Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-06 / 234. szám
I. (Mi) KELETtMAGYÁBSRSZA® 1973. október t Szülök fóruma Munkára nevelés a családban Családlátogatásaimkor nemeik tanácsodat adtam a szülőknek. sokszor tanultam tőlük. Így volt. amikor azptgyermekgs Pataki családnál Jártam. A három le. áhy és a két fiú kijzel állt korlaan egymáshoz, majd minden osztályunkban volt a családból egy gyermek- Mind jeles vagy kitűnő tanuló. A likasban példás rend fogadott. A? emeletes ágyak között egy-egy kis pasi, asztalka, polc. Mindegyik gyermeknek külön kis birodalmú— Anyukának rengeteg dPlgg lehet — mondtam 8 katonás rend láttán. — Qh. nem! — szabadkoztál gz gsszopy. — Mindent ők tartanak rendben. Úgy szoktattam őket már kicsi kortól kezdve. Igen. az édesanya ezzel rá is tapintott a lényegre. Megérdemli, hogy elismételjem: szoktatni kell a gyermeket, egészen kicsi kprtól kezdve. Nemcsak Ott. ahol a sok gyermek miatt kénytelen ezt tenni a S*üld, hanem munkára kell nevelni már 8z álső gyermeket, sőt z egykét is. Meg kell szoknia, hogy ő tagja egy kis özösségnek, — a családnak —, amelyben mindenkinek megvan a maga kötelessége, feladata. Hogy mikor kezdődhet el ez a folyamat, az úgynevezett munkára nevelés? Amint megtanul járni a gyerfnek. Apró kis köte. Iességekre szoktathatjuk. Ö hozza el édesapa papucsát minden este. Nagy feladat ez még alig tipegő csöpp, ségeknek, de szívesen teszi, különösen akkor, ha meg. dicsérjük ügyességéért. Azt tanácsoljuk, hogy később a többi kötelességteljesítésnél is ismerjük el az igyekezetét és ne szidjuk meg egy-egy kezdeti ügyetlen, ségért, mert az kedvét szeghetné a további munkától. Apró kis feladatok, amelyeket a legkisebbekre is rábízhatunk: Az önálló öltözködés, a cipő ki- és befűzése, a levetett holmik rendberakása, játszás után a játékok, képeskönyvek helyrerakása. stb. Nagyobbacskáknak: az újságok rendberakása, á cserepes rjövények megöntózese, a csirkék etetése. a kutya sétáltatása, gondozást stb. Szívesen segítenek a gyermekek a házi munkabgn. takarításban, főzésben is. Bízzunk rá apró feladatokat, olyanokat, amelyek nem haladják túl az erejét, képes, ségét. vagyis amelyeket a jól végzett munkát kísérő sikerélmény érzésével tud teljesíteni. Ha ügyetlenkedik. akkor se vegyük el a kedvét: „Hogyan áll a kezedben az a habverő! Rossz nézni!” — vagy hasonló megjegyzésekkel, mert gátlásos lesz, kedvetlenül és még ügyetlenebbül csinálja legközelebb. Tudjuk, hogy ezek az apró gyermeki teendők ele. inte nem jelentenek igazi segítséget, hiszen mi magunk sokszor gyorsabban elvégeznénk egyedül, mégis azt tanácsoljuk: legyünk türelmesek, szoktatgassuk a gyermeket a munkához, később természetesnek találja majd a nehezebb feladatokat is, amelyekkel már segítségünkre lehet. Az alkalmi segítések (takarításnál, főzésnél, stb.) mellett fontos, hogy a folyamatosan, naponta vissza, térő feladatokat lelkiismeretesen végezze a gyerrrjek. Egyszerre egy feladattal bízzuk meg és csak akkor adjunk újabbat, ha az előzőt már pontosan és jól végzi. A testvérek között egészséges kis verseny alakul, hat ki a „ki végzi ügyesebben” elv alapján. Egyik a vacsoraedény leszedést kaphatja feladatul, a másik az ágygazást. Néhány hét után cseréljük meg a „munka. kör”.t, hogy minden házi munkában jártasak legyenek gyermekeink. A fiúkat, lányokat egyaránt foglalkoztassuk. Ma már nincs kifejezetten „női” munka. A felnőttek is együtt dolgoznak a háztartásban, nem árt, ha kisfiúnk is ért a porszívózáshoz, a nagyobb a mosógép kezeié, séhez. Arra ügyeljünk, hogy túl ne terheljük a gyermeket a munkával és mindig úgy bízzuk meg egy-egy feladattal, hogy kitüntetés legyen számára ne pedig kellemetlen kötelesség. Legyen rá büszke, hogy ő már képes annak a teljesítésére, ismerje meg minél előbb a jól végzett munka örömét. Dr. Gergely Károlyné /ean de la Fontaine A KÉT ÖSZVÉR Két öszvér ment az úton árván, egyik zabot, másik ezüstöt vitt a hátán. Ez kényes volt kincsére mód felett és gőgösen lépegetett, a fejét felemelte büszkén, csengett is a csengője tüstént. De jolt egy csapat tolvaj ég a zabját az öszvér fején durván megragadták. S elvették kincseit s azonfelül megrugdosták kegyetlenül. A kifosztott öszvér jajgatott és nyögött: „Jól kifizettek az emberek engem, mondhatom. Ez a másik öszvér itt a hátam mögött mily nyugodtan bandukol az úton. Engem meg tép a fájdalom.” — „Látod, — felelt a másik — így van ez, gazdagságra vágyni nem érdemes. Ha te is zabot cipeltél volna a hátúdon, most nem nyögnél ilypn nagypp.” Franciából fordította; Öibe.y íren X Iijúság Ä Ifjúság X Ifjúság 5Sí Ifjúság * Ifjúság * Ifjúság X TÖRD A FElEDf Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Karcol, irdal. 7. Fogoly. 8. Zamat. 9. össze-vis^za tpr! U. Kin be. tűi keVerve. I2- Majna folyó német neve. 14. ...király (Shakespeare hős). 16. Meg. tejtendő. 18. Kétjegyű mássalhangzó. 20. Húz. 21. Sér. tetlen. 22. Ének. 24. Vissza: friss. 25. Kómái 99, 950. 27. Tova, tpva. 28. Pest megyei község a dabasi járásban. 29. Kőfaragó eszköz. Függőleges: 1. Dal. 2. Némán mef! 3. Lárma. 4. Háziállat. 5. Tá_ voí-keleti nagyhatalom. 6. Fagylaltban igen ízletes. 10. Verssorvégi összecsengés. H. Szükséges (utolsó négyzetben két betű). 13. Hónaprövidítés. 14. Ipari rostnövény. 15. Megfejtendő. 17. Szovjet folyó, a Volgával csatorna köti U (iJiütli; j .007 it össze. 19- Kávéüledék. 21. Cukros. 23. Némán leles!!! 24. Sem mellé, sem mögé. 26. E napon. 27. Időegység (—’). Megfejtendő: A Nyírségi <3sz októberi rendezvényei között kiemelkedő helyet foglal el a ...vizsziples í, függ. 15, víz. szintes IS- verseny. Múltheti megfejtés: Szabolcs és az ország egyik legkorábbi nagy szocialista létesítménye A TISZALÖKI VÍZI ERŐMŰ. Könyvjutalom: Rejtvény, fejtők klubja Penyige, Kaszás József Berkesz. Dullens. tein László Nyíregyháza, Nagy Ágnes Porcsalma és Simon József Vásárosna. mény. JUTKA Jutka, már harmadéves óvodás volt, amikor a fürge jókedvű kislányból egyszerre kedvetlen, szomorú gyermek lett. Feltűnt ez nemcsak a kis. pajtásoknak, de még az óvó néninek is. Megkérdezte tő. le: — Miért vagy te mostam, ban olyan szomorú. Jutka? Jutka így Válaszolt: — Beteg az édesanyám, miatta vagyok szomorú. Már egy hónapja ágyban fekvő beteg. Van egy nagyobb test. vérem, Ilonka, az már hetedikes, ö végzi el a házi munkát, én is segítek neki mindenben_ Reggel a takarításnál, délben a főzésnél, mosogatásnál. Én szoktam etetni a galambokat, typko. kát. amiben lehet, segítséget adok a testvéremnek. — Édesapád hol dolgozik? — Meghalt — felelte szó. morúan Jutka. Édesanya azóta bánatos, azért lett be. leg, mert nagyon sokat sírt. Az óvó néni azután megtudta azt is, hogy Jutkáéic szegények, szűkösen élnek. Ezért elhatározta, hogy egy délután a harmadévesekkel meglátogatják Jutka édes. anyját. A gyermekeknek így szólt: — Mindenki hozzon vala. mj ennivalót, azt majd va. lahogy eljuttatjuk Jutkáék. nak. Nagyon örültek a gyere, kék, hogy segíthetnek Jut. káékon, hogy enyhíteni tud. ják a kispajtásuk bánatát Mindenki megfogadta az óvó néni kívánságát. Másnap a gyerekek felpa.. kolva jöttek az óvodába. A gyerekek nagy lelkesedéssel készültek a látogatásra. János bácsi, a hivatalsegéd fel. rakta az elemózsiát meg az ajándékokat egy kis tolósze. kérre, Akkor a gyerekek összeáll, lak sorba. János bácsj meg tolta utánuk a teli kocsit. Övó néni mellettük ment. mellette Szabó Peti, meg Kardos Évi vitt egy.egy cső. A mókus, mint kereskedő kor virágot, amit az óvoda kertjében szedtek. Jutkáék kis háza a falu '’■égén volt. Szerény, de tisz. ta kis szobában feküdt Jutka i édesanyja szamara, sápadt arccal. Az óvodások körülállták az ágyat. Akkor Szabó Peti, meg Kardos Évi egy. egykis versikével köszöntőt, te a beteg nénit. Jutka mamája szomorúan mosolygott feléjük, és ked. vés simogatással köszönte meg az óvónéni és a kispajtások szívességét. Ezalatt János bápsi kipakolta a kedves kis csomago. kát Ilonkával az éléskamra, ha. Volt ott minden, amire csak egy kis konyha elláta. sanál szükség v(in. Rizs. etika? , kávé, liszt, dió, mák, lekvár, mez, sajt. vaj és még sok minden ]o élelem került ki a tolókocsiról. A beteg édesanya sirt a boldogságtól. Meghatottan köszönte meg a gyerekeknek és az óvó néninek, hogy be. tegségében ilyen kedvesek voltak, és ennyi ajándékkal elhalmozták. Ettől a naptól kezdve az óvodások minden nap meg. látogatták kispajtásuk édes. anyját, míg csak meg nem i gyógyult a beteg. És attól a j naptól kezdve, hogy a gye. rekek meglátogatták őket, Jutka mamája napról.napra jobban lett. Egy szép reggel teljesen felgyógyult és szeretettel ölelte magához kislányát. Másnap Jutka ragyogó arc. col mer,( az óvodába Újra visszanyerte vidámságát, kedvességét olyan fürqe édes kislány lett. mint az. 2<pít volt Tanulság ebből a történet, bői a;. Hc§y kedvrss-nT.ink. kel, jóságunkkal fci tudjuk érdemelni embertársaink szeretetét: vissza adjuk egészségét, élet. és munka, kedvét. Az elesetteken pedig embc. vi kötelesség segíteni. Bodnár Bálint mesemondó A mókus megunta az erdei életet, ezért egy ragyogó szép papon elhatározta, hogy kereskedő Jesz. Elment a legközelebbi városba a kereskedelmi osztályra, hogy felajánlja szolgálatait. Ott elpszqr száip- bavették a mókus képességeit, majd egy szakbolt vezetését — a mogyoróféleségek árusítását — bízták rá. A mókus nagyon ügyes kereskeapnek bizonyult, és a kis bupdácská,iában igen megnyerőén hatott. Mint kereskedő nagyon lelkiismeretes volt, minden percben gondosan ellenőrizte árujának minőségét. Ennek módszere a következő volt: először is egy „leltározás'' feliratú táblát akasztott ki az ajtóra, majd felmászott az első polcra, ahol a mogyorót tárolta. Amikor ezt megízielte és megállapította, hogy a minősége kitűnő, felmászott a második polcra, ahol a földimogyorót tartotta. Azt is megízlelte és minthogy a minősége annak is kifogástalan volf, fej rászólt a harmadik polcra, ahol a dió volt. Miután ennek a ló minőségéről is meggyőződött. leugrott a magasból, a ..leltár” feliratú táblát bevette és folytatta az árusítást. Az üzletbe belépett az első vevő, a vakondok. — Kaphatnék — kérem szépen — mogyorót ? A mókus felugrott az első polcra, hogy számbavegye a mogyorót, majd ígv szolt: — Nem. kérem, nincs, ugyanis kevés van már belőle. Jött a második vevő, a kis sünike. — Kérem szépen, van földimogyorójuk? A mókus egy ugrással a második polcon termett, megnézte a földimogyoró ml . belőle, mert abból még kevesebb van. Az üzletbe belépett egy új vevő, a róka. — Kaphatnék diót. kérem? A mókuska a harmadik polcon termett, majd így szólt: — Sajnos nem adhatok belőle, mert ebből sipcs elegendő, különben ezt szeretem a legjobban. A mókus így árult az első, a második, a harmadik, sőt a negyedik napon is. ötödik papon váratlanul beállított egy férfi látogató. Az ellenőr volt. — ön kicsoda — kérdezte bizalmatlanul a kis mókus. — Ellenőrző hgtqsag! Eljöttem ellenőrizni, hogy vezeted az üzletet, amit rádbíztunk. — Kiválóan — dicsekedett a mókus — a mogyoró úgy fogy, hogy küldhetik az Újabb szállítmányt. — Az természetes. de előbb meg keil vizsgálnom nipcs-e rnapkód. — M.ankóm — csodálkozik a mókus. — Mj gz a mankó. Semmiféle mankót nem kaptam, én csupán mogyorót árutok, — A mankó nem az ami van. hapem az, ami nincs — magyarázta yz eijenor. — Hogyan? — kérdezte a mókus, és egy ugrással a legfelsőbb polcon termett. — Azonnal elmagyarázom tüzetesebben, hogy megértsd, de először monod meg, hogy mennyi a mogyoród? — Semmi— ás a földi mogyoróból mennyi maradt? — Egy grammom sincs. —r Hát a dióból? — Aj3t*pl sem maradt semmi. — Kitűnő — szólt az ellenőr, — de most közöld velem, mennyi a bevételed? — Semmi. — Hogyan lehetséges ez? — kiáltott fel az ellenőr — hiszen akkor neked több, mint ezer forint mankód van! — Hogy-hogy ezer forint mankóm — védekezett a csillár tetején üldögélő mókus — hiszen mást sem csináltam. mint állandóan ellenőriztem az áru minőségét. Tegnap háromszor leltároztam, tegnapelőtt peoig hatszor. Az azelőtti napon kilencszer, sőt az első napon tizenkétszer. Az ellenőr hajthatatlan, volt. — Ez engem mit sem érdekel, mankót állapítottam meg és a megállapított hiányt könyörtelenül meg kell fizetned. Pénzben akarod kiegyenlíteni? — Egy fillérem sincs! — Akkor lefoglalom • bundáeskádat! — Azt nem adom! — Akkor börtönbe záratlak! A mókusnak elege volf. már az egész herce-hurcá- ből és egy szempillantás alatt a csillárról az ablakpárkányra ugrott, onnan ki az utcára. Nem nézett se jobbra, se balra, hanem rohant egyenesen az erdőbe. Az üzletbe soha többé nem tért vissza. Az ellenőrzés során megállapítást nyert,, hogy a mókusnak van adottsága ehhez a foglalkozási, ághoz, csupán a kereskedői szellem hiányzott belőle. Dr. Fapp Sandorné fordítása Tó világ — dunsztosü vegekben Ágas-bogas, szokatlan formájú növények burjánzanak a kisebb-nagyobb befőt’es üvegekben, s a vegetációt szi- nüitig ellepő folyadék opá(o- san dererig. E déltengeri flórát utánzó „akváriumsor” a tatai Eötvös Gimnázium kémiai előadójában látható. Nem mindennapi körülmények között született a furcsa alkalmi kiállítás, története a közelmúlt „drámai” eseményeihez kapcsolódik. A napi sajtót néhány hónapja járta be a hír a mesz- sze földön nevezetes tatai Fényes-források, idillikus forrástavak elapadásáról. E ritka természeti kincs megmentésén — a tavak mesterséges feltöltésén — azóta pagy erővel dolgoznak a szakemberek, s vállalkozásuk nem reménytelen. Ám a kristálytiszta vizű tóvilág Európában csak Tatán honos növénytársulását így is kipusztulás fenyegeti, fennmaradásuk a későhb kialakuló körülményektől függ. Ezt a veszélyt Sjkoflgk Istvánj a neves paleobotanikus, az Eötvös Gimnázium tanára idejében felismerte, s elhatározta, hpg.y menti a menthetők Tanítványaival begyűjtötték és jobbhíján egyelőre befőtte^ üvegekben konzerválták a forrástavak ritka vízinövényeit. Olyan speciális vegyszeres oldatot készítettek; amely híven megőrzi a taviflóra eredeti színét, s a vízinövények szövetszerkezetét sem károsítja. A „mester” é$ ifjú munkatársai a Fényes-tavak vizétől is átmentették valamennyit az utókornak, illetve lehetőséget teremtettek a még fontos kémiai vizsgálatokra keltő mennyiségű vízminta-vétellel, így kerüli hát dunsztasüve- gekbe « tatai tpvilág, de bizonyos, hogy a kutatók csöp- petsem haragudnának, ha a forrástavak „visszavargzso- lása” sikerülne, s munkájuk felesleges igyekezetnek bizonyulna.
