Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-10 / 237. szám

f.w fR^-mGYAttORSZAC fSJS. etStóSé!* ¥§; A természet élvezete Mienk az erdő „Ha nincs elég pénzed...“ Gazdag forrás Az erdei tornapálya egy részlete Krúdy Gyula több művében is hol szind- bádi meseszövéssel, hol valós történetekkel szerepelteti a Nyíregyházát őrző tölgyest. Szabadjon idézni Krúdy Gyulának a „Nyír­egyháza az örökváltság századik évében” cí­mű könyvben „Nyíri emlékekéként közölt írásából: „...A sóstói fürdő volt a nyíregyházi Kneip- pisták központja. Idáig sétáltak reggelenként a doktor vezénylete alatt a nyugalmazott tör­vényszéki birák. és más penzionált emberek akiknek tudvalevőleg legtöbb idejük van ar­ra, hogy egészségükre gondot fordítsanak. Visszavonult kereskedők, vagyonuk kamatai­ból éldegélő idősebb urak csatlakoztak a reg­geli bucsújáráshoz. És a koránkelő környékbeli parasztok, vin­cellérek már lassan megszokták a nyíregy­házi törvényszéki elnököt és más előkelő úriembereket, térdig felgyürt nadrágban, me­zítláb mendegélni a harmatos fűben... Ugrál­tak, virgonckodtak, mint a fiatal csikók, sőt felmásztak a fákra és ott tornásztak, kiabál­tak, úgy éltek, mint az ősemberek. Gyalogút a Kneippistáknak A hatóságokhoz mind több panasz érkezett, hogy a heti vásárokra igyekvő fehérnépek a sóstói erdőn mezítelen emberekkel találkoz­nak, sőt egyszer a haragos vincellérek furkós- bottal támadtak neki a szenvedélyes Kneip­pistáknak. Mit tett erre a hatóság? . Külön gyalogutat jelölt ki, ahol a ruhában járó embereknek szabad a város felé közle­kedni, magát a nagyerdőt pedig meghagyta Kneip páter követőinek, a mezíteleneknek...” Nem véletlen idézem a Kneippistákról szóló írást. Akik az elmúlt hónapokban a Tanár­képző Főiskola és a Tölgyes-csárda közti ré­szen megfordultak, láthatták, hogy ott újabb utakkal keresztül-kasul szabdalták az erdőt. Ezek az utak most nemcsak a tejhordóknak, a vincelléreknek, a koránkelő városba érkezők­nek, hanem a város valamennyi lakójának készülnek. De kezdjük az elején. A városi pártbizottság vezetői látva Nyír­egyháza gyors iparosodását, urbánus fejlődését és az ezzel járó környezeti, civilizációs ártal­makat, a lakosság egészségének védésére úgy döntöttek, — egyéb intézkedések mellett — hogy a sóstói erdőt pihenésre, kikapcsolódás­ra alkalmassá kell tenni. A javaslat nyomán a városi tanács határozatot hozott, miszerint az erdőgazdasággal együttműködve más vállala­tokat, intézményeket társadalmi munkára kér­ve fokozatosan átalakítják az erdőt, a lakos­ság részére sétáló park-erdővé és készítenek egv tornapályát. Az erdőgazdaság szakemberei a nyár köze­pén kapták meg a határozatot. Nyomban hoz­záláttak az átalakítási terv elkészítéséhez. A sóstói erdő összesen 370 hektár, amiből 250 hektár az, ami alkalmas sétáló, kiránduló te- rülletnek. Ekkora erdőterület átalakításához több év szükséges. Ez év őszén az erdőgazda­ság elkészíti a sóstói erdő távlati tervét és 1974-től már ennek figyelembevételével vég­zik az erdőművelést, illetve a park-erdővé va­ló alakítást. Első lépésként most egy húsz hektáros területet készítettek el sétáló erdővé. Séta utak, asztalok A Tanárképző Főiskola és a Tölgyes-csárda közötti területen a kiszáradt, beteg fákat el­távolították. Ezzel esztétikailag szebbé, bal­eset szempontjából biztonságosabbá tették az erdőt- Mintegy két és fél kilométer hosszú nyi­ladék tisztítással .sétautakat alakítottak ki. Az utak mellett tájba illő pihenő-padokat, asz­talokat helyeztek el. Két nagyobb tisztáson szalonnasütőt is készítettek. A ma itt sétálók, még nem végleges formájában találják a pi­henő erdőt. A jövő tavaszon ezen a területen elvégzik az utak gyomtalanítását, tömöríte- Bét. Néhány esőbeállót, mellékhelyiséget, és •zeméttárolókat helyeznek el. hogy tisztaságot, A Mezőgazdasági Főiskola sportkombinátja. Épült társadalmi munkával. ;yár, a Volán, az Épszer, a HAFE, a MÉK, a riTÁSZ). A felajánlott anyag értéke megkö­zelítette a 6 millió forintot. (Milliót, vagy en- íél többet Ígért, az erdőgazdaság, a faipari vállalat, a Tüzép). Ahol a pillanatnyi helyzet íem engedhetett sem pénzt, sem anyagfel- íjánlást, ott társadalmi munkavállalásra tet- ;ek Ígéretet. Ennek a végösszege meghaladta a ) milliót, s a legtöbbet a Dohánygyár, a MÉ­RŐGÉP, a KPM Közúti Igazgatóság, a KEMÉV elzett.) M I TAGADÁS, KÉT ÉVVEL EZELŐTT elég sokan kétségbe vonták Nyíregyhá­zán ennek a megmozdulásnak a sikerét. S Íme, megszületett a minden reményt felülmu- ó eredmény: a tervezett 1100 óvodai helyből negközelítöleg 750 nap alatt 750 óvodai hely étesült Nyíregyházán! (Még játszani is jó a izámokkal: úgy is fogalmazhatunk, hogy az :ltelt két év alatt minden nap egy újabb (vermek elhelyezési lehetőségét hozta!) Ennek a széleskörű összefogásnak az eredmé­nyeképpen készült az Üjszőlő, a Stadion- éj a László utcákban, valamint a Kert-közben 100- 100 személyes óvoda: vált lehetővé, hogy az egykori Bencs-villában — átalakítás nyo­mán — több mint száz gyermeket fogad az óvoda naponta. így lehetett bővíteni a Vé- csey közi és a Kert közi óvodákat 25-25 hely- lyel, és — Jpár a gyári beruházás részét is ké­pezte — de jelentős társadalmi munka is meg­testesül a napokban átadott papírgyári óvodá­ban. Persze, nemcsak az óvoda építés hozta meg a társadalmi munka eredményét Nyíregyhá­zán. Ha már számvetést készítünk, illő fel­említeni, hogy valóságos 'sportkombinát léte­sült a mezőgazdasági főiskolán, ahol korábban csak egyetlen tornaterem volt. A diákok és a környező üzemek dolgozói újabb pályák ki­alakításában szorgoskodtak, s ma már esti mérkőzéseket is lehet rendezni. Hasonlóan szép eredményeket hozott a „Tiszta, virágos Nyíregyházáért” mozgalom. Az is sajátos nyír­egyházi kezdeményezés, hogy a városi tanács évenként több százezer forintért járdalapokat készíttet, azt elszállíttatja a különböző utcák­ra, ahol ezt követően a lakosok rakják le a la­pokat, készítik el maguknak a járdát. (Ilyen járdákat lehet találni a Bujtos több utcáján, Borbányán, vagy a Ságvári telepen). Jelentős társadalmi összefogás testesült meg a Sóstón lévő — bár még elég szerény — ifjúsági és vidámparkban, de megtalálhatók az összefogás jegyei a stadion területén lévő fedett csarnok­nál is. H OSSZtJ, LENNE FELSOROLNI a legje­lentősebbektől a legkisebbekig a társa­dalmi munkát fém jelző eredményeket Nyír­egyházán. Ha nem is ezekkel oldjuk meg alap­vetően a városfejlesztést, a központi tíz és száz millióknak nagyon is áldásos kiegészítői. Persze, nem megy mindig akár a karikacsa­pás a társadalmi munka szervezése. A teljes képhez tartozik, hogy a különböző városré­szekben a lelkesedés, az igyekezet sem egy­forma. Például: ma is látni járdalapokat kü­lönböző utcákon, amelyeket hónapok múltán sem raktak le... Az is igaz, hogy a vállalatok által két éve felajánlott pénz és anyagtámo­gatásnak is csupán egy része „futott be” ed­dig a tanácshoz. (Hogy az óvodák mégis meg- épültek, ez annak az eredménye; a tanács megelőlegezte ezeket a milliókat, bizván a vállalatok jó gazdálkodásában> adott szavuk megtartásában.) Való az is, éveken át panasz-» kodnak egyik — másik utca lakói, hogy a vá­ros nem kövezteti ki az utcájukat, „pedig mi is fizetjük a KÖFÁ-t”, közben nem akad né­hány ember, aki a tengelytörő gödröket a tűz­helyből kikerülő salakkal, vagy pusztán ho­mokkal belapátölná. Ilyenek előfordulnak, de a lényeg mégis más: egyre szépülő váro­sunk nemcsak szavakban nő a városlakók szí­véhez. hanem mind értékesebb tettekben is. S ha ezt a munkát a jövőben még teljesebben, — akár névre szólóan is! — sikerül elismerni, akkor aligha merül ki városfejlesztésünknek! ez az áldásos forrása. Anoval gándnf A/JOST, hogv a papírgyári óvoda ^•■ünnepélyes átadásával fontos állomásá­hoz érkezett az a — mondhatni — társadalmi meretu megmozdulás Nyíregyházán, amely a legkisebb városlakók érdekében született, fur­csa módon egy régi kép jut eszembe. Évekkel ezelőtt a körzet tanácstagja — idős, de lelkes asszony — invitált: nézzem meg, milyen sze- íetettel formálják a Debreceni utca végiek a kis parkot, amit Béke-ligetnek kereszteltek. Valóban: egyenruhás vasutas, szemüveges hi­vatalnok, melegitős diákok. ásták a „prérit”, aztán ültették a csemetéket meg a virágokat és varázsoltak az egykori kis libalegelőből való­ságos oázist. A papírgyári óvoda avatásának apropóján egy kimutatást terítenek szét az asztalon a tanácsiak: összesítése annak az óvoda építési akciónak, amelyre odafigyelt a megye, az or­szág. Millión alul alig találni adatokat, ame­lyek jelzik, hogy melyik vállalat mennyit vál­lalt a két éve még Nyíregyházán is szorító óvodai helyhiány megszüntetéséért. Milyen messzire jutottunk néhány esztendő alatt a kis Béke-ligeti palántáktól a korszerű óvodákba' fektetett milliókig? Ha nincs pénzed •— toldd meg társadalmi munkával. A közismert szólás-mondás ilyen, önkényes megváltoztatása illik legtalálóbban arra az' igyekezetre, amely az utóbbi években jellemzi Szabolcs-Szatmár megye székhelyén a városépítést, a városfejlesztést. A legkülön­félébb forrásokra bukkanunk, ha keressük en­nek az igyekezetnek az eredőit. Olykor egy né­hány moridatos felhívás vezetett eredményre; máskor a választók bizalmát élvező tanácsta­gok kezdeményeztek, de gyakran megtörtént, hogy maguk a lakók álltak elő javaslattal: ha kapnak egy kis anyagot, szakmai segítséget, szívesen áldozzák a szombat délutánjukat, a vasárnap délelőttjüket utcájuk, vagy a közel­eső tér szépítésére, az utak megjavítására, a vízvezeték bekötésére. Aztán, amikor találko­zott a tanácstag, a lakosok és a városi tanács elképzelése, olyan népes társadalmi munkát figyelhettünk meg, mint a Sip utca kikövezé- sd, vagy még korábban a szabadtéri színpad építése, s hogy frissebbet említsünk: az óvoda­építés. U ESSZEMENÖEN IGAZ, HOGY a tár- ;LVi sadalmi munka — vagy ahogyan hét­köznapibban mondjuk: az ingyenmunka — szervezése akkor vezetett és vezethet ered- ( ményre. ha a kitűzött cél közvetlenül érdeke azoknak, akik konkrétan részt vesznek a meg­oldásban. Ritka eset egy város életében, hogy valamennyi lakót érintő kezdeményezés szü­lessék, — de erre is akadt már példa Nyír­egyházán. Elég, ha visszaidézzük azt a Városi ' méretű szorgoskodást, amely annak idején a stadion létrehozásánál megnyilvánult. Leg­többször mégis „kis ügyek”, kisebb gondok megoldásában testesül meg a társadalmi ösz- szefogás. Ilyenkor egy utca, vagy egy kerület a maga •,portáján” siet eltüntetni a gödröket az úttestről, kiásni a vezetéknek az árkot, vagy elültetni és óvni a majdan árnyat adó "acsemetéket. Amiért minderről éppen most ejtünk szót, annak időszerűségét a már említett óvodaépí- tési-akció nagyszerű eredménye indokolja. A IV. ötéves terv elején Nyíregyházán a követ­kező félévtizedre 1100 hellyel tervezték bőví­teni a meglévő óvodákat. Mondani sem kell, 1 hogy egy iparosodó városban, ahol ráadásul a lök foglalkoztatása az egyik legégetőbb gond, nilyen nagy jelentősége volt ennek az elha- ' ározásnak. Azt viszont el kell mondani, hogy V megvalósításhoz a városi tanácsnak nem i volt elegendő fedezete, hiszen a városfejlesz- ■ tés szerteágazó teendőit mostanában valóság­gal emésztik a milliókat. Ezért fordult a vá- : rosi párt- és állami vezetés a megyeszékhe­- lyen lévő üzemekhez: végtére az ő leendő ; munkásaik gyermekeiről van szó, tehát az ő- érdekük is. hogy mielőbb elegendő óvodai t hely legyen a városban. i Hatvankét vállalat jelezte a segítséget. A 1 pénz felajánlás összege megközelítette a 24 , millió forintot. (A legtöbbet ígérték: a gumi­egészséges környezetet biztosíthassanak a pi­henni vágyóknak. A kényelmes erdei séta azonban nem min­denki mozgásigényét elégíti ki. Ezért az er3é- szek egy tornapályát is készítenek. Ez a terület az erdőgazdaság központja mögött az Öszőlő utca végénél, egy gépkocsiparkoló hellyel kezdődik. Ettől két-három percnyi távolságra (gyalog) a Halász-domb melletti tisztáson a Tanárképző Főiskola testnevelési tanszéke közreműködésével tornaszereket helyeztek el, ahol még arra is alkalom nyilik, hogy az is­kolák testnevelési foglalkozásaikat egészséges környezetben tarthassák. A tornaszerek mel­lett röplabda- tollaslabda- és‘gyakorló kosár- lapda pálya is készült. A tulajdonképpen erdei tornapálya erről a tisztásról indul. A pálya hossza 1200 méter, ahol tizenkét állomást jelöltek ki, mindegyi­ken egyszerű, ötletes szereket helyeztek el. Valamennyi állomásnál egy-egy táblán olvas­ható az ott végzendő gyakorlat. Kezdés előtt — az első állomáson — pulzusszámlálást is/ előírnak. Néhány gyakorlat — állomás. — után ismét újból pulzusszámlálás következik. Amit az utolsó állomáson szintén ajánlanak a szakemberek. Mindenki kora, egészségi álla­pota szerint maga ítéli meg, hogy egy állo­mást kihagy, vagy végigmegy az egészen. Nem nehéz, egyszerű gyakorlatokat írtak elő a szakemberek a táblákon, de egy bizonyos, ha valaki végig csinálja, egy rövid félóra alatt minden porcikaja mozgásba jön. Mindenkinek de különösen a nap közben kevesebbet mozgó dolgozóknak nagyon ajánlatos lesz ide kijár­ni. még olyan áron is, hogy reggel egy órács­kával korábban kelnek. Óvjuk a zöldet A munka oroszlánrészét az erdőgazdaság vallatta, és végzi is. A Tanárképző Főiskola a tornapálya létesítéséből vette és veszi ki részét. A főiskola KISZ-szervezete vállalta hogy a létesítményeket, az utakat karbantart- ja, vigyáznak annak épségére. Természetesen kevés lenne, ha ezt a nemes létesítményt csak a főiskola kiszesei őriznék, az lenne a kívá­natos, ha a város apraja-nagyja magáénak erezné és így is kezelné a parkerdőt, a torna­pályát. Elsősorban arra kérik az illetékesek a város lakosságát, hogy a szemeteléstől óv- ják meg szép erdőnket, ezzel egészségünket védjük, de esztétikailag is szebb látvány az üde fű és bokrok zöldje, mint a szétdobált zsíros papirok, ételmaradékok. Egy sor vállalat már tett, vagy tenni fog azért, hogy a város lakói minél otthonosab­ban érezzék magukat a szeretett sóstói erdő­ben. Társadalmi munkát ígértek, illetve vé­geztek a vízügyi igazgatóság, a SZAVICSAV. a faipari vállalat, a kertészeti vállalat, az asz­talosipari és vasipari szövetkezetek. A most átadásra kerülő parkerdő és torna­pálya csak kezdete egy nagyobb munkának, amivel majd kétszázötven hektáron egészen a Sóstóig sétautak, pihenőpadok teszik kényel­mesebbé az erdő, a természet élvezetét. A szerény húsz hektáros terület egészségünk vé­delmében nagyon sokat ér. A Tanárképző Fő­iskola után mindjárt le lehet térni az egyre benzingőzösebb Sóstói útról utcai ruhában (a nylon harisnyát sem szaggatja ki a bozót), sé­táló parkba, amit ha végigjár valaki két és fél kilométert tesz meg az üdítő erdőben. Egy szíves meghívás A parkerdő, a tornapálya készítői szeretnék, ha az átadás azzal válna ünnepélyessé, hogy ott minél többen megjelennének, megismer­kednének városunknak e szerény, de nagyon hasznos létesítményével. S ezt ne csak a város vezetői vegyék át az erdőgazdaságtól, hanem a lakosság is szó szerint birtokolja, használ­ja mindennap. Csikós Balázs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents