Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-04 / 259. szám
Könyörtelen dimenzió Kevés az időnk — mind sietősebben élünk. A áoj-, amelyben létezünk, tevékenykednünk megadatott, egyre szűkmarkúbban bánik az idővel: többet cs többet próbálunk préselni a napok tágíthatatlan huszonnégy órában rögzített kereteibe. Hovatovább •eményteien rendet-arányt tartanunk napi elintézen- iómk s a rendelkezésre álló idő ellentmondásában, ■'s_ mindezek kifejezéseként: ijesztően emelkedik az dőzavarból, korunk e sajátos társadalmi oxigénhiányából szárma-ző civilizációs betegségek grafikongör- >éje... Lám, hétköznapjainkban is mindegyre job- 'an érzékeljük a jelenséget, amit az ezredfordulóhoz özulitő világ filozófus ábrázolásában az idő gyorsu- isaként jellemeznek. Erőteljesebben érzékelhető ez a gyorsulás or- aguk, nemzetek versenypályáján. A növekedés esz- ndokbcn számított üteme, a gyarapodás idöegvsé- •kben meghatározott mértéke és a feladatok hal- aza között bizony nem könnyű összhangot teremni. S itt már témánk lényegéhez közelítünk, ahhoz sajátosan ellentmondásos viszonyhoz, amely ben- nket, hazai állapotainkat az időhöz, ehhez a kő- ■*- steten dimenzióhoz fűz. kétségtelen, hogy a Világban először ■ ^ocialis».a országok láttak hozzá az idő tervszer* asznositasahoz, hiszen az ötéves tervek rendszer w uSKfcb mÜlt céltudatos törekvés az idő és a felÄÄTk úgy * mondhatunk-zeüexíi.esenck meg terem tósére. Másfelől* alinhi SdéTmhell2h^ea^U i®'“ ? Wzdasúgi-társadalm »diüt 2rl h len űzőjét csak mostanában zajuk teljes jelentősegében tisztelni, értékelni. ,,n^mlfltetéSÜ1 hadd utaljunk a gazdasági néző “kvarmyira tontos időtényező talán leglátvá lyosabb jelentkezesi módjára: a gyártmányok újdon agertekébol vagy avultságából származó haszonra »nnnem'6' ,Koz,;udo™asú> hogy korunk gazdálkodásá an nemcsftk az hozhat- hasznot, ha valamilyen jó vuhitk^H0 te™?k...előállítására képeseknek bizo .vulnak. de rendkívül nagy mértékben az is ha el kent vagy az elsők között bocsátjuk ’ ki bi jaonságot. Nem árt néhány tény tükrében is megismernünk, e.ckora értékekről, milyen arányú nemzeti haszonról 1 -v veszteségről van itt szó. A tavaly rendezett >argazdasagi tudományos konferencián ismertettek t.v figyelemreméltó vizsgálatot, amely ezt az önmagában is sokatmondó címet viselte: Az időtényező erepe o. beruházások gazdaságosságában. Nos, az temzés számokat közölt az építéssel összefüggő, ki- itelezés alatt álló beruházások várható megvaíósuasi idejéről, s ezekből kitűnt, hogy — például __ a 00—200 millió forint közötti összeggel kivitelezett íéiuházások átlagos ideje 1969-ben 4,9 esztendő volt, 1971-ben pedig 5,9, ugyanez az időérték a 200—500 milliós beruházásoknál az 1969-beli 4,5 évről 1971- oen 6,3 évre; az 500 millió feletti beruházásoknál pedig 6,9 évről 8,4 évre emelkedett. Elegendő ezekre a száfnokra pillantanunk, hogy elképzeljük, mit jelent a jól hasznosított vagy az elfecsérelt idő, mekkora értéktől fosztja meg a nép- gazdasagunkat átlagadatokban szereplő sok-sok többlet-esztendő. Ám a gazdálkodás köznapi folyamatában jobbá- ra nem is ennyire látványos formában. Ilyen mérhető módon van jelen az idő. Gondoljunk arra. hogy például a munka és üzemszervezés esetében, noha ez önmagában is fontos, vajon mennyire lényeges az is: mikorra érnek be egy-egy vállalatnál a szervezési intézkedések, mennyi idő alatt jönnek létre a hatékonyabb termelés feltételei. Ismeretes az is, hogy központi határozatok, társadalmi erőfeszítések célpontja a gyártmányszerkezet korszerűsítése, az új, a haladást képviselő termékek meghonosítása és a régiek, az elavultak kiszorítása. A gond jobbára az utóbbi cél megvalósítása körül sűrűsödik. Túl lassan, a kelleténél több időt felhasználva szűnik meg a régebbi gyártmányok előállítása; főleg a gépiparban jelzik a statisztikák a termékcserélődés figyelmeztetően vontatott ütemét. Márpedig minden nap, hét, ameddig az elavult, a gazdaságtalan termék életét meghosszabbítjuk, nemzeti javainkat csökkenti, vagy legalábbis gyarapodásának lehetséges ütemét korlátozza. Az idő — amely a személyes lét és a népgazdasági fejlődés egyetemes kerete —, gyorsulásával voltaképpen élevitélünk alapvető átrendezését feltételezi. Arra gondolunk, hogy valahol a folyamatok mélyében nem választható ketté a magánélet és a köztevékenység szokásrendszere, valahol találkozik a vállalati-népgazdasági méretű időpazarlás, életrendünk olykor régies időfecsérlő módszereivel. Valóban mintha még nem tanultuk volna meg eléggé — mindennapos életmódunkban — milyen nagy bűn az időt, és mindig mások idejét pazarolni. Mintha jelképes jelentőségű lenne a szűkre méretezett lift, amely csak két utassal Indulhat — mert sehol senki nem számította ki, mekkora tékozlás ez a látszat-takarékosság, mennyi elfolyó perc következik ügyeink intézésekor a liftajtó előtti tömeges ácsorgá- sokból. Folytathatnák a sort a hivatali előszobák várakozóival, a pult előtt sorakozókkal, a sok-sok elveszített oerccel, amely nemzeti méretekben hatalmas értéket képviselő időmennyiséggé összegeződik. Igaz. azt mondhatnék: ugyan milyen jogon számoljuk országos keretekben az elpazarolt magán- .dókét, a nullára redukált ácsorgás-órákat?' Nos, azon a jogon, hogy az időnek, mint pótolhatatlan nemzeti értéknek egyetemesen kell elismerést nyernie vállalati kalkulációban és szemléletben, beruházási számításban és életvitelben. Ha emitt — történetesen a liftajtó előtt — nincs jelentőségük a perceknek, ha tágítva immár a lift-jelképet: az egész életrendszerünkben nem válik megbocsáthatatlan könnyelműséggé az idő tékozlása, akkor ez szükségképp hat a gyárkapun belüli időértelmezésre is' T. A. Ősz a nyíregyházi Benczúr tért parkban. (Hamme! J. felvétele! Terpeszkedő kerülgetés Ülnek, senkivel nem törődnek, aztán addig izeg- nek-mozognak. amíg végül a maguk helye mellett másét is elfoglalják. Elterpeszkednek a vonat padján vagy a piac árusítóhelyén, ahol éppen tehetik ezt. Nemcsak asszonyságok terpeszkednek. hanem szavak, kifejezések is. Megkopott nyelvérzék, kényelmesség jóvoltából íródnak ilyen mondatok: „Már folynak az előkészületek az egészségi hónap megrendezésére, amelyre az előző évekhez hasonlóan májusban kerül sor. A hónap alkalmából az üzemekben előadásokra, ankétokra kerül sor., Bejelentették egy kétnapos ankét szervezését, ezen sor kerül vetélkedőre is.” Újságokban, előadásokban, tájékoztatókban az előbbieken kívül még sok mindemre sor kerül. Az már szinte megszokott, hogy táncmulatságáé. előadási vwsesayt. színházi bemutatót sohasem tartanait, rendeznek, intéznek, vizsgálnak. Az előadásra sor kerül, ami után vitára kerül sor, majd a vita hevében teitle- gességre Is sor kerül. Az. csak természetes, hogy ezek után sor kerül vizsgálatnál, maid az ügy bírósági tárgyalására. Ezen többek között vád. és védőbeszédre kerül sor. majd végül sor kerül az ítélet kihirdetésére. Ha a félek fellebbeznek,, esetleg újabb fejlemények kerülnek sorra — akkor nincs irgalom: soha nem kerül -or a .kor kerül” végére. Csak akkor, ha véglegesen elintézést nyer az ügy. Mert nyerni is «a&retnek, 'JotüctciSsesi a jáv&iiaíí aseivbets, a kissé iusta-fülűek, lusta-kezüek. „A község járdái domború kiképzést nyertek, s ha a vizet elvezető árkok teljes kiépülést nyernek, sor kerülhet más munkálatokra is,. — mondják, írják. Pedig a falu járdája, akár betonból, akár salakból készült, megelégedne az árok kiásásával — nyerés nélkül. Amire valamiért nem került sor és nem is nyert elintézést. sem kiképzést —az jelentkezik. Különösen a problémák jelentkező természetűek. . . „Sok probléma jelentke zeit az év folyamán. Egyik visszatérő problémaként je>- lenikeaaÁt a túlterhelés...” tervek hiánya, a felkészületlenség. a leltárhiány '<—nek nyomában a rendőrség is...). Az előbbiekből kiderül, hogy a túlterhelés már egyszer jelentkezett most kénytelen volt visszatérni ésvisz- szatéró problémaként jelentkezni. Bizonyos, hogy avisz- ezatérés is sikertelen volt. De úgy kell a túl terhelésnek: miért kerülgeti a lényeget jelentkezéssel, problémaként? A sok terpeszkedő, más helyét elfoglaló kifejezés a lényeget kerülgeti, kissé el is ködösíti. Mintha nem maga a táncmulatság, az előadás. a járda melletti árok. a túlterhelés lenne a mondanivaló lényege, hanem az, hogy ezekre sor kerül, hogy jelentkeznek, nyernek. Az olvasók. a hallgatók pedig egyszerű, világos szavakat, beszédet várnak, terpeszkedő kerülgetés, felesleges jelentkezés nélkül, Vteese Is*Wésí Gyatorsji jtíetókezik még x
