Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-10 / 237. szám
I. eCM SELET-MAGYARORSZAÖ tWS. oEWSer (Folytatás as L A magyar külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy az 1967-es izraeli agresszió óta a Biztonsági Tanács és az ENSZ-közgyűlés több határozatot hozott az agresszió következményeinek felszámolása céljából, de ezek a határozatok mind a mai napig nem tudták biztosítani az agresszióval meghódított arab területek vissza- szolgálatását és a Palesztinái nép önrendelkezési jogának helyreállítását. Mint mondotta, nincsenek közvetlen információi az ellenségeskedések újra fellángolásának kezdetéről, de semmi kétség sem lehet affelől. hogy az arab nemzeteknek az alapokmány szellemében és az 51. cikkely betűje szerint minden joguk megvan megszállt területeik felszabadításához minden lehetséges eszközzel. „A jelenlegi súlyos közel- keleti helyzet ellenére — hangsúlyozta Péter János — úgy vélem, hogy a nemzetközi helyzet meghatározó jelentőségű alapvető irányzatai feljogosítanak arra, hogy a nemzetközi helyzet javulásáról beszéljünk.” A magyar külügyminiszter ezután mélyreható elemzésben fejtette ki. milyen értelemben lehet a mai nemzetközi viszonyok változásait a feszültségek mélyreható enyhülésének nevezni, mit lehet és kell tenni a kedvező változások megszilárdításáért és új kedvező változások eléréséért. Három fő kérdés foglalkoztatja a mostani általános vitát — mondotta. 1. Milyen értelemben lehet a mai nemzetközi viszonyok változásait a feszültségek enyhülésének, mélyreható enyhülésnek nevezni? 2. A mai kedvező változások tartósak-e vagy nagyon is átmenetiek? 3. Mit kell és lehet tenni azért, hogy a kedvező változások megszilárduljanak és új kedvező változásokat érjünk el? Ez a három kérdés ma a világhelyzet alapkérdése. Gondosan figyelve az eddigi vitára, az eddig megfogalmazott válaszokra, megkísérlem a közgyűlés elé tárni a Magyar Népköztársaság kormányának és népének tapasztalatait és válaszait ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. Kezdem az indokínai helyzettel. Nemcsak azért ezzel, mert Magyarország egyik tagja a vietnami ellenőrző és felügyelő nemzetközi bizottságnak, hanem elsősorban azért, mert az indokínai viszonyok fejezik ki a legvilágosabban a mai nemzetközi helyzet igazi jellegét. Ami ott van, az máshol is tanulságos. A magyar kormány, együttműködve a nemzetközi ellenőrző bizottság tagjaival, azt tekinti egyik legfőbb külpolitikai feladatának, hogy segítse a fegyverszünet teljes érvényesülését és a fegyverszünet valóságos békés viszonyokkal való át- alkítását. Ez nem könnyű feladat. Ehhez egyrészt figyelembe kell venni azt, hogy hogyan jött létre a fegyverszünet, másrészt azt, hogy mi a szerepe a nemzetközi ellenőrző bizottságnak és a párizsi ti- zenkéthatalmi konferencia részvevőinek. végül azt. hogy milyen nemzetközi együttműködés, ideértve az ENSZ lehetőségeit is, 'szükséges a vietnami s általában az indokínai viszonyok normal izálásához. A vietnami fegyverszünetet a négy hadviselő fél hozta létre saját belátásából. Ennek a fegyverszünetnek a megtartása is elsősorban a négy hadviselő fél egyetértésétől és együttműködésétől függ. A továbbiakban is mind a fegyverszünet megtartása, mind a fegyverszünetnek tényleges békévé változtatása elsősorban a négy aláírótól függ. nekik azonban nemzetközi segítségre van szükségük. Ezért kérték fel négyen együtt a nemzetközi ellenőrző bizottság tagjait a bizottságban való részvételre. Ugyanezért javasolta ugyancsak a négy aláíró együtt a tizenkéthatalml nemzetközi vietnami-kanban. A Jelenlegi helyzetben mind a szerződés aláíróinak együttműködésével, mind a nemzetközi segítséggel baj van. Ebben a helyzetben súlyos veszélyek rejlenek. A következmények kiszámíthatatlanul súlyosak lehetnek. Először is: a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság hónapokra megbénult, úgy is lehet mondani, hogy ex lex állapotban volt. Működésének még ma sincsenek meg a teljes jogi feltételei. Az ellenőrző bizottság