Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-16 / 268. szám

*H 5. i»d Két taggyűlés között A PARTSZERVEZETEK, A KOMMUNIS­TÁK aktivitása most, a beszámoló taggyűlések időszakában különösen időszerű és sokakat foglalkoztató téma. Gyakorta felmerül, hogy egyáltalán minek alapján mérjük az aktivi­tást. Egyes helyeken elsősorban a taggyűlési hozzászólások gyakoriságát veszik alapul. Másutt — helyesen — nem elégszenek meg ennyivel. A taggyűlési hozzászólásoknak, és meg inkább azok tartalmának kétségtelenül meg­van a maga jelentősége. Nem lebecsülendő, hogy ezen a nagy jelentőségű fórumon a dön­téseket, elhatározásokat, állásfoglalásokat mi­ként, milyen viták, véleménycserék alapján hozzák meg. A tapasztalatokat a maguk kör­nyezetében észlelt jelenségek közreadásával a kommunisták elősegíthetik megfontoltabb és megalapozottabb döntések születését. Ezért csak helyeselni lehet, ha bármelyik pártszer­zetben a taggyűléseken való aktívabb részvé­telre ösztönzik a párttagokat. Nem kevésbé szükséges ez a kommunisták felelősségérzetének növelése miatt is. A hoz­zászólások — megfelelő tartalom esetén —. a párttagok felelősségtudatát is jelzik. Ezért az, hogy ki hányszor és hogyan szól hozzá a tag­gyűlések témáihoz, nem egyszerűen illendőség, szokás kérdése, nem statisztikai probléma, ha­nem politikai ügy, a kommunista nevelés fon­tos eszköze is. ÄM BÁRMENNYIRE FONTOS is a tag­gyűlési aktivitás a munka nehezebbjét a kom­munistáknak még ezután kell elvégezniük. Bármilyen jó határozatokat is hoz a taggyűlés, azokból még csak azután lesz valóság, attól függően, hogyan hajtják azokat végre. Ez így megfogalmazva roppant egyszerűnek és nyil­vánvalónak tűnik, a gyakorlatban mégis meny­nyi gond kapcsolódik hozzá! S milyen ritkán szoktuk megkérdezni az egyes párttagokat ar­ról, hogy mit csináltak a két taggyűlés között, mit tettek a határozatok megvalósításáért! E munka eredményességéhez mindenek­előtt azt kell elérni, hogy a szavakban való egyetértés a tettekben kifejeződő egyetértés rangjára emelkedjék. Hányszor tapasztalni a kettő között szakadást, arpinek sokszor nagyon 3* egyszerű okai vannak. Például az, hogy a párttagok eltérő módon értelmeznek azonos határozatokat, vagy bizonyos sajátos egyéni érdekek, körülmények akadályozzák, hogy mindannyian mély meggyőződéssel képvisel­jék a közösen kialakított álláspontot. Ritkán fordul elő, hogy egy határozat azonosan érint­sen minden egyes párttagot. Vegyük csak a legegyszerűbbet, a szocialista elosztási elv ér­vényesítését célzó helyi döntéseket. Nyilván­való, hogy nem egyformán érintik az igyekvő­ket és a kevésbé szorgalmasakat, a magasan képzetteket és az alacsony szaktudásunkat, stb. De hasonló eltérések szinte minden más döntésnél megfigyelhetők. Ezért a határozatok egységes értelmezése és következetes, tettek­ben kifejeződő meggyőződéses képviselete a kommunisták körében is — a pártcsoportok­ban és azokon kívül — megfelelő propagandát, agitációt, elvszerű példamutatást és követel­ménytámasztást, harcos kiállást és határozott fellépést igényel. Egy építőipari vállalatnál mondták el an­nak az osztályvezetőnek a példáját, aki a párt­taggyűléseken mindig rendkívül aktívan sze­repel és helyes álláspontokat képvisel. Hivata­li munkájában, hatáskörében viszont semmit sem tesz a költségszint növekedése ellen, s kész a népgazdaság érdekét figyelmen kívül hagyó intézkedésekre is, a vállalati nyereség növeléséért. Nos, az ilyenfajta aktivitás édes­keveset ér, hiszen a szavaknak nincs a tettek­ben fedezetük. A PARTMUNKA HATÓSUGARÁNAK ki kell terjednie a pártonkivüliek körére is. Hi­szen a párttaggyűlés határozatai nyilvánvaló­an csak a kommunistákra kötelezőek, akik mindenekelőtt politikai befolyásukkal szerez­nek érvényt azoknak. Elhatározásaikat az egész munkahelyi kollektívával el kell fogad­tatniuk, hogy azokat a többiek is saját prog­ramjuknak tekintsék és szíwel-lélekkel dol­goznak a kommunistákkal vállvetve megvaló­sításukért. Itt is milyen türelmes, fáradságot nem ismerő munkára, mennyi okos szóra van szükség! A taggyűlés ehhez csupán útmutatást adhat az egyes kommunistáknak, de termé­szetszerűen nem végezheti el helyettük. Tag­gyűlés utáni feladata ez minden párttagnak, amit szükebb-tágabb környezetében kell hogy végezzen. Az egyes párttag munkája, aktivitá­sa megítélésének éppen ez alapvető mércéje. S ha ez a legfontosabb, akkor jogos az az igény, hogy a pártvezetőségek gyakrabban kér­jék számon az alapszervezet tagjaitól: kikkel beszéltek, vitáztak, hogyan és milyen ered­ménnyel érveltek. De nem elég számon kér­ni: megfelelő érvekkel, információkkal segí­teni is kell őket abban, hogy még eredménye­sebben harcolhassanak a párt politikájának megvalósításáért. Rosszul értelmezi szerepét az a vezető­ségi tag, vagy párttag, aki a két taggyűlés kö­zötti feladatát csupán abban látja, hogy össze­gyűjti a „problémákat”, ahelyett, hogy azokat igyekezned mindjárt megoldani. A pártmunka mozgalmi jellegének éppen az az egyik leg­fontosabb vonása, hogy folytonosan élő, ele­ven kapcsolat van a vezetőség és tagság kö­zött a gyakorlati feladatok eredményes végre­hajtása céljából. Ez a munkában való folyto­nos és mindennapos együttgondolkodás és cse­lekvés a pártéletnek legalább olyan lényeges jellemzője, mint az időnkénti fórumok, össze­jövetelek. A kommunisták számára á 'taggyűlés utá­ni feladatok nemcsak propagandát és agitá- ciót jelentenek ’ tehát, hanem jelentős szerve­zési teendőket is. Hiszen a párttagság jelen­tős része tömegszervezeti tisztségviselő, akti­vista, vagy munkaköri beosztásánál fogva tölt be valamilyen irányító, vezető posztot. Meg­felelő átgondoltság és körültekintés szükséges ahhoz, hogy a taggyűlési határozatokból adó­dó következtetéseket a társadalmi tisztségük­ből, vagy munkaköri beosztásukból eredő te­vékenységükből is levonják, alkalmazzák. Ha egy párttag vezető beosztásban dolgozik, fele­lősséggel tartozik azért is, hogy beosztottai a párthatározatok szellemében kapják meg és végezzék el munkaköri feladataikat. SZERTEÁGAZÓ, BONYOLULT és sokirá­nyú tevékenységet kell tehát a kommunisták­nak két taggyűlés között végezniük. Ebben a mindennapos pártpolitikai munkában fejező­dik ki elsősorban a kommunisták százezreinek élenjáró szerepe. Rákos Imre Azelőtt úgy volt, hogy be­állítottak egy kis kályhafé­leséget, alágyújtottak és kész volt a téliesítés. Végezhették az építők a belső szerelési és egyéb munkákat, akár a leg­nagyobb fagyban is. Ma már ez így nem megy. A gyors eredményeket produkáló korszerű technológiák beve­zetése, az