Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-30 / 202. szám

8. oldal KELET- M AGYÄ'TK** <SZ A <3 1973. augusztus 3#. ^archais sajtóértekezlete a francia belpolitikáról KOMMENTÁR # * Uj kormány Chilében A világ nagy hírügynöksé­gei gyorshírben ismertetik a legújabb chilei kabinet össze­tételét. A legújabbét, mond­juk, mert ebben a nagy tár­sadalmi-politikai feszültsé­gektől vibráló latin-amerikai, országban bizony gyorsan követik egymást a kormá­nyok. Hogy miért? Mert dr. Salvador Allende köztársa­sági elnök _ és munkatársai erőfeszítései jelenleg egy legfőbb cél felé irányulnak: úgy megmenteni az alkotmá­nyos változások vívmányait, hogy az országban ne törjön ki a polgárháború, ne szólal­janak meg tömegméretekben a fegyverek. i Természetesen a jobboldali ellenzék ennek éppen ez ellenkezőjét szeretné a reakció ezúttal is a zavarodban halászva véli megtalálni a számára kedve­ző kiutat. Egy olyan helyzet­ben, amikor mind több szó esik fegyverekről, nem lehet közömbös, milyen magatar­tást tanúsít a fegyverek első számú gazdája, a chilei had­sereg. Eddig ez a magatartás — egyes szakadár egységek­től eltekintve — lojális, az alkotmányhoz és ,a köztársa­sági elnökhöz hű volt. í Ezért vont be katonákat az államfő néhány héttel ez­előtt első, úgynevezett nem­zetbiztonsági kabinetjébe. Ezt a haladás valamennyi chilei híve helyeselte. a reakció viszont érthető dühé­vel fogadta. És mivel a kor­mányalakítás a politikai küz­delem egy^c^pjos . formája, a jobboldal győzelmét ün­nepelte a minap, amikor a ka­tonák távoztak a népi egység kormányából. Nos, most visz- szajöttek, illetve újak jöttek. Tábornok a bányaügyi, a földművelésügyi, a közmun­ka- és szállítási miniszter. Ennek jelentőségét aligha kell hangsúlyoznunk. Az el­lenzék szeretné megbénítani a rézbányákat, amelyekből az ország jövedelmének nyolc­van százaléka származik, sze­retné megakadályozni a to­vábblépés egyik fő feltételét, a földreformot és igyekszik elérni, hogy a teherfuvarozók „a véksőkig” kitartsanak kor­mányellenes akcióikban. Nos. dolgukat lényegesen megnehezíti, ha ezeknek a tárcáknak az élén katonák állnak. Ami Chilében történik, élet-halál harc. Olyan for­radalmi átalakulást képvisel­nek — jelentette ki most Al- lende —, amelyet nem tartóz­tathat fel a terror, a fasiszta fenyegetés.” Georges Marchais, äzFKP főtitkára szerdán délelőtt az FKP központjában tartott sajtóértekezletén rámutatott arra, hogy a belpolitikai helyzetre — az őszi politikai évad kezdetén — a növekvő szociális feszültség nyomja rá bélyegét. Az inflációs fo­lyamat — a kormány koráb­bi ígérgetései ellenére — egyre gyorsul. A közszük­ségleti cikkek ára minden eddigi ütemet meghaladó mértékben emelkedik és a kormány maga is elősegíti ezt a folyamatot a közszol­gáltatások díjainak állandó emelésével. A bérek messze elmaradtak az áremelkedé­sek üteme mögött. Súlyosbít­ja a helyzetet, hogy növek­szik a munkanélküliség is. A Lip-gyár dolgozóinak ese­te nem egyedülálló, ország­szerte sok üzemben folynak munkáselbocsátások. Marchais a továbbiakban kiemelte, a szeptember vé­gén tartandó járási válasz­tások politikai jelentőségét és hangsúlyozta, hogy az FKP fontos politikai erő­próbának tekinti ezeket a választásokat. A párt bízik abban, hogy a választók — Pekingben augusztus 24—28. között megtartotta X. kong­resszusát a Kínai Kommunis­ta Párt. A kongresszus első napi­rendi pontjaként Csou En-laj ismertette a KKP központi bizottságának politikai be­számolóját. Ezután — máso­dik napirendi pontként — Vang Hung-ven terjesztette be a KKP kb-nak a párt szer­vezeti szabályzata felülvizs­gálásáról szóló jelentését és ismertette 3. kongresszussal a I£{£P u^„ ^yvezeti szabálv­, tatjának" '{ervíj^etét, Az utolsó napirendi pont a sorrendben tizedik központi bizottság megválasztása volt. A kongresszus megnyitó ülésén megválasztották a 148 tagú elnökséget, amelynek el­nöke — egyhangú szavazás­sal — Mao Ce-tung lett. A vita során a kongresszus részvevői elítélték Lin Piao egykori hohvédelmi minisz­Asszab Fadri nagykövet fogja vezetni az iráni dele­gációt, amely a dél-vietnami nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottságban a testü­letből kivált kanadai küldött­ségnek utódja lesz — közölte szerdán a saigoni külügymi­nisztérium egyik szóvivője. Jelezte, hogy az iráni tago­zat öt fős „előőrse” a nap folyamán Saigonba érkezik. A saigoni központi válasz­tási bizottság kedden „ideig­akiknek 46 százaléka a márciusi parlamenti válasz­táson a baloldal közös prog­ramja mögött sorakozott fel — most is támogatni fogják a baloldali pártokat és kifejezésre juttatják: egyre több francia látja a / baloldal közös programjá­ban az ország jövőjének bíztató zálogát. — így tehát a jelenlegi helyzetet a dolgozók növek­vő elégedetlensége és a fo­kozódó létbizonytalanság jel­lemzi — hangsúlyozta Mar­chais. De a helyzet fontos eleme az is, hogy megnöve­kedett a munkásosztály har­ci készsége. A dolgozók har­ca az elkövetkező hetekben fokozódni és szélesedni fog. Marchais befejezésül kije­lentette, hogy az FKP teljes mértékben helyesli az . eny­hülés ügyét szolgáló szovjet külpolitikát és támogatja a szovjet, kormány külpolitikai kezdeményezéseit, amelyek teljes mértékben megfelel­nek az FKP külpolitikai tö­rekvéseinek és a francia nép érdekeit is szolgálják. tért és csoportját. Mint az Uj Kína hírügynökség jelentése megállapítja, a küldöttek ha­tározottan támogatták a KKP központi bizottságának azt a határozatát, amelynek értel­mében Lin Plaot, „a burzsoá karrieristát, összeesküvőt, kétkulacsos ellenforradal­márt, renegátot és hazaáru­lót” kizárták a pártból. Ugyancsak a pártból való ki­zárás sorsára jutott Csen Pa- to, a Lin Piao-féle csoport egyik vezető tagja. A kongresszus 1249 kül­dötte augusztus 28-án egy­hangúlag elfogadta a köz­ponti bizottság^ politikai be­számolóját és a párt szerve­zeti szabályzatának felülvizs­gálásáról szóló jelentést, majd a küldöttek elfogadták a KKP új szervezeti . szabályzatát. Ezután titkos szavazással megválasztották a 195 állan­dó és 124 póttagból álló új központi bizottságot. lenesen megválasztottnak” minősítette a vasárnapi sze­nátusi választási komédiá­ban a rezsim elnökének és volt külügyminiszterének lis­táján indult jelölteket. A választási végeredmé­nyeket — a korábbi jelenté­sekkel ellentétben — csak szeptember 3-án fogja a legfelsőbb bíróság falraga­szok útján hivatalosan kö­zölni. A Kínai Kommunista Párt X. kongresszusa Bél-Vleliiamha érkezett az első iráni ellenőrző csapért V. legorov dokumentumregénye: Canberrái képeslap Mesterséges tavacskában tükröződik a parlament épülete. Ha Canberrában összejön­nek a legöregebb kormány­tisztviselők, s az állomáshe­lyükön legrégebben szolgáló diplomaták, előbb-utóbb ok­vetlenül a hőskorra terelő­dik a szó. Nem is olyan távol a múltban, nyaranta cséplőgép zúgott a hivatali épületek között elterülő szán­tókon, s az egyik ázsiai or­szág nagykövete nyúlra va­dászott rezidenciájának ab­lakából. Két veszekedő közölt Canberra fiatal főváros és keletkezése az ősi bölcsessé­get példázza, hogy két vesze­kedő között rendszerint a harmadik örül. Az Ausztrá­liai Államszövetségbe hat volt brit gyarmat tömörült, s a tagállamok állandóan ve­télkedtek egymással. Külö­nösen így állt ez a két szom­szédvár, Uj-Dél Wales és Victoria esetében; mindket­ten saját székhelyüket, Syd- ney-t, illetve Melbourne-t ajánlották fővárosként. Syd­ney régebbi történelmére és nagyobb lélekszámúra hivat­kozott — Melbourne azzal válaszolt, hogy szabad tele­pesek alapították és nem fegyencek, mint a másik nagyvárost. Sydney a pénz­ügyi világ központja Mel­bourne viszont a kultúráé. Sydney mozgalmasabb és életvidámabb — Melbourne tartózkodóbb és előkelőbb. Az adoma szerint Sydney-ben azzal köszönnek: „mennyi bankbetéted van?” Mel- bourne-ban az első kérdés: „honnan származol?”. Végül is a század elején kiküldtek egy kormánybi- zottság'ot, amely éveken át tartó vita után egyezségre jutott. Uj fővárost építenek, amely gyakorlatilag valahol a félúton lesz a két versen­gő metropolis között. Hátra volt még a kijelölés nehéz feladata, ami rövidesen bot­rányba fúlt különböző pénz­ügyi panamák miatt. Á fő­városkeresés hírére magas­ba emelkedtek az addig el­hagyott, lakatlan vidékek te- 1 lekárai: vesztegetések és Fordította: HAVAS ERVIN spfekulációs üzletek követték egymást. A választás, hosszas vita után, egy kellemes éghajla­tú, hegyek karéjában fek­vő, vízben viszonylag gaz­dag síkságra esett, ahol már a bennszülött őslakók is szí­vesen táboroztak. Canberra törzsi nyelven halban gazdag találkozóhelyet jelent, ahol kellemesen tölthető el az idő. A kormány kénytelen volt kisajátítani a területet, nehogy egy újabb botrány idő előtt „romba döntse” a még meg sem épült „fővá­rost”... Griffin megsértődött Kiírták a tervpályázatokat és az első világháború ide­jén elfogadták az amerikai Griffin — korát messze megelőző — elképzeléseit. Akkor még nem volt parko­lási gond, közlekedési dugó, de Griffin kitűnően szerve­zett széles ;útyonalakról ál- .flapdott; ' nem vitatkoztak környezetszennyeződésről, de az építész száz fát tervezett minden egyes lakosra. Nem is értették meg, s a gazda­sági visszaesés éveinek kény­szerű takarékosságában egy­re „szűkítették” az utakat. Griffin megsértődött, le­mondott főépítészi hivatalá­ról, s pályadíjának összegét arra használta fel, hogy a maga költségére kialakította dédelgetett sugárútjait. 1927-ben Canberra lakos­sága jóval a tízezer alatt mozgott, s amikor ebben az esztendőben felépült a par­lament épülete, odaköltözött a törvényhozás — a képvi­selők, miniszterek alig vár­ták a szüneteket, hogy me­nekülhessenek a fővárosból. Az utolsó tíz-tizenöt év­ben rohamos fejlődésnek in­dult Canberra: ma 140 ezer lakosa van, a tervek sze­rint évszázadunk végére 350—400 ezerre emelkedik majd népessége. Kormányhi­vataloknak még mindig szű­kében van: a bevándorlás­ügyi minisztérium ideiglenes barakkban dolgozik, a kör­nyezetvédelmi minisztérium pedig egy üzletház bérelt ta, hogy senki sem vette ész­re, de én tudtam, hogy a za­emeletén. A lakásgondok nem nyomasztóak, az ausztrálok által annyira kedvelt ker­tes, családi házakkal „alvó városok” valóságos láncolata alakult ki, s Griffin elkép­zelése szerint nyolcmilliónál több fa található a ligetek­ben és erdőkben. Canberra családi város, a gyermekek paradicsoma, helyreállt a nemek közötti egyensúly is, ami a hőskorban 4:1 volt a férfiak javára. S az egyetlen főváros talán a világon, ahol nem ismerik a parkolás gondját, pedig minden má­sodik lakosra jut egy gépko­csi. Á francia nagy» követség nem kap postát Akadnak diplomaták, akik panaszkodnak: nincs éjsza­kai élet Canberrában. Egy brit tanácsos „koktélpartik­kal súlyosbított irodagyár­nak” titulálta az ausztrál fő­várost. A látogatónak vi­szont gyönyörködtető lát­ványt nyújt a diplomáciai negyed. A japánok egy igazi teaházat építettek fel — ja­pán sziklakért övezi, ott tartják a fogadásokat. A thaiföldi nagykövetség pa­goda alakú, az indonéz akár egy bali-szigeti templom. A francia nagykövetség viszont arról híres, hogy nem kap postát, mert a muruorai atomkísérletek miatt szigo­rúan' bojkottálják. _ Az új kínai nagykövetségnek egy emlékgyűjtő okozott bonyo­dalmat: az első napon ellop­ta - a diplomáciai misszió tábláit... A korszerű Canberrában is fellelhető betonba öntött anakronizmus: a parlamentet atombiztosnak mondott óvó­helyrendszer köti össze a hadügy- és külügyminisz­tériummal. A menedéket, amely a • szakértők szerint egyáltalán nem véd a je­lenlegi nukleáris fegyverek­kel szemben, a koreai há­ború idején építették, ami­kor Ausztrália konzervatív­liberális kormányai elköte­lezték magukat az amerikai hidegháborús irányvonal tá­mogatására. Az új szelek csak december óta fújnak Canberrában, amióta a Whitlam vezette munkáspárti kabinet elhatározta, hogy A szálak Schonhausen iá homokhoz rezeinek \ kő ja gombjában mérget tart. Letépte a gombot és bevette a szájába. politikájában figyelembe ve­szi és érvényesíti a világban és otthon bekövetkezett vál­28. — Üljön le Hodzsa Ali, me­séljen. Leborotválta a haját, szemüveget tett fel — s már meg se ismertem. — Akad itt néhány ismerő­söm. Nem szeretném, ha érte­sülnének az érkezésemről. Jakov világosan látta: Hodzsa Alival ellenőrizteti Schönhausen, hogy Igazak-e a jelentései. — Mit mondjak? A legrosz- szabbon már túl vagyok — kezdte Hodzsa Ali és elhe­lyezkedett a heverőn. — öreg koromra ejtőernyővel kellett kiugranom. A határon most nehéz átjutni. Megmu­tatták az ejtőernyőt, hogy Ismerkedjem vele, azután mindennap azt mondták: „Ma éjjel átdobunk. Próbaugrás­ra nincs lehetőség Hiába könyörögtem Heckert őr­nagynak, hogy a földön dob­janak át, azt mondta, nem kockáztathatunk semmit. — Akkor hát, ugrani kel­lett — mosolygott Szergejev, de a gondolatai máshol jár­tak. Mit jelenthet ennek az öreg rókának a megjelené­se?... Hodzsa Ali még a szemét is lehunyta, úgy emlékezett vissza az átélt rettenetre. — Odavezettek a gép ajta­jához, kinyitották, megcsapott a sötét hűvösség és hallom: „Ugorj!” Mit tegyek? Kiug­rottam, s úgy éreztem, mintha kínzó álomban egy szakadék­ba zuhannék. Vártam, hogy mikor veszítem el az eszmé­letemet. Azután megköny- nyebbültem: kinyílt az er­nyő. De még földet érés után is több mint egy óráig tar­tott. amíg visszatért belém a lélek. — íme, egy igazi ejtőer­nyős) — Azt már nem! Nincs olyan hatalom, amely még egyszer arra kényszeríthet- ne, hogy kiugor jak az égből! — Hogy él odaát Heckert úr? — Jól és forró üdvözletét küldi. ÚJABB MEGBÍZÁS — Régen Időzik Bakuban? — Már több mint egy hete itt vagyok. Felkerestem Godzsajevet, Heckert őrnagy megbízásából átadtam neki barátai üdvözletét. Egyéb­ként sajnálom Montaseyot. Ügyes, eszes fickó volt. Ho­gyan került ilyen csávába? Peszcovot nem fogták le, elenőriztem. Világos, hogy az ő keze van a dologban. Nem lehetne elkapni ezt a sátánt? — Nem, Hodzsa Ali, még nem. Nem szabad kockáztat­nunk. Majd kedvezőbb kö­rülmények között elkapjuk őt. — Jól van — egyezett bele az öreg. — Valóban meggyő­ződött róla. hogy Montasev megmérgezte magát? — Saját szememmel lát­tam. Olyan gyorsan csieál­Hodzsa Ali sajnálkozva ingatta a fejét. — Van hol laknia? Itt ma­radhat nálam. — Köszönöm, agai Szerge­jev. Régi barátaim kisegítet­tek. — Talán valami másban se­gíthetek? — Nem, Szergejev úr. Hec­kert őrnagy megkért, hogy adjak át önnek egy megbíza­tást. El kell küldenie Godzsa­jevet Moszkvába, hogy „von­jon ki a forgalomból” egy iráni diplomatát, bizonyos Mirza Asrafit. (Folytatjuk) tozásokat. té Oserdei dugó Canberra egyik oldalán szinte még szűz őserdő te­rül el, csak az autópálya vágja ketté. Délután három­negyed 5 óra tájban, amikor az összes hivatalokban nem lépcsőzetesen, hanem egy­szerre leteszik a tollat, bi­zony Griffin széles útjain is csúcsforgalom van. Ponto­sabban mondva a sztráda egyik oldalán, hiszen min­denki az alvó városokba igyekszik; kifelé... Dehát ez is canberrai sa­játosság: egy főváros, ahol őserdei dugó is látható... Réti Ervla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents