Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-10 / 237. szám

8. oldal Selét magYaroRszagí Wfe: ófttí58éf m. Az idei népvándorlás' Látni vagy venni? A nyíregyháziak már nem panaszkodnak, hogy nincs miben dúskálniok. Az idén a kö­vetkező helyeken tudakolódhattak külföldi utak iránt: IBUSZ, NYIRTOURIST, COOP- TURIST, Expressz, Volánturist. szakszerveze­tek, Autóklub. Maradt még a maszek utazás, ami nem lebecsülendő, és még azzal az öröm­mel is jár, hogy az ember utazás előtt kiter­vezgeti magát. Ki és hova? Ebben az évben Nyíregyházán mintegy 18 ezer útlevelet adtak ki. Ha hozzávesszük, hogy van, akinek több évre szóló ilyen ok­mánya van, s a tavalyit használja, képet kap­hatunk arról hányán is keltek útra. Pontos számot ugyan nem tud senki, ez szinte fel- deríthetetlen. De talán nem is lényeg. A meg­lévő adatok is jelzik: a megyeszékhelyről ebben az esztendőben minimálisan tízezer ember járt külföldön. A slágerhely Jugoszlávia volt. Azaz csak kevesen jutottak el e csodás ország legszebb tájaira. A többség valahol Szabadka és Újvi­dék között leblokkolt, hiszen jó vásárlási le­hetőségek kínálkoztak errefelé. Egy ilyen ju- gó úton részvevő mesélte: „egy nylon zsákba csomagoltam rétegesen. Már előre végzett pi­ackutatás után tudtam, hogy literre mi a kurrens cikk. így sosem kellett feltúrni a cuccot. Mindig eladtam ami kell. és megvet­tem amit akartam. Csak tecnika kérdése. Fo­gyott az árum, telt a másik zsák.” Nem vé­letlen ezek után, hogy Nyíregyházáról leg­alább négyezerén gazdagították ruhatárukat. A tapasztalatok szerint azért mégse a seftelok voltak túlsúlyban. Á többség látni, kikapcsolódni, tanulni, szórakozni ment. Bi­zonyítja ezt az is, hogy a szocialista orszá­gokba teendő utakra volt a legtöbb jelentke­ző. 7000-en jártak a baráti országokban. El­sősorban a tengerparti üdülőket keresték, de sokan utaztak a nemzetközi vásárokra, a he­gyi üdülőkbe, az országjáró körútakra is. A tőkés országokba több mint 1200-an utaztak. A tapasztalat: a jó^ott is drága, éppen ezért a legtöbben kénytelenek voltak a látni­valókkal beérni. Igaz, a talmi olaszarany csá­bító volt, de más árufélék iránt csökkent a ke­reslet. Egy bécsi turista vallomása: Trevira szét volt, olcsón. De ki hord ma Trevirát? A jobb cucc? Azért a pénzért a pesti boutiau- ban is megvehetem. A fő cél: Európa Á külföldi utazás nem olcsó dolog. Tár­sas alapon sem, maszek sem. Még Európában úgy, ahogy ki lehet jönni a 136 dollárból, bár fickándozni ebből ugyancsak nehéz. De az emoer legalább bárhonnan hazatérhet, ha fogytán a szalámi és a konzerv. A messzibb utak drágák. így az idén senki nem ment se Japánba, se Indiába, s csupán egy-két vál­lalkozó vágott neki egy Egyiptomi útnak. A görög, török, skandináv utasok nagyobb ré­sze a társas formát választotta, amely biz­tosította a szállást és a napi betevő, bár sok­szor szokatlan ízű falatot. A nyár folyamán a megyeszékhely nép­vándorlói minden létező járművet igénybe vettek. Voltak utak, amelyekre repülővel vitték a csoportokat. A szakszervezeti túrá­kat Bécsbe hajóval szervezték. Sok európai körutat autóbusszal bonyolítottak le. Voltak különvonatok, ilyen lesz a közeli hetekben Moszkvába Induló is. Voltak természetesen bátor autósok, akik alaposan belefáradtak a nyugati forgalomba, és utána itthon pihenték ki a nyaralás fáradalmait Tudunk két bicik­lista világjáróról, ezek fiatal srácok voltak, és néhány lelkes motorosról. Lehet, hogy ők látták a legtöbbet. Akik hozzánk jöttek Nem panaszkodhatunk, ebben az évben, az idei nyáron Nyíregyházán is jelentősen nőtt az idegenforgalom. A zöm idegenbe sza­kadt hazánkfia volt, aki hazaiátogatott. De rajtuk kívül több mint tízezer túrista töltött itt rövidebb és hosszabb időt. A