Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-04 / 259. szám
*. oldal KET.KT-MAGYARORSZÄG — vasárnapi mellekért isis. novefefi^f"lt Örvös Lajos: Novemberi falevelek Ismeretlen beregi műemlékeink Ballagtam éppen a Szajna felé — jut eszébe annak is, ki sohasem ballagott még a Szajna felé, de mégis zümmögő, röpködő, tréfás falevelek alatt ballag, mert Ady így emlékeztet rá. S tán el sem képzeli, miféle realizmus szele, járhatja át egy novemberi napon ezt a feledhetetlen utat, mélyet jobban feltérképezett a világirodalom, mint bármilyen útikalauz s annyi romantikát, annyi játékosságot láttat benne. Vannak tájai a világnak, melyhez köze van olyanoknak is, kik sohasem jártak ott, mégis bizonyos nosztalgiával őrzik e helyek hangulatát. Ha a Rue du Faubourg Saint Antoine-t írtam volna e sorok elé, ama széles, macs- kakoves út nevét, mely a Bastillehoz vezet s nagy ünnepségeken, nagy megmozdulások idején a francia tömegek vonulnak fel rajta, senki sem csodálkozott volna. De hogy a Szent Mihály útját? Tán csak nem az a realizmus, kérdezhetné valaki, hogy aki a rakpart kőpárkányain, a könyvárusok zöld ládáiban tallózik, bármikor elolvashat apránként egy könyvet? Mert az úgy Van, hogy az árust is fújja naphosszat a szél, hát miért ne fújhatná az olvasót is?... Aztán a sátrasok is felütik lassan tanyájukat a Szajnától egészen a Luxem- bourg-kertig, vagy néhány száz méteres szakaszon, mely a híres Quartier Latin, a párizsi diáknegyed ütőere. Igazán kevés pénzzel el lehet szórakozni a sátrak előtt, s ha valakinek jó szeme van s még nagyobb szerencséje, nyerhet is egy butéliát a céllövöl- déstöl — dehát ez volna az a bizonyos realizmus? ... Nos, majd mindjárt meglátjuk. Ezerki- lencszáznegyvennyolcat írtak, ballagtam éppen a Szent Mihály útján, mivelhogy ott laktam, egy télidőn már elég hűvösnek tűnő diákszobában. Estefelé járt az idő, azzal a kékbehajló levegővel, melyet mindenfelé elhoz magával az este, merre én csak megfordultam. De az egyik mellékutca sarkán, mely a_ Hue Cujas nevet viselte, még estidőn is feltűnően látszottak a fekete betűk. Egy nagy vászontábla hívta fel a figyelmet az elsöemeleti ablakok alatt, és azon a táblán állt e szó: „VALÓSÁG”. Én őszintén szólva nem igen figyeltem volna fel rá, legfeljebb arra. hogy tegnap még nem volt ott. De valami mégis lehetett vele, mert néhány ember megállt vele szemben, a mellékutca falánál s rrtindig akadt valaki a járókelők közt, ki felnézett oda s megállt ő is. Vagy kinek tűnne fel, hogy egy rosszruhás férfi, ki lehetne holmi csavargó is, nekitámaszkodik a falnak, a ház kiálló kőperemére támasztja egyik lábát s rágyújt egy cigarettára? S abban mi van, hogy odajön egy másik is? És egy diák nem állhat meg tán eltűnődve vagy sétálhat fel s alá e ház előtt, itt az iskolák negye "ében, holmi találkára várva? Valami engem is ottmarasztalt, mert Jött egy fekete személyautó, szerényen me állt a Szent Mihály út túlsó oldalán s egy igen jól öltözött úr lépett ki belőle, aztán ő is ideballagott, fehér glaszékesztyűjét zsebébe csúsztatva. Ez már mégis furcsa volt. különösen hogv láttam, ő is felnéz az emeletre, a tábla fölé, hol egy sor ablak világított, majd arrébb húzódva megáll. Jött három lány. összefogózva s bekanyarodtak ők is a sarkon e kis mellékutcába s nem mentek tovább ők sem. A csarnok irányából két munkásforma ember tért ide, bizonyosan rakodók, mert olyasféléről beszéltek. Aztán egy egész csapat, aztán jött magányosan egy katonatiszt, és ő is megállt s hallottam amint az egyik lány azt mondta a mellette állónak, „ez egy ezredes”. És érkezett később még két úr, kiket úgy szólított valaki a népessé vált csoportból: „Monsieur le Conseiller..Városi tanácsnokok voltak a központi városházáról. Aztán már nem tudtam figyelni, annyian gyűltek ösz- sze s mindez néhány perc alatt zajlott le. Szerencsére találtam egy ismerős diákot, tőle aztán megkérdeztem: — Mi van itt, öregem? Mit néznek oda fel? — Hát azt a szerkesztőséget — felelte, miközben mi is cigarettára gyújtottunk. — A VALÓSÁG-ot! — Mi az? — Egv régi folyóirat, együttműködött a német megszállókkal, csak a felszabaduláskor szűnt meg. Most már úgy érzik, eljött az idő, újra kezdhetik a munkát... — És mit akartok csinálni? — Majd tüstént meglátod. A tömeg kissé rendezettebben sorakozott fel az utcán s némileg félkört alkotott a ház körül. Különös volt végignézni ezeken az embereken. Volt aki fekete kalapot viselt, fehér selyemsálat és finom, hegyes orrú cipőt, amilyent a Rivoli utca elegáns üzleteiben vagy a Champs-Elysée-n lehet kapni... És ott állt mellette kabát nélkül, sapkásán, nagy bordó sállal az a férfi, ki még izzadt volt a munkától. És állt mellette diák, aki nemrég még a kutató intézetben töltögette kémcsőbe a folyadékokat. És megtermett asszonyság, ki az imént még valahol egy háztartásban dolgozott s most itt várakozik. Sokan nem látták egymást esztendők óta vagy tán soha, mégis ismerősöknek látszottak. Ez a társaság, melynek egyike vasárnap kocsival gördül a templom elé, másika valamely munkáskerület ivójába, egy elfüg- gönyzött különszobába jár el kommunista sejtgvűlésre. már találkozott valaha. Nem is túl régen, mikor a negyed csendes és történelmi kövein is a német járőr csizmája kopogott, és minduntalan felhallatszott az utcán: „Halt!” Tíz markos fiatalember indul a ház felé. A kivilágított ablakok mögül időnként lesandít egy tekintet és gyorsan eltűnik. Gyanús a jelenet, ez a nagy sokaság itt lent az utcán, de mire a telefonért nyúlnának, már felért az első errlber. bélép a szobába, s felszólítja a szerkesztőség tagjait: „Arccal a falhoz!” A legcsekélyebb erőszak sem történik, de a felszólítás komoly. A következő percben kinyílnak fenn az ablakok s kizuhan egv szék az utcára. Nagyot reccsenve szakad ki a lába. Fentről is recsegés-ropogás hallatszik. Asztalok. székek hullanak. Ami leérkezik, azt lent vaszik kezelésbe. A diáklányok éopúgy kiveszik részüket. mint az őszhalántékú katonatiszt. Kéziratok eltépett foszlányait kanja fel a novemberi szél, és zümmögve röpíti, mint a fa’eveleket. „Holla!...” hangzik fentről a figyelmeztetés, aztán egy Royal irodagép zuhan nagy csattanással a kövezetre, s táncolnak tovább ólombetűi a levegőben. Mi lesz ebből?.., — gondolom magamban, s körülnézek, nem jön-e még a rendőrség? A túlsó oldalon, a lámpáktól kicsit odébb, a szép kék estében áll két rendőr. Most... most megindulnak tüstént, de nem, csak somfordáinak odébb — Hát mi van? Ezek nem rohannák az őrszobára, nem fújják meg a sípot? Biciklis rendőr karikázik arra véletlenül az úton, kis kitérőt tesz, felnéz az emeletre, a fekete betűkre és folytatja tovább útját. A kerületbe valók mind. A közeli őrszoba előtt, a Panthéon téren, kint állnak vagy négyen, tudják; hallják na' történik a közelben, de az emlékek túl fris sek, nem, ide még ők sem jönnek el... Járókelők csapata áll meg s ki tudja hány lép be a sorba, nyúl a székekért, s roppantja össze a térdén. S ha nem is áll mind oda, de a széles Szent Mihály úton senki nem tartja méltánytalannak ezt a törvénykezést ___Nem. nem, ezt a szerkesztőséget ki akarja rámolni Párizs, székekkel és íróasztalokkal együtt! Gyors a munka, utána nincs semmi, a külső szemlélő nem lát mást, mint hogy a tömeg szétoszlik, ki autóba ül, ki-ki beté- egy pohárka borra valahová egv ivóba, ki a könyvtárba siet, vagy a diákszállóba, mind- mind másfelé. Holnapra sokan már nem is tudják hogy személy szerint kivel voltak együtt, de az előző estén, annyi év után, mégis ősz- szegyűltek. Kit mi hozott ide... ki tudja pontosan? De valami, ami egyaránt párán csői annak a selyemsálas úrnak s azokna’ a gyűrött ruhás munkásoknak. Valami, am franciául úgy hívnak „La Patrie” és ma gyárul: „A Haza”. A novemberi szél végigfut a Szent M.i hály útján s röpködnek újra azok a tréfát zümmögő falevelek. A megyebeliek sokszor nem elég büszkék arra, amire lehetnének, hogy milyen kulturális értékeik vannak. Sokan talán azért, mert nem tudják, és nincs ki megmondja nekik. A nagyobbik rész azonban azért viselkedik így, mert a történeti kultúra iránti fogékonysága és ezzel együtt érdeklődése minimális. Ezért van, hogy csak a „kiválasztottak” tudják, megyénk az országnak középkori műemlékekben egyik leggazdagabb területe. Mégis, ha fel lehetne mérni, az országból minden valószínűség szerint többen látogatják megyei műemlé- keinket, mint maguk a megye lakosai. A vá&árosnaményi útnak kifelé vezető szakaszán Tákost, Csarodát sokan ismerik, de már alig van, aki tudja, hogy az út folytatása, ha nem is olyan szinten, ugyancsak érdekes. Marokpapi XIII. századi templomával a csarodainak kétszeresen is testvére, — sajnos freskóit pár évtizede a vakolattal együtt leverték — és Beregsurányban a ref. templom megint olyan, mely ebben a 1° km-es műemléki úton megállja a helyét. (S ahol a határ előtt az út kétfelé kanyarodik, Beregdarócon, s Tarpán már csak egy-egy faragott gótikus kapu reprezentál, Tarpán például az egyetlen középkori egy fából sze- kercével ácsolt gótikus vasalt ajtóval.) Hogy azonban Beregsurány mennyire fog beilleszkedni a beregi táj ékköveinek fűzérébe, a közeljövőben dől el. Ugyanis a kívülről a már eléggé lerongyolódott állapotban lévő épület restaurálás előtt áll, s a költségvetésből ítélve a legszükségesebbeken kívül aligha fog történni valami komolyabb, az épület értékéhez méltó munkálat. Ez a templom sokban kitűnik. A helybeliek Mátyás-korinak mondják, vagy azt, hogy „a husziták építették”, amint ezt majdnem minden gótikus templomunkról mondják. Legértékesebb a szentélyi része. A diadalív megvan, eredeti oromfalának meredek szöge a lehullott vakolat helyén jól kivehető a toldások ellenére. Boltozását minden valószínűség szerint a Csaroda— Marokpapi átboltozások mesterei végezték. A HazaRas Népfront és az Országos Takarékpénztár a takarékosság népszerűsítésére, a takarékpénztár tevékenységének ismertetésére az idén is megrendezte a takarékos- sági napokat s ezek keretében az úgynevezett „Világtakarékossági Nap”-ot. A sajtó, a rádió, a társadalmi és tömegszervezetek, az intézmények igen sokféle módon ismertették ebben az időben a takarékosság jelentőségét. Valahol megyénkben az egyik általános iskola igazgtósága stencilen sokszorosított levélben fordult a szülőkhöz, hogy segítségüket kérje gyermekük takarékosságra nevelésében és megismertesse velük e mozgalom céljait. A levél megírásának helye és dátuma hiányzik, így nem deríthető ki, hol írták ezt a levelet. Egy példánya hozzám is eljutott, de már valaki aláhúzogatta benne pirossal a helyesírási, kékkel a stilisztikai hibákat. A levél forma kitűnő eszköz arra. hogy . alamilyen célt vagy gondolatot sok emberrel megismertessünk, de csak akkor, ha isii érj ük e fogalmazási műfaj követelményeit. A levél csupán bizonyos formai kötöttségekben tér el a többi fogalmazási műfajtól, ezek a formai kötöttségek azonban, amelyeket az udvariasság és a szokás alakított ki, annyira erősek, hogy a levélíró nem hagyhatja figyelmen kívül, még akkor sem, ha egészen közel áll a címzetthez. Nagy gondot kell fordítani leveleink stílusára és formájára, hiszen igen sokszor ezek alapján ítél meg bennünket a címzett, de ezek azt is megmutatják, mennyire becsüljük meg mi a címzettet. A fent említett levélnek a stílusát kifogásoljuk elsősorban. Ez a levél tartalma szerint mozgósító jellegű, célja é6 stílusa szerint a magánlevél és a hivatalos levél között helyezkedik el. Nem hisszük azt, hogy az iskola és a szülők között olyan a kapcsolat, amely indokolttá. teszi ennek a levélnek a mondatokat túlterhelő szóhalmozásait, fy általán a bonyolult, körülményes és nehezen érthető mondatszerkesztését, elavult ormákhoz, fordulatokhoz való ragaszkodását. A múlt hivatalos nyelvének a jellemvo- lásai ezek. A mai hivatalos nyelvünket már z egyszerűségre, a világosságra való törekvés jellemzi. Ezt az egyszerűséget, világosságot hiányoljuk ebből a levélből Ennyire Egy szép kis reneszánsz pasztoforium is látható bent. Kívül a szentély boltozatát sután elhelyezett fal pillérek támasztják. Egy szép keskeny, korai gótikus ablak szabad, egynek a vakolatrepedések árulják el a helyét, de még többnek kell lennie. A restaurálásnak ezeket, ki kellene szabadítania Van azonban más feltárandó részlet is. A déli falon egy befalazott csúcsíves kapukeret látható, amely fölött van egy háfmas- osztatú kerek ablak is. A kapu gazdag pro- fUozást sejtet, ami annál is izgatóbb, mert kiüt az eddig ismert anyagból. Probléma, hogy eredeti helyén van-e vagy másodlagos, ugyanis kérdéses, hogy a hajó falai középkoriak. Mindenesetre az élszedett lábazatot tekintve — ebből is kevés van falusi viszonylatban — a hajó és szentély találkozásánál magassági különbség mutatkozik. De fel kellene tárni az egykori dongaboltos sekrestye egykori ajtaját is, az északi fal repedése megmutatja a helyét. Henszlmann és Genthon freskókról is értesít. Csarodán még nincs befejezve azoknak a csodálatos korai freskóknak a helyreállítása, melyek lázba hozták egyelőre csak a hozzáértőket. Nem lenne itt szükséges egy falkutatás? Az epitáfiumokról is érdemes szólni, melyek bősége ennek a templomnak a sajátsága. A temetési szertartásoknak régen gazdag változatai voltak. Előkelőbb temetéskor külön táblát vittek az elhunyt nevével érdemeiről, melyet aztán a templom falán helyeztek el. Valószínűleg a fa romlandósága miatt később ezeket kőbe faragták és a falba illesztették. A szokás népi változata pedig a sírvers a fejfákon. Beregsurányban mindkét variánssal találkozhatunk. Egy épület műemléki helyreá1' ’tása nem tartozik az olcsó megoldások közé. így most az anyagiakon áll. hogy a beregsurányi ref. templom elfoglalhatja-e méltó helyét a beregi műemlékek között, hogy drágakő lesz-e köztük, vagy alszik-e új vakolat alatt tovább. Koroknay Gyula körmönfont, az élettől idegen nyelven nem lehet semmiféle célra sem mozgósítani! Nézzük meg mos-t már a szöveget 1 A hely hiánya miatt csak néhány jellegzetes példát emelek ki. A „megrendezésre kerülnek”, „alapvető fontossággal bír a takarékosság” kifejezések helyett mennyivel egyszerűbbek. helyesebbek és magyarosabbak a „megrendezik” és a „nagyon fontos a takarékosság” kifejezések. Hihetetlenül nehézkesek és hibásak ezek a mondatok: Kérjük a Kedves Szülőket, hogy személyes példa- mutatással, — az átmenetileg fel nem használt megtakarítás betétben történő elhelyezésével —, továbbá a gyermek által az iskolai takarékbélyeg vásárlás lehetőségének felhasználásával segítsék elő a Világtakarékossági Nap célkitűzéseit”, vagy „A takarék- pénztárnak lehetősége van minden jogos igényt kielégiteni”. Helyesen: „Kérjük a kedves szülőket, megtakarított pénzüket tegyék be a takarékba, gyermeküket pedig biztassák arra. hopij takarékbélyeget vásároljon...”, illetve „A takarékpénztár minden igényt ki tud elégi- ten1.” A levélnek szinte minden mondata ilyen átírásra szorul. Baj van a kötőszók, a névutók és a ragok használatával is. Ezt írja a levél: „A szocialista rend megköveteli, hogy a gyermekben — tehát már iskolás korban — kialakítsuk...” Miért kell e mondatban a tehát kötőszó? Csak olyankor használjuk, ha az első gondolatból következik a második. Abból pedig, hogy valaki gyermek, még nem következik, hogy iskolás korú. Ninos erre a kötőszóra szükség itt Másutt ezt írja: ,,....a betétek gyűjtésénél túlmenően...” A túlmenően névutószerű szó nem a -nél ragot kívánja, hanem az -a ragot: gyűjtésén túlmenően. De a túlmenően szó helyett jobban szereti nyelvünk a kívül névutót: gyűjtésén kívül. A címzett megbecsülését jelenti a jó helyesírás is. A dátumhoz a ragot kötőjelléL kapcsoljuk, nem pedig ponttal: október 31-e, október 31-ig (és nem október 31 .ig). Nem tudom, az iskola Igazgatósága fogalmazta-e ezt a levelet, vagy csak a nevét aota a levél végére. Akárhogyan is történt, hibát követett el. Az iskolai munka eredményét, az iskola hitelét rontja ez a levél. Baehát ! ’-Ah» Gorái Gábor: Asszony a napon Gömbölyű rügy, tömény bonyodalom; magában ül és hallgat a pádon. Bombázza a nap. vad tavaszi fény, s megszelídül a szeme Íriszén. Nagy örömében mintha szállna. bár meg se mozdul — boldog hogy anya• S hogy anya lett, bentről vallatja már az remény — ragyogás? vak-homály" mii isztöne méhébe fogadott, az eszméletlen, testtelen titok. Es mosolyogva beszélget vele, gyermekével, ki még nem gyermeke, vele, ki — hiszen még nem szülte meg — akármi: szép. csúf. jó s rossz is lehet, de bármi lesz — már teste részeként issza mohón a létezést, a fényt; és bármi lesz, immár el nem szakad tőle: szabad lesz — s ö rabja marad. Majd enni kér, s ha járni megtanul, boldogan jár — vagy boldogtalanul apjára üt — vagy rá emel kezet?! Ö vár, szül és nevel — mást nem tehet. A nemlét zárját fölnyitotta — hát méltán remél egy testté lett csodát. Nyelvi sarok Egy körlevél ürügyén: közhelyekről, sablonról...