létére és működésére vonatkozóan egyetlen jogforrás létezik: a négy volt hadviselő fél párizsi megállapodása. Ez az egyetlen jogforrás. Ez pedig kimondja, hogy a bizottság csak négy tagjával együtt működhet. Azzal, hogy Kanada indokoltnak látta kilépését a bizottságból, és azzal hogy az új tagja Irán csak a napokban tudja helyét elfoglalni, a bizottság működése hónapokig szünetelt. Másodszor: a bizottság működése már korábban is szabálytalan volt és egyelőre a Kanada helyét elfoglaló iráni képviselet megérkezése ellenére is szabálytalan marad. A bizottság ugyanis — ugyancsak az alapvető jogforrás szerint — csak a párizsi egyezményt aláíró felek katonai vegyes bizottságával együtt működhet. Miután azonban a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok a szerződés értelmében megszűnt a katonai vegyes bizottság tagja lenni, a másik két aláírónak, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormánynak és a saigoni kormánynak kellett volna katonai bizottság formájában megkezdeni az együttműködést. Ez mind máig nem történt meg. Tehát a dél-vietnami belső helyzet lehetetlenné teszi mind magának az ellenőrző bizottságnak, mind a kihelyezett ellenőrző csoportnak a működését. Harmadszor: A szükséges nemzetközi támogatás elmaradása is gátolja a párizsi egyezményt felvázolt normalizálási tervek megvalósítását. Három vietnami aláírója van a párizsi egyezménynek. A három közül egyiknek, a saigoni kormánynak itt állandó képviselete van az ENSZ- nél. A Vietnami Demokratikus Köztársaságnak és a délvietnami ideiglenes forradalmi kormánynak nem adják meg ezt a lehetőséget. Ez a körülmény is zavarja a párizsi szerződés végrehajtását, a viszonyok normalizálását Dél- Vietnamban. Nagy szükség van a nemzetközi segítségre Vietnamban- Szükség van gazdasági téren. Itt a közgyűlésen nem ezt indokolt elsősorban hangsúlyozni, hanem a politikai segítséget. A párizsi egyezménynek melyek azok a rendelkezései, amelyek nemzetközi támogatást igényelnek? Ezek a következők : Először: A három vietnami aláíró felet egyenlő elbánásban kell részesíteni: ha itt van a saigoni kormány képviselete megfigyelői minőségben az ENSZ székhelyén, akkor a másik két aláírónak is kell itt ilyen képviselettel rendelkeznie. Ha a másik kettő számára ez bármilyen okból nem valósítható meg, akkor a saigoni kormány képviseletét is meg kell szüntetni. Ügy gondolom, ez olyan kérdés, hogy ezzel a nemzetközi ellenőző és felügyelő bizottságnak is foglalkozni kell. Lehetetlen a párizsi egyezmény rendelkezéseinek megvalósítása, ha éppen az ENSZ nevében aknázzák alá a szerződésben foglalt alapelveket. Másodszor: világos, hogy ismert okok miatt a vietnami kérdés sem tartozik most még az ENSZ hatáskörébe. Éppen ezért nem, mert az ENSZ viszonya rendezetlen a vietnami kérdésben érdekelt felekkel. A párizsi ti- zenkéthatalmi konferencia okmányát a részvevők — az iratba foglaltak szerint „az ENSZ főtitkára jelenlétében” írtak alá. Ezt sok tárgyalás előzte meg. A legközvetlenebbül érdekeltek ebben jelentős állásfoglalást láttak az ENSZ javára. Az ENSZ tagállamoknak a párizsi egyezmény terveinek a megvalósftásához nyújtható támogatásától nagy mértékben függ a vietnami kérdés és az ENSZ viszonya. Harmadszor: Dél-Vietnamban most azt kell támogatni, hogy a kétoldalú katonai vegyesbizottság megalakulása tegye lehetővé a nemzetközi ellenőrző bizottság működését. A két dél-vietnami kormány tudomásulvétele nem jelenti három Vietnam létesítését a két Vietnam helyett, mert a két délvietnami kormány tárgyalásai hozzák majd létre a nemzeti megbékélés tanácsát, s vezetésével hozzák meg az alkotmányos élethez szükséges intézkedéseket. Kívülről ehhez az kell, hogy a három vietnami szerződő felet bátorítsák a párizsi szerződés tiszteletben tartására. A világ sokat köszönhet a vietnami népnek, mert a nemzetközi viszonyok mai javulása nagy mértékben köszönhető annak, hogy a vietnami nép éveken, sőt évtizedeken át meg tudta akadályozni a támadókat céljaik megvalósításában. A mai javuló világhelyzet kialakulásáért a vietnami nép felmérhetetlen áldozatokat hozott. Most az a feladata a világ minden népének és kormányának — bármi volt is magatartása és szerepe a vietnami háború idején —, hogy közreműködésével segítse a párizsi egyezmények megvalósulását a vietnami nép és az egész világ békéje és biztonsága javára. Amilyen éles fordulatban jelentkezett a fegyverszünet lehetősége Vietnamban, úgy jelentkezett az enyhülés lehetősége Európában. 