Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-16 / 268. szám

8. oldal KffLET-M AGY ARORSZÄO 1973. november !8. Megkezdődött a hadifogolycsere Egyiptom és Izrael Háromnapos huzavona és újabb feszültség után csütör­tökön végre megkezdődött a közel-keleti tűzszünetet meg­erősítő egyiptomi—izraeli megállapodás végrehajtása. A nemzetközi Vöröskereszt bérelt repülőgépein összesen 250 sebesült egyiptomi és 26 sebesült izraeli hadifogoly térhetett vissza hazájába. Ez­zel egyidejűleg — mint az ENSZ szóvivője Kairóban be­jelentette — az izraeli csapa­tok átadták a Kairót Szuez­zel összekötő országút két el­lenőrző pontjának felügyele­tét az ENSZ békefenntartó haderőinek. Rövidesen átha­lad az első segélyszállítmány, amelv Szuez városába vitt élelmiszert, gyógyszert, vizet és más fontos utánpótlást. A nap folyamán újabb konvo­jok is végighaladtak az utón, az izraeliek azonban továbbra is csak az ENSZ felségjelével ellátott gépkocsikat és az Saigon újabb terüiefrabló akciója Tito e'ufaxott Kifevből Csütörtökön Moszkvában szovjet—jugoszláv közös köz­leményt adtak ki. Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök, a JKSZ elnöke baráti látogatásra hívta meg Ju­goszláviába Leonyid Brezs- nyevet, az SZKP KB főtitká­rát, aki a meghívást elfogad­ta. ★ Joszip Broz Tito, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugo­szláv Kommunisták Szövet­ségének elnöke csütörtökön feleségével együtt hazauta­zott Kijevből. Tito az SZKP Központi Bizottságának meg­hívására tett látogatást a Szovjetunióban. ★ Joszip Broz Tito c&ütortö- kön délután visszaérkezett Belgrádba. A főváros repülő­terén TRo elnököt, feleségét és kíséretét ünnepélyesen fo­gadtak. PBenáris ü'és Bécsbena haderőcsökkentésrö^ között Az egyiptomi fővárosban továbbra is élénk diplomá­ciai tevékenység tapasztalha­tó. Szadat elnök csütörtökön fogadta a marokkói és az eti­óp külügyminisztert, a szo- máli forradalmi parancsnok­ság egyik tagját és Ag iráni nagykövetet. Fahmi külügyminiszter szintén tárgyalt marokkói és etióp kollégájával a közel- keleti helyzetről, azonkívül fogadta Franciaország, Nagy- Britannia. Hollandia és Ja­pán nagykövetét. DAMASZKUSZ! a sziriai hadsereg szóvivőjének közlé­se szerint az ellenség egy mű­szaki alegysége megoróbált előrenyomulni a sziriai csa­patok állásai felé. Miután az előretörési kísérletet a szi­riai erők meghiúsították, iz­raeli páncélosok tüzet nyitot­tak. A sziriai tüzérség viszo­nozta a tüzet és elhallgattat­ta az izraeli ágyukat. szágút mentén, és „nagy az áldozatok száma”. A saigoni had vezet őségnek ez a témája csak egyike an­nak a 277 302 esetnek, amelyekkel a Thieu-rezisim megsértette a január 28-án aláírt párizsi megállapodást. A dél-vietnami felek kétol­dalú katonai vegyesbizottsá- gában résztvevő DIFK-kül­döttség szóvivője újságírók kérdéseire válaszolva közöl­te, hogy a saigoni légierő 12 000 légitámadást hajtott végre a felszabadított terüle- tek lakossága ellen január óta. A felszabadított Tay Ninh tartomány polgári la- kossága ellen november 3—12. között intézett légitá­madásoknak 88 halálos és 164 sebesült áldozata, van — tfífeté.ÁTOM. -Szóvivő., Tilta­kozásul az Egyesült Államok nyilvánvaló tátnógatásával végrehajtott saigoni tűzszü- netsértő akciók miatt a DIFK és a VDK küldöttsége csü­törtökön kivonult annak a négyoldalú katonai vegyes- csoportnak az üléséről, amelynek egyik feladata az Egyesült Államok vietnami agressziója során eltűnt ame­rikai katonák felkutatása. KOMMENTÁR Sötétben a fény városa Párizs, a fény városa csü­törtökön és péntekre virradó éjszaka sötétbe burkolózott Este nem gyulladtak ki a Szajna-parti nagyváros va­rázslatos pompáját megte­remtő neonreklámok, mint ahogy csütörtökön egész nap zárva maradtak a boltok, sőt az éttermek, kávéházak benzinkutak és fodrászok többsége sem fogadott ven­déget. A francia főváros és sok más nagyváros valóban halott város képét mutatta. Ezzel a kereskedők és kisiparosok szervezetének sztrájkbizottsá­ga el is érte célját: a tudósí- tások egybehangzóan kieme­lik, hogy a munkabeszüntetés valósággal megbénítptta a francia városok máskor oly lüktető életét. Az ország történetében szo­katlan lépésre az adott okot, hogy a kormány rögzítette egves élelmiszerek — minde­nekelőtt a főzelékfélék és a gyümölcs — kiskereskedelmi árát. Véleményük szerint a kormány ezzel őket szeretné okolni a szüntelen drágulá­sért, a? infláció lázgörbéjének meredek emelkedésért. Ugyanakkor a kiskereskedők — és a velük szolidáris szol­gáltatóipar — üzletfenntartá­si költségei és rezsitételei, be­leértve az adókat is, állandó­an növekednek, ami súlyosa^ fenyegeti megélhetésüket. A 24 órás sztrájkot, a ne­önreklámok szüneteltetését figyelmeztetésnek szánták. A francia közvélemény kény­telen-kelletlen észrevette, milyen fontos szerepet tölte­nek be a mindennapos életben a boltosok, a szabók, a fodrá­szok, a benzinkutasok és a szakma többi képviselői, akik most egy napig nem álltak vevőik és vendégeik szolgála­tára. Talán — s ezt remélik leginkább a munkabeszünte­tés szervezői ~ a francia kor- mány is jobb belátásra kény­szerűi, s níödosítja az árrög- zitő rendelkezéseket. Annál Is inkább, mert a kormánykoalíciót támogató népes táborról van szó: a kis­kereskedők és kisiparosok szavazatai semmiképpen nem közömbösek a kabinet szá­mára. Ez a körülmény máris nyugtalanságot keltett a kor­mánykoalíció berkeiben. Könnyen lehet, hogy a „ki­halt város” jelszóval meghir­detett sztrájk Giscard d’Esta- ing gazdasági és pénzügymi­niszter helyzetét is megren­díti: ő hozta ugyanis az árrög- zitő rendelkezéseket. Azt is szemére vetik, hogy az inflá­ciós válság súlyos napjaiban hivatala helyett Maláj földön tárgyal. A L’Humanité csütörtöki vezércikkében hangsúlyozta: az inflációért nem a kiskeres­kedőket kell hibáztatni, ha­nem a kormány gazdaságpoli­tikáját. Csütörtökön tartották meg a haderőcsökkentési tárgya­lások soronkövetkező plená­ris ülését. Az elnöki tisztet Wolfgang Behrends nagykö­vet, a Német Szövetségi Köz­társaság küldöttségének ve­zetője töltötte be. A zárt ajtók mögött meg­rendezett tanácskozáson a küldöttségek hivatalos tagja­in kívül csak a szakértők ENSZ alkalmazottait bocsájt­ják be Szuez városába. A délelőtt folyamán a 101- es kilométerkőnél újabb ta­nácskozást tartott a hatpon- tos megállapodás végrehajtá­sának további teendőiről Ga- mazi egyiptomi és Jariv izra­eli tábornok. Az ENSZ-kato- nák sátrában lezajlott meg­beszélésen jelen volt Siilas- vuo finn tábornok, az ENSZ békefenntartó erők parancs- noka. A tanácskozásról tá­vozóban Gamazi tábornok közölte az újságírókkal, hogv pénteken megkezdik sebesült katonai és polgári személyek Kairóba szállítását a túlzsú­folt szuezj, kórházból. A Si- nai-fá'szigeten álló eyviotomi 3. hadsereg sebesülíieit is Kairóba szállít i ák néntektőj fogva a Vöröskereszt jármű­vei. Magasszintű egyiptomi—iz­raeli katonai találkozóra leg- közelebb a jövő héten kerül sor. A saigoni hadvezetőség 2000 katonával, légierővel és tüzérséggel nagyszabású ak­ciót indított a központi fenn­síkon, a kambodzsai határ közelében fekvő Qugng Dúc tartományban a Kontum fe­lé vezető 14. sz. országút el­lenőrzéséért és a közelében fekvő felszabadított terüle­tek birtokba vételéért. Az ercfös-h egyes vidésket a népi erők már évekkel eze­lőtt felszabadították. De a saigoni alakulatok a közel- múltban — a párizsi megál­lapodás nyilvánvaló megsér­tésével — területrabló akci­ókat indítottak és több elő­retolt állást létesítettek. A múlt héten a felszabadító erők a párizsi egyezmény megszegését megtorolva, a felszabadított körzeteik la­kosságának védelmében visz­szafoglalták az elrabolt terü­letek egy részét. A saigoni csapatok mostani hadműve­lete ezeknek a törvénytele­nül létesített őrállásoknak az újbóli megszerzésére irá­nyul. A saigoni hadvezetötség beszámolója szerint csütör­tökön másfél órás összecsa­pás zajlott le a 14. ez. or­vettek részt. Az ülés ötne­gyedóra hosszat tartott és amikor a delegátusok el­hagyták a termet, közölték a sajtó képviselőivel: a legkö­zelebbi munkaülést kedden tartják meg. A tárgyalásokhoz közelálló körök szerint a légkör ez­úttal is konstruktív volt. Négy felszólalás hangzott el: Kanada, Belgium, Csehszlo­vákiá és Románia delegáció­jának vezetője egészítette ki korábban tett általános poli­tikai nyilatkozatát és fejtette ki álláspontját a napirend körül kialakult vitában. Csütörtökön este O. N. Hlesztov nagykövet, a Szov­jetunió küldöttségének veze­tője fogadást átjött a tárgya­lásokon résztvevő delegációk tiszteletére. 23. Aztán a temesvári helyőrség példáját kö­vető Arad várát vette ostrom alá. A mi megítélé­sünk szerint ez annyit je­lentett, mintha Temesvárt ostromolta volna. Ennek el­lenére bizonyos, hogy élt ben­ne a bajtársiasság az osztrák tisztek, katonák iránt. Mert amikor átadta Damjanich- nak, az ostrom vezérlését, s a Közép Tiszához kellett vo­nulnia. kérte miniszterét: mentsék fel, nem akar ütköz­ni azokkal az alakulatokkal amelyekben évekig szolgált pines benne hajlandóság harcolni olyan személyek el­len. akikkel egy tisztikarhoz tartozott, akiket ő nevelt ka­tonává. Belátással voltak iránta. Kinevezték főhadparancs- Bokká a miniszter mellé. Eb­ben a minőségében látogatta a csatatereket, ellenőrizte a honvéd egységek harci ké­szültségét, működését, fel­szerelését. Bár a kormánytes­tülethez tartozott, s ezzel együtt menekülhetett volna, osztozni akart a hadsereg sorsában. Aradnál csatlako­zott a többi tábornokhoz. Hosszú időn át — Olaszor­szágban — szívesen vallotta őt barátjának Haynau tá­borszernagy úr őkegyelmes­sége. Naponta együtt kártyá­zott a dúsgazdag földbirto­kos-huszártiszttel. Mindket­ten a császár és király hűsé­ges alattvalói. És amikor egyetlen határozott szó el nem hangzott Becsből, Kiss Ernő merte vállalni a hatá­rozottságot. Az akkori zűrza­var közepette ünnepélyesen nyilatkozta: —- Mostantól, mint ma­gyar katona teljesítem kö­telességemet. Eskümet, amelv hazámnak szól és mindennél szentebb előttem, csakis így értelmezem. Ugyanezek a szavak a mi értelmezésünk szerint csakis halált érdemelnek. ★ Gróf Vécsey tábornagy úr, őfelsége nemesi testőrgárdá­jának parancsnoka talán szé­gyenkezik az udvar és a bé­csi kormány előtt, hogy el­fajzott. fiúval verte meg a sors. Talán ez az oka, hogy a kisujját sem mozdította fiá­ért, noha augusztus óta ele­gendő alkalma nyílott volna erre. De a koros katona, a di­nasztia régi szolgálója úgy tesz, mintha a világon sem lenne. Fia, gróf Vécsey Ká­roly pedig a lelkész társasá­gában éli utolsó óráit, s reggel kivégzik. ö is Hannower-huszár volt, őrnagy, Kiss Ernő első zászlóaljparancsnoka. Miutyn felettesét magasabb egysé­gek élére állították a bánáti harcok során, reá bízták a Hannow er-huszárezredet. Tisztjei körében pártosko­dás támadt: miként is értel­mepék a sokféle, egymásnak ellentmondó, Bécsből szár­mazó proklamációt. Rendet parancsolt azzal, hogy meg­követelte a magyan kormány­ra és a magyar alkotmányra tett hűséget. Megkövetelte és bizonyította. Semmivel sem lanyhább eréllyel, mint Kiss Ernő, vitézül viselkedett a bánáti-bácskai harctéren. És azt sem kérte, hogy ne állít­sák szembe volt bajtársai­val az osztrákok elleni had­műveletekben. Harcolt elle­nünk a számunkra oly szé­gyenteljes szolnoki csatá­ban, és győzött. Bátorságát, hozzáértését azzal jutalmaz­ta a debreceni kormány, hogy tábornokká léptette elő, egy­úttal hadtestparancsnoki posztra állította. Holott gróf Vécsey Ká­rolyt a legvadabb túlzással sem lehetne elvakult magyar forradalmárnak mondani. Gróf létére aligha lelkesedett a rebellió túlzásaiért. Magyar­ságát pedig azért képzelhet­nénk bajosan elvakult­nak, mert szigorúan hirodalmi nevelésben ré­szesült. (Folytatjuk) Az Adria kapuja 2. A kikötő A rijekai városi tanács székhazának folyosóján ha- talmas térkép szemlélteti, hogy a kikötőváros és Bu­dapest között szinte nyíle­gyenes az út, A térképen a vasútat, a közútat és a leen­dő olajvezetéket is feltüntet­ték. A város közigazgatási és gazdasági vezetői nagy jelentőséget tulajdonítanak a Magyarországgal elmélyü­lő kapcsolatoknak. Mindegy, hogy az áruforgalomról vagy az idegenforgalom növeke­déséről van szó, mindenki azt magyarázza, hogy renge­teg a még kiaknázatlan le­hetőség. Mjt várnak tőlünk rokon­szenves jugoszláv barátaink, azok a gazdasági és közigaz­gatási szakemberek, akikkel alkalmam volt találkozni? Az utca embere is szívesen látja a magyart, a felelőis ve­zetők azonban — a két nép barátságán túl — jói felfo­gott kölcsönös érdekekre is hivatkoznak. Azt várják, hogy Magyarország a jövő­ben sakkal több terméket hoz be és visz ki a gyéíké- nyes—rijekai vonalon át, mint eddig tette. Rijeka és Budapest között mindössze 600 kilométer a távolság. A kis távolság tehát amellett szól, hogy Magyarország fo­kozza tranzitáru forgalmát Rijekán át. Persze, tisztában vannak az akadályokkal is. Csökkenteni kellene a szál­lítási és egyéb költségeket, korszerűsíteni kellene a köz- utat és a vasútvonalat, nö­velni kellene a rijekai kikö­tő befogadó képességét, fo­kozni felszereltségét. Mit szólhat mindehhez az ember? Felkeresi a kikötő- ben dolgozó magyar szakem­bereket és megkérdezi a vé­leményüket. A kép, amit kap, nem egyértelmű. Sok még a gond, az együttműkö­dés még javításra saorul. Néha nincs elég vasúti va­gon, a tengeren túlról érke­zett nagy mennyiségű takar­mány emiatt ott pihen a si­lókban. Máskor a munka ritmusába :i mutatkozik za­var. S hjeka különben is rossz helyzetben van: nincs hova térj eszkednie! A kikötői igazgatóságon meghallgatják ezeket az ész­revételeket, majd elémteszik a terveket és mutatják, hogy a következő években milyen jelentős beruházásokra kerül sor. A szárazföld irányában valóban képtelenek terjesz­kedni, de a tenger elég nagv, hát attól rabolnak el újabb területeket. Hatalmas raktá­rak építési terveit iputatiák, elmagyarázzák, miként ter­jeszkedik majd tovább a ki­kötő, hogyan teszik lehető­vé, hogy egyre több hajó áll­hasson a parthoz, rakodás céljából. S ami ma már az igazán modem és nagy ki­kötőkben megépült, az is szerepei a tervekben: a Kon­téner Terminál. Azaz a ha­talmas konténerek rakodási­ra is felkészítik a kikötőt, modern konténerállomést hoznak létre, gépekkel, rak­tárakkal. Ezzel ugrásszerűen, megnőhet az áruforgalom volumene. A modern konté­nerszállítás megszervezése, a tárgyi feltételek megteremté­se azonban nagyon sakba kerül. Ehhez hitelt kell sze­rezniük, a munkát el kell végezni, s ezernyi más do­logról kell gondoskodni. S mivel a kikötő maga tartja el önmagát, ez nem is olyan kis dolog. Kónya Lajos Losonczi Pál Accrában (Folytatás az 1. oldalról) gazdasági és társadalmi fej­lődéséről. a két országban fo­lyó munkáról. Megvizsgálták a kétoldalú kapcsolatok je­lenlegi állását és tovább­fejlesztésének lehetőségeit. Tájékoztatták egymást or­száguk külpolitikai elveiről, véleményt cseréltek a köl­csönös érdeklődésre számot- tartó fontosabb nemzetközi kérdésekről és megelégedés­sel állapították meg. hogy nézeteik ezekben a kérdések­ben azonosak. A felek további támogatá­sukról biztosították az Egye­sült Nemzetek Szervezetét és annak, valamint intéz­ményeinek a világbéke biz­tosítására irányuló tevékeny­ségét. Üdvözölték a Bizton­sági Tanács 1967. november 22-i 242. számú határozatá­nak és 1973, október 22-i tűzszünet! határozatának megfelelően a közel-keleti tartós és igazságos béke ér­dekében tett lépéseket. Kifejezték azon meggyőző­désüket. hogy nagyságától, erejétől függetlenül minden ország népének érdekében áll cselekvőén és közvetlenül résztvenni a vifágbéke és a biztonság problémáinak megvitatásában és megoldá­sában. Szükségesnek látják, hogy minden állam ismerje el és tartsa tiszteletben az államközi kapcsolatokra vo­natkozó nemzetközi jogi el­veket, a szuverepitás, a terü­leti sérthetetlenség és a más országok belli gyeibe való be nem avatkozás szabályait. A két vezető egyetértett abban, hogy a kolonializmus és a neokolonializmus teljes felszámolása napjaink egyik legsürgetőbb feladata. Megállapították, hogy Af­rika népei és kormányai a gyarmatosítás és az imperia­lizmus, továbbá a fajüldözés elleni harcukkal, az afrikai egységszervezet tagállamai közös állásfoglalásaikkal és akcióikkal nagyban hozzájá­rultak a nemzetközi helyzet kedvező alakulásához. A két államfő megelégedés­sel nyugtázta, hogy megin­dultak a tárgyalások Európá­ban a különböző politikai és ideológiai rendszerű országok között a második világhábo­rú következményeként kiala­kult feszültség enyhítésének előmozdítására. Kifejezték meggyőződésüket, hogy az európai biztonsági rendszer létrehozásának az egész em­beriség ügyét kell szolgálnia azzal, hogy a nemzetközi eny­hülés kedvező légkört te­remt az elsőrendűen fontos, régóta megoldásra váró prob­lémák fokozatos rendezésére, a nemzeti felszabaditási moz­galmak támogatására. min­den ország gazdasági fejlődé­sének előmozdítására. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke megköszönte a Nigériai Szö­vetségi Köztársaság államfő­jének és a nigériai fegyveres erők főparancsnokának, to­vábbá Nigéria kormányának és népének szíves vendégsze­retetét, amelyben kíséretével együtt részesült, és meghívta vendéglátóját hivatalos láto­gatásra Magyarországra. Ni­géria államfője a meghívást örömmel elfogadta és megálla­podtak, hogy a látogatást mindkét fél számára megfe­lelő időpontját diplomáciai utón fogják meghatározni. A látogatás során a két ál­lamfő aláírta az országaik kö­zött kötött kereskedelmi meg­állapodást és kulturális egyezményt. Attól az óhajtól vezérelve, hogy szorosabbra fűzzék együttműködésüket az emlí­tett és más területeken, meg­állapodtak abban, hogy meg- hatalmazottaik légügyi egyez­ményt, valamint gazdasági együttműködési megállapo­dást fognak aláírni. Megelé­gedéssel állapították meg, hogy a látogatás alatt hasz­nos tárgyalásokat folytattak és kifejezték azt a meggyő­ződésüket, hogy ez jó alapot biztosít a jelenlegi szívélyes kétoldalú kapcsolatok tovább fejlesztéséhez. Gerencsér Miklós •* tAradi nas^tó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents