Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-30 / 202. szám

1UT3. augusztus 30. IEGYZETEK: Kié a döntés ? Nem elég a jó intézkedés, a munkatársak, beosztottak véleményét is rendszeresen meg kell hallgatni, mert a legjobb elgondolás is ellen­szenvet válthat ki, ha ál­landóan csak utasítások for­májában „közük a dolgo­zókkal”. ' Ismert dolog ez, mégis mi­lyen idegőrlő hónapokat tu­dott teremteni a Nagyecsedi ÁFÉSZ-nél egy ilyen helyzet amelyre a mátészalkai já­rási-városi népi ellenőrző bizottsághoz érkezett beje­lentés alapján végzett vizs­gálat hívta fel a figyelmet. A szövetkezet egyik bolt­jának dolgozója éles hangon megfogalmazott bejelentést küldött, amelyben bírálta a szövetkezet elnökének veze­tői stílusát, szakértelmét, jel­lemét. Bírálta egyes intéz­kedéseit és ezek tévedéseit a bejelentő — többek között — saját káraként tüntette fel. A' vizsgálattal megbízott népi ellenőrök megállapítása viszont az volt, hogy az AFÉSZ^ vezetői általában he­lyesen, ’ a dolgozók érdekeit védve hozták döntéseiket. Ezek kialakításába bekapcso­lódtak, a pártszervezet veze­tői és a szakszervezeti bi­zottság tagjai is. Ugyanak­kor a népi ellenőrök arra is felhívták a figyelmet: a hiba a végrehajtás módszerében volt. Nem érvényesülhetett a dolgozók demokratikus, intéz­kedés előtti véleményalkotó joga, rendszerint már csak az elhatározott intézkedésről tudtak. Ezeket pedig végre kellett hajtani, ebben a szakaszban a szövetkezet el­nöke — a párt- és gazdasági vezetés tekintélyét, a jog­szabályi előírásokat véd­ve — már nem en­gedett beleszólást. Ezek után az összességében véve helyes döntései sem nyerték meg a dolgozók támogatását, mivel az intézkedésekről csali egymás között mondhattak véleményt, módosításukkal pedig nem is próbálkozhat­tak. Ebből következett, hogy ezeket az eseményeket fel- nagyítva, dolgozói sérelmek­ké formálva vált előbb „bel­ső üggyé” az elnök szemé­lye, majd különböző szervek­hez küldött panaszok és be­jelentések eredményeként gyakori vizsgálati hellyé a szövetkezet. A népi ellenőrök tájékozó­dását követően ankétszerű megbeszélésre hívták össze a- NEB képviselői a szövetke­zet vezetőit és néhány dol­gozóját. A megállapításokról itt tájékoztatták a vezetőket és javaslatokat tettek a hiá­nyosságok felszámolására. A javaslatokat elfogadták és maga a bejelentő is egyetér­tett a NEB intézkedéseivel. Azóta sokat változott a kol­lektíva kapcsolata, uralko­dóvá vált a demokratikusabb légkör. Mondhatnánk azt is, hogy néhány hónap eltelt, a gon­dok „happy and”-del megol­dódtak. Ám a kedvező fej­lemények ellenére érdemes szólni még erről az esetről. Olyan embereknek okozott fejfájást, akik valamennyien tudásuk legjavát igyekeztek adni a szövetkezet érdeké­ben, Nem voltak közömbö­sek a szövetkezettel szem­ben, nemcsak a maguk hasz­nát nézték. Ez vonatkozik a vezetőkre és arra is, aki vé­gül mások — jelen esetben a NEB — segítségét kérte. A legfőbb tanulság: a jó vezetőt éppen az különböz­teti meg a „csak” jó szak­embertől, hogy a munkájá­hoz szükséges, számára min­den fontos információt ösz- szegyűjtve döntéseivel irá­nyítja, szervezi a kollektíva munkáját. És az információk között a legfontosabbak kö­zé tartozik a jobban dolgoz­ói akaró munkatársak vé­leménye — függetlenül, attól, hogy közvetlenül a szomszé­dos szobában, műhelyben dolgozik, vagy éppen több kilométerre a központtól egy részterületen járul hozzá az eredményesebb munkához. Nem gyanakodva, hanem al­kotóként, jókedvvel, szívesen. Marik Sándor ára Az alma és az Nemrég hasonló címmel szóltunk a szabolcsi almater­mesztés költségeinek emel­kedéséről és hozzáfűztük azt a. kívánságunkat — mely azonos Szabolcs almatermesz­tőinek érdekeivel — hogy az idei almaértékesítés során valamilyen módon észre kellene venni ezt a költség- növekedést. Nos, a piros alma árai is megjelentek, (ideje volt, Bácsban, a homokosabb ré­szeken már szüretelik a goldent) — és az alapárak nagyjából és egészében a tavalyiak. Vagyis: az alma ára nem változott — mond­hatná, aki csak egy futó pillantást vet az árjegyzék elejére. Pedig mégis változott. Aki gondosabban elolvassa a HUNGAROFRUCT „export átvételi árjegyzékét”, a vége felé megtalálja az idényfel­árra vonatkozó részt, mely szerint minden szeptember 30-ig a szovjet exportra adott alma kilója után öt­ven fillér felárat fizet a HUNGAROFRUCT. Két fontos feladat teljesí­tésére mozgósít az így fel­ajánlott körülbelül ötvenmil­lió forint. Az egyik, hogy legfontosabb partnerünkkel, a szovjet vevővel szemben teljesítsük szerződésben rög­zített kötelezettségeinket. A másik: hogy a hazai szállító és átvevő apparátust, — mely eddig szeptemberben soha­sem volt száz százalékig ki­használva —, mentesítsük az októberi torlódásoktól, amennyire lehet. Nem is be­szélve a novemberre maradó szüretelőktől, kikből ed­dig még sohasem volt öröm. Romlik a minőség, az első fagyok után bonyolult­tá, munkaigényessé válik a szállítás, egyik sem érdeke a termelőnek sem. Érdeklődéssel várjuk, ho­gyan hat majd ez a nem jelentéktelen anyagi ösztön­zés, mert ez mázsáknál, .ton­náknál és vagonoknál nem kevés. Gesztelyi Nagy Zoltán Gondoskodás a munkásokról az erdő- és fafeldolgozó gazdaságnál gálatrói visszatért dolgozók (Tudósitónktól) A Felső-tiszai Erdő- és Fa- 'el dolgozó Gazdaságban a közelmúltban műszaki kon- erenciát tartottak a múlt évi Gazdálkodásról, és értékel­ek az első fél év gazdálko- lását. Az 1972. évi eredmény az •lőző évhez képest 52 száza­ikkal növekedett, a nyere- égrészesedés 9 napról 16 lapra nőtt. Ez évben jelen­ős előrehaladást kell elérni, termelési értéket a múlt vihez viszonyítva mintegy 0 millió forinttal kell nö- elni, 5,2 százalékos bérfej- :sztést kell végrehajtani, és 1 nap nyereségrészesedést •ányzott elő a terv. Az első ' féléves mérleg lapján biztatóak az ered­mények. A gazdaság 8 mil­lió forint nyereséget ért él. A műszaki konferencia foglalkozott a nők gazdasági és szociális helyzetével ' is. Jelenleg 1300 nődolgozója van a gazdaságnak. Nem foglalkoztat a gazdaság nő­ket nehéz fizikai munkában, megszüntetik a nők éjszakai műszakját, s szociális hely­zetük megjavítására közel 1,5 millió forintot fordítot­tak. Ugyancsak helyet kaptak a beszámolóban az ifjúsági törvény végrehajtásával kap­csolatos tapasztalatok. A fi­zikai dolgozók tehetséges gyermekeinek 78 ezer forint ösztöndíjat irányoztak elő, és meghatároztak a szülési szabadságról és katonai szol­foglalkoztatasát. Az iijusag családalapításának elősegí­tésére a gazdaságvezetés évente 6—8 fiatalnak 24 ezer forint lakásépítési kölcsönt nyújt kamatmentesen, és ezenkívül a kollektív szerző­désben 300 ezer forint van lakásépítésre, melynek félét fiatalok kapják. A gazdálkodás eredmé­nyességének növelésében a szocialista munkaverseny, a szocialistabrigád-mozga- lom segíti a gazdaságok Idén 198 brigád pályázta meg a Szocialista cím különböző fokozatainak elérését 2039 taggal, és a tervezett ered­ményen felül több mint 4 milliós túlteljesítést vállal­tak. Babolcsi Pál V. Srlávkin: SOUVENIR Amikor elkottyantottam, jgy egy turistacsoporttal yugatra utazom, rokonaim >,eg ismerőseim körében igy-nagy izgalom támadt, jymásnak adva a kilincset, Ikemre kötötték: okvetlen izzak nekik holmi emléket, iák akkor jöttein rá, meny- li rokonom és ismerősöm '.ni Ha mindegyiknek ho- k valamit, a hazaszdllítás- iz legkevesebb 42 tevéből ló karaván szükséges. Elutazásom napján, az in­tésig mindössze négy perc U hátra, amikor meglát­ni a gyönyörű hjuszját. yenesen felém tartott, eztem: elvesztem! Neki m bírok ellenállni. Ha ■ténetesen azt óhajtja, gy egyenesen a királyi ud- rból hozzak neki egy pe­rrés kutyakölyköt, én ké­pes leszek minden időmet az uralkodó palptája előtt el­tölteni, csakhogy megszerez­zem neki a kutyust. —i Ljuszja, — suttogtam és a szemébe néztem. — Mit hozzak neked? — Semmit. — Hogyhogy? — Csak úgy ... Ámbár... Szóval, ha nem esne nehe­zedre,' írhatnál néhány sort — mondta, és megcsókolt. Fütyült a vonat, berángat- tak a kupéba. Éreztem, kül­földi utam Ljuszja csókjától egészen más értelmet kapott. Titkos gondolatok lepték el agyamat, amikről még a vá­mosoknak se beszélhettem. Amint megérkeztünk, első dolgom volt borítékot és bé­lyeget 'venni. Sokat vettem. A bélyegeket előre felragasz­tottam, s szapora szívdobo­gás közepette címeztem meg a borítékokat. Még városné­zés előtt feladtam az első levelet. Azontúl minden nap küldtem Ljuszjának 2—3 le­velet. Részletesen leírtam mit láttam, majd a levelek végére odakanyaríntottam néhány olyan szót, aminek Pénze egyharmada is kevés... Mátészalka és az egészségügy két adat már jelzi is az ál­Mátészalkán a városi ta­nács évente, a végrehajtó bi­zottság évente többször is foglalkozik az egészségügy­gyei, gondjaival és a meg­oldások — a fejlesztés-javí­tás — lehetőségeivel. Az egészségügyi témák mindig, minden fórumon nagy ér­deklődést és nagy vitát vál­tanak ki. Ez történt" most is, a városi tanács legutóbbi ülésén, amikor az egészség- ügyi osztály beszámolóját és a tanács művelődési és egészségügyi bizottságának jelentését vitatták meg a tanácstagok. Fejlődés Mátészalkán is van — a várossá alakulás óta’ különösen —, sőt, ha csak. a fejlődést vizsgálnánk, elégedettek is lehetnénk, mert az — ha önmagában értékeljük — szépnek tűnik. Csak egy példa: a városi ta­nács évi 67 millió forint költségvetéséből 21 millió fo­rintot kap az egészségügy, sőt, a megyei tanács vb eb­ben az évben 1 478 000 forin­tot adott Mátészalkának pótlólagosan, terven felül azzal a megkötéssel, hogy ezt az összeget csakis egészség- ügyi célokra (várók, rende­lők, intézmények karbantar­tására és szakmai felszerelé­sek beszerzésére) lehet fel­használni. Az igazság az, hogy százszor ennyi pénz is kevés lenne, hiszen — a bi­zottság jelentése is megálla­pítja — Mátészalkán az egészségügy, de elsősorban a kórház helyzete a fejlődés és a nagy körzet miatt ag­gasztóvá vált. Szombattól hétfőig Az alapvető egészségügyi ellátást Mátészalkán öt kör­zeti ’ orvos, egy gyermek körzeti orvos, hét üzemi orvos és négy iskolai orvos biztosítja. Hamarosan meg­érkezik a hatodik körzeti or­vos is, akinek munkája — remélhetően — tovább ja­vítja az ellátást és csökken­ti a többi körzeti orvos túl­terheltségét. A körzeti orvosi ellátás Mátészalkán jó, bár az or­vosok, ápolónők és admi­nisztrátorok sokat dolgoznak. Egyik hiányosság azonban, hogy nincs éjszakai és ün­nepnapi fogorvosi ügyelet. Ha valakinek szombat dél­után megfájdul a foga — hétfő reggelig várhat fogor­vosra. Ezt a problémát meg lehetne oldani úgy is, ha az ügyeletes orvos foghúzó fel­szerelést kapna, hiszen vala­mennyien értenek a foghú­záshoz. A tanácsülésen szenvedé­lyes vita alakult ki a kórház helyzete körül. A kórház és a rendelőintézet nemcsak Mátészalkát látja el, hanem a hozzá tartozó körzetet is, összesen 100 ezer embert. Az új pavilon megépülésével az ágyak száma már 256, de ez ijesztően kevés. Mátészalkán és körzetében 10 ezer lakos­ra mindössze 28 kórházi ágy jut, országos átlagban 82. A semmi köze sem volt a látot­takhoz, ami csupán kettőnk­re vonatkozott. Mire utolsó levelemet is postára adtam, már nyíltan szint vallottam. Megírtam: szeretem őt. Otthon megszámlálhatat­lan rokonom és ismerősöm várt. A vonat még meg sem állt, már teli torokból ordí­tottam; mehetnek ahonnan jöttek, mert senkinek sem hoztam semmit. Nem érde­keltek. Szememmel csak Ljuszját kerestem. Végre észrevettem? A .tömegtől elkülönülve állt, ám legnagyobb ámula­tomra rám se hederített. Mi több, egy szemüveges, vörö- sesszöke pasasra bámult nagy áhítattal. Félretolva nagypapát, nagymamát, nagynénit és munkatársai­mat, odaléptem hozzá. lapotokat, a nehéz helyzetet. Különösen kriminális a szü­lészeti osztály helyzete. Az eredetileg 15 ágyas osztályon már 34 ágy van anélkül, hogy az alapterület bővült volna. Itt minden korsze­rűtlen. Egy szülő not — át­lagosan — 4 napig tudnak csak ápolni, mert kell a hely, kényszerből hazaküldik — a kritikus eseteket kivéve — a mamákat és kisbabákat. Ennek ellenére megnyugta­tóak a szülésekkel kapcsola­tos adatok. 1972-ben 298 csecsemő született élve, s közülük mindössze nyolc halt meg, ami 26,8 ezreléket jelent. Az országos csecse- mőhalálozási átlag 34 ezre­lék, tehát sokkal rosszabb a mátészalkainál. Viszont ma­gas a koraszülöttek arány­száma, az összes szülések­nek csaknem 14 százaléka. Mostoha körülmények között Mostoha körülmények kö­zött dolgozik a belgyógyá­szati osztály is. Zsúfolt, de még így se tudnak minden kórházi kezelésre szoruló be­teget felvenni. A többi osz­tály helyzete se rózsás, ki­véve az új pavilonban mű­ködő fül-orr-gége, bőrgyó­gyászati és szemészeti osz­tályokat. Elavult a kórház hőenergia-szolgáltatása is. Uj hőközpont kellene, mert a mostani 40 évvel ezelőtt épült 80 ágyas kórház ré­szére, s most 256 ágy van. Mindezek — túlzsúfoltság, hiányos, korszerűtlen felsze­relések, stb. — ellenére a mátészalkai kórház orvosai­nak, ápolóinak és egyéb dol­gozóinak munkája eredmé­nyes. (A kórházban 29 • or­vos, 124 szakképzett ápoló és 90 egyéb beosztott dolgozik.) Az általuk kezelt betegek­nek mindössze 0,5 százaléka hal meg, s ezzel szemben az országos átlag 2,7 százalék. Ezek az adatok bizonyítják, hogy az orvosok és az ápolók lelkiismeretesen végzik fel­adataikat, nagy erőfeszítések árán az orvosi munka minő­ségével ellensúlyozzák a mostoha körülményeket. Az az igazság, hogy Máté­szalkának és körzetének egy teljesen új, korszerűen épí­tett és korszerűen felszerelt kórház kellene. A távlati tervben, de csak 1980 után szerepel is egy új, korszerű, 400 ágyas kórház építése. Addig azonban várni nem lehet. Mátészalkán haladék­talanul intézkedni kell — és nemcsak helyben —, hogy a kórház gondjai enyhüljenek, hogy a kórházi ellátás, az egyik legfontosabb egészség- ügyi szolgáltatás valamelyest javuljon, mert a helyzet so­káig már nem tartható, hi­szen napról napra romlik. Igen ám, de manapság a korszerű követelmények sze­rint, a hozzákapcsolódó fel­— Megkaptad a levelei- met? — kérdeztem lélegzet­visszafojtva. — Hogyne — válaszolt foghegyről, és meglobogtatta orrom előtt mind a hatvan­két levelet. Ereimben megfagyott a vér: valamennyi felbontat­lan volt. — Ilyen bélyegfajta már van a gyűjteményemben. Ugye, Szása? — kérdezte a vörösestől. — Majd hozzátet­te: — Jaj, majd elfelejtet­tem: bemutatom Szását, a férjemet. Ö a városi bélyeg- gyűjtők szövetségének elnö­ke. A vörös kezet nyújtott. — Es magát hogy hívják? — kérdezte. Nem válaszoltam. Fordította: Baratt Rozália szerelésekkel együtt egy kóN házi ágy létesítése átlago­san egymillió forintba kerül. A 400 ágyas yj kórház így még álomnak is fantaszti­kus. Az országnak legalább 10 ezer új kórházi ágy kellene. Ebből Szabolcs- Szatmárnak kétezer, hiszen megfelelő megyei kórházunk sincs. A pénz — önmagában — semmi. Anyag, építő kapa­citás, korszerű kórházi fel­szerelés is kell, azután elegendő orvos (köztük sok szakorvos), meg rengeteg ápoló és egyéb beosztású dol­gozó. Nyilvánvaló, hogy a probléma egyszerre megold­hatatlan, országosan éppen úgy, mint a megyében, vagy Mátészalkán, Ki lehetne várni... A Mátészalkai Városi Ta­nács művelődésügyi és egész­ségügyi bizottsága is a foko­zatos, lépcsőzetes megoldást javasolja. Első ütem: 100 ágyas belgyógyászati pavilon és a hőenergiái központ lé­tesítése. Második ütem: új röntgenosztály. Harmadik ütem: 46 ágyas gyermekosz­tály. Mindezt már a követ­kező ötéves tervben, lehető­leg annak is az első felében, mert tovább a helyzet nem tartható. Az említett beru­házások elvégzése lehetővé tenné az átcsoportosításokat, átszervezéseket, s akkor könnyebben ki lehetne vár­ni az új, korszerű 400 ágyas kórház megépítését. Szólni kell még a gyer­mekorvosi, csecsemővédelmi és a tüdőgondozási munká­ról. Ezeket már sikerült ki­elégítően biztosítani. Negye­dik éve van körzeti gyer­mekorvos, aki a szülők nagy megelégedésére is kitűnően látja el az apró gyermekek gyógyítását. Naponta ellenőr­zi a bölcsődét, ahol szeptem­ber 1-től, a nemrég befeje­zett bővítés és korszerűsítés (700 ezer forintos beruhá­zás) eredményeként 60 cse­csemőnek biztosítanak szak­szerű és lelkiismeretes gon­dozást, kitűnő ellátást. Szep­tember 1-től újabb körzeti gyermekorvost alkalmaz a tanács, ami lehetővé teszi a gyermekek egészségügyi el­látásának fokozását és javí­tását. A csecsemővédelmet hat védőnő oldja meg, jó hozzá­értéssel, mindenki megelége­désére. Szervezett a csecse­mővédelmi tanácsadás is. Heti két alkalommal szakor­vos fogadja a csecsemös ma­mákat. így a csecsemők az alapszintű ellátás helyett azonnal szakorvosi kezelés­ben részesülnek. Kevesebb, mint öt éve A városi tüdőgondozó in­tézet jó munkáját nemcsak az adatok jelzik. Ebben az évben ez az intézet nyerte el a „megye legjobb gondozó- intézete” címet. A tbc-s be­tegek száma — sajnos — még mindig elég magas, je­lenleg 270, de már 300-zal kevesebb, mint öt évvel ez­előtt. Az intézet jelenleg 22 tüdőrákos beteget tart nyil­ván. Statisztikai adat: a megoperált tüdőrákosok 40 százaléka életben marad. A nem operáltak közül az élet- benmaradás aránya csak 18 százalék. Az egészségügyi ellátás anyagi vonatkozásairól már volt szó. A városi tanács mindent megtesz, mindent el­követ, amit csak tud. Pénze egyharmadét az egészség­ügyre költi. De Mátészalká­nak ez annyi, mint vízcsepp a tengernek. Itt, hogy csak megközelítően is elviselhető — nem kielégítő! — legyen az egészségügy, százmilliók kellenének. A város — egymaga képtelen megszün­tetni az egészségügyi gondo­kat. Szendrei J6zm|

Next

/
Thumbnails
Contents