1969- ben, sőt még 1970 elején is lehetetlen volt elképzelni, hogy itt üljön ebben a teremben a két német állam képviselete. 1970-ben később viszont sorozatosan jöttek létre az Ismert megállapodások. 1969 óta nagy utat tettek meg az európai országok békéjük és együttműködésük intézményesítése felé. A biztonsági, de és együttműködési konferencia második szakasza most folyik Genfben. Az előrehaaldáshoz az eddigi tárgyalások tapasztalatai és tanulságai nvújíják a legjobb tanácsokat. Ezek a tanulságok a következők : 1. Más kontinensek országait rendszeresen tájékoztatni kell az európai tárgyalások állásáról és az európai országok világpolitikai szándékáról. Az európai biztonság intézményessé tétele minden más kontinens érdekeit is szolgálja, megjavítani a gazdasági, politikai és biztonsági szempontból egyaránt. 2. Nem szabad elfelejtenünk Európában hogy kölcsönhatás van Európa problémái és más kontinensek problémái között. Amint a vietnami kérdések rendezése és az európai feszültségek enyhülése segítette egymást, éppen úgy segíti majd egymást az előrehaladás az európai konfreencia munkáiban és a közel-keleti problémák rendezésében. 3. Eddig a meggyőzés, az egyetértés és a kompromi sz- szum segített bennünket előre az európai enyhülés ügyeiben. Türelmesen érvel - tünk. Egymás meggyőzésére törekedtünk. Egeytértésre jutottunk, ahol lehetett. Kompromisszumos megál- lapodésoka fogadtunk el ott ahol a teljes egyetértés lehetetlen volt. Figyelembe véve az európai konferencia részvevőinek sokféleségét. Társadalmi viszonyokban, történelmi háttérben, földrajzi helyzetükben megmutatkozó különbözőségeiket és ellentéteiket, sok kérdésben csak kompromisszumos megoldás lesz ezután is lehetséges. Ha most egyesek merev fordulásokhoz kötik magukat és azokat a többiekre akarják erőltetni, akkor eltorlaszolják az előrehaladás útját. 4. Legalább is a kölcsönös bizalom minimuma szükséges az előrehaladáshoz. Országok és kormányok között olyan mély ellentmondások esetén, mint amilyenek Európában is vannak, a kölcsönös bizalom minimuma annyit jelent, mint az érdekek egybeesésének a kölcsönös felismerése. Minden lépés, amely zavarja az ilyen minimális bizalom fejlődését, lefékezi az előrehaladást, így akik a fegyverzetcsökkentésre vonatkozó tárgyalásokat a politikai enyhülés elé akarják helyezni. Azok az olyan paraszthoz hasonlítanak, aki a lovak elé akarná fogni a szekeret. Előbb az együttműködési konferenciával kell előre haladni, vagyis envhíteni kell a politikai feszültségeket, megteremteni a bizalom minimumát. Azután lehet érdemlegesen katonai kérdésekről tárgyalni. A mai katonai egyensúly az egyik magyarázata az euró—ji nyugalomnak. Ezt mi i engedjük meggondola.- .a intézkedésekkel megzavarni. A kölcsönös bizalom ügye szempontjából gyanúsak azok. akik a hidegháborús időszak maradványait, a hideg- háborús nyugat-európai rádióadókat és egyéb propaganda szerveket nemzetközi rekaciós szervezetek céljaira fenntartják, az európai konferencián pedig az emberek és eszmék szabad áramlásáról beszélnek, a szocialista országok jártak elől az európai biztonsági konferencia kezdeményezésében, a turizmus fokozásában, a kelet— nyugati együttműködés sürgetésében tudományos, művészeti és kulturális téren egyaránt. Mi a bizalom erősítésében legfontosabbnak tartjuk az ipari. együttműködés fokozását Kelet és Nyugat között. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat könnyen elfújhatja a szél ha a nemzetközi viszonyok feszültté válnak és a népeket konfliktusok szakítják el egymástól. Az ipari és általában termelési együttműködések azonban jobban ellenállnak az idők viszontagságainak. Valószínűleg helyes a világhelyzetnek olyan értelmű értékelése, hogy vagy a biztonsági rendszerek láncolatát hozzák létre a világ országai a különböző kontinenseken vagy termonukleáris katasztrófába torkollik nemzedékünk élete. Legközvetlenebbül az ázsiai kontinensen merült fel ilyen terv gondolata. Figyelembe véve mindazt, ami most Ázsiában történik, ideértve Szibéria megnőtt nemzetközi jelentőségét, azt kell feltételezni, hogy a következő évek az ázsiai biztonsági konferen- cai előkészítésének az alkalmaivá válnak. Európában is sok volt az ellenkezés kezdetben, de végűt, is a helyzet megérett a gondolatok megvalósítására. Ma még Ázsiában is irreálisaknak tűnik sokak számára a terv. de a felismerés közel lehet, amelyben az ázsiai népek egyenként és együtt saját javuk szolgálatát látják majd a konferencia előkészítésére irányuló előbb kétoldalú, majd többoldalú tárgyalásokban. Vannak már kedvező új jelek, melyek a Vietnami háború és az indiai szubkontinensen viselt háború után jelentkeztek. India, Banglades és Pakisztán a jelek szerint közeled nek a közös problémák megoldásához. Reméljük, Banglades útjából is elhárul az akadály, hogy az Egyesült Nemzetek munkáiba bekap csolódjék. A Koreai Demokratikus Köztársaság és a szöuli hatóságok tárgyalásai új lehetőségeket tárnak fel. Japánnak rendkívül jelentős szerepe lehet általában világpolitikai méretekben, de különösen Ázsia csendesóceáni partvidékén a nemzetközi viszonyok javításában. Japán az egyetlen ország a világon, amely megízlelte már az atomfegyverek pusztító erejét. Ipara és életszínvonala nagyon gyors fejlődésével rendkívül érzékennyé vált a nemzetközi viszonyok alakulása iránt. Érdekelt az enyhülésben és saját kárát látja a feszültségek növekedésében. Éppen ezért indokolt nagy várakozásai tekinteni Japán nemzetközi tevékenységének a növekedése elé. A magyar külügyminiszter nagy tetszéssel fogadott beszéde után Dahomey képviselője szólalt fel. majd Moszkvában folytatódlak a szovjet—{apón tárgyalások Kedden a moszkvai Kreml Katalin-termében folytatódtak a tárgyalások Tanaka japán kormányfő és a szovjet vezetők — Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin, valamint a szovjet kormány több más tagjai között. A felek véleményt cseréltek a szovjet—japán kapcsolatok fejlesztésének kérdéseiről és megvitattak néhány időszerű nemzetközi problémát. A tárgyalások folytatódnakAz első tárgyalási napról a Pravda „Le kell fektetni a jószomszédság alapjait” főcímmel, nagy képes tudósításban számol be. Ez a cím, valamint a hétfői villásregge- lin elhangzott beszédek szövege is azt a mértéktartó, de határozott várakozást tükrözi, amelyet a felek a moszkvai csúcstalálkozóhoz fűznek: megfelelő légkört teremteni a békeszerződési tárgyalások folytatásához, állandósítani a jószomszédság elveit a két ország kapcsolataiban, zöld utal adni a nagyszabású szibériai együttműködési tervek megvalósulásához. Jó előjelnek tekintik a szovjet fővárosban, hogy a japán kormányfő első nyilvános moszkvai beszédében erőteljesen hangsúlyozta kormányának eltökéltségét a békeszerződési tárgyalások folytatására, ugyanakkor tartózkodott az úgynevezett „területi kérdés” felemlegetésétől. A moszkvai értékelések szerint Leonyid Brezsnyev pohárköszöntője is a tárgyalások túlzott várakozásától mentes, de bizakodó légkörét tükrözte. Egy színházlátogatás és a japán kormányfő által rendezendő viszontfogadás mellett Tanaka további moszkvai programja most már kizárólag a hivatalos tárgyalások folytatására irányul. Ezek befejeztével, elutazása előtt, Tanaka előreláthatólag sajtóértekezletet tart a moszkvai In- turiszt-szállőban. Corvalan családtagjai a chilei terrorról Luis Figueroa, a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Dolgozók Egységes Központjának -(CUT) elnöke, a népi egység kormányának munkaügyi minisztere a santiagói svéd nagykövetségen tartózkodik. A fasiszta