Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-21 / 272. szám

S. oldal KIELET-M AG YARORSZ AO 1978. november fL (Folytatás az 1. oldalról) _— A Magyar Népköztársa, ság — a lehetőségek adta határokon belül — messze- menően kész együttműködni a haladás útját járó fejlődő országokkal. így Sierra Leo­néval is. a fejlesztési célki­tűzések megvalósítása érde­kében. Ha önök hasznosnak látják, mi szívesen bocsátjuk Sierra Leone-i barátaink rendelkezésére a magunk szerény tapasztalatait, mű­szaki-technikai ismeretein­ket. Szívet várjuk ha­zánkba Sierra Leone fia­taljait. akik nálunk akarnak közép- vagy felsőfokú tanul­mányokat folytatni. Másrészt viszont — más afrikai or­szágok gyakorlatához hason­lóan — az önök hazájába is készek vagyunk oktatási, tu­dományos közreműködést vállaló, műszaki, gazdasági, egészségügyi tapasztalatokat átadó magya*- szakembereket küldeni, amennyiben ezt igénylik. — A két ország vezetői­nek ezévi magas szintű köl­csönös látogatásai azt bizo­nyították, hogy mindkét fél érdekelt országaink politikai, gazdasági kulturális és más területeken való együttmű­ködésben. E tárgyalások eredményeként megismertük egymás lehetőségét, igényét, a kapcsolatok fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket. A hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény aláírásával pe. dig már szerződésben is sza­bályoztuk együttműködésünk egyik legfontosabb területét. Meggyőződése n. hogy — re­mélhetőleg a közeljövőben — a két ország között alá­írásra kerülő újabb megálla­podások is igen hasznos do­kumentumai lesznek kétol­dalú kapcsolatainknak. Nagy várakozással készültünk erre a küldetésre és az itteni tárgyalásokra. Biztosak va­gyunk abban, hogy látogatá­sunk elősegíti népeink bará­ti kapcsolatának erősödését. Losonczi Pál befejezésül hangoztatta hogy Sierra Le­one sikerei, az ország anva- és szellemi gazdagodásán túl. lelkesítő, serkentő hatás­sal vannak egész Afrika sőt világ haladó országainak fejlődésére is. Mindehhez mégegyszer sok sikert kívánok vala- mennviüknek. Köszönöm szíves figyelmüket — zárta beszédét az Elnöki Tanács elnöke. Áz Elnöki Tanács elnöké­nek nagy tetszéssel fogadott beszéde után Sorié Ibrahim Koroma alelnök és minisz­terelnök köszönte meg Lo­sonczi Pál szavait. A parlamenti ülést foga­dás követte, majd közvetle­nül ezután megkezdődtek a hivatalos magyar—Siérra Leone-i megbeszélések. A tárgyalásokat ma foly­tatják a szakértők, illetve a hivatalos kíséret több tagia. A hivatalos megbeszélésekről várhatóan közös közleményt adnak ki. ★ z Kedden este a Cape Sierra Hotelban Siaka Stevens el­nök díszvacsorát adott Lo­sonczi Pál tiszteletére. A va­csorán a két vezető pohár- köszöntőt mondott. A fegyver késést verseny meg fékezéséről Magyar felszólalás az *.NSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés plená­ris ülésén felszólalt Hollai Imre külügyminiszter-helyet­tes, a magyar ENSZ-küldött- ség vezetője annak a szovjet határozati javaslatnak a vi­tájában, amely indítványoz­ta, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagállamai csökkent­sék 10 százalékkal katonai kiadásaik összegéi és az így megtakarított összeg egy ré­szét fordítsák a fejlődő or­szágok támogatására. A magyar külügyminiszter- helyettes küldöttségünk tel­jes támogatásáról biztosította a szovjet határozattervezetet és mint mondta, úgy tekin­tik, mint a nemzetközi béke és biztonság érdekében tett erőfeszítést, amely a fegy­verkezési verseny megféke­zésére irányul. A saigoni haderők fofy!atják erű © szerző hadműve!efeikei A dél-vietnami népi fel­szabadító fegyveres erők no­vember 15-től 18-ig a saigo­ni rendszer tíz támadó repü­lőgépét lőtték le — közölte kedden a DNFF egyik szó­vivője. Tájékoztatója szerint a Thieu-rezsim repülőgépei az elmúlt hét végén 47 hullám­ban bombázták a kambod­zsai határ közelében lévő Quang Dúc tartomány fel­szabadított településeit, s 20 bevetésben támadták a DIFK ellenőrizte An Loc tartomá­nyi székhely térségét. A saigoni haderők folytat­ják területrabló hadművele­teiket. A rezsim hadvezetősé­gének szóvivője is kénytelen volt beismerni, hogy Quang Dúc tartományban „újabb fegyveres összecsapások lán­goltak fel”, és a Mekong del­tájában „meglehetősen inten­zív” harcok folynak. \npirenden a »»oviéi — amerikai egyiiit mű körtéé • • Ur-sajtókonferencia Houstonban Houstonban sajtóértekezle­tet tartottak az 1975 júliusá­ra tervezett közös szovjet— amerikai űrutazásról. Glenn Lunney, a közös űrprogram amerikai techni­kai igazgatója beszámolt an­nak az útnak az eredményei­ről, amelynek során amerikai műszaki szakértők a Szov­jetunióban részt vettek a kö­zös űrrepülés terveinek rész­letes kidolgozásában, az űr­hajósokat ellátó rendszerek, a távközlési összeköttetés és űrkövetés egyeztetésében Mint elmondotta, az ameri­kai delegációra nagy hatás­sal volt a szovjet kozmikus repüléseket irányító földi központban tett látogatás. Lunney szerint az amerikai szakértők véleménye az, hogy a Szovjetunióban min-' dent megtesznek a közös űr­repülés sikere érdekében. Rendkívül elismerően nyilat­kozott a Szojuz szovjet űr­hajó megbízhatóságáról és kijelentette: a szovjet terve­zők és mérnökök nagy mun­kát végeztek az űrhajósok biztonságának maximális szavatolására. Lunney emlékeztetett arra, hogy a közös repülés részle­teinek kidolgozására ameri­kai űrhajósok jártak Moszk­vában, jelenleg pedig szovjet szakemberek a houstoni űr központban vesznek tevéke­nyen részt a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban készített összekapcsolási rendszerekkel végzett kísér­letekben. Ezek a kísérletek, valamint az életfeltételek biztosítását szolgáló közős rendszer, a távközlési eszkö­zök és az űrkövetés koordi­nálásának kidolgozása Szigo­rúan az előre megszabott tervek szerint halad. A tech­nikai igazgató kifejezte azt a meggyőződését, hogy az űr­program megvalósítása fon­tos hozzájárulás lesz az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió közötti együttműködés elmélyítéséhez. Jubileumi közgyű’és Tiszadobon (Folytatás az 1. oldalról) A megyei pártbizottság el­ső titkára ezt követően a termelőszövetkezeti tagság tudatában, szemléletében be­következett változásról, a magasabb szakmai képzett, ség fontosságáról szólt. El. mondta. hogy a Táncsics Tsz-ben 13 felsőfokú kép­zettséggel rendelkező állat­tenyésztési és növényter mesztési szakember dolgo zik. a modern állattenyésztő telepeken 36 szakmunkás kezelj a gér "'két. Száz szak képzett dolgozó végzi a géppark kezelését üzemelte, tését és javítását Nekik, va lamint a 160 szak- és beta nított munkásnak a szövet kezet egész tagságának ér deme hogv az idei év vár ató termelés’ értéke meg közelíti a 60 millió forintoi Befejezésül dr. Tar Imre a megvei pártbizottsái névé. ben mondott köszönetét a tagságnak az eddigi eredmé nyékért és kívánt sikereke* további mUnkálukhoz. Az ünnepi bes-^d után a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és a kormány nevében dr. Tar Imre kltün. tetőseket nyújtott át a ter­melőszövetkezet alapító tag­jainak. A Munkaérdemrend arany fokozatát kapta M. Tóth Gyula, a szövetkezet elnöke. A Munkaérdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta Bán György és id. Hock Miklós. A Munkaérdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült Kolozsi Benjámin. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter a „Me. zőgazdaság Kiváló Dolgozó­ja” kitüntetést adományozta Varga Lászlónak. Kiváló termelőszövetkezeti dolgozó kitüntetést kapott id. Bán lyörgyné. Bordás János. ~>ankó Erzsébet. Bankó Ju- 'ia, id. Mikó Sándor. Cs. Vagy Miklós. Szilágyi István 's Tálas Benjámin. A kitüntetésekén Kolozsi lenjámin mondott köszöne­tét. majd a fiatal tez-tagok nevében Porkoláb Árpád kö. szöntötte az idős tagokat. (b&logh) Gerencsér Miklósi 27. A bűntudat kínozta, s kínozza talán az utolsó percig. De nem ami­att, hogy osztrákok ellen har­colt, a rebellis magyarok ol­dalán. Meggyőződhettem ró­la az ítélethirdetésnél. Szó sincs efféle bűntudatról. An­nál inkább gyötörte az ön­vád tábornoktársai tragikus­sá vált helyzetéért. Vétkesnek érzi magát, s öngyilkosságot követett volna el, ha nem tartják szigorú őrizet alatt. Az ok köztudott, köreink­ben gyakori tárgya a szóbe­szédnek. Mint Görgey bi­zalmasa, felelős szerepet vállalt a fegyverletétel létre- iöttében. Ö ment tárgvnlni Rüdiger orosz tábornokhoz Ártándra augusztus hetedi­kén. Igen derülátó hírekkel tért vissza. Megnyugtatta tá­bornoktársait. hogy bírja Rö- diger üzenetét: nem eshet semmi bántódásuk, amennyi­ben leteszik a fegyvert. Ami­kor dönteni kellett a ma­gyar generálisok utolsó hadi­tanácsában, sokat nyomott p a latban az ő véleménye. Ked vező híreiben bizakodva ázol* a tábornokok is maradtak akiket nem kötött szoros fe­lelősség a csapatokhoz, mint például Aulich Lajos. A rab­ságra jutott és hadbíróság elé állított tábornokok eleinte Befe’eződíek Efrezsnyev és Msrchaís Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára november 18- án és 19-én találkozott Geor­ges Marchais-val, a Francia Kommunista Párt főtitkárá­val. A találkozón részt vett Borisz Pono'narjov, az SZKP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a Központi Bi­zottság titkára és Jean Ka­fárgyaíásas napa, a Francia Kommu­nista Párt Központi Bi­zottságának tagja, a Közpon­ti Bizottság külügyi osztályá­nak vezetője. A meleg, elvtársi hangula­tú megbeszélés során a kér­dések átfogó kérőről folytat­tak véleménycserét. A talál­kozóról közös közleményt adtak ki. SSiarp nyilatkozata ■nősz. va útfáró! A hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodó Mitchell Sharp kanadai kül­ügyminiszter keddi moszkvai sajtóértekezletén hangsú­lyozta. hogy elégedett moszk­vai tárgyalásaival. Mint mondotta, a szovjet—kana­dai megbeszéléseken külö­nösen gazdasági és kulturá­lis téren értek el nagy elő­rehaladást. Mint Sharp közölte. a Gromiko szovjet külügymi­niszterrel fokún tolt tár*rva- 'ásain a kétoldalú kapcsola­tokkal összefüggő kérdése­ken kívül áttekintették az időszerű nemzetközi problé­mákat is. A nemzetközi kérdések között kiemelkedő hegyet e| a közel keleti helyzet. Kanadának az ENSZ rendkívüli békefenntartó erőiben való esetleges rész­vétele. Foglalkoztak a közel- üeleti rendezés következő szakaszának — a tárgyalá­soknak — távlataival is. Kanada álláspontja szerint a rendezés szempontjából kulcsfontosságú a palesztin kérdés. A Szovjetunió ezút­tal is hangsúlyozta. hogv támogatja az arab népek igazságos harcát. A tárgyalásokon megvitat­ták az európai biztorsáei és együttműködési értekezlet jelenleg Genfben folyó má­sodik szakaszával kapcsola­tos kérdéseket is — mon- dotta a kanadai miniszterei, nők. Tiftakoz^sok a cröröq ható­ságok erőszakpoSHikéJa e’íen Hallgattak a fegyverek és működtek a különleges kato­nai bíróságok hétfőn délután Athénben; újabb két sze­mélyt ítéltek el a rendkívüli állapot rendelkezéseinek megszegés^ .miatt, — mind- kettőjükét öt évi börtönre.; A nap folyamán négy fiatal égyenként négy évi börtön­büntetést kapott. Miközben a görög főváros stratégiai pontjain továbbra is páncélosok állnak, a ren­dőrség házról házra járva kutat baloldali személyek után és az utcán is számos fiatalt vesz Őrizetbe. Világszerte újabb és ú*abb tiltakozások hangzanak el a görög hatóságok erőszakpoli­tikája miatt. A svéd és nor­vég külügyminisztérium nyi­latkozatban ítélte el a de­mokrácia alapvető követel­ményeit semmibe vevő athé­ni rendszert. Rómában a kö­zép és főiskolai diákok ro- konszeovtüntetést és sztráj­kokat tartottak, a nápolyi építészeti főiskolát mintegy kétszáz Olaszországban tanu­ló görög diák szállta meg, hogy szolidaritását fejezze ki otthon küzdő honfitársaival. Az egyesült államokbeli Bostonban az egyetemi ifjú­ság nagyszabású tüntetést rendezett a görög konzulátus épülete előtt. New York-ban többszázan követelték utcai felvonuláson valamennyi gö­rög politikai fogoly azonnal szabadonbocsá j tását kemény szemrehányásokkal illették, de amikor látták, hogy a szemrehányások nél­kül is elhatalmasadott rajta az önvád, még ők vigasztal­ták. Voltaképpen hálával tar­toznának neki a mi hadvezé­reink, amiért közbenjárt a gyors és zavarmentes fegy­verletétel ügyében. Dehát mindenféle hála sokkal mesz- szebb áll tőlük e pillanatban, mint amilyen messzire áll­tunk mi ott Öttevénynél Bu­davárától ez év májusában. Ha lehet fokozni gyűlöletün­ket, ezt több okból gróf Vé- csey mellett Pöltenberg iránt a legnagyobb. Nem elég. hogy osztrák létére annyi csatában győzött ellenünk ráadásul fontos szerepet ját­szott abban, hogy ne előttünk, hanem az oroszok előtt rak­ják le fegyvereiket a magya­rok. Nem teljesülhetett lovag Pöltenberg Ernő vágya, pe­dig milyen sokszor elmondta a pákozdi csata óta: — Mi osztrák tisztek, akik i magyarok oldalán harcol tunk, napról-napra reméltük hogy létre jön, mert létre kel’ íÖnnie egy okos, igazságé* megegyezésnek. * Váltig csodálkoztunk a iá zadók elleni háború idején, honnan van a magyaroknak annyi fegyverük, lőszerük. Képzeletünkben úgy élt ez az ország, mint amelyik lovat, szarvasmarhát, bort, búzát bőven ad — hisz ezért kell ne­künk annyira —, de egy kö­zönséges társzekeret már ba­josan tudna összeállítani a maga emberségéből. Mi ta­gadás, azt hittük, a magyarok számára épp oly idegenek az ipari, különösen a gyáripari mesterségek, mint a sztyep­pék nomád lovasainak a ten­geri hajózás. E megalapozatlan hiedel­münk is közre játszott abban, hogy bízvást reméltük a re- bellió gyors, problémamentes letörését. Vezéreink véle­ménye szerint a feladat be­végzése attól függött, mikor­ra lesz rend az osztrák tarto­mányokban, hogv biztos hát­ország fedezetével ejthessék meg a lázadók eltaposását. Nos, a hátországban rend lett, mégsem bizonyultak ké­nesnek a rebellió gyors, problémamentes letörésére. Aki látott már háborút, az tudja, milyen óriási anyagi feltételekkel lehet csak ér­vényt szerezni a katonai aka­ratnak. Az emberek főképp a patetizmus oldaláról nézik, a háborúzást, hősi rohamokat iegyez fel a krónika, a szemé­lyes önfeláldozás példáiról »anítanak az iskolákban. De ki beszél a lovak istrángjáról a szekerek vasalásáról, a ka­tonák szuronyáról, bakancsé ról, patrontáskájáról, prófunt- járól, a lőporról, a golyóbis­ról? Mindebben semmi poé- zis, de éppen a dologi feltéte­lekhez kell az a szürke han­gyamunka, amely nélkül ma­Fée!em Chilében hivatalosan betil­tották a „munkás” szó hasz­nálatát, és helyette a „kétke­zi alkalmazott” elnevezést tették kötelezővé. A chilei Junta, ügy látszik, úgy gondolja, hogy amiről nem beszélünk, az nincs, és ezzel a munkásosztályt egy­szerű nyelvi problémává deg­radálhatják. A munkások, ha „kétkezi alkalmazottaknak” nevezik őkét, minden bizony­nyal elfelejtik, hogy a mun­kásosztályhoz tartoznak, hi­szen — gondolja Pinochet tá­bornok — a „kétkezi alkal­mazottak” osztálya nem léte­zik. A magyar értelmező szó­tár szerint a „munkás” ipari termelőmunkát közvetlenül és foglalkozásszerűen végző dolgozó, a munkásosztály tagja. Magában foglal ia azon­ban a „munkáshoz” és a .munkához” tulajdonságllag hozzá tartozó, lététől, lénye­gétől el nem választható fo­galmakat mint „gyári”, „ipa­ri”, nagyüzemi, nehézipari, üzemi és nem utolsósorban „öntudatos” és „szervezett”. Megint csak a „munkás” az és nem „a kétkezi alkalma­zott”, aki munkát vállal aki delgozjl:, de az Is, akit a nél­küle megélni sem tudó ka­pitalista munkáltató mint „munkást” alkalmaz, felvesz, felfogad, közvetít, szerződtet, és hála a munkásvédelmi in­tézkedések visszavonásának, Chilében ma nagyon köny- nven elbocsát. Még fejtegethetnénk tovább a munkás és munka szavak nyelvi vonatkozásait, semmi­lyen katonai junta által el nem törölhető lényegét. Bizo­nyosan hasonló fogalomkör­ben tárgyalja ezt a spanyol nyelv értelmező szótára h hiszen azt is tudósok és nem tábornokok alkották. Mennyire félhet az az állíg felfegyverzett, az USA kém- szervezetei által „programo­zott” tiszti csoport, ha a mun­kásnak még a nevét is meg­kísérli eltörölni, és milyen fokozottan kitüntető ranggá lett ettől a tilalomtól mun­kásnak, a munkásosztály ho« tartozónak lenni. Bizonyos, nemcsak ml éré»* zük, így távol a terrortól, ha?- nem minden chilei munkás­ban, és őket továbbra is mun­kásnak tisztelő becsületes vagy gyorsan megcsömőrlőtt chilei polgárban bizonyosság­gá vált az eddigi sejtés: sem­milyen, ekkora félelemmel eltelt terror sem folythatja el a chilei nép jogos szabad­ságvágyát. Holéczi Istvani napság nem létezhet semmi­féle hősi roham. A nagysallói ütközet előtt például biztosak voltunk afelől, hogy i,gen gyenge a honvédek tüzérsége. Mind­össze néhány ágyú felett ren­delkeztek. Kikényszerítettük az összecsapást, mert a csapa­tok számiban élvezett túl­erőnkhöz tüzérségi túlefő is társult. N | ;yot néztünk, ami­kor az ütközet kezdetekor sok­kal több honvédágyú ontotta ránk a tüzet, mint amennyire Számítottunk. Később tudtuk meg, hogyan válhatott ez lehetségessé. Görgey még Vá­con szorongatott bennünket, amikor sürgette a hadfelsze­relés vezetőit, hogy ágyút, ágyút. Alig két héttel később már felvonultatták Nagysal- ló mellett azokat a lövegeket, amelyeket frissen öntöttek Nagyváradon. Tizenhat-tizen- hétéves fiúk hozták az ágyú­kat Váradról, s ők is ott ma­radtak kezelőnek a2 ütközet­ben. Azután a kezünkbe került néhány ezek közül a nagyvá­radi ágyúk közül. Dísztelen csövükön mindössze ez a fel­irat állt: „Ne bántsd a ma­gyart!” A felirat Lahner György kívánságára került a lö- vegcsövekre. T ahher György, a lázadó kor­mány hadfelszerelési és elosztási felügyelője Nagyvá­radról Irányította a honvéd­sereg fegyverzettel és lőszer­rel való ellátását. Ezért a rettenetesed nehéz munkájá­ért lett tábornok. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents