Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-31 / 177. szám

S o!3af KÉLET-MAGYARORcfAG Bw, ííSflus Sí Fesztiválváros — Berl’n Győztél Vietnam !-7000 torokból szállt a kiáltás a Friedrichshain szabadtéri színpada előtt, mikor a törékeny termetű vietnami fiatalok megjelen­tek szolidaritási gyűlésük színhelyén. Kétségkívül ők a fesztivál legkedvesebb, leg­nagyobb rokonszenvet élve­ző küldöttei. ’ „Győztél Vietnam *és mi mindannyian veled voltunk!” ' — hirdették a transzparen­sek, s a zászlóerdö alatt álló 1 fiatalok nemzetközi kórusa egyhangúvá vált. Arabok. ! franciák, magyarok, olaszok ! hangját zűgatta a kiáltás: ! Szolidaritás!” t A találkozót Alain T^ rouse, a DÍVSZ főtitkára nyitotta meg. Sorra érkez­tek a színpadra a különböző országok ifjúsági szerveze­teinek küldöttei, hogy üdvö­zöljék Vietnam fiait, akik harcoltak és győztek, hogy harcuk az egész világ hala­dó erőinek harca volt, azt demonstrálta a VIT első szo­lidaritási napja, amikor a világ Ifjúsága Laosz, Kam­bodzsa, Vietnam népe mel­lett tett hitet. Egy amerikai fiú arról be­szélt, most érzi, érti csak Igazán, hogy az USA-ban az agresszió ellen küzdő szer­vezet nem végzett hiábava­ló munkát. „Éljen a közös győzelem, éljen á vietnami nép!" — szakították meg újra és újra fi felszólalásokat a ma­gasba emelt karokkal tün­tető fiatalok, akik most kéz­szorításból, baráti ölelést I1 győződtek meg' arról, hojy szavuk* arpit saját hazájuk­ban emeltek fel egy igaz­ságáért. szabadságáért har- coló nép érdekében — em­beri életeket jelentett, ugyanolyan fiataloknak az életét, mint amilyenek ők maguk. Felemelő nagy pillanata volt már eddig is a feszti- válnak. Valószínű, lesz ez­után is jó néhány. De felejt, hetetlen marad, amikor a gyűlés végeztével az FDJ — az NDK ifjúsági szervezeté­nek tagjai vállukra emeltek egy bájos, katonaruhás viet­nami lányt .és a világ min­den tájáról összesereglett fiatalok felváltva énekelték a Marseillaise-t és az Inter- naclonálét. „Szolidaritás Vietnammal, Laosszal és Kambodzsával — most csak igazán!" ezt üze­ni ma a világ ifjúsága Ber­linből. (szigethy) Véget ért a bécsi szakszervezeti találkozó 1973. július 28-án és 29-én Bécsben megbeszélések foly­tak a különböző európai szakszervezeti központok vezetői között. A megbeszé­léseken részt vett A. N. Se- lepin, a, Szovjet Szakszer­vezetek Központi Tanácsá­nak elnöke, Wolfgang Bey- reuther, az FDGB, az NDK szakszervezeti szövetségé­nek elnökhelyettese. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Arne Geijer, a Svéd Szak- szervezeti Szövetség, az L. O. képviseletében, Victor Feather, a Brit Szakszerve­zetek Szövetségének (TUC) főtitkára és Heinz Vetter, a DGB, az NSZK szakszerve­zeti szövetségének elnöke. A megbeszéléseken, ame­lyeket Anton Benya, az ÖGB, az Osztrák Szakszer­vezeti Szövetség elnöke nyi­tott meg, a résztvevők meg­egyezésre jutottak abban, ho%y a Nemzetközi Mun­kaügyi Szervezet II. regio­nális európai konferenciája keretében/ amelyre 1974 ja­nuárjában Genfben kerül sor, kívánatos megtartani az európai szakszervezeti vezetők tanácskozását. Ezen az összejövetelen megvitat­nák annak lehetőségeit, ho­gyan működhetnek együtt az európai szakszervezetek. A bécsi megbeszélések résztvevői megállapodtak abban, hogy eszmecseréjük­ről tájékoztatják az euró­pai szakszervezeti központo­kat és a konzultatív össze­jövetel megtartására vonat­kozó javaslat elfogadását ajánlják nekik. A bécsi megbeszélések ba­ráti légkörben folytak le. A hatos tanácskozás befe­jezése után az ÖGB rende­zésében sajtókonferenciát tartottak. ★ A bécsi tanácskozáson részt vett magyar szakszer­vezeti küldöttség Gáspár Sándor vezetésével hétfőn visszaérkezett Budapestre. Negyvenöt nap mérlege DIFK-sajtóértekezlet Vo Dong Giang ezredes, a kétoldalú katonai vegyes bi­zottság DIFK-tagozatának helyettes vezetője sajtóérte­kezleten vonta meg a június 13-i közös közlemény óta el­telt 45 nap mérlegét. Giang ezredes a polgári foglyok szabadon bocsátásá­val foglalkozva kifejtette, hogy a Thieu-rezsim — mondvacsinált és képtelen okokra hivatkozva — felfüg­gesztette a további fogolyát­adást, mert attól fél. hogy vagy a DIFK-et fogják erősí­teni, vagy pedig — ha saigoni területen maradnak — ellen­zéki tevékenységet fejtenek ki. Nem utolsó szempont az sem, hogy a kiszabadultak elmondanák, milyen állapo­tok uralkodnak Thieu bör­töneiben. Giang ezredes felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a kanadai NEFB-tagozat július 31-el bekövetkező végleges távozá­sa újabb ürügyet ad Saigon kezébe a fogolyátadás halo­gatására. Sajnos — folytatta —, az Egyesült Államok és a saigoni rezsim mind ez ideig nem tett hivatalos előterjesz­tést a VDK-nak és a DIFK- nek Kanada utódjára. Javas­lattal pedig nekik kell élniük, hiszen Kanada az ő jelöltjük volt. Ami a katonai helyzetet a tűzszüneti felhívások gyakor­lati megvalósítását illeti, az ezredes rámutatott: Saigon folytatja területrabló hadmű­veleteit és egyezménysértő akcióit. Noha — folytatta Giang ezredes — a párizsi közös közlemény kifejezetten előír­ta, az azóta eltelt 45 nap alatt a kétoldalú katonai vegyes bizottságban mégsem sike­rült megállapodásra jutni a DIFK-tagozat központjának Saigon városába való betele­püléséről és a bizottság cso­portjainak vidékre történő kitelepüléséről. Valamennyi, esetben a sai­goni kormányzat állta útját a megegyezésnek. Az általános és demokra­tikus választások ügyében a Thieu-rezsim dátumot köve­tel, anélkül azonban, hogy egy szabadnak és demokra­tikusnak mondható választás előfeltételeit megteremtené. Vajon hogyan lehet ilyen vá­lasztásokról beszélni? — tet­te fel a kérdést Gian ezredes —, amikor a rezsim börtönei­ben továbbra is százezrek sínylődnek, amikor r párizsi megállapodásban előírt elemi polgári szabadságjogok (saj­tó- és szólásszabadság, gyüle­kezési, szervezkedési és moz­gási szabadsági egyikét sem biztosítja, s amikor a leghal­ványabb biztosíték sincs ar­ra, hogy megadott időpontig ezeknek bármelyike is meg­valósul ? Magyarország csatlakozása a GATT-hoz A világ 81 országa között érvényes, a nemzetközi ke­reskedelem mintegy 80 szá­zalékát szabályozó Általá­nos Kereskedelmi és Vám- egyezmény (GATT) Tanácsa július 30-án tartott ülésén jóváhagyta azt a szerződést, amellyel — a szokásos ala­ki eljárások után — Ma­gyarország az egyezmény teljes jogú tagjává válik. Hazánk megerősítette jogát az egyenlő elbánásra és a diszkriminációmentesség­re. Az egyezményben részt­vevő államok vállalták, hogy fokozatosan megszüntetik a bennünket sújtó hátrányos megkülönböztetéseket. Lé­nyeges eleme csatlakozá­sunknak az is, hogy a ka­pott és a jövőben megsze­rezhető vámengedményeket nem importkötelezettségek­kel, hanem vámengedmé­nyekkel viszonozzuk. Magyarország tagsága az általános egyezményben le­hetővé teszi, hogy hazánk a GATT-nak most kezdődő kereskedelmi körtárgyalá­sokon teljes joggal részt ve­hessen. ★ > Az Általános Kereskedel­mi és Vámegyezmény 1947- ben . létrehozott sokoldalú kereskedelmi megállapo­dás, amely kötelezően írja elő az egyenlőséget és a diszkriminációt, mentessé­get a kereskedelmi forga­lomban. Ezenkívül hasznos tárgyalási fórum a tagor­szágok közötti kereskedelmi problémák megoldására is. A szocialista országok kö­zül tagja az általános egyez, ménynek Csehszlovákia, Ju­goszlávia, Kuba, Lengyelor­szág, Románia. Az általános egyezmény keretem belül hazánknak módja lesz a szerződő felekkel olyan to­vábbi megállapodáoskat köt­ni, amelyek megkönnyíthe­tik áruink értékesítését ezek. ben az országokban. KOMMENTÁR Ciprusi póker Ismét forrponton a ciprusi helyzet. Grivasz tábornok hí­vei előbb rendőrőrsök megro­hamozásával, majd bomba­merényletekkel hallattak magukról. Utóbb ennél is lát­ványosabb akcióra szánták el magukat: a falúit hét végén elrabolták Mrisztosz Vakisz ciprusi igazságügy-minisztert. Úgy látszik, az enózisz — vagyis a Görögországgal való egyesülés — elszánt hívei döntést szeretnének kicsikar­ni. Makariosz érsekelnök ed- dig sikerrel' szembe szállt a jobboldali ellenzékével, amely eszközeiben idáig sem mutatkozott válogatósnak. Mos*- azonban a szigetország válságának újabb szakaszá­hoz érkeztünk. A nyugati sajtóban előszeretettel pó­keriáiszmának nevezett cip- rusi hatalmi harc újra meg Újra a Földközi-tenser e kulcs fontossá pontjára irá­nyítja a figyelmet. Az ugvanis egy pillanatra sem kétséges, ho^y nem Athén, illetve Nicosia tartja — hogv a nyugati megfogal­mazásoknál maradjunk — a pókerkártya léniáit. Az ifíazi játékos: a NATO. S amint változik a közel-keleti hely­zet megítélése az Észak-at­lanti Szövetség berkeiben, úgy lobban fel, vagy hamvad el a ciprusi terrorakciók rőt fénye. Most éppen magasra csapnak a lángok. Ennek is megvan a magyarázata. A Biztonsági Termes közel- keleti vitáiéban nem sikerült Amerikának meggátolnia, hogy Izraelt támogató politi­kája oddirrinél js jobban elszigetelődjék. Csak a vétó segített, de azt Washington is tudta, hogv ezzel tartósan nem vethet »51 rvfc „y agresszív izraeli politikát mind széle­sebb körben elítélő közhan­gulatnak. Az Arab Liga kül­ügyminiszterei . következő ülésén napirendre tűzi az USA vétójának ' kérdését Mahmud Riad, a liga főtit­kára az arab külügyminiszte­rekhez intézett meghívásá­ban rámutatott: í az arab or­szágok ez idáig nem éreztet­ték Amerikával, hogy arab­ellenes magatartása veszé­lyezteti e térséghez fűződő érdekeit. Magyarán szólva: netán a jövőben bizonyos szankciókat terveznek a haladó arab ál­lamok az USA-val szemben. Igenám, csakhogy akkor nyomban szükségessé válik az erő filogtatása. Miképpen lehet a legkönnyebben és fő­leg, viszonylag kockázat nélkül fenyegetőzni ? Amerika számára kézen­fekvő a válasz: mindenek­előtt a 6. flottával, amely ott cirkál a Földközi-tengeren. Igaz, a Közel-Kelet partial* hoz legközelebb eső, eszmé­nyi támaszpont Ciprus lenne. Csakhogy Makariosz hallani sem akar arról, hogv a szi­getet haditengerészeti tá­maszponttá változtassák. Gri­vasz tábornok viszont alkal­mas eszköznek látszik. Athénből látszólag a görög— ciprusi enyhülés nevében buzdítják a terroristáit. Valójában azonhan az enózisz legfeljebb ürügv. a bombák és a soriüzek nődi - alkalmas eszközök a szigetor­szág rendjének megbontás. Makariosz hatalmának alá- ásása céljából. Amíg Nicosiá­ban az érsekelnök szava a döntő. NATO-támaszpont nem lesz a szigeten. De a pó­kerjátszma még nem ért vé­í?et. S a ha-T-árdíátékosoV a hamm kártyáktól sem riad­nak vissza. Arafat sajtókonferenciája Az a testvéri fogadtatás, amelyben a Palesztinái if­júság delegációját részesí­tették a világifjúsági sta­dionba való bevonulásakor, őszinfe kifejezője a Palesz­tinái nép igaz ügyével va­ló nemzetközi szolidaritás­nak — jelentette ki hétfőn Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának el­nöke a világifjúsági talál­kozó nemzetközi sajtóköz­pontjában tartott sajtókon­ferencián. A világifjúsági találkozó nagy lépést jelent előre az imperialista- agresszió elleni közös harcban — hangsú­lyozta Arafat. — Méltatta azt a hatalrrias támogatást, amelyben a szocialista or­szágok, különösen a Szov­jetunió részesíti a palesztin nép törvényéé jogait. Nyo­matékosan rámutatott Leo­nyid Breasnyev, az SZKT* KB főtitkára egyesült álla­mokbeli látogatásának eredményeire. A palesztinai nép ezekben az eredmé­nyekben „további harcának óriási támogatását” látja — mondotta Arafat. Minden kísérlet, amely ezeknek a testvéri, kapcsolatoknak le­rombolására irányul, hiába­való. A Palesztinai Felszabadí­tás i Szervezet elnöke elítél­te azt a támogatást, amely­ben az NSZK részesíti Iz­rael agresszív politikáiét. Ezt erősítette meg legutób­bi Tel Aviv-i látogatása so­rán Willy Brandt, az NSZK kancellára. Arafat a Palesz­tinai Felszabadítási Szerve­zet nevében ismételten el­ítélte az olyan értelmetlen akciókat, amilyenek a re­pülőgép-eltérítések. V. legorov dokumentumregényei A szálak Schonhansen 7, Fordította: HAVAS ERVIN tábornokhoz vozcfnok „Iránt tartózkodását terhesnek érezve gyakran • emlegeti nyugdíjaztatási szándékát, de gyakorlati lépést — attól tartva, hogy áthelyezik a harcoló csapatokhoz — nem tesz ennek érdekében. Szereti együgyünek tettetni magát, de ravasz és kegyetlen. Bará­ti kapcsolat fűzi von Ettél iráni német követhez, akinek a vezetése alatt dolgozik. Ba­rátságuk a harmincas évek­ben. Párizsban kezdődött. Alapot teremtett ehhez közös vonzalmuk a Monmartre rossz hírű mulatói iránt.” — Szóval ez a Schönhausen öreg róka — jegyezte meg Szergej Vlagyimirovics. „Ottó Heckert <— von Echönhausen legközelebbi be­osztottja — egy müncheni gváros fia. Heckert apjának 1933-ig közepes nagyságú Sörfőző- üzeme volt. A fa­siszták . hatalomra kerülése után' gyorsan gazdagodott, üzemét jelentős gyárrá fej­lesztette. Sokat segített' ebben a feleségének nővére, Lia Kugel, Himmler „élettársa”. Jövedelmező állami meg­rendeléseket eszközölt szá­mára, ezek hasznából bőví­tette a vállalatát. Ottó Hec­kert rohamosztagos növen­dékként különös kegyetlen­séget tanúsított a programok­ban, magára terelve a főko­lomposok figyelmét. Amikor Canaris apparátusát fiatal káderekkel erősítették meg, Ottó Heckertet is odairányí­tották. Bár képessége és ener­giája vitathatatlan, e mun­kára is eléggé felkészült.” Kopogtattak az ajtón, fiatal férfi lépett a szobába dosszi­éval a hóna alatt. — Sürgős távirat — jelen­tette, az asztalra téve egy gé­pelt papírlapot. — Rendben van, hagyja itt — mondta Rumjancev. A munkatárs kiment. Szer­gej Vlagyimirovics figyelme­sen elolvasta a távmondatot. — Mehtyi Dzsafarovics, Ashabadból jelentik, hogy le­tartóztattak egy határsértőt. Hordozható rádióadót talál­tak nála. Bevallotta, hogy a készüléket egy régi, német ügynöknek kellett volna át­adnia Bakuban — valamilyen Szerebrjakovnak, s őt is neki rendelték alá. — Lehetséges, hogy Leon Arkagyevics Szerebrjakov- ról a mi tiszteletre méltó szín­házi rendezőnkről van szó? Régi cári tiszt. Az első világ­háborúban német fogságba esett. A húszas években tért haza német feleségével. — Lehet, hogy ő az, Meh­tyi Dzsafarovics. De csak le­het. Utasítani kell Ashabádot, küldesse hozzánk a határsér­tőt. Pontosan meg kell tud­nunk, ki ez a Szerebrjakov. A feladatot magára bízom. — Folytassam a beszámo­lót, Szergej Vlagyimirovics? — Halasszuk későbbre — mondta Rumjancev az órájá­ra pillantva — azonnal kez­dődik a népbiztosság érte­kezlete. Hagyja itt az anya­gokat, megpróbálok eliga­zodni bennük. Itt van a ja­vaslata a német kémtevékeny­ség felszámolására? — Az irattartóban megta­lálja a részletes tervezetet — válaszolta1 Kulijev és felállt a helyéről. — Helyes — és Rumjancev is felemelkedett. — Azt hal­lottam Mehtyi Dzsafarovics, maga gyűjti a perzsa minia­tűröket. Nagyon szeretném megnézni őket. — Szerény gyűjtemény, csak tizenöt darabból áll, igaz, elég régiek. ' — Ne csodálkozzék a kéré­semen, hiszen képzettségem szerint műtörténész vagyok. S íme, már tíz esztendeje — -Rumjancev elmosolyodott —, hogy meghívtak a OGPU-hoz, a külföldi diplomatákat el­lenőrző csoport szakértőjé­nek. Ezek a diplomaták igyekeztek felvásárolni és külföldre csempészni ha­zánkból is a legértékesebb műtárgyakat. Az ellenőrzést a csekisták végezték, akik kenyerespajtásaim lettek. Munka közben megtudtam néhány részletet, hogyan lep­lezték le a bűnösöket. Egyre jobban vonzott a csekisták munkája. Végül is elfogadtam a javaslatot: magam is beáll­tam a szervezetbe. Nem bán­tam meg. Találok rá alkal­mat, hogy azzal is foglalkoz­zam, amit tanultam. Szabad időmben könyvet írok Azer­bajdzsán' festészetének tör­ténetéről. Azt hiszem, a perzsa miniatűrök megtekin­tése sem haszontalan szá­momra... — Bármikor örömmel lá­tom, Szergej Vlagyimirovics. —A Köszönöm — mondta Rumjancev és kezet szorított Kulijewel. EGY TITOK KIPATTAN Reggel óta zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték vol­na. Szergejevnek el kellett halasztania a találkozást Li- dával. Jakov Vasziljevics időnként kitekintve az abla­kon ingerülten járkált a szo­bájában. A szomszédban idegtépő lárma tombolt. Az eső elől az egész gyereksereg tető alá menekült, s a legza­josabb játékokat eszelte ki. A lárma hirtelenül elcsen­desedett: a házigazdához ven­dég érkezett. Szergejev leült a karosszékbe, kezébe vett egy újságot, de még mielőtt olvasni kezdte volna, kopog­tattak, s választ sem várva -Hodzsa Ali toppant be. Szer­gejev az ágyra hajítva az új- . Ságot igyekezett eltakarni a párnájával, de a művelet nem sikerült. A párna kicsinek bizonyult, az újság áruló mó­don kilátszott alóla. „ Hodzsa Ali kihívóan félre-1 dobta a párnát és kiterítette a berlini, fasiszta újság. a Völkischer Beobachter leg­frissebb számát. — Nocsak, mintha arról akart volna meggyőzni, hogy egyetlen európai nyelvet sem ismer! Bizonyára szerénység­ből tette. Szergejev felállt, kikapta Hodzsa Ali kezéből az újságot és összegyűrve a matrac alá rejtette. — Remélem, köztünk ma­rad — mondta idegesen. (Folytatjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents