Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-25 / 276. szám

* t/m

kelet-hagyarorszAö

HM&. rnvmfoa SC

A hét krónikája:

HÉTFŐ: Guinea-Bissau magassziniű küldöttsége Moszkvában — Gierek, a LEMP első titkára Belgiumba látogat — Letartóztatások Görögországban — Az OPEC, az olajexportáló országok szervezete Bécsben tanácskozik

KEDD: Az afrikai külügyminiszterek konferenciája Addisz Abebában — Baloldali térnyerés a részleges olasz helyhatósági választásokon — Az ENSZ-ben több határozattal elítélik az izraeli politikát

SZERDA: Szovjet—kanadai külügyminiszteri megbeszélések — A koreai vita a világszervezet előtt — A nyugatnémet CDU kongresszus Hamburgban

CSÜTÖRTÖK: Egyiptomi—izraeli tábornoki találkozó a 101. kilométerkőnél — A két dél-vietnami fél képviselői Párizsban találkoznak — Folytatódik az európai tárgyalássorozaf Genfben, EKHT ülés Bécsben

PÉNTEK: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hazaérkezik kéthetes afrikai körútjáról — Kissinger sajtóértekezlete

SZOMBAT: További energiakorlátozási intézkedések a nyugat-európai országokban — Arab külügyminiszteri találkozó Algírban

Amikor Losonczi Pál hazaérkezett afrikai útjáról, a kommentátorok jogosan hangsúlyozták, hogy Elnöki Tanácsunk elnökének látogatásaival nemcsak kétoldalú kapcsolataink fejlődtek, de elsőízben látogatott el valamelyik szocialista ország államfője Nigériába, Ghánába és Sierra Leone-ba. Edward Gierek személyében elsőízben kereste fel Brüsz- szelt a legmagasabb szintű lengyel vezetés kiemelkedő alakja. Ugyancsak elsőízben járt csehszlovák külügymi. niszter a Fiilöp szigeteken, Chnoupek Tokio után ejtette útba Manilát. A legfiatalabb afrikai köztársaságnak. Bissau-Guineának Gabral elnök vezette párt- és kormánydelegációja először utazott Moszkvába s először érkezett szocialista országba Kadhafi líbiai elnök, néhány napon át Titoval folytatott tanácskozásokat. Találkozóra került sor a szovjet és a kanadai külügyminiszter között is, de nem először, korábban Gromiko már járt Ottawában.

Ha úgy tetszik a két vasárnap között eltelt időszak „Hétköznapi” volt hiányoztak a hosszú távlatokra meghatározó erővel bíró szerződéskötések, de szerencsére elmaradtak a válságok kiélezett órái is. Ám az a szinte tényszerű felsorolás, amikor bevezetőnkben a hét néhány különösen fontos diplomáciai érintkezés-vonalát számba- vettük — önmagáért beszélhet. Éppen húsz esztendővel ezelőtt, hazánk fővárosából kelt szárnyra a békemozgalom felhívása: „Tárgyaljatok ! Tárgyaljatok! Tárgyaljatok!” Ma, két évtized múltán valóban uralkodóvá lett a tárgyalások módszere. a küzdelem az eredménye^ és sikeres tárgyalásokért folyik.

A megbeszélések elsősorban kétoldalúak voltak, nem voltunk azonban híjával a többoldalú tanácskozásoknak sem. Genfben folytatódnak az európai biztonsági kon_ ferencia előmunkálatai,

Bécsben pedig plenáris üléseket tartott a közép-európai fegyveres erők és ,fegyverzetek kölcsönös csökkentését célzó konferencia. Hiteles részletek továbbra sem állnak rendelkezésünkre, mivel változatlanul tart a közösen elrendelt hírzárlat. Semmiképpen sem lehetünk türelmetlenek: a SALT fordulók tanúsága arra int. hogy az ilyen bonyolult és hosszúnak ígérkező, kényes tárgyalási pontoknál néha ajánlatos a nyilvánosság időleges kizárása. Földrészünknél maradva: a hét egyaránt tartogatott jó és kevésbé jó híreket. Olaszországban más- félmi'lliónyian járultak az urnák elé s a választások a helyi ügyek mellett az országos politika „tesztjét” is szolgáltatták. Nos. a baloldal megerősítette pozícióit, a jobboldal pedig némiképpen visszaesett. Hamburgban kongresszust tartott a nyugatnémet kereszténydemokrata unió. tavaid nagy választási vereségének pontosan első évfordulóján, így akarták az „újjászületés” látszatát kelteni, de továbbra sem sikerült építő programmal az NSZK közvéleménye elé lépniük; megmaradtak az európai enyhülés ellenzésénél. A legkomorabb híradások Athénből érkeztek: a görög

rezsim a terror eszközeivel, vérrel-vassal lépett fel a munkások és diákok ellen. A santiagói sportpálya mel. lett szomorú jelkép lett az olimpiai stadion Athénben is, ezt rendezték be átmenetileg koncentrációs tábornak.

A kolumbiai fővárosba, Bogotába érkeztek a latin- amerikai külügyminiszterek is. Nem az Amerikai Államok Szervezetének szokott

keretei között, az Egyesült Államokat ugyanis nem hívták meg erre a konferenciára, amely többségében pozitív döntéseket fogadott el. Addisz Abebában az afrikai külügyminiszterek gyűltek össze s felvetődött, hogy rendeljenek el általános olaj- bojkottot négy ország, méghozzá Portugália, Izrael, Rhodesia és Dél-Afrika ellen. Úgy tűnik, az arab olaj fegyver bevetésének következményei másokat is elgondolkodtatnák.

Igaz, miközben ma már öt nyugat-európai országban valósul meg az autómentes vasárnap, az olajháború frontjain meglepő átcsoportosulások történnek. A hí* rek szerint Líbia és mások feloldani látszanak az eddigi korlátozásokat, viszont a különben nyugatbarát Szaud- Arábia a bojkott élharcosa. (Néhány nyugati lap már olyan feltevéseket is megkockáztat: nincs-e valamilyen összjáték, s nem Washington próbálkozik-e azzal a kulisszák mögött, hogy Japánt és a közös piaci hatalmakat, legfőbb versenytársait, olajszóllítá- si nehézségekkel visszavesse a gyors gazdasági növekedésben.)

Az Algírba összehívott arab külügyminiszteri tanácskozásnak mindenesetre tesz miről tárgyalnia és vitatkoznia, ha ugyan minden érdekelt ország képviselteti magát Algéria fővároséban. Egyelőre bizonytalan, hogy a tervezett arab csúcskonferenciának, amelynek előkészítésére éppen a külügyminiszterek hivatottak, végülis hány résztvevője lehet. Kairó nyilván beszámol majd a többi arab országnak azokról a megbeszélésekről is, amelyek a híres 101. kilométerkőnél lényegében az egész héten át folytak. Á téma — a fogolycsere sikeres befejezése után — a csapatok visszavonása az október 22-i vonalakra, a szembenálló fegyveres erők „szétválasztása”, esetleg ENSZ-katonák kordonjával és a Genfbe vagy Evianba tervezett békekonferencia összehívása. A hangulat meglehetősen hullámzó, remény és kétség váltja egymást s izraeli részről — a december 31-i választásokra hivatkozva — szeretnék elnapolni az érdemi tárgyalásokat a jövő esztendőre.

Réti Ervin

Gerencsér Miklós .*

31.

A későbbi események igazolták, hogy nem választott elhamarkodottan. Nagysándor József önmagának fényes, nekünk fekete órákat szerzett dandárja élén a szolnoki csatában. Ö nem vívódott azon^ hogy az osztrák hadsereg csapataival kell megütköznie. A szolnoki csatát követően a tavaszi hadjárat összes nagy ütközetében résztvett és mindig győzött. Tábornoki kinevezése is a harctéren érte. Egyik nagy diadalát a tavaszi hadjáratot megkoronázó ütközetben, Komárom felmentésénél aratta, egyszersmind Görgey parancsnoksága alá került. Ugyanakkor rábízták Klapka hadtestét. .

Budavár bevételénél derült ki, hogy Görgeyvel nem képes a zavartalan együttműködésre. Mi, osztrákok pontosan tudjuk: Görgey jobb és

képzettebb hadvezér, mint Nagysándor József. A lobbanékony, csatáról csatára siető tábornok nem értette meg feljebbvalója indokolt óvatosságát. Nem értette meg, miért választják örökösen az egérutat, ahelyett, hogy a leszámolást keresnék. Nagysándor József volt az, aki először nevezte árulónak Görgey Artúrt még a világosi fegyverletétel előtt. Erre a meggyőződésére az adott okot, hogy Görgey már Losoncnál tárgyalni kezdett az oroszokkal. Ti lókban bár, de a beosztottak számára láthatóan szívélyesen. Nagysándor József mindebből okot merített a felháborodásra. A jelekből csupán az alkudozás szerinte katonához méltatlan tényét kárhoztatta, de nem volt képes belátni, hogy ügyük hadászatilag reménytelenné vált, épp emiatt felettese a minél előnyösebb

Barátaink, omszkiak (I.)

• ?

Két barázda

Igazi régényhős ül velem szemben, Lihogyid Pjotr Pavlevics. így szól egy részlet a regényből:

.....A nyakas véneket a

villanytelep romjaihoz hajtják. A félig rombadőlt fa. lakat kell lebontaniuk és a teret megtisztítaniuk. Miért is ne? Lerombolni hajlandók a falakat, csak felépíteni nem. Ide-oda. egyik helyről a másik ra rakosgatják a köveket,; kárörömmel, kiszámított lassúsággal, A német felügyelő dühöng: az oroszok nem tudnak dolgozni. Az orosz lusta szamár. Tárász elmosolyodik: „Láttad

volna csak, német, hogy sürgölődött itt a „lusta” orosz, amikor ő volt itt a gazda, hogy zuhogott itt Pjotr Lihogyid nehéz kalapácsa, micsoda lázas munka folyt itt, hogy csurgott a veritek a

munkászubbonyokra...

Mihelyt a német: odébáll, az öregek nyomban abbahagyják a „munkát”. Nagyokat. nyögve telepednek le a kövekre, rágyújtanak. A legjobb nevű mesterek ülnek itt a romokon. Ök építették ezeket a műhelyeket. Ők is rombolták le. Vajon hányán érik meg a feltámasztását?”

Borisz Garbatov Lelgáz- hatatlanok című könyvének valódi nevén megírt kovács hőse itt ül előttem. Szép szál, derék ember. Gorbatov neki és a többi kiváló mes- temek állít emléket soraival. Azoknak, akiknek nagy lapátkezétől a nyolctonnás vas is egyszerre megszelídült. Azoknak, akik. ha kellett, fegyverrel vagy fegyver nélkül, de ellenálltak az el. fenségnek.

Amikor Luhanszkba, Ukrajna egyik városába bevonultak a német fasiszták, Lihogyid Bjotr Pavlevics akkoBf.már. gyárával együtt Omszkba evakuált. Csupán az öregek maradtak otthon, akik életük kockáztatása árán sem állították helyre a mozdonyjavító üzemet, nem javították meg az összeroncsolt német tankokat. A fasiszták keresték az országszerte ismert Lihogyid Pjotr Pavlevicset és hogy nem találták, házát .gyújtót, ták fel.

A regényhős itt ül előttem. Kapkodja tekintetét, mocorog a széken, nem illik hozzá, hogy szemébe dicsérjék. Pedig végig kell hallgatnia kísérőimtől saját élete történetét:

Hatvankét évvel ezelőtt egy ukrán faluban született de már kölyökkorában Luhanszkba került a regényben megírt mozdonyjavítóba — kovácsnak. írtak róla az Izvesztyijában. 1935-ben Vo- rosüov, aki szintén Luhanszk szülötte, fogadta több lu- hanszki munkással együtt. Lihogyid 1936-ban küldött volt a Szovjetunió Legfel, sőbb Tanácsának azon az

ülésén, amelyen kidolgozták a szovjet alkotmányt.

Omszkban, a hátországban, a sztyeppén, a semmiből építették fél a gyárat. Még véget sem ért a háború, Pjotr Pavlevics új megbízást'kapott: újra a sem. miből teremtsen gyümölcsöst, kertészetet. A terület, amely ma a híres melegház, akkor a gyárhoz tartozott. Az óriás tenyerű kovács negyvenéves lett. mire elvégezte a mezőgazdasági technikumot. 1953-ban kérte, küldjék vidékre kolhoz- elnöknek. részese akar lenni a mezőgazdaság nagy fejlesztésének. Nem engedték. Omszkban eresztett gyökeret. A rossz, szikes sós földön teremtett életet. Mondják, — de nevetnek közben — 12 éve nyugdíjba ment.

Nemrégen a Pravda Két

barázda címmel cikket írt róla. A két barázda jelkép, jelképezi, hogy az iparban és a mezőgazdaságban is kiválót alkotott. Szombatonként otthonában ma is egy asztalnál ül az egész család: Galina Fjodrovna, a felesége, fia, aki mérnök, két lánya és veje. valamint öt fiúunokája.

Előttem albumok, oklevelek. moszkvai kiállítások sikerei. Egy kép: így kezdték. És a képen a kietlen földön kívül semmi. A másik képen már áll az első műhely. A harmadikon felépült az első üvegház. 1955-ben vették az első gépet. Ma 128 traktor, 85 gépkocsi is va(Folytatás az 1. oldalról)

az „arabok” ellen, akik a békekonferenciát az (izraeli) „fegyverletétel értekezletévé” akarják tépni.. Izraelnek mindkét fronton ellenállást kell tanúsítania — mondotta a hadügyminiszter, majd megismételte a megszállt arab területek egy részére formált tartós izraeli igényeket.

Milyen stratégiát kövessenek az érintettek — Egyiptom, Szíria és a palesztin mozgalom — a közelgő békekonferencián: ez a témá'ja az arab külügyminiszterek szombaton megnyílt, csúcs- előkészítő algíri értekezletének.

A „kistanácskozást” — csakúgy, mint a hétfőn kezdődő „nagytanácskozást” — az algériai fővárostól 20 kilométerre nyugatra az ott épült nemzetek palotájában tartják. Irak és Líbia kivételével az arab liga valamennyi tagországa elküldi képviselőjét.

A jelenleg Párizsban időző Kadhafi, líbiai, elnök távolmaradásával foglalkozik a kairói Akhbar El-jóm legfrissebb számában a lap „politikai ben fenn tesnek.’’

gyónukhóz tartózik. Sok maguk alkotta gépet is használnak. A legutolsó egy lángszóró masina, gyomtala- nító. Egy ember egy nap alatt száz métert tudott gyomtalanítani. A gép egy óra alatt 1200 méteren tisztítja a földet.

Két és fél ezer hektáron gazdálkodnak, ebből másfél ezer a szántóterület, amelyet öntöznek. Uborkát, paradi_ csomot, sárgarépát, céklát, hagymát, káposztát, burgonyát termelnek, gyümölcseiket maguk konzerválják. Tervükben 4832 000 tojást ígértek, de öhmilliáhárom. százezer biztosan meglesz. 41 900 torma gyümölcsöt termelnek. Ezerötszáz dolgozó varázsolja a szeszélyes időjá, rás ellenére, a gyenge talaj- viszonyokat megváltoztatva gazdaggá a földet. 80 ezer négyzetméter iivegház és 60 ezer négyzetméter fólia alatt a palántájuk. Sokat

közülük végigjártunk. Akkor épp harminc fok me. légiben fejlődtek, zoldelltek, értek a paradicsomok, ubor. kák... A szabadban alacsony növésű, majdnem a földet súroló lombokkal — alma* fák.

Szépen megmunkált talaj várja a gabonavetést. Amott ribizli hatvan hektáron. Ella,gyott. Tavaly és tavaly előtt is. És újra telepítik. Nekik kell győzniök.

Következik: A barati kör.'

számító főszerkesztője, Ihszan Abdel Kuddusz úgy találja,

hogy a líbiai — és iraki — bojkott „rést üt” az arabok frontján, és nem zárkózik el attól a feltevéstől sem. hogy mindkét ország olaja eljut á nyugati vásárlókhoz. Kuddusz szerint Kadhafi —Szádat elnök forma szerint legbensőbb szövetségese — „rejtélyes és kiszámíthatatlan egyéniség, aki még hazai barátait is zavarba ejti s akitől lehetetlen egyenes vonalú politikát várni”.

Nyugati hírügynökségek szemleírói szerint Kadhafi elsősorban fegyverekért fordul Pompidou francia elnökhöz. Kettejük találkozója szombaton délelőtt lesz az Elysée palotában, s a tárgyaláson a líbiai elnöknek van mit ajánlania a fegyverekért cserébe: ő Franciaország legnagyobb arab olajszállítója. Párizsi körökben egyáltalán nem tarják valószínűtlennek, hogy Pompidou — akit' nyugat-európai szövetségeseinél nem kevésbé sújt az olajkorlátozás — „önálló olajpolitika” mellett dönt. Mindenesetre Párizs kellő külsőségekkel fogadta pénteken Kadhafit

Sági Agnes

kapituláció érdekében fáradozott.

Nagysándor József keserűsége — túl a lázadók számára tragikussá vált helyzeten — mégsem volt egészen alaptalan. Mivel ismerte har- cias természetét Görgey, hadtestével mindig a legkockázatosabb helyekre küldte a nagy visszavonulásban. Hol elől- védként, hol utóvédként kellett megküzdenie a döntő ütközet elől mindig kitérni igyekvő magyarokat szorongató oroszokkal. A vissza- -vonulás sima menetelés esetén is óriási teljesítménynek számított volna, hiszen huszonnyolc nap alatt több mint hatszáz kilométert hátrált Görgey serege Komáromtól Világosig.

A fővezér a kölcsönös bizalmatlanság ellenére e t merte had test parancsnokára bízni az elő- és utóvéd feladatokat, mert nem kételkedett Nagysándor József korrekt bajtársiasságában. Ezt a véleményét a heroikus visszavonulás minden mozzanata igazolta egészen Debrecenig. Ott aztán elvesztette türelmét a folytonos hátrálást sehogy nem szívlelő Nagysándor. Mindössze nyolcezer fős hadtestével ütközetbe bocsátkozott az orosz fősereggel. Kétségbeesett kísérlete katasztrófával végződött.

Ez a parancs ellenére kierőszakolt csata végképp el- mérgesítette a két tábornok viszonyát. Olyannyira, hogy Görgey meg sem hívta Nagysándort a fegyverletételt elhatározó haditanácsba. Csak délután rendelte magáhpz a világosi Bohus-kastélyba, és ott Rotov orosz tábornok jelenlétében közölte vele a lázadó vezérek döntését. Nagysándor József állítólag fájdalmas gúnnyal jegyezte meg:

— Ezt a győzelmet már Komáromnál is megkaphattuk volna, kár volt ilyen hosz- szú utat megtenni érte.

Tudván, hogy irgalmat nem remélhet, Kossuth-ék után akart emigrálni. Előbb azonban búcsút kívánt, venni a világosi mezőn megadásra felsorakozott katonáitól. Mire visszaért övéi közé, a kozák lovasság már közrefogta a fegyverletétel négyszögét.

'k

Némi bonyodalom támadt tavaly augusztus elején a bécsi negyedik huszárezred körül. Amikor az új törvények értelmében haza kellett volna térnie Magyarországra, gróf Apponyi ezredparancsnok nem volt hajlandó új állomáshelyére vezetni az alakulatot. Pedig az ezred — legénysége színmagyar — jönni akart. Felsorakozott legtekintélyesebb őrnagya, Schweidel József mögé és augusztus tizenharmadikán elhagyta Bécset.

Minden látszat szerint joggal hihette Schweidel, hogy vállalkozását a legf elsőbb parancsoló is szívesen látja, míg Apponyi gróf magatartását a katonai esküvel összeegyeztethetetlennek minősíti. A fordítottja történt. Apponyi gróf megdicsőült, a tenyerünkön hordozzuk, Schweidel Józsefre pedig kimondtuk a halálos ítéletet felség- és hazaárulásért.

Ötvenhárom éves. Zornbor- ban született, öt gyermek atyja. Legidősebb fia honvédszázados volt. Már említettem, hogy szintén itt raboskodik Aradon és ma délután meglátogathatta végső búcsúra édesapját.

(Folytatjuk^

ixxbt WC cserXa Anwr „«tfagyaiaiy HnillfflihirW3!p ^

fír afft1_ I Be tjWh[|ji'hirtíipr^= frT ll(l 1

fiiií Wn ' -----1 I Tv M Miül J L Ilini

ri IlfiTn1 fi -Jil iT«m

Hß-I * V-l I II il.I 1- A i