Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-08 / 158. szám

' lm. jtíííus f. yrrr ut-wt ÁÖYARORSZÁÜf 1. et#a# EGYET AKARNI— EGYET CSELEKEDNI FÉL ESZTENDŐ múlt el a Központi Bizottság 1972. no­vemberi állásfoglalása óta. A politikai munka előterében eddig a határozatok ismerte­tése, magyarázása állt. Az egész társadalmat átfogó pár­beszéd és eszmecsere azt bi­zonyítja, hogy a párt politi­kájának megítélésében szé­les körű egyetértés jellemzi közvéleményünket. A dolgo­zó tömegek tapasztalatai az összes alapvető kérdésben megegyeznek a Központi Bi­zottság következtetéseivel. Érthető módon a nézetazo­nosság a munkásosztálynál a legerőteljesebb. Ez így van rendjén, politikailag ez a legfontosabb. Most az a fő feladat, hogy a Központi Bizottság állásfog­lalása alapján kialakult szé­les körű társadalmi egység, nézetazonosság áthassa egész gyakorlati cselekvésünket. Ebből a szempontból különös jelentősége van a pártegy­ségnek, amely a párt vezető szerepének lefontosabb esz­mei, politikai, szervezeti fel­tétele. PÁRTUNK POLITIKÁ­JÁT meggyőződéssel képvi­selni csak úgy lehet, ha a politika gyakorlati megvaló­sítói eszmeileg is szilárdak. Nem lehetnek kétségek, nem engedhető meg ingadozás például olyan alapvető kér­désekben, hogy: a munkás- osztály a szocializmusért fo­lyó harc minden szakaszának vezető ereje, a társadalmi haladás legfőbb letéteménye­se; történelmi hivatása vala­mennyi dolgozó osztály és réteg harcának vezetése. To­vábbá, hogy a munkásosz­tálynak történelmi hivatása teljesítéséhez forradalmi, marxista—leninista pártra van szüksége, amely az osz­tály élcsapata és a szocialis­ta építés vezető ereje. Ilyen alapvető kérdés az interna­cionalizmus, a megbonthatat­lan egység a szocialista vi­lágrendszer országaival, kü­lönösen a Szovjetunióval. A párt eszméivel való azo­nosulás, a világnézeti egység feltételezi a meg nem alkuvó harcot a burzsoá és kispolgá­ri nézetek mindenfajta meg­nyilvánulásával szemben. Az eszmei harc fontosságát a Központi Bizottság novembe­ri állásfoglalása is aláhúzza, különösen hangsúlyozza a határozott fellépést a kispol- gáriság megnyilvánulásai él­én. E követelménynek csak úgy felelhetünk meg, ha rendszeresen fejlesztjük ide­ológiai felkészültségünket, ha kellő marxista—leninista eszmei fegyverzettel rendel­kezünk Ez nem csak a kís- polgáriság elleni eszmei harc feltétele, hanem különböző gyakorlati megnyilvánulásai leküzdésének is. A PÁRTEGYSÉG koránt­sem merül ki az eszmei azonosulásban. Igv az erre épülő politikai egység már bizonyos tekintetben széle­sebb, tartalmazza az egyet­értést a párt vezető és helyi szerveinek határozataival, konkrét állásfoglalásaival, közvetlen gyakorlati lépése­ivel. A pártegység elve meg­követeli, hogv a párt tagjai ilyen vonatkozásban is egy­séges nézetet valljanak és ez határozza meg tevékenységü­ket. A párt politikája egysé­ges egészet alkot abban a vonatkozásban is, hogy az együtt és egyidejűleg jelenti a vezető pártszervek és a helyi szervek határozatainak elfogadását és végrehajtását. Nem lehet olyan „munka- megosztás”, hogy valaki el­fogadja á központi határoza­tokat, de nem tartja magára nézve kötelezőnek a helyi szervek döntéseit. A kettő nem létezik egymástól füg­getlenül, amennyiben a helyi szervek határozatai össz­hangban vannak a párt álta­lános politikájával. A párt eszmei és politikai egységéhez szervesen hozzá­tartozik szervezeti és cselek­vési egysége. Nem elégséges csupán az eszmei és nézetbe­li azonosulás, annak csak úgy van értelme, ha konkrét tet­tekben, meghatározott maga­tartásban és cselekvésben is kifejezésre jut. Minden párt­tag kötelessége, hogv a párt politikájának szellemében dolgozzon, következetesen szerezzen annak érvényt mihdéh területen, fnindlg és mindenkor a párt politikáját képviselje. Aki nem ezt te­szi, végeredményben meg­bontja a fegyelmet és szer­vezeti rendet. Ez a kommu­nisták pártjában nem tűrhe­tő meg. Senkit nem kötelez­nek arra, hogy párttag lé­gyen, de aki ezt önként vál­lalja, annak vállalnia kell az ezzel járó kötelezettségeket. Akinek ez mégis terhes, az minden hátrányos következ­mény nélkül kiléphet a párt­ból. Ha viszont ezt nem te­szi és mint párttag megbont­ja a fegyelmet, vele szemben fegyelmileg szükséges eljár­ni. ENNEK HANGSÚLYO­ZÁSÁRA azért is szükség van, mert objektív politikai szükségletté vált, hogy ma­gasabb követelményeket tá­masszunk a párt tagjaival szemben. A lazaság, fegyel­mezetlenség végső fokon po­litikai következetlenséghez, torzulásokhoz vezethet, aka­dályozza a párt politikájának megvalósulását, fékezi a szo­cialista építést. Ezért a párt­tagokkal szemben megnöve­kedett követelmények telje­sítése nem csak szűkén vett pártügy, hanem széles társa­dalmi érdek is. Ilyen értel­mű elvárásokat nap mint nap sok pártonkívüli is meg­fogalmaz. Különösen élesen fogalmazódnak meg ezek az igények olyanokkal szemben, akik valamilyen felelős posz­ton vezetői munkakört tölte­nek be. Az egységgel kapcsolatban felvetődik a viták lehetősé­gének, szabályainak kérdése. Az egység nem zárja ki a vi­tát, sőt feltételezi azt. Csak a demokratikus viták során ki­alakult döntések esetében lehet elvárni a meggyőződé­sen alapuló tényleges egysé­get. Pártunk általában széles teret enged a vitáknak, s ezt a gyakorlatban mindenki ta­pasztalhatja. Ugyanakkor irányítja is azokat, hiszen más a szerepük a döntős elő­készítésénél és megint más a végrehajtás időszakában. AZ TAPASZTALHATÓ jelenleg, hogy a párt politi­kájának helyességét általá­ban nem vitatják, viszont a párttagok is több problémát tesznek szóvá á végrehajtás­sal kapcsolatban. Éppen ezért a vita is olyan irányí­tottságot követel, ami a vég­rehajtás következetességét szolgálja. Miután a tenniva­lókat illetően döntés születik — mint ahogy ez történt a KB novemberi üléséti —, a párton belül csak arról vi­tázhatunk, hogyan lehet azt a legeredményesebben meg­valósítani. Ebben is ügyelve arra, hogy a viták nem odáz­hatják el a már megérett cselekvést. Egyet akarni és együtt cselekedni a Központi Bizottság állásfoglalása szel­lemében — ez mbst a leg­fontosabb pártunk minden szervezetében, a társadalmi irányítás minden szintjén. Rákos Imre „Egymás nélkül nem megy... A Borii vasas szocialista brigádjának ars poeticája Nehéz, émelyítő az olaj Szaga. A siearih és a paraf­fin is beveszi magát az em­ber orrába. A mosópor alko­tói a tüdőig hatolnak. Nehéz levegőjű, orrnak és tüdőnek próbát tevő a bátori Bóni minden része. A száZtizenöt­éves is, az újabb is. Szinte üdülés berrienni a vasasok műhelyébe., A vas hűvös, ki­csit édeskésen kesernyés a rozsdától, belekeveredik a sa­tu csavarjait kenő olaj, a he­gesztőgép szikrájának oxi- géhnel teli illata. Vizsga — emberségből o o — Mitől szocialista ez a brigád — tettem fel a kér­dést. A TM" sok kicsit ér­tetlenül néz rám. Kemény fiúk mind a kilenc, amolyan modern patkóhajlító embe­rek. Látom, hogy ez a kér­dés így nagyon suta. Mert valóban, mitől szocialista egy brigád? Van erre recept? Ki lehet ezt fejezni képletben? De a vasasok — a brigád át­lagkora alig több mint 30 — kisegítenek. — Nem könnyen jöttünk össze. Volt behívás, meg az­tán szétrr.entünk. Jó másfél éve, hogy stabil a gárda. A munka hozott össze. Vala­hogy rájöttünk, hogy egymás nélkül nem megy. Ez az egy­másrautaltság csinált belő­lünk brigádot. — Tudja hogy van — foly­tatja Bodnár János —, kiis­mertük egymást itt, és min­dent megbeszéltünk. Én is el­mondtam, hogy küszködöm a házzal. Erre a többiek: „Oda se neki, megyünk!” Nem tu­dom kiszámítani, mit ért ez pénzben. így lett házam. — Ha kell másnak is segí­tünk. Olyannak is, aki nem brigádtag. Szimuly Sándor, a TMK-s brigád vezetője így folytatja: Az emberséget nem lehet méricskélni, hogy ennek igen, a másiknak nem. — Ilyenből aztán jó dol­gok sülnek ki. Ezt már Ré- mik József mondja. Itt volt az óvoda esete. Jött az egyik tag: megígérte, hogy bütyköl valamit a kettes óvodáhak. Besegítettünk. Aztán valaki felvetette: nem lehet ezt foly­tatni? Még brigádgyúlés se kellett, mert együtt voltunk. Megszületett a döntés: patro­náljuk a kicsiket. Már írás is van róla. Elment a híre. Ha jól hallottuk, akkor ma már a rriosöszerések is csatlakoz­tak ehhez. — Tudja elvtárs, úgy van az, hogy mi sokfelé dolgo­zunk. A legfontosabb persze, hogy jó-e ahogy javítunk, karbantartunk. De hát az ember már úgy van vele, hogy az se mindegy, mit mondanak a TMK-sokról. — Példámutatás — vágok közbe. — így is mondhatjuk. Be!e a közepébe! — Tudja az ég miért, — mondja Szimuly — vannak dolgok, amikor az ember nem is gondolkodik, de tud­ja mit kell csinálni. Itt volt a Bioponüzem bővítése. Szűk volt a határidő. Tudtuk, hogy mi múlik ezen. Reggel hét­től este tízig csináltuk. Na- pokorl át. Nerri volt se sza­bad szombatunk, se vasárna­punk. Mondhatja valaki, azért csináltuk, mert jött ér­te egy kis plusz. Persze az se mellékes. De higgye el, volt ebben valami vasas- szív is. — Jöjjön — fog karon Ré- mik. Itt a savtülanítő. Altii pirosra van pingálva mini- ummal, azt mi építettük be. Régi kazánokból csináltuk. Három tartály. így több a jó olaj, több gép tud menni, nagyobb a termelékenység. Amikor megvolt a nyomás­próba, megnyugodtunk. Sike­rült. Ott a tartály... Bővítjük a treppet... Kidobjuk ezeket a csöveket. . . Vajda Sanyi ott lenn, a pincében csövezi át az egészet. . . Ha teljes kapa­citással működik, növekszik újra a termelés... Studerá- llínk, aztán tele a közepébe! Ezek a fiúk minden gépet ismernek itt. Százéves ósdi masinákat, félautomatákat, gyertyaöntőket, pörkeverő- két, olajfinomítókat. Ezer­mesterek, akiken nem fog ki senki és semmi. Brigádjukba csalogatták a technikus Pau- lovitsot, a naplót pedig fe­leségére, a fnuszaki rajzoló­ra bízták. Neki könnyebb be­írni a sok gondolatot, mun­kát és eredményt. Mert hát a vasasszív ugyan nem ismer határt, de a kéz, az bizony nehéz... Mindenről tudni! Remik párt vezetőségi tag. Az információs felelős. Ku­tatja a közvéleményt, Nem bűvészkedik tudományos fikciókkal, csak éppen Ott él az emberekkel. Neth köz­tük. Velük. így aztán nem csoda, ha minden rezdülé­sük eljut hozzá. — Ez csak áz egyik oldal. Mert higgye el, itt mihdénki kíváncsi. Arta hogy tritt gyártunk, mennyit, Hogyan, miként szervez a műszak, mi az, ami a legfontosabb. Rá­jöttünk, hogy saját munkán­kat nem tudjuk megszervez­ni, ha tiem látjuk az egészet, így aztán ha brígádrriegbe- szélés van, elhívjuk mi áz igazgatót, a páHtitkárt, a Szakszervezet emberét. Nem egyszerű kíváncsiság ez. Az már ügy nerh megy, hogy fuss ide, fuss oda. — Persze ha kell, olyan Is van — mondja nevetve Szi­muly. — Ott volt múltkor a szódaügy. Jött a vagon. Tudtuk, hogy sok a fekbér. Ki kellett rakni. Nem volt más, mondtuk, essünk neki, dobjuk ki. Igaz, tudtuk, hogy miárt csináljuk. Ahogy mondják, abból ki­derül, nekik mindez termé­szetes. Nincs ebben se pá­tosz, se dicsekvés, se valami rendkívüli. Másként nem is tudnák csirtálni. Ilyenné let­tek. ilyenné tették egymást. Hogy köriliyen ment v:l- na? Nem. Végig küzdik évről évre a munkásakadémiát, csakhogy szakmailag gazda­godjanak. Mind ott‘Vannak, amikor a politikai oktatást szervezik. Megbízatások sok­szor nehéz iskolájában ta­nulják meg még jobban is­merni a gvárat, a többi mun­kást, a közösséget. Szabad idejüket áldozva mutatják meg emberségüket. Vajon honnan ehhez az erő? _ —. Nem mindig túlórá­zunk, nincs oda minden sza­bad szombat. Marad azért nekünk időnk arra, hogy ma­gunkkal törődjünk. Ez csak szándék kérdése — mondja Rémik és Szimuly. Van időnk, hogy tv-t nézzünk, marad arra is erő, hogy fo­cizzunk az üzemi bainokság- ban, és még arra is, hogy ki- vitatkozzúk magunkat. A három T belű — És mégis elégedetlenek! vágyunk — mondja Bodnár. Rájöttünk mi arra, hogy több is telik tőlühk. TTT. Mint egv mozgalom cífné. Pedig nem az. Csak egv brigád saját magáról ké­szült mérlege Vajon mi van mögötte” Hiába kérdezem, hiába faggatom őket. Nem titkolóznak. Csák éppen nem akarnák valamilyen frázis­sal válaszolni. A vásas nem Született Irodalmár. Nehezen formálja a szót. Nehezebben, mint a szögvasat Viszont ha va’amihez hbzzálát. . . Érdeklődöm a műszakiak­tól. mi a vélefnényük a TMK-s brigádról. A vála­szok lényégé: bár sok ilyen közösség lenne, És még va­lami: a példa mozgat... Bandukolok a , Bóni régi épületei között. Minden gép működik. A százévesek is, az újak is. Sehol nem áll az üzem És sehol nem kiabál­nak szerelő után. A TMK legnagyobb dicsérete ez. Amikor eljövök, újra felme­rül bennem, milyen szokvá­nyosán ütés volt is á kérdési mitől szocialista egy brigád. Még minden ismeretében se lehet rá egyszavas választ adni. Talán attól, hogy tag­jai eszük mellé a szívüket is odateszik... Bürget Lajos Hűség a sínek mellett Kiss István előmunkás, vagyis brigád vezető. Sárga mellényben áll a sínek kö­zött: irányít, vigyáz beosztot­tai testi épségére, ha kell, ő is csákányt vagy lapátot ra­gad. Felelős a pálya műszaki állapotáért és tisztaságáért. A katonai szolgálatot leszámítva kereken harminc éve dolgo­zik a talpfák és a sínek vég­telenjében. Az előmunkás- tatifolyam előtt 1952-ig szán­tén pályamunkás volt. A negyvenes években Báránd környékén ő is Veres Péter pályamunkásainak keserves kenyerét ette. Aztán dolgozott megyénk szinte valamennyi vasútvonalán. Uj vasutat épí­tett, majd a beteg talpfákat gyógyította, a korhadt, törött talpfákat máglvára küldte. A sínek mellett most is, mint minden nyáron vibrál n levegő. A középmagas, szúrós tekintetű előmunkást a nap­fény perzseli. Már-már azt átítzi az ember, hogy a sárga mellénye lángra lobban. Kiss Istvánt gyakran perzseli a 40 fokos hőség, tiéba eső kergeti, télen a széllel és a hóval is meg kell birkóznia. Ha hó- ügyeletet tart, mindig akkor csöng a mozgósító telefon, amikor el akar aludni. Most még nem panaszkodik az egészségére, de arca is, keze is olyan, mint egy vasúti tér­kép. Hiába van síabadjegye, nem sokat látott a világból, mert dolgoznia kellett munka után Is. De megérte, mert lánya érettségizett, majd könyvelő lett, fiát festő szakmunkásnak taníttatta. Három héttel ez­előtt végre elfogadta a szak- szervezet beutalóját és felesé­gével a Balatonra ment pi- hénnl. MÍtít mondja, felejthe. tetten számára a hajókirán­dulás. Egy másik, szintén fe­lejthetetlen öröm, hogy szom­baton a törzsgárda arany fo­kozata kitüntetést tűzték a jeliére. Most, hogy gyerme­kei „lábra keltek”, többet szórakozik, többet pihen — rászolgált a harminc év a'a Tilki József vezető váltói« zelő a III. számú őrhelyen | Hatalmas termete szinte te tölti a műszerekkel és tel íc nokkal telerakott parányi he lyiség'h. Szemüvegén keresz­tül figyeli az Integra domine nevű berendezés helyi kap­csolójának villogó fényeit. Te­lefonál. a mikrofonba beszél, parancsokat közvetít, adato­dat rögzít egy naplóba, hom­lokát törli és tiszteleg. A va­sutasok az állomásnak ezt a részét „záhonyi végnek” ne­vezik. de a Nyíregyháza— Miskolc közötti forgalom is az őrhely előtt bonyolódik. Itt van a fűtőház és a pályafenn­tartási főnökség Is. Itt gurul, nak vonatra, vagy pihenőre a mozdonyok, innen indul el az építőanyagok egv része is. Van mit csinálni a váltóke­zelőknek, beszélgetésünk alatt többször is szól a telefon, a mikrofon, vagy egy villógo fény. Tilki Józsefen látszik, hogy nem szívesen beszél, fél, hogy elfelejt vagy rosszul mond valamit, esetleg nem azt a gombot nyomja meg, amelyiket kell. Nem téved­het, munkájában nem lehet seiejt, emberek életéért fe­lelős. Asztalán kenyér és tej. Tizenegy óra, de a váltókeze­lők még nem reggeliztek — a szolgálat átvétele óta állandó mozgásban vannak a szűk he­lyiségben, néha az erkélyre lépnek, jelzést adnak, tiszte­legnek. 1939-ben lett vasutas. Pá­lyamunkásként kezdte. Vas­utat épített. Huszonhat éve Nyíregyházán dolgozik, tizen­három éve ebben a beosztás­ban, ezen az őrhelyen. Há­romszoros kiváló dolgozó, tag­ja egy ezüstkoszorús szocia­lista brigádnak, megkapta a törzsgárda kitüntetés legma^ gasabb fokozatát — mert min­dig gyorsan és balesetmente­sen dolgozott, erős karjai min. dig a szabályoknak engedel­meskedtek. Ha egy kicsit kés­ve indul haza, aggódó felesé­ge a kapuban lesi. Példamutató munkájáért, hűségéért Kiváló vasutas ki­tüntetésben részesítették a XXIlT. vasutäsnapon. A ma­gas kitüntetést a fővárosban a közlekedés- és postaügyi miniszter adta át egy kézszo­rítás után. A kézszorításban benne volt az egész ország kézszorítása. SzőUősi Attila huszonhét éves fiatálemoer. Fürgén jár a kék színű mozdonyok kö­zött. Ruhája kormos és ola­jos ugyan, de nem annyira, mint a mozdonylakatosoké. 0 a villanymozdonyok doktora. Arra kérik, hogy helyezze áram alá az egyik mozdonyt. Körülnéz, meggyőződik az elő­írások megtartásáról, s amint kinyitja a kapcsolószekrényt, látszik rajta, hogy a felelős­ség a vállára nehezedett. Mer1 nemcsak a mozdonyok mű szaki állapotáért felel, hanen tizenkét beosztottja életéért is Ő az egyik szocialista bri gád vezetője. A brigádban vannak tőle idősebbek is. Hogy miért éppen ő lett a bri gádvezető? Mert már az első nyíregyházi hibás villanymoz­donyt is az ő keze munkája után adták át kijavítva a for­galomnak. Nyíregyházán, a Kossuth Lajos gimnáziumban érettségizett, aztán két évig vasúti Villamos műszerésznek tanult, majd Budapesten kü­lönböző tanfolyamokon ismer, ködeit a villamossággal és a legkorszerűbb mozdonyok al­katrészeivel. Elégedett. Felesége is vasu­tas, itt dolgozik a vontatási főnökségen, adminisztrátor. A brigádban csak két szakmun­kásnak nincs meg az érettsé­gije, de néhány éven belül érettségizett brigádként em- ’egetik majd őket. Március­ban átlagosan tíz százalékos béremelést kaptak, anyagilag .s megbecsültek. A fiatalembernek nemcsak a brigádban van tekintélye, hanem a mozdonyvezetőik lőtt is. Keze alól olyan moz- lonyok gurulnak ki a pályá­ba, amelyekben bízni lehet, frre garancia a brigád. A brigáüvezető a vasutasnapon Kiváló dolgozó kitüntetést kapott. Ez arra kötelezi — mint mondja —, hogy a jö­vőben is kiválóan gondoskod, :on kedvenceitől: a mozdo­v okról. Nábrádi Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents