Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-08 / 158. szám
fm fflrx t RBtSf-MAd^ÄROR^AÖ a VASAftfTÁJPf MffÉLSSíSf ft. ÖÍM Bonos /ónon ................. ■—M—IMI IMJIJJL,. KSrSs dolgaink tisztázása GYÚJTOGATÓ Hozzászólás a Nyári Tárlatról írt cikkhez Ezt ezt a derűt szeretem én is ahogy a föld kifekszik a napra és kuncogva kigombolja a tél kényszerzubbonyát — ne szorongassa Ezt ezt a nézelődő lépteket utcák tarka mezőit kerestem elvesztett utak zűrzavarában: Várnában, Szegeden, Budapesten Az ölelések gyújtogatását karok, mellek, combok mágtyatffzét szétharapott szájú alkonyaiban a lélek csak egymás nyomába lép — a szerelmet kutattam csillagot hullató szilánkos éjszakákban mikor fölfénylik arcon a mosoly s kigyullad minden e vakvilágban Mire is jó a béke... Vad nyár van újra. /Buja a világ és nem tudja,/ mire is jó a béke. .. /Lassacskán felnő/ a halat nem látott bátrak/ veszélyes nemzedéke. Mezei András idézett versének a Félelem címet adta. Miért? — A szabadság, a béke, az emberek belső felszabadulása nagy felelősséget jelent. Az egyén számára kitárultak a választás lehetőségei és a szabad tér veszélyesen szédítő. — Hogyan élhetnénk tehát kicsit okosabban? — Erre nincs recept, és biztosíték sincs arra, hogy sikerül. Legfontosabbnak azt tartom, hogy tisztázzunk néhány alapfogalmat. Például azt, hogy mi a boldogság? Mert a boldogságra sokan vágynak, sőt, kétségbeesetten kergetik, de ha megkérnénk az embereket, hogy fogalmazzák meg pontosan mi is a boldogság, bizony sokan zavarba jönnének. A boldogság ugyanis sok mindennek a vegyüle- te, egy-egy pillanatig tart csak, az ember biológiai életében is, és minden tevékenységében. Ezt akarják tartóssá tenni? De hisz ez lehetetlen. Akkor hát mi az, ami után vágynak? A teljes élet magában hordozza a harcot, a munkát, a kudarcot, a kétségbeesést, a sikert és a mámoros boldog pillanatokat. — Mit tehet a költészet, az irodalom az emberekért? — Segíthet megislnerni önmagunkat. Az pedig már az első lépés a tartalmas élet felé. A legtöbb embernek ugyanis az a „tragédiája”, hogy nincs tisztában saját képességeivel. lehetőségeivel, csak vár valamit az élettől, de nem tesz semmit annak érdekében, hogy irányítsa az életét. Az igazi művészet ebben nagyon sokat segíthet. — Mit tart „égetően mai” feladatnak, amely az irodalomra vár? — Megértetni azt, hogy önmagukban a tárgyak nem jelentenek támasztékot, nem adnak biztonságot. Hogy egy vikendház például nem lehet cél, csak eszköz. Az autó is eszköz lehet a kényelemre, a munkára, arra, hogy hétvégeken kirándulni induljanak vele ismeretlen, szép tájak felé. De haszontalan és sivár életcél azoknak, akik csak azért vásárolják, hogy „lássék”, hogy pukkasszanak vele másokat. Úgy szeretném mindenkinek elmondani figyelmeztetésképpen, a párizsi nyomdászok történetét. Amikor Párizsban jártam, megismerkedtem — nyomdászbarátaimon keresztül — a nyomdászok helyzetével. Valamennyien jól keresnek. De nem olyan jól, mint amilyen lehetőséget ott a társadalom biztosít egyes embereknek. A nyomdászok között is akadnak olyanok, akik igyekeznek a számukra maximálisan elérhetőt megszerezni, minden áron. Túlórákat vállalnak azért, hogy beköltözhessenek az új lakásba, hogy kicseréljék a kocsit, esetleg vásároljanak utánfutót vagy hétvégi házat. Negyvenéves korukra sikerül mindezt megszerezni. Csakhogy addigra ezek az emberek meg- roppanak. Idegileg fáradt, kimerült, közönyös emberek ülnek a szép kocsikban. Megéri? Lehet, hogy nagy szó, mégis kimondom: az értelmes, kultúrált élet — életmentés! — Versében a „hadat nem látott bátrak veszélyes nemzedékének” nevezte a fiatalokat. Mi a véleménye róluk? — Azokra a fiatalokra, akik már békében születtek és abban nevelkedtek fel, még fokozottabban súlyosodnak mindazok a veszélyek, amelyekről beszélgettünk. Nehezebb helytállni hosszú évtizedekig apró, hétköznapi munkák során, mint egy nagy tettet végrehajtani, történelmi időkben. És ők ezt a „nehezebbet” még nem értik, túl könnyűnek találják. De bátornak és okosnak ismertem meg a fiatalok többségét, és úgy érzem, ők minőségi változást jelentenek a társadalomnak. László Ilona Nyelvi sarok Az ige és ragozása Az ige cselekvést, történést, iétezést, állapotot úgy fejez ki, hogy egyúttal megjelöli személyragokkal a cselekvő személyét és számát, módjelekkel utal a beszélőnek vagy a cselekvőnek a cselekvéshez való viszonyára, időjelekkel a cselekvés folyamatának a beszélő időbeli álláspontjához való viszonyára, sőt néha raggal utal a cselekvés tárgyának a személyére is. A várnálak igealakban például a -lak rag elárulja azt, hogy a cselekvő egyes számú és első személyű, tehát az én, de azt is elárulja, hogy ez a cselekvés második személyű tárgyra irányul. Az indoeurópai nyelvekben a tárgyat ilyenkor ki kell tenni, a magyar azonban a téged szót, ha nincs rajta hangsúly, elhagyja, hiszen a rag utal rá. A -ná módjel, amely kifejezi azt, hogy az igében megjelölt cselekvés valamilyen feltételtől függő, vagy éppenséggel óhajtott cselekvés. Időjelet nem találunk ebben az igealakban, ennek hiánya a jelen időre jellemző. A magyar nyelv igeragozási rendszere ezért igen gazdag és nagyon kifejező. Azt is meg kell említenem, hogy az ige a mondatban rendszerint az egyik fő mondatrész, az állítmány szerepét tölti be. Az igei állítmány típusa, alakja pedig eldönti, milyen mondatrészek kellenek ahhoz, hogy a mondatban a megértés szempontjából minden fontos dolog benne legyen. Pl. a havazik, al- konyodik igék önmagukban is elégségesek, az alszik, esik megkívánják a cselekvő alany kitételét (Pista alszik. Esik az eső.), a szereti ige alanyt és tárgyat kíván (Pista szereti Annát), a merít pedig megköveteli, hogy mégmondjuk, ki, mit és honnan merít, tehát alanyt, tárgyat és határozót kíván maga mellé (Pista vizet merít a vödörből). Az ige gazdagságát és kifejezöerejét csak akkor tudjuk hasznosítani beszédünkben, ha az igeragozási rendszerünket jól ismerjük és helyesen használjuk. E rövid írásban az igeragozásunknak «sak egy nyelvhelyességi kérdéséről /»karok fml, a suksük nyelvről. így nevezzük azok nyelvét, akik a mindennapi beszédben a kijelentő és a felszólító mód alakjait összekeverik. A nyelvben a hasonló alakú szók és a hasonló jelentésű szók gyakran idéznek elő jelentésváltozásokat, nyelvkeveredéseket. A nyelv nagyon hasznosan fel tudja használni ezt a jelenséget, de sok nyelvhelyességi hiba forrása is ez. így van a suksük nyelv ese tében is. Az igék egy részében a tárgyas ragozású kijelentő mód jelen idő és a felszólító mód megegyezik, ugyanis a felszólító mód jele a -j, a tárgyas személyragok egy része pedig j-vel kezdődik. Például: „Most a kék ruháját hordja.” „Felássa a kertet.” Ezekben a mondatokban a hordja és a felássa kijelentő módú, jelen idejű alakok, tehát a mondatok kijelentő mondatok. „Hordja most ezt a ruhát!” „Ássa fel a kertet!” Ezekben a mon datokban a hordja és az ássa fel felszólító módú alakok, tehát a mondatok felszólító mondatok. Az ilyen típusú igék hatására a felszólító mód alakjai a kijelentő mód helyébe lér#'k olyan igéknél is, amelyeknek az említett alak. jai nem azonosak, csak hasonlóak. Ilyenek a -t, -szt és az -st végű igék. Ezeknek az igék nek a kijelentő módú tárgyas alakjaiban f j-vel kezdődő személyrarot találjuk, a fel szólító' módjukban azonban a tj hangkapcsc latból ss lesz. Tehát a látja, láthatja, tud hatja, hívhatja kijelentő alakok, a lássa, láthassa, tudhassa, hívhassa felszólító módú alakok. Ha a két alakot felcseréljük, a kijelentő mondatból felszólító mondat válik. Pl. „A tanárok hivatják a gyerekeket” és „A tanárok hivassák a gyerekeket!” mondatok közül az első kijelentő, a második felszólító mondat. A kettőt ne cseréljük fel egymással. A suksük nyelv egyike a legcsúnyább nyelv- hibákhak, és egy kicsit árulkodik beszélője nyeivi igényességéről. Bachá* László Korőknay Gyula cikkére kívánnék ezúton reagálni; a fogalmak tisztázása és közös dolgaink rendezése érdekében feltett kérdéseire válaszolva, de esztétikai értékeléseivel nem vitatkozva. Először Is; kiknek a tárlata volt ez? Mint az minden plakáton olvasható; ezúttal a Magyar Képzőművészek Szövetsége Kelet-magyarországi Területi Szervezete Szabolcs- Szatmár megyei tagjai állítottak ki. (Éppen e hosszú cím miatt kapott egy rövidebb, köny- nyebben propagálható elnevezést.) Rendező szerve is elsősorban ez a területi szervezet, amelynek fogalma talán még nem terjedt el eléggé a közvéleményben. E szervezetet a szabolcs-szatmári és a Hajdú-Bihar megyei képzőművészek alkotják együttesen, székhelye Debrecenben van. Tehát nem elég a Nyári Tárlattá az „alaptagok kiállítása” jelző, mert itt egy szervezet kiállításáról van szó. És itt vagyunk máris a tagság és nem tagság problémájánál. A dolgok lényegét tekintve; aki magában erőt és tehetséget érez arra, hogy képzőművészeti alkotómunkát végezzen — az álcát tägjä á Művészeti Alapnak, vagy a Képzőművészek Szövetségének, akár nem — mindenképpen nyitva áll előtte az alkotómunka és a kiállítás lehetősége. Ugyan, akkor nem titok, hogy minden szervezet egyik célja a tagok érdekvédelme is. Ez természetesen ez esetben is fennáll. A nem tagoknak ugyanakkor megvan a joguk arra, hogy felvételüket kérjék. Igaz, a bejutás nem könnyű: a kövei élmény és a jelentkezők száma nagy, a felvételi keretszámok kicsik és a felvétel folyamata is nehézkes. A dolog másik oldala, hogy a tagság ténye sem jelent különösebb adottságot, Sem anyagi jólétet; előnyeit inkább csak a fővárosban élők tudják kihasználni. A való helyzet az, hogy ugyanazon cipő szorítja a tagot és nem tagot egyaránt; megosztani az időt és az energiát a mindennapi kenyérkereset és a művészeti alkotómunka között, holott mindkettő a teljes embert kívánja. Ilyenformán nem látok különbséget a tagok és a nem tagok helyzete között, és nem is hiszem, hogy valaki az ellenkezőjét állíthatná. De visszatérve a kiállításra, a következő problémakör az. hogy miért és hogyan jött létre a Nyári Tárlat és milyen célokkal? Ismeretes, hogy az elmúlt évben a megyei tagság létszáma megnövekedett, megduplázódott és ez a létszámemelkedés a jövőben is tovább várható, sőt ajánlatos. Ez a számbeli növekedés már maga is kívánatossá tette, hogy az új tagok és a régiek együtt, szervezeti keretekben bemutatkozzanak és — részben gyűjtemáriyes jelleggel — demonstrálják a jelenlegi művészeti eredményeiket, mivel ez ideig hasonló jellegű tárlat még nem volt. A tárlat célja továbbá egy olyan anyag kialakítása volt, amely a megyét képviselve más városokban kerül majd bemutatásra, így kerül sor majd szeptemberben egv budapesti kiállításra és talán a jövő évben Debrecenben. Mlskóléon és Győrben. E tárlattal hagyományt szeretnénk elindítani; és kétévenként ehhez hasonlóan, szervezeti keretekben bemutatni, összegezni eredményeinket. így a következő előre láthatóan 1075-ben, valószínűleg tavasszal lesz. Tehát nem kötődik e tárlatsorozat egy évszakhoz, és a „Nyári Tárlat” elnevezés sérti tekinthető véglegesnek. Az elnevezésben a továbbiakban felvetődhet a „Szabolcsi Tárlat” cím, amelV kifejezi a helyi jelleget, de szépséghibája, högy végül is a megyének csak egy 11 szét jelenti. Az idei Nyári Tárlatot tehát ilyen igények hozták létre és alátámasztja a fentiekét még az, hogy jelenleg tanúi vagyunk a területi szervezetek megerősödésének országszerte. Éppen napjainkban kapnak ezek nagyobb önállóságot, nagyobb függetlenséget a budapesti központtól egy egészséges decent- ■alizmüs alapján, amely jól tükrözi a meg- -íövekedeU szerepet. Az „Őszi Tárlatok”-ról. Tagságunk nem kívánja elhatárolni magát az eddig jól bevált őszi Tárlat-sorozattól, és az eddigiékhez hasonlóan vesz részt azokon. A közeljövőben lesz éppen az idei őszi Tárlatra a felhívás közzététele; szerepelni fog benne az, hogy csak új művek adhatók be. Meglesz tehát az Őszí Tárlat, és megmarad a jellege; bárki részt vehet rajta, ha a zsűrinek megfelelt. Tehát ez szabad kiállítási lehetőséget jelent a még nem szervezeti tagok, vagy a fiatalok és amatőrök részére is. Nyíregyháza és Debrecen viszonya: a területi szervezetünknek jelenleg Szabolcs-Szat- márból hat, Hajdú-Biharból pedig harminckét tagja van. Ez azt jelenti, hogy a számbeli többség messze ott van, és ezt csak tudomásul lehet venni, és irreálisak azok az elképzelések, amelyek Szabolcs-Szatrnár megye elszakadását kívánják; éz az országos tér. vekkel is ellentétes. Tulajdonképpen még szerencsésnek mondható ez a helyzet, csak két megye együttműködéséről van SZÓ, amíg a Du. nántúlon négy-öt megye is össze van vonva hasonló célokkal. Az utóbbi években a két megye között voltak problémák, ebben mindkét fél hibás lehetett, a szervezet munkájában is voltak nehézségek. Az elmúlt év folyamán viszont a két illetékes megyei tanács a képzőművészek szövetsége vezetőivel együtt határozottan napirendre tűzte a viszonyok rendezését és a közös teendőket, felvetődő problémákat azóta is rendszeresen, hol Nyíregyházán, hol Debrecenben megtartott tanácskozásokon egyeztetik és beszélik meg. Ennek köszönhető, htigy a viszony jelenleg kölcsönösen jó és baráti. Példás bizonyíték volt erre, hogy a Nyári Tárlat megnyitójára is szép számmal jöttek át debrecetli kollégák, vagy az, hogy a tárlat költségeihez a területi szervezet is jelentős mértékben járült hozzá, vagy az, hogy a július elsején megnyílt —kissé megkésett Tavaszi Tárlaton (Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem díszudvara) — a Sza- bolcs-Szatmár megyei tagság tíz képpel szerepel, ami a létszámarányokhoz képest jónak mondható. Sok volt-e a kiállítás? A képzőművészeti tárlatok száma ez évben valóban megnőtt. A csúcsot a tavaszi „Művészeti Hetek” jelentették tizennyolc — és nem negyven — kiállítással. Ez is csak szám szerint tűnhet soknak, mert közülük tizenegy üzemi és zártabb körű rendezvény volt. Látogatottságuk, megrendezésük jó volt, talán csak egy esetben merülhetett fel kifogás. A Nyári Tárlat idején pedig minden várakozást felülmúlva, új rekord született; a két hét alatt több mint ötezer látogató tekintette meg. Ez a szá'm még akkor is szép eredmény, ha egyik fele a főiskolán ez időszakban lezajlott egyéb rendezvények résztvevőiből is állt, mert még a másik fele — amely kimondottan a kiállítás kedvéért ment — az is jelentős szám, ősz. szevetve a korábbi tárlatok látogatottságával. Itt dőlt meg az az elmélet is, hogy a főiskola kiesik a városból; Pesten ennél jóval nagyobb utazásokat kell megtenni egy kiállítás megtekintéséért. Bár igaz, jó lenne a belvárosban is egy olyan kiállítöhélviség. mint a miskolci galéria, vagy a székesfehérvári Csók István Képtár. Ezt a rohamosan növekvő Nyíregyháza is egyre jobban igényelni fogja. A kiállítási programokkal kapcsolatban viszont meg kell említeni azt, hogy nem lehet csak festészet állahdóan. Igaz, ez adva van, és megrendezni is könnyebb, nehezebb eset már egy szobrászati vagy iparművészeti bemutató lebonyolítása. Ez utóbbiakból még behozatalra szorul a megye. Az adottságok és a lehetőségek javulnak. A követelmények növekednek, a mércét magasabbra kell állítani. így talán megvalósulhat az, amit Koroknay Gyulával együtt valamennyien szeretnénk, előbbre menni ezen a -téren is, „s nagy hozzáértéssel megnézni, hogy ezután mi legyén, hogyan tovább.” Lakatos József Lengyel művészek Nyíregyházán Huszonöt éves a magyar—lengyel politikai és kulturális egyezmény} Egy negyedszázada széles körű és gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a két szocialista ország, az évszázadok óta barátságban élő lengyelek és magyarok között. A történelem lapjai őrzik, hogy a két nép legjobb fiai nem egyszer indultak harcba közös ■élőkért. A példák tömegét idézhetnénk. Az együttműködés területén Nyíregyháza ■s kivette a maga részét. Néhány éve testvérvárosi kapcsolat alakult ki a dél-lengyel- jrszági Rzeszöw és a Nyírség központja, Nyíregyháza között. A kulturális szálak összefonódása révén 1970-ben és 1971-ben Soltész Albert festőművészt látták vendégül a rze- szówi nemzetközi mflvésztelepen. Ennek nagyvonalú viszonzásául jött létre 20 lengyel művész festményeinek és grafikáinak bemutatása. amely széles területen tárta fel a legújabb lengyel képzőművészet irányzatait és legkülönbözőbb stílusait. A Nyíregyházán eddig kiállított anyag nemcsak a nagy lengyel városok termeit töltötte meg, hanem sok külföldi tárlaton is részt vett. Legutóbb pl. 20 művész 20 olaj- festménnyel, s 8 grafikus 10 munkával szerepéit. Különösen felfigyeltünk a lengyel mű. vésztelep vezetőjének feleségére, Helena Ma- jawszkára, aki gobelinekkel is szívesen foglalkozik. Miijén meréa* •amvilágfla.L dolgozott Tadeusz Kozio szinte mozaikos montázsokkal! Még rézlemezeket is beleépített a képekbe. A lengyel történelem, a lengyel ikonfestés történelmi elemei domináltak képein. Renata Niemirska is a lengyel történelemre és a népi művészetre épített. Danaida-szerű szép asszonyokat festett, mintha a Wawel, vagy a krakkói templom szobrai elevenedtek volna meg. Irena Wojnicka pedig freskóvázlatait sorakoztatta fel. Ez a szép. fekete hajú nő Krakkóban végezte el a főiskolát. Sokan emlékeznek a Solinai tó felülnézetben megfestett művére, ahöl a nagy duzzasztógát villogó, szögletes és fehérre festett szerkezete a kék színű tóban igen jól érvényesült. Természetesen folytathatnánk a sort és a baráti visszaemlékezéseket. Mindenesetre a korábbi kiállításokkal és a Sóstón készült munkákkal egyenlő értékben jelen.u.ezett az a nyereség, amely a nemzetek közötti művészbarátságot bizonyította. A lengyelek a személyes élmény meggyőző erejével ismerkedhettek meg — Nyíregyháza közvetítésével — egész országunk múl'jával, kultúrájával és művészeti törekvése’vei. am"1 veknek hazájukban is nyilváh szószólói, p. jpagátorai lesznek. _ \ Dr. Tóth Ervl#
