Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-08 / 210. szám
2. 05* KFT.FT-MACY 1973. szeptember 8. Fo.jy«ca*#«» tanácskozásai az algíri csúcsértekezlet A Laoszi Hazafias Front nyilatkozata A Laoszi Hazafias Front Központi Bizottsága pénteken — hanoi képviseletének sajtótájékoztatóján — nyilatkozatot tett közzé a vientia- nei tárgyalások jelenlegi állásáról. „A laoszi béke helyreállításáról és a nemzeti egyetértés megvalósításáról február 21- én aláírt megállapodás a laoszi nép történelmi jelentőségű nagy győzelme” — állapítja meg a nyilatkozat. Sajnálatos — folytatta a nyilatkozat —, hogy a megállapodás aláírása óta már több mint 6 hónap telt el, de haladást még nem értek el. Miközben a laoszi hazafias erők szigorúan és lelkiismeretesen tiszteletben tartották a tűzszünetet, az amerikai és vi- entianei fél ismételten megszegte a megállapodást, állandóan akadályozta annak végrehajtását.” Az amerikai imperialisták, súlyos vereségeik ellenére, amelyek csaknem 20 évig tartó „speciális háborújuk” befejezésére kényszerítették őket, még most sem mondtak le arról a tervükről, hogy Laoszban megvalósítják neo- kolonializmusukat. Dél-Viet- namból kivont csapataik jelentős részét thaiföldi támaszpontokra telepítették, s Thaiföldem, a laoszi határ közvetlen közelében állították fél az amerikai légierő új főhadiszállását. Az Egyesült Államok repülőgépei a laoszi felek megállapodásának 1973. február 21-1 aláírása óta havonként- átlagban 1500 felderítő repülést végeztek Laosz területe felett, és légitámogatást nyújtottak a területrabló hadműveletekhez, amelyeket jobboldali laoszi alakulatok folytattak a hazafias erők ellenőrizte térségek éllen. Ugyanakkor a Vientiane! fél, az Egyesült Államok támogatásával és a thaiföldi reakciósok közvetlen segítségével, területszerző támadások százait hajtotta végre a hazafias erők ellenőrizte területek ellen, kommandó- és „ranger”-alakulatok százait csempészte be a felszabadított övezetbe, hogy ott szabo- tázscselekménvéket kövessenek el, e cselekményeikkel súlyos veszteségeket okoztak a laoszi népnek mind emberéletben, mind anyagiakban. „Tekintettel erre a helyzetre, a hazafias erők kénytelenek voltak gyakorolni törvényes önrendelkezési jogukat — folytatja a Laoszi Hazafias Front KB nyilatkozata. — Visszaverték és meghiúsították a vientianei jobboldalt csapatok területrabló hadműveleteit.” A nyilatkozat a laoszi felek tárgyalásai elhúzódásának és jelenlegi megrekedésének okát abban jelöli meg, hogv az amerikai és a vietnami fél a megállapodás tartalmi módosításán mesterkedik. Utal arra. hogy a hazafias erők képviselői fáradhatlan erőfeszítéseinek nyomán a felek július közepe táján minden problémában megállapodásra jutottak, — három kérdést kivéve. A három vitatott kérdés: az ideiglenes nemzeti egységkormánynak egy vagy két elnökhelyettese lesz-e; melyik fél képviselője töltse be a belügyminiszteri és a közoktatásügyi miniszteri tisztséget; az ideiglenes tűzszüneti vonalak meghatározása. A hazafias erők képviselői — a béke megőrzésének és a nemzeti egyetértés megvalósításának óhajától vezérelve — 1970 július 27-én Sou- vannak Phoumával tartott ülésükön engedményeket tettek e három pontban. Hozzájárultak ahhoz, hogy az ideiglenes nemzeti egységkormánynak legyen két elnök- helyettese, a miniszterelnök első helyettesének tisztét a hazafias erők fogják betölteni. Beleegyeztek abba, hogy a vientianei fél képviselői töltsék be a belügyminiszter és a közoktatásügyi miniszter tisztét. Megegyezés jött létre 27 tűzszüneti jelzőoszlop felállításának kérdésében is. A Laoszi Hazafias Front Központi Bizottságának pénteki nyilatkozata ezután részletesen ismerteti a két fél között 1973. június 27-én létrejött teljes megegyezés pontjait, s azok lényegét a következőkben összegezi: — A két fél azonos számú képviselőiből megalakult az ideiglenes nemzeti egység- kormány. A miniszterelnöki tisztséget a vientianei fél tölti be, a felek mindegyike 5— 5 miniszteri és 6—6 miniszterhelyettesi tárcát kap; — A nemzeti politikai koalíciós tanács 42 tagja közül 16 a hazafias erők, további 16 a vientianei fél képviselője lesz, a többiek pedig a békéért, a függetlenségért, a semlegességért és demokráciáért síkraszálló személyiségek lesznek; — konkrét Intézkedésekben állapodnak meg a népi demokratikus szabadságjogai maradéktalan megvalósításának biztosítására; — Intézkedések Vientiane és Luang Prabang semlegesítésére, e két város biztonságának szavatolására és kedvező feltételek teremtése az ideiglenes nemzeti egységkormány, valamint a nemzeti politikai koalíciós tanács működéséhez; — a tűzszüneti vonal 27 ideiglenes pontiának rögzf. tése a két fél fegyveres erőinek elhatárolására és a tényleges tűzszünet megvalósítására a két fél közigazgatása alatt álló két ellenőrzési övezet létezésének elismerése alapján; — az ideiglenes nemzeti egységkormány és a nemzeti politikai koalíciós tanács megalakítását követő 60 napon belül Laoszból ki kell vonni az összes külföldi csapatokat, az idegen országok teljes katonai személyzetét; — a másik féllel való együttműködése miatt a há. borúban foglyul ejtett és őrizetben tartott személyek átadása módozatainak meghatározása; — a központi végrehajtó vegyes bizottság megalakítása, amelynek feladata lesz a két fél aSiciójának összehangolása a megállapodás és ,a csatolt jegyzőköiiy rendelkezéseinek végrehajtása ér. dekében. E bizottság hatáskörébe tartozik majd a tűz. szünetet sértő cselekmények megelőzése, kivizsgálása és megoldása is: — A Laoszra vonatkozó 1962. évi genfi egyezmény értelmében megalakított nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság a genfi egyezmény jegyzőkönyvében rögzített feladatokkal. jogkörökkel és elvekkel összhangban és a központi végrehajtó vegyes bizottsággal szorosan együttműködve folytatni fogja tevékenységét; — az ideiglenes nemzeti egységkormány a washingtoni kormánnyal meg fogja vitatni az Egyesült Államok hozzájárulását a háború ütötte sebek begyógyításá- hoz, Laosz háború utáni újjáépítéséhez. A nyilatkozat ezután felhívja a figyelmet arra, hogy már régen lejárt a tervezett intézkedések végrehajtására szabott határidő, amelyben a felek megállapodtak, majd emlékeztet Souvanna Phou- ma köpönyegforgató magatartására. A vientianei kormány 1973. augusztus 15-én — egyes jobboldali személyek és tábornokok ellenvetéseire hivatkozva — a már létrejött megállapodás bizonyos pontjainak megváltoztatását követelte, holott korábban határozott ígéretet tett arra, hogy annak szövegét nem fogják módosítani. így alakultak a vientianei tárgyalások, ezek az eddig elért eredmények — állapítja meg a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottságának nyilatkozata, majd befejezésül leszögezi: — A Laoszi Hazafias Front Központi Bizottsága, a semleges hazafias erők szövetségi bizottságával teljes egyetértésben kijelenti; a hazafias erők világos és következetes álláspontja az, hogy a laoszi béke helyreállításáról és a nemzeti egyetértés megvalósításáról 1973. február 21-én Vientianeban aláírt megállapodás teljes tiszteletben tartása és maradéktalan végrehajtása alapján segíti elő a laoszi probléma békés rendezését. A legsürgősebb követelmény most az, hogy a vientianei fél és a hazafias erőket képviselő fél az 1973. július 27- én létrejött megegyezés alapján haladéktalanul írja alá a megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyvet. Pénteken délelőtt harmadik napját kezdte az el nem kötelezett országok algiri csúcsértekezlete. A tanácskozás első szónoka ezen a napon Burgiba tunéziai elnök volt. Csütörtökön a késő esti órákba nyúlt a konferencia ülésszaka. Tizenhét állam — vagy kormányfő szólalt fel a Fidel Castro elnökletével megtartott délutáni ülésen, többek között Jasszer Arafat, a Palesztinái felszabadítási szervezet elnöke, Kadhafi líbiai, Gowon nigériai, Asszad szíriai és Lamizana felsővoltai elnök. A beszédek szinte kivétel nélkül a következő, egymással szorosan összefüggő témák köré csoportosultak: az illető ország, illetve térség helyzetének értékelése, az imperializmus, a kolonializ- mus és neokolonializmus elleni harc szükségessége; a nemzetközi gazdasági kapcsolatok olyan módosítása, amely lehetővé teszi az egyes (Folytatás az 1. oldalról) biztonság és együttműködés erősítésében. A külügyminiszterek aláhúzták, hogy a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, valamint a Német Szövetségi Köztársaság között megkötött szerződések, továbbá a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú megállapodás történelmi jelentőségű az európai biztonság és együttműködés szempontjából. A felek várakozással tekintenek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársa- ság közötti tárgyalások pozitív eredményei, Csehszlovákia és az NSZK kapcsolatainak normalizálása, valamint Bulgária és Magyarország, illetve az NSZK viszonyának rendezése elé. A két külügyminiszter az eszmecsere során kifejezte azt a szilárd meggyőződését, hogy a nemzetközi problémákat békés eszközökkel, tárgyalások útján meg lehet oldani. Ebben az összefüggésben nagy figyelmet fordított a még rendezetlen nemzetközi kérdések, különösképpen az indokínai és közel- keleti helyzet elemzésére. Véleményük szerint Indokínában a békét csak a vietnami, kambodzsai és laoszi nép önrendelkezési jogának teljes tiszteletben tartásával, továbbá a párizsi megállapodás maradéktalan végrehajtásával lehet biztosítani. Megállapították, a közel- keleti konfliktus végleges, megoldása csak úgy érhető el, ha az izraeli csapatokat kivonják az 1967-es agresszió idején elfoglalt és megszállt arab területekről. A miniszterek üdvözlik az ENSZ főtitkárának tevékeny2. — Akkor nem kötelező érteni a vízpumpához — helyesel az öreg, majd hozzáteszi : — Maguk dolgoznak fenn a várban az ásatásnál? — Jók az értesülései, Po- tecz bácsi — mondja a lány. — Nem rossz kocsi ez — simít végig a sebhelyes kasz- nin az öreg Potecz —. ha rendben tartják, bír még annyit, mint a maiak. — Egy évig bütykölte az osztály, mégis mindig baja van. — Aligátor ezt nem dühösen mondja. csupán, mint tényt szögezi le. — Mi ástuk ki tavaly azt a csöbör ezüst pénzt, s amit a múzeumtól kaptunk, abból vettük ezt a leprát. «— Csodálkozom. fiam. országok gazdasági szuverenitását és a fejlődő országok gyorsabb ütemű előrehaladását, végül pedig az -el nem kötelezett országok helye, feladatai a mai nemzetközi viszonyok közepette, együttműködésük, közös fellépéseik fokozása. Fidel Castro kubai miniszterelnök a péntek délelőtti ülésen elmondott beszédében határozottan leszögezte: a világ kapitalista és szocialista országokra oszlik, minden másféle megkülönböztetés csak az imperializmus érdekeit szolgálja. A Szovjetunió nem imperialista hatalom, a szovjet nép áldozatai nélkül sok, ma már független ország nem is létezhetne. Az el nem kötelezett országokat reakciós’ ellenforradalmi erők próbálják szembeállítani a szocialista államokkal. Castro országa támogatásáról biztosította a szabadságukért küzdő , népeket és éles szavakkal ítélte el az amerikai imperializmust. ségét, amelyet a közel-keleti térség problémáinak tanulmányozása érdekében ilyen keretek között folytat. A tárgyaló felek ismételten kifejezték kormányaik mély meggyőződését, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok között felmerülő nemzetközi ‘ problémákat a békés egymás mellett élés elvei alapján, békés úton meg lehet oldani. A miniszterek kifejezték reményüket, hogy az el nem kötelezett országok algiri értekezletének eredményei számottevően hozzájárulnak ezen országok társadalmi haladásához, s a világbéke szerető erőinek további szilár- dulásához. Hangsúlyozták. hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete egyetemességéhez vezető úton történelmi jelentőségű lépés lesz a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság felvétele a világszervezetbe. A két külügyminiszter nagy várakozással tekint a Banglades Népi Köztársaság ENSZ felvétele elé, s hangoztatta, hogy erre India és Pakisztán augusztus 28-i megállapodása után további halogatás nélkül sor kerülhet. A Magyar Népköztársaság külügyminiszterének lengyelországi látogatása és tárgyalásai szívélyes, baráti és elvtársi légkörben folytak le és az összes érintett kérdésben teljes nézetazonosságot mutattak. A két külügyminisztérium még aktívabb együttműködése érdekében a magyar és a lengyel külügyminiszter jóváhagyta az 1973—1974-re szóló együttműködési tervet. Péter János külügyminiszter hivatalos látogatásra hívta meg Stefan Olszowski külügyminisztert. aki a meghívást örömmel elfogadta. hogy leprának nevezi ezt a derék jószágot — csóválja a fejét az öreg. A hűtőt vizsgálja, majd meg is tapintja. — Óvatosan felmehetünk. Van néhány szerszámom, és a víz helyben. Egyszóval én ott lakom a régi malomban, meghívom magukat. — Miféle szerszáma van? — hitetlenkedik Aligátor. — Nem mindegy az neked? — kap az alkalmon Ben, hogy mégis felmennek a kocsival, s neki nem kell gyalog vizet hoznia. — Még talán segít is a bácsi megcsinálni. — Potecz bácsi — helyesbít az öreg. — Persze, Potecz bácsi — nyitja az ajtót Ben. s maga mellé inti az öreget. Az beszáll és Aligátort biztatja: A kubai miniszterelnök beszédének jelentőségét növeli az a tény, hogy közvetlenül Burgiba tunéziai elnök után szólalt fel, aki — az eddig több beszédben általánosságban fogalmazott „nagyhatalmak” kitétel után — a konferencián elsőnek nyíltan támadta a Szovjetuniót. Burgiba „coca-cola és vodkaimperializmusról”, a „Szovjetunió és az Egyesült Államok bizalmas flörtjéről” beszélt. A pénteken délelőtti ülésen beszédet mondott még Nguyen Huu Tho. a DIFK konzultatív tanácsának elnöke, aki kijelentette, hogy a vietnami népnek az imperialista agresszió elleni harcában elért győzelme a békéért, függetlenségért, az alapvető emberi érdekekért küzdő valamennyi nép győzelme. A délelőtti ülésen felszólalt még Clodomiro Almeyda chilei külügyminiszter és a nepáli király. Kambodzsai harcok A felszabadító erők péntek délutánra már Kompong Cham kétharmadát tartották ellenőrzésük alatt. A rezsim csapatait három körzetben szorították vissza és ott bekerítették őket. komoly harcok már csak e három körzetben — a kormányzói rezidenciánál, a repülőtérnél és a főparancsnokság körül folynak. A felszabadító erők a délelőtt folyamán 20 köny- nyüpáncélost zsákmányoltak, és most ezekkel megerősödve támadják a kormányzói palotát, amelyet mintegy 100 méternyire közelítettek meg. n chMei kormány erélyes inlizkedósci A chilei kormány speciális tervet dolgozott ki annak érdekében, hogy felszámolják a teherautó-tulajdonosok törvénytelen sztrájkja által okozott nehézségeket. A kormányszervek a közeljövőben 700 autóbuszt, 2000 taxit, és 2233 teherautót osztanak majd szét azok között a sofőrök között, akik készek felvenni a munkát. A chilei hatóságok pénteken közölték, hogy az elmúlt napokban 523 személyt vettek) őrizetbe az országban a kormányellenes utcai tüntetések során. A chilei hadsereg egységei folytatják razziáikat, hogy fegyvereket foglaljanak le. — Kettessel megyünk és nem lesz baj. Már hültany- nyit a motor. Néhány perc múlva fenn vannak az öreg malomnál. A Chevroletnek meg se koty- tyant az út, alig gőzöl. De lehet, hogy már nincs benne víz egyáltalán. — Potecz nénitől kapnak hamisítatlan málnaszörpöt — jelenti be Potecz bácsi a jövevényeket. A mesebeli malomhoz és öregemberhez megvan a mesebeli öregasz- szony is. A szőlőlugas alá invitálja a vendégeket, s mintha várta volna őket, már ott is a tálcán a szörp, meg a gyöngyöző oldalú ásványvizes üveg. — Biztos szomjasok, leikecském, üljenek le. a többit az öregem elintézi. Nagy macher az. ért mindenhez, odabízhatják. — Frankó — súgja a másik kettőnek Ben. Pörzsi mosolyog. Aligátor is kezdi levetkőzni bizalmatlanságát, de fél szeme azért az udvaron van. ahol az öreg Potecz ügyködik a motorházban. — Édes kis há* — forgatja a fejét Pörzsi. — Ugye malom volt? — Malom ez most is, esakhát ki őröltét ilyen ósdi masinán — rak eléjük egy tálban nagy szemű barackot az asszony. — Műemlék. Annak van felterjesztve, dehát... A legyintésre felkapja a fejét Ben. Mihelyst azt a szót hallja, hogy műemlék, elemében érzi magát. Feláll és megszemléli a malom elejét, amely most békés otthon, legalábbis az egykori gépészszoba. Megkopogtatja az egyik kiálló gerendát: — És miért nem ismerik el műemléknek? — A bürokrácia, fiacskám, az tesz tönkre bennünket. — Tetszik tudni, — lendül neki Ben — megmondom én, ki kell ide. Belami kell ide. Tudniillik az osztályfőnökünk. Irtó jó fej, lehet, hogy tetszettek is hallani róla. öt éve ő vezeti az ásatást a várban odafent, még az előző osztályával kezdte. Hogy amiket ez azóta kiásott! Egész vagyont ér! Fegyverek, pénzek, ilyesmi! Szólunk neki. O elintézi. — Az én istenem megáldja magukat — telepszik le közéjük a kis öregasszony, s elmeséli a régi malom történetét. Járt ez már a nagyapja meg annak a nagyapja idejében Is, őrölte az emberek búzáját, rozsát. Megépítették a városban az új malmot, de azért itt mindig volt. aki őrletett. Augusztus 20- ára két cséplőbanda búzakoszorút font, felhozták ide a molnárhoz és hajnalig tar. tó mulatsággal ünnepelték meg az új kenyeret. A mol- nárné sütötte a friss őrlésű lisztből a borcsúsztató lán- gost. — Hol van az a molnámé? — pislog gyanakvással Ben az öregasszonyra, aki erre elmosolyodik egy cseppet. — Itt ül maguk mellett, drága gyerekeim. — Nahát! — bókol elismeréssel Aligátor. — De hiszen akkor Potecz bácsi maga a molnár. — Az nem — pityeredik el hirtelen az öregasszony. — A molnár szegény, meghalt. Potecz bácsi engem kilenc éve vett el. miután letelt a gyászév az uram után. De meghihetik nekem, Potecz bácsi se akárki. Mindig ve. zető ember volt. tanácselnök is hat évig. De akár ő is lehetett volna a molnár, mert romjaiból mentette meg a malmot. Saját kezével hozott itt rendbe mindent. És mivégre? Azóta is csak ígérgetik... — Disznóság! — fortyan fel Aligátor. Ben pedig kontráz. Közben Potecz bácsit észre sem veszik, pedig ott áll a lugas bejáratánál. Mosolyogva csóválja a fejét, aztán az asszonyt feddi: — Eljárt a szád. vénaáz- szony? Ej, nem állód meg, hogy ne kerepelj! — Nincs talán igazam? Ide talán nem jöhetnének a látogatók? Mint a várba meg a régi bányába? Több érdekest látnának itt; mint a másik két helyen együttvéve. És a zenélő óra? Az kutya? — Nem kutya — morog az öreg ingerülten. — Kerepelsz, kerepelsz? (Folytatjuk) Csontos Gábor: Zenélő óra
