Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-12 / 161. szám

S. ©Ida! tíl.'ET-MACYAROWSZAÖ Tim iSKas.fi KOMMENTÁR Vérfürdő a bantuk földjén Vérlázító hír járta be a vi­lágot: a portugál gyarmatosí­tók több, mint négyszáz em­bert — többségükben nőt és gyermeket — lemészároltak Mocambique-ban. Adrian Hastings nevű angol kato­likus pap a londoni Times- ban szellőztette meg a két spanyol misszionáriustól ka­pott értesülést. A hazánknál nyolcszorta nagyobb Mocambique 7 mil­lió lakosával a gyarmatvilág egyik utolsó fellegvára. Vas­co de Gama fedezte fel part­vidékét, majd a XVI. 6zázad eleje óta Portugália fennható­sága alá tartozik. Csaknem kizárólag bantu négerék lak­ják: makuák, malawik, vaja- ok és tszongák. 10 évvei ez­előtt eldördültek az első lóvé- sei? a portugál hadsereg egy­ségei ellen: megkezdődött a felszabadító harc Mocam­bique függetlenségéért, a gyarmati függőség felszámo­lásáért. Tizenkilencezer mocam- bique-i‘ Tanzániába mene­kült, miután otthonát feldúl­ták, hozzátartozóit elhurcol­ták, vagy megölték a kato­nák. A most nyilvánosságra ke­rült újabb vérfürdő színhelye Wiriyamu falu, időpontja 1972. december tizenhatodika Volt. A kis település négy- száz lakóját mind egy szálig lemészárolták a portugálok. Adrian Hastings csak most szerzett tudomást a szörnyű bűntettről, miután a gyár- matosítók hétpecsétes titok­ként kezelték a vérfürdőt. Weriyamu falu felperzselé- sének és lakói lemészárlásá­nak híre elsőként Angliában keltett nagy felzúdulást. Kedd este a brit parlamentben Wil­son, az ellenzéki párt vezére követelte: Heath miniszterel­nök azonnal mondja le Mar­cello Caentano portugál kor­mányfő jövő héten esedékes londoni látogatását. A portu­gál diktátor Fülöp herceg lisszaboni látogatását viszo­nozná. Szerdán a Londonban dolgozó portugál munkások nagyszabású tüntetéssel til­takoztak a XX. századi Afri­ka történelmében páratlan tömeggyilkosság ellen, a hét végére pedig néhány haladó brit szervezet tervez hasonló megmozdulásokat. Ami a lisszaboni kormányt Illeti, a Times keddi bejelen­tését követőén szinte azonnal készen állt a cáfolattal. Bár először hivatalos vizsgálatot Ígért, később lakonikus rö­vidséggel közölte Wiriyamu nevű település nincs is Mo­cambique térképén. Brezshyevnek átadták a Lenin-békedíjat A nemzetközi Lenin-béke- díj-bizottság szerdán Moszk­vában ünnepi gyűlés kereté­ben adta át a Lenin-békedí­jat Leonyid Iljics Brezs- nyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának. Az elnökségben foglalt he­lyet Nyikolú) Podgornij, Alekszej Koszigin, Mihail Szuszlov, Andrej Gromiko és az SZKP több más veze­tő személyisége. Jelen volt Le Duan, a Vietnami Dolgo­zók Pártja Központi Bizott­ságának főtitkára és Pham Van Dong, a VDK miniszter- elnöke, a jelenleg Szovjet­unióban tartózkodó VDK- delegáció vezetői. Az ünnepséget Dmitrij Szkobelcin, a nemzetközi Le­nin-békedíjat odaítélő bizott­ság elnöke nyitotta meg. Leonyid Brezsnyevet „a le­nini iskolához tartozó poli­tikusként” jellemezte és ki­emelte az SZKP főtitkára és a testvérpártok vezetői kö­zötti személyes kapcsolatok jelentőségét. A Lenin-béke- díj odaítéléséről szóló okle­velet átnyújtva Szkobelcin sok sikert kívánt Leonyid Brezsnyevnek és az SZKP Központi Bizottságának a béke és a nemzetközi bizton, ság megszilárdításáért vég­zett áldozatos munkájuk folytatásához. A több mint kétórás ün-“ népi ülésen a nemzetközibb- kemozgalom több kiemelke­dő képviselője, köztük az ugyancsak Lenin-békedíjjal kitüntetett Georgi Trajkov, a Bolgár Népi Földműves Szö­vetség elnöke, Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke, Aziz Serif iraki ál­lamminiszter és mások kö­szöntötték Brezsnyevet. Tapsvihar tört ki a terem­ben, amikor Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának fő­titkára lépett a szónoki emelvényre. Le ,Duan elis- . méréssel szólt arról a fárad­hatatlan tevékenvségről, artíelyet Ded+iyld Brezsnyev, a szovjet párt és a kormány a népek függetlenségének, a demokráciának és a Szoci­alizmusnak megszilárdítá­sáért folytat a nemzetközi porondon. Az üdvözletekre válaszol­va Leonyid Brezsnyev elöl­járóban kijelentette: mély meghatottsággal vette át a kitüntetést, mert úgy véli, hogy munkájának nem le­het megtisztelőbb elismeré­se a Lenin-békedíjnál. Az SZKP főtitkára röviden érintette a nemzetközi hely­zet néhány aktuális kérdé­sét. A jelenlegi helyzet sajá­tosságait abban jelölte meg. hogy a békeprogram egyes pontjai már megvalósultak, más pontjai pedig a végre­hajtás stádiumában vannak, ezért a szovjet politikai ve­zetésnek folyamatosan kell kidolgoznia a béke megszi­lárdítását célzó újabb lépé­seket. Ebben a munkában Brezs­nyev szerint az első számú feladat a Szovjetunió és a szocialista országok közötti barátság megszilárdítása. A fontos tennivalók közé sorolta Brezsnyev a nemzeti felszabadító mozgalmak tá­mogatását, különösképpen á közel-keleti válság megoldá­sát. Nem' szabad megtűrni, mondotta, hogy az • imperi­alista erők és nemzetközi kalandorok a világnak e meglehetősen nagy kiterje­désű körzetében továbbra is fenntartsák a feszültséget. A szovjet pártvezető állást fog­lalt a válság mielőbbi fel­számolása mellett, az arab népek törvényes jogainak biztosítása alapján. A Szovjetunió — közölte Leonyid Brezsnyev — nagy jelentőséget tulajdonít a la­tin-amerikai országokhoz fű­ződő kapcsolatok javításának és további lépéseket kíván tenni ebben az irányban. Fontosnak tartja a barátság ápolását Ázsia és Afrika or­szágaival is. Változatlanul nagy gondot fordít a Szovjetunió az Egyesült Államokkal és más tőkésországokkal fenntar­tott kapcsolatainak fejleszté­sére, ebben a tekintetben a legfontosabb időszerű fel­adat az eddig létrejött nem­zetközi szerződések és meg­állapodások végrehajtásá­nak biztosítása — állapította meg Brezsnyev. A leszerelés területén a soron lévő lépések célja az, hogy a nemzetközi helyzet­ben elért politikai enyhülést katonai enyhüléssel egészít­sék ki. Ennek megfelelően a S.Zovjetunió mindent elkö­vet a haderőcsökkentési és a genfi leszerelési tárgyalások sikere érdekében. Végezetül Léönyid Brezs­nyev hangoztatta, hogy ma­gánéletében is kiemelkedő eseménynek tekinti a Lenin- békedíj . odaítélését, s ha ezen az ünnepségen mégsem magánügyeiről szólt, hanem a közös múltról és jövőről, ennek az az oka, hogy kora ifjúságától kezdve életútja összeforrt az SZKP tevé­kenységével. Az SZKP fő­titkára köszönetét mondott az elhangzott jókívánsá­gokért, a külföldről és a Szovjetunió minden részéből érkezett üdvözletekért. Szovjet—vietnami tárgyalások Szerdán a Kremlben foly­tatódtak a szovjet vezetők és a vietnami párt- és kor­mányküldöttség közötti tár­gyalások. A megbeszéléseken szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyi- kolaj Podgornij, a Politikai Bizottság tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Politi­kai Bizottság tagja, a Minisz­tertanács elnöke, Andrej Gromíkö, a Politikai Bizottság tagja, külügyminiszter, And­rej Grecsko, a politikai bizott­ság tagja, honvédelmi mi­niszter, Konsztantyin Katu- sev, a Központi Bizottság tit­kára és más hivatalos sze­mélyiségek, vietnami rész­ről I.e Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára. Pham Van Dong, a Politikai Bizottság tagja, miniszterel­nök, Je Thanh Nghi, a Poli­tikai Bizottság tagja, minisz­terelnök-helyettes és a kül­döttség más tagjai vesznek részt. Scheel washingtoni villámlátogatása ■ Walter Scheel nyugatné­met külügyminiszter szerdán váratlanul Washingtonba utazott. Kétnapos villámlá­togatása során Nixon ameri­kai elnökkel is találkozik. Csütörtökön William Rogers külügyminiszterrel és Henry Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadóval fog konzul­tálni. A washingtoni tárgyaláso­kon — a DPA szerint — az Egyesült Államok és az NSZK kétoldalú kapcsolatai­ról és „a NATO-t érintő kér­désekről” lesz sző. Jól érte­sült bonni körök azonban úgy tudják, hogy amerikai — nyugatnémet, megbeszélések homlokterében a2 Egyesült Államok és Nyugat-Európa „párbeszédének új formája” fog állni. A bonni diplomácia veze­tője az amerikai kormány meghívására utazott Was­hingtonba. Az Egyesült Álla­mokba tartva, megszakította útját Norvégiában, s az ott üdülő Willy Brandt kancel­lárral együtt készítette elő küszöbönálló washingtoni megbeszéléseit. Mongólia nemzeti ünnepe A mongol fővárosban szer­dán katonai díszszemlével és tömegfel von ulfi-ssal ünnepel­ték meg a népi forradalom 52. évfordulóját. A Szuhe-Bator téren ren­dezett parádét Szuhe-Bator és Csoj-Palszán mauzóleu­mának erkélyéről Cedenbal- lál, a Mongol Népi Forradal­mi Párt Központi Bizottságá­nak első titkárával, a Mongol Népköztársaság miniszterel­nökével és Luvszannal, a nagy népi hural elnökségének ügyvezető elnökével az élen megtekintették a mongol párt- és állami vezetők. Tár­saságukban vett részt az ün­nepségen Fehér Lajoe, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, miniszterelnök- helyettes. az Ulánbátorban tartózkodó magyar kormány- küldöttség vezetője is. A katonai díszszemlét M főváros dolgozóinak szín- pompás parádéja követte, amelyen sok tízezer ember vett részt. Luvszan, a Mongol Nép­köztársaság nagy népi hurál- ja elnökségének ügyvezető élnöke, mint a Forradalmi Harcok Veteránjai Mongol Bizottságának elnöke fogadta Fehér Lajost, a Magyar Nép- köztársaság Minisztert? ** - csának elnökhelyettesét, a Magyar Partizán Szövetség elnökét. Sz. Luvszan és Fehér LaJ jós véleményt cseréltek a Forradalmi Harcok Veterán­jai Mongol Bizottsága és a Magyar Partizán Szövetség közötti kapcsolatfelvétel le­hetőségéről. . Budapest?© érkezeit a Német Szocialista Egységpárt küldöttsége A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására szerdán Kurt Hegernek, a Német Szocialista Egység­párt Politikai Bizottsága tag­jának, a KB titkárának ve­zetésével baráti látogatásra Budapestre érkezett a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának küldött­sége. Á küldöttség tagjai; Johannes Horni, a KB tag­Péter János t (Folytatás az 1. oldalról) végbement nagy eltolódás jut kifejezésre; az, hogy az im­perialista hatalmak nemzet­közi helyzete sokat gyengült, a szocialista országok ereje pedig nagymértékben meg­nőtt. — A mostani külügyminisz­teri értekezlet nagymérték­ben igazolta a szocialista or­szágoknak azt az álláspont­ját, hogy a békés egymás mel­lett élés keretében tárgyalá­sok útján kell a vitás kérdé­seket megoldani. — Van, akinek még kedves a hidegháború. Vannak, akik nem teljes szívvel lelkesed­nek. amikor azt tapasztalják, hogy a hidegháborús marad­ványok ereje kezd végérvé­nyesen kimerülni. Beszé­demben utaltam is arra, hogy éppen a kulturális és az információs érintkezések te­rén találhatók még legin­kább meg a hidegháború ma­radványai. Az értekezleten mindenki tudatában volt an­nak. hogy egymással ellenté­tes álláspontról közelítjük meg a problémákat. Élkerül­ja. a KB tudományos osztá­lyának vezetője; Peter Heidt, a KB kulturális osztályának vezetője; Érika Hinckel és Peter Günther, a KB mun­katársai. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Aczél György, a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Bi­zottság titkára fogadta. Je­len volt Günther Kohrt, az NDK budapesti nagykövete. nyilatkozata hetetlen volt tehát, hogy küJ lönböző nézetek találkozza­nak egymással — de nem hi­degháborús vitában, hanem konstruktiven, keresve a megoldást. — Egyértelműen bízhatunk abban, hogy szilárd alapon állunk: a konferencia előké­szítésének eddigi menete és a mostani külügyminiszteri ér- tekezlet hasznosan vitte előbbre közös ügyeinket. Per­sze nem mindenki mondta azt, amit mi mondtunk. Arra egy kicsit várni kell. Az biz- tos, hogy az őszi előkészítés mindezt tovább, előbbre fog­ja vinni. Biztosan állíthatjuk: megszűnt a nemzetközi hely­zetnek az a sajátossága, hogy a tárgyalásokat összeütközé­sek követik —. ahogyan er­re már volt korábban példa. —• Meglehet, hogy most hosszú távra, végérvényesen sikerül kialakítani olyan idő- szakot — döntően a Szovjet­unió, a szocialista világrend- szer erejével — amelyben tartós módszer marad a tár­gyalásos rendezés — fejezte be nyilatkozatát Péter János külügyminiszter. (MTI) Zbigniew Bryczkowski: Kémek, ü Válogatás napjaink kémügyeinek krónikájából 15. E központ egyik Alapvető feladata a hadügy­höz tartozó valamennyi hír­szerző szerv — mint pl. a szárazföldi, légi, és tengeri haderő hírszerző szolgálata — tevékenységének koordi­nálása. A Hadügyminiszté­rium Hírszerző Ügynöksé­ge irányítja azoknak a hír­szerző központoknak a mun­káját, amelyek a nyugat­európai országok, de főként az NSZK területén szerve­zik a Lengyelország elleni tevékenységet. Az említett központok munkatársai igye­keznek kihasználni a külföld­re kiutazó lengyel állampol­gárokat mind hírforrás gya­nánt, mind beszervezési cél­lal. A DIA fő európai cent­ruma nem más. mint a Lem- nitzer tábornok törzsében működő hírszerző osztály. A hírszerzők, akik Jerzy Stra- wát beszervezték, olyan iga- aolványt mutattak, melyet az USA fegyveres erőinek eu­rópai főparancsnoksága ál­lított ki. A DIA érdeklődése Len­gyelország iránt nem korlá­tozódik a honvédelem kér­déskörére. Feladatokat dol­goz ki e központ az ország iparának, közlekedésének, sőt egészségügyi hálózatá­nak részletes megismerésé­re. Nagy fontosságot tulaj­donít azon objektumok meg­határozásának. melyeknek — az amerikai vezetők szándé­kának megfelelően — a jö­vendő rakétatámadások cél­pontjait kell majd szolgál­niuk. A Hadügyminisztérium Hír­szerző Ügynökségének sok­rétű érdeklődési • köréről ír Roger Hillsman, az USA ka­tonai hírszerzésének volt fő­nöke „Kimozdítani a népet álló helyzetéből” című köny­vében, melyben azt állítja, hogy a DIA nem elégedett még katonai feladataival, hanem , „kiépítette a politikai és gazdasági hírszerzés elem­zőinek törzsét — a katonai jellegű elemzők mellett.” A DIA keretében létezik egy sejt, mely a Célok Irodá­ja nevet viseli. Feladatai kö­zé tartozik mindenekelőtt cé­lok kijelölése a kapott infor­mációk elemzése alapján az USA légiereje és rakétaegy­ségei számára, konfliktusok kirobbanása esetére, hogy ez­zel megbéníthassák a védel­met, az ipart, a közlekedési vonalakat és az ellenfél ener­giaforrásait. És vajon hány objektum került fel Len­gyelország térképére Strawa jóvoltából, mint valódi cél­pont az amerikai rakéták számára? Azonban nem csupán ő gyűjtötte az adatokat a Célok Irodájának. Volt ebben egy kollégája, Eduard Metzger al­ezredes. az USA varsói nagy- követsége helyettes katonai attasséja személyében, akit 1968. január 4-én lepleztek le. amint felderítő feladatát vé­gezte az egyik fontos katonai objektum térségében. A „diplomáciai” úton keletke­zett dokumentumok meg­erősítik azt, hogy ez az ember az USA európai szárazföldi haderejének parancsnoksága mellett működő hírszerzés­hez, vagyis a DIA egyik köz­pontjához tartozott, Annak ellenére, hogy Straws tevé­kenységé és Metzger alezre­des ténykedése között nincs közvetlen kapcsolat, mégis mindkét eset arról tanúsko­dik, hogy az USA katonai hírszerzésének különböző kémügynökségei Lengyelor­szág pontos felderítését ter­vezik. Ennek a megállapításnak valamennyi állampolgárt kö­teleznie kell az elővigyázatos­ságra és a bárki számára nem hozzáférhető információk közlésében az illetékesség alapvető szabályainak meg­tartására. Mert hiszen, ha nem lett volna az a messze­menő könnyelműség, a fon­tos hírek ismeretével való dicsekvés, fecsegés, amelye­ket Strawa mérnök beszélge­tőpartnerei tanúsítottak, ak­kor számos titkos adat nem jutott volna el a DIA köz­pontjához. A bírósági tárgyaláson Stra­wa vádlott igyekezett meg­győzni a bíróságot arról, hogy szándékában állt megszakí­tani kémtevékenységét, csak ki akarta választani a „meg­felelő” lélektani pillanatot, nehogy túlságosan magára haragítsa az urakat Lemnit- zer tábornok törzsében, a további együttműködéstől való visszalépésével. (Micso­da elragadó aggodalom a haj­csárok idegei miatt!) Azonban soha sem tudta kiválasztani a megfelelő pillanatot, ezért tovább tevékenykedett, ne­hogy okot szolgáltasson az elégedetlenségre. Naív ez a magyarázat, és — ami még fontosabb — nem igazolják a tények. így tehát Strawa sohasem foglalkozott azzal a gondolattal, hogy ab­bahagyja kémtevékenységét, és őszintén felfedje szégyen- teljes múltját lengyel szer­vek előtt. Sőt ellenkezőleg, módszeresen szélesítette az információszerzés területét. Nem tartotta visszataszító­nak még az olyan lealacso­nyító eljárásokat sem. mint az évente ismétlődő igazmon­dás! vizsgálatok, vagy a fo­lyamatos faggatások utazásai­nak vonaláról, szabadsága idejéről, egyéni kapcsolatai­ról. Ha netán hazájában az őt foglalkoztató intézmény kí­vánta volna Strawát megvizs­gálni lojalitását illetően egy variográffal, vagy tudni akar­ta volna azt, hogy szabadsá­gát milyen utazgatásokkal tölti, mindezt bizonyára me­rényletnek tartotta volna egyéni szabadsága és állam­polgári jogai ellen. Abban viszont nem látott semrrti ki­vetnivalót, hogy így léptek fel vele szembén az ameri­kaiak, akik önmagukat tart­ják a szabadság és á demok­rácia biztosítékának mind saját országukban, mind a világ többi országában. De, amint Strawa mérnök egész történetéből látható, a poli­tikai gondolkodás nem volt erős oldala. Nem volt túlságosan meg­győző az általa kreált kifogás sem a DlA-nák végzett mun­ka megszakításának tervére vonatkozóan. Az utolsó pilla­natig „dolgozott”. S mivel a következő NSZK-beli ki­utazásra készült, felvázolta a varsói T—12-es üzemnek alaprajzát, feldolgozott egy dokumentumot, melyből ki­derül, hogy a Lengyel Nép- köztársaság milyen összege­ket tervez a legfontosabb be­ruházásokra, elkészített egy 6 oldalas feljegyzést a közle­kedési gépipari fejlesztés­ről, valamint a lengyel vasút­fejlesztésről. Ilyen anyago­kat nem gyűjt olyasvalaki akinek szándékában áll Sza­kítani a kémtevékenységgel. Ezekről az anyagokról egytől egyig jegyzőkönyvet készí­tett az állambiztonsági szol­gálat, Strawa mérnök letar­tóztatásakor. A lakásban tar­tott házkutatás során meg­találták a nylontasakba bur­kolt rejtjeltáblázatot, a rá­diófelszerelést, mely a rejt-, jeles adások vételére szol­gált, valamint 4350 USA dollárt a konyhai vízlefolyó* ba beépítve. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents