Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-09 / 211. szám
W3. szepferhEér it t JCM wrrm-m&rK9.6ttisetis: HÉTFŐ: Kekkonen, finn elnök elutazott a Szovjetunióból — Waldheim Jordániában tárgyal — Külügyminiszteri előkészítő értekezlet Algírban KEDD: Tömegtüntetés Santiágóban Allendc kormánya mellett — Tűzharc Bejrutban a libanoni hadsereg és palesztin gerillák között SZERDA: Az algíri csúcstalálkozó megnyitása — Megállapodás Genfben az európai biztonsági konferencia második szakaszának menetrendjéről CSÜTÖRTÖK: Rendkívüli állapot Szudánban — Terroristák akciója a párizsi szaud-arábiai nagykövetség ellen — Nemzetközi értekezlet Gdanskban a Balti tengeri országok együttműködéséről PÉNTEK: Közös közlemény a magyar—lengyel külügyminiszteri találkozóról, Gierek fogadja Péter Jánost — A laoszi hazafias erők nyilatkozata SZOMBAT: Heves harcok Kambodzsában, főként Kompong Cham kikötőváros körzetében Magyar vezetik távirata a KNDK nemzeti ünnepe alkalmából KIM IR SZÉN elvtársnak, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnökének; KIM nt elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság közigazgatási tanács elnökének. Phenjan Kedves elvtársak! A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának 25. évfordulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és népünk nevében szívből köszöntjük önöket és önökön keresztül a Koreai Munkapárt Központi Bizottságát, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság közigazgatási tanácsát és dolgozó népét. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megalakulása új fejezetet nyitott a koreai nép életében. Az eltelt 25 év alatt a szocialista országok internacionalista támogatását élvező Koreai Népi Demokratikus Köztársaság dolgozói — a Koreai Munkapárt vezetésével — visszaverték az imperialista agresszorok támadásait, megvédték hazájuk szocialista vívmányait, s modern ipart és fejlett mező- gazdaságot teremtettek. Kívánjuk önöknek, hogy további sikereket érjenek el a szocialista hazájuk felvirágoztatásában, népük jólétének szakadatlan emelésében, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti tekintélyének növelésében. A Magyar Népköztársaság támogatja a testvéri Koreai Népi Demokratikus Köztársaság erőfeszítéseit, amelyek Korea békés és demokratikus alapokon történő újraegyesítésére irányulnak. Meggyőződésünk, hogy kitartó erőfeszítéseiket győzelem koronázza majd. v Hisszük, hogy a népeink közötti barátság és együttműködés a jövőben is tovább fejlődik, és erősödik a proletár nemzetköziség elve alapján. Budapest, 1973. szeptember 8. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Magyar vezetők távirata Bulgária nemzeti ünnepe alkalmából TODOU ZSIVKOV elvtársnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának^ SZTANKO TODOROV elvtársnak, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsa elnökének Szófia Kedves elvtársak! A Bolgár Népköztársaság nemzeti ünnepe, Bulgária felszabadulásának 29. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, s egész dolgozó népünk nevében forró üdvözletünket és szívélyes jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri bolgár népnek. Nagyra értékeljük azokat a kimagasló eredményeket, melyeket a bolgár nép, a Bolgár Kommunista Párt vezetésével a szocializmus építésében, hazája felvirágoztatásában elért. Elismeréssel tekintünk bolgár testvérpártunk, a bolgár állam vezető testületéinek aktív és eredményes tevékenységére, amelyet a szocialista országok egységének megszilárdításáért, a nemzetközi problémák rendezéséért folytak Örömmel állapítjuk meg, hogy pártjaink, kormányaink és népeink barátsága és internacionalista együttműködése állandóan fejlődik, hozzájárul a szocialista országok sokoldalú együttműködése, a béke és biztonság, a haladó erők összefogásának erősítéséhez. Országuk nemzeti ünnepén további nagy sikereket kívánunk önöknek, és a testvéri bolgár népnek a szocializmus építésében. Budapest, 1973. szeptember S. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI FAL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke FOCK JENŐ, a Minisztertanács elnöke A salgoni rezsim csapalo’nak feralelrabló kísérletei Az Algír szomszédságában épült nemzetek palotája ezen a héten valóban rászolgált sokat ígérő elnevezésére. A fehér várostól húsz kilométernyire elhelyezkedő épületkomplexumban tartották meg az el nem kötelezett országok negyedik csúcsértekezletét, amelyen nyolcvannál több or_ szág és felszabadítási mozgalom képviseltette magát, közöttük csaknem ötvenötén a legmagasabb szinten. Az algíri vendégkönyvbe olyan bejegyzések kerültek, mint Castroé, Titoé Indira Gandhié, Mudzsibur Rahmané, Szadaté, Kadhafié, Sekou Toureé, Burgibáé, Asszadé, hogy csupán néhány nevet emeljünk ki. Az el nem kötelezettek tizenkét esztendő alatt immár negyedszer ültek össze. Jellemző példája a fejlődésnek, hogy az 1961-es belgrádi nyitány illetve az 1973-as algíri negyedik felvonás között több, mint harminc ország nyerte el függetlenségét, így Algéria, a jelenlegi vendéglátó is. Am nem csak a számszerűségben történtek változások, hanem a világhelyzetben is. Az el nem kötelezett országok most olyan nemzet, közi politikai keretek között gyűltek egybe, amikor világunkon érezhetően megerősödött az enyhülési irányzat s új lehetőségek nyílnak meg számukra is. Az el nem kötelezettség ugyanis semmi, képpen sem zárja ki, ellenkezőleg. feltételezi az elkötelezettséget a béke és a nemzetközi biztonság iránt. Az algíri értekezlet középpont iában tehát lsét nagy témaállt: az el nem kötelezettek szerepe a béke megszilárítélő pekingi véleményeknek szerették volna alátámasztást adni. Az algíri megbeszélés tehát jelzi az el nem kötelezettek fokozódó világpolitikai szerepét, de felhívhatja a figyelmet arra is, hogy a várakozásoknak csupán reális helyzetelemzéssel és következetes antiimperializmussal tudnak eleget tenni. Algírban nemcsak váratlan érkezéseknek, de váratlan elutazásoknak is tanúi lehettünk. Idő előtt hagyta el a konferenciát Nimeri, mert Szudánban el kellett rendelni a rendkívüli állápotot súlyos belpolitikai válság robbant ki. Allende chilei elnök szinte az utolsó percben kény. télén volt lemondani az algíri programot, mert a délamerikai országban újabb belső bonyodalmak jelentkeztek. A jobboldali ellenzék szemmel láthatólag a hadsereg megosztására tör s parlamenti többségével olyan határozatokat fogadtatott el; hogy a hadsereg a munkás- negyedekben tartson razziákat, ott kutasson fegyver után.' Nyíltan arra játszanak, hogy összeütközések történje, nek a dolgozók és a katonák között. (Formális ürügyül olyan ultrabalos cselekedetek szolgálnak, amelyeket legelőször a népi egység kormánya ítélt el!) A mesterkedésekre határozott válasz volt az a hatalmas tömegtüntetés, amelyek Allende választási győzelmének harmadik évfordulóján tartottak. A hatéves elnöki időtartam félideje mindenesetre izgalmas körülményeit között zajlik... Sok jelentés érkezett a héten Indokínábói is, — ezek egyaránt a kibontakozás nehézségeire utalnak. Eredménytelenül zárult a DIFK és a saigoni rendszer képviselőinek újabb tanácskozása s a forradalmi kormánynyilatkozatban leplezték le, hogy Thieuék szenátusi választási komédiával próbálják akadá_ lyozni a rendezésre irányuló megbeszéléseket. Laoszban a hazafias erők közleménye arról számolt be, hogy még júliusban újabb kompromisszumos egyezményt kötöttek, de a királyi kormány végül is megtagadta az aláírást. A né. pi erők ezért döntöttek- úgy, hogy minderről tájékoztatják a világ nyilvánosságát. Kambodzsában a fegyvereké a szó. a felszabadító erők végül is nem a főváros, hanem Kompong Cham, a nagy kikötő ellen indítottak általános offen, zívát. Végül, de nem utolsósorban: Európa. Genfben megtörtént a végleges megegyezés: szeptember 18-án kezdődik a biztonsági konferencia második szakasza, időbelileg egybeesik majd az ENSZ-közgyű- lési ülésszak nyitányával. Az összkép mégsem egészen felhőtlen, mivel az NSZK jogtalan nyugat-berlini Igényei miatt nem sikerült pontot tenni az európai szerződés- rendszer mögé, elmaradt Brandt prágai útja, mindezidáig nem írták alá a csehszlovák—nyugatnémet szerződést. Erről is szó volt Péter János varsói utazása, a magyar—lengyel külügyminiszteri találkozó során. A kiadott közlemény szerint a két ország várakozással tekint Bonn magatartása elé a csehszlovák kapcsolatokat, valamint az ettől elválasztható magyar—NSZK és bolgár— NSZK diplomáciai viszonyt illetően. Kár lenne, ha Nyu- gat-Németország — esetleg saját belpolitikai zavarai miatt — megfeledkezne a nagy tanulságról, hogy area, litások mindenképpen utat törnek maguknak s végeredményben annál jobb, minél előbb tudomásul veszik azokat'_ Rét! Ervin A Felszabadulási hírügynökség jelentése szerint augusztus 19-e óta a felszabadító erők Dél-Vietnam területén a saigoni rezsim csapatainak számos területrabló kísérletét verték vissza. Augusztus 19 és 2Q között a DIFK csapatai a helyi lakosság erőivel közösen három körzetben mértek vereséget a tűzszünetet megsértő saigoni kormánycsapatokra, harcképtelenné téve mintegy száz katonát. Augusztus 20-án és 25-én Binh Dinh tartományban a támadók közül 65 személyt öltek, illetve sebesítettek meg. Thua Thienben a saigoni csapatok szeptember 1-én és 2-án támadást intéztek a DIFK ellenőrzése alatt álló felszabadított területek ellen, de kísérletüket meghiúsították. Ugyanebben az időszakban három más körzetben az ellenség 39 katonáját ölték meg, illetve ejtették fogságba. Augusztus 31-én Tra Vinhben légi és tüzérségi támogatással intéztek a rezsim csapatai nagyarányú támadást Tap Ngai falu eilen. A támadók közül a felszabadító erők csaknem száz katonát tettek harcképtelenné. Zenélő óén dításában és az imperializmus gazdasági agressziójának visszaverése. Ezek a gondolatok természetesen nem azonos hőfokon és nem azonos elvi tisztasággal jutottak kifejezésre a különböző felszólalások során. A pozitív megnyilvánulások mellett sajnos akadtak olyan hangok is, amelyek megpróbálták elmosni korunk alapvető ellentéteit s a szocialista és az imperialista világrendszer harcát a „gazdagok” és a „szegények”, a fejlett „északiak” és a kevésbé fejlett „déliek” konfliktusával kívánták felváltani. Amikor Fidel Castro a Szovjetunió világpolitikai szerepét méltatta, a zavaros és sokszor szélsőséges anti- kommunista nézeteiről ismert líbiai elnök egyszerűen otthagyta a termet. A helyszínen nagy számban megjelent kínai sajtótudósítók pedig olyan iellegű kérdéseket tettek fel a küldötteknek, amelyekkel láthatólag a „szuper- hatalmakat” egyenlősítő és elCsontos Gábors 3. — Miféle zenélő óra? — kiváncsol Pörzsi ártatlanul. — Kapcsold be, öregem — könyörög az öregasszony —, mikor kapcsolnád be. ha nem most, amikor itt vannak a látogatók? Különben is, szólnak a tanárjuknak, hogy járja ki a hivatalokban... — Te addig mutasd meg a koszorúkat — egyezik bele a vénember, s fellépdel az oldallépcsőkön a malomba. hallani visszhangos lépteit, amint felfelé halad. — Látják azt a kis kiugrót a torony tető alatt? Ott lesz az óra is, csak éppen be kell szerelni, már a helye megvan. Jöjjenek, nézzék meg a koszorúkat...! Ott jobban lehet hallani is. —» Mit kell hallani? — kérdi Ben. — Valami zenélő órát. te dinkai — s Aligátor majd hasraesik hosszú lába ellenére is a rozoga falépcsőn. A rengeteg faoszlop előtt azonban tátva marad a szájuk. Ahol valamikor a zsákok álltak és a fényesre kopott deszkacsöveken ömlött a liszt, most búzakoszorú búzakoszorú hátán, sárga és megbámult kalászok, hosszú és rövid toklászú búzafajtákból, némelyik közepén ki- fonva az évszám is, vagy éppen a 20-as szám, az augusztusi ünnep dátuma. — Látják, itt ez a sok gyönyörűség. Szorgalmas népek élnek mifelénk, minden évben ide került munkájuk gyümölcse... Az a kis barna koszorú a nagy aszály évében készült. ezek itt rozsból vannak, a háború alatt nem engedték búzából fonni a koszorúkat. Ez pedig, az első kenyér ünne-, pen, rajta a nemzetiszínű izalag, amikor a saját földjén aratott mindenki... — Figyeljenek! — hallatszik ekkor föntről tompán az öreg szava. S abban a pillanatban csikorgó, ciripelő pengést hallani, amiből végül harsány Indulóütem kerekedik ki, a Madrid határán, állunk a vártán dallama. A fiatalok felfelé teke- redett nyakkal állnak, gután bámulnak a poros gerendák közé. Aligátornak nagyot ugrik az ádámcsutkája. az öregasszo.N helyeslőén bólint és áhítattal figyeli a recsegő zenét. A dallam eközben harmadszor is megismétlődik, aztán hirtelen ütemet változtat, s valami átlényegü- lés következtében valóságos hegedűhangon elkezdi sírni a nótát, hogy „Rózsi, Rózsi, mi bajod, mért nem akarsz szólni?” Pörzsi hirtelen leül egy gerendára, és összekucorodva próbálja elfojtani a nevetést, Ben tátott szájjal bámul a feje fölé, csak Aligátor őrzi meg a méltóságát. Az öregasszony szipogva magyaráz: — Ez az öregem nótája. Ezt is beleépítette. — Kis meghatott szünet után, miután másodszor is végigélvezik Dankó Pista nótájának első sorait, azt suttogja még az asszony: — Lett volna pedig alkalmas hely a tanácsháza padlásán, mégse engedték, hogy üzembe helyezze az öregem. Leszavazták. Az elnöküket! Hát értik ezt? — Ugyan... Ne tessék sírni azért — motyogja Pörzsi és ügyetlenül megsimogatja az öregasszony száraz keze- fejét. —< Nem mindenki ért az efféléhez. Pedig igazán szép... Ennyit bír kínyögni anélkül, hogy sírnia vagy nevetnie kelljen vagy mind a kettőt egyszerre. Amikor meghallják az öreg lépteit, kisorjáznak ismét az udvarra, de már nem ménnek be a lugasba. „ köszönik a vendéglátást, nekik menniük kell. Ha ugyan elviszi őket az autó. — Ez? Akár a világ végére is! — bukkan elő az öreg a lépcsőn — Nincs ennek semmi baja! — Állati kassa füle van, megfigyelted? — motyogja barátja fülébe Aligátor. Ben dühösen fúj rá: — Jó fej az öreg. ne mószerold! — Persze — von vállat Aligátor, s előkaparja a slusszkulcsot. — Köszönjük a közreműködést. A tömsze- lencéhez igazán nem értünk, köszönjük, hogy megcsinálta... — Potecz bácsi — teszi utána rendreutasító hangsúllyal a lány. Aztán megcsókolja búcsúzóul az öregasszonyt: — Ne tessék félni, olyan idegenforgalmi nevezetesség lesz még ez a malom, hogy na! Aki erre- jön. nem győz majd csodálkozni. — És az órám ? — Az öreg hangjában most érezni először bizonytalanságot. De Aligátor megnyugtatja: — Frankó! Ez nem vaker duma, fater, ez tény! Az óra marha frankó, nekem elhiheti! Isten áldja, csaó! — azzal felbőgeti a motort. Az öreg meghatottan eme. li kalapja mellé az ujját, még a „fatert” is megbocsátja a fiúnak. Ők meg kiporzanak a malomudvarból. VEGE íj ríiTH' I "Tii »toi f™ ™—H. ■ ■ a——...■!-«- , i __E3.__B___M W W 1 s
