Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-10 / 263. szám

í oldat

ftFT ET-MAGYARORSZÄG

Í973. nm>ém1§er fS.

Szülők fóruma

& Ifjúság ® Ifjúság & Ifjúság & Ifjúság & Ifjúság & Ifjúság &

Az „átmenet“

problémájáról

Az élet minden területén gondot jelent az átmenet, a változás problémája A megszokottból az újba, az ismeretlenbe való beilleszkedés, még a felnőttek társa- damában sem zavartalan Különösen gond ez a pedagógiában, az oktató-nevelőmunka mindennapi gyakorlatában. Vegyük alapul az általános iskola alsó tagozatát. Itt az eseteit többségében, ha csak valami kényszerű változás nem jön közbe, egy tanító, vagy tanítónő oktatja, neveli a gyermeket. A kisiskolás életének ez a periódusa sem zavartalan. Ám négy esztendő azonos pedagógiai módszere jó osztálykollektíva kiformálásához vezet, amelyre a későbbiek során építeni lehet. Az alsó tagozat alapozó évei teszik a készséget jártassággá; itt forr össze tanító és tanítvány, sok örömet szerezve szülőknek és pedagógusoknak egyaránt.

Az első figyelemre méltó „megrázkódtatás” az alsó tagozatból a felső tagozatba történő átlépés időszakában tapasztalható. Ezt több körülmény is motiválja. Elegendő ezekből a két legfontosabbat említeni; az egyik az új tantárgyak belépése az oktatás folyamatába, pl. az orosz nyelv; a másik; új arcok jelennek meg óráról- órára a tanulók előtt. Ez a két jelentős motiváció a gyermekek életében szükségszerű zavarhoz vezet, ám ez korántsem olyan mérvű, hogy helyes pedagógiai módszerekkel nem lehetne kiküszöbölni. A szaktárgyakat tanító tanárok az ötödik osztályban erre külön is készülnek é« már az első tanítási órán arra törekszenek, hogy tantárgyaikat megkedveltessék tanítványaikkal. A szaktárgy eredményes tanítása nem is lehetne a későbbiekben eredményes, ha nem ez az alapállás vezérelné az új, „belépő” tantárgyak tanárait.

A probléma azért jóidéig probléma marad, és az itt tanító tanároknak kettős terhet kell leküzdeniük; a gyermekek zavarát, az új tantárgy beindításának nehézségeit, az új módszert, szokást kell gyakorlattá ötvözni, kinél-kinél olyanná kell mélyíteni a tudást hogy jó jegyekkel realizálható tudásszint alakulhasson ki Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az általános iskolában tanító szaktanárok, (orosz, fizika stb.) egyre inkább érzik a felelősséget és tanítványaik;)1 olyan alappal bocsájtják útnak, hogy nagy többségük a középiskolában is megállja a helyét.

Az eddigiekben a pedagógusok szemszögéből vizsgáltuk az átmenetet, a változás kérdését. A megoldásnak ez csak az egyik oldala, önkénytelenül felmerül a kérdés; mit tehet a szülő, ha az átmenet bonyolult problémájával találkozik? Természetes folyamat, hogy a szülő örül a növekedésnek, tudásbeli gyarapodásnak és büszkén kon* tan tál ja; „felső tagozatba lép a fiam, vagy a lányom”, de hogy ezzel a lépéssel elmélyültebben foglalkozna, átvállalná, vagy megértené, nz <ezzel járó „reszketőst”. .fü-fixerrneke tudatában leját- szódó „félelmet”, tanácstalanságot, — ha gondol is rá keveset tesz eloszlatásáért. Pedagógiai tapasztalatainkból állíthatjuk, hogy nem minden szülő tartja legfontosabb feladatának, hogy gyermeke új tanáraival megismerkedjék. A szülői háznak az iskolával olyan kapcsolatot kell kialakítania, amelynek pedagógiai vezérelve; segíteni a gyereket az átmenet nehézségeinek leküzdésében. Ezt pedig csak a szoros, kölcsönös megbecsülésen alapuló őszinte,- tárgyilagos, elfogultságtól mentes kapcsolat teszi lehet :vé. Ne legyen ez a kapcsolat öncélú, csak a saját gyermekére szorítkozó inert ez a továbbiakban helyrehozhatatlan kárt okozhat.

A szülői munkaközösségben való aktív részvétel, a fogadóórák rendszeres látogatása — és nem csak akkor ha baj van! — az osztály érdekében végzett közösségi munka iskolán belül és iskolán kívül a gyermek egyéni és közösségi formálásának is olyan pozitívumává válhat, ami a későbbiekben épperi a gyermek érdekében realizálódik Sok szülő azzal tér ki e feladatok elől, hogy a felső tagozatban, vagy a középiskolában már nem tudnak segíteni a gyermeknek; végezze csak egyedül az iskola az oktatás-nevelés munkáját, hiszen az a feladata.

Kétségtelen, hogy a szaktárgyak elsajátíttatása valóban a szaktanár, az oktatás-nevelés gondja, valóban az iskola ügye. De a szülő Is tehet egyet, s mást az eredményes előrehaladás érdekében. Az ellenőrzés, a beszámoltatás, az érdeklődés, a biztatás. a dicséret, az ambició növelése a gyermekben a családon belüli bizalom légkörét erősíti; végső soron szorosabbá fűzi a kapcsolatát a szülőhöz, az iskolához s ennek hasznát elsősorban a tanuló, végső soron egész társadalmunk élvezi. Minden átmenet, változás, időszakos zavar ösz- szehangolt iskolai, családi, nevelési módszerrel megoldható, és a fejlődés során kiküszöbölhető. Ifjúságunk érett ahhoz, hogy ezt megértse és a maga módián segítse is. De nekünk felnőtteknek kell a kezdő lépést megtenni.

Kopré József

középiskolai tanár

Halmos Ferenc:

KÓ KUSZDIÓ

Majom a fán A szeme jár

Nem tudja tán, laba bapal>

hol hopp

no1 ugrani kész.

a kókuszdió.

reccsen a fa, törik az ág,

Ide ugrik, kopp

odabotlik, koppan a vész.

,. Majom pottyan,

a szemrevalo földön koppan>

^ csontja roppan, ó

enniva,á pottyan

a csudajó koppan

kókuszdió. a kókuszdió.

Süni Simi és az alma1eves

VÍZSZINTES:

1. Kievickéltem. 8. Tág. 7. Jó késnek van. 8 Tea kétharmada. 9. Női név. 11. Némán látom!!! 12. Ady nagy szerelme, számos költeményének múzsája 14. Házat fedi. 16. Megfejtendő. 18. Bőg. 20. Csomó. 21. Római 999. 22. Szatmári községünk. 24. Sem mögé, sem mellé. 25. Becézett női név. 27. Nemesgáz.

28. Főzési-sütési alapanyag.

29. Hajadon.

FÜGGŐLEGES:

1. ...meredt. 2. Lotty. 3. Talpon van 4. Igekötő. 5. Megfejtendő. 6. Megfejtendő. 10. Trómf. 11. Rcnstmávény. 13. Bak betűi keveTvö^gCBő.' 15.

Megfejtendő, 17. Omladék. 19. Beszédünk rögzítője. 21. Ilona beceneve. 23. Kis Aranka. 24. EEÁ. 26. Európai nép. 27. Hollandia jelzése gépkocsikon.

Megfejtendő:

Szovjetunióban élő népek közül négy: vízszintes 16,

függőleges 5, 6, 15.

Múltheti megfejtés: RAJNA — DON — VISZTULA — SZAJNA.

Könyvjutalom: Tapiska

Antal Fehérgyarmat, Kiss Erzsébet Kömörő, Rédai Miklós Porcsalma, Illés Éva

Nagyhódos, Szíjártó István Nyíregyháza,

Süni Simi kicsi sünöcske volt, s odakinn játszott a sárga, zörgő avarban. Ősz teregette pára-köpenyét a kertre, amelyen átsütött a napsugár. A napsugárban ökörnyál úszott,

— Simike, gyere ebédelni! — kiáltotta Simi-anyuci.

— Igen, megyek, anyuci. kám — válaszolta Simike, s már ugrott is. — Mi van ebédre, anyuci?

— Mi lenne? Finom ai- maleves. Tudod hogy mos_ tanában van az almaszüret ideje. Süni Sámuel-apukád ilyenkor a tüskéin sok finom almát hoz haza.

Simike sírva fakadt.

— De anyuci, reggelre is almaleves, tegnap vacsorára is almaleves, tegnap ebédre is almaleves, tegnap reggel is almaleves, mindig almaleves. Már meguntam az al_ malevest. Nem kérek alma. levest. Nyuszi Nusi néniék káposztás kockát ebédeltek. Csak mi eszünk mindig almalevest.

Kifordult a házból s elment Süni Sanyi bácsiékhoz. Süni Sanyi bácsi felesége megölelte, megcsókolta Süni Simikét.

— Gyere, Simikém, csillagom. Finom almaleveskét főztem. Egyél egy tányérral.

— Köszönöm, nem kérek — mondta Simike. — Nálunk otthon is az volt ebéd. re.

Tovább lépett egy házzal és Süni Stefi néniékhez ko.

— De jó, hogy jöttél. Si_ mikém, aranyom. — Maradt délről egy tányér nagyon finom p' ■•aleves. Ülj le. tubarózsám és edd meg.

— Jaj, dehogy is kérek, drága jó Süni Stefi néni.

csak azt akartam megkér« dezni, hogy tetszenek lenni.

— Megvagyunk, kis kincsem. de ne siess úgy.

Hanem Süni Simike sie. tett. Inkább kinn játszik a zörgő-börgő avarban. de almalevest nem. nem. nem eszik.

Amíg a csillagok fel nem jöttek, odakinn játszóit az aranybarna diókkal. Gurigá. zott velük és igen jól írni. látott. S akkorra nagyon megéhezett. Hazament és kérte a vacsorát. Süni-anyu. ci a délről maradt almalevest tette eléje. Süni Simike jóízűen bekanalazta a levest.

— Anyucikám, ez igen finom leves volt.

— Finom, bizony, mert az éhség a legjobb szakács — mosolygott süni anyuci.

— Kérek még egy tányérral.

Süni-anyuci telemerte

Süni Simike tányérját újra. Süni Simike azt is megette.

Akkor azt mondta 'Sünianyuci :

— Majdnem elfelejtettem. Süni Sámuel-apukád hozott a tüskéin néhány nagyon finom. zamatos császárkörtét. Várj. mindjárt ide hozom.

De Süni Simike torkasza« kadtából ordítani kezdett.

— Miért nem mondtad, süni-anyucikám, hamarabb. Akkor csak egy tányér le. vest ettem volna. Jaj, a szívem szakad meg. Most már nem fér semmi a gyomromba.

Süni Simike vigasztalha. tatlan volt. Csak sírt, sírt. zokogott. De sírás közben nagyon megéhezett. S mégis csak megette jóízűen a finom császárkörtéket.

Ölbey Irén

Dupla vagy semmi

Ezen a nyáron az úttörőtábor vidám szakácsa minden este felírta egy fazékra, hogy mi lesz a vacsora. Egy alkalommal megtréfálta a gyerekeket: össze-vissza írta a betűket és hogy nehezebben találják ki, egy betű hiányzott. Három kislány akadt, aki megfejtette a talányt. Ha a hiányzóval együtt helyesen rakjátok össze a betűket, ti is rájöttök, 1. mit főzött a szakács vacsorára, 2. mi a három kislány neve.

•IBZ.T3 'Máj, ‘-injzsg szuaqfáx

Mennyi a tátrai hegycsúcsok száma?

SZLOVÁK

Amióta a világ világ, a Ma- gas-Tátra mindig is vonzotta a halandó embereket. Egyesek kincseket kerestek ott, mások pedig megszállottan járták a tátrai hegyoldalakat, és a csodatevő növények és gyökerek után kutattak, melyekkel — feltevésük szerint

—meggyógyíthatok a legsúlyosabb betegségben szenvedők, mások szerint a csodatevő növények utat nyitnak számukra a földalatti kincsekhez. A kincskeresők voltak a Magas-Tátra leggyakoribb látogatói.

Egyik monda arról szól, hogy valamikor reges-régen, tíz aranyásó telepedett meg a Kriván oldalán. Egész napokon át kutattak, kerestek, a nagy fekete könyvből megtanult varázsigéket, varázs- erejű versikéket mormoltak segítségül hívva a koboldo- kat. Már jó hosszú időt töltöttek el a hegyekben, sok felé próbálkoztak, de a várt kincsnek nem bukkantak a nyomára.

Egyik délután elhatározták hogy az arany keresésben kis pihenőt tartanak. De mivel töltsék el a szabadidejüket? Ekkor a legidősebb így szólt:

— Nos, barátaim, a pihenés nem egyenlő a lustálkodással Ha már pihenünk, legyen abból némi hasznunk is. Próbáljuk meg véghezvinni azt, ami eddig még senkinek sem sikerült, számláljuk meg a Magas-Tátra hegycsúcsait.

REGE

A többiek nem nagyon lelkesedtek e javaslatért, de útnak eredtek. Járták a hegyeket és számoltak. Minél töb- bt jártak, annál jobban belezavarodtak a számolásba. Minthogy erejük fogytán volt, letelepedtek egy rétre, amelytől nem messze egy barlang hatalmas bejárata tátongott. Lefeküdtek, szorosan egymás mellé és elaludtak.

A legfiatalabbnak azonban nem jött álom a szemére. Ekkor látja, hogy a barlangból egy óriás asszony lép ki. Az óriás nő meglátva az egymás mellett fekvő férfiakat, igen meglepődött, összecsapta két óriás tenyerét, hogy csak úgy visszhangzott a hegyek között és nagyot kiáltott;

— Nahát .ilyet! Bejártam már mind a kilencszázkilenc- venkilenc csúcsot a Magás- Tátrában, de ilyen különös állatkákat, mint amilyenek ezek itt, még nem láttam. Idehívom a férjemet is, hadd nézze meg ő is e csodalényeket! — s ezzel az óriás nő eltűnt a barlangban.

A legfiatalabb fürgén talp- raugrott, felköltötte társait és elmondotta, hogy mit látott és hallott. Természetesen a tíz aranyásó nem várta meg az óriást, mert el tudta képzelni, mi is történne velük, ha itt találná őket az óriás. De legalább megtudták, hogy mennyi a csúcsok száma a Magas-Tátrában.

Dr. Papp Sándorné fordítása