mondanak véleményt, tesznek megjegyzéseket, kér­déseket, vagy terjesztenek elő új javaslatokat. Bármelyik nyelvet választ­ják. az általa kifejezett, gon­dolat már túlnő a nemzeti kereteken, a szó valódi ér­telmében össz-európai célo­kat, törekvéseket fejez ki. A közös nyelv keresése közben félreértések is adód­nak. Ha egy nyugati küldött például javaslatot tesz, mond­juk az árucsere megkönnyí­tésére. s javaslata nyilvánva­ló ellentmondásra késztető pontokat tartalmaz, akkor konferenciakörökben meg­jegyzik: „bedobta a csontot, rágódjanak rajta”. Ez a kirívó példa nem jel­lemzi, — csak tarkítja, s né­mileg lassítja — a konferen­cia munkáját. A szövegjavas­latok legtöbbjét komolyan kell>venni, s ha első hallás­ra részben elfogadhatatlan­nak tűnik is, éro'emes az ala­pos elemzésre, vitára. Az 1. gz, albizottság délu­táni üléséről érkező magyar delegátusok például a tárgyi­lagos optimizmussal, de ’.ér­mes remények nélkül beszél­nek a konferencia kilátása­iról. — A munka eléggé inten­zív, az értekezletek sűrűsége megfelelő, tehát nem panasz­kodhatunk, dolgunk van elég. Ha rajtunk múlik, a tempót is gyorsítjuk... A Varsói Szerződés tagál­lamain és a NATO országo­kon kívül ott a semlegesek is: Ausztria, Finnország, Svájc, Svédország... Az ő szerepük lehetne, s lehet is, a hídverés, a közvetítés Eu­rópa két fele között, hisz ne­kik sem közömbös, hogyan alakul a holnap Európája körülöttünk. A IV. 6zámú teremben egyik délután túlságosan sóé káig elhúzódott az ülés. Megkérdeztem Marcel Plan- chard urat, akinek az a tisz­te, hogy az ülés zavarta';m- ságáról gondoskodjék. tör- tént-e valami rendkívüli ese­mény. — Ö. semmi — mondta szabadkozva —, ha csak az nem, hogy alig kezdték meg a tárgyalást, hirtelen szüne­tet rendeltek el, majd ismét visszamentek, s azóta ki se mozdultak... — Vagyis történt... Érde­mes várakozni. Hogy a várakozás unalmát agyoncsapjuk, beszélget­tünk. Planchard úr egy régi fényképet mutat az 1925. évi locarnoi egyezmény aláírásá­ról. Az apja ott volt, ő hoz- ta a dedikált fényképet. Ha minden jól megy. Planchard. úr a sikeres genfi szakasz vé­gén készült fotóval gyarapít­hatja a családi albumot. Beszélgetésünk kétszer szakadt meg, egyszer a sváj­ci kultuszminiszter jött oda néhány szót váltani, másod­szor a tekintélyes svájci lap, a Neue Zürcher Zeitung munkatársa. A véletlenek találkozása nem volt véletlen: a terem­ben ezalatt új svájci javasla­tot tárgyaltak az albizottság! tagok. Ezért volt a meghosszabbít tott „játékidő” ... Következik: III. Az ű$ Helsinkibe vezet Bertalan Lajos Gerencsér Miklóst 45. A bitóra szánt tá­bornokokat szintén pol­gári ruhában vezették elő a porkolábok. Egyedül gróf Leiningen-Westenburg Károly viselte a rangjelzései­től megfosztott uniformisát: a kék atillát és fekete pantal­lót. Damjanich János még mindig nem tudott járni tört lábával. Parasztszekér ka­nyarodott a térre, s nógatták Damjanich-ot. hogy szájljon fel. Segítettek neki. Úgy vi­selkedett, mintha csak röpke kocsikázásra készülődne a városba Vigasztalója, Arad görögkeleti esperese annál megtörtebbnek látszott. Ri­adtan, sápadtan kapaszko­dott Damjanich mellé a sze­kérre. ★ Itt volt a város református lelkésze is, szikáran, ünnepi feketében, a protenstáns pa­pok tárgyilagos komorságá­val. A négy minorita szerzetes oedig, akik a katolikus tábor­nokoknak jöttek vigaszt nyújtani, ójult-ájtatos szo­morúsággal hajtották le fe­jüket. Csipkézett keringjük láttán olyan illúzió támadt, mintha egyházi ünnep ké­szülődne. A kegyes illúziót szempil­lantás alatt a zúzmarás ha­láltudat váltotta fel, mikor az udvarra lépett a hóhér. Pedig észre kellett venni, hogy nem akart vacogásra ingerlő benyomást kelteni. Igen természetesen Viselke­dett, jószándékú vendég­ként pillantott körbe. Nyú­lánk, de rövid nyakú szőke férfi. Se bajusza, se szakál­la. Hosszú kezét könnyedén lóbálta. Zongoristának, vagy borbélynak is nézhettük vol­na, ha piros kabátja el nem árulja, hogy ő az a fontos úr, aki a brünni fegyház alkal- , mázott ja és kötéláltali ki­végzések legképzettebb szak­embere az osztrák biroda­lomban. Felszállt Damjanich szeke­rére. Hátra ült, diszkréten, nehogy zavarja a görögkeleti pappal beszélgető tábornokot. Tehát a hóhér is készen állt az útra. Howiger tábor­nok mintha erre várt volna. Minden formalitás nélkül amolyan hessentő mozdulat­tal intett a zászlóaljparancs­noknak, hogy Indulás. Tichy őrnagy megmutatta, hogy át­lagon felül tanulékony és kedvére való a szerep. Az el­ső alkalommal még nehezen leplezte görcsös elfogódott­ságát. Mindössze a nyev^t viselő csontos fej tanúsí­tott fesztelenséget. Az őr­nagy okult lova példájából, mert ezúttal olyan megszo­kottan vezényelt, mintha a napi rutingyakorlatra vezette volna ki zászlóalját. Úgy látszik, az alig félórá­val korábban agyonlőtt négy áldozatot már el is felejtet­te. Csak az alakiság idegző- dött belé, azt pedig gyerek­játék elismételni. Alaki rendünk a másik vesztőhely felé, igen egysze­rű volt. Ezúttal déli irányba, Uj-Arad felé vezetett utunk. Sima, legelőszerű rét az út mindkét oldalán. Távolabb jobbról, balról a Maros. A kanyarulat medre határolta el a nagy síkságtól ezt a várhoz tartozó rétet. Elől lovagolt Josef Tichy. Az előírásos térközöket szigo­rúan betartva követte a két első század. Emögött lépdelt magányosan Schück hadbíró százados. Néhány lépésnyire követte őt Lahner György és, Knézich Károly, közöttük egy minorita páter. Nyo­mukban lovag Pöltenberg Ernő és Aulich Lajos, ugyan­csak egy minorita atyával. Nagysándor József egyesiül ballagott vigasztaló szerzete­sével, csak úgy, mint Török Ignác. A vár tábori papja, Kari Marchot Vécsey Ká­rolyt kísérte utolsó útjájp. Grófi Leiningen-Westenburg Károly a református tiszte- letesbe karolva közeledett a vesztőhely felé. A gyalogo­sokat követte a parasztszekér, amelyen Damjanich János daliás termete rázódott. Be­teg ballábát előre nyújtotta a saroglyára. Egykedvűen szi­varozott a tábornok é3 a mö­götte ülő hóhér mindezt egy­kedvűen nézte. Az elítéltek vasban voltak. Láncuk szabad végét egy-egy porkoláb tartotta. Még Dam- janlch-ét is és a gyalogos porkolábnak nyújtózkodnia kellett, mert rövid volt a lánc. Á bilincsbevertek me­netét mindkét oldalon nyolc­nyolc feltűzött szuronyú ka­tona kísérte. Én a szekér mögött halad­tam Wochengruber főtörzs- foglár társaságában. Végül a zászlóalj másik fele, két század masírozott a nyo­munkban. ★ Menetünkön kívül egy lé­lek sem látszott az egész környéken, őszi csend és hű­vös párák alatt lapult a nagy rét. Tíz percnyi gyaloglás után megláttuk a síkságból előmeredő oszlopokat. A nyers faragású fenyődúcok szabályos rendben sorakoz­tak, távközre, magasságra; egyformán. Amikor egyvonal- ba értünk a baloldalt ágasko­dó bitókkal Tichy őrnagy derékszögben * változtatott irányt. A fenyőoszlopok kö­zelébe lovagolt, szemben fordította lovát a zászlóaljjal és hangosan, jól érthetően vezényelt: — Menetből négyszöggé fejlődni! Első század a bit ók mögé öt lépésre! Második század balról, harmadik szá­zad jobbról merőlegesen csatlakozik az első század szárnyaihoz! Negyedik század lezárja a négyszöget! Lehetetlen volt nem észre­venni, hogy a Wocher gyalog­ezred első zászlóalja megbíz­hatóan begyakorolta a felál­lást. Mint a díszszemlén, olyan olajozottan zárta le a négy század a kivégzési négy­szög egy-egy oldalát. Mire megálltak a mozgásban lévő sorok, mi már a négyszög belsejében találtuk magun­kat. Azt mondják, a végzet sze­szélyes. De nem az ember­csinálta végzet. Ennek terve van, rituáléja van, mint a koronázásnak. Csak akkor imponál, ha tökéletes benne a pedantéria. Márpedig ml osztrákok szeretünk impo­nálni, mert azt akarjuk, hogy féljenek tőlünk. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents