Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-13 / 240. szám

í. oldal JCELCT-MAGYARORSZ.*» ms. t*m*r « Befejeződött az ENSZ általános politikai vitája Az Izrael által provokált újabb közel-keleti háború árnyékában fejeződött be csütörtökön az ENSZ-köz-. gyűlés 28. ülésszakának ál­talános politikai vitája. A vita tolsó napján arab és skandináv államok, fej­lődő és iparilag élen járó or. szágok,. különböző politikai 'irányzatúkat követő kor. mányzatok képviselői szinte egybehangzóan, kemény sza. vakkal ítélték el Izraelnek a szomszédos arab országok ellen elkövetett fegyveres provokációit és terrorpoliti­káját. * Ebben a szellemben szó­lalt fel a Jemeni Népi De. mokratikus Köztársaság, Svédország, Finnország kül. ügyminisztere és Líbia de. legátusa a csütörtök délelőt­ti vitában. Csütörtökön délután be­szédet mondott Mohammed El-Zajjat, az Egyiptomi Arab Köztársaság külügymi. nisztere. Közölte, hogy a nap folyamán Kairóból kapott értesülései szerint eddig 500 ember vesztette életét a lé­gitámadások során, amelye­ket izraeli repülőgépek haj­tottak végre Port Said to. vábbá a Nílus deltájának helységei és Kairó elővárosai ellen. Az izraeli agresszió nyomán csak még jobban erősödött az arabok elszánt­sága. hogy egyszer és min­denkorra véget vessenek íz. rael törvénytelen, rablókhoz illő politikáiénak — hang­súlyozta El-Zajjat. „Egyiptom nem azért har­col — mondotta — mert biz­tos a győzelemben. Egyip­tomnak nincs más választá­sa, mert nem törődhet bele területeinek tartós izraeli megszállásába. Egyiptom mindig is tiszteletben tartót, ta az ENSZ alapokmányá­ban rögzített elveket, a vi­lágszervezet határozatait és ajánlásait, de nem tűri, hogy diktáljanak neki. - Nem- tűri, hogy,tartós megszállással le­igázzák. nem hajlandó bele­törődni területeinek logtalan elfoglalásába.” Az ENSZ 10 tagállama — Algéria, Felső-Volta. Mali, Mauritánia. Niger. Szenegál, Csád, Tunézia, Brazília és Jugoszlávia — csütörtökön határozati javaslatot térj esz. tett a világszervezet közgyű­lésének gazdasági és pénzügyi bizottsága elé. A javaslat­ban arra hívja fel a világ iparilag fejlett országait, hogy sürgősen tegyék meg a szükséges intézkedéseket az aszály sújtotta országok támogatására. Kérte. hogy nyújtsanak hosszúlejáratú pénzügyi segélyt a szóban forgó országoknak, átmene­tileg függesszék fel adóssá­gaik visszafizetésének köte. lezettségét, és részesítsék el. sőbbségben az --zály leküz. désére irányuló programo. kát. tudományos kutatáso­kat. Csütörtökön délután a vi. lágszervezet székhelyén megbeszélést tartottak az arab országok külügyminisz. terei és állandó ENSZ-kül- döttségeinek vezetői. Az ülé. sen elhatározik: utasításo- kát kémek kormányuktól arra vonatkozóan. hogyan reagáljanak az Izraelbe irá­nyuló esetleges további ame­rikai fegyverszállításra. Az ülésen Buteflika algériai kül. ügyminiszter hangoztatta: az Egyesült Államoknak tartózkodnia kell attól, hogy további fegyverekkel lássa el Izraelt. Ha valóban azt akarja, hogy a Közel-Kele­ten megvalósuljon a tényle­ges biztonság és béke. Sajtóértekezletet tartott csütörtökön este az ENSZ székhelyén Abba Eban izra­eli külügyminiszter. Egye­bek között azt mondotta, hogy az új közel-keleti há­borúban szenvedett izraeli veszteségek az ország la­kosságának számához viszo­nyítva „tragikusak”. Köze­lebbi adatokat azonban nem volt hajlandó közölni e veszteségekről. Ellentmondásoktól hem­zsegő nyilatkozatában ugyan­akkor próbálta kedvező színben feltüntetni az izra­eli csapatok katonai hely­zetét. Azt állította, hogy a háború okozta „sokkot” ki­heverték, és teljes erővel fo­lyik a mozgósítás. A Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozatát telje­sen figyelmen kívül hagyva úgy nyilatkozott: a kormá­nya kész .tűzszünetet alá­írni, amelynek értelmében a hadviselő felek .issza térné­nek az 1973. október 6. előtti állásaikba.” Ezzel egyértel­műen jelezte, hogy Izrael — a BT határozatával ellentét­ben — nem hajlandó kivon, ni csapatait az általa meg­szállt arab területekről. Tovább tart Chilében az ostromállapot Rendkívüli biztonsági in­tézkedések közepette, a népi egység ' kormányzásának éveiben felépült ultramo­dern unctád-pálotabán ün­nepelte meg véres hatalom­átvételének első hónapos fordulóját a chilei ellenfor­radalmi katonai junta. Az 1500 meghívott vendég kö­zött jelen voltak mindazok a diplomaták, akiknek or­szágai elismerték a katonai juntát, ott volt továbbá Raul Silva Enriquez, San­tiago érseke, a különféle vállalkozói és tulajdonosi szervezetek vezetői, a had­sereg. fegyvernemeinek kép­viselői. élükön a junta tag­jaival. Polgári politikust egyet sem láttak az „ün­neplők” között. Az egybegyűltek előtt Pi­nochet tábornok, a junta vezetője tartott rádió és a televízió által is közvetített beszédet, amelynek tartalmát tábornoktársai előzőleg jó­váhagyták. Pinochet bejelentette, hogy a fegyveres erők meghatáro­zatlan ideig maradnak ha­talmon- Visszavonulásuk fel­tételeként „a belső béke helyreállítását” jelölte meg és azt., hogy „az ország rá­térjen a gazdasági fellendü­lés és a szociális fejlődés útjára”, „Küldetésünk nem lesz olyan rövid, mint ahogy szeretnénk, és ezért nem Is tűzünk ki időpontot” — mondta a tábornok, lezárva azoknak a találgatásoknak a sorát, amelyek arra épül­tek. hogy a junta mögött álló erők szorgalmazni fog­ják a véreskezű tábornokok távozását és a demokratikus rend látszatának megterem­tését. Pindchet beszédéből kiderült, hogy a chilei fegyveres erők nem _ egy­könnyen fognak megválni a megkaparintott hatalomtól. Beszédében Pinochet azt állította, hogy a junta el­lenőrzése alatt tartja az or­szágot. Bejelentette viszont, hogy az ostromállapot to­vábbra is érvényben ma­rad, mivel az országban folytatódik a juntával szem­beni fegyveres ellenállás. A gazdasági helyzetről szólv| a juijta elnöké.... új­ból bejelentette, hogy kor­mánya ösztönös*! kíváhja a' bel- és külföldi tőkébefekte­téseket. s ez utóbbiak te­kintetében közvetítőként óhajt közreműködni. Fenyegető hangon beszélt a dolgozó osztályokhoz, mondván, hogy a fegyveres erők érvényesíttetni fogják a" munkafé^velmet. s kijelen­tette, hogy „a haladás ér­dekében mindenkinek áldo­zatokat kell hoznia”. Ezek az áldozatok a junta intéz­kedéseiben — a béremelé­sek elmaradása, áremelke­dések. elbocsátások — máris körvonalazódtak- Pinochet tábornok most mégis újból azt ígérte, hogy a dolgozók vívmányait nem éri bántó- dás. Nyugati hírügynökségek tudósítóinak feltűnt, hogy a junta elnöke semmiféle konkrét gazdaságfejlesztési tervet nem ismertetett. Meghökkentő döntés Saigon akadályozza a DIFK-küldöttség működését Csi Pcng-fej kínai külügyminiszter beké­rette Armando Uribét, a Chilei Köztársaság pekingi nagykövetét, és közölte vele: a kínai kor­mány a továbbiakban nem tekinti őt Chile nagykövetének. Chile pekingi ideiglenes ügy­vivője a nagykövetség másodtitkára, Fernan­do Perez lett, aki ki­jelentette, hogy kész a katonai juntát szolgál­ni. Peking tehát de fac­to elismerte a katonai juntát. A döntés önmagáért beszél. A kínai vezetés olyan pillanatban vál­lalkozott erre a lépésre amikor a chilei fasiszta junta véres irtóhacljára­tot folytat a baloldal el­len. Corvalán, a kommu­nista párt főtitkára sú­lyos betegen börtönben van. Altamiránonak, a szocialista párt főtitká­rának kézrekerítésére hajtóvadászatot indítot­tak. A kommunista és munkáspártok, a világ haladó szervezetei, és személyiségei ezekben a súlyos órákban határo­zott támogatásukról biz­tosították a chilei haza­fiakat. Szolidaritásuk kifejezésére Kuba és a KNDK megszakította a diplomáciai kapcsolato­kat Chilével, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlá­via, Lengyelország, Ma­gyarország, Mongólia, az NDK, a Szovjetunió, a VDK felfüggesztette a diplomáciai kapcsolato­kat. Peking viszont el­ismerte a juntát, s v^le együtt ellenforradalmi akcióit, durva gyilkos­ságait­Kína közismerten a „világforradalom fő erejének”, az igazi szo­cializmus képviselőjé­nek tekinti és hirdeti ön­magát. A kínai saj*ó na­ponta kürtöli, hogy Pe­king a szolidaritás je­gyében mindén támoga­tást megad az elnyomás ellen, a szabadságukért és jogaikért harcoló né­peknek. S a valóság? Egy szélsőséges fasiszta ka­tonai rendszernek nyúj­tott közvetlen támoga­tást. A haladó világ íté­lete egyértelmű. A saigoni hatóságok csü­törtökön éjszaka elvágták a dél-vietnami felek kétoldalú katonai vegyesbizottságában résztvevő DIFK-küldöttség saigoni szálláshelyének víz- és áramszolgáltatását. A DIFK küldöttei tiltakozásul az újabb önkényes akció el­len, nem vettek részt a kétol­dalú testület pénteki ülésén. Amióta a DIFK küldöttei — a Vietnamról szóló pári­zsi megállapodás hatályba lépése után — Saigonba ép» keztek, a Thieu-rezsim ható­ságai a legkülönbözőbb ma^ nővérekkel zaklatják őket, kellemetlenkednek nekik, akadályozzák élelmiszerellá­tásukat és szabad mozgásukat is. Mindamellett a DIFK szó­vivője pénteken jelezte, hogy delegációja kedden, a kétoldalú katonai vegyesbi­zottság soronkövetkező ülé­sén részt kíván venni. A kambodzsai hazafiak újabb sikerei A Phnom Penh.i amerika. barát kormányzat vezetői csütörtökön gyakorlatilag szünet nélkül üléseztek. El­sősorban azokkal a problé­mákkal foglalkoztak, ame­lyeket In Tam miniszterel­nök lemondása vet fel, bár Lón Nol, a rezsim elnöke, hivatalosan még mindig nem fogadta el a lemondást. Phnom Penhben feltételezik, hogy erre majd csak akkor kerül sor, ha „az új kor­mány megalakítása eléggé előrehaladott lesz...” Megfi. gyelők szerint In Tam le­mondásával hosszú és súlyos kormányválság várható. A kambodzsai népi felszabadí­tó erők október 7-én és 8-án a különböző frontokon lezaj. lőtt harcokban több. mint 220 ellenséges katonát tet­tek harcképtelenné — je­lentette pénteki összesített jelentésében a Khmer ha­zafiak hírügynöksége. E két napon a leghevesebb har­cok a Phnom Penhtől ke, letre lévő Vihear Sour. az 5. számú országút mentén fekvő Tram Khna. továbbá Battambaug, Kom pong Cham és Prey Veng térségében folytaik. Peront beiktatták Pénteken közép-európai idő szerint 15,45 órakor iktat­ták be harmadszor Juan Domingo Perónt, Argentina elnökévé. A 78 éves tábornok a kongresszus két házának együttes ülésén tette le Raul Lastiri, a képviselőház elnö­ke, jelenleg az ország idei'g- léftes’'éífvöke előtt a hivatali e$Jc{jt, s vette át tőle a ha­talom jelvényeit, a parancs­noki botot és az elnöki ban­dázst. Perón eskütétele alkalmá­ból rendkívüli biztonsági intézkedéseket foganatosítot­tak egész Argentínában. Eleinte még a gyülekezést tilalmat is be akarták vezet­ni a hatóságok, később azon­ban ettől eltekintettek és a peronista mozgalom tömeg­bázisát alkotó argentin álta­lános münkásszövetség, va­lamint az elnököt támogató középpártok Perón melletti tüntető felvonulásokra szólí­tották fel híveiket. A főváros házalt már csütörtökön be­borították a kék-fehér nt né­zeti zászlók- A kormány épülete körül harckocsik so­rakoztak fel, a levegőben a hadsereg helikopterei kö­röztek. A Perón hivatalos hata­lomátvételét megelőző órák­Az amerikai aleSnökváiság Nixon amerikai elnök csü. törtökön Camp David.i nya­ralójába utazott, hogy teljes figyelmét a Spiro Agnew le­mondása nyomán előállt al- elnökválság megoldásának szentelhesse. Kérésére mind. két pártbeli kongresszusi képviselők zárt borítékok­ban juttatták el hozzá azok­nak a politikusoknak a ne. veit, akiket a legmegfele­lőbbnek tartanának az alel- nök tisztségére. Washingtonban időközben egyre erőteljesebb ellenzék alakul ki az egyik valószínű favorit. Connaliy volt pénz. ügyminiszterrel, a demokra­tából lett republikánus po­litikussal szemben. Jelölését vezető demokratapárti poli­tikusok élesen ellenzik. a republikánusok pedig arra figyelmeztetnek, hogy Con- nally esetleges jelölése sza­kadást idézne elő mindkét párt soraiban. ban a kormány állami ellen­őrzés alá vonta az ország r#- dló- és televízióadóit és ren­deletben tiltotta be „a mar­xista és szélsőséges propa­ganda” terjesztését. Perónt a szeptemberben megtartott választásokon, a leadott szavazatok 62,8 száza­lékával választották meg az ország elnökévé, a kommu­nista párt és több más bal­oldali szervezet támogatásá­val a szélsőjobb és a szélső-^ bal ellenében. Gerencsér Miklós: 4. Szegény. szerencsétlen Lenkey Károly huszárezre­déé. jobban tetted volna, ha nem szomjuhozol a dicső­ségre. Ezt a vágyadat bi­zony bűnös hiúságnak fog­ják nevezni és keményen elítélnek érte. ★ Rengeteg a dolgom, csak úgy, mint az összes beosz­tottamé. Feltűnően sok a sebesült a lázadó tisztek kö­zött. Számosán még oda- fönt, a Sajó és a Bodrog- körüli ütközetekben sérültek meg. mások a debreceni csa­tában váltak harcképtelen­né. Zúzott csontokkal, fel- ezakított izmokkal érkeztek Ide a fegyverletétel színhe­lyére. Amit lehet. megte­szünk gyógyulásukért. Még Damjanich törött lábát is lelkiismereten ápoljuk, no­ha tudjuk, nincs már ideje felépülni. . . Mindenki bizo­nyosra veszi, hogy halálra fogják ítélni. Bármennyire igénybe vesz a kötelesség, törődnöm kell Lenkey Jánossal. Egyrészt bármelyik pillanatban rész­letes számadást kérnetnek állapotáról. Másrészt külö­nösen érdekel ez az ember. Valami makacs sugallatra azt remélem, tisztábban lát­hatom ennek az öldöklő Időnek valódi természetét, ha megismerem az okokat, amelyek a beteg lelki ka­tasztrófájához vezettek. Várakozásommal ellentét­ben tűrhető kedélyállapot­ban találom. Tejből és ke­nyérből álló reggelijét félig elfogyasztotta. A többi nem kell neki. Üldögél a kemény faprics­esen. Ruházata nyűtt csiz­ma, közönséges barna hon­védnadrág, durva vászon­ing. Zubbonya a széken he­ver. Ez az egyetlen tábor­noki ruhadarab a homályos, boltíves cellában. Magától értetődik, hogy a jófajta égszínkék posztóból készült zubbony teljesen pucér: aranygallérját lefejtették, a díszes zsinórzattal együtt. Még a kapcsokat is eltávo­lították. En is a priccsre ülök, óva­tos távolságra a betegtől. Rám néz, mélabús kíváncsi­sággal. Megkérdezem tóle: — Jobban érzi magát, ka­pitány úr? összerándul. Heves izga­lommal fürkészi körbe a cella falait. — Hallja?!... A gyilkosaim! Bontják a falat, hogy rám rontsanak! Meg akarnak öl­ni!... Valóban, a folyosóról be­hallatszik az őr egyhangú járkálása. Elhalkul, majd megint felerősödik lépteinek zaja, ahogy jön-megy a cella ajtaja előtt. — Csak az őr járkál, kapi­tány úr... Röviden, sietve felnevet. Majd hozzám ugrik, a karom, ba markol. Érzem, teljes erő­vel szorít, fogása mégis könnyű és gyenge, mint a gyermeké. Türelmetlenül kö­veteli : — Egerbe akarok men Ti! Itt megölnek, értse meg! Ott­hon senki sem bánthat... In­duljunk... Most azonnal.. Eger az én városom, ott soha nem találnak rám az üldö­zőim... Mint a megriasztott vad­állat.. megint a falakra mered. Hallja a kopogást. Táguló sze. mérői kiabál a néma iszo­nyat: „Jönnek! Már itt van­nak! Mindjárt megölnek!” És semmit nem tehetek érte. ★ Megszokhattam a katoná­kat, végtére is katonaorvos vagyok. De most kényelmet­lenül érzem magam a tenger­nyi fegyveres között. Gya­logság, lovasság, tüzérség: sokezer katona zsúfolódott össze az erdőbe. Fürtökben ólálkodnak a vár kapuinál, ahány sarok, annyi posztoló idebent, kívülről is láncot al­kotnak a várfalak mentén. Örök strázsálnak a bástyák nyílhegy formájú kiszögelé- sein, s végig a mellvédeken. Szinte minden téglára kü­lön vigyáznak. Sípjelek, ve­zényszavak visszhangoznak naphosszat. Lépten-nyomon ki kell térni a masírozó jár­őrök útjából. Minden mozgás, minden hang az erő, a hatalom élet- megnyilvánulása. A szemé­lyes lét egyetlen értelme, hogy alakzatokba igazodjon, szuronyt hordozzon, paran­csoknak engedelmeskedjen. A szigorú rend szerint mű­ködő gépezet a tökéletesség benyomását kelti. Fegyvere­ink hatalma kizárólagos és vitathatatlan^ Ezzel még a hadsereg szolgái, a marko- tányosok, borbélyok, orvosok, kocsisok is tisztában vannak. Napról-napra tömörebb a vár nyomasztó légköre. Egy­re gyakrabban rebesgetik, hogy hamarosan meghozza ítéleteit a különleges hadbí­róság a lázadó tábornokok ügyében. Ahogy terjed a re- besgetés. úgy éled valamifé­le ünnepélyes megbántott- ság tisztjeinkben. Azt hiszem, az erkölcsi magatartás figyel lemre méltó vállfájának va­gyok tanúja. Sérelefnérzetté kell átalakítani a bosszúvá­gyat, hogy jogosnak, sőt kö­telezőnek tudjuk a büntetést' Érthető lélektani reagálás ez a tiszt urak részéről. Sok­szor megalázták őket a csa­tatereken, nem csoda, ha sér­tődöttek. Akár tisztában vannak fele, akár nincsenek, hangulatilag mindannyian érzékelik: a hadbíróság nem csupán büntet, de egyúttal magára vállalja a tisztikar erkölcsi érdekeinek védelmét Miközben felelősségre vonja a lázadókat, jótékonyan fáty­lat borít megcsúfolt katonái­nak csődjére. A császár, a birodalom büszkeségéről van szó. Az eszmény és a realitások össz­hangjáról. Mivel pedig a va­lóságban nem létezett ez az összhang, ideje helyre állí­tani büntető paragrafusokkal; fennkölt szofisztikával. Si­kerülni fog. Elegendő szurok nyunk, elegendő sértődöttség günk van hozzá. (Folytatjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents