Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-26 / 199. szám

1973. augusztus ?6. kelet-magyarorszáo Aratás után — ősz előtt ARATÁS UTÁN, ez a fogalmazás már nem Is teljesen helytálló, hiszen a régi aratással gyakorlatban — lényegtelen területen — csak szükségmegoldásként találkozhatunk. A közel­múltban a mezőgazdasagi és élelmezésügyi mi­niszter az újságokban megjelent köszönő le­velében a gabonabetakarításban részt vevő dolgozókat köszöntötte. Igen, ma mór nem aratás van, hanem komplex betakarítás. Va­lamikor az aratás a termés keresztekbe raká­sáig tartott. Ezt követte a hordás, asztagotás, cséplés. Mennyi ember, hányféle fárasztó mun­ka. amíg zsákba, magtárba került a kenyérnek való. Ma egyik órában még a telt kalászokban ring a búzaszem, a másikban már a tisztító­gépek elevátorai hordják a magtárakba a ter­mést. Ez már tényleg több, mint a régi aratás. Könnyű így leírni, de mégsem ilyen egy­szerű ez a gyakorlatban. Az idei időjárás kü­lönösen próbára tette a betakarítást végző dol­gozókat Szabolcs-Szatmárban. Ennek ellenére a jól szervezett munka, a kombájnosok, a szál- litók, az üzemanyag- és alkatrész-raktárosok, a szerelők, az átvevőhelyek dolgozói, az irá­nyítók tevékenysége, szorgalma meghozta a maga gyümölcsét. A szokottnál rövidebb idó alatt, rekordtermést takarítottak be megyénk­ben. A mi megyénkre is áll az országos meg­határozás. hogy kisebb területről nagyobb ter­mést takarítottunk be, mint az elmúlt évben. Természetesen .a jó termés nemcsak az aratá­son múlott, az alapozás már tavaly ilyenkor elkezdődött a jó vetőmag megválasztásával és a kiváló talai-előkészítéssel. Egy év céltudatos munkája után mondhatjuk el: a jó termés biztosítja az ország jövő évi kenyerét, a meg­felelő tartalékolást, a növekvő állatállomány takarmányellátásának javítását és exportköte- lességünk maradéktalan teljesítését. Az idén ismét bizonyított a nagyüzemi gazdálkodás. AMIKOR MEGELÉGEDÉSSEL NYUG­TÁZZUK a kalászosok termesztésében elért sikereket, már az újabb, még nagyobb felada­tokra gondolunk. A munkák összefolynak, szinte szusszanásnyi idő sincs. Már tisztítják a gazdaságokban az új vetéshez a magot, ké­szítik a vetőágyat. Talán mire e sorok meg­jelennek, az első tábla őszi árpa-, vagy rozs­földön már bekanyarodnak a vetőgépek. Dr. Dimény Imre miniszter a már idézett kö­szönő levelében így fogalmazott: ..Meggyőző­désem, hogy a termelőszövetkezetek és az ál­lami gazdaságok, a felvásárló, a feldolgozó, az ellátó és a szolgáltató vállalatok az állami irá­nyítás és az érdekképviseleti szervek dolgozói a gabonabetakarítás sikereire alapozva előre­látóan, szervezetten készülnek fel a mező- gazdaságnak nagyobb feladatot jelentő őszi munkákra. Az őszi feladatok maradéktalan elvégzésével is biztosítják az élelmiszer-gaz­daság idei tervének teljesítését.” Ahogy a miniszter írja, az őszi munkák nagyobb feladatot jelentenek, mint a kalászos betakarítása volt. Ha ez országosan így van. akkor Szabolcs-Szatmárban kétszeresen kell hangsúlyozni ezt a megállapítást. Még tart a Bök munkát igénylő dohány betakarítása, vég­zik a még kevésbé gépesített burgonyaszedést, de hírt adtunk már arról is, hogy megkezdő­dött a tízezreket foglalkoztató almaszüret. Szép termés mutatkozik napraforgóból, kukoricá­ból, jók a cukorrépák is. A határban szinte minden földet be kell járni, nagy részét több­ször is, a betakarítást követi a szántás, majd a vetés. Ahogy mondani szoktuk, ha száz ke­zünk volna, az is mind tele lenne munkával. A NAGYÜZEMEKBEN ENNYIFÉLE MUN­KÁT csak úgy fejből, reggeli eligazítással nem lehet jól irányítani. Elengedhetetlen a méré­seken. számításokon alapuló őszi kampány­tervek készítése. Hangsúlyozzuk, hogy ez mé­réseken és számításokon alapuljon, csupán rutinból nem lehet tervezni, irányítani. Hogy mennyire így van, ezt az egyik cukorrépa-ter­mesztő termelőszövetkezet múlt évi példája Igazolja. Vásároltak egy répabetakarító gépsort. A működtetés előtt részt vettek egy bemuta­tón, ahol tanulmányozták a betakarítás meg­szervezését. Az ott látottakat egy az egyben akarták alkalmazni. A séma már az első na­pon csődöt mondott. Az illető termelőszövet­kezetben 50 mázsával nagyobb volt. a holdan- kénti termés és az átvevőállomás is 8 kilo­méterrel messzebb volt, mint a bemutató gaz-: daságban. Nyilván a szedő- és rakodógépek­hez kevésnek bizonyult a szállítóeszköz. A nagy értékű gépek vontató hiányában nem voltak kihasználva. Ezt a példát ugyanúgy vo­natkoztathatjuk a? almaszüretre, vagy a szán­tás, műtrágyaszórás és a vetés összhangjára. De nem elegendő csak a gépeket, a gépek me­netrendjét megszervezni, számolni kell a P’ja- logmunka-szükségletre is. Megéri a fáradsá­got. hogy szinte tagonként nyilvántartásba ve­gyék. ki mennyi munkát tud vállalni a csa­ládjával egvütt. Ezek összesítése után kiderül, hogv szükség van-e idegen dolgozók szerződ­tetésére. A gépek száma évről évre növekszik. De annyi soha nem lesz. hogv gondtalanul végez­zük az őszi munkát, Amikor még a kard volt a harci eszköz, azt mondták: ha rövid a kar­dod. toldd meg egv lépéssel. Ezt a mondást, most íí?v aktualizálhatnánk: ha kevés a gé­ped, toldd meg a második műszakkal. A kettős műszakot elkezdeni augusztusban, szeptem­berben érdemes. Most még hosszabbak a na­pok. melegebbek az éjszakák. Novemberben, amikor már körmünkre ég a munka, deres éj­szakák vannak, rosszabbak a munkakörülmé­nyek, kedvetlenebbek az emberek. íav silá­nyabb a minőség és kevesebb a teljesítmény. MOST SZÁRAZ AZ IDŐ, de semmi biz­tosíték nincs arra, hogy októberben ilyen ked­vező lesz a betakarításra. Vannak termények, amelyek igen érzékenyek az esőre, de még a ködre is. Ezek közé tartozik a napraforgó. Ezen a nyáron tapasztalhattuk, hogy a hosszú, meleg napokon is milyen gondot okoz a hu­zamos esőzés. A szárítóberendezések üzemel­tetése nélkül nagy veszteség érhette volna a népgazdaságot. A sokkal nehezebben raktároz­ható napraforgó méginkább megkívánja a szá­rítást. A kukorica betakarításánál sem ele­gendő csak azzal törődni, hogy -a cső lekerül­jön a szárról. A termesztés minden fázisában érzékeny kár, ha valami elpusztul, de leg­nagyobb a veszteség, amikor már a kész ter­mény megy tönkre. Ha tavasszal kipusztul egy fiatal kelés, anyagilag, de erkölcsileg is egészen más hatása van, mintha ősszel a sok munkával, költséggel megtermelt érték megy veszendőbe. Nem vagyunk bőviben raktárak­nak, szárítóknak, de az idejében való betaka­rítással. jó szervezéssel, minden lehetőség fel­kutatásával, igénybevételével, ideértve idegen segítséget is, meg tudjuk őrizni a gazdag ter­mést. annak minőségét is. Sok mindenről lehetne még szólni: a ve­zetőség, a pártszervezet, a külső irányító szer­vek munkájáról, a verseny erejéről, és így tovább. Végezetül egyet hadd említsünk meg. Sok helyen elterjedt olyan nézet, hogy a mun­ka neheze már a gépekre vár, ezért azok kar­bantartása, üzemanyaggal való ellátása mel­lett — mindez nagyon fontos — megfeled­keznek az emberről. Pedig mennyivel nagyobb annak a gépvezetőnek a felelőssége, aki egy félmilliót érő betakarító kombájnon ül, mint aki valamikor ásóval feszegette ki a répát a földből. Ha a gép vezetője megfázik, megbe­tegszik, akkor az ötven, száz ember munkáját végző gép is megáll. Az ember tehát ma sok­kal inkább fontossá vált a termelésben, mint bármikor. így van ez, ha csak a termelési ol­dalt nézzük, nem is beszélve arról, hogy a mi rendszerünk nem a profitért, hanem az em­berért akar többet termelni. A GABONABETAKARÍTÁS UTÁN, az őszi munkák kezdetén elmondhatjuk: az idén jó termésünk van. Hogy ez realizálódjék is, az a következő hetek, hónapok összehangolt, jól szervezett, szorgalmas munkáján múlik. Csikós Balázs A japán ecset Van, aki arra törekszik az életben, hogy világot lásson, van, aki azért gürcöl, hogy autója legyen, mások a hasu­kat helyezik az első helyre, vannak persze olyanok is, akik ruházkodni szeretnek, és minden olyan vonzza őket, ami külsősége« és mutatós. Felicia egyik típusra sem hasonlít. Felicia nem jól, csak szépen akar élni — s a férje ugyanolyan volt, mint ő. Ami szép volt és tetszett nekik, azt megvették. így került hozzájuk négy japán ecset is. Egyik nap dr. Bencze Ti­vadar vegyészmérnök, Felicia férje, négy japán ecsettel tért haza. — Minek ez nekünk, drá­gám? — kérdezte a felesége. — Hát nem szép? — kér­dezte vissza dr. Bencze Ti­vadar. — Gyönyörű... de minek ez nekünk? — Nézd meg ezt a finom hajlatú nyelet. Mintha mű­vész faragta volna ki egy fá­ból. Mihelyt megláttam, ar­ra gondoltam, hogy ez a ja­pán ecset a bűbájos japán népművészetet képviseli. Meg nézd ezt a hegyes, kemény fejet. Szerintem ezzel haj­szálvékony vonalat lehet húz­ni. — De minek nekünk haj­szálvékony vonalat húzni? — És nézd meg a többit, írva is van rájuk. — Meg kell tanulnod ja­pánul, hogy elolvasd. — Mondasz valamit. Három napig gyönyörköd­tek a japán ecsetekben, az­tán az asztal fiókjába kerül­tek. s ott maradtak évekig. Azóta sok idő telt el. Meg­halt dr. Bencze Tivadar ve­gyészmérnök, s felesége. Fe­licia, a kisváros doktor néni­je elsiratta, s megpróbált a régi közös szemlélettel, már dr. Bencze Tivadar nélkül élni a szellős, tágas lakás­ban. Mert semmi nem változik az életben, hacsak az nem rajzolódik ki egyre élesebben Feliciában. hogy az életet .Játéknak” kell képzelni... Játéknak, ahol nagy dol­gokért lelkesedik az ember. tisztán, önzetlenül, mások hasznára, és saját gyönyörű­ségére... Ha lehet, még töb­bet dolgozott s kevesebbet pihent, mint eddig, s min­dennap újabb és újabb „já­tékot” talált ki. Egy ilyen játék a sok közül: összegyűj­tötte a járás kora-asztmás betegeit, tehát a gyerekeket. Eltökélte, hogy ezeknek a gyerekeknek meg kell gyó­gyulniuk. Fiatal, egészséges szervezetűek, lehetetlen, hogy ne tudják leküzdeni a kórt. Ha már férje, dr. Bencze Ti­vadar kénytelen volt asztmá­ban meghalni, a gyerekek­nek. akik magukkal hozott életerejük kezdetén vannak még — a gyermekeknek él­niük kell! Egyszer, a járásból jövet, Felicia fáradtan ballagott ha­za. Otthon az ajtóban régi­régi barátjuk gyereke topor- gott. — Kati — örült meg Feli­cia. — Mit keresel itt? — Felicia néninél szeret­nék aludni. ha megengedi. Édesapáméi? nyaralni men­tek. és nem jó egyedül lenni Jót beszélgettek. Kati min­dent elmondott, amit a Ze­neművészeti Főiskolán fel­szedett. apróságot és komoly dolgokat, jellemezte barátait, Hűség a munkahelyhez Interjú a lakatossal — A neve? — Amörusz József. Laka­tos vagyok a TITÁSZ nyír­egyházi hőerőművében. — Mióta dolgozik itt? — Ezen a helyen pontosan huszonöt éve. — Hová való? — Ide, ebbe a városba. Még a dédapám is itt szüle­tett a Felsőpázsiton. Csak amikor megnősültem, akkor mentem el lakn1 a Ságvári telepre. Ott élünk a Liszt Fe­renc utca 3. szám. alatt. — Gyerek? — Négy van. A legnagyobb fiú 26 éves. Ács. Vison ára nősült, ott is telepedett meg. A következő 23 éves, a har­madik 18. Mind a kettő vil­lanyszerelő. Az egyik a TITASZ-nál. a másik a va­sútnál. A kislányom tizenhat. Most végzett a gépíróiskolán és ment dolgozni. A felesé­gem a Ságvári Tsz-be jár. — Amikor idejött, kis vil­lany telep volt. Azóta? — Jelentős erőmű már ma is. Sok forró kazánban kel­lett végigmennem. Gőzben, oxigénszegény levegőben. Ne­héz mesterség ez. „/Vem voltam híve a csavargásnak44 — Mi tartotta itt? — Mondjam, hogy az ön­tudat? Vagy a magas ke.eset? A keresetem most ötvenéve­sen pontosan 3150 forint. Nem valami sok. Ennyit, vagy ennél többet Nyíregy­háza bármelyik más üzemé­ben is kapnék. Hogy mi tar­tott itt? Soha nem voltam hí­ve a csavargásnak. A mun­katársaimmal nem volt dif­ferenciám, fegyelmim, de még szóbeli figyelmeztetésem sem volt ennyi év alatt. Úgy tu­dom ebből is. hogy velem elégedettek mások, így én is az vagyok. Sovány, barna férfi, kék, olajos munkásruhában. — Van a munkájában vál­tozatosság? — Persze. Lakatos létemre hegesztek, turbinát kezelek, karbantartok. — Ehhez sokat tanult? — Igen. Négyszer végeztem különböző vállalati tanfolya­mot. Egyéveseket és nyolc- hónaposokat. Tanultam tur­binagépészetet, hőtant, ka­zánszerkezeti ismereteket és egyebeket. — Érdemes volt tanulni? — Érdemes. Többet tudok a szakmából, új dolgokat ér­tek meg. És valamennyit anyagiakban is jelentett. Az pedig nem közömbös. Négy gyere'? mellett. — Tagja szocialista bri­gádnak? — Igen. amióta megalakult. A keztíeUol. nzenüt tagú brigád vagyunk. Mindig be­nevezünk, minden évben a versenybe. A legtöbbször megnyerjük. Amikor nem, akkor sem a mi hibánkból. — Mit jelent az On sza­mara, hogy szocialista bri­gádban van? — Tudjuk egymás mozza­natát. Jobban összeforrunk. Ismerjük egymás ügyeit-ba- jail. Ez a valóság. — Az otthoni dolgokat is tudják egymásról? — Igen. Ha például vala­melyikünk családjában ko- mulyabb dolog van, mondjuk betegség, vagy ilyesmi — per­sze. Ha egy társunk bajba kerül, készséggel segítünk rajta. A munkahelyen pedig egy ember munkája minden brigádtag ügye is. Ha egynek nem megy, ott vagyunk az egészen, s megoldjuk. Hobby kétszáz ölön — Ambrusz József ottho­náról például mit tudnak? — Hogy megnőttek a gye­rekek, s kicsi lett a ház. Tol­dottam hozzá egy szobát, für­dőszobát, előszobát. Ezt. — Ha letelik a munkaidő, hódol valamilyen kedvtelés­nek? — Nincs szenvedélyem. Do­hányzóm. de keveset. Egy forró kávét iszom egv nap, bent a raktárban főzik, az hűt valamelyest, mert bi­zony néha rám ragad a ruha. Igaz is: ha ez szenvedély, otthon szoktam dolgozgatni a kertben, összesen kétszáz öl, de szeretem a fákat, a lugas­szőlőt metszeni, permetezni, babusgatni. S általában:sze­relem a családomat. Nagyon ió családom van. Az én gye­rekeimmel még nem volt bni. Rendesek, tisztelettudóak, szorgalmasak. — Min múlik, hogy az em­bernek jók legyenek a gye­rekei? — Szerintem a szülő ol­datni hálásán. Es a nevelésén. Ha látják, hogv az apjuk ren­des, józan életű, ez sokat je­lent. Ha erre intem őket is, akkor nem magyarázok hiá­ba. Jó munkásembereket akartam nevelni. Azt hiszem, sikerült. — Ezek szerint az otthon­nal elégedett? — És a munkahellyel is ugyanúgy? — Az vagyok. — Eddig is említettem, hogy nem szeretek csavarog­ni. De ezen túl is: jól érzem magam. Régi ember vagyok itt. Ismerek mindenkit és is­mernek engem is. Ügy ér­zem. becsülnek is. Mindenki a keresztnevemen szólít. A vezetők nem úgy kezelnek, mint egy beosztottat a sok közül, hanem mint kollégát. — Adnak a véleményére? — Gondolom, hogy igen. — Megkérdezik? — Szoktak. — És van mondanivalója? — A termelési tanácskozá­sokon. Van úgy, hogy hozzá- szólok. De nem mindig. — Mi/cor? — Hát, ha a munkához va­lami hiányzik. Minden csavarról tudok — És érdemes szólni, hogy látja? — Érdemes, hogyne lenne. Intézkednek. — -4z elejen mondta, hogy lehetne a keresete több is. Miért csak ennyi? — Mert a TITÁSZ-nál az én keresetem szinte a plafont veri. — De azt látja, hogy ha el­megy máshová egy szaki, ak­kor egy-két forinttal rögtön megugrik az órabére. És még­sem próbálta? — Nem. Pedig nekünk is elférne több pénz. De én nem megyek új helyre havi öt­százért. sőt ezerért sem. En nem szeretek vándorolni. Van munkatársam az erőmű­nél, aki már a második mun­kakönyvénél tart. Jobb neki? Egyetlen munkanelyét sem ismerte meg alaposan, egyet­len munkatársával sem jöhe­tett össze jó barátként. És a munkáját sem képes igazán jól ellátni. Az ilyen ember mindig csak ismerkedik, hol­ott ezen rég túl kell lenni. Ezek bármilyen magabizto­saknak is tűnnek, a munká­ban és az életben is bizony­talanok. Ilyen legyek? — Mi az, amién erdemes hűségesnek lenni? — Szerintem nem csak a forint minden. Én például reggel felülök a biciklire, vé­gighajtok a Derkovits utcán, itt vagyok hét perc alatt, ha nem kapok sorompót. Ügy jö­vök, mintha hazamennék. És haza is jövök. Minden csavarról tudok, ha éjfélkor költenek, akkor is tudom, mi­lyen szerszám hol van, me­lyik berendezésnek mi lehet a baja. Pedig rengeteg a be­rendezés. És még más is, amiért érdemes. Az ember mandátuma azok szokásait. Végül elő­szedte kis fekete nesszeszer- jét, és kenceficélni kezdte magát. — Felicia néni! Nincs egy ecset? — Nincs. Minek az neked? — A szemöldökömet szeret­ném kifesteni. „A japán ecset!” — örült meg Felicia, s szaladt az asz­talfiókhoz. Ott volt mind a négy, gyönyörűen, sorban, karcsún, hajlékonyán és ke­ményen, ahogy az a japán ecsetektől el is várható. El­ragadó lett Kati. S Felicia Katinak adta azt az ecsetet, amivel hajszálvékony vona­lat lehetett húzni, és amitől Kati olyan szép lett, mint egy japán gésa. — Lám. Tivadar bátyád érezte, hogy nem hiába veszi meg ezt a japán ecsetet. Ak­kor is örültünk neki, s most is, te is örülsz neki — és még itt van három... Azokért még bizonyosan eljön a gaz­dájuk. — Felicia nénit még sosem láttam sírni. — Meg is szólnak érte. Meg olyanokat kérdeznek: „És te még tudsz dolgozni!?” Hát hogyne tudnék! Kell dol­goznom, érted? Kell! Mikor eltemettük Tivadar bátyádat, a barátaink, a férjem tanít­ványai fogtak közre. Nem emlékszem, mi történt körü­löttem. Amikor leengedték az urnát a földbe, elkezdett las­san, finoman hullani a hó, mire egy kismadár a fán élénk csivitelés közben a szárnyát csattogtatta. A fa ágai megremegtek — és én megnyugodtam. „Ez az élet” — gondoltam. „Ez az élet, tulajdonképp semmi sem vál­tozik.” Tudod, hogy nem hi­szek semmiféle hókuszpó­kuszban, de ekkor tudtam meg. hogy a férjem se halt meg: itt él bennem, amíg én élek. A, temetőbe nem is sze­retek kiiárni. Semmi közöm a temetőhöz.. Annál több ne­kem a japán ecset. — Ég éppen nekem adta Felicia néni... — Még a másik három is keresi gazdáját. Mert jönnek érte. Valakinek szüksége lesz rájuk, és az én örömöm meg­sokszorozódik... Mert Van. aki hírnévre tö­rekszik az életben, mások vi­lágot akarnak járni, sokan a hasznosat hajszolják minden­ben. s jól akarnak élni, de dr. Benczéné született Bar­tók Felicia gyermekorvos — csak szépen. Dér Endre — Nyilván elismerik # munkahelyén a törzsgárda- éveket is. Hogyan teszik ezt az Ön esetében? — Négy éve kaptam meg az ezüst fokozatot, két nap ju­talomszabadságot, kétheti át­lagkeresetet. Az jól jött, — Kitüntetést kapott-e az évek során? — Négyszer lettem Kiváló dolgozó. Legutóbb A nehéz ipar kiváló dolgozója. Három hét keresettel. — Ha valamit kér, segíte­nek? — Nemigen kérek. De pél­dául mikor építkeztem, ad­ták gyorsan a gépkocsit. — Ha üdülő jegy van, szól­tak már. hogy mehet a csa­láddal? — Többször is. De én még nem voltam. Másra kellett mindig a pénz. — Belátja, hogy el kellett volna menni? — Most már be. De min­dig úgy voltunk vele. hogy majd jövőre. És közben las­san lejár az ember mandá­tuma, s még nem voltunk sehol. — Most is azt mondja, hogy jövőre? — Azt. Pedig egy kis jó le­vegő a nagy gőz után, egy csendes hegyi üdülő a sister­gés zaj után, nem ártana.« Koptka János s. mm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents