Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-08 / 158. szám

^ <*9& ff«. fSffos ^ HÉTFŐ: KEDD: SZERDA: Koszigin szovjet kormányfő hivatalos láto­gatásra Ausztriába utazott Helsinkibe sorra érkeztek az európai biz­tonsági konferencián részt vő külügymi­niszterek Megnyílt az európai biztonsági és együtt­működési konferencia Bécsben három szovjet—osztrák egyez­ményt írtak alá Helsinkiben Péter János és Walter Scheel között tárgyalások folytak a magyar— NSZK diplomáciai kapcsolatok felvételéről Podgornij Szófiába érkezett CSÜTÖRTÖK: FENTEK: Koszigin hazautazott Bécsből Szíriában felavatták a szovjet segítséggel épült Eufrátesz-gátat Az olasz szocialisták úgy döntöttek, hogy belépnek Rumor koalíciós kormányába Fehér Lajos vezetésével magyar kormány- küldöttség utazott Mongóliába Megalakult az új chilei kormány Dollármélypont az NSZK-ban SZOMBAT: Véget ért az európai biztonsági konferen­cia külügyminiszteri szintű első szakasza és közzétették az általános vita zárójelen­tését Amiért oly sok munka és fáradtság, két- és többoldalú tárgyalás, ezernyi vita, kü­lönböző nézetek egyeztetése, jó szándékok érvényesítése, in­dokolatlan gyanakvások el­hárítása folyt évek óta, ami a szocialista diplomácia át­fogó nagy akciójának a célja volt, íme, a héten a megvaló­sulás útjára lépett: külügy­miniszteri szinten megnyílt az európai biztonsági és együttműködési konferencia. Annak a tárgyalássorozat­nak a nyitánya, amely hivat­va van létrehozni kontinen­sünk új biztonsági rendsze­rét. A helsinki értekezlet két­ségkívül sikeres volt. A szo­cialista országok ismét min­denki másnál felkészültebb­nek, aktívabbnak bizonyul­tak. Még emlékezetes, hogy a nagykövetek június 8-án egy előzetes „ajánlással” fejezték be munkájukat, s ezt átadták a kormányoknak, hogy alapot teremtsenek az érdemi tár­gyalásokhoz. Az „ajánlások” több napirendi pontot java­soltak a biztonsági konferen­ciára. A szocialista kormá­nyok a közbeeső időt használ­ták fel, hogy az „ajánlások” menetét követve, minden na. pirendi ponthoz egy-egy gon­dosan kidolgozott, okmány­szerű határozattervezetet ál­lítottak össze és elfogadásra a biztonsági konferencia elé terjesztették. Ez újabb hozzájárulás a konferencia munkájában az előrelépéshez. A nyugati or­szágoknak ilyen részletesen kidolgozott határozati javas­lattervük nem volt, kinyilvá­nították azonban véleményü­ket a szocialista országok ja­vaslatairól. A vélemények többsége a javaslatok jó ré­szét kedvezően fogadta. S bár nem kívánjuk csökken­teni a helsinki tanácskozások ünnepélyességének jelentő­ségét. meg kell jegyeznünk, hogy bizonyos nyugati takti­kázások, amelyektől már a nagyköveti konzultáció sem volt mentes, most tovább folytatódtak. Nevezetesen arról van szó, hogy egyes külügyminiszterek háttérbe kívánták szorítani a konferencia előtt fekvő javas­latok közül a leglényegeseb­beket (az európai országok együttélésének és biztonságá­nak alapelveit), és majdhogy­nem kizárólagosságot biztosí­tani kétségkívül fontos, de mégis csak kisebb jelentősé­gű ügyeknek (például a kul­turális "együttműködés rész- problémáinak). Harmincöt ország harminc­öt külügyminisztere^ termé­szetesen sokféle véleményt képviselhet is. Tekintetbe vé­ve az európai országok gaz­dasági és társadalmi sokféle, ségét, nem is volt várható, hogy minden ország kormá­nya valamennyi 1 kérdésben azonos nézetet, valljon. A döntő azonban a fő kérdések­ben kialakítandó egyetértés, ami remélhetőleg a konferen­cia további menetében létre­jön. A külügyminiszteri nyi­tány ismertté tette az általá­nos politikai nyilatkozatokat. Az ősszel következik Géni­ben a munkabizottságok ülé­se, ahol már szakterületekre bontva, a részleteket dolgoz­zák ki. Véleményünk szerint ezt a munkát olyan ütemben lehet végezni, hogy még eb­ben az évben összeülhet a konferencia zárószakasza. Helsinki alkalmat nyújtott a külügyminiszterek kétolda­lú találkozóira is. Közülük magyar szempontból Péter Já­nos és Walter Scheel tárgya­lásai a legjelentősebbek. A két külügyminiszter ezen megállapodott, hogy a közel­jövőben kormányszintű tár­gyalásokat kezdenek Magyar- ország és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai kap­csolatainak rendezésére. Miközben a világ Helsinki­re figyelt, nem maradtak hát­térben egyéb külország! ese. mények sem. Így például az, hogy a szovjet diplomácia bé- keoffenzívája a magas szintű államférfiak látogatásaival, eszmecseréivel tovább folyta­tódik. Podgornij szovjet ál­lamfő Bulgáriában a két test­véri szocialista ország kap­csolatainak fejlesztéséről tár­gyalt, Alekszej Koszigin pe­dig Ausztriába látogatott. Ez alkalommal az illetékes szov­jet és osztrák vezetők három egyezményt írtak alá a gaz­dasági kapcsolatok fejleszté­séről. műszaki-tudományos együttműködésről, illetve a két ország közötti közúti for­galom szabályozásáról. Európán kívül két ország került a világsajtó első olda­laira, s mindkettő a dél-ame­rikai kontinensen van: Chile és Uruguay. Chile még a műit héten túljutott egy súlyos vál­ságon, amelyet katonatiszti körök összeesküvése és az en­nek nyomán kirobbant puccs­kísérlet okozott. Mint emlé­kezetes, a hadsereg kormány­hű erői leverték a lázadást és a bűnösök bíróság elé ke­rülnek. Allende elnök ebben a helyzetben — hogy meg­őrizze a hadsereg egységét és hagyományos „politikán kí­vüliségét” — úgy döntött, hogy újjáalakítja kormányát és ebbe nem vonja be a tá­bornokokat, főtiszteket. Azért van ennek jelentősége, mert a hadsereg döntő többsége mindenekelőtt az alkotmány védelmezőjének tekinti magát és mivel Chile alkotmányos kormányát az Allende körül tömörült népi egység hozza létre, a hadsereg mindeddig megőrizve „alkotmányos pár­tatlanságát”, megvédte a népi egységet a jobboldali táma­dásoktól. Allende a most fel­mentett katonaminiszterek­nek ismét lehetővé tette, hogy nem a politikai hovatartozá­suk, hanem „tisztán” az al­kotmány szolgálata alapján védelmezzék a népi kormányt. Uruguayban ugyanakkor — mintha csak időben egyeztet­ve lett volna a chilei esemé­nyekkel — a jobboldali Bor- daberry elnök újabb támadást intézett a dolgozók szabadság- jogai ellen, letartóztatott 52 szakszervezeti vezetőt és el­rendelte az engedetlen mun­kások koncentrációs táborba zárását. Ügy tűnik, hogy Dél- Amerikában a feudális tőkés uralkodó osztályok — meg­ijedve a több országban ta­pasztalható baloldali előretö­réstől — egyre kétségbeeset­tebb lépésekre szánják el ma­gukat. Testvérországok életéből Taskent meggyógyult öt évvel ezelőtt Üzbegisz­tán fővárosát, Taskentet ha­talmas földlökések mozgat­ták meg, amelyek komoly ká­rokat okoztak. Az itt élőket ért természeti csapást együtt­érzéssel fogadták a Szovjet­unió népei. Moszkva, Le- nigrád, Kijev és Minszk lako­sai azonnal felajánlották, hogy részt vesznek az új Tas­kent felépítésében. Az or­szág minden részéből építő­brigádok érkeztek a hely­színre, magukkal hozva a szükséges építőanyagot és gépeket. Az új Taskent hihetetlenül rövid idő alatt épült fel. Nap­jainkban szovjet Közép-Azsia legszebb városa. Az építők hősieségéről az egész világ tud. Kevesek előtt Ismert azonban egy első pillantásra talán apróságnak tűnő rész­let, amely pedig-a szovjet vá­rosépítés egészére jellemző: Taskent minden új kerüle­tének terve alatt ott van a városi közegészség- és jár­ványügyi állomás főorvosá­nak építési engedélyt jelen­tő aláírása is. A közegészségügyi szol­gálat szerteágazó szerveze­tének funkciója sokoldalú, rendkívül fontos. Megelőzi, felfedezi és ellenőrzi a fertőző megbetegedések gócait, terv­szerű megelőző intézkedé­seket tesz és gondoskodik a városok kielégítő közegész­ségügyi állapotáról. Taskent- ben ezt a felelősségteljes munkát Eleonóra Korkina és munkatársai végzik, szoros együttműködésben a városi tanács illetékes szerveivel és az építővállalatokkal. A közegészségügyi orvos számos más kötelezettsége közé tartozik, hogy a lakás- építési tervekben ügyeljen a közegészségügyi előírások megtartására. — Előfordul, bár ritkán, hogy a tervezők panaszkod­nak szigorú követelményeink­re — mondja Korkina. — Azt állítják, hogy akadályoz­za az alkotói fantázia kibon­takozását. Az esetek többsé­gében azonban sikerül meg­találnunk az építőkkel és tervezőkkel a közös nyelvet, hiszen feladataink egysé­gesek. Mindnyájan az SZKP programjában kitűzött célt akarjuk elérni: a közeljövő­ben minden családtagnak kü­lön szobája legyen. A közegészségügyi orvos fel­adata sokak számára észre­vehetetlen. Orvosaink együtt élnek a szovjet emberek mindennapi gondjaival, is­merik munkájukat, pihenő­idejük beosztását és feltéte­leit. Tudjuk, milyen óriási probléma világviszonylatban a biológiai egyensúly meg­őrzése, a levegő és a víz szennyezettsége, milyen torz jelenségekhez vezethet az ösztönös urbanizáció, amely hangyabolyra hasonlító gi­gantikus városokat szül. Jog­gal nevezhetjük ezeket ön­gyilkos városoknak. — Léteznek olyan tudomá­nyosan megalapozott nor­mák és szabályok — mondja Korkina —, amelyeket mun­kánkban figyelembe veszünk és így megvalósítjuk a városi építkezések ellenőrzését. A járványügyi hatóságoknak messze terjedő hatásköre van. A közegészségügyi szabályok megsértőit először pénzbír­sággal sújtjuk, majd javas­latot teszünk az egészségre káros üzem, vagy gyár meg­szüntetésére. A Taskentl Városi Tanács moszkvai példára nemrég igen jelentős határozatot hozott. Az általános város- építési terv szerint, amely­nek kidolgozásában Eleonóra Korkina is részt vett, mint a közegészségügyi állomás kép­viselője. a káros mellékter­mékeket kibocsátó üzemeket a városon kívülre telepítik és közelükben mindenféle lakóház-építkezést megtilta­nak. A közegészségügyi szolgá­lat több, kötelező követel­ményt állít fel a lakóház­építők számára. Elsősorban figyelembe kell venni az épü­leteknek az éghajlati viszo­nyoktól függő, optimális sű­rűségű elhelyezését. Taskent- ben, ahol a nyár igen forró, az épületeket, egymástól tá­vol helyezik el. A jobb szel­lőzés érdekében az ablakok nem délre nyílnak. Az építők széles körűen alkalmazzák a teraszokat, verandákat. Az udvarokban sportpályákat, játszótereket építenek és fá­kat ültetnek. Ezzel kapcso­latban nincs sok gondunk — mondja Korkina. Keleten az emberek nagy becsben tart­ják a fát. Minden, magát va­lamennyire is becsülő ember kötelességének tartja a faül­tetést. A normáink által fel­állított, minden lakosra kö­telezően jutó 10 m5 zöldi erű-' letet régen túlszárnyalták. Kedvező adataink vannak az új lakótelepek megbete­gedési statisztikájában. Ösz- szehasonlítva a régi kerületek­kel, itt hatszor kevesebb a megbetegedés. — Foglalkozásom — han­goztatja Korkina — sók gonddal jár, de vonzó. Köz­vetlenül érzem azt a reális hasznot: amelyet tevékenysé­gem eredményeképp az em­berek élveznek, s ugyanakkor lelkesít a nagyfokú erkölcsi felelősség is. Taskent föld­rengésveszélyes zónában fek­szik. Amikor a tragikus ese­mények bekövetkeztek, azt hittük, a város sok lakója végleg elköltözik. Az állam előnyös hitelekkel támogatta is ezt a törekvést. A lakosok azonban itt maradtak. Hittek az építőknek, akik garantál­tan földrengésbiztos épüle­teket emelnek. Nagy kényelmet biztosít a városi lakosoknak az egyes lakótelepek tervezése. Az óvodák, bölcsődék. iskolák zöldövezetben, a fő közleke­dési utaktól távol vannak. Az üzletek és kulturális In­tézmények közvetlenül a la­kóházak mellett épülnek. A szovjet városépítési tu­domány és gyakorlat kétség­kívül nagy lépést tett előre a jövőbe. Ez rögtön látható, ha összehasonlítjuk Taskent régi és új kerületeit. Van azon­ban néhány olyan problé­mánk, melynek megoldásá­val még csak most kezdtünk foglalkozni. Egyik ilyen a zajártalom elleni küzdelem. A megengedettnél magasabb színtű zaj álmatlanságot, idegességet és nyugtalanságot okoz, csökkenti a munkaké­pességet. A városi élet pedig egyre zajosabb lesz. Taskent- nek, mint minden modern vá­rosnak, szétágazó úthálózata van. amelyeken esvre több gépkocsi közlekedik. A zaj- színt egyelőre még nem ha­ladja meg a megengedett ér­téket, ha azonban nem te­szünk radikális intézkedése­ket. ez már a közeljövőben bekövetkezhet. E probléma megoldásán dolgozik a városban nemrég alapított akusztikai labora­tórium, amelynek vezetője ugyancsak Eleonóra Korkina. Geimagyij Galkin Zbigniew Bryczkowskk ígérnek, ügynökök Válogatás napjaink kémügyeinek krónikájából 12. A kémféladetok teljesítése során tanúsított szenvedélye Strawa mérnököt oly mesz- szire szárnyallta, hogy még a hétvégi kirándulásokat és sza­badságát is feláldozta frank­furti főnökei részére vég­zett munkája érdekében. 1962-ben felesége és leánya társaságában saját gépkocsi­ján szabadságra utazott. Ez amolyan sajátos „Tour de Pologne” lett volna, azzal, hogy a családtagok mindegyi­kének valami mást jelentett. Leányuknak ez volt az első szünidei kirándulása a szü­lőkkel együtt. A feleség - szá­mára az ország megismerésé­nek lehetősége, sok érdekes táj meglátogatása, a hozzá legközelebb álló személyek társaságában. Strawának ez­zel szemben újabb lehetősé­get nyújtott kémtevékenysé­ge álcázására. Az útvonalat oly módon jelölte ki, hogy magában foglalta mindazokat a helyeket. amelyeket az amerikai főnökök utóbbi rá­dióadásai megneveztek. Az ötletes mérnök így összekö­tötte a családi érzelmeket a ..hivatásbeli kötelességgel”. Mialatt felesége a szép. gó­tikus építészetben gyönyör­ködött, 5 gondolatban ki­számította az őt érdeklő ob­jektumok távolságait és mé­reteit. Míg felesége a fö­löttük repdeső madarakat mutogatta neki, ő emlékeze­tébe feljegyezte az égbolton áthúzó katonai repülőgé­pek típusát. A lengyelorszá­gi körutazást Strawa és fő­nökei szempontjából „gyü­mölcsözőnek” nevezhetnénk. Feladatait olyan odaadással teljesítette, hogy amikor a vasárnapi séták alkalmával véletlenül az őt érdeklő Var­só környéki objektumokra bukkant — értesítette ezek­ről megbízóit, megadva a pontos elhelyezkedésüket és más adatokat annak ellené­nére. hogy e létesítményekre vonatkozóan nem kapott fel­adatokat. Ez a hűséges és lelkiisme­retes szolgálat — mert el kell ismerni, hogy az volt — meg­felelő elismerésre talált Sto- dola feletteseinél. Saját kez­deményezésükre felemelték a kém tiszteletdíját és meg­emelték a követelményeket is. Egyre fontosabb hadi- létesítményekről kellett tá­jékoztatást adnia. Főként a honi légvédelemről, a raké- tás alakulatokról volt szó. Eszerint Stodola Lengyelor­szágban célokat adott meg az ellenség rakétái számára. „Minden kereszt, minden ka­rika hazánk térképén — az ügyész szavaival élve — ame­lyet az ’ISA fegyveres erői­nek európai főparancsnok­ságán, a törzsben rajzoltak Strawa. mérnök információi alapján, új meg új célpontot jelentett az atomtöltetű ame­rikai rakéták számára. Eze­ket a rakétákat saját hazá­jára, lengyel városokra sa­ját családjára irányította az az ember, akit kiváló dolgo­zónak, kollegának, barát­nak és férjnek tartottak.” • Ő azonban nem érzett sem­minemű gátlást. ★ Attól kezdve, hogy Strawa együttműködésre lépett az amerikai hírszerzéssel, a DIA hírszerző központ 152 rádióadást sugárzott számá­ra. Ez idő alatt Strawa ti­zennégyszer tett szolgálati utazást az NSZK-ba. Vala­mennyi kiutazását felhasz­nálták az országban össze­gyűjtött kémanyagok átadá­sára. Strawa „főnökeinek” érdeklődési köre pedig na­gyon széles volt. Az első helyen országunk légvédelmének kérdései áll­tak. E téren Strawa valóban fontos információkat szer­zett megbízóinak, amint ezt a lennel néphadsereg vezér­kara megállapította. Az ál­lam védelmi képességéről, de különösképpen a rakétaegy­ségek elhelyezkedéséről szó­ló értesülések gyűjtése volt az elsődleges és legfőbb fel­adata Stodolának a kémnek, bár a bírósági tárgyalás ide­jén igyekezett csökkenteni az általa kiszolgáltatott katonai információk súlyát és pon­tosságát. Szerette volna, ha a bírósági tanács tagjainak szemében mindekelőtt ún. ipari kémnek tűnt volna. (Ugyanis ezzel a figurával gyakran találkozhatunk a kapitalista országokban, akár az egymással versengő konszernek viszonylatában is.) Ez a védelmi vonal nem maradhatott tartós a bíróság előtt bemutatott bizonyíté­kok fényében, s az ítélethoza­talnál különös hangsúlyt ka­pott Strawa állami és kato­nai titkokat képező jelenté­seinek súlyos kártékony vol­ta. A DIA munkatársai Stra­wa NSZK-beli tartózkodása idején egyéb, számukra érté­kes információkat is ki­szedtek belőle. Többek kö­zött részletes jellemzést kö­veteltek azokról a szemé­lyekről, akik a lengyel keres­kedelmi delegációk összeál­lításánál. vagy szerződések aláírásánál számításba jö­hettek, kereskedelmi. gaz­dasági tárgyalásokra való külföldi utazások alkalmával. Strawa részletes tájékoztatást nyújtott azokról a munkatár­sairól is, akikkel együtt uta­zott külföldre, de azokról is, akiket a külkereskedelem egyéb vonaláról ismert. Je­lentést adott szokásaikról, szenvedélyeikről, ha ilyenek­kel rendelkeztek, valamint érdeklődésük irányairól, élet­céljaikról. hivatali pozícióik­ról. egzisztenciájukról, múlt­jukról. illetve olyan tények­ről. melyeknek napvilágra jutása kompromittálhatta őket. (Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents