Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-05 / 233. szám

1973. október 5.

KELET-M AGYARORSZÄG

I

« ritte*

A „csellengő" hírek

FIATALOK A METRIPOND-BAN

\

Jó szakma, szép szakma

A csellengő hírről hal. lott.e már? — kérdezte tőlem egy idős parasztember Nyírbélteken. Nem — vallottam be őszintén, bár sejtettem miről lehet szó. Nem más az — folytatta — mint amikor a dolgok a kútnál, a tejcsarnokban, meg a kocs. mapult előtt terjednek. Még. pedig fontos dolgok — tette hozzá a nyomaték kedvéért.

Csellengő hír — szóbeszéd. Van ilyen. Valami történik, valami van. amit körülvesz a sokszoj indokolatlan titkoló, zás. majd ezt követően tér. jedni kezd a szó, mindig duzzadva újabb elemekkel, fordulatokkal, vélt vagy valódi eseménye] cél, találgató, sokkal. És ami kezdetben talán egyszerű kis ügy volt, a végén rágalommá, vagy éppen a legrosszabb szándé. kú pletykává fajul.

Minderről sobminden eszembe jut. Nemcsak az, hogy mily sokszínű lehet az emberi elme találékonysága. Inkább az, hogy milyen nagy az igény arra. hogy az em. berekkel felnőtt módjára, őszintén beszéljünk. A körülírások, az a kényszerítés, hogy valaki a sorok között olvasson, nem segíti a jó és egészséges közvélemény ki. alakítását.

Suttogják az egyik falunkban, hogy van a tantestületben egy összeférhetetlen nevelő. Már azt is tudják, pártbüntetést is kapott. Még. pedig enyhét. A hír — a suttogó és terjedő — már az.t latolgatja, vajon miért eny. hét. kinek a kije a megdorgált. A hullámok terjednek, az ügy régen kilépett az iskola falai közül, ott bujkál a házakban, az iskolások, a szülők körében. Kérdezhet.

Aztán többen véleményt mondanak a nyíregyházi buszmegállók áthelyezéséről. Ráadásul nem is jóindulatú, an. Pedig lehet, hogy, ez így logikusabb. jobb. korszerűbb. Csak éppen erről nem szól senki, Marad a csellengő hír, jó és kevésbé jóindulatú megjegyzések röpködnek a buszokban, a megállókban, de még a presszókban is. Pedig az egyenes beszéd egy pillanat alatt elvághatta vol. na a találgatások láncolatát.

Nem akarom folytatni a sort. a kútnál, a tejcsarnok, ban, a kis körökben folyó szóbeszédeket. Van ezeknél fontosabb dolog, amin elméi, kedjünk. Igaz, sokszor különös ok sem kell ahhoz, hogy egy °gy hír szárnyrakeljen. Néha egy véletlen mindennek az oka. A másik, tulaj, donképpen a lényegesebb te. endő: a nyílt, egyenes be. széd. Olyan beszéd, amelyet a felnőtté vált társadalom e°-"ből megért, amelyet nem lehet félremagyarázni.

Ez az utóbbi nem mindig könnyű. Nem azért, mert hí. jával vagyunk az őszinte, ségnek. A nehézséget az okozza, hogy sokszor éppen azok, akik a válaszra hivatottak, nem is tudnak a szó. beszédekről. Sokszor nem ta. lálkoznák azokkal, akik a „csellengő híreket” hallják, viszik, terjesztik. Nincsenek meg azok a pontosan visszajelző csatornáik, amelyeken eljut hozzájuk a gyakorta jogos kritika, a sokszor indokolatlan mendemonda. Pedig ha nem is ezek alkotják a mai élet lényegét, éppen létükkel befolyást gyakorol, nak egy-egy kisebb vagy nagyobb közösség közérzetére, hangulatára.

A kommunisták egyik erőssége az őszinteség. Egymáshoz, partnereikhez. ellenfeleikhez egyaránt. Öszinl ték, kemények, nyíltak. Utall hatnék itt Lenin szenvedélyes vitáira legjobb elvtársaival. De még közelebbről hozván példát, említhetném a párt múlt novemberi határozatát. Hogy ezek a kérdések .,nagy ügyeket” érin. tettek? Igen. De ne gondol, juk, hogy az őszinteségben lehet, fokozatokat felállítani. A munkásembernek, a maga életét mindennap végighar. coló embernek a saját kis világában sok olyan ügy nagy ügy, ami valóban mák_ szemnyi az országos vagy vi_ lágpolitikában. De talán nem éppen ezekből a kis ügyek _ bői vivődik össze a társadalom élő organizmusa?

Nem szeretem - szóbeszédet, a csellengő hírt és in. formációt. Ezzel a vélemé- nyemmel nem vagyok egyedül. A nyílt szót, ha még kemény is, vagy éppen kellemetlen. jobban elviseljük, mint a találgatások sokszor színes, variációkban gazdag lomtárát. Nem véletlen tehát, hogy a párt politikájában a nyílt, egyenes beszédet tette gyakorlattá. Nem szabad teret engedni annak. hogy egyéni érdekek, vélt presztízsek. óvatoskodások egy- egy helyen eltorzítsák ezt az országosan jól bevált gyakorlatot. Politizáljunk, beszélgessünk a kútnál, ' a presszóasztal mellett. a tejcsarnokban, vasárnap a ház előtti lócán, még többet mint ma. De teremtsünk olyan lehetőséget, hogy a szájról szájra járó hír az igazságot, a tényt, a tiszta valóságot vigye szárnyam.

Bürget Lajos

Faragatlan gerendák a menyezet támasztékai. Alat. tűk, közöttük van a tárgya, lóasztal. Szembe vele az alig harminc esztendős gyár. egységvezető, Papp László íróasztala. Semmit sem változott a kép itt benn. Szinte minden a régi, a két év- vei ezelőtti. Említi a gyár. egységvezető, még év elején beadták a kérelmet az át- építésre, de eddig nem vála. szolt a tanács. Várnak.

METRIPOND. Fehérgyar. mat. mérleggyár. Ott sora- koznak a szürkére festett mérlegek az udvaron. A ki. sebbek, a „finomabbak” benn. A laikus szinte alig érti, honnan a pontosságuk, kik, • hogyan csinálják. Papp és Kormány Istváni. az sz. b. titkár sok fiatal nevelője ma. gyarázzáfk a folyamatokat, hogy érthető legyen. S ha benn az irodákban nem is változott a kép, egészen más az üzem környezete. Szinte megnőtt, igazi üzem benyo. mását kelti. Impozáns épület az ezer négyzetméter területű szerelőcsarnok. Modern, világos ablakokkal. Kor. mány mutatja az egyik gépet, amelyet nem régen kaptak, egy millióba került. Van egy 400 négyzetméter terüle. tű darabolócsarnokuk, épült tanműhely. Benne négy csoport, összesen százhúsz fiatal tanulhat.

Fürdő és export

Régi gondjuk volt a rossz munkakörülmény, a hiányos szociális ellátás. Végre meg. épült a kétszázas fürdő-öltöző. A dolgozók átlagéletkora harminc év alatt van. És a gazdasági, a társadalmi ve. zetők egyaránt büszkék a KlSZ.szeryezetre, melynek hetven tagja van.

Szatmári . fiatalok mind. Ide a végekre 'Síig jönnek városokból, máshonnan műszakiak, szakmunkások. Sa. ját emberségüktől függ, ezen múlik, állják-e a versenyt. Sorolja az ellentmondásokat Papp László.

— Tudomásom szerint há. rom nap járásra van ma már a Hold. Fehérgyarmat, ról Nyíregyházára viszont egy nap az út. Messze vagyunk. De nem csak ilyen távolságban. Ugyanakkor mégis közel, bekapcsolódtunk a világba. Idén mintegy 24 millió forint érték-, ben gyártunk mérlegeket. Ebből jut Latin-Amerikába, a Távol-Keletre. Mongóliába, Vietnamba is.

Mérlegeket az ország részére itt gyártanak egyedül Szatmárban, Fehérgyarmaton. Nehezen teremtették meg az alapjait, képeztek

gonddal-türelemmel a szakembereket, s ma már a gárda hatvan százaléka saját nevelés. Erre a legbüszkébbek a fiatal üzem, fiatal vezetői. S a munka mellett jut idejük-erejük ezeknek a fiataloknak arra is, hogy óvodát, iskolát patronálja, nak. Két óvodával, s egy is_ kólával van szerződésük. Já_ tákokat, virágtartókat, fogasokat. az iskolába hálóza. tot készítettek.

— Sok kiváló munkás van a fiatalok között — említi a KISZ-titkár Horváth László géplakatos, aki táppénzen van. — Eltört az ujjam, ráesett otthon egy vas. Csak. nem egy ezresem fogja bán. ni. Van négy ifjúsági brigádunk. Ezek a szocialista bri. gádokon belül működnek.

Lakatos

mestervizsgával

Több olyan fiatal dolgozik

itt, akik nem elégedtek meg egy szakmával. Sőt, akadtak, akik mestervizsgát is tettek. Ráhúztak, tanultak, s elmen, tek Debrecenbe, Nyíregyházára.

— Ilyen Kovács Elemér is.

Ő a végszerelésnél dolgo. zik. Mestervizsgája van lakatos szakmából — mondja a KISZ-titkár.

Szimpatikus fiatalember, alig 26 esztendős.

— Itt adtak lehetőséget rá

az üzemben. Innen mentem el tanulni. Igaz megizzadtam. mert nem vagyok vala. mi jó vizsgázó, de sikerült. Hogy miért csináltam? Nem azért, mert maszekoskodni akarok, hanem, hogy többet tudjak. Erre meg ilyen helyen nagy szükség van. Job. ban érzem így magam. És nem én vagyok itt az egye. dűli — mondja. 1

Szóba kerül a KISZ-szer. vezet is. A titkár, Horváth László dicséri. Ö elhárítja.

— Egyre kevesebb idő jut most már a KISZ-re. Huszonhét éves vagyok májusban nősültem, s a szervezeti munkához egész ember kell. Megvolt a választás. Újakat, fiatalabbakat választottunk, segítjük majd őket — magyarázza.

Tíz esztendeje dolgozik az üzemben. Tizenhét évesen került ide. Műszerészként kezdte. Itt vált igazán szakemberré. innen akart megélni.

Legbüszkébbek a vezetők a „lányaikra”. Bodnár Juditra és Túrái Zsuzsára.

— Saját szakembereink — így az igazgató.

— ök végezték a legjobb eredménnyel — mondja Kor. mány.

Kedves, szőke hajú, alig tizenhét esztendős lány Tu. rai Zsuzsa.

— Örülök, ötösre vizsgáz, tam, most 'már esztergályos szakmunkás vagyok. Közben végzem a gimnázium III, osztályát. Különbözetit lettem, mert emeltszintűbe vé. geztem. Négy hónapig jártam előkészítőre, hogy a gimnáziumba kerülhessek. Ha lehet, szeretnék tovább tanulni, szaktechnikus lenni — magyarázza.

„Nem bániam meg...“

Három esztendeje jár az üzembe. Itt tanult.

— Igaz, mikor esztergá. lyosnak jelentkeztem, csodál, koztak. Hogyan történt? Ar. vízkor mi Hodászra települ, tünk. Kivittek a gazdaságba, s láttam ott 2 esztergagépet. Nagyon megtetszett, ahogyan dolgoztak rajta. Amikor a METRIPOND.nál felvételt hirdettek megörültem, je. lentkeztem. Anyuék azt sze. rették volna, ha varrónő leszek. Most már megnyugodtak, sőt megszerették, a húgom is itt van, Margit is esztergályos lesz. Most első éves tanuló.

Bodnár Judit egyenesen

büszke a szakmájára.

— Kevés nő van az esz. tergályos szakmában. Sok. szór megkérdezik tőlem: mond már, aztán nőnek való szakma ez? Én nem bántam meg. Éppen úgy el tudjuk látni, mint a férfiak. Hogy miért tetszik? Talán azért mert látja az ember, hogyan alakul, formálódik át a keze alatt a gép segítségével a vas. Három év» esztergálok, három hónaoia, mint szakmunkás. Most már igen pre. ciz munkákat. És ez benne a szép. Izgalmas volt. amikor először fúrni kellett, beállítani nagy pontosságra a gé. pet, sikerült. Zsuzsa a ba. rátnőm, együtt járunk a gi- rnibe is. Érettségizni sze. retnék, s utána a szakmában dolgozni tovább. Elvé_ gezni a gépiparit, s technikus lenni — magyarázza.

Bodnára Judit véletlenül került a szakmába. Felvet, ték Pesten az Élelmiszeripari Szakmunkásképzőbe. de nem kapott kollégiumot. Ha. za jött.

— Most már örülök, hogy így sikerült. Jó szakma, szép szakma, lehet keresni is vele. De az sem mindegy, megmutatjuk, erre is képesek a nők.

S kezük alól kerülnek ki a precíz mérlegek. Innen a végekről Fehérgyarmatról, szatmári fiúk-lányok szakértelme nyomán jutnak el, viszik hírnevüket a világba.

Farkas Kálmán

jük: jó ez?

MEGYÉNKBEN EGYEDÜLÁLLÓ galvanizáló tevékenységet végez a Nyíregyházi ELEKTERFÉM IPARI SZÖVETKEZET. Gépi alkatrészek .szerszámok, motor és gépjármű alkatrészek, fémbútorok, elektromos alkatrészek krómozását, nikkelezését végzik. Munkájuk ez évben közel kétmillió forinttal gyarapítja az ipari szövetkezet bevételi tervét. Képünkön: Sipos Pálné és Gáva Ilona a galvanizált alkatrészeket csomagolásra készíti elő. (Elek Emil felvétele)

„Veri bjutiful“

— Jól érzed magad odakint,?

— Ó, yes! Csak tudod, egyedül vagyok. A férjem elmegy hajnalban, vagy kilencven kilóméterre dolgozik a lakásunktól. És megjön este nyolc körül. Addig semmi Szól a tévé, kapcsolom egyik csatornát a másik után, de nem sokat értek belőle.

Isszák a Pepsit. A férfi hallgat, nézi az asszonyt. Kíváncsi férfiszemmel. Sokat változott. Teltebb, ápolt az arca. az egész nő olyan idegenül varázslatos.

— Szép a hajad — szól Klárinak, akit öt éve nem látott. Gyerek volt még, amikor megismerte. Egészen gyerek. Felnőtt, szép lett, s elvitték a tengeren túlra. A férfinak eszébe jut egy sláger. Csak a szöveget nem tudja pontosan. Hogy is van? Ja igen. „... három évig velem járt és elvitte a Johny...”

Örül a felfedezésnek. Nem is figyel rá. hogy Klári mit mond a hajáról. Most jött a fodrásztól, ahová régen járt. Hogy a fodrász nálunk milyen olcsói Meg a varrónő is. Három anyagot hozott varratni.

— Itt tudnak ám varrni. Jó, hogy elhoztad a ruhának- valót.

— Ö, yes.

Csend.

— Igyunk egy kis konyakot. Nem emlékszem, mikor volt utoljára a számban magyar ital. i

A férfi int a pincérnek, jön a konyak, s a nő sokáig ízleli.

— Ez jó. Tudod, nálunk a sztétsz-ben pocsék italok vannak.

— Miért? A whisky egészen elfogadható.

— Nem az igazi. Más íz, idegen, még nem tudtam

megszokni. És talán soha nem is fogom.

Kigyulladnak a körúton a higanygőzlámpák. Lassan izzik fel, azután elönti a házakat a fény.

Klári nyelvével ízlelgeti a konyakot. Nézi a férfit, aki valamikor a szomszédja volt. A férfi arra gondol, boldog-e ez az asszony.

— Szép ez az utca. Nagyon szép. Mikor elmentem, itt még nem volt semmi. Csak rossz házak voltak. És homok. Itt bicikliztem át naponta a gyárba.

— Szép lehet ott is. Nyilván van fény, neon.

Klári hallgat. Néz, ismerkedik. Amikor elment, egy más várost hagyott itt. Egy ócskát. És most megtalálta az újat. A férfi észreveszi, hógy az asszony elszomorodik.

Az asszony kiolvassa a férfi gondolatait.

— Tudod, nem rossz ott nekem. A férjem hozza hetenként a száz dollárt. Abból már szépen meg lehet élni. Igaz, most spórolni kell, mert megvettük a házat. A részlet havi kétszáz. így már nem olyan sok a pénz. Én nem dolgozom. Azon a vidéken, ahol lakunk, nagy kohók vannak. Ott nekem nincs munka, meg angolul sem tudok. így azután marad a gyerekek nevelése. Szórakozás meg semmi.

— De társaságba csak jártok?

— Csináltunk partykat. Néhány magyar család lakik a városban, őket hívtuk előbb. De te . még nem ismered a magyarokat, ha idegenben laknak. Pletykás asszonyok, téma nélküli férfiak. így aztán tőlük elmaradtunk. És az angolok? Hát azok az asszonyok olyan lomposak! Délelőtt hajvasakkal és gyűrött pongyolában mennek a sztorba vásárolni. Este öltöznek fel. Csak akkor. És különben is. Mit tudok beszélni velük? Elgagyognék már annyit, amennyi feltétlenül kell egy társas estéhez. De minek? És kinek?

Önt a coléból. Azt mondja, tetszik neki, mert nem dobozos. Náluk minden dobozban van. A cola is, a sör ip. Minden. Konzerv.

— Kirándulni csak jártok?

— Nagy ritkán. Vannak szép helyek, de irtó messze. Ha szombat reggel elindulunk, este érünk oda. Reggel mehetünk vissza. Egy éjszakáért nem érdemes.

Lefesti a városokat. Azt mondja, hogy kormos, tele gyárkéménnyel, azok okádják a füstöt. Vörös és barna por terül szét a .házak fölé. Az érc pora.

— Meg tudod, a férjem nem veszi ki a szabadságát már négy éve. Kell a pénz. Mondtam már, a ház részletre van.

— Milyen a lakás?

— Ó, az veri bjutiful. Ne haragudj, sokszor keverem

már a magyart és az angolt. Nagyon szép. — Van három szoba, nagy hall, konyha és minden. És nagy frizsider. Abba elfér minden, egy hónapra való élelem is. Az ízek azonban, a mama húslevese az nincs benne. Sajnos, nincs.

Fizetni akar, de a férfi elhárítja, egy mozdulattal. Az asszony kéri, maradjanak még félóráig, addig talán nem sértődik meg a család. Nézi még az esti utcát, keresi az ismerősöket.

Ülnek a terraszon, szótlanul is értik egymást. Az asz- szony Chesterfieldet vesz elő a táskából, a férfi Fecskét. Cserélnek.

— Tudod, nem szívesen megyek vissza. De ezt nem mondom a mamának. Azt hiszi, hogy mindenem van odakint és boldog vagyok. Miért csalódjon? Meg ha elmondanám, hogy nem, gondolod, hogy elhinné?

Hétfőn indul a gépe. — Hogy rohan az idő! — közli az asszony és hosszan, mélyet sóhajt.

Kopka János