Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-29 / 201. szám

W75. áöfüssf&s Sí. S. olarf Az őszi csúcs EZEKBEN A HETEKBEN tanácskozások sorozatán vitatták meg az őszi csúcsforgalom teendőit, elsősorban a MÁV, a Volán illetéke­sei és a különböző szintű szállítási operatív bi­zottságok. Nyilatkozatok hangzanak el a fel­készülésről, a gondokról. A rádióban kedden reggel a MÁV vezérigazgatóságának nyilatko­zatát hallottuk, amely szerint hétköznapokon máris vagonhiánnyal küzdenek, kevés az éj­szakai kirakodás. A Szabolcs megyei Volán a nagy őszi forgalom lebonyolítására a tröszt más vállalataitól áruszállításra tehergépkocsit kap és néhány autóbusz is érkezik az alma- •züretelők utaztatására. A szállítási vállalatok és a tevékenységü­ket koordináló szervek sokéves gyakorlat alapján az árutonnák és a megteendő kilomé­terek tízmillióinak ismeretében pontos ter­vekkel rendelkeznek. Nem lehet ezt ilyen egy­értelműen elmondani a mezőgazdasági üze­mekről, elsősorban a termelőszövetkezetekről. Pedig az őszi csúcsforgalom' nagyobbrészt in­nen ered, a földekről, a gyümölcsöskertekből indul el "a feldolgozó ipari üzemekbe, a téli tárolókba és exportra a mezőgazdasági termel- vények áradata. Megkívánja a tervszerűséget a szállítási vállalatok pontos működése, hiszen ha a termelőszövetkezetek nem rakják ki ide­jében a részükre küldött műtrágyát, vetőma­got, vagy nem tudják áruval megtölteni a ki­állított vagonokat, már zavart okoznak a szál­lításban. Ez az egyik ok, ami miatt szükséges őszi tervet készíteni, a másik pedig a belső erők pontos működtetése a tornyosuló munkák elvégzéséré. A termelőszövetkezetben a leszü- reielt, betakarított áruk elszállítása csak egy gond, de amíg a termés a szállító vontatókra kerül, igen sok munkát kell elvégezni, és ez még csak a betakarítás. Hol van a vetőszán­tás, a vetés és a tavaszik alá a talaj előkészí­tése. Mindezek indokolják, hogy a termelőszö­vetkezetek is külön őszi kampánytervet készít­senek. A NYÍRBOGAIT RÁKÓCZI TERMELŐ­SZÖVETKEZETBEN vizsgáltuk az őszi mun­kák végzését, ahol mintegy "200 vagon almát és 100 vagonnal több kukoricát kell az átvevő­helyekre, illetve a szántó telep te elszállítani. 125 hektárról takarítanak be silókukoricát, ami hektáronként 300—350 mázsa terméssel fizet. Több, mint 500 hektáron vetnek kenyérgabo­nát. A tavasznak alá 450 hektáron végeznek őszi mélyszántást és 170 hektárt készítenek mélyforgatással, erdőtelepítésre. A felsorolás­ból talán ennyi is elegendő, hogy érzékeltes­sük van mit tennünk, van mit tervbe foglalni, hogy ne legyen zűrzavar, kapkodás. A szövetkezet vezetősége már a júliusi Ülésén körvonalazta — az üzemgazdász jelen­tése alapján — a teendőket. Az elgondolást augusztus közepén küldöttgyűlésen vitatták meg. A múlt héten nyilvános pártnapot tartot­tak, ahol részt vettek a pártonkívüliék és a falu nem szövetkezeti tagjai is. E tanácskozá­sok tapasztalatait' összegezve szeptember 1-ig a-vezetőség megtárgyalja és írásba foglalja a konkrét tervet. Ebben a tervben már szerepel a gépek és a gyalogmunka időrendi beosztása, az elvégzendő teendők kezdete és befejezése. Nyírbogáton az idei jó gabonatermést (bú­zából 36, rozsból 23,6 mázsát takarítottak be hektáronként) az idejében jól előkészített, mű­trágyázott talajba való korai vetésnek tulaj­donítják. A tapasztalatokon okulva aratás után most is azonnal megkezdték a talaj elő­készítését és az alapműtrágyázást. Minden ka­lászos vetőmagot kicserélnek minőségi fajtára. A rozs vetését már megkezdték és szeptember 20-ra be is befejezik. A vetést végző erőgé­pek október elején újabb nagy munkába áll­nak, megkezdik a kukoricabetakarítást. A si­lózást szeptember közepére fejezik be és a most ott dolgozó kombájnt átszerelik, ha szük­séges kijavítják, hogy október elején a kuko- ricabetakaritásra indulhassanak. Egy-egy kombájnra 60 hektár terület jut. Ez elmélet­ben 20 napi teljesítménynek felelne meg, de az időjárási és egyéb akadályozó tényezőket fi­gyelembe véve egy hónapot terveznek kukori­cabetakarításra. Bizonyos akadályok már most előre láthatók, több, mint valószínű, hogy a gabonafelvásárló vállalat máriapócsi szárítótelepe nem győzi októberben az összes kukorica leszárítását. A MÚLT HÉTEN MEGKEZDTÉK a fehér alma szedését, ahol 200 fő dolgozik. A minőség megőrzése és az erőgépek mentesítése miatt a kertekből az almát a csomagolótelepre jól ru­gózó lovas stráfkocsikkal szállítják. A ládák fel- és lerakodását két emelővillás traktorral végzik. A 200 szedő és csomagoló munkás ál­tal előkészített almát a mándokl átvevoweiy- re hat darab pótkocsis jármű győzi elszállíta­ni. A fehér és a téli piros alma szedése kö­zött lesz néhány napos rövid szünet, ékkor végzik el a szövetkezetekben a burgonyasze­dést. A kampánytervük szerint október 10-ig, ha az átvevőhelyék fogadni tudják, minden exportalmát elszállítanak. Novemberre már csak őszi mélyszántás és az erdőültetés talaj- forgatása marad. Dióhéjban így szól a terv. Részletesen akár oldalokon lehetne ismertetni. Minden főbb teendőnek megvan a felelős irányítója. A tagság ismeri a tervet, sőt a község más fog­lalkozású lakói is. Hiszen az almaszüretben 50 olyan dolgozót is foglalkoztatnak, akik nem tagjai a szövetkezetnek. Kilenc szocialista bri­gád vállalásaival, a párt- és KISZ-szervezet politikai mozgósító munkával biztosítja, hogy a terv valóra is váljon. I A NYIRBOGATTAK TERVE bizonyára nem éri él az ipari üzemek, a szállítási válla­latok óra-perc pontosságú terveinek színvona­lát. A mezőgazdaságban, ahol az időjárás is beleszól a munkába, talán nem is lehet olyan pontos ütemezést készíteni, de hogy tervre szükség van és lehet, kél] készíteni, az ma már nem lehet vita tárgya.* Bizonyaira a nyir- bogátiakhoz hasonlóan ezt vallják valamennyi termelőszövetkezetben. Csikós Balázs Úton Ráz a vonat, mert döcög. Ha gyorsan siklana, észre se lehetne venni, hogy hala­dunk, de így? Csak, ezen az útvonalon ne kellene utazni. Sok az emelkedő. S az öreg gőzös úgy zihál, mint a vén asztmás ember. Kapkod a le­vegő után, de sohasem elég. Mindig több kellene. És száll a korom. Mond­tam is a feleségemnek, ül­jünk hátrább, az utolsó va­gonba, mert itt, a közepe táján csapódik le a jemye. Az ember végighúzza homlo­kán a tenyerét, utána úgy néz ki, mintha kéményseprő jel­mezben az álarcosbálba ké­szülne. Pedig dehogy. Csak egyszer már megérkezzünk, leszállhassunk erről a csühö- gőről. Rögtön fürdés lesz. A gyérek az ablaknál ágas­kodik. Hiába mondom neki, hogy szemeibe megy a korom, nem hallgat a szóra. Aztán tényleg a szemébe megy. Égeti neki. Rákezd a sírásra. Ütöm a fenekét, amiért nem hallgatott a jó szóra. Valahol a szívem mélyén ugyan rá­vetet érzek iránta, de mégis alaposan elpaskolom. Ä feleségem megsajnálja, kiveszi ölemből a gyereket és szúrós' pillantásokkal szemre­hányást tesz, amiért ilyen szívtelen voltam. Aztán a zsehker ' 5 csücskével a ko- romdarabot, próbálja kiba- lászm a gyerek szeme sarká­ból. Véget ér ez a közjáték, Me­gint hallom a kerekek keser­ves. lomha kattogását. És za­var az öregasszony is, aki a szemben levő pádon ül. Mind- hármónk minden mozdulatát figyeli. Mosollyal, vagy fin­torral nyugtázza. Nem szere­tem a vonaton történő is­merkedéseket, s különösen a véget nem érő dagályos köz- lékenységet. De most inkább szólalna meg az öregasszony, mintsem némán mustrálgas­son. Ekkor az öregasszony a gyerekhez hajol. — Szemedbe ment a ko­rom? — kérdi. — Ugye már nem is fáj? Katonadolog. — És heheré- szik. A gyerek, még nem hallot­ta ezt a kifejezést: katona­dolog, tehát értetlenül nézi az öregasszonyt. Az tovább kérdezősködik: — Hogy hívnak? A gyerek bemutatkozik. — Hány éves vagy? — Három. Lassan összebarátkoznak. Hozzánk nem szól az öreg­asszony egy szót sem. Cukrot vesz elő, olcsó savan (ú cuk­rot és kínálja a gyereket. Az elfogad egy szemét. <5 azon­ban az egész zacskóval tuk­málja. — Szoktál-*e imádkozni? — kérdi ismét a gyereket. Ez számára legalább olyan ismeretlen fogalom, mint a ■ „katonadolog”. — Érted? — ismétli meg.— Szoktál-e imádkozni? Rám tekint a gyerek, se­gélyt kérőén. Ingatom fejem. — Nem. — Mondja az öregasszonynak. — De templomba jársz, a® istenkéhez __ — Oviba járok! —• feleli határozottan. % — No, a templomba. Leg­alább vasárnap... — Vasárnap fagyizni me­gyék anyucival és apucival. — És a templomban, ahol harangoznak, nem voltál? — A rádióban harangoz­nák. Délre, libapecsenyére! — kamaszkodik és nevet. Az öregasszony zavarodot­tan figyel. Én belül mosoly­gok, hogy jól felelt a gyerek, és sajnálom amiért az előb­bi intermezzónál elvertem a fenekét. — Pedig aki a keresztség szentségét magához fogadta, annak imádkozni is kell! — magyarázza az «öregasszony. — Mert... — és beszél hosz- szan, megszakítás nélkül, csakúgy röpködnek a szen­tek és az igék. Ezekből már semmit sem ért a gyerek, csak nagy sze­mekkel figyel. Sem a feleségem, sem én nem szólunk közbe. Leg­alább lefoglalja a gyereket. Időtöltésnek el lehet viselni. — Talán meg sincs keresz­telve? — néz rám az öreg­asszony választ követelőén. — Nincs! — felelem, ami- kői" látom késégbeesett ar­cát. Ül az öregasszony. A vonat rázza hatvanöt év körüli ar­cán a ráncokat. Maga elé me­red, visszanéz a gyerekre, fi­gyel, aztán ismét mereng. Látszik:' Napóleon sem volt nagyobb dilemmában ütkö­zet előtt mint most ő. „VENGtRSZKIlE IABLOKI" 99 AI m a á t kelölte!y w9 Tuzsér4 — Hiába gyakorlottak va­gyunk, mégis minden évben nagy izgalommal jár a sze­zonkezdet — mondja Pus­kás József, a HUNGAROF- RUCT tuzséri hűtőházának vezetője. Megbeszélés után van ép­pen és egymás után csörög­nek a telefonok. A tuzséri telep hatvanholdas terüle­te ma már egy nagyüzem képét mutatja. A széles pe- tonutakon százával fordul­hatnak a teherautók és a megrakott vontatók. A pom­pás új ebédlőben, a remek öltözőkben és fürdőkben is zajlik az élet: jelenleg négyszázhuszan dolgoznak. Zömmel nők és fiatalok. A környező községekből — Mándokról. Tuzsérról, Ti- szabezdédről és Ajakról — jönnek reggelenként és mi­nősítik, rakják vagonokba az árut. Négyfajta fehér Augusztus 24. nagy nap volt a telep életében. Ek­kor indult el a Szovjetunió­ba 1973 első magyar alma­szállítmánya. Délután 15 órakor kapcsolták be a Diesel-mozdony motorját, amely vitte a szerelvényt — a Nyíregyházi Mezőgazdasá­gi Főiskola tangazdaságá­nak nyolc és a kisvárdai MEK-kirendeltség hét va­gonjával. Gribovszka Biruka, a szovjet átvevőnő minősít. Puskás József előző este fogadta a 11 szovjet átve­vőt, köztük néhány régi is­merőst és barátot, akik reg­gel mar meg is kezdték a munkát. Az első szállít­mányt újabbak követték. Szombaton már ötvenkét vagonnal küldtek át a hatá­ron. Ez már az egész me­gyéből jött össze és telje­sebb képet adott a minő­ségről. Hétfőn már hetven­négy vagon jött. Mind elő­re csomagolt: a termelőszö­vetkezetek és állami gazda­ságok ládáin színes felirat: „Vengerszkije jabloki”. A ládákban négyfajta fehér alma. Húsvéti rozmaring, Entz rozmaring, batul és London pepin. Milyen a minőség? A bar­na hajú Gribovszka Biruka a lettországi Rigából érke­zett, s azt mondja: „Az idei almák küllemileg, de minőségben is jobbak a ko­rábbi évek termésénél...” Ezt bizonyítja, hogy pél­dául a Kemecsei Állami Gazdaság exportalmájánák — Szóval nincs megkeresz­telve? — kérdezi, mintha at­tól tartana, hogy az imént rosszul értette amit mond­tam. — Nincs — válaszolja most feleségem. Kinéz az ablakon. Arcát vörösség lepi el, de olyan vö­rösség, mint amikor a susz­terinas a faszeg helyett az ujjara üt kalapácsával, és azt latolgatja, miként tudna rendkívüli nagyot káromkod­ni. — Hisz akkor pogány! — sápítozik. — Szegény kis po­gány! Még egy rövid ideig saj­nálkozik a gyereken, minket pedig megvetően méreget. Nem beszél többet. Mi sem szólunk. A mozdony ismét erőlkö­dik:. Egy újabb kaptatóval birkózik. Nagyon zihál és kéményéből ömlik a korom. A kaptatóra érve fékez. Az­tán megáll, majd ismét, ván­szorogva továbbindul a kö­vetkező állomás felé. Az öregasszony szedelőzködik. Feláll, batyuját megfogja, és indulna kifelé a kupéból. Ek­kor mintha valami fontos jutott volna eszébe, a gyerek mellé nyúl a padra és meg­fogja a savanyúcukros tasa- kot. Elteszi. Arcán szigor és nem köszön, csak megy. A gyerek sír, hogy a néni elvitte a cukrot, pedig az előbb neki adta. Elhatározom — ha megér­kezünk végre, ezzel a viginá- lissal —. veszek neki mogyo­rós csokit. Azt nagyon szereti. Vineze György Vagonba rakják a ládákat. 72 százalékát igazolták első osztályúnak. A hűtőházban megtudtuk, hogy kedden hetvenöt va­gonnal indítottak szerel­vényt Moszkvába és Lenin- grádba, de a szabolcsi al­ma eljut a szovjet Távol- Keletre is. A' HUNGARQF- RUCT kedden megnyitotta a mándoki berakóállomást, onnan tizenhat vagonnal küldenek el fehér almát. A fiatal lányok körtét és őszibarackot is csomagol­nak. Őszibarackból 157, körtéből 124 vagont szállí­tottak eddig a szovjet part­nernak, s folyamatosan jön az ízes áru. Öszesen 800 va­gonnal vásárólnak e két gyümölcsfajtából az idén. Megindult a zöldpaprika szállítása is. Ebből összesen tíz vagon ment ki. A hűtő­vagonok eljutnak a Kauká­zusba, de a több mint tíz­ezer kilométerre lévő Vla­gyivosztokba is. A beépített * hűtőgépekkel rendelkező va­gonokban — amelyeknek kezelőszemélyzetük is van — a tíz—tizenegy napos hosszú út után is frissen ér­kezik a kényes természetű barack. Expeditörök a Szovjetunióból Egy hét és a nyírségi ho­moktalajokról megérkezik a körszedett jonatán első szál­lítmánya. Ennek a fogadá­sára és minősítésére újabb 24 expeditőr érkezik a Szov­jetunióból. Ahogy itt Tu- zséron mondták, ezzel kez­dődik igazán a „nagy csa­ta”, amelyen száz- és száz­millió forintok sorsa múlik. Az indítás szeptember 5-én lesz, amikor Tuzséron ta­lálkozik a SZOJUZPRO- DUKT és a HUNGAROF- RUCT vezérigazgatója, hogy vázolja a november köze­péig tartó nagy munka kör­vonalait. Ez évben ugyanis 206 ezer tonna almát vásárol tőlünk a Szovjetunió. En­nek a \ nem mindennapi mennyiségnek a zömét Tu­zsér, Mándok és Komoré rakja a széles nyom távúva­(Hammel József felvétele!) gonokba, dp a csapi állomás is fogad kétezer vagon kö­rüli mennyiséget. Számunkra nagy előny, hogy megszületett a meg­egyezés: két hét múlva megnyílik a beregsuránvi átkelőhely, ahová a Bereg almáskertjeiben megrakott kamionok viszik az első — azt is mondhatnánk, hogy kísérleti — szállítmányokat. Miért jelentős dátum ez? Mert lerövidül az alma út­ja, 1 és ez minőségi megóvást is jelent. A beregsurányi. „almaátkelő” később mind nagyobb kapacitással dogo­zik majd. Aki két éve járt a tuzséri hűtöháznál, rá sem ismer a telepre. Rend és tisztaság, új üzemi épületek. Renge- teg gép gyorsítja a szállí­tást. Az elektromos tar g o n.- cák mellé folyamatosan jön­nek az új Diesel-szállítójár­művek, hogy a fordulókat meggyorsítsák, az átrakás zavartalan legyen. A ko­rábbiakhoz képest remek a járműpark, könnyebből az emberi munka, az egész üzem beállt a eő! szolgála­tába. Ez pedi g nem más, mint hogy a nyírségi, szat­mári és beregi almáskertek - bői egy nap alatt átjusson a határon a zamatos és a szovjet vásárlók által na­gyon megkedvelt jonatán. Kattognak a telexek Az egyik teherautó a má­sik után áll a hűtöházhoz. Gyorsan, tervszerűen, csend­ben zajlik a K- és berakás a szürethez ülő szép kora őszi időkben. Az emberek, akik ezt a hatalmas mun­kát végzik, még mindnyá­jan frissek. Olyan ez a telep, mint egy katonai parancsnokság, ahol az ember és a techni­ka jól értik egymást. URH- atíőkon jönnek és mennek az utasítások, hogy például melyik áTlami gazdaságból mikor és mennyi alma me­het. Kattognak a telexek Budapesti» és Mtosáfcwába és szólnak a telefonok Az almacsata megkezdő­dött. _ 5anaa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents