Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-29 / 176. szám

*5. o!8a! K«LÍT-!S!AGYÁS0RSZX9 I • I tiBK njm W7S. font* m Az események krónikája: HÉTFŐ: A VDK párt- és kormányküldöttsége Len­gyelországba érkezett. — A „kilencek” po­litikai tanácskozása délelőtt Koppenhágá­ban, miniszteri tanácsülés délután Brüsz- szelben. KEDD: Az iráni sah Washingtonba érkezett. — A japán Air Lines eltérített repülőgépét a líbiai benghazi repülőtéren felrobbantot­ták. SZERDA: A Magyar Népköztársaság elismerte az Afgán Köztársaságot. — Véget ért a ma­rokkói Agadirban az algériai—mauritániai —marokkói csúcstalálkozó. CSÜTÖRTÖK: Leonyid Brezsnyev nagy beszéde Kijev- ben. — Az Egyesült Államok megvétózta a Biztonsági Tanácsnak Izraelt elmaraszta­ló határozati javaslatát. PÉNTEK: Szovjet—francia külügyminiszteri tárgya­lások Moszkvában, majd a Krim-félszige­íen. SZOMBAT: Kádár János a Krímbe utazott. — Ur. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára Buda­pestre érkezett. — Müdzsibur Rahman , sejk Jugoszláviában tárgyal. Amerikai B—52-es nehézbombázók újabb támadása Kambodzsában Egy esztendeje annak, bogy a Krím-félszígeteh nyolc szocialista ország párt­jainak vezetői találkoztak és tanácskoztak. Főként külpo­litikai kérdésekről tárgyal­tak és joggal állapíthatták meg, hogy a szocialista or­szágok külpolitikájának ösz- ezehangolása hasznos volt és jelentősen hozzájárult az európai realitások elismerte­téséhez. A tavalyi krími ta­lálkozón már értékelhették a szovjet—nyugatnémet, a len­gyel—nyugatnémet szerződé­sek létrejötte utáni helyze­tet, a nyugat-berlini négy­hatalmi megállapodás hatá­sát, a két német állam köz­ti első egyezmények jelen­tőségét. S áttekinthették, milyen eredménnyel járt az első moszkvai szovjet—ame­rikai csúcstalálkozó. Az azóta eltelt egy esz­tendő megerősítette — ép­pen a szovjet békepolitika hatására — a világban az enyhülési folyamatot. Brezs­nyev washingtoni látogatása során szovjet—amerikai megállapodás jött létre a tö­megpusztító nukleáris fegy­verekkel vívott háború meg­akadályozásáról. Már meg­kezdte munkáját az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet. A két né­met állam alapszerződését ratifikálták, küszöbön áll az NDK és az NSZK felvétele az ENSZ-be. Kitűzték az európai haderő és a fegy- verzet csökkentését célzó tárgyalások megkezdésének dátumát. S ne feledjük: Vietnamban és Laosz ban si­került elérni a fegyverszü­netet, Kambodzsában is a végénél tart a háború. A krími találkozó évfor­dulóján leszögezhetjük, hogy mi magyarok Is az interna­cionalista összefogásban lát­juk saját biztonságunk és békés építőmunkánk feltéte­lét, másrészt a szocialista világrendszer erejének és befolyásának biztosítását. Az első krími találkozóra való emlékezést az évfordu­lón kívül az is időszerűvé tette, hogy kijevi látogatása után Leonyid Brezsnyev a Krím-félszigetre utazott, kíséretében ott voltak kül­politikai tanácsadói, akik korábban bonni és washing­toni útján is mellette vol­tak: G. Cukanov, A. Alek- szandrov és A. Blatov. Ugyanakkor érkeztek a hí­rek arról, hogy Kádár Já­nos, Edward Gierek, dr. Gustáv Husák, Jumzsagijn Cedenbál és más vezetők a Szovjetunióba utaztak, s üdülés céljából a Krím-fél- szigeten tartózkodnak. A hét másik, nagy érdek­lődésre számot tartó ese­ménysora a Közel-Kelettel kapcsolatos. Az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa hosszas hu­zavona után hozzálátott a kö­zel-keleti kérdés megvitatá­sához. Addigra azonban a szenvedélyeket már felkavar­ta egy repülőgéprablás ügye: mint ismeretes japán és arab terroristák eltérítették a ja­pán Air Lines egy gépét. 70 órát vesztegelt a Boeing 747- es — fedélzetén több mint 140 emberrel — egy arab olajsejkség, Dubai repülőig rén, aztán a géprablók Beng- haziba irányították, s miután ott az utasokat elengedték, a levegőbe röpítették a húsz­egynéhány millió dollár ér-' tékű óriásgépet. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy valahányszor kísérlet történik a közel-keleti válság diplomáciai rendezésére, mindig történik valamilyen erőszakos cselekmény... Ki­nek használ ez? Az arabok ügyének vajmi kevéssé... Kü­lönösen akkor nem, amikor a dubai kesrves órák alatt olyan hírek tucatjait röppenthette fel a nyugati sajtó, mint azt, hogy a kamikazék, az öngyilkosságra kész japán gépeltérítők egy izraeli város fölé akarják vinni a Boeing 747-es óriásgépet s ott akar­ják felrobbantani. Persze a világ aligha fogja megtudnia teljes igazságot Ellentmon­dó hírek járnak arról, hogy hány millió dollár váltságüí- jat vettek fel egy szélsőjobb- oldali japán terrorcsoport tagjai a 140-nél több túsz el­engedéséért. Ami a Biztonsági Tanács közel-keleti vitáját illeti, az Egyesült Államok ismét al­kalmazta vétójogát, nem en­gedve meg, hogy határozattá váljék az el nem kötelezett országoknak Izraelt elmarasz­taló javaslata. Jellemző, hogy a tanács 15 tagja közül 13 szavazta meg az eredetileg indiai—jugoszláv kezdemé­nyezésre elkészült határozati javaslatot, az USA-n kívül a Kínai Népköztársaság sem állt ki a javaslat mellett, Ez is kiábrándítólag hatott az arab közvéleményre. Való­színű, hogy az amerikai vétó­nak ára lesz: az arab olajter­melők megfontolják az USA- ba irányuló szállítások foly­tatását. Az Egyesült Államok gondjai egyre növekednek az indokínai félszigeten is Kambodzsában már teljesen kilátástalan a Phnom Penh-i rezsim helyzete: Lón Nol marsall és klikkjének nap­jai meg vannak számlálva. A népi erők ostromgyűrűje egyre szorosabbra zárul a főváros körül. Ha nem sza­badítják fel már most, akkor ennek csak az lehet a ma­gyarázata, hogy nem akar­ják Phnom Penh elpusztulá­sát: az amerikai B—52-esek és Phantomok ugyanis nyil­vánvalóan még egy utolsó, megsemmisítő légitámadás­sorozatot indítanának a khmer hazafiak kezébe ke­rülő főváros ellen'. Augusz­tus lSrén viszont lejár az a határidő, amin az amerikai szenátorok és képviselők szabtak Nixon elnöknek és a kormányzatnak: azon túl nem bombázhatják a kam­bodzsai célpontokat. Augusztus 15-e lesz — ez már egyre világosabban meg­mutatkozik — a fordulópont a kambodzsai helyzet alaku­lásában. Ezt követően kerül sor Kissingemek, az ameri­kai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának pekingi utazására. Nem csak a kínai vezetőkkel kíván tárgyalni, hanem Szihanuk herceggel is, aki 1970 márciusa, a Lón Nol-puccs óta Pekingben él. A Közel-Kelet és a Távol- Kelet is hallat magáról. Az afganisztáni események után most az iráni sah és a pa­kisztáni elnök utazásai érde­melnek figyelmet. Moham­med Reza Pahlavi, az iráni császár Londonba, majd Washingtonba látogatott. Fő­ként Nixonnal és az amerikai hadügyminiszterrel, Schle- singerrel folytatott tárgyalá­sokat. Megmutatkozott Irán­nak az a törekvése, hogy a közel-keleti térség vezető katonai hatalmává kíván elő­lépni, s ehhez amerikai se­gítséget igényel. A Perzsa­öböl rendkívül fontos mind stratégiai szempontból, mind az olajszállítások (az iráni, Iraki, kuwaiti stb. olaj ten­geri -szállítása) szempontjá­ból. A Perzsa-öböl bejáratát és északi partját. Irán mond­hatja magáénak. Mindezt Washington értékeli is. Bhutto, Pakisztán elnöke egyidőben tartózkodott Lon­donban az iráni uralkodóval, találkoztak is és igyekeztek összehangolni politikájukat, törekvéseiket. Bhutto az an­gol főváros után Párizst ke­reste fel, Nagy-Britannia és Franciaország segítségét igényit a Banglades kiválá­sa után összezsugorodott és gazdasági nehézségekkel küzdő Pakisztán számára. Bhutto gondjai közepette egyetlen pozitív jelenségei észlelhetett: Tndia szándéké' a két ország ellentéteinek felszámolására. Ennev apró. de sokatmondó jele volt. hogy amikor Bhutto hazain­dult. az indiai nagykövet Is megjelent, hogv kezet szo­rítson vele, pedig a háború óta a két ország között meg­szakadtak a diplomáciai kap­csolatok. Pálfy József A kambodzsai népi felsza­badító fegyveres erők pénte­ken estétől a rezsim alakula­tainak a főváros központjá­ból mindössze 8 kilométerre fekvő állásait támadják. A harcok a fővárostól 8 kilo­méterre fekvő állásnál szom­baton is folytatódtak. A 2-es és a 3-as számú útvonalon is újabb szakaszon nyomultak előre Phnom Penh felé. A B—52-es amerikai ne­hézbombázók ismét változat­lan hevességgel hajtottak végre szőnyegbombázásokat a főváros körül fekvő felsza­badított területek ellen. A DPA tudósítójának „A vörösöknél béke van és enni kapunk...” című jelentése ar­ról számol be, hogy a négy­szeresére duzzadt lakosságú Phnom Penh-ből megindult a menekültek áradata a fel­szabadított területekre. A menekülőknek két tűzvona- Ion is át kell jutniuk, de ez sem rettenti vissza őket. A fővárosban éhség és bi­zonytalanság uralkodik. A felszabadító erők rakétatá- madásaikkal érzékeltetik, hogy állják az amerikai bombázásokat. Az ameri kai­Nagy felháborodás fogadta Chilében Arturo Araya fre­gattkapitány meggyilkolásá­nak hírét. Az országban Al- lende elnök háromnapos gyászt rendelt el és javasol­ta a törvényhozásnak, hogy Arayát halála után léptessék elő ellentengernagynak. Pénteken este Santiagóban összeült a chilei nemzetbiz­tonsági tanács. Allende el­nök tájékoztatta a három fegyvernem, valamint a csend, őrspg főparancsnokait az Ar­turo Araya fregattkapitány elleni merénylet körülmé­nyeiről. A tanács úgy hatá­A szovjet haditengerészeti flotta napja alkalmából And­rej Grecsko marsall, a Szov­jetunió honvédelmi minisz­tere napiparancsban üdvözöl­te a flotta személyi állomá­nyát, veteránjait, a szovjet hajóépítő ipar dolgozóit, „A párt és a nép állandó gondoskodásának eredménye­képpen ma a haditengeré­szeti flotta a legkorszerűbb hadviselési eszközökkel ren­delkezik. A haditengerészeti flotta, más fegyvernemekkel együtt, megbízhatóan szava­tolja a haza biztonságát és ak bombáznak, holott ők maguk is tudják, hogy ezzel nem tudják feltartóztatni — ha sor kerülne rá — a Phnom Penh elleni táma­dást. Katonai megfigyelők sze­rint a felszabadító erők any- nyira megközelítették a fő­várost, hogy már az első támadás utcai harcba csaphat át. Lon Nol, a rezsim elnöke megpróbálta elhitetni, hogy katonái a lakosságot védik, és hogy „a vörös khmerek” csak lakatlan területeket tartanak ellenőrzésük alatt, ez azonban nem igaz. Phnom Penh a maga jelenlegi két­millió lakosával, amelyből egymilliót vidékről kénysze­rítettek be a rezsim katonái, 500 ezer pedig a fegyveres erőkhöz tartozik, nem egyéb szigetnél, Lón Nol hatalmá­nak szigeténél. A többi kam- bodzsai „kívül” él, azaz a felszabadított területeken. Lón Nol számára a veszély abban rejlik, hogy a lakos­ság felismeri ezt, és felkelés tör ki — idézi a DPA tu­dósítója az egyik nyugati ka­tonai megfigyelőt. got létesít a gyilkosság kV vizsgálására. A nemzetbiztonsági tanács figyelmeztette a váltakozók bizonyos szervezeteit, ame- lyek sztrájkra készülnek a fuvarozók iránti szolidaritá­suk kifejezésére, hogy ha­sonló akciókat a kormány semmi esetre sem engedélyez. A törvénytelen munkabe­szüntetés ellen a kormány szigorú inézkedéseket ho­zott. Pénteken Santiagóban több mint 80 tehergépkocsit koboztak el. A főváros és a nagyvárosok ellátásában nagyobb fennakadás ...nem volt. állami érdekeit, készen ált arra, hogy megvédje a szo­cializmus nagy vívmányait". — hangzik a napiparancs. A Szovjetunió honvédelmi minisztere elrendelte, hogy július 29-én, helyi idő szerint 21 órakor Moszkva hős vá­rosban, a szövetségi köztár­saságok fővárosaiban, a hős városokban, Leningrádban, Volgográdban, Szevasztopol- ban, Odesszában, Bresztben, a hős erődben, a flottáknál és a flotilláknál ünnepi tű­zijátékkal köszöntsék a hadi- tengerészek napját. A nemzetbiztonsági tanács ülése Chilében rozott, hogy különbizottsa­Andref Grecsko marsall napiparancsa V. fegorov dokumentum regényei A szálak Sch&nhausen Fordította: HAVAS ERVIN iá baritokhoz vczcfnck 6. Lida beleegyezőesi bólin­tott, Ólja kiment a szobából. — Milyen a lakása, Jakov Vasziljevics? — kérdezte Li- gyija Alekszandrovna, a be­lépő Szergejtől. — Foglal­jon helyet! — Elviselhető, de van egy bökkenő — válaszolta Szer­gej ev. — Esténként a szom­széd szobából órákon át olyan gyermeksírás, visítás hallatszik, mintha a közeli utcák minden gyerekét ösz- szegyűjtötték volna, s éppen nyúznák valamennyit. Ké­sőbb azután elcsöndesedik a ház... — Megkérdezte a házigaz­dát. miért ez a zsivaj? — Természetesen. Széttár­ta a karját: „A kölyköket le kell fektetni”. Én követtem el a hibát, nem érdeklődtem meg előzetesen, hány gyerek él a lakásban... — El kell költöznie onnan... — Majd utánanézek. Amúgy is messze esik a képviselet­től. — Sikerült megismernie a várost? — Nem mondhatnám. Még nehezen tájékozódom — Ha akarja, megmutatom magának a múzeumokat — valahogy türelmetlenül aján­lotta ezt Ligyija Alekszand­rovna és zavarba jött. — Már voltam az etnográfiai, meg a szépművészeti múzeumban. De szívesen elmennék még- egyszer. — Hálás leszek — mondta Szergej szárazon. Ligyija Alekszandrovna hirtelen témát váltott, a képviselet munkájáról kez­dett beszélni, de lopva több­ször is a férfira pillantott Tulajdonképpen keveset tu­dott róla. A képviselet he­lyettes vezetőjének is csak ennyit mondott, hogy a had­seregben szolgált, de a finn fronton olyan súlyosan meg­sebesült, hogy le kellett sze­relnie. Volt-e családja? Mi­lyen sebesülésen esett ke­resztül? Sok hasonló kérdést szeretett volna feltenni Li­gyija Alekszandrovna. De miért érdekli őt ez az ember? Női kíváncsiság ez, semmi több? Később rajtakapta ma­gát: számolgatja, hány nap van hátra vasárnapig, ami­kor a megbeszélés szerint együtt mennek el a múzeum­ba. Amikor az NKVD (Állam­biztonsági Népbiztosság) azerbajdzsáni osztályának vezetője, Kulijev, egy nap­barnított, göndörhajú, negy­ven esztendős vasgyúró belé­pett Rumjancev népbiztoshe­lyettes irodájába, az éppen az ablakból nézte a ritka jelensé­get, hogy Bakuban — no­vemberben. — havas eső esik. — Mehtyi Dzsafarovics? Foglaljon helyet. Éppen meg akartam vitatni egy kérdést magával. — Rumjancev egy lépést tett az íróasztala felé. — Mit szól ehhez az időjárás­hoz? — Szinte valószínűtlen. — S nem gondolja, hogy hamarosan egyéb rendkívüli eseményekkel is találkozunk — méghozzá nem is az idő­járással kapcsolatban?... — így van, Szergej Vlagyi- mirovics, aggasztó időket élünk. Mehtyi Dzsafarovics egy ceruzával rajzolt vázlatot vett elő a mappájából és ki­terítette az asztalra. — Látom, kitalálta, hogy mire vagyok kíváncsi — mo­solygott Rumjancev. — Az áttekinthetőség ked­véért az ismert adatokat rá­vezettem erre a vázlatra. így könnyebben eligazodunk a németek iráni kémtevékeny­ségében. — Helyes, helyes — bólo­gatott Rumjancev, a vázlat fölé hajolva. — Ezek a barna vonalak, látja, mind von Ettél követ­hez vezetnek. Az ő „jobb ke­ze” von. Schönhausen, aki a követségi tanácsos szerény beosztása mögé rejti tevé­kenységét. Ezeken az iskolá­kon pedig — mutatott né­hány besatírozott karikára — azokat a kémeket képezik ki, akiket hozzánk szándékoz­nak átdobni. Az iskolák Irán vidéki városaiban működ­nek. EGY HATARSÉRTÖT ELFOGNAK — Mit tudunk az említett emberekről ? — Csak néhány tájékozta­tó adatot kaptunk Moszk­vából — mondta Kulijev. és egy gépelt papírlapot húzott elő a dossziéból. „Hans Erich von Schön­hausen — olvasta hangosan Kulijev — előkelő nemesi családból származik. Már aa első világháború előtt a né­met felderítésben szolgál! Nyikoláj ezredes vezetése alatt; ez utóbbival távoli ro­konságban állt, élvezte a protekcióját. Egyike volt a nagy jövő előtt álló felderí­tő tiszteknek; sok jelentő* ügyben vett részt. A harmin­cas évek elején a felderítő szolgálat vezetőhelyettesi posztjára pályázott. Hitler hatalomra jutása után azon­ban Schönhausen reményei megcsappantak. Canaris ten­gernagy, a kémszolgálat 1935- ben kinevezett főnöke nem szenvedhette Schönhausent, és sürgősen elküldte őt a Per­zsa öböl partján fekvő egyik kis arab fejedelemségbe. Ké­sőbb, rokoni kapcsolatai ré­vén sikerült átköltöznie Te, heránba, de a Berlinbe ve­zető út zárva maradt előtt«, (Folytatjuk) VILÁG HÍRADÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents