Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-18 / 244. szám
2. oMa! KELET-MÁGYARORSZAG T973. ofttöber Hl Kudarcot vallott az izraeliek ellentámadása Az egyiptomi légierő és tüzérség sikeres akciói ■— Az arab külügyminiszterek Nixonnál — Meir Vilner, az Izraeli KP főtitkára a közel-keleti kérdés rendezéséről Izraeli harci repülőgépek szerdán délelőtt támadást kíséreltek meg a Szíriái Latakia kikötője, továbbá más a tengerparti Tartus városában lévő polgári célpontok ellen. A közlés szerint izraeli és Szíriái gépek között légi- csata bontakozott ki Damasz- kusztól 70 kilométerre északra fekvő Kalamun község magasságában. A támadók összesen három gépet veszítettek. A szíriai tüzérség ellenséges csapatösszevonásokat tart tűz alatt — jelentette be a Damaszkuszban koradélután kiadott katonai közlemény. ..Ütegeink a reggeli óráktól kezdve össztűz alatt tartják az ellenség tüzérségi, harckocsi és rakétaállásait. Számos harckocsit, két tüzérségi lőállást és két rakétaállést megsemmisítettünk. A front északi térségében haderőink meghiúsították az ellenség támadását, amelyet két állásunk ellen indítottak. A támadókat meghátrálásra kényszerítettük” — jelentette a közlemény. Hivatalos damaszkuszi közlés szerint a szíriai Letakia kikötőjében 10 polgári személy vesztette életét legutóbb, amikor izraeli naszádok rakétáikkal lőtték a várost. Mint a damaszkuszi központi kórház igazgatója újságírókkal közölte, az elmúlt négy nap alatt a fővárosban az izraeli támadások következtében négyszáz polgári személy vesztette életét. Izrael heves páncélos ütközetet jelentett a Sinai frontról. A támadó izraeli tankok állítólag erős légitámogatást kaptak. Az izraeli légierő ezenkívül bombatámadást intézett a nyugati parton lévő egyiptomi légvédelmi rakétaállások ellen. Tel Aviv nem adott hirt arról, hogy akcióban van-e még a páncélos kommandó-egység, amelynek a nyugati partra történt átkelését kedden jelentették be. A kairói katonai kommentátorok kétségbeesett próbálkozásnak minősítik azt a kedden végrehajtott izraeli ellentámadást, melynek során az ellenséges erők hét kétéltű tankot juttattak át a Keserű-tavakon a Szuezv-csator- na nyugati partjára. A legutolsó jelentés szerint az egyiptomi erők heves, tüzérségi tüzet zúdítottak a betolakodókra, s közülük hármat nyomban megsemmisítettek, négyet pedig üldözőbe vettek. Ugyancsak visszaverték az izraeli páncélos dandár kedd délben indított ellentámadását, amelynek célja a Szuezi- csatorna keleti partján létesített egyik egyiptomi hídfőállás elfoglalása volt. Az egyiptomi légierő koncentrált bombatámadása visz- szavonulásra kényszerítette az ellenséget, amely kiégett tankvázakat hagyott hátra. A harcokba valamennyi fegyvernem bekapcsolódott. A szárazföldi ütközetet kísérő légicsatában az izraeli légierő tizenegy gépét lőtték le. míg az egyiptomi két gépet vesztett. Az amerikai fegyverszállításokról az alábbiakat jelentik a hírügynökségek: Izraelbe eddig 24 darab Phantom mintájú vadászbom-. bázó jutott el. A gépeket izraeli pilóták vitték haza „európai” támaszpontokról. Ezenfelül amerikai katonai szállítógépek és bérelt polgári repülőgépek nagy- mennyiségű értékes hadianyagot és lőszert tettek földre Tel Avivban, köztük Shrike levegőíöld rakétákat, amelyekre Izraelnek az eddig hallatlanul eredményes arab légelhárító rakétarendszer ellen van égetően szüksége Amerikai források közölték, hogy a haditengerészet parancsot kapott 80 Skyhawk mintájú harci repülőgép előkészítésére, mert elképzelhető, hogy hamarosan ezeket is Izraelbe szállítják. Izrael nemcsak a működő légihídon, hanem tengeren is kap utánpótlást: az Aben Dat nevű teherhajó kedden szinültig megrakodva futott ki a virginiai Norfolk kikötőjéből. Nixon elnök, Kissinger külügyminiszter társaságában, szerdán délelőtt fehér házi hivatalában fogadta a négy arab ország magas rangú küldöttségét: Buteflika algériai, Szabah al Ahmed al Dzsaber kuvaiti, Benhima marokkói és Omar-el-Szak- kaf szaud-arábiai külügyminisztert. Az utóbbiak kezdeményezésére létrejött találkozó fontosságát már az arab küldöttség összetétele is aláhúzza: az erősen konzervatív Szaud-Arábia és Kuvait az Egyesült Államok két legfontosabb közel-keleti kőolajszállítója, Algéria legfontosabb földgázszállítóia. Marokkót pedig Washington „legrégibb arab barátjának” tekintik. Az arab külügyminiszterek Nixon elnökkel megtartott találkozójuk előtt nemhiva- talosan jelezték, hogy mondanivalójuk lényege ez: az Egyesült Államok vagy elismeri az arab országok követelésének jogosságát megszállt területeik felszabadítására, vagy szembe kell néznie politikájának következményeivel. A Fehér Házból kiszív-'#;- gott sugalm ázások szerint Nixon^ elnök arról kívánja biztosítani az arab külügyminisztereket, hogy az USA „nem szándékozik” amerikai katonai erőket elkötelezni a közel-keleti konfliktusban, s bár folytatja Izrael támogatását „ez nem jelenti, hogy „z USA és Izrael érdekei szükségképpen azonosak”. A Pravda szerdai számában közölte Meir Vilnernek, az Izraeli KP Központi Bizottsága főtitkárának a közel-keleti háborúval foglalkozó cikkét. A cikkíró mindenekelőtt felveti a kérdést, hogv el lehetett volna-e kerülni a háború kirobbanását? Véleménye szerint feltétlenül, hiszen 'különféle békés javaslatokat terjesztettek elő, ezeket a javaslatokat azonban az izraeli kormány egytől egyig elvetette. Egyiptom és az arab államok készek voltak arra, hogy új fejezetet nyissanak az Izraellel való kapcsolataikban, elismerjék Izrael állam jogát a szuverén fennállásra. megkössék vele a békemegállapodást olv módon, hogy a térség népeinek érdekei ne szenvedjenek csorbát és vé- getérjen idegen területek bekebelezése. Golda Meir kormánya azonban elvetette ezeket a javaslatokat, sőt ehelyett fokozta gyarmatosítási politikáját a megszállt arab területeken. rendszeres katonai provokációkat és egyéb agresszív cselekményeket hai- tott végre Szíria és Libanon ellen. Következésképp Golda Meir kormánya mindenkép- pen gátolta a-z előrehaladást a békéhez vezető úton. s arra törekedett. hogv teljesen bekebelezze a megszállt arab területeket. . Nem tudjuk azonban teljesen megérteni a háború kirobbanásának okát. ha figyeimen kívül hagyjuk az amerikai imnerializmus tényezőjét. Ugyanis Washington katonai, pénzügyi és po- litikai támogatása nélkül az izraeli kormány képtelen lett volna sorozatosan meghiúsítani a béke helyreállítására irányuló erőfeszítéseket. és szembehelyezkedni a világ közvéleményével. Meir Vilner a továbbiakban rámutat, hogy ez a háború nem Izrael létéért és biztonságáért folyik. Sem a világ államai, sem a szomszédos arab államok általában item vonják kétségbe Izrael államnak azt a jogát, hogy szuverén legyen. Ez a háború területek annektálá- sáért, valamint azért folyik, hogy Izrael uralkodhasson a Szíriához tartozó Golan-ma- gaslatok és az Egyiptomhoz tartozó Sinai-félsziget felett. Ez a háború az amerikai imperializmus globális érdekeinek felel meg. Ki az agresz- szor ebben a háborúban, amely lényegében az 1967-es júniusi háború folytatása? Az. aki idegen területeket hódított meg. A megszállók elleni harc nem agresszió. A megszállt területek megtartásáért indított háború nem nemzeti védelmi háború, hanem nemzetellenes agresszív háború. A megoldás csupán eg'/ lehet: végre kell hajtani a Biztonsági Tanács ide vonatkozó határozatát, amely azt hangoztatta: az igazságos és tartós békét csakis azon az alapon teremthetik meg, hogy az izraeli csapatokat kivonják az 1967-ben megszállt összes területekről, egyidejűleg elismerik Izrael állam jogát a szuverenitásra és elismerik Palesztina arab népének nemzeti jogait. KOMMENTÁR Az ezeréves Gáspár Sándor beszéde a szakszervezeti világkongresszuson A szakszervezeti világkongresszuson szerdán felszólalt Gáspár Sándor, az MSZMP PB tagja, a SZOT főtitkára. Beszédében többek közt ezeket mondotta: — Az SZVSZ főtitkárának beszámolójával, az előterjesztett dokumentumokkal és ajánlásokkal a magyar szak- szervezetek nevében egyetértünk. Egyetértünk a szolidaritási állásfoglalásokkal, nyilatkozatokkal is. — Felszólalásomban — folytatta Gáspár Sándor —- egyetlen kérdéssel kívánok foglalkozni: a szocialista országok szakszervezeti mozgalmával, elsősorban a magyar szakszervezetek helyzetével, közös dolgaink jobb megítélése érdekében. Gen- sous elvtárs beszámolójában és Séguy elvtárs korreferátumában nagy helyet kapott a szocialista országok szakszervezeti mozgalmának ismertetése. A megállapításokkal egyetértünk. Azokat jónak, helyénvalónak tartjuk. — Gensous elvtárs tételesen megállapította, hogy olyan jogokkal és hatáskörrel, lehetőségekkel szakszervezeti mozgalom még nem rendelkezett, mint amilyenekkel a szocialista országok szakszervezetei rendelkeznek. Ez a megállapítás — megítélésünk szerint — helyes. — Ennek a megállapításnak az a fedezete. hogy a világon először a Szovjetunióban a szakszervezetek segítettek a munkáshatalom kivívásában, és gondoljuk, hogy ez nem akármilyen cselekedett. Hasonló módon azután a szocialista országok szakszervezetei is kivették a részüket a hatalom kivívásából. — Megértem — mondotta ezutáp a SZOT főtitkára —. hogy sokszor más a valóság és más az optika, vagyis nem tudják érzékelni, nem tudják felfogni a szocialista országok szakszervezeti mozgalmának sokszínűségét, hasznosságát. osztályjellegét, osztálytartalmát és minden bizonnyal ezért minket iá terhel felelősség. Én most természetesen a magyar szak- szervezieték nevében beszélek. — Mi elismerjük, hogy valószínűleg hibáztunk is. Ez nersze abban a nagv történelemformáló munkában, amit végeztünk, érthető: a szakszervezetek szerene valóban egy kicsit elhalvárt-volt héttérbe szorult, veszített önálló jellegéből, karakteréből. Ma már itt is korrekció útját járjuk. Kívülállók, ha nem látják a szakszervezetek önálló arculatát, tevékenységét, terrénumát, akkor nem látják világosan a hatalom jellegét. —- Azt hiszem, a szákszervezeti vezetők nagyon világosan értik és tudják, hogy miről van szó, ha azt mondjuk, hogy munkaadó és munkavállaló. A mi viszonyaink között a munkásosztályé a hatalom és ‘ a munkásosztály a munkaadó. Munkavállaló a szakszervezet, a párt és a kormány is. Az elvtársak tudják, hogy az egyéni életben sem fordul elő, hogy a munkavállaló parancsol a munkaadónak. Nálunk sem úgy van. A munkaadó tehát a munkásosztály, a munkásosztály a gazda és mindenki, a párt, a kormány, a szakszervezet e gazdát, a munkaadót szolgálja. Mi csak azt tehetjük, amit a munkásosztály igényel, amit megért és amit támogat. Mi mást nem tehetünk és nem is akarunk tenni! Azt hiszem, a jövőt illetően itt lesz még tennivalónk. Gáspár Sándor végül kijelentette: — Mi azt mondottuk, hogy egyetértünk a szolidaritási nyilatkozatokkal, egyetértünk a. nemzetközi szolidaritásnak, az összefogásnak — a jövőt illetően — még nagyobb szerepével. Mi a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban érvényes kapcsolatok fejlesz- tését sem tekinthetjük öncélúnak. Ezzel összefüggésben megjegyzem: mi is a nyitott kapuk politikáiét folytatiuk. — Azt ajánljuk mi is. hogy a kapcsolatainkat felhasználva. iöijenek el hozzánk a különböző országokból osztálytestvéreink, mert minden szakszervezeti küldöttség lá-i togatását úgy ítéljük meg, hogv azok hivatottak is elbi- rálíif: Magyarországon hogyan élünk, mi a hatalom adta lehetőségekkel? Hogyan használjuk ki a szocialista rendszerben rejlő hatalmas társadalmi, alkotó energiákat a dolgozók, a munkások javára. Szerintem ez az igazi, a valódi szolidaritás, ezért kérjük elvtársaink véleményét, osztálytestvéreink támogatását. Ez a szolidaritásnak az igazi tartalma, ez volt és ez lesz méginkóbb a jövőben. per Magyarországon „ezerével per”-nek hívták minden elmaradott társadalom egyik alapvető igazságtalanságát: azt, hogy a föld tulajdonjogához semmi köze a legilleté- kesebbnek — annak, aki megműveli. Nem csoda, hogy minden hírügynökség részletesen beszámol Sergio Calonge századosnak, a chilei junta szóvivőjének arról a bejelentéséről, hogy a vérfürdő közepette hatalomra került tiszti klikk eltörli a Népi Egység agrárreformját. Chilére is jellemző volt az, ami Latin-Amerikában ma is mindennapos jelensé" *», hogy nagyon sok föld összpontosul nagyon kevesek kezében; az, hogy az óriásfarmokon, a haciendákon, az atomkorszakban is parasztok milliói éltek fél-jobbágyi, a földesuraknak teljesen kiszolgáltatott életet. „ A fejlettebb országokban a földreformot még a polgári foradalmak tűzték napirendre, más kéidás, hogy maradéktalanul, a maga teljességében csak a szocialista országokban dőlt el ez az ezeréves per. Chilében is régi téma ez, már Eduardo Frei keresztény-demokrata kurzusának is egyik legfőbb ígérete volt a latifundiumok felosztása. Ez azonban akkor jórészt ígéret is maradt. Csak a Dr. Salvador Allen- de vezetésével választások útján "hatalomra került haladó politikai formáció, a népi egység valósította meg a régi álmot. Nem utolsósorban ez volt az észak-amerikai aknamunka oka: nemcsak a hirhedt ITT-nek, hanem számos más amerikai mammut-monopóliumnak is hatalmas birtokai voltak Chilében. És hamarosan lesznek is: mint a szóvivő bejelentette, „minden tulajdonos visszakapja korábbi birtokát”. Ez félreértést kizáró. ’ világos beszéd. Ha Chilében vagy másutt akadtak még olyanok, akik hittek a junta első ígéreteinek, amelyek szerint „semmilyen szociális vívmányhoz nem nyúlnak” — most már aligha akadnak. Pinochet tábornok és társai viszonylag gyorsan vettek le minden álarcot, hamar kiderült róluk, hogy klikkjük nemcsak a kapitalista, hanem a feudális reakció rohamcsapata is. Ez a pillanatnyi helyzet. De az ezeréves per Chilében is csak egyféle módon érhet véget. Rádiófelzések a kozmoszból Eddig még nem észlelt kozmikus rádiójelzéseket fedeztek fel és rögzítettek Gorkijban (a Volga partján), később pedig más városokban is a szovjet tudósok — jelenti Inna Zsukova, a TASZSZ tudósítója. Szamuil Kaplan, a Gorkij egyetem professzora úgy véli, hogy egyelőre korai lenne megmondani, vajon természetes, vagy mesterséges jelzésekről van-e szó. „Lehetséges, hogy a jelzések a Föld légkörének felső rétegeiből erednek. Nincs kizárva az sem, hogy egy műszakilag fejlett, Földön kívüli civilizáció küldi ^ket. Egyelőre csak az a világos, hogy nem a Földről felbocsátott mesterséges holdak jelzéseiről van szó.” A jelzéseket meghatározott időközökben impulzusok „továbbítják”. Egy-egy jelzés néhány percig tart, és naponta többször ismétlődik. • A világűrből érkező rádióadások kutatása 1970. óta folyik a Szovjetunióban, Vszevolod Trojickij neves asztrofizikus vezetésével négy egymástól távol lévő ponton, hogy ki lehessen választani a kozmikus jelzéseket a különböző eredetű helyi zavarok! tömegéből. Kaplan professzor közölte, hogy jelenleg több mint 30 szovjet tudós foglalkozik komolyan a Földön kívüli civilizációból érkező rádiójelzések kutatásával. A rögzített impulzusok tanulmányozása még néhány évet vesz igénybe. 6. A városba kívánkoztam néhány órára a civilek közé- Ma végre megengedhettem magamnak ezt a fényűzést. Vacsorázni szándékoztam a Hajó vendéglőben, az egyetlen olyan helyen, amelyet egész Aradon ajánlatosnak minősített számunkra a várparancsnokság nem hivatalos véleménye. A vár nagykiterjedésű, sík réten fekszik, cikk-cakkos téglasáncai, sziklaélű bástyái zárkózottan emelkednek ki a kopár mező közepéből. Ezt a tág rétet, közepén az erdőtömeg hatágú csillagával a Maros háromnegyedes köríve öleli át. A körív külső oldalán, vagyis a Mji- ros jobb partján, a vártól nyugatra fekszik Arad városa. Gyalogosan tíz percnyi séta a folyó egyetlen hídján keresztül. Amerre haladtam, amerre néztem, mindenütt őrség. Posztolók ólálkodtak a rét bizonyos pontjain, a sáncok külső vonala mentén, a folyó gátján, az út szélén, és természetesen a híd feljáróinál. Világos köpenyük, fekete sisakjuk, hosszú puskájuk az egyöntetűség impozáns benyomását keltette. Úgy illett, hogy örüljek a látványnak- Valamennyi strázsa az én biztonságérzetemet, hatalmi fölénytudatomat is szolgálta. De nem voltam képes fenntartás nélkül örülni a rámnézve hízelgő állapotnak. Ilyesmiken tűnődtem, amikor lóháton beért Josef Tichy őrnagy, a Wocher-gyalog- ság első zászlóaljának parancsnoka. Barátságos ember, legalább hozzám. Kiváltképp azóta, hogy megszabadítottam a tarkójára nőtt csúnya keléstől. A reá jellemző idegenes- németséggel köszöntött, kérdezte, hova tartok, örvendezve hallotta, hogy a Hajó vendéglőbe igyekszem korai vacsorára. ö is oda lovagolt. Ajánlotta, vacsorázzunk együtt, s amikor hívását köszönettel elfogadtam, nyergeivé sietett a Hajóba asztalt foglalni. így hát magányosan értem át a városba, miután igazoltak a Maros hídján. Arad utcáin olyan sok járőr cirkált, mintha ostromállapot lett volna. Civilek közé vágytam, s fme. itt is csupa katonákkal találkoztam. Es rengeteg falragasszal. Mindegyik utasított, követelt, fenyegetett. Soha nem láttam annyi felkiáltójelet. mint ezeken a gót- betűs plakátokon. Most értettem meg egészen pontosan, miért vagyok képtelen fenntartás nélkül örülni résenlétünk tökélyének, hatalmunk feszes erélyének, fegyvereink éles őrködésének. Mind emögött felismertem Lenkey János betegségét, a démonomániát. Vi is félünk a láthatatlan szörnyektől, a hallhatatlan dö- römböléstől. Félünk? Rettegünk. Nem, nem azzal a borzalmas köl- tőiséggel, mint a megbomlott Lenkey János- Félünk józanul, földhözragadtan, kiábrándítóan. Az az érzésem, hogy ez a rengeteg őr szívesen fütyörészne a sötétben ★ Tichy őrnagy úrnak protekciója van: az egyik pincér, Zlaha] szintén cseí Országi , és a földi megbocsát- hátó elfogultságával a legjobb sülteket tálalta fel Tichy őrnagynak, következésképp az én számomra is. Amikor már a sörnél tartottunk, Zlahal pincér épp oly halkan, mint amilyen óvatosan suttogott valamit a zász- lóaljparancsnoknak. Tichy őrnagy színén óvatosan, de majdnem paran- csolóan utasította: — Tessék németül beszélni. Figyelmessége természete-' sen nekem szólt. Zlahal tehát németül motyogta orra alatt, miközben elfogl .1- ságot színlelt asztalunknál: — Egyesek nyíltan gyaláz- zák őfelségét. Egészen 'Mikori, hogy gyilkosnak levezik az osztrákokat. Kérem, én nem beszélek a levegőbe. Tanúkkal szolgálhatok. — Tetszik ezt hallani, főorvos úr? — fordult felém komoly megbotránkozással a széles arcú Tichy őrnagy- Láttam rajta, hogy fél a fantomoktól. (Folytatjuk) Gerencsér Miklós:
