Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

!975, augusztus Í5. 5. oTtfift A tulajdonos felelőssége „Mi van, ha állunk?11 Beszélgetések a munkafegyeJemről a Csepel Motorkerékpár-gyár nyírbátori üzemében JÓL, JÁRT AZ ÉPSZER VÁLLALAT — mondták so­kan néhány éve, amikor fej­lesztéséhez, az alagútzsalus technológia meghonosításá­hoz több milliós támogatást kapott a megyei tanácstól. Ilyen beruházásra saját erő­ből évekig nem lett volna le­hetősége. De folytathatnánk tovább a sort, hogy kinek lett haszna ebből a fejlesz­tésből. Mert jól járt a me­gye, a lakosság is, hiszen ép­pen ezek a korszerű beren­dezések tették lehetővé, hogy Nyíregyházán, Mátészalkán és Kisvárdán több száz lakást építsenek — ráadásul gyor­san, rövid határidő alatt. Azzal sokszor találkoz­hatunk, hogy a megye egy ta­nácsi vállalatnak (mondhat­nánk saját vállalatának, hi­szen az irányításban, a felügye­letben hozzá tartozik) segítsé­get ad a megyei célok meg­valósítására. Szabolcs-Szat- már viszonylag elmaradt ipa­rának, szolgáltatásának fej­lesztésére, új munkahelyek teremtésére rengeteget áldoz­tunk eddig és sok pénzt kell fordítani rá továbbra is. Ép­pen ezért nem mindegy, ho­gyan gazdálkodnak az egyes vállalatok a rájuk bízott pénzzel, hogyan hasznosítják azt mindannyiunk érdekében. Sem az államnak, sem a megyének nem feneketlen a pénztárcája, hogy abból min­dig lehessen adni, s ne kér­nék számon, hogyan sáfár­kodtak egyesek a rájuk bízott pénzzel. Hiszen ez a pénz is csak a termelés révén, a mun­ka után ter”v'tödik eiő. A rossz gazdák, Jósnál pedig — ahogy a háztartásban — a tu­lajdonosnak kell állnia a számlát, mint ahogy tette a megye a tavasszal megszünte­tett gépjárműtechnikai vál­lalatnál, amely zilált pénz­ügyi helyzetének rendbe hozá­sa tízmilliós megyei támoga­tásba került. Pedig ha ugyan­ez a vállalat jól dolgozik, ak­kor nemhogy kiadása, hanem többletbevétele van a tanács­nak a működéséből. Az ál­landó befizetésekből, az illet­ményadóból, az eszközleköté­si járulékból, a városi, köz­ségi hozzájárulásból évente több millió forint a tanácsi költségvetés bevétele. AHHOZ, HOGY ADNI TUDJON valakinek a tanács, máshonnan kell bevételre szert tenni. Vonatkozik ez a megyei és országos méretek­re egyaránt. A fontos fejlesz­tési célok meghatározása már eleve a rendelkezésre álló pénzösszeg bizonyos fajta el­osztását jelenti. Ha rossz gazdálkodás miatt nem az PIACON. Ismerősömmel, az egyik vállalat igazgatójával sokszor találkozunk a piacon. Otthonosan mozog itt, látha­tóan élvezi a kikapcsolódás­nak ezt a formáját, a kötet­lenséget, amit a piac hangu­lata kölcsönöz. Mintha kicse­rélnék. A tartózkodó, a vál­lalatnál méltóságteljesen, szo- borszerűen intézkedő igazga­tó a piacon egészen más em­ber. Csupa derű. Elviccelget a kofákkal, belekóstol a tej­felbe, ropogtatja a zsákokból kikandikáló diót, gyönyörkö­dik a virágárusok virágai­ban... És fáradhatatlanul alkuszik. Elsősorban a baromfipiacon érzi magát otthon. Belemele­gedve magyarázza a baromfi­vásárlás fortélyait. A négy „parancsolatot”, milyen a ba­romfi tolla, bőre, testtartása, szeme... Ezek mindent elárul­nak — mondja. És indul, ki tudja hányadszor, vissza az emberéhez, akinél egy pár kakasra alkuszik... — öt forint van köztünk — mondja — de most már ide fogja adni... És tovább dúl az alkú, már csak négy, már csak három, csak kettő, egy forint választ­ja el őket. Másfél órás „üz­leti” tárgyalás ér véget. Oly­kor ennél rövidebb idő alatt eredetileg kitűzött célra kell elkölteni a pénzt, akkor az többszörösen visszahat, mert nem a jó kap még több pénzt, hogy még jobb legyen, ha­nem a rossznak kell foltoz­gatni amúgy is lyukas zsák­ját, amelyből elfolyik a pénz. Mondhatnánk — s így igaz —■ hogy a vállalatok önál­lóan gazdálkodnak, felelős vezetői vannak, akiket akár bűnvádilag is felelősségre le­het vonni, ha nem jól gazdál­kodnak. A vállalati önállóság azt jelenti, hogy a közgazda- sági szabályozók mellett sza­bad kezet kap a vállalat ve­zetése, hogy ésszerű kockázat mellett fejlessze a vállalatot, hogy úgy gazdálkodjon, ter­vezzen, hogy a későbbi évek­ben tovább tudjon fejlődni. Ekkor a vállalati cél meg­egyezik a társadalmi érdek­kel, a fejlődő vállalat hasz­not hoz a népgazdaságnak, de szűkebb környezetének, a megyének, a városnak is, mint ahogy hasznos volt pél­dánkban az EPSZER-nek nyújtott támogatás. De mi van, ha rosszul gazdálkod­nak? Ha a rossz nagy sokára derül ki, amikor már milliók vesztek oda, s újabb milliók kellenek ahhoz, hogy rendbe tegyenek mindent. S kinek kell rendbe tenni? Nyilván a tulajdonosnak, a felügyeleti szervnek, tanácsi vállalatok esetében például a megyei, vagy városi tanácsnak. S ha nem tudta senki, hogy egy vállalat rosszul gazdál­kodik? — kérdezheti bárki. Dehogynem! A felügyeleti szervek azért is felelősek, hogy szemmel tartsák válla­lataikat, hogy elemző mun­kával vizsgálva gazdálkodá­sukat — ez még nem jelent beleszólást a vállalati önálló­ságba — figyelmeztessenek, intézkedjenek, amikor olyan hibát találnak, gmit nem sza­bad megengedni. Ehhez pe­dig sok segítséget kapnak a különböző pénzügyi és más ellenőrző szervektől is, mint a pénz- és hitelforgalmat el­lenőrző banktól, a mérlegeket felülvizsgáló bevételi főigaz­gatóságtól. A TANÁCSI vállala­tok egy évben a megyében 70—80 millió forintot fizet­nek be a tanácsoknak külön­böző adók révén. Nyilván, amelyik vállalat kiegyensú­kell döntenie tízezrek hova fordításáról a vállalatnál. KÜLFÖLDÖN. Évek óta készültek mind a ketten kül­földre. Mindkettőjüknek az volt a véleménye: itthon nem érdemes nyaralni, el kell utazni. Azért van a kocsi. Látásból ismerték egymást, de más semmi. Véletlenül ta­lálkoztak az egyik jugoszláv városban, egymás mellett parkíroztak és egyikük kocsi­ja nem indult. A honfitársi szolidaritás végül is legyőzte az Idegenkedést, összeismer­kedtek, együtt hajtottak to­vább. Együtt kempingezett a két család, együtt járták a kisvárosok bazárait, számol­gatták az apadó dinárokat. — Remekül éreztük ma­gunkat — újságolták ittnon ismerőseiknek. Szép volt a táj, a tenger. Dubrovnik nagy élmény volt. És össze­barátkoztunk egy aranyos családdal... Jugók? — kérdezték az Is­merősök. — Nem dehogy. Egy ház­ban lakunk, már három éve. lyozottan fejlődik, jól gazdál­kodik, az évről évre növeli termelését, s egyben növeli befizetéseit is. Éppen ezért nem mindegy, hogy egy rosz- szul dolgozó vállalatot med­dig hagynak, hogy — rossz legyen. A már említett gép­járműtechnikai vállalatnál például jóval hamarabb ész­lelhetők voltak a bajok, mé­gis túl nagy türelmi időt hagytak, nem szóltak bele a vállalat ügyeinek intézésébe. S ez újabb adósságot jelen­tett, nem pedig hasznot. A Nagykállói Vegyesipari Vál­lalat már második éve fo­lyamatosan fizetésképtelen. Ismétlődő eset, hogy fizetési napon pénzes boríték nélkül mennek haza a munkások. Annyi pénze sincs a vállalat­nak, hogy időben ki tudja fi­zetni a megérdemelt munka­bért. Ez a helyzet már tartha­tatlan, hiszen bármelyik munkás jogosan reklamálhat megdolgozott béréért, s . nem köteles elfogadni a vállalat vezetőinek magyarázatát ar­ról, hogy miért alakult rosz- szul a gazdálkodás. De ugyan­ez fordult elő tavaly a Kis- várdai Bútor- és Faipari Vál­lalatnál is. Az ilyen esetek pedig intézkedést sürgetnek, beleszólást a rosszul értelme­zett vállalati önállóságba, hi­szen többnyire nem a külső körülmények, hanem a rossz belső döntések hozzák nehéz helyzetbe a vállalatot. S ki szóljon bele a vállalat belső ügyeibe? Nyilván az, aki felügyeletet gyakorol fö­lötte. Az illetékes usztály, amelyik észlelve a bajokat előbb figyelmeztet, aztán akár személyi változásokat is hoz­va „sínre” leszi a vállalatot. A gyors figyelmeztetés, a nem elhamarkodott, de ha­mar hozott intézkedés meg­előzi a nagyobb bajt. Mert a tulajdonosi jogokat ugyan közvetlenül a felügyeleti szerv gyakorolja, de állami tulajdonról lóvén szó közvet­ve gazdája a vállalatnak min­den állampolgár. NEKÜNK NEM JUT ÚT­ÉPÍTÉSRE, uj üzletek nyitá­sára, akár árleszállításra sem, ha a pénzt nem ott kell fel­használni, ahol kamatostól megtérül, hanem ott, ahol el­herdálják. Ahol rosszul ér­telmezett, s nem kellően el­lenőrzött önállóság jegyében felelőtlenül gazdálkodnak ve­le. Külföldre kellett utazni, hogy összemelegedjünk — csicseregte az asszony. — Hát nem jó sztori? — kérdezte, és illendően nevetett hozzá, mert ismerősei némán hall­gatták. GAVALLÉROK. Mikszátn novellájára emlékeztető epi­zódok. A különbség az, hogy a gavallérokat esküvőre rö­pítő hintót történetünkben egy gépkocsi helyettesíti. Ezen kívül minden úgy zaj­lik, mint a „Gavallérok"- ban. Esküvő után hazafelé tartva, először a dísztárcsák kerülnek le a kocsiról, ván­dorolnak eredeti gazdájuk­hoz. Ezután a pompás ülés­huzat. Egy következő fordu­lónál a fejtámla, utána a mi­niatűr perzsaszőnyeg követ­kezik. Egyik ismerőshöz ke­rül a hivalkodóan trillázó du­da, a pici ventillátor, végül a kis szovjet tranzisztoros tévé is hazatalál. így „levetkőz­tetve” a felcicomázott öreg járgány, egy üveg konyak kí­séretében jut vissza a tulaj­Valamikor elég volt egy fél­deci, s „kirúgták” az embert. Aztán következett az ejnye, ejnye időszak. Fogták az em­bert, még a vándormadarat is. Szükség volt a munkaerőre. És most? Nem tud ilyen egyértelműen fogalmazni Szabó Jenő, a Csepel Motor­kerékpárgyár nyírbátori gyáregységének igazgatója. — Az a jellemző, hogy so­kan a felelösségrevonás elől „elmenekülnek” vagyis kilép­nek mondja. Ebben a gyár­ban több mint hétszázan dol­goznak. Ha az ipari tanulókat is számítjuk, akkor több mint 800 a munkáslétszám. Ez már jelentős üzem. Hogy elége­dett-e az igazgató a munka- fegyelemmel? Társadalmi jel­legét tekintve a vándorlás né­mileg csökkent, de nem jelen­tősen. Jönnék és mennek Tavaly a kilépők száma száz körül volt. Ennél vala­mivel több munkást vettek fel. Egy-két hónapig kóstol­gatják a munkahelyet, ismer­kednek a munkával, az embe­rekkel, s ha nem tetszik va­lami, akkor továbbállnak. Ezektől eltekintve a munkás­gárda többsége becsülettel helytáll, fegyelmezetten dol­gozik. Ez évben eddig munka- fegyelem sértés miatt öten kaptak fegyelmit. Közülük egyet kellett elbocsátani. Ezek voltak a súlyosabb esetek. Egy névsort mutat. A ne­vek mellett a fegyelmi vétsé­gek, s a selejt „termelés” miatti kártérítések összegei. Száztól ötszáz forintig. — Van aki belenyugszik, elismeri, akad aki nem, fel­lebbez. Ezekkel le kell ülni, tárgyalni. Hogyan látják a munkafe­gyelmet a dolgozók? A motor II. üzemben be­tanított esztergályosként dol­gozik özvegy Papp Károlyné. Fiatalon maradt özvegy. 1967- beii kezdte itt a munkát. Szü­lési szabadságon volt, nem régen került újra vissza. Vége a műszaknak. Haza­indulás előtt beszélgettem ve­le. donosához, akitől az esküvő napján kölcsönkérték. így megy esküvőre egy mai magyar gavallér! NYUGDÍJBAN. Észrevet­ték biztosan mások is, hogy a nyugdíjasok mennyivel kri­tikusabb szemmel nézik az életet, mint a nyugdíjazás előtt. Érzékenyebbek a tu­nyaságra, a tehetetlenségre, az ellátás, a szolgáltatás hi­báira, erkölcsi botlásokra, mindenre. Életkori sajátosság? — kér­dezik többen. Talán az is. Érthető, hogy gyorsítani sze­retnék a fejlődést. Több ide­jük is jut a problémákkal foglalkozni. Bármit nyugod­tan elmondhatnak, ami a szí­vüket nyomja, nem kapnak kevesebb prémiumot. Egymás gyöngéit is kriti­kusabban nézik, szent igaz. Egyikük például így véleke­dett: — X barátom, mióta nyug­díjba ment, úgy hadakozik a hibák ellen, mint egy hős. Még a parányi, jelentéktelen hibákat is úgy ostorozza, mintha azon múlna a szocia­lizmus építése. Míg hivatalá­ban volt, alig hallottuk a sza­vát. Ha akkor is ilyen kara­kán lett volna...? Páll Géza — Csak nehogy összeszid­janak a többiek, ha őszinte leszek. Én úgy látom, főleg a fiatalokkal van baj. Fegyel­mezetlenek, munka helyett játszanak, nem veszik komo­lyan amit csinálnak. Ebből aztán sokszor baleset törté­nik. Fizet a szalag Egy esetei említ, ami a na­pokban történt. Czifra Máriá­nak a marógép három újját vágta be. Lehetett volna sú­lyosabb is az eset. — Nem tartom helyesnek azt sem, hogy egy új dolgo­zót tesznek egyik gépről a másikra. Meg kell szokni a gépeket is, össze kell nőni vele. És még a régi munkás­nak is gond, ha új gépre ke­rül, nemhogy egy újnak. Er­re több figyelmet kellene for­dítani a műszaki vezetőknek. Érdeklődöm, selejt miatt fizettek-e már kártérítést. — Egyik alkalommal az egész szalag. öt em­ber. Fejenként lüü—300 fo­rintig. A gépet nem tudták kijavítani. Emiatt 150 kerékagy lett selejt. És hiá­ba fellebbeztünk. Pedig olyan is volt közöttünk, aki akkor beteg volt, mégis fizetnie kellett. Kétségtelen, hogy a selejt „végigfutott” a szalagon. Már az első gépnél észre kellett volna venni, hogy baj van. S nem az ötödik művelet után. Vaj/có János- szb-titkárnak is azonos a véleménye. Ó a gondokról, nehézségekről szól, ami „belejátszik” a fegyelem­be. — Kezdő üzem a miénk. A dolgozók többsége „tegnap” még a földön dolgozott, gé­pet soha nem látott. Nehéz megszokni, különösen a va­sasszakmát. Van, aki nem bírja a zárt, fegyelmezett rendet, s bizony egyik hónap­ról a másikra leszámol. És egy furcsa eset. A mo­tor IV. üzemben hosszú ideig sorozatos volt a fegyelemsér­tés, hiányzás. Elnézték az üzem vezetői. Ezek után cso­dálkozni lehet-e azon. hogy ha valaki elkérezkedett, s nem engedték, fütyült a veze­tőjére, s kiment? Persze akad aztán a mun­kafegyelem-sértésnek objek­tív oka is. Olyan, amiről nem tehet a munkás. — Ez az, amikor állunk, mert nincs, anyag. És várjuk, mikor ér'"'Tik me’ Pestről — mondja Torzsás Gyula he­gesztő a motor III. üzemből. — Kérdezem, kinek jó ez? Nekünk sem, az üzemnek sem. És kinek a zsebéből fi­zetik az állásidőt. Igaz ha ál­lunk óránként csak 5 forin­tot kapunk, de akkor is. Jobb ha dolgozik az ember, mert így óránként megkeresheti a 13 forintot is. Valahogy az üzem- és munkaszervezésről nem csak beszélni kellene. Hol van a meós ? Igaza van. — Van olyan nap, de hét is, hogy a meósok nem ellen­őrzik a munkát. Sőt kérnünk kell! — mondja Markos Jó- zsefné a motor I. üzem beta­nított esztergályosa. — Saj­nos emiatt aztán vannak problémák. A múltkor 80 da­rab 47-es villaszár lett selejt. Ha a meó először megnézi, ellenőrzi már az első gépnél, nem megy végig a szalagon. Feltétlenül javítani kell az ellenőrzésen. Ezt igénylik a munkások is. És persze, hogy bosszúsak, amikor a selejt miatt fizetni kell — mondja. Fizetik a selejtet a fegyel­mezetlenek, kevesebbet ke­resnek az esztergályosok, ma­rósok, ha hiányzik az anyag, s állnlok kell. De mindezt ki fizeti meg? Vannak- aztán sú­lyosabb következményei is a fegyelemsértésnek. A balese­tek. Igaz tavaly ilyenkor már 25 baleset volt, Nyírbátorban. Most csak 17. Igaz. hogy csök­kent, de sok a csonkulásos baleset. Csak fegyelmezetten — Oka a figyelmetlenség, fegyelmezetlenség. A munka­helyek vezetői nem követelik megs a védőfelszerelések hasz­nálatát. Ezért már történt fe- lelősségrevonás is. Mégsem kielégítő — magyarázza az szb-titkár. Pedig a fegyelmezett mó­don végzett munka sikereink forrása. Farkas Kálmán A kisvárdai kórház építői már a tizedik szinten dói go*» nak. (Hammel József felvitele) Lányi Botond MORZSÁK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents