Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-17 / 192. szám

KELET-MAGYARORSZAG 19T?. augusztus 17. S. df&A Az ifjúsági törvény Szabolcsban KÖZEL 2 ÉVE ANNAK, hogy' a kormány elfogadta az ifjúságról szóló törvény- javaslatot. A törvény egy- 6éges keretbe foglalja a fia­talok jogait és kötelésségeit, & konkrét intézkedési terve­ket, a végrehajtási utasítá- sokat pedig a minisztériu­mok és az üzemek készítet­ték el. Szabolcs-Szatmár megye üzemei és tanácsai többnyire helyesen értel­mezik és helyesen alkalmaz­zák az ifjúsági törvényt. De kezdetben sokan — még ifjúsági vezetők is — fel­tették a kérdést: szükség volt-e külön törvényre, hi­szen az alkotmányban és a törvényekben foglaltak a fiatalokra is érvényesek. Aztán a gyakorlat bizonyí­totta, hogy az intézkedés mind a fiataloknak, mind az üzemeknek hasznot ho­zott. Mert a fiatalok ezáltal egy sor új kedvezményhez jutottak, ugyanakkor na­gyobb lett a kötelességük is. A KISZ nyíregyházi vá­rosi bizottsága például irányelveket, javaslatokat adott az üzemi fiataloknak, hogy miként hajtsák végre a rájuk vonatkozó törvényt. I Számokkal is mérhető, hogy ) a nyíregyházi fiatalok az anyagi, az erkölcsi és az . <}syéb kedvezmények hatá- í sára nagyobb kedvvel dol- I goztak, nőtt a teljesítmé- ) nyük, az előzőektől több | társadalmi munkát vállal- ! tak, hatékonyan bekapcso- | lódtak a szakmai és politi- i kai képzésbe. A legtöbb fia- ; tál megértette, hogy az új | előírás szerint jobban ki 1 kell használni a munka- í időt, s minden fiatalnak tu­dása, felkészültsége maxi­mumát kelt nyújtania. Kü­lönösen jók a tapasztalatok a gumigyárban és a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igaz­gatóságon. A vízügynél az intézkedési terv szerint a gazdasági és a KlSZ-veze- tők időnként beszámolnak j egymásnak a munkáról, j kölcsönösen tájékoztatják j és segítik egymást. Általá- i ban ott kedvezőek a ta- j pasztalatok, ahol azelőtt is I aktív volt a KISZ-élet, ahol j a vezetők támogatták a kezdő szakembereket. I SAJNOS NÉHÁNY VÄL- I.ALATNÁL és néhány szö­vetkezetben rosszul értel­mezték, vagy semmibe vet­ték a törvényt mind a ve­zetők, mind a fiatalok. Több helyütt nem képeztek ifjúsági alapot, vagy nem Augusztus — a szalmák ideje. Az est leszálltakor bi­zonyos fajta szalmák útnak indulnak, s valamiféle ál­mot, kalandot űzve kóborol­ják végig a várost. Szomorú a szalmák nyáresti körme­nete. Micsoda álmokat kerget­nek? A tavalyit, a télit. Már januárban ez repítette őket. „Majd a nyáron!” Mikor künt hó hullott, s bent, a szobában parázs ízzott, ők már akkor a karosszékekben félig hunyt szemekkel ké­szülődtek. Ha felriadtak a kérdésre — „szívem, nem fi­gyel rám?” — és sűrűn bó­logattak, „ó, dehogynem, de­hogynem” — akkor hazud­ták a legnagyobbat: kihaj­tott fehér apacsingben, csó­ka' éra sülve épp akkor szökkentek vissza a . fűtött szobába kintről, az örök sza­bad mezőkről, a nyitott egű nyári álom-éjszakából. Szabadságuk első napján ünnepélyesek. Hófehér ing. frissen borotvált arc, meg­fontolt, nyugodt kérdések a pincérhez: „Mondja, lehetne szó egy rostélyosról, de bő­készítettek intézkedési ter­vet. Egyik vállalatnál az igazgató a társadalmi ve­zetők és a fiatalok meg­kérdezése nélkül készített tervet, illetve „utasítást”, ami persze nem egészen fe­lelt meg a vállalat, illetve a fiatalok érdekeinek. A vá­rosi pártbizottság 1974 ele­jén megvizsgálja a törvény tapasztalatait, s javaslato­kat, intézkedéseket is hoz majd a törvény szigorú megtartására. Mátészalkán 1971 óta szi­lárdabb lett az üzemi négy­szög, komolyabb döntése- két nem hoznak a fiatalok megkérdezése nélkül. És ez így helyes, hiszen a fiata­lok részesei a munkának, sőt, gyakran többet tesznek annál, ami szorosan vett munkaköri kötelességük: szabad idejüket áldozzák fel városukért, üzemükért. A városi tanács 1971 óta évente 40 ezer forinttal tá­mogatja a fiatalokat. A tör­vény értelmében a vállala­tok, üzemek vezetőinek munkaköri kötelességük a pályakezdő fiatalokkal va­ló foglalkozás. Általában a vezetők eleget tesznek en­nek a kötelességnek. De csak általában. Néhány vezető elfoglaltabbnak mu­tatja magát, mint amilyen, s nem veszi a fáradtságot, hogy meglátogassa a dolgo­zó fiatalokat, hogy közvet­len kapcsolatot teremtsen velük. Pedig az ilyen láto­gatások, beszélgetések pénz­be sem kerülnek, sőt, növel­hetik a fiatalok munkaked­vét. Az egyik mátészalkai üzem vezetője arra sem volt hajlandó, hogy részt vegyen az intézkedési terv elkészítésében — a KISZ- titkárral akarta elkészíttetni a tervet. Jövőre itt is ko­moly változások várhatók, mert ez év végén a KISZ városi bizottsága értékeli, hogy a fiatalok miként tet­tek ^ eleget megnövekedett kötelességeiknek, s a 3 leg­jobb üzemet megjutalmaz­za a bizottság. A tapaszta­latokról a KISZ-esek beszá­molnak a pártbizottságnak. Nyírbátor még község volt, amikor a tanács 50 ezer forintot szavazott meg ifjúsági alapra. A jelentős összeget a fiatalok a ta­nács és a KISZ-vezetők megegyezése után használ­ják fel. Ebből az összegből például egy fiatalt a VIT- re, tíz cigánygyereket pe­dig táborozásra küldtek. Jö­vőre a városi bizottság Kőbányai György: ven hagymával. Nem baj, ha várni kell, megvárom.” Az első nap még tud várni. Szépen vacsorázik, aztán lassú léptekkel, gyalog in­dul haza. Az egyik eszpresz- szóból zene szól. Beül, de csak mint egy Marsról ér­kezett: feketéjét szürcsöli, s idegenül, értetlenül nézi a zene körül, az eszpresszó­pult körül állingáló, magá­nyos férfiakat. Idegenek, még nem ismeri őket. Másnap telefonoz. „Eluta­zott, szabadságon van.” Az­tán: „De rég hallottam, azt sem tudtam, hogy még él. Ma este? Ma nem...” Aztán már nem mondja a pincérnek: „nem baj, majd megvárom”. Siet. Gyakran már büfében eszik. A büfék tele vannak szalmákkal. Azt mondják: spórolnak. És ro­hannak oda, ahol fény van, az ifjúsági alap egy részé­ből és a kommunista mű­szakokért járó pénzből OTP-számlát nyit. A kama­tozó pénzből szociális ala­pot képeznek, támogatják a kedvezőtlen körülmények között élő diákokat, kirán­dulásokat szerveznek... A város fiataljaival játékos formában ismertették az új törvényt. Úgy látszik nem hiába, mert a város ifjúsága körében szilárdabb lett a fe­gyelem, kisebb lett a fluk­tuáció. KISVÁRDÁN TALÄN ELSŐKÉNT kell említeni, hogy nőtt a fiatalok tanulá­si kedve, javult az iskolák­ban az átlagosztályzat. A munkásfiatalok közül egy­re többen gazdagítják szak­mai és általános ismeretei­ket, s különböző munkafel­ajánlásokat tesznek. Az üze­mek az anyagi lehetőségek# hez mérten ifjúsági alapot képeztek, s ezt a fiatalok hasznos célokra fordítják. Említést érdemel Záhony, ahol a fiatalok — főleg a törvény nyomán — nem kevesebb, mint 30 kedvez­ményes lakást kapnak idén és jövőre. A legtöbb vég­rehajtási utasítás, intézke­dési terv előírja: „Enyhíte­ni kell a fiatalok legna­gyobb gondján, a lakásgon­dokon.” Tavaly még szá­mos tanács nem képzett if­júsági alapot, idén már va­lamennyi községben anyagi­lag is támogatják a fiatalo­kat. Csengerben például 11, Nyirlugoson 10. Nyír- vasváriban 3 ezer forinttal. Néhány ipari és mező- gazdasági üzem az alapve­tő követelménynek sem tett eleget: nem készített intéz­kedési tervet, nem rögzítet­te, hogy milyen konkrét el­várásokat támaszt a fiatalok elé, s hogy milyen támoga­tást nyújt számukra. A terv elkészítésének halogatásáért persze nemcsak a vezetők a felelősek, hanem a fiatalok is. Egy ipari szövetkezet el­nöke ezt mondta: „Három­ezer forinttal támogatom a fiatalokat, cie csak akkor, ha már látok valamilyen KISZ-munkát.” A munkát, a kölcsönös segítést pedig egyszerre kell elkezdeni ve­zetőknek és fiataloknak egyaránt. Ezt írja elő a tör­vény is, amelyet mindenki­nek tiszteletben kell tarta­ni — a közös célok érdeké­ben. Nábrádi Lajos zene szól. Ekkor már isme­rősök a magányosan állin­gáló férfiak! A fekete után fizet, s in­dul haza. Nem a szokott úton. Cigányasszony borit kendőt a városra: csillaggal kivert, fullasztó az est. Men­ni, tovább. Befordul, új utat próbál. Erre is zene szól. Itt is azok a férfiak. Támasztják a pultot. így, így, tovább és tovább. A szalmák nyári esti körmenete. A szalmán nem lehet se­gíteni. Meghívják vacsorára a házaspár barát nem hagy­ja el. Ez aztán az igazi kín. Ülnek a Duna-parton, s a korzón, előttük nők, feszesek vagy puha selymekben sej­telmesek és beszél a barát, kezét asszonya kezére téve: „Ágnes azt gondolta ki, hogy míg egyedül vagy, esténként Szalmaláz Aporligeti jegyzet Tíz esztendő villannyal „Több mint tízezer em­ber kelt útra augusztus 20-án, hogy tanúja le­gyen Szabolcs-Szatmár megye, egyben az ország történelmi eseményének, az aporligeti villanygyúj­tásnak. Megtörtént. Fény árad a lakásokba, és II. ötéves tervünk egyik legn jelentősebb célkitűzése megvalósult: befejező-. dött a falvak villamosítá­sa.” (Részlet a Kelet-Ma- gyarország 1963. augusz­tus 22-én megjelent cik­kéből.) Aporligeten senki nem él már azok közül, akiit 1888- ban Mátészalkán láthatták a világító drót csodáját. Ha évente egyszer-kétszer be- szekereztek a szálkái vásár­ra, onnan hazatérve fél na­pokat beszéltek az „ördön- gős találmányról”: egy kis üveg csüng a dróton és vi­lágít — mondogatták. Ma­gyarországon Mátészalkán gyűlt ki elsőként a közvilá­gítási villany. A malom, szesz- és likőrgyár által épí­tett áramfejlesztő fölös energiájából néhány kilo­wattot átadtak a községnek közvilágításra. A felszabadulásig 57 esz­tendő telt el a mátészalkai villanygyújtástól és ez idő alatt pontosan évi egy köz­séget villamosítottak Sza- bolcs-Szatmár megyében. Ugyanis amikor 1948-ban az újjáépítés ezer teendője kö­zött elkezdhettük a faluvil­lamosítást, a megyében lévő 233 községből 176-ban még petróleumlámpa adta a fényt. Az 1948-ban meghir­detett nagy tervet 15 év alatt sikerült befejezni. Alig több, mint 20 kilomé­terre Mátészalkától — me­gyénkben, de az országban is — A porliget volt az utol­só község, ahová dróton jött a fény. Hetvenöt év alatt tet­te meg a fény a 20 kilomé­tert, az a fény, aminek a ter­mészetes sebessége emberi érzékszervvel nem érzékel­hető. (Másodperc/300 ezer ki­lométer) A nehezen várt, so­kára érkezett „vendég” A porligetre már gazdagab­ban, nagyobb lehetőséggel jött, mint más községekbe a negyvenes-ötvenes években. Élnek a lehetőséggel A nagy villamosítás 15 esztendeje alatt sokszor le­írtuk, (le is fényképeztük) amint a fény ünnepen elfúj­ják a petróleumlámpát, hogy helyette a csillár égői vilá­gítsák be a szobát. Mintegy., jelképe volt az ünnepségek­nek a lámpafújás. A villany egyenlő volt a fénnyel. Apor- ligetre azonban már egyszer­átjöhetnél hozzánk.” És a férjéhez simuló Ágnes ezt zengi: „Árvácska maga, iga­zán felnézhetne esténként hozzánk.” Mert a nők ilyen­kor összefognak, megkínoz­zák és elveszik a kedvét a szalmának. Aztán a kezdő szalma már olyan lesz, mint a többi: már le sem ül — nagyon si­et — éppen csak felhajt va­lamit — egyik helyen feke­tét, másutt rumot, bambit, cherryt, s rohan tovább. A szalmák ilyenkor súgják tele fájdalmukkal az éjszakát, mint a kerengő csereboga­rak. A szalmák árulásukért — hogy várták ezt a szalmasza­badságot! — végül is meg­bűnhődnek. Aludni sem tud­nak. Ez a szalmaláz. Forgo­lódnak, dobálják magukat és hűséget eszküsznek. Mikor virrad, s a hajna­li szél végigfut a városon, akkor alszik el szobájukban a lámpás. Enyhülést, meg­bocsátást hoz az álmuk: azt álmodják, hogy megérkezett, ágyuk szélén ül Ö, s hűvös kezét homlokukra teszi. re hozta a fény a televíziót, mosógépet, porszívót, és még sok egyebet. Szabó Ferenc aporligeti ta­nácselnökkel beszélgetve ez a tény úgy került szóba, hogy hozzájuk a fény mellé azon­nal energiaként (munkaerő­ként) is jelentkezett a vil­lany. Csupán anyagi forrás, pénz kérdése volt, hogy ki azonnal, egy, öt vagy tíz év múlva élhetett — vagy csak most élhet — a villany hozta széles skálájú lehetőséggel. — Hogyan élnek vele? — Néhány éve már abba­hagytuk a televízió, rádió, mosógép és a porszívó szá­molgatását. Egy-egy ilyen háztartási gép megvétele nem szenzáció már. Örven­detes, hogy most a táplálko­zási kultúra javítására, az asszonyok munkájának könnyítésére hűtőgépet és az épülő fürdőszobákba villany- boylereket vásárolnak. — Számok nélkül summáz­va úgy fejezném ki az elő­rehaladásunkat: tíz év alatt utolértük a járási szintet, egy-két dologban talán egy kicsivel az átlag fölé is emelkedtünk. Ehhez anyagi háttér kel­lett, hiszen az 1963-ban be­szerelt fali konnektorok a gépek nélkül holt lehetősé­gek. Mivel az itthon élő la­kosság több mint 90 száza­léka a termelőszövetkezet­ben dolgozik. Majtényi Sán­dor tsz-elnököt kérdeztük, milyen anyagi lehetőséget biztosít a közös gazdaság tagjainak. ...hullt a por a sóra... — Szövetkezetünk sokáig küzdött a kezdeti nehézsé­gekkel: géphiány, leromlott földek, a nem megfelelő munkafegyelem, és így to- , vább. Amikor 1968-ban meg­szűnt a tervutasításos nö­vénytermesztés, az addigi 20—25 féle növényt a tala­junknak és egyéb adottsá­gunknak megfelelően né­hányra csökkentettük. Most gabonát, takarmányt, do­hányt és paradicsomot ter­melünk. A rendszeres elő­legfizetés, a magasabb díja­zás jó hatással volt a mun­kafegyelemre. Az új gépek, a műtrágya és a jobb üzem- szervezés több termést ho­zott, így az egykori évi öte­zer forintról az átlagkereset 1972-ben már 19 ézer forint­ra emelkedett. Az elmúlt két esztendőben 42 fiatal kérte felvételét a szövetkezetbe, nagyobb részben olyanok, akik eljártak a községből dolgozni. — A villanyról azt tudom mondani, a szövetkezetünk nagyon nagy bajba jutna, ha csak néhány napig is nem lenne Villány. Hatvan, darab tehenünket géppel fejjük. A takarmányelöké- szítés, a magtisztító rosták, a terményszállíto felvonók és még sok egyéb valamennyi villannyal működik. Tíz év­vei ezelőtt mi ezeket a gépe­ket nélkülöztük. A tanácselnök hosszan so­rolja a tíz év változásait. Villany van már a négy na­gyobb tanyaközpontban: Sárgaházán, - Bátorligeten, Nagyfenéken és Ujtanyán. Az ÁFÉSZ soi'ra korszerűsí­ti a tanyai üzleteket. Ujta­nyán például 1963-ban még egy istálló végében voir a fűszerüzlet. Ha a ló belerú­gott a közfalba, hullt a por a sóra, kenyérre. Ma hűtő- szekrény van valamennyi fű­szerüzletben. Amikor hozzá­jutnak a boltvezetők, felvá­gott és töltelékáru is kapha­tó már a tanyai üzletekben. De a tejtermékek árusításá­ra is mód nyilt a villany táplálta hűtőszekrényekkel. Jól felszerelt egészségháza van a községnek. Könyvtár működik Aporligeten és a csatolt Terem községben is. A tanyasi lakosság ellátásá­ra pedig kézi könyvtárakat létesítettek az iskolákban. Nincs statisztikai adat, de az olvasott könyvek száma megsokszorozódott. Nem történt csoda Természetesen csoda nem történt Aporligeten sem. Jócskán akadnak még gon­dok is. Probléma a nők egész évben való foglalkozta­tottsága. Tovább kell javíta­ni a vendéglátás színvona­lát- Terem községben példá­ul a kocsmában mérik a fagylaltot is. A tanácselnö­köt a közelmúltban állította meg egy asszony azzal a kérdéssel, mikor lesz már a községben olyan vendéglő, ahol olcsó ebédet lehet kap­ni? A villany kézzel fogható hatása, a gazdasági javak­ban mutatkozik. Szabó Fe­renc tanácselnök azonban első helyen a lakosság tudat- formálásában, ítélőképessé­gében történt változást lát­ja. A televízió, a könyv, az újságok olyan mértékben változtatták az itt élők tuda­tát, amivel szinte nehéz lé­pést tartani. Ma már gondol­kodásban nem azok — más emberek — élvezik a villany áldását, mint akik tíz éve kapták. Csikós Balázs A klsvárdai bűtorüzemben új szekrénysor első darab­jain dolgozik Beliczki Ferenc asztalos. Idén mintegy 300 darab készül belőle. (Hammel József felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents