Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-30 / 254. szám

tWÍ. aSttóSéf S®. ureLBT-MAGYAnORSZÄÖ Miért gazdaságos — miéit nem? ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK sorakoztathatok tel amellett, hogy egy-egy termék gyártása kifizetődik-e vagy sem, s ha nem, akkor vajon miért, milyen okok miatt kellett gazdaságtalannak minősíteni — hogy konkrét példát mond­junk — a hazai traktor gyártást? S éppen a trakto- gyártás példája — s az e k rül dúló sok éves vita — fc zonyítja, hogy az esetek töbl ségében felesleges, hosszan­tartó és aprólékos elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni: a felhasználók, a vásárlók vi­szonylag gyorsan és bizony kíméletlenül közlik az ítéle­tet, Ez történt többek között a magyar magnetofon-gyártás­sal ás, amelynek termékei nem tudták felvenni a versenyt a Grundig-licene alapján gyártott lengyel készülékek­kel és sorolhatnák tucatnyi más példát is annak illusztrá­lására, hogy van amit nem szabad gyártani, mert nem érf meg. Vagy, mert nem tudjuk gyártani, s itt nem annyira a műszaki felkészü­letlenségre, a tapasztalatlan­ságból adódó hozzá nem ér­tésre, hanem Inkább a szer­vezetlen termelési körülmé­nyekre gondolunk. Ebből a szempontból éles különbséget kell tenni gazda­ságtalan és gazdaságta­lan termékek között. Az ipari tárcák a közelmúltban alapos vizsgálatot végeztek a kihasználatlan gyártási kapa­citások körül, s ennek során többé-kevésbé megbízható kép alakult ki a gazdaságos termékekről, illetve azokról, amelyek gazdaságtalanok ugyan, de műszaki, beruházá­si s főleg üzem- és munka- szervezési intézkedésekkel gazdaságossá tehetők. Ez az utóbbi termékcsoport jelenti az egyik legnagyobb gondot. Itt nem kivédhetetlen külső tényező — például a csökkenő piaci kereslet, vagy a magas világpiaci árak stb. — miatt kell veszteségesen dolgozni, hanem túlnyomórészt a vál­lat! gazdálkodás belső prob­lémái miatt Mert, igaz ugyan, hogy a gazdaságos ter­mékstruktúra kialakítását esetenként megnehezítik a szűkös beruházási lehetősé­gek, a soványka fejlesztési alapok, s ezeknek is csak sok­sok kötöttséggel való felhasz­nálása, de az is igaz, hogy az esetek nagy részében már ele­mi munkaszervezési feladatok elvégzésével is jelentős gazda­ságossági eredményeket lel­hetne produkálni. S ez nem annyira idő- és pénzigényes munka, csupán elhatározás, hozzáértés és némi gondolko­dás kérdése. A GAZDASÁGTALAN TERMÉKEK VISSZASZORÍ­TÁSA központi program. Kormányhatározat s az en­nek nyomán kidolgozott vég­rehajtási utasítások írják elő a tennivalókat, ám, a gya­korlati munka még a kezdet kezdetén tart csak. A Köny- nyűipari Minisztériumban ezzel kapcsolatban megjegy­zik: „szervezés-fejlesztési Programot dolgoztunk M és '"indítottuk annak végre- • 'át. Az előkészületi sza- feladataihak a könnyű­eleget tett, de az eltelt ,y év alatt jelentős fordulat ' ;g nem volt elérhető”. Nemcsak a könnyűiparban, másutt sem! A gazdaságos­ság javítását célzó vállalati programok, ahol egyáltalán készítettek ilyeneket — bár „helyes irányúak”, de sokszor túl általánosak, nélkülözik a konkrét intézkedéseket. a követelményeknek csak .részben felelnek meg Arra persze nincs külön határo­zat, hogy az úgynevezett „előkészületi szakaszban” mit kell tenni. Csak éppen felötlik az emberben. hogv az előkészületi szakasz álta­lában a konkrét munkára való felkészülést jelentené. Ez pedig nehezen képzelhető el a tennivalók reális felmé­rése, s az ehhez kapcsolódó intézkedések nagyon is konk­rét meghatározása nélkül. Igaz: nem könnyű a vál­lalatok dolga hiszen hosszú évekig elhanyagolt, sőt, gyak­ran ismeretlen gazdasági fel­adatokat kell megoldaniuk a gazdaságosabb termelés ér­dekében. íme egy rövid kis lista a nehézipari vállalatok­nál tervezett — az üzem- és munkaszervezéssel szorosan Összefüggő — programok ál­talánosítható elemeiből: a termelőgépek kihasználásá­nak rendszeres ellenőrzése; Régi gond oldódott meg a nyíregyházi építőipari- és vízügyi szakközépiskolában az elmúlt napokban átadott tanműhellyel. Az 1969-től működő iskolának endig nem volt megfelelő műhelye a különböző építőipari sza­kok oktatására. A Vasvári Pál utcán lévő iskola udva­rán három lakás szanálása után kezdtek hozzá az épít­kezéshez, s az ötmillió fo­rintos költséggel felépült 500 négyzetméteres új tanmű-, helyt az elmúlt héten szom­baton adták át a kivitelezők. Az új tanműhelyben há­romszázhatvan szal^középis­a teljesítőképesség és az üzemeltetési költségek össze­függésének elemzése; a gépi állásidők csökkentése és nap­rakész nyilvántartása; az üzemek közötti kooperáció javítása; az ütemesebb alap­anyag- és csomagelóanyag­ellátás; kísérleti üzem létre­hozása az alkalmazkodóké­pesség növelése érdekében; a létszámigényes termelés korlátozása; tervszerű piac­kutatás és propaganda. MEGANNYI SZERVEZÉSI FELADAT s közöttük sok olyan is, amellyel bizony a vállalatok többsége egyedül nem birkózhat meg. Mert hiába határozzák el például az ütemesebb termelést, és ennek érdekében az alkat­részellátás javítását, ha köz­ben krónikus anyaghiánnyal bajlódnak. Vagy hiába fára­doznak a munkaerőgazdál­kodás reformján, ha közben — éppen az állandósult lét­számhiány miatt — mindun­talan szükségmegoldásokhoz kell folyamodniok. A termelés gazdaságossága tehát nemcsak vállalati bel- ügy. Sok múlik a gazdasági környezeten, a vállalati gaz­dálkodás feltételein is. Na­gyon jó lenne azonban. ha már csak ezeknek a feltéte­leknek a javításában kellene a további tennivalókat meg­jelölni. Egyelőre sajnos, ott tartunk, hogy a gazdaságos­ság javítását szolgáló belső tartalékok jószerével mág mindig Ismeretlenek, s a vál­lalatok meglehetősen ködös programokkal próbálják le­tudni mindazt, amit a'gazda­ságos termékszerkezet kiala­kítását szorgalmazó határo­zatok előírnak a számukra. kolás építőipari képzését kezdik meg október 30-án. az „első tanítási naoon”. Két kőműves, két ács-állványozó és egy szakinari munkahely került az új épületbe, továb-, bá egy szilárdságtani labo­ratórium — amelynek be­rendezése még nem készült el — négy raktár, valamint öltöző és zuhanyozó helyisé­gek külön ,a fiúk. külön a lánvok részére. Mivel az épület elsősorban az építőipari képzést segíti, az építő-szakos diákok ve­szik használatba, alkalman­ként azonban itt tartja maid . foglalkozásait a vízügyi szak is. Vértes Csaba PREMIER: OKTÓBER 30. Űj tanműhely a Vásárhelyi szakközépiskolában A nyírbátori Faipari Vállalat több mint 12 millió forintos beruházásból új üzem» csarnokot épít Nyí bélieken. Az új épület átadásával korszerű körülmények közöt végez­hetik a munkákat (Elek Emi! felvétele) Egyet akarni fent és lent Ahogy a gépkocsivezetők látják — Egy baj van: a régi dol­gozóink itthagytak, az újak meg nem nagyon tömődnek vele. Ha valaki szeret egy autót, nem tudja túlhajtani — mondja Kovács Gyula. — Én csak az öreg gépko­csivezetőkről beszélek, ők a rendesek — szól Keczkó Zoltán. Ki válfaja\ Mindketten évek óta a Vo­lán 5. számú Vállalatának gépkocsivezetői. Két éve a munkájuk is közel ugvanaz. A konzervgyárba járnak, ta­vasztól késő őszig zöldárut szállítanak. S ennek ellené­re a két ember — két fajta gondolkodás, — Bejöttem este hat órára a második fordulóval —ma­gyarázza Kovács Gyula. — Szóltak, hogy menjek ki a telepre üvegért, kell a terme­lésnek. Még három kocsival áthoztam. Ki vállalja, ha egy ilyen régi ember sem? — 'Az embernek állandóan reklamálnia kéll. pedig mi­kor 21 éve idejöttem nagyon szerettem ezt a vállalatot — mérgelődik Keczkó Zoltán. — így nem lehet keresni, hogy a harmadik fordulót teszem mee a Dózsa Tsz-től sárgarépával. Még 70 kilo­métert se mentem. Közben a régebbi menetle­vele napok óta ott hever a gyárban. Már rég tovább kel­lett volna adni a vállalatnak. Azon viszont majd kétszáz kilométer van, a kereset sem lehet rogs-zj ennek aránv"’"n. ■— Ha csak beül a kocsiba és vár, akkor a barna kenye­rét sem keresi meg — Mond­ja Kovács Gyula. — Én me­gyek, keresem a térmestert, hívom a targoncást, légy szí­ves mutasd meg. hová rakod­jak. hozzál raklapot, mindig megyek utána, hogy rakod­janak. Tudom, hogy a kon­zervgyárnak kevés az embe­re, hát szólok, úgy állok oda a kocsival, ha&'d menjerf a munka. A keresetre sem lehet elégedetlen. Szeptemberben 251 órás munkával négyezer kilométert ment, s 3500-ra jött ki a fizetése. „Mrglt eresem a pénzeméi’” — Én is úgy látom, meg­keresem a pénzemet —■ be­szél egy új dolgozó. Oláh Károly. Még csak harmadik hó­napja, hogy a vállalat géb- csivezetője. Építő- és iavítő- gépész lenne a szakmája, de mióta belekóstolt a gépko­csivezetésbe .fczűk lett a mű­hely” — mint mondja. A vállalatról még keveset tud, de már sok mindent hallott. — Azt is hallottam, hogy nem áll jól a teljesítéssel — emlékezik, amikor erre kerül a szó. — Végeredményben nem rajtunk múlik — teszi hozzá saját véleményét. Pedig most sok függ attól, hogy a gépkocsivezetők, az év hátralévő heteiben ho­gyan tudják kihasználni a tehergépkocsiparkot. Végre elérhetik, hogy néhány évi gyengélkedés után ha csak minimális mennyiségben is. de tudianak fizetni nyere­ségrészesedést az emberek­nek. A vállalat eleget tehet kötelezettségeinek. s úgy dolgozhatnak, hoev a meg­rendelők. s szállíttató part­nerek is többnyire elégedet­tek legyenek velük. — Szinte restellte az «Ti­ber. hogv mi olyanok va­gyunk, akiknek nincs nye­reség. Szerintem a sok fele­lőtlen munka miatt, a sok törés miatt — vélekedik Ko­vács Gyula- — Ha mindenki rendesen termel, az anyagi .károkat a legkisebbre csök­kenti, akkor megkeresik ezek az autók a pénzüket. — Fent kell azért tenni, hogy többet termeljünk —- mondja a maga véleményét Keczkó Zoltán. Mi hol dől cl! Fent és lent egyaránt — hogy pontosabban fogalmaz­zunk. Mert a sok törésről nyilván nem „fent” tehetnek, viszont a fuvarok jó meg­szervezése nem „lent” dal el. — Fontos kereskedelempo­litikai alapállásunk, hogy azt, amit elvállaltunk, minél ke­vesebb panasszal végezzük —• tájékoztat Jakubovich Miklce, a teher-kereskedel- mi osztály vezetője. — Ami gépkocsivezetőnk kereske­dő is, mint a fűszer-csemeg« bolt eladója. Ha goromba, akkor nem tőle kémek más­hová mennek. Ezért mondhatja el napá­ról illetve a konzervgyári szállítás irányításáról Kuvác# Gyula: — A régi embereknél, ra­gaszkodik az itteni vezető­ség. Azt is tudom mivel ho­vá kell állni, kit kell keresni a szállítólevéllel, így megy gyorsabban. S úgy megy gyorsabban a válladat teljes talpraállása is. ha minden munkás és veze­tő tudja, hová kell állnia, milyen feladatai vannak ne­ki, s mit kell másnak elvé­geznie. Ehhez pedig segítsé­get kell adni egymásnak, mert tervteljesítés, nyereség­részesedés csak akkor lehet, ha fent ég lent egyet akar­nak. ÜUm»$í Bolond Oda van a virágos nyár... A nap nagyobb fele már éjszaka. Ősz van. Száraz, sze­les. sárgás-piros arcú ősz. Úgy mondta nekem tegnap­előtt egy idős szatmári em­ber, hogy igazi, mindent be­érlelő ősz. Szatmárban. az ősz most — és máskor is —sár­gás-piros arcú, hiszen almát, tengerit, napraforgót érlel és fakók a földek, amelyeken már éjjel-nappal mennek a gépek, s a gépeket emberek vezetik, .szántják a táblákat, vetik a búzát... A sárgás-piros jelzőhöz hozzátennék még valamit. Azt, hogv az ősznek elsősor­ban itt, Szabol cs-Szatmárban van sárgás-piros színe. Az alma nvatt. Sehol se terem annyi a'ma! mint ezen a vi­déken. És az alma piros is. sárga is. Tokai-Hesyaljár ilyenkor azt mondják az ősz­re hog:> édesillat.ú. meg hogv darazsa®. Ott most a szőlő érik. azért édes az ősz illata és rengeteg a darázs. Egy esztendővel ezelőtt, amikor Szatmárba kerültem, hamar felfigyeltem rá, hogy itt az emberek gyakran da­lolnak. A férfiak és a nők, az idősek és fiatalok egy­aránt. A gyerekek is. Persze, slágereket is — azokat legin­kább a fiatalok, örvendett a lelkem mert szeretem a nó- tázó embert. Az a vélemé­nyem. hogy a daloló-nó'ázó ember jobban szereti és job­ban is éli. az életet, mint a nemd-'lolók. Ismerem orszá­gunkat. Más vid°k"ken nem lakinak annvit. mint Szat- -nárban és a Berekben. Itt. ha n^hánv asszony és lánv összekerül a közös munká­ban — már csendül is az ének Megfigyeltem a férfia­kat. Vasárnap délután, vagy esténként — főleg télen — a szatmári és s> beregi falvak­ban egyik-másik háznál összeülnek néhányat és a második pohár bor után már zeng a nóta. Azokban a községekben éne­kelnek és táncolnak az em­berek legtöbbet, ahol a lakos­ság szorgos munkájáról hí­res. Például: Szamosszeg. De mondhatom Ópályit is. vagy Tarpát és Barabást Bereg- ben. Mindenütt szorgalmuk­ról híres emberek élnek. És ők dalolnak-táncolnak leg­szebben s legtöbbet... Nyáron, a Berekben — ha jól emlékszem Gulácson, a kombájnszérün, munka köz­ben — azt dalolták az asszo­nyok és a lányok, hogy „Le­kaszálták már a rétet...’’ Pesszimista, de hátborzonga­tóan szép ez a nóta. Most tssg. sz egyik reggel úgy hat óra lehetett, találkoztam az országúton egy teherautóval. A tengeriföldre vitte az em­bereket, leginkább nőket. Hűvös volt még, hiszen alig kelt fel a nap. de a tengeri­törők daloltak, „pda van a virágos nyár, minden levél sárga. Jajgatva sír az őszi szél. mintha neki fájna.” Ezt dalolták. Megint borzongtak bensőm érzelmi síkjai, mert ez a dal is a remekek közül való. Megkérdeztem a tenge- ritörőket: — Nem fáznak? — Nem — felelték kórus­ban és dolgoztak, meg dalolták tovább. Szatmárban és ’Betegben valaha egész dióerdők, diós rengetegek voltak. Dió és tölgy. Ea a két fa jellemezte Szatmári és Seregei. A álé még ma is jellemzi, de egyre ritkábban. Kivágtak a sok öreg diófát mindenütt, száz éven felülit már alig talál az ember. Gyönyörű bútorok let­tek az öreg diófákból. Szat- már-Beregben, csak az a baj, és az a kár, hogy a téeszek nem törődnek új diósok tele­pítésével Kivétel néhány község. Például: Tarpa. Ott telepítettek új dióst —nagy­üzemit. Faggyas Jenő. m te elnöke mondotta: — Aki diót telepít, az a Jö­vővel is törődik. A magunk munkájából nekünk magunknak keli jól élni. így igaz. De mi is kaptunk valamit - - nem le keveset — az apáinktól, nagyapáinktóiL Kötelességünk hát. hogy •— miközben élvezzük munkánk gyümölcsét — tisztes arány­ban törődjünk a jövővel, az utódokkal ís. Persze, nem csak képletes valami, jó de, hogy azért aaég sens: eäks­r áé csak ® mának élni. Szafanár-Beregben a dió több i®. mint képlet Itt a diónak hazája volt, & van is még. Ne engedjük ezt a dió­hazát megszűnni, elpusztulni. A dió és a bútor unokáink­nak is kell majd. Kötelessé­günk a diófákat elültetni, hogy minél több legyen belő­lük, legalább annyi, amennyit a nagyapáv ránkhagytak. Lakásunkkal szemben, az utca túlsó oldalán tengerivel megrakott szekér tért be az udvarra. Szinte parázslottak a sárga tengericsövek. Szat­márban elég jő most a ter­més tengeriből. És almából Is. Gsak az eső volt kevés. Több, mini 100 milliméter csapadék hiányzik az ok+óher végéig esedékes sokévi átlag- bői. 'Verik a búzát ée porfel- leg kavarog a gépek után. De. vetnék. Ás embereik portél - lesben fc vezetik * gépei és saSwtoak, mag wisssfc. aJC

Next

/
Thumbnails
Contents