Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-05 / 182. szám

1973. augusztus S. kelit-magyarorszAő 3. OrtÄr* Visszavárják Mónikát „Kísiaatóiei“ a cipiw írliaa Pártszervezés-pártirányítás A döntés és feltételei A VEZETŐ TESTÜLETEK és a vezetők tevékenységének egyik leglényegesebb része a döntések meghozatala. A pártalapszerveze- tekben is, amelyek döntései határozatokban, állásfoglalásokban, irányelvekben, javasla­tokban, intézkedési tervekben öltenek testet. Persze a feltételek és lehetőségek nem tel­jesen egyformák. Más a döntési lehetősége *— és a vele szemben támasztott igény is — egy gyáregységi alapszervezetnek, amely zárt nagyüzemben működik, más a vállalati köz­ponttól távoleső telephelyi alapszervezetnek, és megint más az olyan önálló alapszerve­zetnek, amely egy alacsony létszámú kis­üzemben működik. Bizonyos alapelvek azon­ban egyaránt érvényesek mindegyikükre. A pártalapszervezetek egyre inkább ar­ra törekednek, hogy döntéseikben a szakmai szempontok mellett a politikai elemek do­mináljanak. A munkahelyeken amúgy is igen szűk ez a terület, ahol csak szakmai vagy csak politikai megfontol’! >k alapján lehet dönteni. Akadnak azonban olyan hibák is, amelyek kiküszöbölésére célszerű és érdemes az eddiginél nagyobb figyelmet fordítani. Sok esetben nem elég tudatosan, inkább ötletszerűen hoznak határozatokat vagy tesz­nek javaslatokat. Gyakori a határozatok túl általános megfogalmazása, a teendők és fel­adatok elvont megjelölése. Néhány alapszer­vezet egyszerűen lemásolja a felsőbb párt­szervek határozatait. Másutt a vezetőség a határozatok előkészítésébe a tagságot nem, vagy nem megfelelően vonja be. Hibás gya­korlat az is, hogy a döntésre váró javaslato­kat csak a taggyűlésen, egyszeri felolvasás alapjan ismertetik meg az alapszervezet kollektívájával. írekben az esetekben • az alapszervezet ^gjai inkább szemlélői, mint­sem tevékeny résztvevőd a döntésnek és a végrehajtásnak. Még nem általánosan köve­tett az a módszer, hogy a munka konkrét tapasztalatai alapján szükségessé váló módo- dosításokat újból a taggyűlés elé terjeszti a vezetőség. Nem mindenütt térnek vissza ha­tározataik végrehajtásának ellenőrzésére, il­letve a végrehajtás minősítésére, pedig ezek elmaradása kérdésessé teheti a további dön­tések eredményességét is. ALAPVETŐ KÖVETELMÉNY, hpgy a pártalapszervezet vezetősége következetesen törekedjen a különböző határozatok, állás- foglalások jó előkészítésére és végrehajtásá­nak megszervezésére. Itt nem csak a veze­tőségre hárulhat szerep a döntések előkészí­tésében. Igénybe vehetnek olyan szakértő­ket. akik az egyes témakörökben elméleti és gyakorlati jártassággal rendelkeznek. Fontos szerepet lehet szánni a pártcsoportoknak. A döntések előkészítésébe történő bevonásuk nagymértékben növeli a pártvezetőség tájé­kozottságát, az előkészítés demokratikus for­máit és módszereit. Fokozza az egységes gondolkodás és cselekvés lehetőségeit. Létrehozhatnak az előkészítés segítésére brigádokat, kollektívákat is. Jelentős segít­séget adhatnak ehhez a munkához a válla­lat gazdasági vezetői, szükség esetén a fel­sőbb szakmai szervek is. Igényelhetik az irá­nyító pártszerv hozzáértő, a témában jártas munkatársának segítségét is. Célszerű fel­használni a különböző társadalmi szervek tapasztalatait, javaslatait, véleményét is. A döntések eredményességét segíti elő, ha pon­tosan feltárják a jelentkező problémák oka- it, és nem állnak meg a felszínen, hanem igyekeznek tisztázni, hogy eseti tünettel vagy mélyebb okokra visszavezethető jelenséggel állnak-e szemben. A pártszervezetek által készített elem­zések egyre alaposabbak. Gyakran sokoldalú vizsgálatokat folytatnak. amelyekhez ese­tenként a szociológia módszereit is igénybe veszik és nagy figyelmet fordítanak az in­formációk megszerzésére. A konkrétság és következetesség ezen a területen is döntő fontosságú. F,2v fontos feladatot ellátó üzemben például a gépek korszerűtlensége, elavultsága miatt ugrás­szerűen növekedett a balesetek száma és csökkent a termelés, ami a dolgozók között rossz hangulatot szült. Az üzem vezetői a szűkös anyagi lehetőségekre hivatkoztak, tü­relmi időt kértek. A pártalapszervezet veze­tőségét nem nyugtatta meg ez az érvelés. Összehívták a taggyűlést, javaslatokat kér­tek a tagságtól olyan megoldásra, amivel e tarthatatian helyzeten változtatni lehet. Jó néhány javaslat született, amelyeket a tag­ság megbízásából a pártvezetoség eljuttatott a szakmai vezetéshez, s határidőt szabott a rossz körülmények megszüntetésére. A fel­adat nem teljesítése esetén — szólt a párt- szervezet állásfoglalása — felsőbb párt- és állami irányító szervükhöz fordulnak segít­ségért. Az eredmény: a gazdasági vezetés határidőre megoldotta a feladatot. A FENTI PÉLDA IS JELZI, hogy a pártalapszervezetek döntései jelentősen be­folyásolják a dolgozók és vezetők gondolko­dását, magatartását, szemléletét és hangula­tát. Az alapszervezetek szerepe ezért igen jelentős a gazdasági vezetők által hozott döntések előkészítésében, megalapozásában. Gyarapodik a pártalapszervezetek és az irányitó pártszervek ez irányú tapasztalata is. Fennáll tehát annak a lehetősége, hogy az eddiginél gyorsabb ütemben tökéletesed­jék az alapszervezetek döntést előkészítő, döntést hozó tevékenysége. Koszorús Ferenc az MSZMP KB munkatársa döntenünk kellett. S mi, pártszervezetünk javaslatára, olyan üzemet hoztunk létre, amelyben a körülmények jobban megfelelne^ a kisma­mák igényeinek, egészségé­nek. Ilyen helyen dolgozóiak a többgyermekes anyák is. A gyár 700 dolgozójából félezer a nő. Itt érzékenyeb­ben kell reagálni mindenre. Tapintatosabbnak lenni, ked­vesebbnek, udvariasabbnak. És okos döntés volt a kom- munisták részéről, amikor nőt választottak párttitkár­nak, Korbics Jánosné sze­mélyében, aki egyben a tér- melési osztály vezetője is. Babakocsi, hűtőszekrény, jutalom Innen évente kilencvenen- százan mennek szülni a mun­kásnak. Ennyi azok száma, akik igénylik a gyermekgon­dozási időt. S míg meg nem szül a kismama, orvos vi- gyázza-ügyeli életét, s a le­endő újszülöttet. Évente 100 ipari tanulót vesznek fel. Eb­ből 90 a lány. Babakocsikat vásárolt a gyár a rászoruló kismamáknak. Ezek most is ott vannak a kismamáknál. — Csak ennyi van? — kér­di az igazgató Takács Lajos- nétól, a nőbizottság vezetőjé­től. — Kevés. — Egyelőre elég — így a nőbizottság vezetője. — Én a 80—90 kismamához viszonyítok — veti közbe. Ez a kis vita jó arra. hogy talán vásárolnak újabbakat. Az üzemben két darab 230 li­teres hűtőszekrénv áll a nők rendelkezésére. Évente két­szer kapnak jutalmat. Segí­tik a gyermekes anyákat az iskolai gondok megoldásában is. Legnagyobb segítség, hogv sikerült a kismamaüz^-met létrehoznunk — mondia a nárttitkára«szony. — Igv a kismamák maguk vihetik el az óvodába, bölcsődébe gye­Megbánás iciv.ciA.ct. i\em keil a piciket kora regjei kelteni, s^aiauiű veiuk, s Liuüia az üzembe.. —• <n azz.a. m reggel lél 8 órakor kez­dődik a munka. Ez a tüzöde. Állítatta lepjUK át küszö­bét, mert itt minuig utak íatszoiagos a létszám. Min­ing topuen vannak, hiszen a várandós marnak szivük alatt, norcijak kicsinyeiket. Virágok, csend, világosság, kitart aolakok, napfény, tisz­ta levegő, wines zaj, nincs zsúfoltság. Külön ventillátor is van, ha szükséges. Fenn neonfűzérsor, nogy jobban lássanak. Oldalt az ajtó mel­lett asztal, mellette két fo­tel. — Ha valamelyik elfárad, pihenhet — mutatja az igaz­gató. A művezető, Ménesi AntaJ- né, a két kis iker: Erika és Anti édesanyja most otthon van. Szabadságon. Helyette­se Nagy Márta. Ő magy aráz­za: — Erzsiké (MénesLné) azért van távol, mert az óvo­dában, ahová a gy erekeket hordja, sziinet van. Festik. így vannak beosztva a többiek is, Igazodunk az óvodák, bői*? csődék szüneteihez. Úgy ve- szi^ ki a szabadságukat. Csak nappal, egy műszakban Halkan berregő gépek, su­hanó kezek, fürge, ügyes uj­jak. Készülő^ szép hímzett cipőfelsőrészek. Kovács Jó- zsefné a legrégebbi dolgozó a ,,kismama”-üzemben. — Sokkal könnyehk mint a szalagmunka. Itt egy mű­szak van. így könnyebben el tudjuk látni a gyerekeket. Nekem is kettő van. Nem is tudom, hogyan bírtam volna a zajt, az éjszakai műszakot, ha ezt nem csinálják — ma­gyarázza. Várandós mamák, kisma­mák, sokgyermekesek csak nappal, eev műszakban dol­goznak. Kipihenhetik magu­kat. ápolhatják, gondozhat­ják kicsinyeiket. Ma ment orvoshoz az egyik kismama­jelölt, Jenei Andrásné. A kocsmában voltak vagy ötvenen. Férfiak mind, és többségében olyanok, akik nem mentek volna be és nem ácsorognak ott hosszasan, ha nem éppen Ferenczy Béla hangját hallják. Négy éven át Ferenczy volt a tsz-elnök. Dörzsölt ember­nek ismerték, részben ezért is választották meg elnöknek annak idején, de az idén zár­számadáskor nem választot­ták meg újra. A volt főagro- nómust, a fiatal Takács Jó­zsefet választották meg el­nöknek. Ferenczy megsértő­dött, kapta magát és elment. El, egészen a Dunántúlra, egy állami gazdaságba, ahol a testvére állatorvosként dol­gozik. Távozása előtt több­ször kijelentette — kocsmá­ban, úton, útfélen, közgyűlé­sen, mindenütt: — Megsirat­tok ti még engem! Az igazság az, hogy eddig még senki se siratta meg. Azóta, hogy elment, sokkal jobban érezték magukat az emberek a tsz-ben és dolgoz­tak is szorgalmasan. Az új, fiatal elnök megbeszélt ve­lük mindent, jól nekilendí­tette az esztendőt, és vi- gyázba se kellett állni előtte, ha bement hozzá valaki az irodába. Az új elnök, ha az irodá­ban beszélget velük. leül+eM az embereket. Azt mondják, már csak ezért is érdemes volt Ferenczyt meneszteni és új elnököt választani. De Ferenczy nem tudta lenyelni a békát. Az állami gazdaságban valamilyen szállítási főnök lett az állat­orvos bátyja jóvoltából, és ahhoz is joga volt, hogy em­bereket felvegyen, vagy el­küldjön. Az új tsz-elnökre haragudott. Minden ok nél­kül, de haragudott. — Betanítottam, nekem köszönhet mindent, és mi a hála? Ellenem fordította az embereket. De várjon csak, várjon. — így beszélt Fe­renczy a kocsmában, mielőtt elment a faluból. Most aztán visszatért. Ott állt a pult mellett, kalapját feltolta a feje tetejére, kilát­szott alóla sűrű, fekete ha­ja. Szeme csillogott, arca iz­zadt, mert ivott már néhány féldeoit a jó szatmári szilvá­ból otthon is, a feleségét és családját ugvanis még nem vitte magával a Dunántúlra. Most sört ittak. Mindenki­nek Ferenczy fizette a sört. Ötven korsóval kért egyszer­re. Azt mondta: igya, aki éri, mindenki az ő vendége, s ha nem elpgendő az ötven^ korsó, rendel még százzal. De nem ivott, mindenki. Nem alja nép az. aki őf leváltotta, hanem nagyon is kemény, rátarii emberek Akárkitől az italt se fogadiáv el. És éppen Fe- renczvtől, akit nemrég vál­tottak le, akire kimondták nyíltan, hogy pökhendi em­ber. aki visszaélt a tsz-tagság bizalmával. Nem. nem kril a söre. csak hadd hetvenked- iék. Dg a kíváncsiság — az mégis csak mszok nagy űr az emberben Mprt sokan csak­is kíváncsiságból hallgatták Ferenczvt. Azért mentei, be a kocsmába is, mert híre iárt a faluban, hogy Ferenczv ott van, itatja, toborozza és szerződteti az embereket Barna Jóska, a kis alacsony cigányember is ott állt, mel­lette, háttal " óul thoz tá­maszkodva. Vele már meg­egyezett. Viszi családostól, la­kást is biztosít nekik, csak menjen. Ezer forint előleget is kifizetett, ezt mindenki látta. Mert Jóskának kilenc gyereke van. Télen nem volt sok kereset, kellett a pénz a költözéshez is. Egyébként Barna Jóska 1949 óta tagja volt a tsz-nek. Alapító tag. A faluban mindenki szerette és tisztelte. Nem ok nélkül mondta neki Ferenczy min­denki füle hallatára, hogy: — Te vagy a legdolgosabb cigány egész Szabolcs-Szat- márban. Többet érsz, mint száz magyar, ötezer forintot kereshetsz nálam havonta, csak gyere. Azzal, hogy Jóska a legdol­gosabb cigány egész Szaholcs- Szatmárban, mindenki egyet­értett. Azon is csak moso­lyogtak, hogy többet érsz, mint száz magyar. Mert jó néhány maevarnál valóban többet ért. <3 mindig mindent megcsinált a tsz-ben, akár­milyen munkát. Keresett is rendesen, de nem havi ötezer forintot, hanem csak a felét. Náhp háromezret. Meg ka­pott lutrimat, 5 kaooft min­den évben és mindig a leg­többet. Nagyon jól tud­ta Ferenczy. ipiét-t fontos neki Barna. A legjobb mun- kásov evvike. követni fogják a többiek. Nyolc emberrel már meg­egyezett Ferenczy. N^kik nem adott ezer torint előle- get. de mind“grikkel ketté- téoetett egy százast. Egyik felét zsebre tette. — Másik fele nálad marad — mondta. — Ha valóban eljössz, akkor találkozunk, odaadom a másik felét is, Örökké fájó emléket idéz, elevenít fel minden ember számára a legdrágábbról, az édesanyáról Cseppentő Jó­zsef, a Szabolcs Cipőgyár igazgatója. Megrendítőek szavai. Édesanyja kommgnci- ós cselédként dolgozott a nagyszállási bárónál, s hét gyermeknek adott életet, melyből öt ma is emlékezik azokra a drámai percekre, pillanatokra, amelyekről csak hallottak,. amelyek a mamát érték. Tragikus körülmények között halt meg. Ráégett a ruha. Nem tudták megmen­teni. Elkomorul az igazgató arca, szeme átnedvesedik. Csak észre kellett venni — Én már riem tudtam édesanyámmal beszélni — soha it. — Nehéz, keserves körülmények között nevelt fel bennünket. Ő tartotta össze a családot — említi halkan. Aztán elhallgat. Né­ma csend üli meg az irodát. Talán ezért is hat költői­nek, patetikusnak az, amit a gyárigazgató említ a nők, a kismamák, az élet hordozói­nak a segítéséről. Olyan ter­mészetes, világos, mintha másképpen el sem túdná képzelni. — Nem kellett ahhoz nagy tudomány, hogy felfedezzük: segíteni kell! Észlelni, látni lehetett, hogy jelentkeztek a gondok a kismamáknál. Csak észre kellett vermi. Volt olyan kismama, akit innen a szalag mellől szállítottak a mentők a kórházba szülni — magyarázza. Említi, hogy a terhesség megállapítása után már lát­ni lehetett, hogy fáradéko­nyabbak, nem birták a csar­nok levegőjét, zaját, a zsú­foltságot, a tempót, amelyet a technika diktált. — Ismerve a párt és a kor­mány nőpolitikái határozatát, A nyolc ember közt volt két gépkocsivezető, két trak­toros és egy szerelő-lakatos. Hárman úgynevezett gyalog­munkások voltak, akiknek szintén ötezer forintot ígért Ferenczy. A szakembereknek többet. Hétezret havonta... A tsz-elnök, a fiatal Takács József nem ment el a kocs­mába, hiába szaladgáltak hozzá az emberek, hogy menjen és avatkozzék közbe, mert Ferenczy elcsábítja a legjobb munkásokat. Takács József hitte, hogy nem mennek el az emberek. Kettétépett százas ide, vagy oda, mindegy, majd kijóza­nodnak reggelre és meggon­dolják. De az embereit el­mentek. Barna Jóska, a ci­gány családjával együtt köl­tözött, pedig már szép háza volt a faluban. Abban ott­hagyta a legidősebb lányát és annak családját. A többi gyereket vitte. ö tért vissza a Dunántúl­ról elsőként. De már késve. Addigra törölték a tsz-tagok sorából, mert azt mondta az elnök, hogy aki el­megy — menjen el. Ha el tud menni — hagyni kell. Még versbe is szedte a mondókát. De nagyon sajnálta az embe­reket. Valóban a legjobbak mentek el. Barna Jóska sírni kezdett, amikor megtudta, hogy már a tsz-nek se tagja. Takács József azt mondta neki, hogy munkásnak se kell. — Elmúlt a tavasz, itt az aratás, elvégeztünk minden munkát maguk nélkül is — mondta a cigánvnak. aki nem tágított az irodából. hiába ismételte Takács, hogy nem tehet egyebet, ez a vezetőség határozata is. Tudta azon­ban. akkor is tudta, hogy a cisánvnak megbocsájt a ve­zetőség, mert ő időben visz- szatért. — Milyen lakást kaptak ott, Józsi bácsi? — kérdezte az elnök. — Munkásszállást — vála­szolta a szomorú ember. — Tíz cigánycsalád lakott egy teremben. Vót vagy ötven pulya. Irtózatosan becsapott az a ganéházi. — És a többiek? — ők is munkásszállást kaptak, a legényszálláson. — Hát a kereset?... — Van kereset, nem mondom, hogy nincs. A há­romezret megkerestem. de többet nem. Annál meg itt­hon is több van, ha mindent hozzászámítok. — A többiek mennyit ke­resnek? — Mennyit?... Hát annyi- formán, mint én. A sofőrö­ket. meg a Szerelőket nem tudom. De a rakodásnál egy­formán kerestünk... — Akkor hazajönnek majd ők is, biztosra veszem. — Őszre mind, vagy még elébh. őket is becsapta Fe­renczv. — Ide azonhan jöhetnek. Már van sofőrünk is. trak­torosunk is más. Az él“t nem állt meg. és ezután se áll meg nébánv ember miatt. — De engem... kedves öcsém... engem... vegvél már vissza. Én moghántam. Tisz­ta szívemből megbántam És én mégiscsak veterán va­gyok. régi tagia a tsz-nek... — Csak volt. Józsi bácsi csav volt. Mindent elölről kell kezdeni. A tsz-tagságo- is. ha egváltalán visszaveszi a vemtőség. Még nem vették vissza. Majd január elsejével. Addig szerződésesként dolgozik. De úgy, mint régen. Most is a legjobb munkások közé tar­tozik. — Az első babát várja. Szurkolunk érte — újságolja Kovácsné. Szeretettel övezik Budai Bá- lintnét, aki három gyermek édesanyja. Magduska itt sza­badult, arra büszke az igaz­gató, hogy saját nevelésű szakmunkásuk. —: Szalagon én sem bír­nám a munkát. Két esztende­je vagyok itt. Addig gjserek- gondozásin voltam. Ez a munka könnyebb, a kereset is megvan és pihenten jö­vünk dolgozni, nem kell éj­szakázni — mondja. Kismamák alakítottak itt szocialista brigádot. Sajátos a feladata. Vezetője Szajkó Ernőné. — Nem azért mondom, hogy hazabeszéljek, de na­gyon rendes kollektíva. Se­gítik egymást a kismamák mindenben. Főleg abban, ami őket érdekli: az óvodai, böl­csődei elhelyezésben, mun­kában, tanácsokban, gyerek- nevelésben. Betegeket látoga­tunk — magyarázza. Előkerül a brigádnapló. Belelapozunk. Egy esküvői fényképen akad meg a sze­münk. Jónás Mónika és Lip- pai András az ifjú pár. Mó­nika is itt dolgozott a kis- mamaüzemhen. — ö van most szülési sza­badságon — mondja a bri­gádvezetőnő. — Lehet, hogy az­óta már megszületett a kis­babája is. Várják vissza Mónikát. És minden kismamát. Szendrei József Farkas Kálmáe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents