Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-18 / 244. szám
HffS. olftőBer fS. wblot-mägtääörszäo í.ő(sm Levél a dolgozóknak A KORSZERŰ VEZETÉS ívem NÉLKÜLÖZHETI a dolgozók véleményét, észrevételeit, javaslatait, kezdeményezéseit. Sőt, csak ott számíthat valójában a kollektíva teljes támogatására a vállalat, az üzem vezetősége, ahol ilyen igényt támasztanak a munkásokkal szemben. Ezt az emberek elvárják, igénylik. Valójában nem más ez, mint a vezetésbe, az irányításba való beleszólás, segítség a döntések előkészítéséhez, az üzemi demokrácia érvényesítése. Sokféle útja — módja van annak, hogyan kérdezzék meg a dolgozókat. Figyelemre érdemes formáját választotta ennek a Kemecsei Állami Gazdaság. Őszinte, meleghangú levélben fordult az igazgató a gazdaság 400 állandó dolgozójához, melyből 350 a fizikai munkás. Ez, alig tizenöt soros udvarias levélben arra kérte a dolgozókat, hogy a mellékelt kérdőíveket töltsék ki, közöljék javaslataikat, észrevételeiket, megjegyzéseiket, s küldjék vissza a gazdaságnak. Vajon, mi a célja a gazdaság vezetőinek, igazgatójának e felméréssel? Erre utal a levél is. A gazdaság eredményességéhez, a jó munkahelyi légkör kialakításához nagyban hozzájárult eddig is a dolgozók javaslatainak, észrevételeinek a megvalósítása, amelyet a vezetés igényelt. Igényli ezt á jövőben is. Ehhez kéri a dolgozók véleményét, javaslatait. A levélnek csupán egyetlen mondatát említjük. így szól: „Meggyőződésem, hogy Ön, mint a gazdaság dolgozója, mint a társadalmi tulajdon egyik gazdája véleményével, javaslatával nagymértékben hozzá tud járulni a kitűzött célok megvalósításához.” Őszinte volt a kérés, őszinték a válaszok is. Lényegében most végzik az elemzést. Örvendetes, hogy csaknem valamennyi dolgozó válaszolt. Ez azt mutatja, nem közömbösek az emberek. Egy másik általános megjegyzés: bár az egyszerű, világos kérdések zömére igennel, nemmel, van, nincs, vagy jó és rossz minősítéssel adhattak választ, a dolgozók egy része igénybe vette a javasolt rovatokat is. Sok észrevétel gyűlt össze. Lehetetlen lenne vállalkozni a teljes anyag elemzésére. Még nincs is teljesen kész. Egyik munkahely dolgozóinak —a központi javítóműhely —f a véleményét elemeztük. A dolgozók tizenhét kérdésre adtak választ. Itt, a központi javítóműhelyben a többség nem elégedett meg az igen, nem stb. válaszokkal. Sokan javaslattal éltek. Kritikai megjegyzéseket fűztek egy-egy válaszhoz. És bár nem kérték, hogy neveket közöljenek, kiktől származik a válasz, a többség aláírta. Ez a kedvező kritikai légkörre utal. • LEGTÖBB ÉSZREVÉTELT, MEGJEGYZÉST, JAVASLATOT a 3-as kérdéssel kapcsolatban írtak. Ez így szólt: Véleménye szerint van-e bér- feszültség a munkaterületén? íme a válaszok: „Az átlag fizetés alacsony” Van bérfeszültség, mert itt minden ember szakmunkás. „Más vállalatokkal szemben nagyon alacsonyak a bérek.” A javítóműhelyi dolgozók órabére alacsonyabb, mint a más területeken dolgozóké. „Kevés az órabér.” Kevés az órabér a végzett munkáért. „Egyes szakmunkásoknak kevés a bére, s ezt korrigálni kelle- de.” A második legtöbb megjegyzés a 12-es kérdéssel kapcsolatos. Ez így hangzik: Mi a véleménye a munkaterületének szociális ellátottságáról? Válaszok: „Nem jó, mert a létszámhoz megfelelően nincs elég öltöző, mosdóhelyiség.” Szűk a férőhely. „Nem megfelelők az öltözők, zuhanyozók”. Javaslom a szerelő- csarnokban lévő iroda áthelyezéséi, „Bővítsék ki a műhely szociális helyiségét. „Kicsi az öltöző nyáron meleg, télen hideg.” A pvc-borítás nem higiénikus. „Az öltözőt- mosdót időszerű lenne megnagyobbítani. Érdemes megfigyelni, hogy ezeket az embereket meny- • nyíre érdekli a munkájuk, a szakma, a gépek kihasználása. Ezzel kapcsolatban is sok javaslatot írtak. így szólt a a 8-as kérdés: Hogyan értékeli a gépi és fogaterő kihasználását? S íme a figyelmeztetések, amelyek szakemberek jelzései, szükséges építeni rá. „Némely munkahelyen szervezési hiba van.” Az erőgépek teljesítménye alacsony. „Az erőgépek nincsenek jól kihasználva.” Én a gépi és fogaterő kihasználását jónak tartom. ,A másik: Egy-egy erőgépről sokat képzelnek egyesek, megerőltetik”. (Gépet szerető és féltő szakember megjegyzése.) „Jobb munkaszervezéssel és irányítással több munkára is képes lenne ez a géppark.” „Nem kielégítő, mert sok az állás a gépeknél.” Biztosítva van-e a munka- területén a biztonságos, balesetmentes és egészséges munkakörülmény? — hangzik az egyik kérdés. Rövid, velős válaszok: „Szűk a munkaterület”. Túlzsúfolt a műhely. „Javaslom a műhely javítóterének a nagyob- bítását”. Jobb fűtést. Jobb ellátást védőfelszereléssel. Nincs betonozva a műhely előtti tér. „Nagy az olajártalom.” ŐSZINTE JELZÉSEK, INFORMÁCIÓK. Okos elemzést igényelnek, s ezekből a válaszokból az is kitűnik, hogy hol, miben van a legtöbb gond, milyen sorrendet kövessen a megoldásban a veze tés. Kétségtelen, hogy ezek orvoslása nem történik egyszerre. Van olyan javaslat, amely anyagi befektetést, pénzt igényel, akadnak azonban olyanok is, amelyek csupán társadalmi munkát, több figyelmet, gondoskodást. De mindenképpen a kollektíva összefogását! Sok hasznos dolgot meríthetnek a vezetők a válaszokból. Egy-egy meg- , jegyzésből érezhető a bizalom, a biztatás. Erre utal az is, amely a munkafegyelem javítása érdekében hangzott el. Van aki javasólja: „Állandóvá és rendszeressé kell tenni az ellenőrzést.” „Egyes munkahelyeken különösen szükséges ezt növelni.” Nem rejtik véka alá véleményüket az emberek, a fizikai dolgozók és a vezetők közötti kapcsolat javításával összefüggésben sem. Közvetlenebb kapcsolat szükséges. Többször kell beszélgetni a fizikaiakkal a vezetőknek. Egy érdekes észrevétel: „A vezetők, a gyakorlati emberek tapasztalatait ne szégyelljék elfogadni. Ha elfogadják, ezzel nem csökken a tekintélyük.” Kérik, hogy a vezetők ne csak mint vezetők, hanem mint emberek is jelenjenek meg közöttük. Néha-néha a hibákról, az ellátásról, a gondokról is elbeszélgethetnének a dolgozókkal a vezetők. Egy másik kérdésre válaszolva elmondják, korszerűsíteni kell az üzemszervezésen; „Kevesebb beszédet, több tettet.” „Sok tartalék van az üzemszervezésben.” Hiányolják, hogy a termelési tanácskozáson elhangzott gondokra nincs megfelelő válasz, vagy orvoslás. A segélyezési alap felhasználását jobban tudassák a dolgozókkal.Vizsgálják meg jobban, kik a rászorultak. Van, aki javasolja a se- gélyezési alap nagyobbítását. TIZENHÉT OLYAN KÉRDÉSRE GYŰLTEK össze a dolgozók válaszai a Kemecsei Állami Gazdaságban, amelyet az igazgató, a párt-, társadalmi vezetés a saját munkaterületén hasznosítani kíván. Ez a szándékuk. Korszerű, igényes vezetésre vall, hogy nem „féltek” megkérdezni még kényesnek ítélt kérdésekben sem a dolgozókat Igénylik, hogy a gazdaság dolgozói őszintén, részeseivé váljanak a vezetésnek, érezzék, közük van a döntésekhez. így természetes, hogy magukénak vallják, még többet tesznek megvalósításukért. Azzal, hogy a kemecsei- ek megkérdezték és javaslatokat kértek a dolgozóktól, nem csökkent, hanem növekedett a tekintélyük. Bár máshol is követnék a kemecsei példát Farkas Kálmán tJ LAKÁSOK KISVARDAN. A közeljövőben 36 lakásos épületet adnak át Kisvár. da uj lakónegyedében. (Elek Emil felvétele) Egy rendelet visszhangja Tisztelni a gyermeket A háromgyermekes: — Gondolom, jó lenne inég egy negyedik is. Anyagilag is jól járnék. Mert a családi pótlék lenne 1200 forint, a gyermekgondozási is egy ezres. Nehezen keresek meg munkával ennyi pénzt. A fiatal házas: — Én nem hallottam pontosan az új rendeletről és csak hallgatom most: milyen jó is lesz ez nekünk, fiataloknak! Az idősebb: — Ha arra gondolok, hogy mi még a két gyerekért 75 forintot kaptunk akkoriban egy hónapra — akkor nem értem, hogy valaki ez után sem akar több gyereket Mennyivel lesz könnyebb? A vásárosnaményi ruhagyárban úgy ismerik az új családvédelmi rendeletet, mint a szabásmintát amin dolgoznak. Számolgatnak, mennyivel lesz több, mennyivel lesz könnyebb a helyzetük? Boldog az is, aki már nem vár több gyereket. Elismerést lát benne, rangot, megbecsülést. Egymás szavába vágva beszélnek az asz- szonyok. Dühösen azokról, akiknek megvan a lehetőségük és még sem akarnak gyereket, akik szórakozni vájgynak és csak rossz álmukban szerepel az oá-rendszámú kocsi — és boldogan beszélnék a gyermekgondokról, a hétköznapi kis örömökről. Töröfcné huszonhat éves. Három gyereke van. Tudja mit jelent a gyereknevelés. — Itt van ez az új rendelet. Hát ennél már nehéz nagyobb kedvezményt adni. De akkor a családoknak is józanul kellene gondolkodni. Legalább két gyerek legyen, a mindenit neki! Ma már a kettő is luxus. És meg kell figyelni, a kispénzű embereknél van a több gyerek. 6—7000 forintos fizetéssel nem nagyon vállalnak. Legfeljebb egyet. Én meg alig merem közéjük engedni az enyémeket. Mert egy foltos, de tiszta melegítőt még nyugodt szívvel ráadnék, de szégyelli a gyerek, mert azokon mindig szép ruha van. Alig akartam hinni a fülemnek, hogy még zsebpénzük is van már ezeknek az általános iskolásoknak, ötven forintok. Az enyém is kémé. De tudják is ők, hogy meddig kell élni néha ötven forintból? Bölcsőde, óvoda Horváthné tovább fűzi a szót: — Az lenne a jó, ha most minden asszony kivenné a hároméves gondozási időt. Eddig a pénz miatt nem vették. 650 forinttal nem nagyon lehet ugrálni! Most már anyagilag sem lesz annyira kényszerítve a munkára. A társadalomnak is jobb lenne, össze kell számolni, egy évben hány nő esik ki a termei lésből 1—2 napra, vagy hetekre azért, mert beteg a gyerek és nincs aki maradjon vele. Egyik nap bölcsődében van, a másik nap otthon. Dolgozni sem lehet rendesen. Az ember néha már szégyelli a hiányzásokat, de nem tud mit tenni. És főleg vidéken! Itt a bölcsőde, óvoda, nem. igazodik a műszakhoz. Amikor hatra kell jönni, hova tegyük 7 óráig a gyerekeket? Mert csak akkor fogadják. Fizet az ember 4—500 forintot valakinek csak azért, hogy reggel elvigye a gyereket. Fizet, aki megteheti. A másik meg az, hogy csak az tudja mit jelent alvó gyereket öltöztetni és vinni hajnalban a csípős hidegben, aki csinálta évekig! „Többre is születtünk“ „Vasárnap szüretelünk. Gyertek. Szeretettel várunk Benneteket. Margit” Városon nehéz ellenállni ilyen szövegű táviratnak. Margit a feleségem nénje. És találkozunk a többi rokonnal is. Kicsit késve érkezünk. Már együtt a többi meghívott. Régi ismerősök. Sógorok, sógorasszonyok, azok fiai, menyei. Meg nagyné- nénk, bátyánk. Aztán három cigánypár is: Gáborék, Gyu- láék, Mihályék. Húszán felüli a szőlősorok száma, kell a szedő kéz. No meg, mégiscsak vasárnap van. öreg délre Végezni kell. Otthon reggelizünk. Terített asztalnál. Mindenki előtt pohár, folyékony szatmári szilvával. Étvágygerjesztőnek. „Isten, isten!” Pedig aligha kell belső biztatás. Finoman zaftos baromfiaprólék, zsíros burgonyával. Zúza, mája, lába, szárnya — mindenkinek jut bőséggel: Két tányéron is puha fasirozott gúlába rakva. Meg tepsiben sült foszlós kalács: mákos, túrós, fahéjas. Mit kell mindehhez pálinkabiztató! Két oldalt sárga lombját hullató akác- és nyarfaerdő. Megérett a szőlő Közöttük hosszan nyúló homokdomb. A háztáji szőlők területe. Megtartják. Hogy szőlőt tartanak, szüretet rendezhetnek egy, még mindig ható paraszti „rang”. De kinek jut eszébe ilyesmin gondolkozni, mikor már éppen a szüreten van. Érezze jól magát mindenki, kedv, hangulat legyen —• ez a fontos. Az erősebb férfiak kivételével mindenki sorra áll. A ki- hordók a lófogatú,. gumikerekű, nagytéres kocsira. A szőlőben a gazda fiára, Sándorra van bízva a hasas demizson gondnoksága. Jó tízliteres a fonott edény. Tele előszüreti vinkóval. Már tisztulni kezd a korai „nedű”. De még mindig pezseg, s hamar bolondítja az embert. A kiadós reggelire gyorsan kétszer is körül hordozza Sándor a sorok közt a demizsont. Bandi sógor pedig azért érkezett kerékpárral, ha kiürül a fonottkórsó, hazaviszi megtölteni. Sorra bomlanak ki, könynyebbednek meg a tőkék vesszői. Hullanak az őszi színesre érett levelek. De nem kevesebben bomlanak egymásba a megindult \szavak füzérei, öreg János bátyánknak is szól a biztatás. Parádés kocsis volt régen a bárónál. Annyi neki arról a me- sélnivalója, tán egy hétig se mondaná el. „...Mert olyan bogaras vót az a bolond báró. Francia apától született. Jobban is tudott úgy, mint magyarul. Engem mindig úgy szólított, Jánus. Nem -nos, h*mem -nus. Affene ott egye...” Akkor a bárónéra kap biztatást. „Az magyar volt. Meg szépasszony. Azt is egye a fene. Szajha lump vót. Hányszor úgy hajtottam vele haza valahonnan, feküdt a kocsiban. Ülni sem bírt, ' úgy beszivott. Ha meg józan vót, a plébános után verte a nyavalya. Szóval, megérte az is a maga pénzit”. A keresztfiunk feleségének nem lehet érdekesebb témája, mint az új házuk. „Ki van már festve mindenütt belül is. Mind a három szoba külön mintázva. Helyén a fürdőkád. Folyik a víz is. Majd meg tetszenek látni keresztanyuék, ha hazamegyünk...” Azt már minek mondaná, hogy amire jutottak, négyéves házasságuk után történt Keresztfiunk a pékségben dolgozik. Egy fiú gyerekük alighogy elhagyta a gyerekkocsit. Sándor nem feledkezik meg gondnokságáról. Szorgalmasan látja el feladatát. Nem megy tovább egytől-egytől, míg van a pohárban. S maga mutat „példát”. Ahogy tölt és kínál, már kíséretet is ad hozzá: „...Tisza vize elvitt volna a széles Dunába...” De most még jobbára magában van az ilyesmivel. Miután visszaérkezik a kocsitól, a beszélőkhöz csatlakozik. „Hagyd csak, Manyikám a házatokat. Ha nem tévedek, az enyim is volna olyan. Pedig én nem vagyok iparos. Csak erdei szakmunkás. Meg' nálunk hat a család száma. Három fiúnk mellett apósom is velünk van. De nem is adnám a három fiút... semmiért na!” Zuhan a beszéd, ömlik a szó. Cigány Gábornak az jut eszébe, mikor szerette meg a feleségét. „Legigazában, amikor az első gyereket megszülte. Akkor annyira örvendeztem. De... van azóta már hat. Mind mint a makk. Van munka, kereshetek. Ha a pu- lyák megnőnek, nekik is kijut valami. Dolgozhatnak, megélnek. Akkor mi a baj?” János bátyánk, a legöregebb elérkezettnek látja az időt, hogy összefogja a növekvő hangulatot. A mind hangosabbá váló beszédet. „Halljátok, nem igazi szüret a szüret nóta nélkül. Az pedig nem maradhat el, hogy... és kezdi: „Megérett, megérett a fekete szőlő...” Rezeg az öreg hang. S mind merészebbé válik. S együtt tart a hirtelen felzajló összessel. „...Ne menj arra piros-barna kislány, megfog a kerülő...” A dal végig htMätmsät a szőlőtőkék fölött. Aiatalw Báünti Sokan mondják, az lenne a legjobb, ha nem is kelle :e dolgozni az asszonyoknak. Nevelhetné ■ nyugodtan a gyerekeket. Mert ennél nincs szebb értelme az asszonyi életnek. A többgyermekesek tiltakoznak. — Azért is kényszerül az ember dolgozni, mert még így is számolni kell, elég lesz-e a hónap végéig a pénz? De azért is, mert aki már egyszer dolgozott, tudja mit jelent négy fal között mindennap ugyanaz, örökös csend. Igaz. hogy ott vannak a gyerekek, de nirits egy felnőtt, akivel komoly dolgokról szót lehetne váltani. El tudná tölteni az ember a házi munka méülett az időt. de ha olvasni akar, kiszedik a kicsik a kezéből a könyvet Nagy idegfeszültség az, egy egész életet leélni úgy. Igaz, hogy ez a legszebb dolog, a gyermelknevélés, de azért szerintem többre is születtünk. Azt mondják, ha csupa asszony ült volna a Minisztertanácsban, Ők sem tudtak volna jobbat kitalálni. Talán még keményebbek, szigorúbbak lennének a gyerek érdekében. Hogy ne lehessen kibúvót találni. Amit ők hozzátennének, az nem rendeletbe való. Olyan legyen a családi hangulat, a szülő és a gyermek kapcsolata, hogy tiszteljék a gyermeket. És ha felnőnek, mindig ez a tisztelet maradjon meg bennük. Mert akkor biztosan nem fog arra gondolni, hogy a kocsi legyen élőbb... Kolláth Adrienne