NYIRTOU- FUST okos előrelátása tette lehetővé, hogy Óriási történelemkönyv A nyíregyházi levéltárban helyet is tudtunk nekik biztosítani. A Feny­vesházban és az Igricefaluban 4—5000 len­gyel, német, csehszlovák, szovjet vendég töl­tött kellemes napokat. A Szabolcs Szállóban 3000 külföldit fogadtak. Voltak köztük, akik lovagolni, mások akik vadászni jöttek, akad­tak művészek, egyszerű kíváncsiskodók, őszintén érdeklődők. Egy tény: a külföldi ér­deklődés egyre figyelmeztetőbb érdemes fel­készülni arra, hogy előbb-utóbb Szabolcs és Nyíregyháza rangos idegenforgalmi góc lesz, ami megkívánja a jó fogadtatást, a jobb ellá­tást, a korszerű tájékoztatást, és a lakosság részéről a vendégfogadó szív kialakítását. A külföldiek vendéglátásánál elmondhat­juk azonban azt, is, amire büszkék lehetünk: ebben az évben már voltak jó prospektusa­ink, térképeink, elfogadható levelezőlapja­ink, rangos kiállításaink, országos eseménye­ink. Nem volt viszont komplett strandunk, elegendő idegenvezetőnk, jó utcai jelzőtáb­larendszerünk, üzleteinken nem tüntettük fel, hogy az eladók milyen nyelven beszél­nek, kevés volt az emléktárgy-árusítóhely. Ez is idegenforgalom! Bevallom: nekem ez a kellemesebb és rokonszenvesebb téma: a belföldi idegenfor­galom. Mert mit ér a világ ismerete, hanem ismerjük hazánkat. Nos, ezen a téren az idén nagyon ugrottunk előre, Nyíregyházáról csu­pán az IBUSZ 200 olyan túrát szervezett, amely hazánk legszebb tájaira vitt el 6000 embert. Városokat, tájakat, országos kulturális eseményeket néztek meg a külön- túrák részvevői. Az idegenforgalmi hivatal sem maradt le.Több mint 2500 embert vittek el Szabolcs-Szatmár megye legérdekesebb vi­dékeire, emlékhelyeire, tájaira, műemléke­ihez. Országos érdeklődést kiváltó megyeis­mertető túrákon fogadtak természetbaráto­kat. Ezenkívül hatvannyolc olyan utat szer­veztek, amelyek keretében 3400 ember jutott el az ország legkülönbözőbb vidékeire. Az Expressz ifjúsági utazási iroda a városból két és fél ezer fiatalt utaztatott Magyarorszá­gon. És minden ilyen hazai túra lényege: ez igazi honismertetés volt, alkalom a haza megszerettetésére, bemutatására, olyan talál­kozásokra. ahol más és más tájak lakói lát­nak bele egymás életébe, örömébe és gondjába. Az utazási irodák egybehangzó vélemény szerint szeretik ezeket a túrákat. Nem csak azért, mert kifizetődő — ez sem mellékes — hanem azért, mert tudják, a belföldi idegen- forgalom politika, mégpedig fontos. Ami a legörvendetesebb. a részvevők’ ma már nem csak iskolások, fiatalok. Mind többen kelnek útra egy szegedi szabadtéri játékra, egy bu­dapesti kiállításra, egy országos körútra, egy gyulai várjátékra. Megszámlálhatatlan — és sajnos sokszor kielégíthetetlen — ezzel egy időben az olyan kívánság, amely hazai mene­dékházakba, hegyi szállodákba, kempingek be rendel helyet. Ennek talán jobban lehet örülni, mint a mindenáron külföldre törek­vésnek, hiszen itt kezdődik valahol a nemes turizmus, amely később valóban világmegis­merő utazássá változik. Határesetek S hogy komplett legyen a szezonvégi be­számoló, nem árt néhány határesetet felso­rolni. A szó szoros értelmében a határról var szó. Az idén a szabolcsi turisták közül 132- en követtek el vám-. 42-en deviza szabály- sértést. Közülük mindössze 25 volt nyíregy­házi. A legtöbben Jugoszláviából hazatérve akadtak fenn az ellenőrzés hálójában. A má­sodik „kényes” határ a csehszlovák volt. A hazajövök próbálkoztak légpuskával, moto ros fűrészgéppel, farmernadrággal, női kö tött blúzokkal és anyagokkal. A szám nem nagy, javulást mutat a múlt évekhez képest. A vámőrség szerint azonban mindez még javulhatna. Persze ez csak azon múlik, ki miért megy külföldre. „Látni vagy venni.” Ez a turizmus hamleti kérdése. . Bürget Lajos Utazók az IBUSZ-Irodában­N em mondható látványos in­tézménynek a levéltár, ahol a múlt iratait, dokumentumait őrzik. Egy óriás történelemkönyvnek is tekinthetjük a nyír­egyházi levéltárat, melynek ha felütjük a lap­jait, s végig akarnánk olvasni, nem kevesebb, mint három és fél kilométeres úttal jutnánk a végére. Háromezerötszáz métert tenne ki ugyanis a hatalmas iratmennyiség, ha har- monikaszerűen, egy felállított könyvhöz ha­sonlón helyeznénk el... S ha az elején azt mondtuk, hogy a le­véltár mint intézmény nem látványos, az át­lag érdeklődő is meggyőződhet róla; az ira­tokban feltáruló múlt, a szabolcsi, nyíregyhá­zi történelem már tartogat látványosságot a levéltár látogatóinak. Csodálkozva és a múlt iránti tisztelettel, áhítattal veszi kézbe az em­ber a levéltár legrégibb okleveleit, iratait, amelyeket gondosan őriznek és óvnak az enyészettől. A nyíregyházi levéltár legrégibb irata egy 1291—1301 közötti időszakból fennma­radt peres irat. Két nemes ember nézetelté­rését őrzi a sok száz évvel későbbi nemzedék számára. A peres levélben az erdélyi vajdá­hoz címezve bizonyos Forgóján fia, Domonkos fordült panasszal Dees fiai János és Péter el­len, akik állítólag rátörtek Domonkosra és megsebesítették. Hogy milyen okból, úgy volt-e igaz, ahogyan Forgolán fia előadta, erre ma már aligha derül fény. Éppen az az irat maradt fenn, amelyben a vajda „tárgya­lásra” szólítja a pereskedőket. Évszázadok iratai között, melyek túlél­ték a háborúkat, tűzvészeket, a természet pusztító hatását, sok érdekességre bukanha- tupk. Nyíregyházán őrzik többek között a nagykállói Simonyi óbester nemesítő okleve­lét, kirányi, fejedelmi okleveleket, kiváltság- leveleket. birtokadományozásról szóló irato­kat, peres aktákat, a legkülönbözőbb írott emlékeket. Egy 1471-ből származó oklevél egy nyíregyházi határjárást őriz az utókor szá­mára, amely az eredetinek hiteles másolata. Már itt találkozunk a ma is ismert nevekkel, Sima, Szilastelek. Rozstelek, Nyírestek, Igri- ce rétje. .. S becses dokumentuma a város­nak az 1837-ben kelt mezővárosi jogot adó ok­levél, csakúgy mint a későbbi idők dokumen­tumai, a felszabadulás, a földosztás, az álla­mosítás iratesomói. S amíg a levéltár legrégibb darabja az 1200-as évek végéig, az 1300-as évek elejéig nyúlnak vissza, a legfiatalabbak alig húsz éves iratok. Az ötvenes évek „iratterméséből” állnak, amelyek folyton gyarapodnak, terv­szerű gyűjtőtevékenységgel, olykor vásárlás­sal és ajándékozással. A levéltár anyagának „utánpótlását”, folyamatos szaporítását az iratok megőrzésére és átadására kötelezett szervek adják. f GY KERÜLNEK A LEVÉLTARBA A-*■ tanácsi határozatok, jegyzőkönyvek, íyakönyvek, csakúgy, mint egy-egy gyár, tsz, ítezmény fontos iratai. A levéltár munka­ijai szakszerűen feldolgozzák, korok, témák -érint rendezik az iratokat. Gondoskodnak az -uyészetnek legjobban kitett régi dokumen- umok restaurálásáról. Ez a többnyire kecs­ke és báránybőrből készült régi oklevelekre vonatkozik, amelyet az országos levéltár res­taurátori műhelyébe küldenek fiatalításra... Természetesen nem öncélú a levéltár te­vékenysége. A történelmi eseményeket, a mindennapokat az 1550-es évtől folyamato­san őrző nyíregyházi levéltár is fontos társa­dalmi, művelődési szerepet tölt be a megye, Nyíregyháza életében. A levelek mikroszkóp módjára nagyítják elénk az országos esemé­nyek, krónikák nagy tengeréből egy város, egy község, vagy egy munkahely történelmét. S ezniamár nélkülözhetetlen. Elsősorban a helytörténettel foglalkozók, diákok és az ismereteiket folyton bővítő tanárok meríthetnek a gazdag forrásból. Az egyre népszerűbb, a népművelésben polgárjo­got nyert, a szülő és lakóhely jobb megisme­rését, megszerettetését szolgáló üzemi, tsz, gyár, iskola, stb. krónikák írói is a levéltár­ból indulnak el. s ide térnek vissza újabb és újabb hiteles adatokért. A LEGGYAKORIBB LÁTOGATÓK a honismereti iskolai szakkörök tagjai, akik többet akarnak tudnak városuk közsé­gük múltjáról, történelméről, s szorgalmasan búvárkodnak a régi iratok között. Találnak itt több mint négyezer kötetből álló könyv­tárat is. Zömében forráskiadványok jegyzé­két, statisztikai összesítőket, rendelet, folyói­rattárat, levéltári kiadványokat... S 268 térkép is segíti a régi korokban való eligazodást... A nyíregyházi „Zrínyis diákok” állandó vendégei a levéltárnak. Sokszor itt találják meg a sokat keresett forrásmunkát a tanár­képző főiskola történész hallgatói, szakdolgo­zat írók, kutató, tudományos munkát vég­zők. De ki gondolná, hogy más, praktikus Történelem a polcokon okok miatt is sokan felkeresik a nyíregyházi levéltárat. Egy-egy nagyobb ház — korábban a Katholikus bérpalota, később és több íz­ben a Centrum Áruház, majd a Takarék, a Nyírvíz, a Luther-ház, legutóbb a volt me­gyeháza építési dokumentumaival is a levél­tár szolgált. Megkönnyítve ezzel a tervezők^ kivitelezők munkáját az eredeti tervrajzok, építési dokumentumok rendelkezésre bocsáj- tásával. Sokan egyénileg is kopognak, szolgálati évük igazolása ügyében. Itt kapnak hiteles igazolást, mert itt találhatók az összes ta­nonciskolái könyvek, szakképzettséget igazol ló dokumentumok, íajtsromok. Mások a le­véltár segítségét kérik, hogy megtalálják rég elfelejtett rokonaikat. Nemrég az egyik „el­hagyott” gyermek, mamár korabeli férfi jött! hátha valami nyomra bukkan az édesanyja után... Akadnak családfákutatók, esetenként a nemesi származás hiteles dokumentumait ke­resők is. Bármilyen paradoxon, a levéltárnak a fontos funkciók mellett ilyen „szolgáltatá­sa” is van. Évenként mintegy kétszáz hiteu les másolatot adnak ki egyéni kérelmezők­nek, — a megfelelő illetékbélyeg lerovása , után... *tVIREGYHÁZAN 1753-TOL, a város i ÍN I újjátelepítésének évétől van levéltári Korábban a városháza, 1892-től 1973-ig pe­dig a volt megyeháza, illetve a megyei tanács épületében szorongott a minden évben má­zsákkal, tonnákkal gyarapodó intézmény. A levéltár munkatársai a megmondhatói, mi­lyen körülmények között dolgoztak eddig, s milyen az idén elfoglalt „birodalom”, a Jósa András Múzeum Benczúr tér 21. szám alatti épületének teljes földszintje, amelyet a le­véltár kapott meg. A 3,5 kilométer vastagságú megyei tör­ténelemkönyv, a — levéltár hatalmas anyaga — foglalja el természetesen a legtöbb helyet. Négyzetméterenként hét és fél mázsás súly nehezedik egymillió forint értékben vásárolt és már a helyükön lévő Salgó rendszerű mo­dern állványokon. Méltó helyükre kerültek az értékes iratok, rendszerezésük, nyilvántar­tásuk, kezelésük, hozzáférhetőségük a mai kor követelményei szerint megoldódott. Méltó helyet kaptak a levéltár dolgozói is, akik értékes munkát végeznek, rengeteget fáradoztak az átköltözködésnél. S közben sem szünetelt a levéltári kutató és egyéb szolgáltatás. Nem zártak be egyetlen napra sem. A böngészők, kutatók számára az új helyen viszonylag tágas szoba áll rendelke­zésre. A nyolcvan évig tartó szükségállapot megszűntével az ország egyik legjobb körül­mények között dolgozó levéltára lett a nyír­egyházi, ahol az igazgatóval együtt hatan végzik nagy pontosságot, szaktudást igénylő munkájukat. í f KASUNK NEM LENNE TELJES, ha nem említenénk meg, hogy a levél­tárban külön dobozok őrzik a levéltár törté­netéről szóló dokumentumokat, ahová — mint mondták — a róluk szóló újságcikkek is kerülnek. Már gyűjtik, csak azt nem tud­ják biztosan, melyik dobozban lesz a Nyír­egyházi Élet helye. Páli Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents