Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-11 / 187. szám

Pártgzervegés«pártirányítás A tagfelvételi munka tapasztalatai az ÉRDÉRT tuzséri üzemében Nők a penyig-ei tsz-ben Jegyzetek egy vizsgálat nyomán TTJ ZSÍRON AZ ÉRDÉRT EGYIK FARTALAPSZER- VEZETÉNÉL felvételét kérte a pártba P. A.-né munkásnő. Örömmel fogadták, hiszen jó munkás hírében áll, becsü­lik, tisztelik, szeretik. Még a esúcsvezetőség titkára sem merte volna álmodni, hogy a járási párt-vb nem fogadja el az alapszervezet döntését. Mégis ez történt. Mert a munkásnőnek nem volt érté­kelhető társadalmi munkája. Az ügy kellemetlenül érin­tette a pártszervezetet, kü­lönösen a párttitkárt, aki kö­zölte P. A-néval a döntést. De talán még inkább P. A-nét, aki úgy. vélte: megszégyení­tették. Noha ez nem így áll, az eset mégis nyomot hagy az ember lelkében. Nem azért említettem ezt, mintha az ÉRDÉRT tuzséri üzemében dolgozó csúcsveze­tőség, s a ma már 4 alap­szervezet vezetőségének munkájára ez lenne a jel­lemző a pártépítő munkában. Szó sincs erről. Inkább a tervszerűség, a következetes­ség, a kollektív felelősség a jellemző. Nem mondtak leP. A-né munkásnőről és a töb- biekről sem. Neki és a töb­bi „jelöltnek” is gondoskod­tak olyan társadalmi megbí­zatásról, amelyeket értékelni lehet, s amelyek hasznosak az egész üzem részére. Je­lenleg P. A-né az egyik mű­helybizottság nőfelelőse, s mint a pártvezetőség el­mondta, munkáját kiválóan látja el. Pártunk X. kongresszusa hangsúlyozta, a múlt év no­vember 14—15. határozat pe­dig megerősítette, hogy vi­gyázni kell a párt munkás- jellegére, s nem a tömeges felvételekre kell törekedni. A pártépítő munkában főkép­pen az arra érdemes és alkalmas munkáso­kat, műszakiakat, fiatalo­kat kell felvenni. Helyesen alkalmazta ezt az elvet a pártépítő munkában a tuzsé­ri üzem csúcsvezetősége, az alapszervezetek. A 4 alap­szervezetben összesen 126 párttag dolgozik. Nem a számszerűségre tö­rekedtek. Előtérbe állítot­ták a minőséget, növelték a követelményeket. Tavaly és az idén eddig 7 dolgozót vet­tek fel a pártba. Valameny- nyi fizikai munkás, közülük kettő a nő. Vajon miért e nagy figyelem a munkások­ra, a kétkezi fizikai dolgo­zókra és nőkre? Kétségtelen hatással volt a pártvezetők szemléletére a kongresszus, s a novemberi határozat útmu­tatása, szelleme is. Emellett azonban nem mellékes, hogy a négy alapszervezeti titkár fizikai munkás, vagy műsza­ki dolgozó, a vezetőségi ta­gok többsége hasonlóan, s a pártcsoportok vezetői va­lamennyien fizikaiak. EGYÁLTALÁN NEM MEL­LÉKES az sem, hogy az MSZMP-szervezet csúcstit­kára, Légrádi József most 30 éves, s már két éve van eb­ben a beosztásban. Előtte a nagy egyesített alapszervezet­nek volt a párttitkára, előt­te a KISZ csúcstitkára, s ez évben végezte el a marxiz­mus—leninizmus esti egyete­mét. Alig volt huszonhét esz­tendős, amikor párttitkárrá választották. A fizikai mun­kások közül nőtt ki. Élő, eleven kapcsolata van a dol­gozókkal. Az ERDÉRT-nél összevont párttaggyűlésen foglalkoztak a novemberi párthatározat­ból adódó feladatokkal. Ezen a fórumon valamennyi párt­taggal ismertették, kik azok a kiválóan dolgozók, akikkel foglalkozni kívánnak párt­tagfelvétel szempontjából is. így a jelöltek munkáját, ma­gatartását, életét figyelem­mel kísérheti az egész párt­tagság, sőt az üzemek kol­lektívái, a szocialista brigá­dok, a tömegszervezetek is. Kevesebb lehetőség van így a tévedésre, valóban kollek­tív feladattá válik a pártépí­tő munka. Ez a kollektív fe­lelősséget is növeli, mert úgy érzi minden párttag, hogy va­lóban ő is felelős a párt ide­ológiai, szervezeti egységé­ért s ügyel arra, hogy csak az arra érdemesek kerülje­nek a párt soraiba. ALAPOSAN MEGNÉZIK, KIK KERÜLJENEK a párt­ba. Növelték a követelmé­nyeket, s ezek megtartásához szigorúbban ragaszkodnak. Említenek egy esetet. Az egyik munkás kiválóan helyt­állt a munkában, fegyelme­zetten dolgozik évek óta, de emberileg, jellembelileg nem ismerték eléggé. Volt egy alkalom, — amikor az állami gondozot­tak részére társadalmi mun­kát vállaltak, pénzfelajánlást tettek sokan — amikor er­ről is meggyőződtek. Elhú­zódott a kollektív munkától, sőt ellenezte azt. Erről az emberről mint leendő párt­tagról „lemondtak.” Viszont a ládaüzemben dolgozó Tóth Katalin KISZ-titkárt tanfo­lyamra küldték. Tanuljon, fejlődjön, mert számítanak rá. Tavaly a kihelyezett marxista—leninista közép­iskolában 21 fiatal, főleg fi­zikai munkás vizsgázott sike­resen. Ez évben 20 tanul. Többen közülük itt készültek vagy készülnek fel arra, hogy esetleg párttagok lehessenek. Elmondták a pártvezetőségi tagok, vannak fiatalok, akik­ben már most tapasztalható a párthoz való érzelmi kötődés, de még nem érkeztek el a tudatosságnak arra a szint­jére, hogy párttaggá válhat­nának. Ebben kell őket így is segíteni. így készítették fel párttaggá Márta Júliát, és Balogh Istvánt. Mindkettő fizikai munkás. Márta Júlia KISZ-csúcsvezetőségi tag, ki­válóan végezte a munkáját, s emellett leérettségizett. Balogh István darus, kitüntetett dol­gozó, törzsgárdatag. Tapasztalható a pártépítő munkában a kollektivizmus elvének érvényesítése mel- lett a szervezeti előkészítés is. Jó gyakorlat, hogy a párt­csoportok és vezetőik tudják, hogy kik azok a munkások, akik a környezetükben dol­goznak, s számításba jönnek a pártszervezetek frissítése, és erősítése szempontjából is. Ezt először ők jelzik a párt- szervezet vezetőségének, itt megbeszélik, a csúcsvezető­ség jóváhagyja, s megtörté- nik a „visszajelzés”, amely­nek alapján már szinte köte­lessége a pártesoportnak fog­lalkozni ezekkel a munkások­kal. Jelenleg 12 ilyen dolgo­zóval foglalkoznak. 1975-ig belőlük kívánnak nagy céltu­datossággal párttagokat ne­velni. Közülük 9 fizikai munkás, 3 nő, a többi műsza­ki. Valamennyiüknek megha­tározták melyik tömegszerve­zetben dolgozzanak, s mit. A szocialista brigádokban is fi­gyelem övezi őket. De min­den pártcsoportban egy-egy idősebb párttag felelős ezek­nek a fejlődéséért. FIGYELEMRE ÉRDEMES, amit Légrádi József elvtárs mondott: „Azokat az embe­ri tulajdonságokat, jellem­vonásokat igyekszünk a je­lölteknél kifejleszteni, ame­lyek később kötelezőek lesz­nek rájuk, mint párttagokra, kommunistákra. Senki sem kész kommunistaként kerül közénk. Nekünk kötelessé­günk nevelni őket, a párthoz vonzódókat, hogy alkalmassá is váljanak.” Farkas Kálmán Tartalmas jegyzőkönyvet tett elibém Balku János, a penyigei Zöld Mező Terme­lőszövetkezet elnöke. A járási népi ellenőrzési bizottság tagjai készítették, akik vizs­gálták a tsz-ben. a nők hely­zetét. — Nem bejelentésre jöt­tek — közli az elnök. — van ilyen a programjukban. És így helyes. Kellemes megállapítások A jegyzőkönyv néhány megállapítása különösen ér­tékes, hiszen egy kicsi szat­mári faluról van szó. Távol ipari, kulturális centrumtól. S a tsz-ben is, mindössze háromszáz körüli a rendsze­resen dolgozó tagok száma. Fele nő. „Képviselve vannak a ve­zetőségben, kilenc vezetőségi tag közül kettő nő. A szoci­ális — kulturális bizottság öt tagjából három nő.” „Ugyanazért a munkáért, ugyanannyi díjazás elve ér­vényesül.” Szülési, gyerek­gondozási szabadságról mun­kába visszatértek hátrányos helyzetbe nem kerülnek. Terhes nők, kisgyerekes anyák részére, a törvényes rendelkezéseket betartják. „Nyugdíjkorhatár előtti csökkent munkaképességűvé válás, az utóbbi két évben nem történt.” „Az alap-, il­letve a működési szabályzat— ban előírt kötelező munka­napokat a nőtagság megsze­rezheti.” A javaslatok közt pedig ez a tétel is olvasható: „Megvan a feltétele, hogy a tsz-ben nők szocialista brigádját is szervezzenek. Ez még telje­sebbé teheti becsülésüket.” — A vezetőség ehhez is a pártszervezet segítését kéri — utal az utóbbi idézetre az el­nök. Ami kimaradt a jegyzőkönyvből A vizsgálat nem talált okot komoly elmarasztalásra. Bár váratlanul érkezett, nem ju­tott volna idő semmi „elren­dezésre”. — örülünk, hogy vizsgál­ták a szövetkezetünket. El­mondhattunk több olyan dol­got, melyek nem is kerültek mind jegyzőkönyvbe. Mint például, múlt év szeptember­ben nyílt meg a faluban az óvoda. A tsz százezer forint készpénzt adott megvalósítá­Harminckilenc nyírbátori lakásigénylő kapott érdekes levelet e hét végén. A leve­lek feladója az Általános Fo­gyasztási Szövetkezetek Sza- bolcs-Szatmár megyei Szö­vetsége, pontosabban annak lakásszövetkezeti osztálya. Azt mondanunk sem kell, hogy a címzettek kivétel nél­kül olyan nyírbátori lakosok, akik lakáshoz szeretnének jutni. A tanács nem tudja kielégíteni lakásigényüket. A MÉSZÖV illetékesei ar­ról tájékoztatják az igény­lőket, hogy Nyírbátorban is megalakult a lakásszövetke­zet Uj Otthon névvel, és a város Névtelen utcai város felőli oldalán, vagyis a könyvtár és a presszó kert­jeiben 160 lakás megépitésé­„Az urak bejöttek a mező­ről. A szakácsnő már türel­metlen volt, mert pesti ven­dégek is voltak s ezek nem tudnak semmi mórest...” így kezdi Móricz Zsig- mond az Ebéd című novellá­ját. Az ebéd keret csupán. Az étkek, mint kulisszák veszik körül az ebédlőket, s a dús lakoma csak ürügy az írónak, hogy 1930-ban a kor urai fö­lött mondja ki a halálos ítéletet. De Móricz művész a javából, s ha ő egy ebédet le­ír, akkor az embernek olva­sás közben is összefut a nyál a szájában. Vagyis: biztos, hogy ezt az ebédet valahol ette. De hol’ Sokáig volt ez kérdés, és csak a közelmúlt­ban derült ki. itt Szabolcs­ban, pontosan ott Szabolcs községben. A szabolcsi papiak szobái­ban, a mennyezet sarkaiban ott találhatók a képek, ame­lyeket leír, amikor az ebéd­lőt bemutatja. És ma mSr azt Is tudjuk: Móricz volt pata­ki iskolatársánál, Tömöri De­zső református lelkésznél vendégeskedett. Innen már csak egy lépés kellett, és máris megkerült az ebéd fő- zője, a nevezetes szakácsnő, aki az első mondatokban a színre lépett. A Szabolcs vezér utcai kis ház előtt, a kertben dolgo­zott. Éppen befejezte a fara­kodást. Borult, félt, hogy megázik a sok, szép, száraz tuskó. A unokákra vár. hogy egy-egy jól irányzott balta­Emlékezés egy ebédre csapással széthasítsák. Neki nincs már karja hozzá. Öz­vegy Pallai Andrásné, vagy nevezzük egyszerűen Jolán néninek, túl van a hetvenen. Jöttöm megtudva hellyel kí­nál. És emlékezik. — Én főztem az ebédet. Sokat tanúsíthatják ezt még az öregek közül. Sokáig szol­gáltam a tiszteletes úrnál. Arról az ebédről pedig be­szélhetünk! Először nagyon megharagudtam Móricz úrra, amikor az újságba megírta. Tudja mi volt benne? Az, hogy repedtsarkú cseléd szol­gált fel. Mondtam is a tiszte­letesnek: írok én a szerkesz­tőnek! Merthogy én szolgál­tam fel. Az én sarkam pedig ugyan sosem volt repedt! Va­lahogy elmaradt az írás ak­kor. Amikor pedig könyvbe került, ott rnár úgy állt: te­nyerestalpas lány... No, mon­dom, ezt még vállalom is. Főleg mert élé odaírta, hogy csinos. Nevet fogatlan szájával, jó­kedvűen. Ami azt illeti, 43 évvel ezelőtt bizony csinos lehetett Jolán néni. Az em­lékezés még jobb kedvre de­ríti. — Volt még valami, amá nem tetszett. Az, hogy nem is az volt az ebéd, amit le­írt. Úgy emlékszem, mintha ma lenne, 18 vendég volt. És én — Igaz hárman segítettek — 14 fogásos ebédet főztem. Sorolom én, 'de ha kimarad­na valami, ne haragudjon rám. Szóval, volt a leves. Úgy, ahogy írta. Volt velő is, meg főtt hús, pirított, apró kockára vágott krumplival. Hozzá mártás. De amit az­tán írt, azon elképedtem. Méghogy tökkáposzta! Ilyen a házba sose került. Volt töl­tött káposzta, az igaz, és mellé külön tányéron sült hús. Úgy szerette a gazdám, hogy még a tányéron is sis­teregjen. Olyan volt. Aztán jött a marhapecsenye. Zöld­ségesen. Mert lehet csak hagymával. De nem úgy az igazi. Apró zöldséggel kell azt párolni, aztán úgy fel­sütni. Aztán jött a kappan. Volt kismalac is sütve. Saj­náltam is szegénykét. Nem tudnék én ma se enni ilyen­ből. Birka se volt. Csak disz­nóból csináltam pörköltet. Ha jól emlékszem, valami ba­romfit is tálaltam, hogy mit, már nem tudom. Tudja, na­gyon régen volt már. Evett Móricz Zsigmond de­rekasan, meséli Jolán néni, aki nemcsak főzött, felügyelt a többáekre, gondolt a tűzre, hanem terített és felszolgált is. Merthogy itt a vendéges­kedés igaziból olyan volt, amilyennek Móricz írta. Csak egyet nem értett, miért nem pontosan úgy írta le, ahogy volt. — Mutattam is a könyvet a nagytiszteletű úrnak. Mon­dom: mások vannak itt, mint amit én főztem. Meg nem is pont úgy volt. Azt válaszol­ta: Jolán, tudja — mert so­sem tegezett le — ez iroda­lom. Az író a dolgokhoz hozzátesz, elvesz. Ne azon keseregjen, hogy nem pont azt írta. Örüljön, hogy könyvbe került maga is meg az ebédje is. Teltek az évek, az emberek mentek, korok múltak, a nagy ebéd résztvevői, tanúi lassan elköltöztek az ár­nyékvilágból. És özvegy Pal­lai Andrásné egyszer-egyszer be-betért a könyvtárba. Mó- riczot keresett. Azt a köny­vet, amiben benne van az Ebéd. — Elolvastam már né­hányszor. Tényleg szép. Hát még ha azt írta volna le, ami valóban ebédre volt! Mert bizony egy jó 14 fogá­sos ebéd még olvasmánynak is jó. — Szeretek azóta is főzni. Már hét éve magam va­gyok, mióta meghalt az uram. De azért vasárnapra így is megtöltök egy csirkét magamnak. Aztán szívesen megfőzök egy tyúkot, jóféle mártással. Hogy meg tud­nék-e főzni ma is egy ilyen ebédet? Az ízeket érzem. Csak hát gyenge volnék már arra. Persze gázon egysze­rűbb. Mert most már azon főzünk. Ha megpróbálnám, talán még sikerülne. — Húsz pengőt adott Mó­ricz úr az ebéd után. Sok pénz volt az akkoriban, na­gyon sok. Büszke is voltam rá. Meg vagyok ma is, hogy olyat főztem, ami még az íróembert is megörvendez­tette. Tudom — mondja, és huncutkásan nevet hozzá — van is aki irigyel. Merthogy a nevem nincs is könyvben, csak én főztem az ebédet! Tetszik tudni, az ilyen ma­gamfajta öregasszonynak nagyon jó tudni, hogy ered­ménye volt szolgálatomnak. Kikísér a tornácra, kinyit­ja a verécét. Pallai néni, aki bekerült a magyar irodalom­ba, boldog ember. Talán so­sem gondolt a novella tra­gédiájára. Talán nem is ku­tatta, mihez volt ürügv az ebéd. Neki megmaradt és megmarad a nagy öröm: tu­dása, ízei, fürge kezének al­kotásai. szépen díszített tálai, a 14 fogásos lakoma min­den falata tovább élt. mint a 18 vendég, és túléli őt is. Bürget Lajos re vállalkozik. Harminckét lakásos házak épülnek. Egye­lőre ötven ilyen épületet ter­veztek meg. A levelek felhívják a cím­zetteket, forduljanak biza­lommal a szövetkezethez. Nevek, címek. Feltételek kaphatók. Udvarias befeje­zés: „Kérjük, levelünket ne vegye zaklatásnak. Ezzel is segíteni akartunk lakásprob­lémája megoldáséban.” Ismeretes, hogy az állam és polgárai közös erőfeszíté­sével megépülő, — egyébként személyi tulajdont képező —, szövetkezeti lakás egyre na­gyobb hangsúllyal kap szere­pet korunk és hazánk lakás- építési programjában. Miért kellett mégis ezeket, a levele­ket kiküldeni? Mert Nyírbátor még új vá­ros. Lakói, — újak és régi­ek —, nem olyan tájékozot­tak, mint mondjuk, a me­gyeszékhelyiek. A tájékozta­tásnak ez az udvarias formá­ja már korszerű kereskedel­mi, üzletviteli módszereket jelez. Ugyanis az ötven tervezett épületből, melyek közül az első kettőnek az átadását már a jövő évre tervezik, még az elsőnek sem sikerült a harminckét igénylőjét ösz- szegyűjteni hazánk egyik legfiatalabb városában. Hu­szonkettő már van. Még tíz kellene sürgősen, hogy az el­ső lépések elinduljanak. A tájékoztatás, — ha úgy tet­szik —, tehát üzleti fogás is. Hadd tegyük hozzá, nagyon tisztességes. Talán nem árt idézni egy másik adatot, megyénk vala­mivel idősebb városának. Nyíregyházának szövetkeze­ti lakásépítésének alakulásá­ról. Éppen e napokban dőlt el, hogy az úgynevezett Ma­lom-udvarban — vagyis Nyíregyházának a Vöröshad­sereg útja és a Szántó Ko­vács János utca által hatá­rolt zöldövezetében (ahol te­hát „szanálni”, régi házakat lebontani sem kell), a koráb­ban tervezett 220 szövetkeze­ti lakás helyett négyszáz épül meg a jelenlegi tervidőszak­ban, vagyis a következő két évben. Egyébként ebből százhúszat még a jövő évben átadnak. Az egész lakótelepet ezer la­kásra méretezték. Szurkolunk a versenyben a nyírbátoriakért. (gesztelyi) iüi sa költségeihez. Segítettünk gépi fuvarokkal is. Nyári időszakban, két tur­nusban huszonhat nőtagjá­nak egy-egy hetes hajdúszo- boszlói üdülési költségét vállalja a tsz. (Személyen­ként 1160 forintot.) Idős ta­gok járadékát száz-száz fo­rinttal egészítik ki havonta. Ezen kívül ingyen ad ez a tsz két mázsa búzát és egy mázsa árpát, a munkaképte­len öregeknek. A nőknek is. Mikulás napkor ugyancsak egy-egy százast érő csoma­gokat osztogat. — Külön támogatást ad a szövetkezet a kisgyerekes szü­lőknek. Ha óvodás gyerek mindkét szülője tsz-tag és rendszeresen dolgozik a kö­zösben, az óvodai költség hatvan százalékát vállalja a tsz. Egyik szülő tsz-tagsága után negyven százalékos ez a segítés. „Meg vagyunk elégedve..“ A hetvenes évi Szamos közi árvíz után gyorsan megerő­södött a penyigei tsz. Szor­galmas tagsága, a vezetőség­gel egyetértésben, megtalálja számítását. Múlt évben egy tízórás munkanap kilencven forintot ért. Az idei tervben két forintot emeltek minden munkanapra. Sok jel mutat- ja teljesülését. Penyigén történt a követ­kező furcsa eset. A HÓDI­KÖT vállalat lehetőséget adott volna, helyben nők foglal­koztatására. Visszautasították. Szabó Sándomé növény­ápoló, a tsz nőbizottságá­nak elnöke mondja: — Meg­vagyunk elégedve a mun­kánkkal, a keresetünkkel. A tsz mindenképpen becsül bennünket, nőtagokat. Meg­szerezhetjük az előírt munka­napokat. Pénzelőleg rendsze­resen van... Nem akarjuk ma­gunkat teljesen állandó mun­kára lekötelezni. Kell pél­dául télen az a kis pihenőidő. Egyébként a nők itt a tsz- ben sincsenek szoros kötele­zettségvállalásra utalva. Én magam is vissza mondtam a borjúgondozásra kapott aján­latot. Hajnali kelésekkel jár. És ott lenni vasárnap és min­den ünnepnap is. Családanya vagyok... Amennyire bírjuk gépesítünk, a férfiak pedig mentenek bennünket a szoros munkától. Bodnár Zsigmond. az ellen­őrző bizottság elnöke pedig arra a kérdésre felelt, miért nincs az általa vezetett bi­zottságban nő. — Lehetné- nek. A közgyűlésen múlik. Ha ilyet is választ a tagság, semmi kifogásom ellene. A következő két évben fürdő-zuhanyozót, mosdót épít a tsz. Tervbe vették üzemi konyha létesítését. Egyebek mellett ezek is a szövetkezet nőtagságának fo­kozott becsülését jelentik. Asztalos Bálint. LAPSZÉLEN Levél - lakásról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents