Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-06 / 234. szám

1973. oktőtíer 8. KELET-M AG Y AROR.SZA O S. oldal Pártszerrezés-pártirányítás A tudományos-technikai forradalom és az ideológiai harc KORUNK EGYIK FONTOS jellegzetessé­ge, hogy minden új (vagy legalábbis újnak látszó történelmi esemény, társadalmi, po­litikai avagy kulturális változás azonnal a nemzetközi méretekben folyó ideológiai harc ütközőpontjává válik. Ez történt a tudomá­nyos-technikai forradalom első jeleinek fel­bukkanásakor is. Jelenleg pedig, amikor e komplex társadalmi folyamat a kibontakozás szakaszába lép, tartalmának és történelmi perspektívájának megítélésében heves eszmei harcok dúlnak a legkülönbözőbb ideológiák között. Természetesen a tudományos-technikai forradalom kérdése körüli ideológiai küzde­lemben, miként más elméleti kérdésekben is el­sősorban a polgári és a marxista álláspont áll szemben egymással. A polgári szociológusok és filozófusok Jelentős része — köztük R. Aron, D. Bell, W. Rostow — a tudományos-tecnikai forrada­lomban olyan folyamatot lát, amely megold­ja a kapitalizmus ellentmondásait. W. Ros­tow amerikai gondolkodó' például felvázolta a világ fejlődésének olyan sémáját, mely sze­rint az iparosodás, a technikai haladás so­rán minden ország átmegy a fejlődés átme­neti szakaszából a fellendülés, majd az érett­ség állapotába, s végül elérkezik a „tömeg­fogyasztás ’ szakaszába. Ez utóbbihoz szerin­te már több iparilag fejlett tőkés ország el­érkezett, s ez u többi ország (tehát köztük a szocialista országok) fejlődési perspektívája is. A társadalmi változások menetéről alko­tott felfogásnak ezek az elvei, ha eltérő meg- fogalmazásban is, a polgári szociológia más művelőinél ugyancsak’ felismerhetők. Közös vonása ezeknek az elméleteknek, feogy a technikai fejlettséget, az iparosodott­(letői a technikának pozitív, a kapitalizmus bajaira orvoslást nyújtó erőt tulajdonítanak, addig egyes kispolgári elméletek, például az „újbaloldal” elképzelése, a viharosan fejlő­dő technikát olyan romboló hatalomnak te­kintik, amely a társadalom minden emberi értékeit veszélyezteti. Ebből a gondolatból azután eljutnak ahhoz a következtetéshez, hogy az „igazi” elnyomó hatalom maga az ipari termelés, a technikai civilizáció. A MARXIZMUS-LEMMZMUS elmélete a kibontakozóban levő tudományos-technikai forradalmat lényegében a társadalom terme­lőerőinek forradalmi megváltozásaként fogja fel. A technika a termelőerők egyik alapvető fontosságú alkotórésze, de elválaszthatatlan a technika alkalmazására képes, megfelelő tu­dományos ismeretekkel és szakmai készségek­kel rendelkező emberektől. A tudományos­technikai forradalmat ezért csak mint komp­lex társadalmi-történelmi folyamatot lehet megérteni. Ez a pusztán technikai változások­ra nem redukálható, nagy jelentőségű folya­mat azonban automatikusan nem vezethet el a társadalom gyökeres átalakulásához, s így egyáltalán nem teszi fölöslegessé vagy lehetet­lenné a társadalmi forradalmat. Sőt, a szocia­lista forradalom és a tudományos-technikai forradalom között egészen másféle összefüggés van: ez utóbbi teljes kibontakozása, az embe­rek érdekében való felhasználása feltételezi a tőkés társadalmi, gazdasági viszonyok forra­dalmi átalakítását. A tudományos technikai forradalom -folyamatának előrehaladásával ugyanis a technika tárgyi feltételei mellett szükségszerűen egyre inkább megnő az ember szerepe. Ez a körülmény viszont olyan társa­dalmi viszonyokat Igényel, amelyek lehetővé teszik egvrészt a termelés szubjektív ténye­zőinek, az embereknek a sokoldalú fejlődé­sét. másrészt — az előbbivel összefüggésben — a közöttük levő kapcsolatok átalakulását. Nem lehet kétséges, hogy mindehhez csak a szocializmus biztosíthatja a feltételeket. ság és a fogyasztás szintjét, a társadalmi fej­lettség döntő jellemzőjének tekintik. Elvo­natkoztatnak tehát azoktól a társadalmi-terme­lési viszonyoktól, amelyek között a technikai es tudományos változások végbemennek. Ez­által, közvetve vagy. közvetlenül á tudomá­nyos-technikai forradalmat' szembeállítják a kapitalista gazdasági, társadalmi viszonyokat megszüntető szocialista forradalommal. A POLGÁRI SZOCIOLÓGUSOK e, részé-j tnek ■ ■ teuriái-tr technikának, a természet- és' műszaki tudományok felfedezéseinek olyan erőt tulajdonítanak, amely önmagában képes a kapitalizmus feszültségeit, társadalmi és osztály konfliktusait feloldani. Szerintük, az iparilag fejlett tőkés országok már' úton van­nak a burzsoázia és a-munkásosztály antago- nizmusának kiküszöböléséhez, a „posztiriduszt- viális” társadalom megteremtéséhez. Állás­pontjuk szerint ebben a folyamatban a tőke gazdasági, politikai hatalma zökkenőmente­sen átmegy a szakértelmet megtestesítő „tech­nokrácia’ kezebe. A konvergencia elmélet ugyancsak ezek­hez a felvetésekhez kapcsolódott, illetve ezek­re a gondolatokra alapozott. Hiszen hirdetői szerint a technikai fejlődés, a szakértelem növekvő fontossága — Rostow elméletéhez hasonlóan — nemcsak a mai kapitalizmus •fejlődési irányát szabja meg, hanem ezen az „egységes útvonalon” haladnak a szocialista országok is, a kapitalizmus és szocializmus a termelés fejlődésével — úgymond — „közele­dik” egymáshoz. Az önmagában vett és a társadalmi ös­szefüggéseitől elszakított technika jelentőségét nemcsak az „ipari társadalom’' teóriája és a konvergenciaeimélet abszolutizálja, hanem —■ másféle módon, másféle következtetéseket le­Igy van ez akkor is, ha a tudományos- technikai forradalom első mozzanatai, minde­nekelőtt technikai elemei először az iparilag fejlett tőkés országokban jelentek meg. Bár ezek az első változások esetenként valóban eszközül szolgálhatnak a tőkés termelés egyes működési zavarainak kijavításihoz, összessé­gükben viszont nemhogy megszüntetnék, a kapitalizmus ellentmondásait, hanem- éppen Kószáiárulíjak azok kiéleződéséhez. Szó sincs tehát úrroL amit egye? polgári ideológusok al- .’lítanak.i'ihogy a technikai 'változások önma­gukbán elvezetnek a tőkés társadalom gyöke­res átalakulásához. NEM JELENTHET KIUTAT a tőkés tár­sadalom válságából a technikával való szem­befordulás. a civilizációból való kivonulás sem. Ezt ma már a polgári és kispolgári ideo­lógusok közül is egyre többen felismerik. Még egy évtizeddel ezelőtt a polgári szociológusok között az volt az uralkodó álláspont, hogy a technikai fejlődés valamiféle csodaszerként minden problémát képes megoldani, ma vi­szont már egyre többen csalódnak a techniká­hoz fűződő korábbi reményeikben, illetve - a technika elleni lázadás lehetőségeiben, és új­fajta megoldási módokat próbálnak keresni. A megoldásnak azonban csupán egyetlen reális útja van: a munkásosztály, által veze­tett szocialista forradalom. Csak a szocialista társadalom biztosíthatja a tudományos-tech­nikai forradalom teljes kibontakozásához szükséges feltételeket, a technikának a társa­vonva — a kapitalizmus .kispolgári, romanti­kus kritikájából kiinduló ideológiák is. Amíg azonban a „posztindusztriális társadalom” hir­• dalom egésze érdekében való felhasználását. Józsa György Tanyalakók Elhagy iák a tanyaházakat, Már majdnem mindet. Pe­dig közel száz volt. A hat­vanas évek elejéA még két- száhuszan lakták. Egy kis fa­lu népe. a Nagycserkesz — Ti szavasvári műút két olda­lán. Az elhagyott némelyiket ledöntették. Helyét már be is szántották. Kis emelkedések. Porladó vályogok és egykor meszelt falak darabkái. Van, ahol még áll. az „ősi” ház. Kivéve ajtajuk, ablakuk. Csendeseit, élettelenek. A né­hány gyümölcsfa magára hagyva. Árnyukat nem élve­zi senki. Az udvart, a bejá­ratot felverte a gyom. Nem­sokára ennyit sem mutatnak. Termő hellyé válnak. Mindez nyolc-tíz kilométer­re Tiszavasváritől. Egymás­hoz is ió száz méterekre. Ahogy a múlt század végén hajlékhoz juthattak a maiak zsellér ősei, pár holdacskáju- kon. A községben nem tud­tak építeni. Sem helyük, sem rávalójuk nem volt. Épp elég terhet jelentett a földhözju- tás törlesztése. S nemzedékek nőttek. Zárt családi közössé­gek alakultak. És maradt leginkább helyben az idősebb gyerek. A többi belenyugvás­sal kényszerült elvándorolni. Az ittmaradók vasszorgalom­mal igyekeztek tartani magu­kat. Minden tanyai lehető­ségből csinálnak kis pénzt. Nyíregyházára járnak piacol- ni. Most már második éve, hogy bezárták a volt két tantermes iskolát is. Sőt a tanács elrendelte a lebontá­sát. Az anyagot egyébre hasznosítja. Tizénkét család van még a tanyahelyen. Is­kolás gyerekeik rokonnál tar­tózkodnak, a községben. S a néhány családot is sürgeti a végleges távozás vágya. Ér­zik a magányosság kellemet­len szorítását. Másképp lehet, kell ma már élni. Ha semmi egyéb nem is, csak az: vil­lany nélkül lenni. Minden este megfogni a petróleumos lámpát. Levenni az üveget. Törölni. Aztán gyufával 'gyújtani. Pedig a villany: mi minden lehet vele. És kilo­méterekre vinni csak egy háztól másikig, nincs arra pénze senkinek. Tiszavasváriban lakik a legtöbb tanyát hagyó család. Virág Andrásék az elsők közt költöztek. Az apa harminc­hat éves. Tsz-traktoros. Egy kisfiú és kislány van a csa­ládban. Iskolások. — Mikor el akartunk jön­ni a tanyasi házból, tájéko­zódtunk Lévai Sándor ta­nácselnöktől ■— emlékezik Virág András. — Mondta, hogy lehet. Segítik is minden­képpen az ilyen szándékot. Javasolta, beszéljek az építe­ni szándékozókkal. Társul­junk négy családos, emeletes Még az idén átadják Nyíregyházán, a Kossuth utca és a Kun Béla út mellett felépült második toronyházat. (Elek Emil felvétele) Akit körülvesznek a gyerekek Miholecséknél Salamon-bokorban — Édesapa mikor itthon van. reggelenként a nyaká­ba vesz és lovagolunk az ud­varon körbe-körbe — míg fel nem ébredek. Nem lehet sokáig aludni már egy ísko. lásnak. De reggel ■ én mindig olyan álmos vagyok. Szemébe húzza a nagy kék sapkát — nem venné le semmiért, pedig még meleg az.idő: de ez az-új sapka! — felkapja a táskái, beáll a pöttöm legények közé; ha. zalndul a kis csapat. Apró , léptekkí^ A^al* ,,u gyalog­utak: El -éltunnék ' a kukori^. cásban. Akik messze mennek — nem sietnek. Botladozva gondolnak a kilométerekre. Télen nem tudják hogyan lesz, ha leesik a hó. Úgy gondol­ják, szánkóra ülnek, meg­dobják magukat és elrepül, nek az iskoláig... f erdén fel — Egyenesen le... Miholecz Pisti elsős a Sa­lamon, bokori iskolában. Mö­götte harmadikosak ülnek a padban. Gyakran hátrafor­dul; el-elnézi őket: milyen nagyok, mennyivel többet tudnak már a tudományból! Pistiék most ismerkednek be­tűország csintalan kis lakóival. Kimondani még csak köny. nyű az i-betűt, de leírni! Ferdén fel — egyenesen le — kereken fel...- Olyan mint a ház építésére. A nagyközség belterületén ez a követel­mény. Neveket is adott a ta­nácselnök, akikkel egyezhe­tek. „ Megépült az emeletes tár­sasház a Bajcsy-Zsilinszky utcában. Együtt laknak Vi­rág Andrásék alkalodiai dol­gozóval, tanárral. — Minden megvan a lakás­ban. Szinte városi igénnyel. Két és fél szobás, a földszin­ten, fürdőszoba is .van ben­ne. Ott kinn, a régiben csak álom lehetett. Különösen a két gyerek érzi jól magát. A szülő meg az ő javát nézi inkább. Nagyobb közösségbe került ez a család is. Bizalommal fogadta be a környezet a volt tanyalakót. Tanácstagnak is megválasztották. — Ha arra vezet az utam, néha már el is felejtem meg­nézni a régi helyet. Máskor odapillantok az elhagyott portahelyekre. És nem érzek semmi Különöset. A gyere­kek pedig egészen elfelejtet­ték. fogas, és mégis. Nehezen en. gedelmeskedik a ceruza. A kukoricás után egyen­ként tűnnek fel a házak. Ritkul a kis csapat. Köszön, nek — és csak a nagy táskát lehet látni a kapuból. Miholecz Pisti is hazaér. Az udvaron már várja az öt­éves szőke Jutka és a négy­éves Zoli.- Befejezik a játé­kot és tódulnak a konyhába a nagyok után. Egyedül van otthon az édesanya. A férj Ujhelyben dolgozik házépítésen. Kőmű. vés. Csak hétvégére jár ha. za. De amikor nagyon vá* gródik-a gvefekek után, ha„. ziltigrik hétközben is. Ke. r ül jön száz forintba, megéri. Nem sajnálja rá a pénzt. Miholecz Istvánná nem dolgozik. Ő mondja így. Ne. vei három gyermeket, ház. tartást vezet, öt 'holdon dől. gozik felesben vagy harma­dában. baromfit, disznót tart és bedolgozó a háziiparnál. Éjfélkor fekszik — reggel négykor kel. Törékeny asz. szony. Huszonkilenc éves. Nem látszik annvjnak. A legnagyobb büszkesége, gondja, hogy szeptemberben iskolába ment az első... — Annyit. jártunk utána a l'erjentmel. mert szeptemberi a Pisti gyerek. De nem akar. tűk, hogy késsen egy évet. Az előkészítőn ő volt a leg. jobb tanuló. Gondoltuk, fog­ja bírni. Megkaptuk az en­gedélyt, nagyon örültünk ne. ki. Bár mostanában hallok rosszat is. Csintalan.'"nevet, gél az órán. De hat gyerek, nem tehet róla. Legjobb dolog a vitáson Pisti elkomolyodik.- Nem mindent ért a beszédből. Jut­ka töri meg. a csendet: „Hadd j'áteszon a kezünk!” És már. is asztal alatt van. a három gyerek. Játszanak a kezük­kel önfeledten, ahogy csak gyerek tud játszani.' — Egy fillérünk sem volt amikor összekerültünk. Most van szép házunk, és pénzünk a berendezésre. Megdolgo. zunk érte keményen. Egyi­künk sem mondta még. hogy elfáradtam. Tanyi 1 nőttünk fel mind a ketten. Amikor összeházasodtunk, él sem tudtuk képzelni, hogy máshol is lehet élni. Most már úgy látjuk, hogy a gyerekek mi. att el kellene menni innen. Többet lássanak, ne gyalo­goljanak majd kilométer^«; két az iskoláig. Nagy hátrány az! Mi meg azt akarjuk, vi^ gyék valamire. Tanuljanak, Az iskolát? Pisti íeiíiőtt koj molysággal szól. Állatorvos szeretne lenni. Gyógyítani aa állatokat. Van egy kutyája; a Bogár, nem is tudja, mi lenne, ha megbetegedne és nem tudnak meggyógyítani, A két kicsi még csak moso­lyog ezen. Úgy gondolják, a legjobb dolog lehet a világon boltban lakni, mert ott.,any. "nyl a cukor és az miiid*”'' az övék lenne... Csak a/ hídja müven a/, élet — Kevesebb a dolog, ahogy nőnek a gyerekek. Csak a gond nagyobb, öl. töztetni őket. főzni rájuk. Egy nap többször is elme. gyek a boltba, soha nem jo. vök meg üres kézzel. Nekik mindig hozok valamit. Há. rom kiló szőlőt veszek na. ponta, úgy elmegy, hogy ész. re sem vesszük. Sok pénz kell. Nálunk szórakozásra egy fillér nem megy el. Nem hagyhatjuk a kicsiket, meg aztán, ha nem becsüli meg az ember, nem tudnánk' úgy ellátni a gjerekeket. Hogy Pisti iskolába ment. négy­ezer forinttal mentem be-i ' vásárolni. Alig hoztam érte valamit. Mert. hiába kellett néki most több, a kicsik is kérik a magukét. Nem pa. naszkodhatom, nagyon jól élünk. Összetart bennünket a szeretet, a nagy család es így minden nehézségen átj vergődik az ember. Egy ki. cstt sajnálom, hogy egyszer, re nőnek a gyerekek. Meg idősebb korra is jó lenne egy kicsi. Hogy legyen az emberj nek öröme, bánata. En sze_- rintem csak az tudja milyen az élet, akit körülvesznek a gyerekek. A két kicsi is látta már az iskolát. Voltak a Pisti év­nyitóján. Megszeppenve fi gyelték testvérüket a sorban. Sajnálták is egy kicsit, mert már nem játszanak olyan sokat együtt. Büszkék is vol­tak a testvérükre. Sok érdé. kés dolgot mesél nekik. Ami. kor leül tanulni, mellé ku­porodnak és . kerek szemek­kel figyelik hogy engedel. meskedik bátyjuknak a ce­ruza. Asztalos Balint Kolláth Adrienne

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents