Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-28 / 175. szám
1. ofäal rm. fGRüs *. tTPT ^-TVf*OYAROHS2AÖ ' Szülők fóruma TÖRD A FE (EDI Munka — vakációban Szünethez, megérdemelt pihenéshez jutott a diáknép. Mégis, min töri a fejét a legtöbb tizenéves? Azon, hogy ha rövid néhány hétre is, de dolgozni menjen. Valóságos munkaéhség ez. Középiskolások ostromolják a szüleiket, a gyárak munkaügyi'' osztályait, a termelőszövetkezeteket, s ennek elsősorban nem anyagi természetű az oka. A munka nagy kalandjára, az eletre éheznek rá a fiatalok ilyenkor szünidőben. így van ez jól, hisz tulajdonképpen a munkálkodó, tevékeny életről hallanak egész éven át, nem csoda hát, ha ki akarják venni belőle a részüket. A ma emberének igazi próbája a közösségbe illeszkedés képessége, ezért a tanuló fiatalnak sem árt, ha új környezetbe kerül, megismerkedik egy számára addig ismeretlen Jcözösség felelősségével. és együttes munkájával, s maga is kiveszi abból a részét. Ne • fosszuk meg tehát gyermekünket attól, hogy dolgozhasson, mert számára ez az új helyzet kikapcsolódást jelent az iskolai igénybevétellel szemben, s így mindenképpen előnyére válik. Sőt, a nyári munkavállalás valójában aktív pihenést jelent, hisz nem kell naphosszat a könyvei felett ülnie. Akadnak persze szülők, akik úgy gondolkodnak, hogy „dolgozhat még eleget a gyerek, nem kell azt elsietni’’. Az ilyen család kínosan összeállított nyári programot szerkeszt fiának, lányának; hazahordja számára a vakációs olvasnivalót, beütemezi üdülését, némely gyermek szinte egyik üdülőhelyről a másikra, egyik rokontól a másikhoz kerül. Holott egyáltalán nem biztos, hogy erre van szüksége. A szülői szeretet természetes dolog. Mégis, szeretni okosan kell, a gondoskodás is csak egy bizonyos határig hasznos. A túlzás ezen a téren is ellenkező hatást válthat ki, s a mindent megkapó gyermek köny- nyen „beskatulyázódhat” a készre váró, a csak mindent elfogadd szerepkörébe, s végül követelődzővé válhat. A vakáció idején néhány hetes munkával megkeresett forint a gyermek számára sokkal többet ér egyszerű vásárlóértékénél. Sok diák, szinte ebből az első keresetéből tanulja meg becsülni a munkát, a pénz értékét, azaz szülei fáradozásának méltánylását. A nyári munka egy sor, eddig ismeretlen tapasztalatot nyújt a tanuló fiatalok számára, ezért esténként kifogyhatatlanul mesélik élményeiket. Hallgassuk figyelemmel és segítsük eligazodni gyermekünket az új környezetben. Az első találkozás a munkával életreszóló hatással lehet, meghatározhatja a középiskolás gyermekünk egész későbbi felnőtt dolgozói magatartását Ne avatkozzunk be túlzott féltésünkkel a munkahely megválasztásába, ne keressünk mindenáron tessék-lássék munkát gyermekünknek, mert ezzel többet ártunk, mint használunk. Álljon csak helyt a magaválasztotta munkában, hisz ez az élet rendje. K. E. A kutya meg a nyúl Nagyon régen, mikor a kutya is a mezőn élt, volt egy tarka kutya, meg egy tapsifüles nyúl. Ezek any- nyira összebarátkoztak, hogy mindig együtt jártak erdőn, mezőn együtt háltak. Tavasszal, nyáron és ősszel nagyon szépen éltek. Ha meleg volt, hűvösre mentek, ha eső volt, fa alá álltak. Nem is volt köztük semmi baj. Míg egyszer aztán elkövetkezett a tél, beállt a hideg, Télapó is megrázta fehér szakállát, s úgy néztek ki az erdő fái ^ mintha szálfa óriások lennének. Már nagyon átfázoitt az irhája a két jó barátnak. Azt mondja a szemes nyúl: — Rakjunk tüzet, kutya úr! — Jól gondolod, tapsi úr! — Ne reszkessünk a hidegbe. Van itt mit tenni a tűzre. Akkor aztán hozzákezdtek rozsét szedni, kivitték az erdő szélire, s ott meggyújtották. Két száraz gallyat dörzsöltek össze, míg az lángra gyúlt. Mikor már jól égett a tűz, örömében a kutya, meg a nyúl hozzákezdtek keresztülugrálni a tüzet. Ahogy így ugráltak, egyszer csak meglöki a nyúl a kutyát, az meg beleugrott a tűzbe. El- vakkantja magát a kutya: — Vau, vau, te buta- leégett a papucsa. Akkor bosszúsan utánakapott a kutya a nyúlnak, de csak a farkát tudta élkapni, ami a szájába került, azt el is harapta. Azóta rövid a nyúl farka, s csupasz a kutya talpa. A meséből az a tanulság, hogy embertársainkra úgy vigyázzunk, mint saját magunkra. Bodnár Bálint meséje tfyerekszáj — Anyuci! Anyuci! Nézd már, hogy hasonlít ez a majom János bácsira. — Ugyan már, kisfiam! Hallgass és ne fecsegj any- nyit. — Miért anyuci? Hiszen a majom nem értette, mit mondtam. ★ Édesanya kimosta az inget és odaszólt a kis Karcsinák: — Kisfiam, vidd és akaszd ki a napra, hadd száradjon meg minél előbb. Karcsi kiment, de rövidesen visszajött, kezében a nedves inggel. — Miért nem akasztottad ki? — kérdezte az édeanyja. — Mert nem értem el a napot. ★ Édesapa, nagyon drága a tinta? — kérdezte a 3 éves Jarkka. — Nem, miért? — Akkor igazán nem értem, hogy édesanya miért volt olyan dühös, amikor a szőnyegre borítottam a tintásüveget. ★ — Józsika! Miért jársz piszkos füllel az iskolába? — Mert nincs másik — válaszolta Józsika. ★ Az osztály kirándul. Az egyik kocsiban az ülésen négyen ülnek, míg szemben velük hárman. Emiiké a homlokához kap és hangosan megjegyzi : — De ostoba vagyok, itt nyomulunk négyen, míg a szemben levő helyen, ahol csak hárman ülnek, egy üres helv van. Szlovákból fordítottat dr. Papn Sándorné Vízszintest 1. Nagy praxissal rendelkező. 6. Begy szélei! 7. Nóta. 8. Fordított személyes névmás. 9. Kocsi része. 11. Szemlél. 12. Nyugat-ázsiai félsziget. 14. Létezni. 16. Megfejtendő. 18. Szintért. 20. Római 900, 100. 21. Olasz folyam. 22. .. .-lom." 24. Medve része! 25. Ilona beceneve. 27. Éveinek száma. 28. Ajándékozol. 29. Tromfjai. Függőleges: 1. Tésztát készít. 2. Ajándékoz. 3. Kosár. 4. Istálló. 5. Folyondár a trópusokon. 6. Megfejtendő. 10. Csökönyösség. 11. LLE. IS. Bór, hidrogén, szén vegyjele. 14. Tréfa. 15. Hivatali. 17. Fohász. 19. Ellenző (sapkán). 21. Megfejtendő. 23. Tisztít. 24. Félig modern! 26. Némán néz! 27. Kicsinyítő képző. Megfejtendő: Dél-amerikai államok: vízszintes 16, függőleges 6., 21. Múlt heti megfejtés: JEMEN — IRAK — SZÍRIA — IRAN. Könyvjutalmat nyertek: Veres Éva Fábiánháza, Sebők Andrea Nagyhalász, Illés Éva Nagyhódos, Iván András Nyíregyháza és Jakab Valika PaposLátogatás a leningrádi néprajzi múzeumban Befizetjük a 25 kopejká6 belépőjegyet és máris utazhatunk keresztül-kasul "^á Szovjetunión. Eközben nemcsak a jelenben, hanem — a leningrádi Szovjet Népek Állami Néprajzi Múzeuma jóvoltából — a messzi múltban is. Aki végigjárja a múzeum termeit, amelyekben 250 ezer kiállított tárgy látható, megismerkedik a szovjet köztársaságok és nemzetiségek múltjával és jelenével. Az északi népek életével foglalkozó részlegben láthatunk egy fókabőrből készült primitív Csónakot. A gyenge tákolmány halászati célokat szolgált; mellette ott láthatók azok a fényképek, amelyek az északi halászkolhozok mai hajóinak flottilláját ábrázolják. Egy másik fényképen repülőgép és rénszarvasfogat. Mindennapi jelenség: repülőgép szállítja a sok száz kilométer hosszan húzódó tundrába a postát, utasokat, áruszállítmányokat. Másutt teljes nagyságban magasodik előttünk egy sámán színes alakja: szinte megroggyan a rituális öltözék súlya alatt. így nézett ki valamikor az északi népek gyógyító mestere. NEGYVEN CSILLAG A másik teremben egy alacsony, kerek jurta kelti fel a látogató figyelmét: a türkmének lakósátra, azé a népé, amely az ország ázsiai részének legdélibb csücskében él. Ezeket a jurtákat „negyven csillag”-nak nevezték. A csillagok ugyanis be-bepislogtak a nemeztető repedésein a sátorba. A nomádok együtt vándoroltak a juhnyájakkal, összegöngyölítették a jurtákat, majd az új szálláshelyen Ismét felállították azokat. Nehezen szerezte meg mindennapi kenyerét a kaukázusi hegyek lakója is. A bajok és betegségek ellen amulettekkel védekezett. A lyukas kő, amelyen egy spárgát fűztek át, valamikor házának bejárata fölött függött: a kaukázusi! ember azt tartotta, hogy az a kő védi meg családját a „szemmel- veréstől." Egy régi bölcsőről hálómaradványt szedtek le. ebbe a hálóba kellett belegabalyodnia a rossz szellemnek, amelv kárt okozhatott volna az újszülöttben. Az északi, nyenyec nép gerendaháza előtt áll egy szarvasbőrökkel borított sá_ tor: az öregek szerint nyáron itt a legkellemesebb lak* ni. Az északi népek a nagy hidegben ma is csuklyás szőrmeruhákat viselnek, a délvidéki emberek pedig hűsítő, bő öltözéket: Inget, széles karimájú nemezkalapot, amely jól véd a tűző napsütés ellen. A hegylakók ugyaffögy, mint régen, ma is felfelé kunkorodó hegyű, könnyű bőr lábbelit viselnek: ebben kényelmes a járás a sziklás hegyoldalakon. A RÉGI KEMENCE Egy grúz udvarház makettjén jól látázik a modern autó a tornác mellett és a tévéantenna a háztetőn.' De a házhoz a hagyományoknak megfelelő széles terasz tartozik: kellemes elüldögélni ott a fák árnyékában, amikor forrón tűz a nap. Egy másik kaukázusi nép, az azerbajdzsánok házának konyhájában ugyanolyan gáztűzhely látható, mint a modem leningrádi lakásokban. De mellette a falban ott a régi kemence: egyes nemzeti ételeket csak ebben lehet főzni, ízletesen elkészíteni. Újabb terem. A falon a Szovjetunió térképe. Rajta a jelek az ősi népművészeti településeket mutatják: itt ezüsttárgyak készültek hajdan, szobrok, szalmamozaikok, kerámiák, borostyán- és nyírfakéregtárgyak. A múzeum gyarapítására az utóbbi két évben tizennégy expedíciót szerveztek. Az eredmény: több mint kétezer „trófea”. A múzeum új szerzeményeinek listáján mindig feltüntetik az összeget, ameny- nyiért a tárgyat vásárolták. Ezen a listán gyakran olvasható ez a szó: „ajándék”. Ezeket az ajándékokat nemcsak az expedíciók szállítják a múzeumnak, hanem a posta is. A múzeum messze földön híres és sokan úgy .tartják: helyes, ha elküldik a múzeumnak azt, amit évtizedeken át a családban őriztek, s ami érdekes a tudomány, a történelem számára. Jelena Dorosinszkája (APN—KS) Ki kötött görcsöf először a cérna végére? Azokban a régi időkben, amikor a varrógépet még nem ismerték az emberek, bizony nehezebb volt a szabók mestersége. Csak úgy kézzel varrogatták az öltönyöket, ruhákat ;* ezért drágább is volt akkoriban a ruházkodás. Egv-egy ködmönért egy tehenet is megadtak a módosabbak, a síegényebbje pedig nem is csináltatott sose ruhát a szabóknál, hanem a maga szőtte, maga varrta gúnyát viselte. Abban az időben Hire- sincs ország Hamvasincs nevű szép fővárosában a sok szabó közt volt egy különösen jómódú mester, bizonyos Potroh Pál uram. Nagy volt a hasa őneki, mert már keveset dolgozott, inkább csak nógatta-noszogatta az embereit. de főleg ^evéssel-ivással töltötte az idejét. Három legénye is'volt; az egyiket Olló Olivérnek, a másikat Gyűszű Győzőnek hívták, a harmadának pedig Férc Elek volt a neve. Hogy miért volt ilyen furcsa nevük? Nos, Olló olyan keszeg, hosszú, sovány fickó volt, hogy amikor ’sietve végigment az utcán, úgy szedte a cingár lábait, mint ahogy az olló két szára mozog a serény kezekben. Innen kapta hát a nevét. Gyüszünek pedig hosszúkás, gvüszü formáid feje volt, amellett ragyás is volt a képe, márpedig a gyüszün is temérdek apró lyukacska található, hogy le ne csússzon a tű foka róla. Végül a harmadik segédet. Férc Eleket tulajdonképpen csak Elek- nek hívták, de mivel Potroh uramnál főleg férceléssel kellett foglalkoznia, ráragadt a Férc név. Ámbátor a szabómesterek jól boldogifltak azokban a hajdanvolt időkben, bőségesen megéltek a tehetős emberek számára végzett munkából, volt a mesterségüknek egy nagy hibája: a tűbe fűzött fonal minduntalan kibújt a picike nyílásból, s ak- kor újfa -be' kellett fűzni a cérnát ’ Ez természetesen hátráltatta a munkát. Nem csoda hát, ha egy szép napon a szabómesterek összejöttek Hamvasincs városában és nagy tanakodás után országszerte kihirdették: száz tallér jutalom üti a markát annak, aki segít ezen a bajon. Nosza, a temérdek pénz felcsigázta az emberek képzeletét, még azokét is, akiknek pedig semmi közük se volt a szabómesterséghez. De akárhogy törték is a fejüket, egyesegyedül az eszes és ügyes Férc Eleknek jutott eszébe a megoldás: görcsöt kell kötni a cérna végére! Úgy tűnik ez persze most utólag, hogy roppant egyszerű, kézenfekvő volt ez a megoldás, de hát a nagy találmányok és felfedezések rendszerint egyszerű ötleten 1 alapulnak. Hiresincs országban egykettőre híre futott a nagy találmánynak, ámult-bámult mindenki a nagyszerű újításon. A hamvasincsi szabómesterek legtekintélyesebbjei pedig már a napot is kitűzték, amelyen ünnepélyes formában átadják majd a megérdemelt jutalmat a lángeszű feltalálónak. Igen ám, csakhogy Potroh uram megirigyelte a legénye dicsőségét, méginkább fájt a foga a száz tallérra. Ezért bepanaszolta a bíróságon Férc Eleket, hogy kileste az ő titkát, mert ő maga már régebben kísérletezett a fonal végének a megcsómózá- sával s amikor már a találmány tökéletesítésével is elkészült, akkor a hűtlen alkalmazott elorozta a dolgot, és ő állott elő a korszakalkotó felfedezéssel. Hogy állításának nagyobb nyomatékot adjon, Potroh uram a két másik legényét, Ollót és Gyüszüt tanúként jelentette be, mint akik lát- xták, hogy Férc Elek gyakorta bekukucskált a kulcslyukon átal a mester lakószobájába. Olló és Gyüszü persze hamis tanúk voltak; hat-hat pohu- rát ígért nekik a mester, s a két mindenre kapható szabólegény a számára nagy összeget jelentő polturákért vállalkozott is a hamis tanúskodásra. A perben a Magas Bíróság got egy vékonypénzű, alacsony termetű férfiú, Esze- nagy uram képviselte, aki igen okos bíró hírében állott. De különösen nagy volt a becsülete amiatt, hogy öt nem lehetett lepánzelni, megvesztegetni, ami igen nagy szó volt abban az időben Hiresincs országban. Zsúfolás:megtelt a nagy tárgyalóterem, mert a hamvasincsi polgárok igen kíváncsi természetűek voltak, sűrűn eljártak a bírósági tárgyalásokra is Meg azután ez olyan nagy ügy volt, amilyen Hiresincs országban még nem fordult elő. Akkoriban még fordított szokás szerint először a tanúkat hallgatta meg- a bíróság. Olló és Gyüszü ledarálták az előre bemagolt tanú- vallomásukat, azután Potroh mestert szólította be Esze- nagy bíró. — Mutassa be kegyelmed, hogyan is csinálta a dolgot avval a görcskötéssel — mondotta a bíró, és azzal a kezébe adott a panaszosnak egy szM kendercérnát, amelynek két rőf volt a hossza. Potroh mester begyakorlott mozdulattal 'megsodorta mutatóujja és hüvelykujjá között a cérnát, azután akkurátus bogot csomózott a végére. — Jól csinálja — zúgott végig a termen az elismerés moraja. De Eszenagy bíró nem zavartatta magát — Most pediglen jöjjön be a panaszlott! — rendelkezett. Bejött szerényen Férc Elek is a terembe, és a bíró felszólítására fogta ő is a fona- lat, egy sodrás, egy csavarás — és máris ott feszült a göre» a fonal másik végén. A bíró ekkor felkelt ülté- bői, s átvette a cérnát a vádlott kezébőL — Kihirdetem az Ítéletet — mondotta ünnepélyesen, — Annak előtte, minekutána, kelt mint fent és lent.., íme, itt ez a szál cérna, azaz /hogy cérnaszál. Napnál világosabb, hogy Férc Elek szabólegény nem tulajdonította el a kenyéradó gazdája találmányát, hiszen Potroh Pál felperes a cérna egyik végére kötötte a csomót, Férc Elek alperes pediglen a másik végire. Ha tehát — úgylehet —• Potroh Pál felperes is kitalálta légyen a görcskötést. Férc Elek alperes akkor is tőle teljesen függetlenül, a maga esze után járt el, amikoron ő is kitalálta a cérna végin alkalmazandó bogkötést, hiszen, ha csak úgy egyszerűen leutánozta volna a mester módszerét, akkor ő is a fonal egyik végire tette volna a bogot. Márpedig Férc Elek — amint már mondom — a fonal másik végét csomózta meg. Minekutána pediglen a bepanaszlott szabólegény hamarább állt elő a találmánynyal, övé az elsőség, őt illeti meg a minden időkre szóló dicsőség meg a száz tallér jutalom. Potroh Pál panaszos pediglen mint pervesztes tíz tallért tartozik fizetni a Magas Bíróságnak, perköltség fejében... Annak utána, minek előtte, kelt mint lent és fent. .. Elmehettek! No hiszen, lett erre nagy tetszésnyilvánítás a hallgatóság körében — Hiába, a bölcs bíró eszén nem lehet túljárni. Szerencsés ez a nép, amelynek ilyen nagyeszű bíró kezében van az ügyes bajos dolga — mondogatták elégedetten a hamvasincsi polgárok, miközben elszéled- tek. Férc Elek megkapta a száz tallér találmányi díjat, sebből a pénzből saját műhelyt nyitott, nem szorult többé pórul járt, irigy gazdájára. Potroh mester létezéséről ma már csak egy megfakult bírósági irat tanúskodik, de Férc Elek emlékezete fennmaradt minden időkre, nevét ma is tiszteletteljes emlékezéssel említik mindazok, akik varrással foglalkoznak s munkájuk közben csomót kötnek a cérnk végére. Heves Ferena
