Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

Í9T5 augusztus 12. M-IMKír A i16&SZA(5 S. oMal /fogy készül az étlap? Divatos női ruhák Választék az üzemi Az üzemi konyha örökzöld témát jelent a dolgozók kö­zött. Senki nem vár négy-öt fogásból álló, reprezentatív ebédet, de azt elvárják, hogy ízletes, változatos és mennyiségre is kielégítő le­gyen az étel. Teljesítik-e azt a jogos igényüket? — erre a kérdésre kerestük a választ Nyíregyháza néhány üzemi konyháján. Panaszkönyv és egyebek A Papíripari Vállalat nyír­egyházi gyárában a látogatá­sunk ideién Pozsgai Dezsöné, az Alföldi Vendéglátóipari Vállalat 33-as konyhájának vezetője és a gyár dolgozói közül hárman a heti étrendet állították össze. Tóth Béla csoportvezető a szakszerve­zet munkásellátási megbí­zottjaként volt jelent, Mar­ton Kornél csoportvezető és Bákány Miklós műszerész a dolgozókat képviselte. — Mindig közösen állítjuk össze a heti étrendet — mondta érdeklődésünkre Pozsgai Dezsöné. — Amit kérnek, lehetőleg azt fő­zünk... A konyha és a gyár veze­tői emellett egy panaszköny­vet is készítettek, amelybe a dolgozók beírhatják észrevé­teleiket az üzemi konyhával kapcsolatban, s javaslatot is tehetnek, mit szeretnének? A füzetben csak dicsérő sorokat találtunk: „ízletes, változatos az ebéd, az adag is megfele­lő.” Részt vettünk az étrend­megbeszélésen is. A konyha vezetője és a munkásellátási megbízott között sokszor ala­kult ki vita. A másik két munkás csak statisztált. így történhetett meg, hogy augusztus 6 és 11 között há­romszor került tej alapanya­gú leves az üzemi konyha asztalára: zöldbab, gyümölcs és savanyútüdő. Ráadásul hétfőn a zöldbableves mel­lett másodiknak túróstészta volt! Hiába tiltakozott a konyha vezetője... Szerencsé­re az esetek többségében a konyha munkáját irányító élelmezési szakemberek véle­ményét is figyelembe veszik. Az általános vélemény ilyen gondok ellenére is jó. „Miért nem szóltak? ” — Csirke és hal egy évben talán egyszer van — panasz­kodtak nem minden él nélkül a Hajtómű és Festőberende­zések Gyárának dolgozói. — Egyébként jól főznek, a mennyiségre sem lehet pa­nasz. Meg aztán másodiknak kétféle étel van, lehet válo­gatni — mondta a többiek helyeslése közben Bodnár Endre művezető. A panaszt továbbítottuk Tí­már Istvánnénak, a konyha vezetőjének: — Miért nem szóltak? Ha mondták volna, akkor meg is főzzük. Korábban például Hol késik a mentő... Naponta 200 riasztás „...azt szeretném, ha a men­tőállomás dolgozói munkáju­kat kivétel nélkül lelkiisme­retesen végeznék. Egyes men­tősök felelőtlensége miatt embereknek ne kelljen meg­halniuk.” Idézet egy hozzánk érkezett levélből. írójának fájdalma nem vitatható, hisz férjét vesztette el — szerinte a mentők késlekedése miatt. Utánanéztünk: a mentős­könyvben adatok vannak ar­ról, hogy a bejelentést követő huszadik percben kinn vol­tak. Nehéz az adatok hamis­ságát feltételezni, mert több ember ellenőrzi, amíg beírás­ra kerül. ★ Mindenki természetes do­lognak tartja azt, hogy ha mentőt hív jöjjön azonnal, percre pontosan — mert életről van szó. A mentő- szolgálat valóban az életekért van. De ott is emberek dol­goznak. Meghatározott mun­kaidővel, adott felszereltség­gel — emberi gondokkal. Az elmúlt évben Szabolcs- Szatmár 42 mentőautója 72 440-szer vonult ki. Két­száz riasztás jut egy napra. Az ország harmadik legjob­ban igénybe vett mentőköz­pontja a szabolcsi. A megter­helés kisebb lenne, ha a mentőt kizárólag arra hasz­nálnák —, amiért van. Miniszteri utasítás szabá­lyozza, hogy mikor lehet mentőt hívni. Mikor hívhatja bárki (baleset, öngyilkosság, nagyobb vérzés), és mikor szükséges orvosi beutaló hoz­zá. Tulajdonképpen minden rendelőintézetben lenni kel­lene egy ilyen tájékoztató­nak. De senki nem siet ki­tenni. Inkább az a gond. hogy az orvosok az esetek többségében akkor is oda­adják a beutalót, amikor nem lenne nagy szükség rá. Sok kocsit vesz ki a forga­lomból a betegek hazaszállí­tása is. A legtöbb esetben azonban olyan gyógyult em­berekei szállít, akik más köz­lekedő-' eszközzel hazamehet­nének Erről nem a mentős tehet S lehet hogy éppen egv súlyos közlekedési bal­esetről késik le emiatt. Nem életbiztosítás mentős­nek lenni. A sérülés nélküli részegekkel is ők foglalkoz­nak. Nem az ő feladatuk len­ne és nem is minden esetben a mentős az erősebb. A vaklármázókról még nem is beszéltünk. Akik szó­rakozásból lehetetlen címek­re riasztják a mentőt. Ezért nem kell tolakodásnak venni, ha egy bejelentésre a szolgá­latvezető feltesz néhány kér­dést. Mert a válasz rá nem a „mi köze hozzá” nyers eluta­sítása, hanem a pontos felvi­lágosítás. ★ A felsoroltak ellenére az elmúlt évben 403 esetben ké­sett a mentő. És naponta két- százszor vonulnak ki... K. A. Csíkos ruhában, kéz- és lábbilinccsel vezették elő az egyik vádlottat. Nem teljesen szokatlan látvány ez a bíró­ságon, de nem is olyan gya­kori, hogy ne keltene feltű­nést, hiszen a „beöltözés” — mármint a csikós ruha felvé­tele — csak a jogerős ítélet elhangzása utón történik. Miért volt akkor rabruhában a 36 év,es Suba József? Mert a legutóbb kiszabott 1 év 2 hónap börtönbüntetését ez év március 19-én kezdte le­tölteni. Volt már korábban is né­hány alkalommal „nézetelté­rése” az igazságszolgáltatás­sal, mert jól akart élni, de nem úgy mint más: egysze­rűen csak munka nélkül. Hozzá is látott rendesen, be­járta az országot és gátlásta­lanul, válogatás nélkül lo­pott. Először 1964-ben a de- vecseri járásbíróság, majd a siklósi járásbíróság, később a lengyeltóti járásbíróság, az­tán a pesti kerületi, majd két­szer egymás után a pécsi já­rásbíróság ítélte el, most pe­dig a nyírbátori járásbíróság vonta felelősségre élettársá­val, a 27 éves Tamás Irénnel együtt. Tamás Irén sem kezdő a „szakmában ’. Amikor elvé­gezte az általános iskola nyolc osztályát, erkölcstelen élet­módja. miatt nevelőintézetbe vitték, de négy év múlva — konyhán azért szóltak, hogy a délelőt­tösöknek nem jut mindig kétféle másodiknak, nem tud­nak választani, mert 'akkora már csak egyféle van. Egyet­értettünk a panasszal. Azóta mindkét másodikból elte­szünk a későn ebédelőknek. Ebből is láthatják, ha szól­nak és jogos a kérés teljesít­jük. Az „üggyel” kapcsolatban a megjegyzésünk; a konyhán a szakemberek számára is nyilvánvaló, hogy ritkán főznek csirkét és halat. A kétféle másodikért azon­ban dicséret illeti a vállalat konyháját. Mert tegyünk egy összehasonlítást. A papír­gyárnál is, meg a hajtóműnél is 7,30 forint az egy adag előállítására fordítható nyers­anyagnorma. Az előbbinél azonban csak egyféle máso­dik van. Ügy látszik, a haj­tómű konyhája jobban gaz­dálkodik a pénzből... Változó vélemények A Kelet-Magyarországi Közmű- és Mélyépítő Válla­latnál is a hal és a csirke je­lenti a problémát. Legalább­is a dolgozóknak, mert rit­kán kerül az asztalra. Ott egyébként a nyersanyagra 8,30 forint a norma. így min­dennap húst ebédelhetnek a munkások. 12 dekát adagon­ként! Az ízre és a mennyi­ségre nem volt panasz. A Szabolcs megyei Építő­ipari Vállalat Tünde utcai dolgozói, Dzsogán József gondnok, Pálinkás Ilona anyagnyilvántartó és Csorvá- si Sándor portás már sokat panaszkodtak az üzemi kony­hára. — Lehetne változatosabb. A borsófőzelék és a tarhonya például minden héten asztal­ra kerül. A központból hord­ják az ételt, s bizony sok­szor előfordul, hogy elhűl. Van ugyan melegítő, de erre nincs idő, mivel sokán ebé­delnek itt. Csirkehúst is többször el tudnánk képzel­ni... — mondták. — S miért nem szólnak ? — kérdeztük. — Azért utazzunk be a központba? — kérdezték vissza. Mi azonban úgy gondoljuk: igen. Vagy pedig a papír­gyárhoz hasonlóan rendsze­resíteni. kellene egy panasz­könyvet, amelybe beírnák véleményüket a dolgozók. Az ellenőrzés során azt ta­pasztaltuk, hogy a korábbi­akhoz képest az üzemi kony­hák, jobban főznek. Tenni­való azonban még akad. Bagoly Dániel • • Üzletet nyit Nyíregyházán a „Nyírség" Szfnppmpás női ruhák a legkülönbözőbb fazonban, ki­váló alapanyagokból. A kis cimkén pedig a felirat: a Nyírség Ruházati Szövetkezet terméke. A szakemberek kö­rében ismerlek az így jelzett csinos ruhák, de azokkal rit­kán találkozik a magyar vá­sárló. Az 1973. évi termelési programból az is kitűnik, hogy miért. A nyír-egyházi szövetkezet össztermelésének több mint fele nyugati bér­munka, harminc százaléka a Szovjetunióba irányuló ex­port és körülbelül tíz száza- lék jut a belkereskedelem­hez. Ahhoz, hogy a nyugati nagy vállalatokkal folytatott versenyben is tartani tudják a jelenleg tartósnak látszó piacot, feltétlenül korszerű­síteniük kellett. Ez az igény találkozott az üzem- és mun­kaszervezési törekvésekkel, miszerint növelni kell a ter­melékenységet új, az eddigi­nél modernebb eljárásokat kell bevezetni, könnyíteni kell a dolgozók fizikai mun­káját. Az első és legfonto­sabb feladatot a korábbi években már megoldották. Modern japán gépekkel sze­relték fei a szövetkezetei. Az idei üzem- és munka- szervezési tervből is sok min­dent megvalósítottak már. Az egyik legfontosabb technoló­giai újítás, hogy munkába állítottak három ragasztó­Ha egy kicsit jobban érezte magát viccelt, heccelte a fia­talokat, s olyan sikamlós dol­gokat mondott, hogy nem tudták elhinni: ez az öicikví- dám asszony beteg. Órákig, s nyálcsordulásig tudott beszélni arról, hogyan js készül a fácánsült füstölt­szalonnával tűzdelve, nya- konöntve gombásmártással, meghogy milyen pikáns íze van a borban párolt nyúlpör- költnek. Szerette a hasát, a vendégeskedést, s bár jó né­hány éve a finom falatokról le kellett mondania, élvezte, hogy beszélhet róla. Egész estén le tudta kötni környezetét, a szomszédból át-átjáró óvónőt, a néha itt időző öreget, aki Bözse mama férjét kereste; fia jóbarátait. Senki nem hitte, hogy Bö­zse mama beteg, hogy el kel­lett szállítani a kórházba. Hiába jöttek a vendégek, a jó barátok, olyan volt a la­kás, mintha üres lett volna. Színtelen és hangtalan. Mentek utána a kórházba. Ott feküdt a belgyógyásza­ton az emeleti 15-ösben. Lá­togatási napon délelőtt, dél­után nem mehettek be hozzá, prést. Ennek előnye, hogy erősebbé teszi az anyagot, növeli a ruha formatartóssá­gát, s esztétikusabb. Ezen felül idő- és fizikaierő-meg- takarítás ezeken a gépeken dolgozni, hiszen a nehézkes, kézivasalókat váltották fel. A dolgozók érdekében a szövetkezet ez év májusában bevezette a műszak közbeni 5 perc kötelező tornát, sétát. Ezalatt kiszellőztetnek min­den helyiséget. Szintén az üzem- és munkaszervezési tervben szerepel egy munka­helyi vezetőképző tanfolyam indítása. A négy nyíregyházi ruhaüzem, mintegy hatvan dolgozója vesz részt a szep­tember 15-én induló kilenc és fél hónapos továbbképzé­sen. Ugyancsak szeptember­ben kezdi meg tanulmányait harmincöt szakmunkás- tanuló. Az adminisztrációs személyzet munkáján is könnyítettek egy elektromos számológéppel. Ezeknek a szervezési intézkedéseknek a végrehajtásához a szövetkezet igénybe veszi a budapesti mű­szaki iroda szakembereinek segítségét is. Ilyen feltételek mellett a dolgozók átlagkeresete a múlt évhez képest 9—10 százalék­kal nőtt. A vállalt 300 ezer darab ruhából közel 170 ezer már elkészült. A fél évi zárás eredménye 19 millió forint. A következő hónaookban ké­szülő ruhákat főként az Bözse mama mert dolgoztak valameny- nyien. Megfőzték esténként a portást egy-egy üveg borral, az vitte fel, hol az egyik, hol a másik stábot. Ilyenkor örült, s mindig azt hajtogat­ta, ő betegebb itt, mint ott- hon, s vigyék hazaértéért alig alszik valamit. Reménykedtek Bözse mama “ kedélyében. Talárt ez erő­sebb lesz, mint a betegség. Bíztak, hiszen az orvos is ígérte, mindent megtesz, csak legyenek nyugodtan, nem ko- moly a betegség. Borítékba adta neki a pénzt a mama lánya. így volt nyugodt. Érezte, hogy mindent meg­tesz az anyjáért. Másnap be­ment meglátogatni a mamát. Az orvost kereste. Az egyik ápolónő világosította fel, hogy a doktor urat áthelyez­ték egy másik városba. A lány most azt az orvost kereste, akit az eltávozott helyére neveztek ki. Rohant a folyosón, átizzadt homlok­kal, kifulladva. Sikerült ve­le beszélni, s átnyújtani a NSZK-ba és Szovjetunióba szállítják, de van holland, an­gol, olasz, francia megrende­lésük is. A szövetkezet termékei — kizárólag női ruhák, blúzok, szoknyák, nadrágok, blézerek — jó minőségi színvo- nalon állnak. A meg­rendelők a legmodernebb szintetikus alapanyagokat szállítják. Ezek megmunkálá­sához nagy felkészültség kell. A belkereskedelem számára különböző méretű orkánkabá­tokat gyártanak. Szeptember­ben kezdik meg olasz import alapanyagból női. férfi, bak­fis és kamasz méretben 16 ezer kabát gyártását. A tétel még ebben az évben elkészül, s a megye boltjaiba kerül. Augusztusban több szállít­mányt indítanak útnak a kül­földi megrendelőknek. Több mint hétezer jersey ruhát küldenek az NSZK-ba, majd 6000-et a Szovjetunióba. A Nyírség Ruházati Szö­vetkezet terveiben szerepel még egy részleg felállítása a megye területén. 1974-ben üz­letet is akar nyitni Nyíregy­házán a szövetkezet. A vá­sárlók így kaohatnak majd azokból a külföldi alapanya­gú termékekből, amelyeket a nyugati megrendelőknek szál­lítanak. A ruhákat méretre igazítják és kisebb javításo­kat is elvállalnak majd. (d. a) borítékot. Újra bizakodott, reménykedett. Úgy tűnt, va­lóban lábra áll a mama. Egyik este — hiert igazi há­zi citromos teát kívánt — felkeresték. Panaszkodott, hogy az étel nem ízlett. A citromos teát kötszerre itta meg. Ez mindennél többet ért. Ott ültek ágya mellett. Lánya az orvost kereste, aki kezelte. Nem találta. Közölték vele,; áthelyezték egy másik osz­tályra. Elpityeredett. Olvasni lehetett szeme reb- benéséből, keze remegéséből. „Nem fog sokáig élni az én anyám, meglásd” — mondta. Néhány perc telt el csupán, hogy Bözse mama megitta a teát. Még a lábán, lányától támogatva kijött a folyosó­ra. Este volt, csend, lefekvés­hez készülődtek a betegek, amikor elterjedt a hír, rosz- szul van. Futottak ápolóért, csengettek orvosért. Egy fiatal orvos jött. Soha nem látta Bözse mamát. Megpróbált mindent. Hiába. F. K. A tárgyatóferembői Végiglopták az országot 18 éves korában — innen ki­engedték. Pécsre költözött, ahol 10 alkalommal büntet­ték meg közveszélyes munka­kerülésért, aztán 1966-ban egy évre börtönbe zárták lo­pásért. Mikor kijött a börtön­ből, azután ismerkedtek meg Suba Józseffel, összeköltöz­tek és ezután már együtt me­hettek lopni. Mentek is, de a múlt évben ismét börtönbe kerültek, Tamás Irén 7 hóna­pot kapott és júniusban sza­badult volna, ha nem kap kedvezményt. Végül is mindketten tavaly áprilisban szabadultak, de dolgozni továbbra sem volt kedvük, csavarogtak és ab­ból éltek, amit loptak. Suba azért egyszer megpróbált dol­gozni is. de hát milyen is a peches ember, néhány nap múlva balesetet szenvedett. Táppénzes állományba került és elment munkaadójához, egy pécsi kisiparoshoz, hogy rendezzék ezt az egész táp­pénzdolgot. A kisiparos ép­pen a kocsiját javítgatta, de egy alkatrészt forrasztani kel­lett és addig otthagyta Subát a kocsi mellett. Mire vissza­ért, Suba már bent ült az el­ső ülésen — a kocsi ajtaja mellesleg zárva volt — és együtt mentek az SZTK-ba. Aztán elköszöntek egymástól. Amikor azonban a kisiparos hazaért, meglepődve fedezte fel, hogy a kesztyűtartóban hagyott 1100 forintból már csak 400 van. Ez Pécsett történt, aztán jött a nyár és elindultak or­szágjárásra. Szabadhidvégén letáboroztak Suba egyik is­merősénél és ott maradtak három hétig. Közben segítet­tek a mezőgazdasági munkák végzésében, de megunták a dolgot. Egyik reggel korán elmentek otthonról szállás­adóik és mire hzaaértek, már csak a feltört konyhaszek­rényt találták, hiányzott be­lőle 1300 forint és három karóra 2430 forint értékben. Innen Nyírcsászáriba és Nyírbátorba utaztak. Bátor­ban megtudták. hogy egy asszony építkezik és Suba rögtön felajánlotta szolgála­tait. Bér helyett a nyári konyhát kérték, hogy ott lak­hassanak és az asszony bele­egyezett. Négy nap múlva aztán itt is kitűnt, hogy Su- báék miért vállaltak mun­kát. Mikor az asszony el­ment a cipőgyárba, bemász­tak az ablakon, elvittek egy fényképezőgépet, egy rádiót, nadrágot, párnahuzatokat, s ami a kezük ügyébe került és továbbálltak. Elérkezett az augusztus, Subáék pedig megérkeztek Máriára. Az utcán egy férfi­vel találkoztak és beszélgetni kezdtek. Kis idő múlva rá­jöttek, hogy Suba édesapja és a férfi régi jó ismerősök. A találkozás örömére a férfi meghívta őket a lakására. Vendégül látta őket, szállást is adott, de amikor pénzt kértek tőle útiköltségre, azt mondta, csak akkor ad, ha Suba segít neki másnap ka­szálni. Reggel ki is mentek a mezőre, de Suba hamar meg­unta, hazament. A gazdának nem tetszett a dolog és meg­egyezett a feleségével, hogy reggel elküldik „vendégei­ket”. Így is történt. Még 50 forint útiköltséget is adott és Subáék eltávoztok. De nem a faluból. Meglesték, mikor megy el otthonról a család, aztán belopóztak, felfeszítet­ték az ajtót és ellopták a gazda megtakarított pénzét: 20 ezer 550 forintot. Hogy tovább nem lophat­tak, az azért volt, mert a nyírbátori járási rendőrkapi­tányság országos körözést adott ki a tolvajok ellen. Né­hány nap múlva Ópályiban tűntek fel, de akkor a férfi­nek sikerült meglépni a kör­zeti megbízott elől, két nap­pal később azonban Hodá- szon már nem. Ügyüket első fokon a nyírbátori járásbíró­ság tárgyalta és Suba Józse­fet 4 év, Tamás Irént 3 év 8 hónap börtönre ítélte, amit fegyházban kötelesek letölte­ni, mellékbüntetésként oe- dig 5—5 évre eltiltották őket a közügyek gyakorlásától. Az ügyész mindkettőlük ügyében súlyosbításért, Su­ba felmentésért, védője eny­hítésért. Tamás Irén és védő­je enyhítésért megfellebbez­ték az ítéletet. A megyei bí­róság dr. Papo Sándor taná­csa Suba büntetését 5 évre felemelte, mert az ilyen zül­lött életmódot folytató bűnö­zővel szemben a törvény szi­gorát fokozottabban kell ér­vényesíteni. Az ítélet jog­erős. (balogig

Next

/
Thumbnails
Contents