Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-10 / 237. szám
óktőfsef Ä' _, jfjimj TilaJ f.-tfZ É~i If l^!sn&S>T"OTÄGrTÄ^^SÄi?i® t Almok és valóságok á „Érdemes jól dől gozni. ..tt Üzem, ahol a kollektíva osztja el a verseny jutalmát „Észkombájn”. Az elnök csak így nevezi a főagrocnó- musát. Eddig nem is lenne baj. A hiba ott kezdődik, hogy a szó hangsúlya nemép- pen barátságos. A gúny éle teszi metszővé. A fiatalember pedig valóban kiváló mezőgazdász. Mi hát akkor a nem kedveskedő ejtésmód oka? A választ sokan megadják, mégpedig egybehangzóan. Az elnök féltékeny. Aggódik, hogy az agronómus alapos szaktudása elhomályosítja az ő érdemeit, tekintélyét. így választotta a szellemi trónfosztás ilyen kifinomult módszerét. Nem szidja, nem bántja, csak éppen megfelelően kikísérletezett hanghordozással „leészkombá j nozza”. Más téma, hasonló indítékkal. Fiatal pedagógus jelentkezik választott munkahelyén. Számtan és rajzszakos. Az igazgató közli: számtant nem kell tanítani, csak fizikát. Rajzot sem. Majd keresnek hasonló szakot, ott munkálkodjék. Mert nevelpre szükség van. Az iskola tárt karral várja a végző hallgatókat. Szóval kolléga, lehet jönni. A friss tanár nem ment. Kutatta az okot miért nem dolgozhat a saját szakában. Kiderült, hogy az igazgató túlórában tanít számtant. A felesége nem szakos, de jól "jön a rajztanítás. A harmadik példa szintén megyei. Egy vállalati igazgató, aki szakmájában nem éppen a legerősebb, minden lehető eszközzel gátolta kiváló szakismeretekkel rendelkező beosztottját. Igaz, ezzel károkat okozott, de az történt, amit ő akart. A fiatal technikus végül megadta magát, egzisztenciális kérdésről lévén szó. Végiakibicelte a károkozást. És közben azon gondolkodott. érdemes-e vitázni, harcolni. Pedig isten látja a lelkét, nem akart igazgató lenni. Amikor ezek a példák sorozatban jelentkeztek, akkor merült fel bennem a kérdés: hogyan is érvényesül egy-eay helyen a párt ifjúságpolitikai határozata? A riasztó jelzések, ha nem is tömegeseit, arra intenék, hogy sokkal jobban oda kell figyelni arra, miként engedik kibontakozni a fiatal szakember tehetségét, ambícióját. Mert nem egyszerűen arról van szó. hogy dolgozhat-e vagy sem. Persze hogy dolgozhat. De mindegy, milyen kedvvel? Mennyi törekvéssel? Mennyi újratörés- sel? Nem. Az ifjúság megszerezve szaktudását természetesen nagy elképzelésekkel lép ki az életbe. Lehet, hogy néha túlzott célokat dédelgetve. De ezekre nem lehet válasz az. hogv beléjük fojtják a szót, a tetíyágyat. Ismeretes, amikor a párt ri ‘?crfoga1mazt'i az ifiűsásoo- litika alapvető elveit, amellett foglalt állást, hogy a fiatalok kapjanak teret ahhoz, hogy minél hasznosabban dolgozzanak. És nem egyedül. A kipróbált, nagy tudású, élettapasztalattal rendelkezőkkel együtt. Ne ellenükre. Velük. És ebben már az is bennefoglaltatik: az idősebb nemzedék se ellenfeleit lássa bennük, hanem azt a réteget, amely éve^ múltán alkalmas lesz arra, hogy folytassa a megkezdett utat. Amikor a fiatal egyéni érdekekkel, hiúsággal, önző meggondolásokkal, féltékenységgel találja magát szemben, csalódik. Egyéni csalódások ezek. De minden következményük a közt érinti. Előbb- utópb keresni fogja a kisebb ellenállások útját, lemond szakmai fejlődésének igényéről is, óvatos és taktikus lesz, munkáját, döntését nem a végcél, hanem a közbeeső reakció határozza meg. Ezen a ponton már elérkezünk oda. hogy a szakember, aki ambíciókkal kezdett, általánosít, saját keserves tapasztalataiból olyan következtetést von le, amely általánosít, a társadalmat hibáztatja, feléleszti a nemzedékek közötti ellentét elméletét. Tévedés volna azt hinni, hogy valamilyen oktalan dé- delgetést kérünk számon. Legyen a vezető igényes, kritikus, követelményt állító. De közben nem szabad elfeledni: a munkahelynek nevelnie is kell, ott kell feltenni a koronát arra, amit a főiskolák, egyetemek elkezdtek. Nem könnyű feladat ez. A pártszervezetek, a KlSZ-szer- vezetek állandó figyelmét tételezi fel. Nem kis érdekvédelmekről van szó. A lényeg egy politikai koncepció gondos érvényesítése, a párt ifjúságra vonatkozó elképzeléseinek egy-egy munkahelyen történő érvényesítéséről. Sok esetben nem egyszerű egy-egy gazdasági vejsető- vel szembehelyezkedni. Kényesnek tűnhet szót emelni taggyűléseken, és józan, reális érvekkel kényszeríteni egy-egy vezetőt arra, hogy álláspontját vizsgálja felül, hangnemén változtasson, önző magatartását számolja fel. De az sem kétséges, erre a munkára elsősorban a kommunisták hivatottak. Nem egy-egy emberről van csupán szó. Elvekről, amelyek a jövőt érintik, a jelent befolyásolják. Fiatal szakemberek százai kezdik a munkát Szabolcsban is ezekben a hetekben, hónapokban. Üj, korszerű tudást hoznak magukkal. És álmokat. Amelyek nélkül élni nem lehet, álmokat, amelyek nélkül szocializmust sem lehet építeni. Amikor fogadják őket falusi és városi munkahelyek, gondoljanak arra, nem durva ébresztés kell. Annál inkább okos együttműködés velük, hogy minél több álomból legyen mindenki számára hasznos valóság. Borget Lajos Érdemes-e versenyezni? Kiss Katalin, a Szabolcs Cipőgyár munkásnője így válaszol: — Érdemes. Ez a „mellékes” pénz, olyan nyereményféle. Én még mind a takarékba raktam, amit a versenyen nyertem, kaptam. Ez évben legalább háromezret tettem be. — Most mennyire számit? — "Legalább háromszázra. Ez attól is függ, hogyan ítélik meg a többiek, a kollektíva a munkámat- Ügy érzem ennyiért megdolgoztam. Rendszeresen értékelnek Rendszeresen, havonta értékelik a szocialista munkaversenyt a Szabolcs Cipőgyárban. Eredményeit nyilvánosságra hozzák. Tudja, látja minden szalag, brigád, hogy mit csinált, milyen eredményeket ért el, s azért mennyi pénzt kap. Szeptemberre célfeladatot tűztek a szalagok elé. Növelni a termelékenységet, javítani a cipők minőségét. Vörös Lajosné, a munkaügyi csoport vezetője már az értékelést mondja: — Az I-es szalag napi terve 750 pár cipő elkészítése volt- Ez jóval túlteljesítették. Naponta 881. pár cipőt termeltek. A Il-es szalag is kiválóan helyt állt, a napi 750- es tervvel szemben 818 párat gyártott- Nem lehet panasz a III-as szalag dolgozóira sem, ahol a napi termelési terv, 300 pár cipő elkészítését írta elő, s ezzel szemben 369 pár készült el. Noha a kitűzött célfeladatot mindhárom szalag teljesítette, a legkimagaslóbb eredményt az I-es szalag dolgozói érték el. Szeptemberi munkájuk eredménye: 19 ezer 389 pár cipő elkészítése. A minőségi versenyfeladat szerint 97 százalék első osztályú cipőt kellett volna gyártaniuk, s ezzel szemben 99,6 százalékos I. osztályú cipőt készítettek. Ez azt jelenti, hogy csak 95 pár cipő nem érte el az első osztályú minőséget. Rend és fegyelem — Ez kimagasló eredmény — jegyzi meg Cseppentő József, a gyár igazgatója. — Nem panaszkodhatunk a többi szalagra sem, becsülettel helyt álltak a versenyben. Teljesítették a termelékenységi és minőségi célkitűzéseket. Ezért most az I-es és a Il-es szalagnak tíz-tízezer forint „üti” a markát, a Hl-as szalag ötezret kap. Október tizenegyedikén II* zetik a pénzt. Október 3-án volt az értékelés. Ezt a versenybizottság végezte, s egy nappal később már ki került az üzemi hiradóra az eredmény. — Mi tízezret nyertünk — mondja Ferencsik István, az I-es szalag főművezetője. Itt, dolgozik Kiss Katalin is. örül Sári Imre művezető és Kertész Imre a Béke szocia- lista brigád vezetője is. Sári Imre gyors számolást végez. Az I-es szalagon 46 munkás dolgozik. Ez azt jelenti, hogv egy ember 19 pár cipőt készített, kiváló minőségben. — Bizony jó eredmény — mondja a művezető. — Ilyen soha ne hagyjon el bennünket. Ha minden besikerül, nincs betegség, hiányzás, késés. talán még ennél is jobb eredménvt értünk el- No, de ne akarjunk túl sokat — mondja. Ilyen eredményre valóban olyan kollektíva képes, amelyik összeszokott, ahol fegyelem, rend van. Szeptemberben is csupán egy-két ember- nél tapasztaltak néhány perc késést. Ez volt a legnagyobb fegyelemsértés. Differenciált elosztás Tízezer forint és 46 munkás. Egyre átlagosan 220 forint jut. — Nem így osztjuk el. Már csináljuk — mondja Sári Imre. — Éppen onnan1 jövünk. — Azt, hogy ki mennyit kapjon, a szalag dolgozói döntik el. Ebbe mi nem szólunk bele- Ök tudják, látják, ki mennyit dolgozik, hogyan húz, ki hiányzott, stb. — magyarázza az igazgató. összeül az értékelő bizottság. Főművezető, művezető, a szocialista brigád vezetők, az 'I-es esetében Kertész Imre van ott, s pártcsoport vezető, Sallai Lajosné és a szakszervezeti bizalmi Szinyéri Péterné. — Simán, úgy egy-az egyben még nem fogadtuk el az első javaslatot — mondja Sári Imre művezető. — Jelenleg a kezdeténél tartunk, de hamarosan leadjuk, az osztályon a névsort, kinek menynyit hagyott jóvá a kollektíva. őszinték az emberek. Megmondják, ki mennyit érdemel és így kialakul a helyes értékelés. Neveket említenek, kik azok, akik kimagaslóan téliesítettek az elmúlt hónapban- Úgy gondolják, ezeken nem lesz vita, elfogadják elsőre. Hogy mindenki elégedett lesz-e? Kiderül október 11-én. Zsörtölődő, esetleg magát túlértékelő mindig akad. Emberek vagyunk. Általában az a jellemző, hogy igazságosan értékel a kollektíva. Érdemes jól dolgozni. Ezt nem csupán pénzzel jutalmazzák, hanem a kollektíva elismerésével is. S talán ennek még nagyobb presztízse van. Farkas Kálmán Nagyüzem a itylrcgtTiHwl AIWwBn otóhati. Naponta 100— *50 vagon alma érkezik. (Hammel József felvétele) Egy gyöngéd szó # Ltv Korszunstkij: Zajcev maya sem tudta, miért vitte a lába este, ráadásul esőben ebbe a távoleső stadionba, ahol már eyy lélek sem volt. De aztán eszébe futott, hogy ma, ha nem esik az eső, edzés lett volna. Hát nem különös: ö elfelejtette, a lába viszont emlékezett, és elvitte őt oda, ahova kellett. „Csak rá kell bízni magunkat és közben semmire se gondolni”. Egy kis távolugrásra támadt kedve. Levetkőzött, megveregette egy kicsit a lábát hogy felmelegedjen, nekifutott es ugrott. Sokáig mintegy lebegve repült, végül szép simán lehuppant a sárga, nedves homokra. Megnézte a távot és nagyon elcsodálkozott: 9 méter, 15 cm. Világrekord! Záj- cev nem akart hinni a saját szemének. Újból nekifutott és repült, közben kalimpált a lábával, mmt egy lassított felvételen. 9 méter húsz centi. „Mi történt velem? — gondolta lázasan Zájcev. — Hiszen az én rekordom öt méter harminc centi. Lehet, hogy részeg vagyok? De nem, két napja nem ittam. Gyorsan felöltözött és elment a barátaihoz, hogy megossza velük örömét. Nem hittek neki, kinevették. Csupán az nyugtalanította őket, hogy Zájcev teljesen józan volt, és még ilyen butaságot beszélt. Másnap Zájcev közönség előtt ugrott, és pontosan öt méter 10 centit. Sajnálkozva, de együttérzéssel néztek rá a barátok. „Ezek után be tehet még bizonyítani? — gondolta keserűen Zájcev. — Bezzeg tegnap még csak véletlenül se volt senki a stadionban”. Elment az edzésről, és próbál t visszaemlékezni, milyen érthetetlen kalandja volt. Világrekordot sikerült felállttá* nia. Es eszébe jutott, hogy a felesége tegnap mondott először neki kedves, becéző szót. Eszébe futott Potyának, milyen jó volt hallani, valami kellemes érzés áradt szét egész testében. majd elrepült az örömtől. „Megvan hát — örvendezett Zájcev. — Holnap is kedves lesz hozzám, és akkor majd elmegyek a stadionba”. Másnap azonban nem mondott neki a felesége egyetlenegy kedves szót sem, nem mondott harmadnap sem, de még egy hónap múlva sem. Rideg teremtés volt. — „Mit csináljak? — morfondírozott magában Zájcev kétségbeesetten. — Hogy csikarjak ki tőle egy gyengéd szócskát? Elkezdett mosogatni, eljárt a boltba krumpliért, naponta kétszer felporszívózta a lakást, amikor pedig gyerekük lett szorgalmasan mosta ° pelenkát. Nem kapott érte egyetlenegy kedves szót sem. Gyenge egyéni rekordja csak nem akart javulni ki is zárták emiatt a szakosztályból. Zájcev persze gyakran becézhette magát, de ez nem segített. Elment, vett a feleségének, mosógépet, hűtőszekrényt, kocsit, nyaralót, nercbundát. Nyakig volt már az adósságban, és türelmetlenül kezdte várni a megváltó gyöngéd szót. Hiába várta. ,J>e hát miért van az? — kesergett Zájcev. — Tönkretette az életemet. Avaneszjánt persze minden nap körülbecézik — ugrik is szépen”. Sokáig emésztette magát Zájcev, míg végül kigondolta: „Na és mi van akkor, ha én kezdem el becézni. Akkor talán ő is hasonlóval felel nekem. De mit mondjak neki? Kedves, szeretett, csodálatos ... Valahogy restellem. Nem szoktam hozzá az ilyesmihez. Még megsértődik, vagy gyanút fog. Vagy talán mondjam azt, hogy „morzsácskám”? A, ostobaság. Nem szokás ez nálunk. A kedveskedés más formáját nemigen ismerte Zájcev. Lapozgatta a könyveket — azokban sincs szó ilyesmiről. És akkog hirtelen, emlékezete mélyéről felbukkant egy rég elfelejtett szó: „drágám”. Zájcev el is határozta, hogy kipróbálja. — Drágám, akarsz ma a boltba menni? — Kérdezte Zájcev, és lélegzetét is visszafojtotta. » A felesége szinte megdermedt, annyira váratlanul érte ez a szó. Amikor azonban magához tért, ő is kipréselte valahogy: — Igen, kedvesem, sárgarépát és petrezselymet kell vennem. Petya eszét vesztette a boldogságtól, rohant a stadionba. Legnagyobb bosszúságára megint nem volt ott senki. Levetkőzöttt, nekifutott és ugrott. Lemérte a távot: három méter 20 centi volt. Aznap töltötte be Zájcev a hatvanadik évét. „Így van ez mindig, — elmélkedett szomorúan este, ágynt.műmosás közben. — Minden valahogy túl későn jön. Mibe került volna neki negyven évvel előbb kimondani azt a rég elfelejtett, gyöngéd szócskát, akkor a feleségétől éppolyan kedveset kapott volna cserébe. Szép eredményeket érhetett volna el a távolugrásban, esetleg még a felesége is kedvet kapott volna a sporthoz, vagy valami máshoz, ami iffV eszébe se jutott. így elmélkedett Petya, és mégis büszke volt erre a felismerésre. Mftotta: CwetS Erzsébet LAPSZÉLEN Kapcsolat és érdek A termelés technikai fejlődése meggyorsult a mezőgazdaságban is. Ezzel kapcsolatban találkozni olyan felfogással: a tsz-tagság ezt a „magasabb szintet” nem tudja áttekinteni. Így nem is tudhat hasznosan beleszólni a gazdaság működésébe. Akik bármilyen szándékból így vélekednek azok a szövetkezeti demokráciát csak politikai szólamnak tekintik. Olyasvalaminek, amiről „kell” beszélni, de érvényesítéséért _kár fáradozni Ahol ilyen felfogás kap lábra, valóban lebecsülik a közgyűlést, a termelőszövetkezet választott szerveinek a munkáját. A termelőszövetkezeti tagokat, nem tulajdonosoknak, egyszerűen „munkaerőnek” tekintik. Ez a szemlélet alapjaban káros. Hogy mire vezet, van példa rá a megvében. Elég talán a levelek! és a kántor - jánosi termelőszövetkezetek eseteit említeni, ahol. az önkényeskedő, a tagság véleményét semmibevevő vezetés súlyos károkat okozott- Ve- gül is bírósági eljárásra került sor. A jó termelőszövetkezeti vezetés legfőbb ismertető jegyei közé tartozik a tagság bevonása a tervek kialakításába. Az esetek nagy többsége bizonyítja: ha a tagság és a vezetőség között jó a kapcsolat, bármilyen nehézséget le lehet gyűrni, s következésképp zavartalanul fejlődik a termelőszövetkezel. Amikor a jó termelőszövetkezeti vezetésről beszélünk, fő követelményként az szabható meg: szolgálja következetesen minden tettével a vezetőség a termelőszövetkezet közösségének az érdekeit. Ekkor az egyének érdekeit is helyesen szolgálja. Ebből az is következik, — amit a termelőszövetkezeti vezetőknek mindig szem előtt szükséges tartaniuk —, nem a termelőszövetkezeti tagság van őév- tíík, hanem ők vannak a termelőszövetkezeti tagokért. Az ilyen szövetkezetben jól érzik magukat a tagok, tulajdonosoknak tudják magukat; nemcsak jogaikkal élnek, kötelességüket is felelősséggel teljesítik. A szövetkezeti gazdálkodás kezdeti időszakában sok bosz- szuságot okozott a szorgalmas termelőszövetkezeti tagoknak, hogy nem ismerték rendszeresen mi a tennivalójuk, mikor milyen munkához kezdjenek. Ma már viszont kevés gazdaságban tapasztalni, a munkák szervezése körül ilyen elemi hibákat, hátráltató körülményeket. Rendszerint nem kell a termelőszövetkezeti tagoknak keresniük a brigádvezetőt, hogy megkérdezzék: mi is a mai munka- Fordítva is igaz: a brigádvezetőnek sem kell a reggeli órákban szaladgálnia a falu utcáin, hogy ehhez, vagy ahhoz a munkához embereket találjon. Különösen sokat segít ebben, hogy a gazdaságok vezetői és szakemberei az eddiginél fejlettebb üzem- és munkaszervezési koncepciókat dolgoznak ki. S ebből eredően a termelőszövetkezeti tagságnak a napi munkákkal kapcsolatos tájékoztatása bármilyen kis1 jelentőségűnek tűnik, nagyon fontos. Amit a fábiánházi Kossuth termelőszövetkezetben tesznek, ma már a megye legtöbb gazdaságában alkalmazzák. Erről mondja Jakab Gyula termelőszövetkezeti elnök: „Nálunk minden nap összejönnek a szakvezetők. Megbeszélik a legközvetlenebb tennivalókat. Ha pedig valamelyik brigádnak a munkával kapcsolatban valamilyen problémája van, megkeressük a legmegfelelőbb elintézés módját. A napi eligazítás után a szakemberek, bri- gadvezetők visszamennek a területükre s ott elmondják a kérdésre a választ. Közlik, hogy holnap mi lesz a munka”árnMos Bálin* «aí&'.iM»" 1
