Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-09 / 211. szám
szeptember #. KELET-M A’jY AR0RSZÁ6 1. eMal! Gondolatok a páríoktatási év élőit Milyen a munkás közérzete? Beszélgetéseit a tiszavasvári téglagyárban NÉHÁNY HÉT MÚLVA TÖBB MINT EZER propagandista és csaknem húszezer ember szervezett csoportokban találkozik újból, hogy foglalkozzon a marxizmus—leni- nizmus elméletével, a politikának. gazdasági, társadalmi életünknek főbb kérdéseivel. Megkezdődik az 1973/74-es politikai oktatási év. Az előző évek gyakorlatához hasonlóan ez az oktatási év is konkrét célkitűzésekkel indul. Az idén az a legfőbb feladatunk, hogy elősegítsük a Központi Bizottság 1972. novemberi határozatának mélyebb megértetését, segítsük annak végrehajtását, erősítsük a X. kongresszus politikai vonalát. Az elmúlt év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy nem csak a szocializmus gazdasági alaoiainak erősítésében, a szocialista termelési viszo- nvok további tökéletesítésében jelentősek eredményeink, hanem a tudományos világnézet, a korszerű gondolkodás térhódítása is jelentősen előrehaladt. Munkánk során tovább erősödik a társadalom szellemi életében a marxizmus—leninizmus vezető szerepe, egyre tudatosabbá és aktívabbá válik — elsősorban a párttagok körében — a forradalmi elmélet, pártunk politikájának képviselete. Nő az igénye az aktív politikai munkában való részvétel lehetőségének, fokozódik az egészséges türelmetlenség a társadalom negatív jelenségei ellen. HOGYAN SZOLGÁLHATJA EZ ÉVBEN a politikai oktatás társadalompolitikai céljaink további eredményeit? Mindenekelőtt úgy, hogy a társadalom előtt álló, reális helyzetelemzésre épülő feladatokra fordítja a fő figyelmet. Tovább kell folytatni a helyi párthatározatok végrehajtása érdekében a határozatok ismertetését, az egységes szemlélet kiálakítá- sát Különösen fontos erősíteni a párthatározatok iránti bizalmat, sokoldalúan bizonyítva azt országunk, megyénk szűkebb munkaheA ló az út szélén állt. A gt.ráfról bútort pakoltak le az emberek. Állt. kicsit idegenül a <jok autótól szegélyezett, háromsávos úton. Szomorú ló volt. Fejét lelógatta, és sze„ meivel ritkán pislantott. Még ahhoz sem volt kedve, hogyha legyeket elhajtsa a faráról. Nézte az aszfaltot, és csak akkor mozgatta meg fülét. ha valami nagy zajjal elrobogott mellette. Kocsit húz, már 12 éve. Egyforma tempóban, a rutin jegyében. Nem is emlékszik már rá. mikor csinált valami! úgv ahogy elképzelte. Régen még csikó korában ugrott meg talán, amikor egy kancát látott Akkor húzta meg gazdáin úgy a zablát hogy azóta sincs kedve fickándozni. Szomorú lósorsa volt. Igaz. be járta már az egész várost Minden utcát.. sikátort ismer ö még a belvárosban is húzott stráfot. De az régen volt. Ezenkívül semmi. A gazda ha berúgott, még ütötte Is. Rélyünk és lakóterületünk fejlődésének tapasztalataival. Az eddigieknél jobban fel kell készíteni a politikai oktatás részvevőit — a propaganda hatékonyságának javításával — a párt politikájának képviseletére, terjesztésére és védelmére. A politikai oktatásnak hathatósabb segítséget kell nyújtani ahhoz, hogv a párttagok és a politikai kérdések iránt érdeklődő pártonkivüliek a valóságos tényeknek megfelelően ítéljék meg társadalmi. gazdasági, kulturális fejlődésünket. Lényeges, hogy konkrét elemzések alapján mutassanak rá a propagandisták arra. hogy a mi Dóriunk politikája munk-spoli- tika. gazdaságpolitikánk osztálypolitika, s így természetes, hogy társadalmunk vezető osztályának, a munkásosztálynak az alapvető és t°-*é- nelmi céljait, ennek megvalósítását szolgálja. Bizonyítani kell, hogy népgazdaságunk kiegyensúlyozottan fejlődik, gazdaságpolitikai céljainkat megvalósítjuk, hogy Szabolcs-Szatmár megye iparosítása, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek erősödése, korszerű gazdálkodása, az üzem- és munkaszervezés tökéletesítése, a termelés hatékonyságának javítása eredményesen halad, s minden feltétel adva van ahhoz, hogy a gondokat közösen .megoldjuk. FONTOS FELADATA PROPAGANDAMUNKÁNKNAK, hogy életszínvonal-politikánk alaptételét helyesen értelmezze és magyarázza, értesse mtig a termelés, a jövedelem, az elosztás, az árak összefüggéseit, lépjen fel az egyenlósdi szemlélet ellen, mutassa be a szocialista elosztás 'elvét és gyakorlatát. Lényeges, hogy következetesen lépjenek fel propagandistáink a marxizmus—leninizmustól mindenféle idegen, helytelen szemlélet, magatartásforma és megnyilvánulás ellen. Nemzetközi propagandamunkánknak alapvető feladata megismertetni és magyarázni a Magyar Népköztársaság külgebben. Most már ió a viszony köztük. Tudja az öreg, hogy ő az egyetlen, aki haza, viszi. Valamikor versenyló szeretett volna lenni. Később már egy konflisban is kiegyezett volna. De nem sikerült. Igaz, lehetetlen színe van. Mindig úgy fest, mintha piszkos lenne. És azt is tudja, a formája se a legjobb, így csak stráf jutott. Gumis. Megbékélt. Kap abrakot, igaz, nagyon szeszélyesen. Az is, tállót megszokta. Sötét, de télen meleg. A munka elviselhető. Főleg bútort szállít. Pihen. amíg felrakodnak, álldogálhat. amikor lerakják. Közben még alszik is egyet- egyet. Most is nyugalom van. Legalább egy óra. amíg minden lekerül a kocsiról. Ál] a ló. kicsit szomorkásán. lósorsán gondolkodva és figyeli az embereket Mind milyen egyforma akkor. ha bútort szállítanak. Nagy hórukkok. Aztán egy pohár pápolitikájának alapelveit, nemzeti és nemzetközi érdekeinket, ezek egységét, elvá- laszthatatlanságát. Fontos, hogy hallgatóink megértsék a kommunista és munkásmozgalom egység0 erősítése érdekében kifejtett erőfeszítéseinket, feladatainkat, a Szovjetunió szerepét a nemzetközi életben, a szocialista világrendszer jelentőségét, mely meghatározó tényező, a nemzeti felszabadító mozgalmak szerepét az imperializmus elleni harcban. El kell érni. hogv hallgatóink helyesen értsék a békés egvmás mellett élés lenini elvének politikai gyakorlatát, a nemzetközi élet eseményeinek a marxizmus—leninizmus tanításai alapján történő megítélését. A pártoktatAs kulcsemberei a propagandisták. Éppen ezért kulcskérdés és gondos munkát kíván kiválasztásuk. Tőlük függ az oktatás színvonala, a hallgatók elvi-politikai képzése, fellő- J dése. s ezért nem lehet mellékes a Dropagandisták’-ól való gondoskodás. A fokozott követelményeknek csak úgy tudunk megfelelni, ha továbbképzésükről minden tekintetben gondoskodunk. Elengedhetetlen követelmény, hogy mind az országos kérdésekben. mind a munkebe- lyeken széles körű tájékozottsággal rendelkezzenek. A pártszervek és szervezetek feladata, hogy ezt folyamatosan és tudatosan biztosítsák. Ugyanakkor igényeljék és használják fel pártszervező- pártirányító munkájukban a propagandisták gazdag tapasztalatait. Másik fontos feladatuk, hogy megteremtsék a párttagok képzésének feltételeit, segítsék és ellenőrizzék a pártoktatást rendszeresen. A pártoktatás sokezer részvevője joggal számít arra, hogy munkájukat az alapszervezetek figyelemmel kísérik, értékelik, észrevételeiket, tapasztalataikat hasznosítják. Dr. Kárpáti Imre megyei pártbizottság munkatársa links a kocsi mellett. És mind úgy csinál, mint aki örül. A gazdája is. Még segít is rakodni. Vele nemigen törődnek. Még azt is elfeledte a fuvaros, hogy a nyakába akassza a zabostarisznyát. Pedig jólesne. De mi ez? Mi történik? A ló csodálkozva néz fel. Mellette kis emberek állnak meg. Olyan kicsik, mint egy csikó. Embercsikó — gondolja, és ettől jó kedve is lesz, meg el is szomotodik. Az egyik közelebb lép hozzá. Félénken. Milyen nagy és hatalmas — gondolja a gyerek. Milyen nagyot és hatalmasat láthat bennem — gon. dolja a ló. Felemeli a fejét, aztán félrepillant a srác felé. Érzi. valaki megsimogatia a tomporát. Alig lehet érezni. Milyen furcsa. Épp ott értek hozzá, ahol máskor az ostor vége csapkod — De szép lő! — mondja valaki. — Vajon nem rúg? — Hogyan rúgna! Ott az a két fa mellette. Ki se tudja venni a lábát Meg se mozdul. Nem akarja. hogy elriadiannk a gyere kelt. Az ernte'- Sikók. AU. mozdulatlanul, mint.egy szó bor. A fülét sem mozdítja. Érzi. hogy most már bátrabTóth Gyula 16 éve dolgozik a tiszavasvári téglagyárban és négy éve az égetőkemencénél. Ötvenhétben gazdálkodó volt. Azzal jött ide, hogy kell egy kis pénz. Három hónapra jött, s azóta itt van. „Még mindig kell a kis pénz. Tizenhat év alatt sokan jöttek ide és mentek el. Az Alkaloida is elszippantotta őket. De én maradtam.” Hosé^ a I pmf ne‘»léi —- Miért? — A keresetem z—3 ezer között mozog. A múlt hónapban éppen 3000 volt. — Mennyit kell ezért dolgozni? — Sokat. Itt nehezebb a munka, mint általában. Van olyan, aki csak egy-kél napig. egy-két hétig van itt és elmegy. Nem mindenki tudja megszokni. Ha a norma megvan, 80— 100—120 forint a napi pénz. Ha a szállító 9000 kisméretű téglát kihord a kétkerekű káréval, megkeresheti a kétszázat is. Ezért már negy- venötször kell megpakolni hét óra alatt a taligát. — Hogyan bírják? — Nem szoktak kivinni csak öt-hatezer téglát. Legtöbbször azután azt mondják: nekik elég volt... — Milyen itt a munkás közérzete? — Én megszoktam. Igaz, aki huszonöt évet eltölt ilyen helyen, megérdemli a korkedvezményes nyugdíjat. Me, leg'van a kemencénél. Ha közel Vagyunk, 50 fok is. De a 25 télen is megvan. — Megbecsülik? — Ötödik gyárvezetőm van már. Nekem eggyel sem volt bajom. Voll régebben, hogy a gyárvezetővel nem találkoztam három hétig sem. Pedig hetvenöt munkással dolgozó kicsi a gyár. Megvan a munkn, csinálni kell. Különben is. Azt tapasztaltam, hogy a gyárvezető kiabált és nem szóltam vissza, hamarabb abbahagyta. Napi nvo'c és léi vagon — Arra gondol, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem? — Nem éppen arra. Ha például panaszom volt a bérre, szóltam. ban simogatja valaki. Ilyet még sosem érzett. Ot nézik, öt csodálják. Miatta van itt egy csoport emberke. Es róla beszélnek. És neki szólnak. — Lovacska! Hogyan hívnak? — Gyí paci! Nyee! — Nézzed, milyen a patája! Ott a patkó? Nem tud válaszolni. Ha nyerítene, biztos megijednek. Kicsit felemeli a lábát. Óvatosan. lassan, úgy, hogy egy pillanatra látszik a patkó. Régi. kopott patkó. Bizony, elkelne egy új. Tényleg. Neki neve is van. Bandi. Miért hívnak minden fuvaroslovat Bandinak? Ezt érti, így bíztatja a gazda is. A sok városi gyerek nézi, és 6 nagyon örül. Vajon milyen lehet a lóboldogság? Ennyi kell hozzá? Csak ennyi? Egy kis jó szó, egy kis simogatás. Vagy talán annyi, hogy észrevegyék, hogy van. Ö. Bandi, aki semmi mást nem csinál, csak húz fegv stráfot. megáll, aztán új m indul, este bemegy az istállóba. és már azt sem érzi. hogv elfáradt. Bandi látja, hogy a gyere kék a gazdával beszélnek. Nem hallja, nem érti. Az öregnek már jó a kedve. Bólogat hevesen. A gyerekek el— Hajnalban bemegy. Dolgozik, délben hazamegy. Csak ennyi lenne? — Itt nincs idő kényesked, ni. Mert például egy kihordó abból a munkából nem mehet nyugdíjba. Nehéz. A meleg és a hideg váltakozik télen. Ötven év után már nemigen lehet bírni. A kétezer B—30- as téglából egy műszakban 200 mázsát kell kihordani. Vagy az elszedők nyersen le, vágják, elszedik a téglát a préstől. 7000 B;—30-ast kell megfogni. Mindennap. Ez 040 mázsa. Nyolc és fél vagon ! — Tudják az emberek, hogy például — az éves terv. s hogy hői nekik mennyit kell megcsinálni? — A termelési tanácskozásokon mindig elmondják. Havonként ki is szokták t°n. ni, how mi a helyzet. De nem mindenki nézi meg. Mindenki tudja a sajátját. Megelégszik azzal, hogy ezt nézi. 1— füehéz a munka. Nem lehet könnyíteni? — Van gén, de kezdetleges. Beruházás kellene. Ott van automatika, ahol mértéről: a naiv gyárakban. Ez a gyár kiesi. 3—4 éve még ló sem volt a vontatáshoz. Az ma mór von Dn>V7o vi^l i-ff'■*■<?ít- hatnárváik. ítosjv ne képién annyi emberi erőt kifejteni. ..Vosf nvr jolíban megy...“ — Hogy alakul a nyereség? — Már három éve nem volt. Talán az idén már lesz. Üj vállalathoz kerültünk. A mályihoz. Most már jobban megy. Nem marad annyi anyag a nj'akunkon, mint addig. — Van öltöző-fürdő? — Igen. mind a kettő. De kicsik. Talán bővítik. Nagy a hőség. Kint is, bent is. Tóth Gyula azt mondja: már az is nagy dolog, hogy szódavíz van korlátlanul. Hogy ezen a nyáron mindennap kaptak. De kicsit kesernyés hangsúllyal említi, hogy tud hasonló munkahelyről, ahol jaffát, limonádét is adnak. — A kollektív szerződést ismerik? — Én igen. Meri én szakszervezeti titkár is vagyok. De az emberek? Hosszú elolvasni. Nemigen van kedvük rá. Igaz, ha panaszuk van. jönnek hozzám tanácsot, segítséget kérni. Ha tudok. mennek. Szóval vége. Ennyi volt. Újra állhat, várhat. Leg, feljebb egy emlékkel lett gazdagabb. Nem így lett. Visszajöttek Az egyik, a legnagyobb odamerészkedik elé. Szembe vele. A legnagyobb, mégis, milyen kicsi. Aztán a szája felé nyúl. Egv cukrot tesz Bandi szájába. Édes. pici íz, pici cu. kor édese. A másik is megpróbálja. És így sorban. Furcsa. Nem szokták kényeztetni. A ló tudja, hogy ilyen talán soha többé nem lesz az életében. Nem rángatja a fejét, vjgváz meg ne ijedjenek tőle. És hagvia. hogy megveregessék a nvakát is. Aztán megmozgatja a fülét, amin olyan Ind nevettek az imént Tart a iáték. a cukor nem fogy. A sok bérházi gyerek Bondjt ünnepli. Véget ért a rakodás. Ezután indulás következik. A gyerekek félreállnak. Snrba a járdán. A gazda felül, billen a stráf iobbfelé. Igen. és most vége a nagv eseménvnek. Ér zí a hátán a gvenln szilának surranását és meennttnn az ostor csapóin is Bnűwéf a hámnak fesrtti. Elindul. Las san komótosan, ahogv szokta. Vissza se tud nézni. Bürget Lajos aduk. Ha nem, megyek feljebb. — Béremelés volt? — A segédmunkásoknak négy, a központi plusz kettő a vállalati emelésből. A szakmunkásoknak nyolc. plusz ívoltó. Az éjjeli pótlékot is felemelték 15-ről húsz százalékra. Eddig ha vasárnap dolgoztunk, s ha helyette szabadnapot kaptunk, nem volt pótlék. Most lett: tíz százalék. Jobb itthon Linter István salakos tizennégy éve van itt. Szikár ember, négy gyereke van. Öt percre kifújja magát. A kérdésre, hogy érzi magát, így válaszol. — Jó brigád a miénk. A Pelő-brigád. — Hogy maradt itt ebben a poros melegben? — Nagy a család, kell a pénz. És mégis csak jobb itthon, mint messze a családtól. És most már jobban megbecsülnek. Háromezerhármat vittem haza legutóbb. Most kaptam 800 forintot a gyerekek iskoláztatására. — Ha magán múlna, min változtatna legelőször? — Nagyon el vagyunk mi itt maradva. Könnyíteni kellene, gépesíteni. Meg nagy a meleg. A meleg szívására már kértünk két ventillátort. A kemenceáilókra most már ta_ Ián vesznek lemezt, nem kell mindig bontani. Most már könnyebb lesz. Az emberek homlokán ős meztelen felsőtestén csurog a víz. Pedig a ruha csak egy svájci sapka és á klottnad- rág. Boczák Sándor berakó, 1933 márciustól dolgozik itt. Húsz éve múlt. Tőle is azt kérdem: milyen a munkás közérzete? — Ha nem lenne jó, akkor már elpályáztam volna. Csak a meleget kellene elszívni. És amilyen meleg van most, olyan hideg van télen. Igaz, hogy már csak hét írat kell naponta dolgozni, de így sem lcányálom. — Elmondta ezt már valahol? — Igen. valamikor régen. De mostanában nem. Újítani úgysem tudnak. így kell meglenni. A villamos tolópadot is említettem korábban. úgy tíz évvel ezelőtt. Nem lett semmi. Azt mondták. sokba kerül S még egyszer javasoltam valamit. Egy gyűlésen. — Mit? — Képzelje, hogy elfárad az ember, aki hét órán át tolja a nyers téglát. És ha eső van. meg fagy, akkor csúszik is. Akkor nem jön nekünk elég tégla. Neki sincs pénze, meg nekünk sincs. ..Ha én irányítanék ?“ Most 19—20 ezret raknak be naponta. Szerinte több is lehetne. Jár a kezük, mint a motolla. A társa Széki Imre. — Mit tenne, ha maga irányítaná a munkát? — Ha én irányítanék? Ügy intézném, hogy ne kelljen soha csellengeni. Régebben bizony baj volt a szervezéssel, az eladással. Itt hevert a rengeteg anyag és nem fértünk tőle. Nekünk pedig kell a pénz, az meg csak az újból van. Most már jobban megy. Ügy látom, lesz télen végig munkánk. Ma még a tavalyi hanyagság levét isz- szuk. De most már csak jobb kerékvágásban vagyunk. Dolgozunk és reménykedünk. Hogy lesz itt még jobb is. Eopha János A P A C I