új építőanyagok használata a legtöbb építke­zésen lehetetlenné teszi ezt az egyszerűsítést. A házgyári lakásépítkezéseken pedig ez tilos, mert tűz, illetve életve­szélyes lenne. Ezekben a la­kásokban csak egyenletes, temperált hőmérsékleten dolgozhatnak, tehát központi fűtés mellett. De ha ez nincs? Abból nem lesz semmi ? Nyíregyházán, a Jósavá- rosban, a Korányi Frigyes utca legelején 5 tízemelétes toronyház kapaszkodik a magasba. Kívülről nézve már késznek látszanak. Pe­dig belül sok még a munka. Hármat közülük ebben az esztendőben át kell adnia a kivitelezőnek, a Szabolcs me­gyei Állami Építőipari Válla­latnak. Híre kelt, hogy már pedig abból nem lesz semmi, mert nincs fűtés, s évek óta először nagyobb számú épí­tőmunkás megy fagyszabad­ságra. Pedig igen csak nagy a nyüzsgés az építkezés kör­nyékén. Annak ellenére, hogy fúj a szél, hideg is van. Az épületekben még inkább, a huzat, meg a rideg, áthült betonfalák borzongatják az embert. A 16-os jelű épület egyik lakásába Gyeskő András, Kozák József és Dajka Mik­lós . szobafestőkre nyitunk. AZ egyik alvállalkozó, a szo­bafestőipari szövetkezet dol­gozói. „Aládolgoznak” a ta­pétázóknak. Az öntött ^Beton- falak egyenetlenségeit, héza­gait igazítják. Az építők úgy mondják: „glettölik”. ök meg azt, hogy a napokban olyan hideg volt itt, hogy a glettelés ráfagyott a meny- nyezetre. Hiába, úgy látszik az anyag kevésbé tűri a hi­deget, mint az ember, ők valahőgy csak meg vannak, dolgoznak, mozognak, eddig még kibírható volt. Most meg már jön a fűtés... A szomszédos 17-es jelű épület alsó szintjén, az egyik kis helyiségben Dankó Mik­lós gépkezelő őrzi a fűtést szolgáltató két kis ..masinát”, a gázolajjal működő, úgy­nevezett gyorsgőzfejlesztőt. Esküszik rá, hogy ezekkel akár két házat is befűt ideig­lenesen, míg építőtársai dol­goznak. 130—150 fokos gőzt tud a hálózatra adni, igaz, Rcday János és Dajnik Miklós kőművesek az északi vá« rosrészben épülő 180 lakásos minigarzon belső munkái* dolgoznak. (Elek Emil felvétele) éjjel-nappal üzemeltetni kell, zabálják a fűtőolajat. — Még nem működik tö­kéletesen a berendezés ~ ezt már Kostyál József és Kul­csár Árpád festők-tapétázók mondják fenn az emeleten. — Néhány napja helyezték üzembe. Hétfőn például az ötödiken is jó meleg volt. Most meg épp hogy langyo­sak a radiátorok. Még sze­rencse, hogy kicsit enyhült az idő, mert dolgoznunk kell így is. Ezt az épületet a hó­nap végén, vagy a jövő hó­nap elején — a három közül elsőként — át kell adnunk. 6 vEriL*6 os anyag Arról is sző esik. hogy a hagyományos, vakolatos há­zakban már le kellett volna állniuk a munkával ilyen hő­mérsékletben. Itt a házgyá­riakban még szerencse, hogy legalább a betonfalak szára- zak. meg az ablakos részek már eleve üvegezetten ke­rülnek a helyükre. Ugyanis a tapéta. száradási ideje 24 óra. ha ez idő alatt hideg éri, „bedöglik az anyag”, selejt az egész, nem ragadt a ta­péta. Aztán jönnek a sző- nyegpadlősok, azoknak is i A reggeli kisvoruat be­• » zötyög Kótajba. Az állomásfönök felesége. Mis= kolczi Jóasefné búcsúzik az otthoniaktól, az utolsó pil­lanatban felszáll és megér­kezik Nyíregyházára, a Pető­fi téri állomásra. Ide már csak kőhajításnyira van a Nyíregyházi Konzervgyár, a „főnökné” munkahelye. Siet­ve indul a gyár felé. így van ez minden reggel, immár öt eve. Pedig Miskolcziné meg­szabadulhatott volna az utazás fáradalmaitól, amikor a kótaji tanácsra hívták dol­gozni. Visszautasította akeo- vézőnek látszó ajánlatot, mert kedveli, szinte becézi a kisvonatot, szereti a rajta utazó embereket, a gyárat ahol bizalmukba fogadták az emberek, ahol igénylik tanácsait, számítanak a se­gítségére. Miskolcziné kétkezi mun­kásként kezdte, aztán cso­portvezető lett a „göngyö­leg telepen”, jelenleg áru ki­adással és áruátvétellel fog­lalkozik. Harminckilenc em­berrel áll közvetlen kapcso­latban, s ebből a kollektívá­ból harminchat ember tagja a szakszervezetnek, ö a bi­zalmi a telepen, ahol vagon ki- és berakással, üvegek, csomagolóeszközök szortírozá­sával foglalkoznak. Még egy A bizalmi asszony társadalmi megbízatása van: az szb munkásellátási felelő­se. Nem könnyű a munkája, hiszen a bizalmi intézkedései mögött mindig emberek, csa­ládok állnak, az ők ügyei­ben kell törvényesen és em­berien intézkedni. De lás­sunk néhány példát, mit tett a bizalmi azért, hogy az em­lített kollektíva élet- és munkakörülménye jobb le­gyen? Középkorú, egyenes tartá- sú asszony, akiről azt mond­ják munkatársai, hogy már a megjelenésével is tekin­télyt parancsol. De nem hi­vatalos, rideg tekintélyt, hi­szen víg kedélyű asszony, minőiig derűs a hangulat kö­rülötte. Most is kedélyesen, de határozottan válaszol: — Én egyedül még soha, semmit nem intéztem el, csak javaslataim, kéréseim, sürgetéseim voltak. Az ered­mények a szakszervezeti ak­tivisták és r. gazdasági veze­tők kollektív munkájának köszönhetők. Az igaz. hogy nem tekintem magam csu­pán bélyegárusnak, inkább vagyok összekötő a gi vezetés, az szb és a mun­kások között. Előttem min­den ajtó nyitva áll, azt lá­tom, hogy „fent” is, lent” is adnak a szavamra. Talán az én munkámnak is köszön­hető, hogy egy évvel ezelőtt büfét nyitottak a gyárban, hogy nemrégiben bőrtalpú cipőt kaptak a telepen dol­gozó munkások. Néhányan ellenezték a bü­fét, azt mondták, nem illik a gyárba, akadályozhatja a termelést. A szeszmentes bü­fé azonban az ellátás, a dol­gozók munkakedvét javítot­ta. s hogy ez így van, az a bizalminak is köszönhető. Sokan gumicsizmában és kismamacipőben dolgoztak a göngyölegtelepen, ez pedig balesetveszélyes volt a szö­ges, drótos, egyenetlen tere­pen. Miskolczánét a többszö­ri kérés után egy szép na­pon hivatta az igazgató: „írja össze, hogy kinek há­nyas cipő kell’. És néhány nap múlva megvásárolták a magas szárú, bőrtalpú cipő­ket. Az előbbi két példa könnyen érthető, de mit te­het a bizalmi azért, hogy a népesedési politikát és a nő­politikát helyesen alkalmaz­zák megyénk egyik legjelen­tősebb gyárában? — Elsősorban ismertetem, propagálom a határozatok előnyeit. Nálunk külön üzemben, ülve dolgoznak a terhes anyák, általában hat- vanan, hetvenen vannak, ötven százalékos teljesít­ményért teljes fizetést kap­nak. Elképzelés szerint a jö­vőben a terhesség első sza­kaszában hatvan, második szakaszában harminc száza­lékos teljesítményt kell nyúj­taniuk. Számítani lehet a kis­mamák számának növekedésé­re, ezért az úgynevezett kisma­maüzemet is bővíteni akarja a gyár. Mindkét elképzelés megvalósítását támogatom hiszen ennek nem kis hasz­na lehet... Miskolcziné jelentős szociál­politikai