Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-11 / 187. szám
I öfä a! ' IffitÜT-MAGTÄircrR^ZÄff' ÍÍ/7J. aligns 2ftjs iE*»Szülők fóruma & Ifjúság ^ Ifjúság Ä Ifjúság & Ifjúság & Ifjúság ^ Ifjúság A gyermek fogáról TÖRD A FEIEDI A halak vára Itt a nyár, a nyári szünidő. Már sok helyen működik az iskolaévben iskolafogászat, de sajnos még mindig nem mindenhol. A szülők nem szívesen fogadják, ha a tanítási idő alatt a gyerekek a fogászatra járnák. Ezért most itt az alkalom, hogy minden szülő nézzen bele gyermeke szájába és, ha ott odvas, lyukas fogat lát, vigye el a szakrendelőbe, s beszélje meg a szakorvossal a gyermek kezelési programját. Mielőtt azonban kitárulna a fogászati rendelő ajtaja a kis páciens előtt, jó ha tudja a szülő, mi a teendője. A gyermek elhalmozza kérdésekkel, melynek lényege: „Nem fog fájni?” Ilyenkor a legfontosabb, ha a szülő és az orvos is őszinte. A különböző kezelések különböző feladatokat rónak a gyermekre, az orvosra és a szülőre. Érdemes ezekről kicsit részletesebben beszélni. Kinek mi a teendője a foghúzással kapcsolatban? A fogat az orvos általában csak akkor húzza ki, ha az fáj és megmentésére semmi remény. Ha a gyermek panaszkodik otthon, hogy fáj a foga, a szülőnek el kell mondani, hogy ezen csakis az orvos tud segítem, tehat el kell menni az orvosi rendelőbe, ahol sokan lesznek, és ahol türelmesen kell várakozni. Általában az a tapasztalat, hogy a gyermekek türelmesen várakoznak, de türelmetlen a szülő nem egyszer, s ez a türelmetlenség ragad át a gyermekre is, ami már eleve megnehezíti mindenki helyzetét. Sem a szülő, sem az orvos ne hajtogassa azt, hogy „nem fog fájni”. A gyermek ebből a mondatból csak a fájni szót veszi figyelembe. Jobb, ha a szülő elmondja, hogy gyermekkorában ő is és gyermektársai is átestek ilyesmin, és nem volt különösebb jelentősége, nem is nagyon emlékszenek rá, a legjobb, ha a doktor bácsira vagy doktor nénire bízzuk, mert o nagyon ért hozzá, és nagyon ügyesen meggyógyítja a beteget. Tehát jó, ha a szülő eleve megalapozza a gyermek és az orvos közti bizalmat, mert a bizonytalanság a legkínzóbb dolog egy-egy orvosi kezelés előtt még a felnőttnek is. Tudnia kell a gyermeknek, hogy ami történik, érte történik, és elsősorban neki fontos, tehát az orvos is akkor tudja gyorsan és ügyesen kihúzni a fogat, vagy beadni az érzéstelenítőt, ha a gyermek nyugodtan ül, és ő is alkarja, aimi történni fog. Az érzéstelenítőről csak annyit, hogy a szülő ne kérje a fagyasztót még akkor sem, ha tejfog húzásáról van szó. Általában már nem használnak fagyasztót a szakrendelőkben, egyrészt azért, mert kellemetlen szaga, felületes érzéstelenítése miatt inkább kellemetlen, mint hasznos, másrészt a fagyasztó chlorethilre vannak túl- érzékeny gyermekek, és bizony, ha ritkán is, de halálos túlérzékenység is előfordulhat. Az injekció igaz, hogy szúrással jár, de a fogászati rendelőkben vannak a gyakorlati orvoslásban a legvékonyabb tűk, és azt mindenki tudja, hogy szinte nap mint nap megszúrjuk a szánk nyálkahártyáját érdesebb ételekkel (pirító«, stb.) és észre sem vesszük, tehát a száj nyálkahártyája közel sem olyan érzékeny, mint például az ujjhegyünk, amit ha megszúrunk véletlenül, igencsak fáj. Ha pedig már az érzéstelenítőt megkapta a kis beteg, a foghúzást valamiféle nyomásnak, feszülésnek érzi, de fájdalmat csak igen ritka esetben érezhet — általában akkor, ha nagyon elhanyagolt állapotban kerül az orvoshoz a beteg fog. A szülő ne beszéljen a gyermekhoz foghúzás alatt, ha a rendelőben tartózkodik, mert a gyermeknek ekkor az orvosra kell figyelnie. Es mi a teendő a foghúzás után? Az orvos a kihúzott fog helyére géztampont tesz és felhívja a gyerek figyelmét, hogy szorítsa jól össze a két fogsorát. A szájban gyakran egyetlen csepp vér sincs, és ha gyermek szót fogad, nem beszélget, jól szorítja a tampont, 10—20 perc múlva már a vérdugó kialakul a kihúzott gyökerek helyén. Ez nagyon fontos, mert elzárja a mély lyukakat a külvilágtól, a száiüreg- től. Nem mehet bele nyál, ételmaradék, nem fertőződhet. Ezzel a gyógyulás meg is indul. Bármilyen hihetetlen, a foghúzás után 10—20 perccel már gyógyul a seb, ha az orvos utasítását betartja a beteg. Mi az, amit nem szabad foghúzás után csinálni? Nem szabad idő előtt kiköpni a tampont, nem szabad öblögetni aznap. Másnap már viszont kíméletesen, de fogat kell mosni fogkefével, fogkrémmel. Nem szabad mákos ételt, grízes ételt enni, nem tanácsos tejes ételt enni és híg tojást, mert ezek az egyébként kiváló ételek !gen jó táptalajai a baktériumoknak, és foghúzás után védeni kell a baktériumok támadásaitól a szájat. Igaz, hogy most gyermekekről van szó, mégis meg kell említeni, hogy foghúzás után mind gyermeknek, mind felnőttnek tilos alkohollal öblíteni, vagy alkoholt inni. Dr. Máthé Judit ____ osztályvezető főorvos A lusta királylány Volt egyszer egy királykisasszony, aki igen-igen lusta lány volt. Még az orrára száílt legyet sem pöckölte le, hanem odaszólt a szolgálóinak: — Jaj, az orrom, légy ült rája, Csiklandozza és szurkálja! Persze, tüstént elhessegették az imposztor legyet, s mivel delet harangoztak, felkapták a királylányt és székestől elvitték ebédelni. Ott a királykisasszony nagyot ásított, s míg becsukta volna a száját, gyorsan megtömték jóféle falatokkal. Neki csak rágni és nyelni kellett, de emiatt is zúgolódott: — Étel-ital legyen kevés. Mert kifáraszt a sok evés! Egyszer aztán hírül hozták, hogy aranyos hintó kö. zeledik, a szomszéd királyfié, aki háztűzné- 5be jön a királylányhoz. Mindjárt kiadta a parancsot: — Vigyetek ki az ablakba, S emeljetek jó magasra! Vitték az ablakba székestől, mindenestől, aztán emelték mind magasabbra, de a királylány nem látott semmit, mert a királyfi kocsija már a palotához érkezett. De ő addig hajlongott, míg aztán szépen kiesett az ablakon, és éppen a királyfi karjai közé. A királylány irult-pirult, de aztán azt mondta: — Tudd meg, így szoktam én tenni, Az ablakon ki-bemenni! Örült ennek a királyfi, mert azt hallotta, hogy a ki_ rálykisasszony igen-igen lusta, és még moccani sem szeret. Hát lám, mindez pletykás füllentés — gondolta és azon nyomban megkérte a királykisasszony kezét. Úgy kellett neki, mit gondoltok jól járt vele? Zsombok Zoltán Vízszintes: 1. Megfejtendő (a negyedik négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 6. Hollandia nemzetközi gépkocsijelzése. 7. Végtag. 8. Morzejel. 9. Ama helyen. 11. Levegő. 12. Sík. 14. Ósdi. 16. Megfejtendő. 18. Sértetlen. 20. Napszak. 21. Római 49. 22. Gyom. 24. Női név. 25. Olvasnivaló. 27. Férfinév. 28. Vissza: körmölte. 29. Uccú neki __el magad. Függőleges: 1. Tűz. .. szertár. 2. Alumínium vegyjele. 3. Téli közlekedési eszköz. 4. Szovjet folyam. 5. Kikötőhíd, ismert német eredetű szóval. 6. Megfejtendő. 10. TNS. 11. Pallónál vékonyabb fadarab. 13. Ceasar! 14 Néma rajt! 15. Megfejtendő. 17. Kártyalap a magyar kártyában. 19. Folyóhoz tartozik. 21. Agg. 23. Csuk. 24. E helyre. 26. TéLisport. 27. Derékszíj. Megfejtendő: Európai országok: vízszintes 1, 16, függőleges 6, 15. Múlf heti megfejtés: KENYA — TANZÁNIA — ZAMBIA. Könyvjutalomban részesültek: Török Csilla és Sze- merszki Éva Nyíregyháza, Reviczky Valéria Baktaló- rántháza, Nagy Ferenc Porcs- alma és Fegyver Sándor Székely. Egyszer egy napsütéses őszi délutánon egy folyócskában a halak gyűlést tartottak egy kákabokor déli oldalán. Akik hamarabb érkeztek, azck ott sütkéreztek a napsütötte homokban, várták az elnököt, a nagy bajuszé harcsát, aki nagy lihegve meg is érkezett. A sietéstől eleinte szóhoz sem tudott jutni, csak kopoltyúsát tátogtatta, majd felúszott az elnöki emelvénynek kijelölt nagy, lapos köre. — Tisztelt haltársaim! Szeretettel üdvözöllek benneteket nagygyűlésünk alkalmából. Engedjétek meg, / hogy javaslatot terjesszek elétek. — HalljukI Halljuk! az elnököt kiabálták az összegyűlt halak. — Elhatároztuk, hogy mivel télen nagyon sokat fa- gyoskodunk a hideg vízben, és sokan oda is vesznek, ezért ezután nem fogunk magunk ásta lukakban az iszapban telelni, hanem közös erővel építünk, (ki-ki a maga ereiével és tehetségével járuljon hozzá) apró kövekből családi várat, ahol majd nyugodtabban átvészelhetnénk a telet. Ezt helyeselte az összes hal: úgy van, úgy! — hangoskodott egy nagyszájú kárász. A világon minden állatnak van lakhelye, a madaraknak fészke, csak pont mi, halak legyünk olyan maradiak, hogy még egy rendes házunk sincs? — Én azt ajánlanám, — vetette közbe egy ponty — hogy kezdjünk hozzá minél hamarabb a munkához! — Semmi fáradságot nem nézünk, még jó az idő, mire befagy a folyó, készen leszünk a várral. — Én is segítek a fiaimmal! — szólt egy másik hal. Mert pénzünk annyi van, hogy betakarja az egész testünket, de nincs jó házunk, ahol nyugodtan telelhetnénk. — Bizony igaz, amit poty- ka kománé mond! Én magam is olyan helyen kecme- regtem a hideg iszapban, hogy reumát szereztem, a fiaim közül pedig kettő vízibetegségben halt meg. Megszólalt az elnöklő harcsa: — Na, már látom, hogy a többség nem ellenzi a halak várának felépítését. De azért ősi szokás szerint felteszem a kérdést: ki nem akarja a vár építését? Aki ellenzi, az álljon jobb oldalra, akik nem, azok maradjanak a helyükön. Akkor a halak nagy része helyén maradt, csak a kis ebhalak álltak jobbra, és erősen ellenezték a vár felépítését. Azt mondták: — Nekünk eddig is jő volt így, ezután is jó lesz! De mivel ők kevesen voltak, a halak másnap csak hozzáfogtak a várhoz. Hordták a kavicsot a szájukban a halak, az ügyesebbek meg rakták felfelé a falat. Mire befagyott a kis folyó, már felépült a szép vár, a halak vára. Télen nagyon jó helyük volt ott a halaknak, de mikor tavasszal kiolvadt a folyó, és zajlani kezdett, a jég- torlaszok elsodorták a halak várát. Akkor a halak búsan szétoszoltak a folyóban, azóta nem is építettek új várat Beküldte: Bodnár Bálint mesemondó KÖZMONDÁS. A dominókockákból rakjatok ki egy négyzetet úgy, hogy a betűk vízszintesen olvasva egy közmondást adjanak eredményül. XSn ';oa lunn 151 :sajfajSaw Krecsmáry László: Ez a kicsi szoknya Ez a kicsi szoknya bidres-bodros, ez a kicsi lány meg nézd, mily borzas — fésüld meg! Ez a kicsi szoknya díszes, ékes, ez a kicsi lány meg nézd, mily éhes — etesd meg! Ez a kicsi szoknya pirospettyes, ez a kicsi lány meg nézd, mily rendes — dicsérd meg!!! Ez a kicsi szoknya fídres-fodros, ez a kicsi lány meg nézdd, mily morcos — mosdasd meg! Szabó István: Habok fölött Zöld tó, nagy tó vize fölött, csontig szúró nádak között pille, 6 szitakötő szállt. Űzték egymást, játszadoztak, sántikát is járogattak, s kötő kötött sás-szitát. Szitakötő gyenge szárnya már elfáradt, víz átjárta, s nem repült a vizi-szán. S hogy Nap is lilán izzadt, s bugát laktak s jót is ittak, — útjuk egymástól elvált. Tófenékből kötő fürgén át a nyárfák levélfüstjén át a hálón napfésült kerti ribiz vér-magjára korom szárnyon arany lábbal megpihenni lecsücsült. A gyík kölesföldje Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy gyík koma. Ez a gyík koma, akár hiszitek, akár nem, nem volt se kisebb, se nagyobb, mint általában a többi gyík koma, amely a sziklafalon sütkérezik, ha zuhog az arany napsugár. De valamiről mégis nevezetes volt ez a legyeket kapkodó gyík pajtaß. Méghozzá arról, hogy örökölt bíz ő leveli béka nagynéniétől egy darab kölesföldet. No, ha örökölt, akkor örökölt, nekem semmi kifogásom ellene, remélem, nektek sincs. Ez a gyík koma reggeltől estig a kölesföldjére vigyázott, s még a fúvó szelet is elhessegette, nehogy kipergesse az arany magot az érő veteményből. Agyarán örökké ott füstölgött a cseréppipa, emiatt a cseréppipa miatt még legyeket se ért rá fogdosni, mert hisz mindig csak a füstöt kellett fújnia. Hanem egyszer történt ám valami, méghozzá nem ils akármi. Üzenet érkezett Fecske Ferenc által Rák Ruditól, a kedves unokaöccsé- től, hogy házasodni akar, s Gyík Gyuri bátyját hívja meg nagy szeretettel násznagynak. — Rendben van — bólintott Gyík Gyuri — elmegyek. S a kölesföldet rábízta Egér Elemérre, kedves szomszédjára, aki egyben a jó barátja is volt. — Vigyázz rá. Elemér barátom, nehogy holmi Hörcsög Henrik-félék megdézsmálják a gyönyörű termést. — Vigyázok, hogyne vigyáznék, mind a hetvenhét gyerekemmel együtt csak a kölesföldre lesz gondunk. Erre Gyík Gyuri felvette a legszebb bársony öltözetét, csokorba kötötte nyakán a legzöldebb nyakkendőjét, kabátja gomblyukába virágot tűzött, s nagy daloló jókedvvel útnak indult a lag- ziba. Ezt dalolta: Hegyen-völgyön, domboldalon sokadalom, lakodalom, ringatódzó arany köles, mindig talál, aki keres. Az egerek pedig apjostól, anyjostól, apósostól, anyó- sostól, hetvenhét gyerekestől neki a kölesföldnek, s mivel a köles már érőfélben volt, learatták, kicsépelték, el 13 raktározták a kölest szalmástól, pelyvástul a kölest a bendőjükbe. Közben egyre énekelték: Hej, aki lelke, adta-teremtette, amire leszáll az est, learatjuk a kölest. Három hét múlva jött haza nagy vígan Gyík Gyuri. Feje búbján a virágos föveg félrecsapva. Hogyisne, mikor a lakziban jóllakott amúgy magyarosan a kedvenc ételével, káposztás nyögővei. Jött nagy hetykén, dalolva Gyík Gyuri. Mögötte három tücsök húzta a csárdást, a mártogatóst, meg a hopsza- szát. Gyuri pedig dalolt torka szakadtából: Perdülök, fordulok, járom a gyíktáncot. Megölelem, megcsókolom az egész világot. Hanem amikor meglátta a kölesföldjét, amely üresen, letarolva ásítozott, keserves sírásra fakadt. — Ezért kellett nekem elmenni a lakodalomba. Ezért kellett nekem három hétig káposztás nyögőt ennem, hogy a gyönyörű kölesföldemet letarolják ezek a gazok. A három tücsökmuzsikus eloldalgott mellőle. Gyík Gyuri pedig csak sírt, sírt, zokogott. Azután kérdőre akarta vonni az egérbandát. De azok úgy elbújtak az egérlyukba, hogy Gyík Gyuri sehogy se talált rájuk. Azóta is hiába keresi ezt a gyalázatos fajzatot. azok bújnak előle. Majd megtalálja az egereket talán sohanapján. Németből fordította és átdolgozta : ölbey Iréa
