Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-12 / 213. szám
Kisajátítás . a kis kertes ház sok családnak ki* egészíti a jövedelmét, s ha áttelepítik újonnan épült összkomfortos házba, az építkező állam és lebontott kis ház volt tulajdonosa egyformán károsodik . . „ Remélem, liogy a helyi illetékesek előbb utóbb belátják, súlyos hiba a tervezésnél — a város rendezésnél —, ha lebontják a még jó állapotban levő lakható kertes házakat,” Kovács József nyíregyházi lakos levelének egy részét idézte ekként egyik közNa pjaink 220 éve annak, hogy újra virágzásnak indulhatott a már-már halálra ítélt nyírségi város, Nyíregyháza. 1753. április 28-án adta meg nemes Szabolcs vármegye sok évi huzavona után az engedélyt* arra, hogy a Békés megyei S. I vasról új lakosokat telepíthessen itteni földjeire a birtokos gróf Károlyi Ferenc. 1753 őszén Szarvasról. Békéscsabáról, Me- zőberényből, Orosházáról háromszáz család költözött Nyíregyházára ekével és jószággal és azonnal hozzá is kezdtek a szántáshoz, vetéshez. Addig csupán ötven család élt itt. Rákóczi bujdosó kurufcai, hajdúk ivadékai. Az ideköltözöttekkel már a háromszáz lakos helyett ezernyolcszázra növekedett a település lakóinak száma. Kétszáz húsz esztendő nem nagy idő a történelemben, de nagyon jelentős időszak egy város történetében. Különösen az olyan városéban mint Nyíregyháza, amelynek nem volt múltja, csak jelene és jövője. A várossá válás akkor kezdődött. E nélkül nem beszélhetnénk városról, ha egyáltalán Nyíregyháza neve fennmaradhatott volna. Nyíregyháza kiemelkedett a lezajlott századok ködéből, s néhány évtized alatt viharos léptekkel indult meg a fejlődés útján. A fejlődés a haladó települések közé emelte ezt a várost még akkor is, ha a városi rangot csak később érdemelte ki, szerezte meg a nyírségi településAki a város történelmével ismerkedik, áz legelőször is arra lesz figyelmes: az itt maradt ötven család és az ide költözött szarvasi, békési háromszáz milyen nagy akarással, lelkesedéssel, teremtő ésszel ragadta üstökön a kínálkozó alkalmat és önerőből alkotta meg azt, ami a felvirágzást jelentette. Szorgalom, tetterő és a lakóhely szere- tete — ez a három volt az, amelynek nyomán város lett ez a város és kétszázhúsz esztendő alatt az ezernyolcszáz lakosból hetvennyolcezres megyeszékhely lehetett. Jó emlékezni erre az évfordulóra. Mert ha nem is kerek a jubileum — ha a két- századikat el is felejtettük megünnepelni — azért megérdemlik az ősök az utókor háláját. Megérdemlik azt is, hogy jobban megismerhessük az ő tevékenységüket, munkájuk gyümölcsét, amely gazdagon termett az utánuk következő századok során is. Az emlékezés mindig jó alkalom arra is, hogy önvizsgálatot tartsunk. Hogy lássuk, most vajon hogyan állunk a város gyarapításával, lakói jólétének emelésével, s hogy a mai jövőt-alkotásunk méltó-e ahhoz a hagyatékhoz/ amit a szorgalmas tirpák-ősöktől kaptunk. Ügy érzem, nem szégyenkezhetünk. Ha most feltámadnának porladó elődeink, s városnéző körútra indulnának, bizony nem ismernének rá arra a településre, amit itthagytak. A Szarvas utca változott talán a legkevesebbet. De még ott is új magasépület emelkedik, korszerű közvilágítás ontja a fényeket, s a földes út helyett bitumenen futnak a gépkocsik. És a Szarvas utca közepétől egy megváltozott város képe tárul elénk: házak, étterem, áruház és a végén egy hatalmas üzem, ahol éppen csúcs- forgalom van ilyenkor ősszel: a szabolcsi alma szállítmányai futnak be naponta száz és száz kocsival. Ha többet nem látnának, ez is elég lenne ahhoz, hogy az új világ változását tanúsítsa. De itt vannak az új iskolák, a gyárak, a felsőfokú intézmények, az épülő áruházak. Ha Nyíregyháza akkor két emberöltőt lépett előre két esztendő során, akkor 'most mérföldköves léptekkel halad a városiasodás sokszor tüskés és rögös, de izgalmasan szép útján. Nem vagyunk persze még igazi város, még kevésbé nagyvárosi Ám több évszázados különbségek gyorsan tűnnek el, amelyek elválasztottak, megkülönböztettek minket a régi, patinás városoktól, a római kori ■ településektől, ahol például már kétezer éve is volt vízvezeték. Mondhatná valaki, hogy nem a legjobb alkalom most ezt a kétszázhúsz esztendős fordulót ünnepelni, hiszen ez nemcsak nem kerek, de nem is hivatalos. Mégis kell Mert a ma és a holnap ebben az évfordulóban is gyökerezik. A jelennek és a jövőnek fundamentuma van, amelyen áll, amelybői táplálkozik. Vannak jelesebb évfordulók, s kerekebbek is, igaz Mint például a jövőre következő örökváltság 150. évfordulója, vág' az 1976-ban megünneplendő megyeszékhe lyi centenárium. Ezek valóban méltók arra. hogy úgy emlékezzünk rájuk és róluk, hogy erőt merítsünk belőlük nagy feladatainkhoz De hadd sorakozzon melléjük ez is. a kéiszázhúsz éves. Ha csendesen és szerényen is: de kötelességszerűen. Kopka János Élni a lehetőséggel Mit nyújt a vállalat? Az esztergályos otthonában. A Z ÉV ELSŐ FELÉBEN A MUNKÁSOK lakáshoz juttatásával kapcsolatban fontos párt és kormányhatározat jelent meg. A városi pártbizottság agitációs érvbizottsága néhány nagyobb vállalatnál megvizsgálta a kormányintézkedés végrehajtására tett intézkedéseket, az eddigi tapasztalatokat. Az üzemek, párt és állami vezetői megértették, hogy ahhoz, hogy a munkások éljenek a kedvező lehetőségekkel, elsősorban az szükséges, hogy megismerjék a munkáslakás akcióval kapcsolatos központi állásfoglalást, vállalati lehetőségeket, kedvezményeket. A dohánygyárban a kiadott kollektív szerződésbe építették be az új módosított lakáslakásépítési szabályzatot. Ezt követően termelési tanácskozáson és üzemrészenként is megtárgyalták a lehetőségeket a dolgozókkal. Ugyancsak jó módszernek bizonyult az is, hogy a munkáslakás vásárlással kapcsolatos kedvezményes lehetőségekről nyilvános pártnapot is tartottak. A cipőgyárban a politikai oktatást használták fel széleskörű tájékoztatásra. Az igények elbírálásában vállalatok többségében bizottságokat hoztak létre. A bizottságok mindenütt arra törekednek, hogy javaslatuk, döntésük tárgyilagos és igazságos legyen. Ez szolgálja többek között a pontrendszer bevezetése is. Az elosztás szempontjai között olyan helyes elveket találunk, mint például a munkához való viszonyt, a vállalatnál eltöltött idő, az adott családi, lakás és szociális körülmények. T] GYANCSAK HELYESELNI LEHET, hogy a legtöbb helyen a lakáshoz jut- tatandók névsorát közszemlére kiteszik, és így a vállalati kollektíva egésze számára nyilvánosságot biztosítanak. A pozitív tapasztalatok mellett azonban azzal is tálálkoztunk, hogy a munkások egyré- sze —- elsősorban a tájékoztatás elégtelensége miatt — nem értette meg jól a kormányintézkedés rájuk vonatkozó előnyeit és ezért is fordult elő, hogy az igénylés és az érdeklődés néhány helyen a várakozáson alul maradt. Ilyen tapasztalat főleg bejáró munkások körében volt. Voltak olyan munkásvélemények is, éppen a fentiekből adódóan, hogy csak a lakáshoz való jutásig jelent előnyt, kedvezményt ez az akció, vagyis, hogy valaki soron kívül, gyorsan juthat így lakáshoz. A fenntartási költséggel, a lakás berendezésével, valamint a kölcsönök időközönkénti visszatérítésével kapcsolatban már többen úgy nyilatkoztak, hogy ez az életszínvonaluk csökkenéséhez vezethet. A fentiek alapján azt a következtetést levonhatjuk, hogy a jövőben az ilyen úton lakáshoz jutó munkások számára a kormányhatározat kedvezményes lehetőségeiről részletesebb tájékoztatást szükséges adni. Hangsúlyozni kell, hogy a 40 és 80 ezer forint közötti állami támogatásnak a jelentősége igen nagy. Továbbá azt is, hogy a kamatfeltételek is nagyon kedvezőek és a belépési összeg is 10 százalékot tesz ki. Az sem lehet mellékes, hogy a vállalati kölcsönösszeg visszatérítése részleges, hiszen tudott dolog, hogy minden vállalat bizonyos idő múlásával az összeg jelentős részét elengedi. Több helyen a rendelkezésre álló összeget nem a legcélszerűbben használták fel. Nem a bekerülési összeg 20 százalékáig -támogatták a dolgozókat, hanem kevesebb összegben, ami már nem von maga után egyéb kedvezményeket. Ezek az esetek arra utalnak, hogy bizonyos statisztikai szemlélet uralkodik, a vállalatok egyes részénél. Ez azt jelenti, hogy in-' kább adnának több dolgozónak kevesebb ősz- szeget, mintsem egy dolgozónak a meghatározott 20 százalékot. Természetesen a differenciált és a több dolgozót érintő támogatás nem hiba, de az egyes munkásnak az állami kedvezmény szempontjából az a jó, ha a támogatás részéré eléri a 20 százalékot. A vállalatok és intézmények kamatmentes kölcsönnel történő támogatásukkal 104 fő fizikai munkást részesítenek 20 százalékps, lakásvásárlási kedvezménnyel. Ezen kívül mintegy 60 vállalati dolgozó részesül 10 százalék, vagy ettől eltérő vállalati támogatásban. A MUNKÁSIGÉNYEKET FIGYELEMBE véve azt tapasztaljuk, hogy a kisebb bekerülési összegű másfél szobás, illetve kettő szobás lakások felé orientálódnak. Ez sok esetben a vállalati érdekekkel is találkozik, sőt a vállalatok többsége pénzügyi megfontolásból inkább a kislakások támogatását szorgalmazza. Viszont felvetődik a kérdés, hogy egy 4—5 tagú munkáscsaládnak a lakásgondja megoldottnak tekinthető-e egy másfél szobás lakással. Jó példaként említjük a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatot, ahol differenciáltan végzik ezt a tevékenységet. így másfél, kettő és 2 -j- 2-es nagyságrendű lakásokat vásároltak. Mintegy 13 főt részesítettek támogatásban. További kedvező tapasztalataink vannak a KEMÉV (12 lakás), a húsipar (7 lakás), a MEZŐGÉP (5 lakás), a dohánygyár (4 lakás), a papírgyár (4 lakás), a sütőipar (4 lakás), a víz- és csatornamű (5 lakás) vállalatoknál. A jó példák közé sorolhatjuk a CSŐSZER Vállalatot is, amely annak ellenére, hogy budapesti központú, mégis 3—4 lakás erejéig igyekszik támogatást nyújtani, hogy nyíregyházi egysé- ■ gében a legjobb dolgozókat ez által is stabilizálhassa. Ez az év az indulási év volt, ami azt jelenti hogy ennek az akciónak a kibontakoztatása a következő évek feladata. Az ez évi tapasztalatokat hasznosítva ajánljuk valamennyi vállalat részére a következők figyelembevételét és megfontolását: — Szükségesnek tartjuk, hogy a vonatkozó kormányrendelet (3/1973. [1.26.] MT. sz. r.), valamint a korábban kiadott OTP tájékoztatót és SZMT körlevelet még alaposabban megismerjék, és az adott terület dolgozóival megismertessék. A munkások fokozottabb mértékű támogatása megkívánja, hogy a lakásvásárlási alap képzés tervszerűségét fokozzuk, hogy megfelelő pénzügyi alapok álljanak rendelkezésre. Az is fontos, hogy a meglevő, e célra’fordítható pénzügyi eszközökkel is okosabban gazdálkodjunk. Csak helyeselni lehet azokat a törekvéseket. hogy a kollektív szerződés mellékletét képező új, módosított lakásépítési szabályzatot elkészítik, hogy az igényfelmérést a dolgozók között elvégzik, és így reálisabban tudnak dönteni a vállalati bizottságok. A PÁRTSZERVEZETEK, SZAKSZERVEZETEK, KISZ-szervezetek vezetőségeinek az ellenőrzésben, az odaítélés igazságosságában kell biztosítani a nyilvánosságot, és évente legalább egy, alkalommal értékelni az elért eredményeket, s meghatározni a tennivalókat. Czakő ístváa ponti lapunk augusztus végi száma. Lehetséges, hogy a közelebbi cím megjelölését szerénységből hagyta el a levélíró, ez viszont nem változtat azon a tényen: a városiasodás és az ezzel együtt járó település- fejlesztés nagyon sok, ,,kovácsjózsefet” érint nem csak Nyírégyházán, hanem megyénk és az ország más urbanizálódott településein is. Kisajátításnak nevezik azt az eljárást; amikor sor kerül egy vagy több, a levélben is említett kertes ház elbontására. Az emberek — megszokott zsargonnal — szanálásnak mondják, de ugyanezt értik alatta: ez a megoldás külső „beavatkozás” a tulajdonba. Kétségtelen, hogy akiket közvetlenül érint a kisajátítás, nagyon sok álmatlan éjszakát okoz nekik. így van ez Nyíregyházán is. Ha egy ember — mondhatjuk — sok éves küzdelme árán, szigorú takarékossággal. nagyon sok vesződéssel tudott fészket rakni családjának, a ház, a melléképületek minden téglája sokszoros értéknek tűnik a szemében. Megszokta a kapubejárót, küszöböt, a kilátást az ablakból. Megszokta és megszerette, az élete értelmét látja benne. Az ilyen embert kimozdítani ebből a környezetből, valóban fájdalmas. Kovács József arról is ír; sok helyütt túlzásba viszik az urbanizációt, megőrzésre érdemes értékek mennek veszendőbe. Amíg egyet lehet érteni a kisajátítás érzelmi hatásairól leírtakkal, addig kétségbe kell vonnunk az utóbbi megállapítás helyénvaló- ságát. Nyíregyháza esetében: aligha állíthatjuk, hogy szűkebb oatriánkban „túlzásba viszik az urbanizációt”. Számtalanszor elhangzott már, hogy Szabolcs-Szatmár megye székhelyén több évtizedes — ha nem évszázados — mulasztásokat kell pótolni ah- hoz, hogy a település valóban megfeleljen a városi követelményeknek. Nemcsak a már említett „kovácsjózsefek” véleményét halla- ni, hanem azok ét is, akik az egyre gyorsabb tempójú fejlesztést is keveslik; szeretnénk, ha még rövidebb időn belül tűnnének el a városközpontból, vagy a város peremén levő új lakónegyedek tövéből az év- százados, romos olykor még nádtetős házak, adnák át helyüket a korszerű, modem lakónegyedeknek.! Azok vannak többen, akik ezt az igényt hangoztatják. Kisajátítást mondunk, és ebben az is .benne foglaltatik, hogy ez a ^.beavatkozás" közérdekből történik, minden esetben nagy körültekintéssel, lojalitással, megfelelő kártalanítás mellett. (Sót:‘ arról is elég sokat hallani, éppen Nyíregyházán, hogy egyesek miként siettek és igyekeznek kihasználni, a szanálás adta előnyöket; akadtak olyanok is, akik szándékosan kisajátításra ítélt területeken vásároltak korábban Ingatlant.) Vitathatatlan, hogy amíg felépült a Déli, vagy az Északi lakónegyed, vagy amíg kialakult a Nagykörút eddigi szakasza, igen sok földszintes házat, kellett elbontani. Az is igaz, hogy ezek között a házak között akadtak «rendkívül jó állapotban levők, s olyan kertek is szanálásra kerültek, amelyek valóban jelentős megélhetési forrásul szolgáltak tulajdonosaiknak. Am, ha ezzel szembeállítjuk azt a több száz és ezer családot, amely végre elhagyhatta a szűkös albérletet, vagy amely balkonos, napfényes lakásba juthatott, ahol állandóan van melegvíz a csempés fürdőszobában, akkor máris kárpótlást érzünk. Meglepődnénk, akkor is, ha összeadnánk azokat a milliókat, amelyeket a város az elmúlt évek során kisajátításra költött, közpénzből. De meg kellett tennni mindezt: modern, a ma embere igényének megfelelő várost építeni csak áldozatok árán lehet. Azt is hozzá kell vennünk mindehhez, hogy Nyíregyházán jórészt/ 1957 után kellett megteremteni a gyorsabb városépítés alapvető feltételét, a közművesítést. Ha az erre fordított milliókat is figyelembe vesszük, akkor még teljesebb a kép; ezek a nagy összegű befektetések csakis úgy kamatoznak a város javára, ha telepszerűen építkezünk, ha a közművesítés költségei minél több lakásra oszlanak meg. Tehát korántsem esetleges „ad hoch-módon” történt és történik a kisajátítás, hanem tervszerűen, a város vezetőtestületének jóváhagyásával, a lakosság helyeslésével. Nem nehéz bebizonyítanunk azt sem, hogy Nyíregyházán korántsem túlozták el a szanálásokat. A két új lakónegyed és a legújabb, Jósaváros elhelyezése bizonyítja: keresték a módot arra, holl lehet a legkisebb veszteséggel a legtöbb lakást megépíteni. Bizonyíték a városközpont is, ahol azért lassúbb a rekonstrukció, mert rendkívül költséges itt a szanálás. Miközben megfontolt, tervszerű a kisajátítás Nyíregyházán, gondoskodás történik arról is, hogy zöldövezettel, kisebb termőterülettel is kárpótolják az érintetteket. A város környékén kialakított és a jövőben kialakítandó „kertesházak-övezet”, vagy a hétvégi hobby-telkek, víkend parcellák mind, mind azt a célt szolgálják, hogy az embert ne szakítsák el a természettől, hanem közel vigyék hozzá, s azt hogy ezeken a kis területeken a család zöldség és gyümölcs szükségletét is meg tudják termelni. Nem túlzott, nem hivalkodó, hanem a lehetőségek határain belül megfontolt és szolid urbanizáció- folyás Nyíregyházán, C W W -V >•/ ■>* V * . .. '<>!
