Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-21 / 247. szám

wts. oktSbet A.

KELET-MAGYARORSZAG - VASÁRNAPI MELLÉKLET

9 oM*!

A szatmári nép kultúrája és a történelem

Uj városrész. (Krutilla József rajza)

Milyen profil?

Nem túlzás megállapítani, hogy a megyeszékhely egyik kulturális szenzációja a sóstói nemzetközi művésztábor gyűjteményes kiállítása volt. A IV. nemzetközi művésztelepen tizenegy külföldi és magyar képzőművész töltött egy hónapot. Legjobb itt készült alkotásaikat. — amelvek egy részét a művészek a megyének adományozták — a városi művelődési központ. Szabadság téri kiállítótermében tekinthette meg a nyíregyházi közönség.

Nagy sikere volt a tárlatnak, új színt hozott a megyeszékhely képzőművészeti életébe. Csak egv nyomasztó kérdés foglalkoztatta már a meenvít.ás napián a művészet-szeretőket: a rangos tárlat miért, csupán négv napig áll nyitva a közönség előtt? Érdeklődésünkre akkor az vo't a válasz: a művészek az alkotások nagv részét magukkal viszik. Haza utaznak, ezért a megcsappant anvagot nem lenne célszerű továbbra is a nvilvánosság előtt tartani. A magyarázat elfogadhatónak tűnt. de aligha elégíthette ki azok igényelt, akik látni akarták volna n nemzetközi kiállítást.

F.lképzelhető lett volna ugyanis, ha a művé- S "'k -Mtal hartaviendő műveket a már kialakult P'stni vogv egvé>' úton egv későbbi Időpontban továbbitiák Nyíregyházáról Jerevánba. M's'.Uvába. Karl-Marx-Stadtba. Varsóba. Bulgária, Csehszlovákia különböző városaiba, ehonhan a művészek a sóstói nemzetközi mű- vés'tfiborba érkeztek. Megjegvzendő még, hogy a művek egv- tekintélyes részét a megyei és a városi közintézmények, szervek dicséretes módon megvásárolták, igv meglehetősen kevés „képpoggyász" várt hazautaztatásra.

Legnagyobb meglepetésünkre a nemzetközi mnvésztábor képanyagát a napokban viszontláttuk a nyírbátori Báthori István Múzeum három reprezentatív kiállítótermében, amelynek az október 12-i megnyitása' óta nagy sikere van Vagyis mégsem volt olvan sürgős a méltán megcsodált és nagy elismerést szerzett több mint ötven alkotásból álló nyíregyházi tárlat bezárása! A nyírbátori közönség két hétig láthatja, míg a megyeszékhelyen mindössze négy nap állt a látogatók rendelkezésére.

Furcsa és semmiképpen nem dicséretes ez

a síkság. Az okát nem tudjuk, azt azonban láttuk, hogy a nemzetközi tárlat másnapján már javában dolgoztak a berendezők egy újabb kiállítás anyagán. A kertbarátok mutatták be termékeiket, almát és egyéb gyümölcsöket, kerti kisgépeket. Ezután a galambászok következtek. Majd nem éppen stílusosan, október 15-én Z. Szalai Pál festőművész a városnak adományozott negyven képből álló tárlatának adott helyet a kiállítóterem. Enyhén szólva jellegtelenné válhat így az elsősorban művészeti rendeltetésű kiállítóterem „profilja”. Még akko: is, ha tisztában vagyunk vele, hogy gondoskodni kell a célszerű kihasználásról.

P C.

Gunda Béla professzor zl magyar nép múltja a néprajz tükrében c. előadásában a következőket hangsúlyozta: „A paraszti életforma is dokumentálja a küzdelmes múltat... Nemcsak nagy történeti alakjaink voltak hanem voltak dolgozó tömegeink is, - amelyek kultúrája éppolyan értékes számunkra, mint a haladó szellemű főuraink tevékenysége. Népi kulturjavainkat éppenúgy el kell raktározni történeti tudatunkba, mint a győzelmes vagy vesztes csaták emlékeit, a társadalmi forradalmakat. A népi kultúra bizonyságot tesz arról, hogy egy nép nemcsak nyelvében és múltjában él, hanem kultúrájában' és jelenében is.”

Különösen szeretném hangsúlyozni az élő népi kultúra fogalmát, melyre oly taláió- ! an utalt Gunda professzor mellett — a vajai j tudományos ülésszakon — Ferenczi Imre, Uj- váry Zoltán és Dankó Imre is. Átfogó és alapos, ülésszakunk központi témájával összefüggő előadásaik ismeretében úgy tűnik, számomra csupán gondolataik ismételt felvillantása maradt.

Ha arra gondolunk, hogy szűkebb hazánk Sereg. Szabolcs, Szatmár népi kultúrája tanulmányozása során néprajztudományunkat olyan elődök is gazdagították mint Gőnvey Sándor, Sztndrey Zaigmond, Babus Jolán, Nyárádv Mihály, Morvay Péter, de különösen Szatmár ban Babus Jolán a mai fiatalabb kutatókat itt, most nem említve, a kép mégin- kább teljesebb.

Történészeink egy része által sokszor m - tatlanul mellőzött századforduló körüli monográfiák sorában — úgy gondolom hála Bo- rovszky kitűnő kapcsolatainak és szervező- készségének — a szatmári kötet ma is használható, alapos munka. Forrásai — a szatmári levéltár nélkülözése óta — elérhetetlenek s a megyei helytörténeti kutatás jó alapját képezhetik.

Ebben a kötetben található a 256. oldaltól a 277. oldalig terjedően Szatmár vármegye népe cím alatt egy olyan kitűnő néprajzi tanulmány — szerzője a fiatal Móricz Zsig- mond — melyről sokszor megfeledkezünk. Ugyanebben a kötetben a 26—30. oldalakon az író-esperes Berey József tanulmánya Az Ecsedi lóp-ról. Ha már a monográfia vállalkozásokkal hozakodunk elő. szabad legyen még utalnunk az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és Képben c. sorozatban, Magyarország II. kötetére, ahol a 353—379. oldalakon található Nagy-Károly és Szatmár vidéke. Az Ecsedi láp c. tanulmány, melynek a méltatlanul elfelejtett Géresi Kálmán a szerzője. Szintén a Borovszky-féle monográfia szatmári kötetében található az ecsedi vár 1669. évi inventáriuma melyből megtudjuk többek között, hogy a puskapprtörő ház mellett veteményes kert van. melyben petrezse- ’yem 4 táblával 109 ágyban, vereshagvma 3 1 áblával 102 ágyban, fokhagyma 1 táblával 30 ágyban, murokrépa 8 ágyban. Ezenkívül borsó, dinnye, ugorka, magnak való veres- hagyma találhatók. A majorban lévő marha, lúd és tyúkólak sövényből vannak fonva és szalmával fedve. Majorház. Ez minden épületével sövényes, tapaszos. náddal fedett.

Megtudjuk még. hogy a majorház keri- ésén belül vagyon vesszőből font szalmával íedett, három szakaszban lévő marhaól. Ká- xisztáskert ezen marhaakol végiben. A csűr :ulakokon álló nádda] kötött. Részletes vizsgálat során kirajzolódik az inventáriumból a Rákóczi szabadságharc előtti és alatti ecsedi vár és a környező falvak népének életmódja, ‘azdasági kultúrája. Ezen momentumok fékénél a kor társadalma is közelebb kerül a ••'.tatóhoz.

Itt említjük az I.—II.—III. katonai felmérőik térképanyagát is. 1763-tól 1887-ig három -'kálómmal készítettek térképeket az ország őrületéről. A szóbanforgó térképanyagból a

Simon Lajos:

ŐSZ

1.

Szárnyai alá rejtették a fényes nyarat már a tolvaj madarak, sárga tollúk belepte a rétet, erdőt, hegyet, domboldalakat.

Eső-könnyet pityereg az ablak, sir a szél. mint befogott sirály, mióta a tolvaj madaraknak szárnya alatt elveszett a nyár.

2.

Az őszi ég szilaj villámcsapástól bömbölve háborog. felfényesednek hirtelen a jámbor ‘észeknyi otthonok.

Ősz van. Lucsok... A kemény-felhős mennynek forrása felfakad.

a fákról nem is levelek peregnek, de csöpp aranyhalak.

szatmári terület szelvényeit és a hozzájuk tartozó részletes, magyarázó leírásokat ismerve, kitűnő forrásadat. Az adott időben t. i. a térképészek mindent rögzítettek terepbejárásaik során ami katonailag fontos lehetett. Ha összehasonlítjuk a különböző időben készült térképeket (1763, 1806, 1869) becses adatokat nyerünk a termőterület, faluhatár, települések, utak. dűlők, elnevezésük, átkelőhelyek, lakóházak, malmok, kastélyok, templomok stb-re vonatkozóan, de nemkevésbé fontos az is, hogy a nagyszabású erdőírtások, leosapolások, folyószabályozások előtti kép is kirajzolódik előttünk.

Mindez akkor jutott eszembe amikor Uj- váry Zoltán. Ferenczi Imre mondákul»: isi munkáját méltatva, arra keres választ, fii az az oka annak, hogy Szatmárban oly g ct ü— gon és élőén található manapság is a néphagyomány?

Valahogy a szatmári néphagyom-, nv, kultúra, egészében eddig leginkább a folklór jelleget hangsúlyoztuk, hololt az anyagi kultúra területén legalább annyi a bőség, mint az előbbinél.

Az Ecsedi-láp környéki népélet. gyűjtögető. csikaszé, halászó, madarászó, nadvágó, íáoi goroneok kevés földjét művelő, kominkat, csordákat, nyájakat, lovakat, legeltető emberének praktikái tudása, az erdőháti. sza- mosmenti fafaragó és épííő mesteremberek ismeretei, ügyessége, találékonysága. fal ti kovácsok, gubások, nyergesek. kötélverők, vízi és szárazmolnárok apáról-fiúra maradó titkot tudása, mind-mind szerves része a népi kultúrának, mégha sokszor nem is annyira látványos, de népi megmozdulások alkalmával. olykor csaták sorsát is eldöntő tényező lehetett.

Ezen népi világ teljes, vagy legalábbis sokoldalú ismerete nemcsak egy-egy korszak történészeit segítik, költőket. írókat is inspirál. A volt pataki diák. Komáromi János jólsikerült történelmi regényei alakjainak megformálásához — Esze Tamás. Buga Jakab. Kuczug Balázs — nagyban hozzájárult még az irodalomtörténészek szerint is (Magyar irodalmi lexikon I. k. Bp.. 19C3. 669. lap.) szülőföldje, Zempléni néphagyomán.yá- nak ismerete.

Czine Mihály máig legjobb alapossággal nyomozta ki, bizonyította be, hogv Móriczra, majd írói világára mennyire nagy hatást gyakorolt a népi kultúra. Szatmári népköltési gyűjtőútjai sorún —- talán 5 alkalommal? — ismeri meg a gyermekkor után. a népi valóságot. Ismert, hogy Jókai Mór milyen eleven kapcsolatot tartott egész élete so-án a néoi világgal. A nagykilerjedésű Ecsedi láp-ot is bejárta pákászok laposfenekű hajóin, be is számol izgalommal élményeiről az Üstökös 1876. évi évfolyamában. A titkos láoi marhahajtó utak bemutatása Valamint a ló és marhatartás fortélyai A lőcsei fehér asz- szony c. regényében kapnak helyet.

A néprajzkutató gyakorta érzi egy-egy nagyemlékű, környezetét is lenyűgöző adatközlő elbeszélése során a hagyományok hatását. Ezen történelmi helytől alig haiitásnvira, id. Sipos Miklós 82 éves adatközlőm házában beszélgetés közben mindez bennem éli:, miközben elmagyarázta a vajai nénélet. gazdálkodás. szokások ismeretlen összefüggéseit. P;- pos Miklós háza és portája ma is szinte élő néprajzi múzeum, de belső világa, gondolatai, kultúrája, tanulságos életregény. Régi munkaeszközeit. szerszámait ma is úgy őrzi. mint sok évvel ezelőtt elkészített, feh=r vászonból varrt, halotti ruháját. Meséi, törtouetoi. mondái. a gazdálkodásra vonatkozó tudásanyaga — bár a magnetofon szalagon pihen már — igazán ebben a milliőben. az ősi portán, ahol apja. nagvaoja. elődei éltek, válik a kutató számára tudatossá, világnézetté.

Farkas József

Képzőművészeink vázlatkönyvéből: Női fej (Kiss Attila rajzaj