junta hatalomra kerülésének pillanatától halálra keresett munkásmozgalmi vezető hollétéről a svéd diplomáciai misszió szóvivője adott tájékoztatást kedden a chilei fővárosban. A tájékoztatás szerint Figueroa politikai menea'ékjogot kapott Svédországtól, de mindezidáig nincs menlevele Chile elhagyására. Samuel Riquelme, a bűnügyi és politikai rendőrség volt helyettes vezetője — ellenőrizhetetlen értesülések szerint'— hétfőit1' üteg- próbáit bejutni Argentína santiagói nagykövetségére, de a fasiszta hatóságok letartóztatták. Állítólag ő is a „legkeresettebb tíz személyhez” tartozik. A Chilei Kommunista Párt vezetése kollektív, tömegbázisa pedig egységes. A katonák ugyan letartóztatták a Chilei Kommunista Párt főtitkárát, de ez egyáltalán nem jelenti, hogy lefejezték volna a pártot — mondotta az AFP santiagói tudósítójának Lily Corvalan, g letartóztatott Luis Corvalán 23 éves leánya. Az AFP tudósítója Corvalán feleségétől megtudta^ hogy férje gyomorbeteg, és csak nagy nehézségek árán sikerült engedélyt kapnia, hogy gyógyszereket juttasson el neki. Corvalán asszony a továbbiakban elmondta: férj« szeptember 11-én. a puccs napján, a haditengerészet válparaisoi lázadásakor nyomban a Moneda-palotá- hoz sietett. Nem juthatott el azonban oda, mert a környékét csendőrök és katonák hermetikusan elzárták. Egy elvtársánál rejtőzött el, s családja csak a rádióból értesült letartóztatásáról. Fock Jenő fogadta Wolfgang Rauchfusst Fock Jenő a Minisztertanács elnöke kedd reggel hivatalában fogadta Wolfgang Rauchfusst, az NDK Minisztertanácsának elnökhelyettesét, a magyar-NDK gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizottság NDK tagozatának elnökét. A baráti eszmecserén részi vett dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, az együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke, valamint Kovács Imre hazánk berlini és Günter Kohrt az NDK budapesti nagykövete. (MTI) Jordánia, az Ukrán SZSZK, Kuvait, Niger, Bolívia, Szomália és Belgium delegátusa kapott szót. Zoheir Al-mufti. Jordánia külügyi államminisztere felszólalásában arra sürgette a nemzetközi közösséget, hogy vessen véget a közel- keleti népeket sújtó tragikus megpróbáltatásoknak és ne térjen ki a megpróbáltatásokat okozó alapvető problémák megvitatása elől. Figyelmeztetett arra, hogy az ENSZ-re továbbra is a legnagyobb felelősség hárul az izraeli agresszió beszüntetésének, az Izrael által megszállt egyiptomi, szíriai és jordániai területek visszaadásának biztosításáért. Georgij Sevel, az Ükrán SZSZK külügyminisztere egyebek között aláhúzta: Izrael továbbra is konokul ragaszkodik az arab népek terrorizálására és elnyomására, az arab területek jogtalan megszállására irányuló politikájához. Az imperialisták támogatásával igyekszik az arab országokban aláaknázni a haladó kormányzatokat, és minden áron fenntartani, sőt erősíteni a nemzetközi monopóliumok, elsősorban az olajtársaságok pozícióit. De Izrael agresszív bekebelezési és terjeszkedési politikája nem maradhat büntetlen — fűzte hozzá. Az általános politikai vitában hétfőn este szót kapott Renaat van Elslande belga külügyminiszter is. Azzal a felhívással fordult a Biztonsági Tanácshoz, cselekedjék és vessen véget a közel-.,eleti vérontásnak. A Biztonsági Tanácsnak azonnal él kell rendelnie a harcok megszüntetését. s végre kell hajtani a BT 242. számú határozatát — hangsúlyozta a belga külügyminiszter. Az ENSZ-közgyűlés 28. ülésszaka, az általános ügyrendi bizottság ajánlására, napirendjére tűzte a Gro- miko szovjet külügyminiszter által előterjesztett javaslatot. hogy az öt nagyhatalom 10 százalékkal csökkentse katonai költség- vetését és a megtakarított összeg egy részét fordítsa a fejlődő országok támogatására. A szovjet javaslatot a közgyűlés plenáris ülésén fogják megvitatni. Napirendre tűzték 19 arab ország indítványát is. hogy az arab nyelvet szintén tekintsék a közgyűlés hivatalos munkanyelvének. Ezt az indítványt az ügyviteli és költségvetési bizottság fogj* megvitatná.
