Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

t. dlM Sw.irTrWArVAnORSZ~Ag — t'AiAnVAPT MBLtfitreW IOT3. ofct-flSer 5i. Akacz László: GRÁNIC Szellemi híd a két megye között Megjegyzések az Alföld és a Szabolcs-Szatmári Szemle vezetőinek találkozójáról Söröspoharam falán csipkéző hab meg- anhatatlan alakváltásait nézegettem a Sze­gedtől tízegynéhány kilométerre lévő határ­állomáson. A kép megszokott volt mind kerete, mind részletei szerint. Elvetődtek, visszaadódtak a kék. zöld, piros színű útlevelek. s az idegen arcok is úgy váltották egymást, mint koráb­bi látogatásaim tekercsre nem vett filmjei. A turcsi orrú Mercedes busz mögött lebillent a Szeged felőli sorompó. A csendes járású motor duruzsolására tán fel sem figyeltem volna, ha a hatalmas kék test — országúti csónakként — nem úszik közvetlenül elém, s szemembe nem villannak az oldalán csillo­gó, hamburgi cég nevét és címét hirdető acélbetúk. A sofőr — követség! tanácsos, fehér ing­ben, muskátlipiros nyakkendőben — ott állí­totta le a gépet pár méternyire az asztalunk­tól, s a gumikerekű bárka utasai rendetlen libasorban járultak elénk: csapzott hajú, gyű. rótt blúzos. szoknyájukat ingerült mozdula­tokkal helyére rángató diáklányok; vászon- cipös, farmernadrágok diákfiúk. Körül sem nézve, a vendéglőterasz szé­keit foglalta el a húszegynéhány tagú csapat, a fáradtságnak olyan súlyával, hogy Szökke­nésük szinte még minket, a terítetlen asztalok néhány vendégét is megbillentett. Percekig tartó levegőhabzsolas után vil­lantottak csak oda alkalmi asztaltársaikhoz, a hivatlan letelepedésért bocsánatot, egyúttal — utólag —, helyet kérve. Szavuk jó negyedóra múlva eredt csak meg. Torokból felfutó félmondatokból előbb európai városnevek gurgv' áztak ki. majd fü­lembe, tudatomig szivárgott néhány agyonrá­gott, szétmorzsolt, de azért ismerősnek tűnő szó. De hiszen ezek angolul beszélnek, vagyis hogy inkább — amerikaiul! Igazam volt: csikágói turisták nyújtóztak el frissen festett kerti székeken: egy világ­körüli útra indult diákcsoport Bécsből egy. végtében Röszkéig futott tagjai. Kilétükre újabb üveg sör túlnyomásának segítségével derült fény. Magamba töltvén ugyanis még egy kőhányait, alpári angolsá-í gommal el mertem dadogni a „From Ame­rica?” mondatot, s az asztalunkhoz csöppent lófarkas gyereklány kinyíló szemeit látva, majd „O, yes!” szavát hallgatva még azt is meg mertem kérdezni, hogy: „All group, all student?” Az all group all student volt! Ahogy a kis lófarkas, előbb szavait neki­szabadítva, maid szégyenlős somolygásom, fejem bátortalan csóválása láttán tanitónéni- 6en tagolva elmondta az USA hájdarí gengsz. tereiről, újabban szimfonikus zenekaráról híres városából keltek útra még áz elmúlt'hónap végén, s átröpülve az óceánt. Hamburgban foglalták el a társalgásunk háttereként kéklő autóbusz bordó-hársony üléseit, amelyekről le-lekászálódva ismerkednek az idősebb föld­rész újabb és újabb országaival. Ausztriát négy napig járták. Magyarországon viszont — mivel idegenvezetőjük azt mondta. hogy „no interest” — csak végigszaladtak. A kis csikágóirol még a következők de­rültek ki. Filozófiát és a feléjük is nagyon divatos szociológiát hallgat az egyetemen. Apja — jómenetelú fogorvos — ugyan vala­mi gyakorlatibb pályára szánta, dehát egyet­len gyerek: maga igazgatja az életét, s kedve szerint. A többiek? Filozófus, nyelvszakos, törté, nesz, egyszóval „art student” valamennyi — szinte kivétel nélkül európai ősök indulatai­val mozdulataikban. Az a frottiringes. szemüvegét tisztogató „boy” félig még most is párizsi, hiszen meg- soványodolt bukszáját a Szajna-parton töltöt­te fel nyolcvanéves nagyapja. Az a boy... fis akkor már kuncogását tenyerébe rejt­ve, akár egy gyerekkori pajtásnak, kezdte mesélni, hogy felröppenésük óla miképpen kerülgeti őt ez a szemüveges. Hogyan tereli magát örökösen melléje, s hogyan hívogatja várost, hegyet nézegetni esténként. Aztán egy pillanatra orrát, száját görcs­be rántotta a tréfákat megelőző nevetés. Majd felugrott, befutott a buszba, leemelt egy tollaslabda-készletet. Akiikor ismét ott állt a kocsi kilincses ajtajában, intett, hogy menjek: legyek társa a szoknyás gumidarab csapkodásában. Rámkacsintott, de anélkül i* tudtam, mindez a szemüveges fiú ugratására van. Azért, hogy elfehéredő szájjal figyelje kisze_ meltjét, amint a gyors harátkozás után alkal­mi ismerősével még ugrándozni is kezd. Tollaslabdáztunk. Ö még törődötten is könnyed mozdula­tokkal ütögetett. én meg iskolázatlanul, mac­kósán próbáltam védeni mind erősebb csa­pásait. Közben kisütött a nap. és a délutáni fényben nemcsak az ide-oda röppenő kis gu­miszoknya lett világosabb, de megszínesedett játszadozásunk háttere, a mind gyakrabban nyíló-csukódó piros-fehér-zöld sorompó is. Aztán kürtőit a követség! tanácsos — in- dulniok kellett. Kezet fogtunk; ujjainkat az illendőnél egy pillanatig tovább öleltetve. Aztán még egy szája sarkában kivirágzó félmosoly, és nyúlna a kitárt ajtó fémfogód­zójáért. Ösztönösen, tehát magyarul kiáltottam ..A neved! Hogy hívnak?” Aztán dadogva, az ő szavaival: „Your name! Adress!” Csak a filmkocka mondhatná el ponto­san: miképp keményedett meg arca. az imént még teljesen feloldódott: s magneto­fon: hogyan pattogtak elő szájából az eluta­sító szavak. „Nem, azt nem lehet! Impossib­le!” Húztam, vagy inkább visszarántottam; le. elém, a kavicsos, salakos földre. „Why, miért?” Tulajdonképpen ezekért a most követke. ző. dudaszó zavarta szótöredékekért írtam meg az egészet. Olyasmit dadogott él ott, csuklóját szaba. dítgatva, hogy az anyja tanítása szerint mennyire féltenivaló, meggondolatlanul ki nem játszható kincs a nevünk. Hogy azt őrizni kell, vigyázni rá. nagy erővel kell reá­csapni szájunk lakatját. Majd azt, hogy nem­csak az anyja, otthon több tanára és most a programjukat intéző csoportvezető is... Hogy szóbaállni, ismerkedni, azt esetleg lehet, de a név meg a cím... Különösen az ilyen ide­gen tájakon. Igazán szívesen beszélgetett, játszott velem, s mesélt a maga dolgairól, de nem tehet mást. Majd gondol rám, ha tollas­labdázik, vagy ha narancslét kortyolgat. „So long!” Most már tényleg mennie kell... Ment is. Felugrott a buszra, s az ajtót olyan erővel csapta be maga után, hogy úgy tűnt: maga a dörrenés ugrasztottá meg a hatalmas kocsit. ★ Autók jöttek németekkel, hollandokkal; autók jöttek csehekkel, osztrákokkal. Bizony, minden látványos szelídsége el­lenére is nagyon magas, nagyon erős még ez a csupán tarka rudakkal jelzett gránic! Erős és magas, mert bennünk — az egymással látszatra nagyon mélyen összebarátkozókban, de igazából azért idegenekben — húzódnak szögesdrótjai. Vajon mikor lesz olyan könyen mozduló az a benti, mint amilyen szemre szép az a kinti sorompónyilás? Találkozón vett részt október 25-én Nyír­egyházán a két szomszéd megye folyóiratai­nak „zerkesztőbizottsága és több meghívott vendég. Az „Alföld”, a Hajdú-Bihar megyé­ben megjelenő 3500 példányszámot elért, or­szágosan elismert irodalmi folyóirat és a nála sokkal fiatalabb. hosszabb-rövidebb megszakításokkal 15 éve megjelenő Szabolcs. Szatmári Szemle munkatársai között nem új. keletű a kapcsolat. A szabolcsi folyóirat­szerkesztők és szerzők sokat tanultak az idő­sebb „folyóirat-testvértől”, amely legutóbb külön szabolcsi számot jelentetett meg a nyírségi alkotók munkáiból, ezzel is erősítve, két megye közötti szellemi együttműködést, a hagyományosan jó munkatársi, baráti kapcso­latokat. Mint a megye párt, tanácsi vezetői és a Szabolcs-Szatmári Szemle szerkesztőbizottsá. gának tagjai a beszélgetés során elmondták, többnek tartják a külön szabolcsi szám meg­jelentetését egyszerű gesztusnál. Olyan lé­pés ez. amely hozzájárult — és ez a jövőben tovább erősödhet — Szabolcs-Szatmár széllé, mi határainak meghosszabbításához, a két szomszéd megye, a kelet-magyarországi táj­egység közötti rendszeres szellemi kapcsolat- teremtéshez. Sok tanulsággal, tapasztalattal szolgált a baráti légkörben zajlott beszélgetés, amely­nek állandóan visszatérő témái érthetően azok voltak: hogyan lehetne még tartalmasabb, eszmeileg, művészileg értékesebb, a tájhoz kapcsolódó, de országos érvényű témakörök­kel konstruktív módon foglalkozni, s olyan nyelven, stílusban szólni, amely ne csak a szakembereknek, hanem az átlag olvasó „fü­lének” is érthető, élvezhető, gondolatébresztő legyen. A két folyóirat jellege, múltja, hagyomá­nyai. a mögéjük tömörülő szerző és olvasó, gárda szempontjából elvitathatatlanok a kü­lönbségek. Az „Alföld” irodalmi folyóirat, amely szellemi áramkörébe befogja a Hajdú­ság határain túl élő alkotókat is. Sőt, nem egy fővárosi író, költő elindulásához adott fórumot, alkotó ösztönzést, megjelenési lehe. tőséget. Több szabolcs-szatmóri író. költő, iro­dalomtörténész. helytörténész és más szak­ember számára nyílt és nyílik lehetőség írá­saik megjelenésére az Alföldben. Megyénk folyóirata, a ..Szabolcs-Szatmá­ri Szemle” a megye társadalmi gazdasági, kulturális és. egyéb adottságai, háttere, miatt a lap eddig kialakult karaktere eltér az Al­föld-tői. Éppen ez volt a megbeszélés egyik „forró pontja”; milyen legyen a Szemle pro. fiija, miben szükséges változtatni és mit he. lyes megtartani. A részvevők egyet értettek abban: jelenleg nem értek meg a feltételek ahhoz, hogy a Szabolcs-Szatmári Szemlét egyetlen meghatározott profilhoz kössék. De a fejlődés igényli a tervszerűbb írás-szerve­zést, egy-egy folyóiratszám gerincének céltu­datosabb, átgondoltabb „megkomponálását”. S még egy lényeges dolog lendítheti előbbre a megye folyóiratának tartalmi munkáját, tematikai változatosságát: az ha a megyében éló több mint tízezer értelmiségi dolgozó közül a jelenleginél többen részt vennének a folyóirat-készítésben. írnának, javaslatokkal segítenék a szerkesztést. A megbeszélésen elhangzottak javaslatok hogy a két folyóirat kölcsönösen tovább népszerűsítse egymást. Debrecenben Szemle irodalmi estet, ankétot rendeznének, Szabolcs. Szatmár megyében pedig Alföld-esteket a nyírségi városokban, községekben, oktatási intézményekben. Erre már sor is került a baráti találkozó és eszmecsere befejezése után, a’ nyíregyházi tanárképző főiskola hall­gatói irodalmi esten találkoztak az Alföld szerkesztőivel, munkatársaival és néhány debreceni költővel, Boda Istvánnal, Bényei Józseffel és a Nyíregyházáról elszármazott Aczél Gézával. Az Alföld és a Szemle szerkesztőbizottsá. ga kölcsönös tapasztalatcseréken a jövőben is megvitatja a vidéki folyóirat szerkesztés gondjait, feladatait, s újabb erőfeszítéseket tesz, hogy a keleti országrész alkotógárdáját bekapcsolják az ország szellemi vérkeringé. sébe. P. G. Tíz napig tartották nyitva a több mint fél évszázada alkotó Z. Szalay Pál festőművész képeiből rendezett kiállítást. A tárlaton a közönség azt a negyven alkotást láthatta, amelyet a művész Nyíregyháza városának ajándékozott, egy létesítendő képtár alapja­ként. (Elek Emil felvétele) Országos tanácskozás Nyíregyházán a szexuálpedagógiáról Eredményes szabolcsi kísérlet Általában ritkán esik sző a szexuális nevelésről, amely hozzátartozik, elválasztha­tatlan a teljes emberi életre, etikára, a szo­cialista életvitelre, a felelős magatartásra és boldogságra neveléshez. Szakemberek vitat, koznak azon, meddig lehet és célszerű el­menni a szexuális nevelésben, milyenek le­gyenek a módszerek, hogyan lehetne a peda­gógustársadalom mellett a szülők, s különbö­ző társadalmi szervek, kulturális intézmé­nyek segítségét is igénybe venni. Őket is fel­készíteni a társadalmi és emberi fejlődés szempontjából lényeges szexuális nevelésre. Neves szakemberekkel Október közepén három napig az or­szág pedagógusképző intézeteinek szakembe­rei, pszichológusok, szexuálpedagógusok. szakírók, kutatók, gyakorlati oktatók, a szexuálpedagógiai scpeciális kollégiumok vezetői tartottak tanácskozást a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán a szexuális nevelés időszerű kérdéseiről, a leendő taná­rok felkészítéséről. A főváros pedagóguskép­ző intézményei és a Művelődésügyi Miniszté­rium Pedagógusképző Főosztálya, a Tan- könyvkiadó. a Magyar Rádió, és más intéz­mények meilett a7 egri. a bajai, a pécsi szombathelyi, a debreceni, a sárospataki, a szegedi, a kaposvári, a soproni, a hajdúbö­szörményi. a jászberényi, a kecskeméti, a szarvasi pedagógusképző intézetek neveléstu­dományi szakemberei vettek részt. A házi. gazda szerepét természetesen a nyíregyházi főiskola neveléstudományi intézete töltötte be, a Művelődésügyi Minisztériumot dr. He. gedüs György tanfolyamvezető képviselte. Részt vett a szexuálpedagógiai tanácskozáson dr. Szilágyi György szerkesztő-tan folyami csoportvezető, a Tankönyvkiadó Vállalattól, Semjén Anita tanfolyami csoportvezető a budapesti rádiótól. Sajnos, betegség miatt tá­vol maradt Szakály Mihályné szarvasi inté­zeti adjunktus, és dr. Buda Béla pszicholó­gus, fővárosi tanfolyamvezető, akinek meg­jelenése elé a korábban már e témában meg­jelent több cikke miatt nagy érdeklődéssel tekintettek a részvevők. A nyíregyházi főiskola részéről a tanfo­lyamon mindvégig dr. Almásy György vett részt, több kevesebb megszakítással, s aho­gyan az intézetvezetői elfoglaltsága megen­gedte a tanácskozáson dr. Papp János is rész! vett, A megbeszélés egyes. témaköreiben vé- eményüket kifejtette Madácsi Mária, Nehéz János. Lenkovics Ildikó, Kereleesne dr. Nagy Mária és Sinka Antal. Nagy érdeklődés kí­sérte Bory Zsolt megyei főkönyvtáros, meg­hívott főiskolai előadó beszámolóját a nyír. egyházi főiskolán általa vezetett szexuálpeda­gógiai speciális kollégium tapasztalatairól. A tanácskozás résztvevői Bory Zsolt felszólaló.1 sa és módszertani összegezése alapján alakí­tották ki magukban e sajátos jellegű foglal­kozás megszervezésének feltételeit és kö­vetendő metodikáját — hangsúlyozták a há­romnapos tanácskozás vezetői. i Középpontban: a nyíregyházi kísérletek A tanácskozás egyik legfontosabb gya­korlati hasznaként említették a nyíregyházi 6Peciál-kollégium szexuálpedagógiai tapasz­talatainak megismertetését, melyhez' nagy segítséget nyújtottak a kollégiumon résztvevő meghívott hallgatók. Az első nap délelőttjén a minisztériumi programhoz igazodva a to­vábbképzés céljáról, tartalmáról, módszerei­ről volt szó. s a részletes program megvita­tásáról. A második nap délelőttje — amint a tanácskozás szervezői a tapasztalatokat összegezték — esetmegbeszélésekkel, a szexu­ális témákat feldolgozó különféle kollégium vezetési módszerek értékelésével telt el. En­nek során úgynevezett .szerepjátékokra” is sor került, melyek tapasztalatait később meg­vitatták. A szakemberek véleménye szerint ez kevésbé hozott újat. hasznosítható! a tan­folyamok munkájában. Ehelyett szerencsé­sebbnek bizonyult, a már említett tanítvá­nyok meghívása és a velük kialakult kötet, len beszélgetés a nyíregyházi szexuálpedagó­giai kísérletekről, melynek vezetője Bor Zsol t. A hallgatók szóltak arról, hogy a szülei’ mennyire nem törődtek a szexuális nevelé­sükkel és milyen szemérmes gátlások aka­dályozták meg a középiskolai osztályfőnökök ilyen jellegű tevékenységét. A hallgatók ter­mészetes. oldott viselkedése, közlékenysége ís a szexológia tárgykörében mutatott jár- assága azt igazolta — jegyezte meg a ta­pasztalatokat összegezöen dr. Almásy György tanszékvezető főiskolai docens, hogy nagy a létjogosultsága e tantárgynak a nevelőképző intézmények munkarendjében. Foglalkoztak a háromnapos országos ta­nácskozáson a szexuálpedagógia és a szexu- áletika kapcsolatával. Megfogalmazták azt az igényt i6. hogy a marxista tanszékek és etika oktatása során foglalkozzanak többet és mélyrehatóbban a szexuáletika problémáival. Ebben a témakörben fejtette ki álláspontját a nyíregyházi főiskola oktatója, Sinka Antal is. Könyvbírálat, módszertani kérdések A tanácskozás harmadik napján tan­könyvbirálattal. módszertani kérdések meg. beszélésével, a tanfolyamon elhangzott es már a gyakorlati oktató-nevelő munka so­rán eredményesen alkalmazható tennivalókat; vitatták meg. a további 'eladatokkal foglal­koztak az ország pedagógusképző intézetei­nek szexuálpedagógiai szakemberei. Megte. kintették a megyei könyvtár 32 műből, 8 szakéi kieső rozatbó! álló, tematikusán csopor­tosított könyvkiállítását. A résztvevők biblio- tráfiaszerű feljegyzéseket készítettek a látot­takról. Sokan cseréltek címet, hogy később is alkalom adódhasson a tapasztalatok ki­cserélésére. a kölcsönös szakmai konzultáci­ókra. A tanfolyam munkáját dr. Hegedűs Tvörg.y. a Művelődésügyi Minisztérium fő- lőadója értékelte. Elégedetten állapította meg. hogy a tanácskozás a kitűzött célokat megközelítőleg megvalósította. E tárgykörben még a felsőbb fórumokon is van bizonyta­lanság. Ez alkalommal sikerült a megbeszé­léseket- a kívánt mederben tartani. Hozzá jár­mit a nyíregyházi országos tanácskozás ah­hoz, hogy a holnap pedagógusait jobban fel­készítsék á szexuálpedagógiai nevelésre, amely szerves része az egységes nevelési rendszernek. 0*1

Next

/
Thumbnails
Contents