munkát is végez, ismernie kell az igényeket és a lehetőségeket egyaránt Az a legjobb — mondja ő — ha vitás esetekben komp­romisszumra lépnek a gazda­sági vezetőkkel. Túlzottan bőkezűnek sem szabad len­nie. Hiába nwdják néhá­nyan: „Javasolj többet, nem a te pénzedből fizetik”. Ö azonban differenciál. főleg személyes ismeretei alapján. Ismernie kell a jogokat és a kötelességeket, csak így tud adni ilyen tanácsokat: „Menj ide.... ez jár neked”, vagy „Ezt nem lehet elintézni, nincs rá lehetőség”. Olyan asszony ő, aki min­denki nyelvén érti a panaszt, de a kötelességeket sem hagyja figyelmen kívül. Több jelentős társadalmi munka szervezésében és végzésében is részt vett. Szakszervezeti munkáját no­vember 7-én jutalommal is­merték el. szeptemberben a gyár legjobb szakszervezeti aktivistáit külföldi jutalom­kirándulásra küldték — ő is a legjobbak között utazott. A búcsúzásnál szinte elérzé- kenyülvé mondja: — A legnagyobb elismerés, kitüntetés számomra az, hogy sok fiatalasszony ide hozza megmutatni a kisba­báját, megköszöni a segítsé­gemet, és bejelenti hogy itt akar dolgozni, ha letelik a három esztendőd MSbrádi £#jee" meleg kell, még pedig láng és szikramentes fűtésből. Mert akkora a benzingőz kö­rülöttük, hogy egy cigaret­tával is kerülni kell még a környékét is a munkahely­nek. Röviden szót értünk; bizony az utolsó pillanatban jött ez a gyors fűtés megol­dás, mert ezekkel a belső munkákkal csak 15—16 fokos hőmérsékletben tudnak 100 százalékos, tehát minőségi munkát végezni. S végül be­szélnek arról, hogy bizony fáznak ők is, szívesen elkö­szönnek, mert míg dolgoz­nak, kevésbé érzik a mai nap rosszabbul sikerült fűtését. — Miért az utolsó pillanat­ban állították be a gyorsgőz­fejlesztőket? —- Őszintén mondom, eszünkbe se jutott, 195 cél- csoportos beruházású tanácsi lakásról lévén szó, hogy nem kapunk távhőt a fűtési sze­zonra. Hiszen ezért is hajtot­tuk a munkát, ezen a 17/A jelű új hőközponton, hogy október közepére készen le­gyen — mutat a lapos tete­jű. készre épített-szerelt épü­letre Seres Antal termelési főosztályvezető. — Október végén azonban már láttuk, hogy magunknak kell megol­dást keresni. Több varáció is szóba került, és ez bizonyult még a legkevésbé költséges­nek. Pedig ez is több száz­ezer forintjába kerül a válla­latnak, amit senki sem fizet meg. Csak a termelési költ­ségeinket növeli, és ez rontja a vállalat eredményességét „Magad uram...** — Ezért „kaptunk” tehát az utolsó pillanatban ehhez a megoldáshoz, ezért nem ké­szültünk fel idejében a „magad uramra” — folytat­ja. Nagy pénzekről van sző. ' De végül is erkölcsi kérdés­nek tekintettük, hogy átad­juk a lakásokat a határidő­re. Újabb két ilyen kis ka­zánt telepítünk a 15-ös jelű épületbe, hogy kifűthessük a három nagy épületet. Egyéb­ként ezekre a gyorsgőzfejlesz­tőkre másutt is szükség lett volna,_ például a két nagy áruház építkezésénél. így is terveztük, de át kellett hoz­ni ide, s majd erről kapcsol­gatjuk át a hőenergiát a má­sik két épületbe, ahogy vég­zünk a többivel. De arra is számítunk, hogy januárra csak beköthetjük az új hő­központba a távhőt. A vég­leges megoldás — az új la­kók szempontjából is — csak ez lehet, Építők Jósavárosban Nem akiulály a hideg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents