Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-28 / 175. szám

ms. mm m sgasf-ifSiffSRösszÄ« f •• Üzemszervezés Együtt az emberekkel Ax új elnök Milotai jegyzetek NAPOKON AT SZÜNE­TELT a munka egy nagyobb volumenű épület-felújításnál Nyíregyházán, a Keskeny ut­cában. Az emberek ültek tétlenül, mert nem küldték az anyagot. Ráadásul — mert a tetőt is megbontották és egy kiadós zápor is jött, s pala híján nem tudták újra­fectni — 'a lakások is beáz­tak. A,munkaidő-kiesést és a kárt is el lehetett volna ke­rülni, ha megbízhatóan dol- ' gozik az adminisztráció és folyamatos az anyagellátás. Az egész problémát ugyanis az okozta, hogy valaki „el­nézte” a listát, s nem a már említett épületet kellett volna felújítani. Magyarán: jobb szervezéssel kell mun­kát kiadni, irányítani! Nem csak az ilyen szélső­séges példák tanúsítják; egy hanyagul, vagy nagyvonalú­an odavetett utasítás sokszor okoz nehéz helyzetet a ter­melésben. Munka nélkül ma­radnak még gyárkapun be­lül is az emberek, s szaporod­nak az időbéres „készenléti” órák, több helyen is megáll­hat a munka, ha csak egy helyen 6zákad meg a lánc. Sokszor egy ottfelejtett szer­szám, vagy egy csomag ács­kapocs is órákra hátráltathat­ja egész brigádok munkáját. S még szerencse, ha közel van a központ, s nem kell újabb gépkocsit meneszteni érte, A MUNKA- ÉS ÜZEM- SZERVEZÉS egyik fontos kritériuma, hogy nem csak az emberek, hanem a gépek munkája is láncszerűen, fo­gaskerék módjára kapcsolód­jék egymáshoz. Ki-ki tudja;_ mi a dolga, mit kell tennie, hogy a folyamat valóban tar­tós legyen. Vásárosnamény- ban, a faforgácslapgyár egyik vezérgépének kezelője mond­ta: „Az én feladatom csupán az, hogy ellenőrzőm az auto­maták munkáját. Elegendő-e a nyomás, idejében kapcsol-e ki ? Vigyázni azonban na­gyon kell, mert egy kihagyás miatt nemcsak az értékes ■termékből lesz selejt, hanem tönkre mehet az egész, több millió forint értékű présgép is.” Bizonyára nem véletlen, ha egy gépkezelő ilyen felelős­séggel beszél a látszólag egy­szerű munkájáról. Volt aki megmutatta, megtanította rá, hogy ezen a poszton miként kell dolgozni, milyen felelős­séggel tartozik az egész gyár­nak abban az időszakban, amíg szolgálatban van. A gé­pesítés, mechanizálás — egyes helyeken már az auto­matizálás is — csak úgy kap nap mint non nagyobb szere­pet a termelés fokozásában, ha vele együtt nő a pontos­ság, a felelősségérzet is. Nem csak a kétkezi munkásokban, hanem a vezetőkben is. A jó irányításhoz ugyanis hozzá tartozik az előrelátás is. Az a vezető, aki nem tudja pontosan — vagy legalábbis erre nem is törekszik —, hogy mi után mi következik, akár re is vállaljon el ilyen beosz­tást. Különösen fontos a „precizitás” az egyes mun­kahelyeken már alkalmazott és alkalmazható gépláncok kialakításánál: .ott. ahol egv ember, vagy gép munkából való kiesése órákra, napokra megállíthatja a termelés egé­szének folyamatát A főleg gyári elemekből készülő Nyíregyháza-Jósaváros épí­tésénél például még a szállító járművek menetrendjét is percnyi pontossággal kell rögzíteni. Ez esetben a gép­kocsivezető átmenti „cigaret­taszünete” is órákra megbé­níthatja az egész munkahe­lyet A MAGA POSZTJÁN mindenki fontos ember. Az igazgató, a portás, a mér­nök, a szakmunkás, a rakodó- munkás és az adminisztrátor egyaránt. Feltéve, ha becsü­lettel végzi el. a feladatát. A munka értékét pedig a fize­téssel és a prémiumokkal mé­rik. Sajnos sokan — még ve­zető beosztásúak is — köny- nyen hajlanak afelé, hogy egyes munkaterületeket le­becsüljenek, az ott dolgozók munkáját nem tartják egyen­rangúnak a többiével. Külö­nösen kirívó ez a portások és a telefonközpontosok eseté­ben, s olyan emberekre bíz­zák ezt a munkát, akik — enyhén szólva — nem felel­nek meg erre a posztra. Cso­dálkoznak aztán, ha gyakran megszakad egy-egy fontos be­szélgetés, vagy éppen elsza­porodnak az üzemi szarkák és így tovább... A korszerű üzemszervezés­ben minden embernek, sőt a gépeknek is megvan a maga helye. Egyformán szükség van minden fellelhető élő- és gépi kapacitás kihasználásá­ra, sőt, fokozására is. Az el­múlt évben Kisvárdán, a bú­torgyárban — tudományos felmérés és kidolgozás után — úgynevezett zárt ciklusú gyártásra tértek át. Vagyis az egyes termelési folyamatok­nál sorba állították a gépe­ket, megszűnt a félkész ter­mékek ide-oda való rakosga- tása, a felesleges időpazar­lás. Az emberek is — köny- nyebb munkával — nagyobb teljesítményre képesek. A korszerű üzemszervezés ré­vén — nagyobb ráfordítás nélkül — évi több milliós termelésnövekedés alapjait rakták így le. A JÓL KÉPZETT, RUTI­NOS VEZETŐ tudja; munka­társak, odaadással dolgozó beosztottak nélkül ő is csak egy ember. Segítségük nélkül nem igazgathatná a gyárat, nem érvényesíthetné a ter­melés fokozását, gazdaságos­ságát elősegítő elképzeléseit. Ha eredményt akar, együtt kell dolgoznia az emberekkel. Neki, magának kell megvá­lasztania a közvetlen munka­társakat. Olyanokat, akiktől szintén elvárhatja, hogy megfelelő képességű és aka­ratú embereket állítsanak magúig mellé, a különböző beosztásokba. Egészen az udvari munkásig, a karban- tartó segédmunkásig, vagy az adminisztrátorig. Azért, hogy a maga posztján minden ember érezze otthon magát és jói végezze dolgát. Ez is munka- és üzemszer- vezés. Olyan lánc, vagy fo­gaskerék,* amelynek minden szemére, fogára szükség van, mert ezekből áll össze az egész biztonságos termelés alapja. Tóth Árpád Pontosságot és kitűnő szakképzettséget igényel a transz­formátorok, kapcsolóberendezések elektromos szerelése. Ké­pen: Szitha András, a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövet­kezet műszerésze egy automatikus takarmánykeverő kap­csolószekrényének szerelését végzi. (Hammel József felv.) Középmagas, nyugodt ter­mészetű, csendes beszédű ember. Töprengő, önmagával is vitázó, keveset alvó, kora reggeltől késő estig dolgozó, mert érzi a feladat és a fele­lősség nagyságát, s szeretne mindent jól csinálni, A neve: Illés Ferenc. Most ő a milotai Uj Élet Termelőszövetkezet elnöke. Tarpán született, sze­gényemberek gyermeke, és úgy került el Tarpáról, hogy behívták katonának. Tiszti iskolára, mert két évig tanult, azután tiszt lett, műszaki tiszt a néphadseregben. 1955-ben leszerelt Kicsi tsz — drága gép? Az esztendő elején még ar­ra se gondolt, hogy tsz-elnök lesz. Eszébe se jutott ilyesmi, bár a katonai szolgálat után kertészeti technikumot is végzett. És nagyon ért a gé­pekhez, a műszaki művele­tekhez, hiszen gépésztech­nikus is. Mielőtt tsz-elnök lett, az AGRQKER-nél dol­gozott. Úgy is kezdődött az egész, hogy két milotai tsz- tag esztergagépet akart vásá­rolni az AGROKER-től. A gép 250 000 forintba került. — Mi a véleménye? Meg­vegyük ezt a gépet, vagy sem? — kérdezték Illés Ferenctől, aki az AGROKER műszaki szakértőjeként eladó volt ak­kor. — Hát, ha szüséges, vegyék meg —, válaszolta Illés. — Szükségesnek szükséges, hiszen azért jöttünk. — Akkor meg kell venni, mert csak ez az egy van belő-, le. — De van egy kis bökkenő — mondták a milotai embe­rek. — Nem merünk egyér­telműen határozni, mert je­lenleg úgy áll a szövetkeze­tünk, hogy lényegében nincs elnökünk, A régi elnök már lemondott, elmegy más beosz­tásba, újat meg még nem ta­láltunk. Félünk, hogy ha megvesszük ezt a gépet, az új elnöknek majd nem tet­szik. — Akkor várni kell — ta­nácsolta Illés Ferenc. — Vá­lasszanak előbb elnököt. — De, ha, mondjuk maga lenne az új elnök, ha magát választanánk meg, vagyis... ha magának kellene döntenie, akkor megvenné a gépet? — Nem venném meg — vá­laszolta Illés Ferenc. — Miért nem? — Mert nagyjából ismerem a milotai tsz-t. Kicsi tsz az egy ilyen drága géphez. Ne­gyedmillió forint. Gondolják meg. Nem okos elképzelés egy olyan kis tsz-ben ennyi pénzt kiadni egy ilyen gépre. Mikorra térülne meg az ára? A két ember megköszönte a tanácsot és odábbmentek. — Te — mondta az egyik a másiknak. — Ilyen elnök kellene nekünk. Ez meggon­dolja a dolgokat. — Kérdezzük meg — mond­ta a másik — nem jönne-e el hozzánk elnöknek. Visszamentek és megkér­dezték. Az „örökség*6 Így történt. Illés Ferenc gondolkodott, Milotán meg beszélgették az emberek. És februárban megválasztották elnöknek. Illés Ferenc azonnal Milotára költözött és hozzá­kezdett a nem is könnyű munkához... Fél év telt el azóta. A tsz- nek 1000 hektár területe, azon belül 800 hektár szántója és 120 hektár gyümölcsöse van. Ebből él 480 család. A 480 tsz-tag közül száz már öreg, nyugdíjas és járadékos, de 380 még mindig dolgozik. — Nagy a tagsűrűség — mondta Illés Ferenc. — Van ember bőségesen, mégse könnyű a munkákat elvégez- ni. Nincs kedvem a régi ve­zetést szidni, mert ilyenkor ez még könnyű kibúvó. Egy új vezető rákenhet mindent a ré- gire. De mégis azt kell mon­danom, hogy elavult módsze­reket és szokásokat örököl­tem. Nagyon laza, gyenge nálunk a szervezés. Nem tu­dunk gyorsan mozgósítani és átütő erővel cselekedni. Rengeteg a probléma a jöve­delemelosztással is. Nagyok az aránytalanságok. Az új ve­zetés egyik legnehezebb, mondhatnám úgy is, hogy legkínosabb feladata a nor­mák rendezése, a jövedel­mek arányosítása... — Mi az oka annak, hogy aránytalanok a jövedelmek? — Ismétlem — mondta II- lés Ferenc —, nem akarom a régi vezetést szidni. Lassan majd helyre rakunk mindent. Egyszerre és azonnal nem le­het. — Értem — mondtam. — És miben tapasztalható a szervezetlenség, a korszerűt­lenség? — Egy példa. Nálunk még mindig házról házra járnak a brigádvezetők, ha egy mun­kára mozgósítani kell. És ez nem mindig sikerül jól. Az emberek nagy részének nincs tisztázva és állandósítva a feladat, a munkaköre. Másik nagy probléma, hogy télen és kora tavasszal nem tudunk a növénytermesztőknek, de el- sősorban a nőknek munkát biztosítani. Több, mint száz nő dolgozik a tsz-ben, ha van munka. Jövedelem a végzett munka szerint A tsz területe annyira ki­csi. hogy elsősorban takar­mányokat kell termeszteni, mert sok a jószág, a szarvas- marha. A tsz-nek 350 szarvas- marhája van és 35 anyadisz­nója. Ezek szaporulatát meg­hizlalják. De a háztájiban még több jószág van, 3—4 te­hén egy háznál, összesen leg­alább négyszáz. Búzát 160 hektáron termesztenek, hogy legyen a tagoknak kenyér- nekvaló. Értékesítésre nem sok búza marad. Még szeren­cse, hogy a búza elég jól fi­zet, az idén 32 mázsát hektá­ronként. Igaz, hogy Milotán minden harmadik esztendő­ben nagy adag, hektáronként 500 mázsa istállótrágyát kap­nak a földek. Sok az állat — van trágya bőven. — De még ez se minden — mondja az új elnök. — Még több búzát lehetne ter­melni. Nem használunk ele­gendő műtrágyát. Végre kel­lene hajtani a fajtaváltást is., Akkor még kisebb területen \ tudnánk megtermelni a ke­nyérnekvalót és még több terűiét maradna takarmá­nyoknak, kertészetnek és gyümölcsösnek. Mert almát is telepíteni kellene, legalább 30 hektáron. És kellene egy új tehénistálló, mert néhány éve a milotai még minta tsz volt, ide jártak tanulni az emberek más községekből. Ma viszont sehol se vagyunk. Elavultak az épületek, az évek során mások korszerű­södtek, mi viszont lemarad­tunk. — Pénz van? — Módjával. Ami szüksé­ges, arra előteremtjük... A tsz-ben két melléküzem­ág — melléküzem — műkö­dik. Diófából bútorgyártás­hoz fumérlapokat készítenek, évente 15 000 négyzetmétert, és kavicsot bányásznak a Ti­szából. A két melléküzem évi bevétele 7 millió forint. A tsz összes bevétele 1972- ben 23 millió forint volt. Az egy tagra jutó évi jövedelem 22 000 forint. — 1972-ben másfél millió forinttal, vagyis 30 száza­lékkal emelkedett a jövede­lem tömege, de nem egyen- lóén, nem mindenkinek — mondta az elnök. — Emiatt rengeteg regulativ adót fi­zettünk. Majdnem hatszáz­ezer forinttal többet, mint az előző évben. És ezzel arányosan emelkedett a töb­bi adó is. Saját pénzéből gazdálkodott a tsz, szépen volt tartalékja is, emiatt sen­ki sem szólt bele a gazdál­kodásba. Most aztán nehéz lesz a jövedelmeket helyre igazítani, a végzett munka és beosztás szerint arányosítani. Diófa és kavics A melléküzemágak nagvon jók. Gyönyörű árut készíte­nek a fumérüzemben. Egy íróasztal és egy irodai szek­rény áll az elnök irodájában. Milotai diófából készült. Cso­dálatosak. És gépkocsisorok állnak a Tisza partján ka­vicsért. — Amíg lesz diófa furnér­nak és kavics a Tiszában, addig a jövedelmi szintet biztosítani tudjuk, sőt, emel­ni is. De három-négy év so­rán ezek a lehetőségek kime­rülnek. Száz évnél öregebb diófa már nincs a határban. Most a 70—80 éveseket vág­juk. Két-három év múlva sorra kerülnek az 50—60 évesek. Azután vége. Nem lehet tovább. Szép és jó bú­torlapot csak öreg diófából lehet csinálni. — Mi lesz azután, ha el­fogy a diófa? — Addig új bevételi forrá­sokat kell teremteni. Elsősor­ban az állattenyésztésben. De a furnérüzem is megmarad. Átallunk tölgyárukészítésre, bár az nem jövedelmez any­anyit, mint a dió. Van tehát gond Milotán bőségesen, de az új elnök egész sor új lehetőséget is lát. Azt mondja, három-négy év még sok idő. Addig újabb lehetőségeket is fel lehet és fel is kell tárni. És azt mond­ja Illés Ferenc, szeliden, csendesen, hogy: — Addig talán azt is meg­tanulom, hogyan kell igazán jó tsz-elnöknek lenni. Szendrci József A kétbetűs falu Többször látni keresztrejt­vényekben : kétbetűs falu Szabolcs-Szatmár ímegyében. ör. Létezését a lakosság mesz- sze történelembe, a honfog­lalás idejéig vezeti vissza. Távolabb keletre védelmi gyepű lett volna, s annak vé­delmét látták el innen. Te­hát az őrök nemzetségei lakták. Erről maradt a falu­ra a név. A hatvanas években úgy látta egy újságíró, szegényes, eseménytelenül jelentéktelen település. A tsz tagsága nem vitázik, nem mond ellent a vezetőségnek. Meg, hogy ál­talában „nehéz mozgású” ez a falu. Mintha nem tudna határozottan dönteni régi szokások és új dolgok kö­zött... Most a látogatóban több minden felkelti az érdeklő­dést. Sorozatban a csinos házak, drága kerítések, vi­rágos. gyümölcsös udvarok, divatos táskával boltba siető asszonyok. .. S két emeletes ház. Kocka alakjuk külseje élénk színekkel mintázva. Bartha Ignác, a Petőfi Ter­melőszövetkezet elnöke egy­ben társadalmi tanácselnök­helyettesi funkciót is betölt — Vajával, Rohoddal igazga­tásiig egyesülve, nagyköz­ségi szintre jutottunk. Ez sok tekintetben előny. Az iskola például többszörösét kapja, mint korábban. A szövetke­zetünk pedig 1967 óta mér­leghiány nélkül gazdálkodik. Földjeink átlag nem érik el holdban az öt aranykoronát. Múlt évben egy dolgozó ta­gunkra huszonötezer-ötszáz forint részesedés jutott. Év­ről évre nő az érdeklődés, az aktivitás a közös gazdál­kodás iránt. Idén harmincegy tagot vettünk fel. Ingázók voltak. Beilleszkedtek a mun­kába. A közös almáskertben (190 hold) sikerrel vezették be a vegyszeres gyomirtást. Hatá­sának, eredményességének már negyedrész bámulója- csodálója sem akadt, mint annak idején az első kom­bájnnak. Idén várható az eddigi legtöbb almatermés: 190—200 vagonnal. — Jut a közös gazdaság pénzéből közel százezer fo-. rlnt a gépműhely korszerűsí­tésére. Amellett, hogy már kiadtunk idén száztízezer forintot öntözőcsövekért. Az így meghosszabbított háló­zattal háromszor akkora te­rületet tudunk egyszerre ön­tözni, mint korábban. Mind többet törődnek a „pénzes növények” termesz­tésével, a tagság rendszeres foglalkoztatásával. Ezt a célt szolgálja ősszel tíz hold sza­móca teiepítésa. — Megállapodtunk a MÉK- kel annak érdekében, hogy zöldség-gyümölcs boltunkat folyamatosan — télen is — üzemeltetni tudjuk. Kellene viszont még egy vegyesbolt. Nagyon hiányzik a cukrász­da. .. Mindenképpen egy a falu helyzete a tsz fejlődésével. Múlt esztendőben kapott mű­utat a Dózsa utca. Ott volt a lakosság, a tsz tagsága, gé­pei — társadalmi munkában segíteni. Ugyanennek az ut­cának a lakói a házak előtti részen parkosítási, virágosí- tási versenyt kezdeményez­tek. S a többi utca is szépült, sok a virág. Hozzákezdtek a Petőfi és az Arany János utcák víz­rendezéséhez. A nagyközsé­gi tanács háromszázezer fo­rintot adott ecra. — S a két emeletes ház? Igen, gazdáik a tsz-ben dol­goznak. Nagyszerű épületek. Alul garázs, gazdasági helyi­ségek; felül lakószobák — balkonnal, s külön fürdő- és gyerekszoba. Ha pedig már ezek vannak, több is lesz. — Nem tudom van-e még a megyében, általános isko­lában csak délelőtti oktatás. Nálunk három éve így van. Délután a gyerekek, a peda­gógusok szabadok. Van ide­jük készülni másnapra. Már a múlt évben is csak két szá­zalék volt a bukási arány. Idén egyetlen egy sem. Jó egynéhány tanár, orvos, gazdasági szakember és egyéb diplomás került ki ed­dig a faluból. Sok fiatal szakmunkásként tér vissza a termelőszövetkezetbe.

Next

/
Thumbnails
Contents