Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-24 / 171. szám

1 óírfátt 'Ttnw.—jwscsr w ­relet-magyarorszag A Nhan Dán vezércikke a vietnami vezetők látogatásáról Interjú a Brit Munkáspárt főtitkárával Elutaztak angol vendégeink kus Köztársaság kormány- küldöttségének nevében: Pham Van Dong, Le Thanh Nghi. a vietnami béke fenntartásá­hoz és megszilárdításához va­ló közvetlen hozzájárulásnak tekinti. Mélyen megindítot­tak bennünket a magyar ve­zetők nyilatkozatai arról, hogy országuk változatlan el­tökéltséggel teljesíti interna­cionalista kötelességét Viet­nam iránt és rendíthetetlenül hozzájárul a Vietnamról kö­tött párizsi megállapodás szi- gorú és következetes betartá­sáért vívott harchoz. A magyar vezetők fenntar­tás nélkül támogatják a Dél- Vietnami Köztársaság ideig­lenes forradalmi kormányá­nak álláspontját a déí-viet- nami kérdéseknek a párizsi megállapodás szerinti rende- zését illetően és kifejezésre juttatják azt az óhajukat, hogy az élet minden terüle­tén megszilárduljanak a kap- csolatok Magyarország és a DIFK, Dél-Vietnam népei­nek egyetlen jogos képviselő­je között. A VDK párt- és kormány- küldöttsége magyarországi látogatásának sikere, a Viet­namnak nyújtandó magyar gazdasági és katonai segít­ségről szóló megállapodások, a magyar kormány nagyvo­nalú internacionalista gesz­tusa — mindez a harci szoli­daritás, a vietnami és a ma­gyar nép közötti barátság és testvéri együttműködés meg­annyi ragyogó példája — fe­jezi be vezércikkét a Nhan Dán. A közel-keleti helyzetről — Egyiptom és Líbia tervbe vett uniójáról — A Biztonsági Tanács vitájáról Szadat beszéde az egyiptomi forradalom évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) A Vietnami Dolgozók Párt­ja és a Vietnami Demokrati­A VDK párt- és kormány- küldöttségének magyarorszá­gi látogatása, a látogatás si­kere arról tanúskodik, hogy Magyarország és Vietnam megbonthatatlan barátsága tovább fejlődik — írja a Nhan Dán hétfői számának vezércikke. A lap emlékeztet arra, hogy a vietnami küldöttség a magyar párt- és kormány­küldöttséggel a két ország közötti barátság és együtt­működés megszilárdításáról, a vietnami nép harcának új helyzetéről és a mindkét fe- let érintő időszerű hemzetkö- zi problémákról tárgyaltak. A felek teljes nézetazonos- ságra jutottak az összes érin­tett kérdésekben. Megállapo­dást írtak alá a Magyaror­szág részéről Vietnamnak nyújtandó hitelekről és térí­tésmentes katonai segélyről, valamint a gazdasági együtt­működésről. A Magyar Népköztársaság kormánya a vietnami nép iránti megmásíthatatlan in­ternacionalista állápontból kiindulva elhatározta, hogy elengedi a VDK-nak nyújtott hitelek visszafizetését. A Nhan Dan a továbbiak­ban megállapítja: A vietnami nép és a VDK kormánya nagyra értékeli Magyarországnak a nemzet­közi ellenőrző és felügyelő bizottságban való részvételét és pozitív tevékenységét s azt Vasárnap délután eluta­zott Budapestről Ronald Hayward, a Brit Munkás­párt főtitkára és felesége, valamint James Callaghan, a munkáspárti árnyékkor­mány külügy- és nemzetkö­zösségi minisztere és felesé­ge. Az angol munkáspárti vezetők Bencsik Istvánnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának meghí­vására négy napig tartóz­kodtak nem hivatalos láto­gatáson Magyarországon. Az elutazás előtt a Feri­hegyi repülőtéren Ronald Hayward főtitkár az aláb­biakban nyilatkozott a láto­gatásról : — Magyarországi tartóz­kodásunk során — miután találkoztunk házigazdánk­kal, Bencsik István főtitkár­ral — fogadott bennünket Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, akivel több mint másfél órás megbeszélést folytattunk. Mindenekelőtt népeink együttműködéséről, az országaink közötti keres­kedelmi és kulturális kap­csolatok fokozásának szüksé­gességéről volt szó. Elmondhatom — jelentette ki Ronald Hayward —-, hogy magyarországi megbe­széléseinken igen sok vonat­kozásban és kérdésben egyetértettünk Kádár Já­nossal é6 mindazokkal a Két holland misszionárius vasárnap a holland katolikus rádió adásában közölte: An­golában tanúi voltak a por­tugál gyarmatosítók tömeg­mészárlásainak, amelyek 222 halálos áldozatot követeltek. A Pijnenburg és Verdijk nevű misszionáriusok közlése szerint a portugál katonák az angolai Kisbashi faluban mintegy 130 személyt mészá­roltak le, s a nyomokat úté­pítésre szánt anyagok segít­ségével eltűntették. „A por­tugálok azt állítják, hogy ez a falu soha nem létezett — vezetőkkel, akkikel módunk­ban volt találkozni és véle­ménycserét folytatni. Megra­gadom ezt az alkalmat is, hogy köszönetemet fejezzem ki mondnyájunk nevében azoknak, akikkel Magyaror­szágon találkoztunk, beszél­gettünk, akik nagy vendég- szeretettel fogadtak bennün­ket. Reméljük, hogy szilárd és őszinte barátság alapjait fektettük le. hiszen van egy közös nagy törekvésünk, ne­vezetesen az, hogy fenn­tartsuk a világ békéjét. — Ami a kapcsolatok ed­digi és várható alakulását illeti, el kell mondanom, hogy kétségtelenül van ide­ológiai különbség az MSZMP és a Brit Munkáspárt között. Abban azonban egyetértés van mindkét részről, hogy érintkezésünkben ne az el­térésekről, az ideológiai kü­lönbségről beszéljünk, ha­nem figyelmünket azokra a dolgokra, sok olyan témára összpontosítsuk, amelyek­ben egyetértést tudtunk el­érni — fejezte be nyilatko­zatát Ronald Hayward. Az angol vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Szent- istványi Gyuláné. a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának titkára és Céderer Róbert, a HNF Országos Ta­nácsa nemzetközi osztályá­nak vezetője búcsúztatta. mondta Pijnenburg atya —, de én saját szemmel láttam, mint ahogy más szemtanúi is voltak ennek a drámának.” Pijnenburg egy másik esetben látta amint portugál katonai teherautók afrikaia­kat szállítottak egy hídhoz, ahol azután mindannyiukat kivégezték. Verdijk a másik holland pap elmondta, hogy a portugálok felégettek két misszionáriustelepet, ahol olasz kapucinus barátok éltek, majd exkavátorokkal tüntették el a nyomokat Az akciónak mintegy 60 halá­los áldozata volt. Szadat egyiptomi elnök hétfőn, az Arab Szocialista Unió központi bizottsága és az egyiptomi parlament együttes ülésén beszédet mondott Faruk király ural­ma megdöntésének 21. év­fordulója alkalmából. A be­szédet a kairói rádió és tele­vízió élőben közvetítette. Az egyiptomi államfő a közel-keleti helyzet általa-' nos vonatkozásaival, Egyip­tom és Líbia tervbe vett uniójával és a Biztonsági Tanács közel-keleti vitájá­val foglalkozott. Szadat hangsúlyozta: Egyip­tom el van szánva arra, hogy az Izrael által meg­szállt területeket felszaba­dítsa. Emlékeztetett Nasszer szavaira, hogy „amit erővel vettek el, csak erővel lehet visszaszerezni”. Elmondotta, hogy az 1967-es háború óta Egyiptom 4,4 milliárd egyip­tomi fontot fordított fegy­veres erőinek felkészítésére, fegyvervásárlásokra. Az Izraellel fennálló konfrontációt és a harc ki- újulásának lehetőségeit ele­mezve Szadat emlékeztetett arra, hogy a világ olajter­melésének 55 százaléka az arab államokból származik és kijelentette, hogy külö­nös tekintettel a nemzetkö­zi energiaválságra, „az arab országoknak ezt a rendelke­zésükre álló erőt a nemzeti ügy szolgálatába kell állíta­niuk”. Az egyiptomi elnök állást foglalt a palesztin felszabadítási mozgalom mel. lett, hangsúlyozva, hogy Egyiptom támogatja a pa­lesztinok ügyét és szemben áll mindazokkal, akik ezt a mozgalmat vissza akarják szorítani, illetve fel akarják számolni. Beszédében ismételten visszatért az arab egység problémájára, aláhúzva az egység jelentőségét a közös ügy szempontjából. Ezzel összefüggésben elemezte Egyiptom és Líbia viszonyát. Támogatásáról biztosította a két ország uniójának gon­dolatát, figyelmeztetett azon­ban arra, hogy a két ország egyesítésekor tekintettel kell lenni bizonyos „regionális érzékenységekre” és arra, hogy „érzelmi indítékok” önmagukban nem nyújtanak elegendő alapot az egyesü­léshez. „Kellő körültekin­tés nélkül nem garantálha­tó az unió sikere és tartós­sága” — mondotta. Szergejev bizalmatlan mo­sollyal pillantott az öreg Citroenra, de a sofőr magabiz­tos kérkedését valahogy rokon­szenvesnek találta. Néhány kránt2 csúsztatott a talpra­esett közvetítő markába és beült a kocsiba. „Csak néhány hónapja kezdődött a háború Európá­ban, s a Messerschmittek híre már ide is eljutott” — gon­dolta, kényelmesen elhelyez­kedve az ülésen. A Citroen elindult, s va­lóban sebesen közeledett az országúthoz. Alighogy a gépkocsi rátért az esőtől nedves aszfaltcsík­ra, a taxis vidám dalra fa­kadt. Nem kell üresen vissza­térnie. Hamarosan elmaradt Resht városka, s csaknem ész­revétlenül egy hegyszorosba jutottak. Az út erdős hasa­2 krán -> iráni váltópénz Szadat elítélően nyilatko­zott arról az „egységmenet- ről”, amelyet a líbiaiak az elmúlt napokban szerveztek, és „az érzelmek zabolátlan megnyilvánulásának” minősí­tette az akciót. Hozzátette: őt is meglepte Kadhafi le­mondása. „Kadhafinak meg kell tartania tisztségét, le­mondását nem fogadhattuk el. Helyén kell maradnia és vállalnia kell a tisztségével járó felelősséget” — hangoz­tatta Szadat. Egyiptom és Szovjetunió viszonyáról szólva az egyip­tomi elnök annak a nézeté­nek adott kifejezést, hogy bár az elmúlt évben bizonyos kérdésekben adódtak nézet- különbségek a két ország között, a Szovjetunió min­denkor barátként állt Egyip­tom mellett. Szadat méltatta az Egyiptomnak nyújtott szovjet segítség jelentőségét. Áttérve a Biztonsági Ta­nács közel-keleti vitájára, az egyiptomi államfő elmondot­ta : Utasította Zajjat külügymi­nisztert, hogy félreérthetet­lenül fejtse ki Egyiptom ál­láspontját. „A Biztonsági Ta­Párizs, Stockholm, Bern, Buenos Aires, Quito, Djakar­ta, London, Amszterdam, Sydney, Pepeete, Ausztrália, Uj-Zéland, és Japán után számos más ország kormá­nya, pártja, szakszervezeti szövetsége is elítélte a szom­baton végrehajtott francia nukleáris kísérletet. A Francia Kommunista Párt nyilatkozatban állapí­totta meg, hogy a kormány a jelek szerint hátat fordít a nemzetközi enyhülési folya­matnak. A nyilatkozat felszó­lítja a hatóságokat, hogy ír­ják alá a nukleáris fegyver­kísérleti tilalomra vonatkozó nemzetközi megállapodást. Nyilatkozatban tiltakozott a Francia Szocialista Párt és a legjelentősebb francia szak- szervezet, a CGT is, követel­ve a kísérletek beszüntetését. Olof Palme svéd kormány­dékban kanyargott, egyik oldalon a hegyek a felhőkig látszottak emelkedni, a mási­kon meredeken a mélybe zu­hantak. A szurdok alján hegyi patak zúgott. Az első teázónál meg kel­lett állniok, a sofőr vizet töl­tött a hűtőbe. Szergejev ér­deklődve nézte a várakozó, narancssárga autóbuszokat, amelyek tetejét ugyancsak zsákokkal, hápogó kacsákat, megpakolták csomagokkal, kotkodácsoló tyúkokat szál­lító ládákkal. Figyelmét azonban valamiféle szomorú csöngettyűezó vonta magára: „sivatagi hajók” karavánja közeledett. A vezérteve hom­lokát toliforgóhoz hasonló, színes gyapjúfonál-bokréta díszítette, nyakán különbö­ző nagyságú harangocskák lánca fityegett. Ez hét da­rabból állt. a legnagyobbik játékvödörből készülhetett. Szergejev szívesen várt vol­na, amíg a karaván odaérke­zik, de a sofőr végzett a mun­nácsnak is hasonlóképpen kell eljárnia. Aki élni kíván vétójogával, ám tegye. Aki a béke és igazság mellett kí­ván felsorakozni, legyen rá lehetősége .. Nem azért kez­deményeztük ezt a találko­zót, hogy békét kolduljunk, hanem azért, hogy a nagvha- talmak világosan leszögez­zék álláspontjukat.” Szadat elmondta, hogy John Scalj, az Egyesült Ál- lamok ENSZ-képviselője há­rom nappal ezelőtt egy ma­gánbeszélgetés során „ulti- mátumot terjesztett” Zajjat külügyminiszter elé, követel­ve, hogy Egyiptom egy bizo­nyos határozati javaslatot nyújtson be és zárja le a vi­tát. Ellenkező esetben — mondotta az amerikai kül­dött — az Egyesült Államok élni fog vétójogával. „Természetesen, visszauta­sítottuk az amerikai ultimá­tumot” — mondotta Szadat, aki a továbbiakban azzal vádolta az Egyesült Államo­kat, hogy az katonailag, po­litikailag és gazdaságilag mindenben támogatja Izrael agresszióját és ezzel a közel- keleti békével szemben fog­lal állást. fő távollétében Alva Myrdal ügyvezető rpiniAZterelopk nyilatkozott. Rámutatott ar­ra a veszélyre, amelyet az esetleges rádioaktív szennye­ződés jelent a robbantás tér­ségében élő nemzetekre. Til­takozását fejezte ki az ar­gentin és az ecuadori kül­ügyminisztérium isi Adam Malik indonéz külügyminisz­ter kijelentette, hogy Indoné­zia nem fogadhat, el semmi­lyen nukleáris kísérletet a világ egyetlen pontján sem. Szintén elítélően nyilatkozott az Angol Liberális Párt, to­vábbá a svájci, a holland és az ausztrál szakszervezeti szövetség. A Tahiti szigetén levő Faa helység városháza előtt fél- árbócra eresztették a francia lobogót. A városka polgár- mestere egyébként a francia nemzetgyűlés tagja. kájával, s rátaposott a gáz­pedálra. A Citroen, recsegő karosszériával tovavágtatott vele. L1GYIJA ALEKSZANDROVNA Esteledett, amikor a Citroen megérkezett Teherán európai jellegű északi részébe. Há­rom-négyemeletes házak, tá­gas ablakokkal, széles, aszfal­tozott utcák, parkok, emlék­művek. Az utcán azonban a legújabb típusú autókkal lo­vas kocsik, szamárfogatok, tevekaravánok keverednek. A kétpupú óriások komoran lépegetnek, mintha azon töp; rengenének, hogy e régi. ké­nyelmes utakat miért is borí­tották be bitumennel. A Citroen a „Nagyeri”-szál- lónál fékezett, A kereskedel­mi képviseletre már késő lett volna belátogatni, így hát Szergejev elfoglalta a szobá­ját és kényelmesen végighe­vert a diványon. Japán repülőgép Újabb fejlemények Hétfőn, a kora délutáni órákban a dubai repülőtéren veszteglő japán utasszállító gép elrablói felszólították a repülőtér hatóságait, hogy azonnal töltsék fel a gép tankját, különben a gépet áz utasokkal és a személyzettel együtt felrobbantják. A má­sik követelésük az volt, hogy rögtön szállítsák a gépre a terrorista csoport nőtagjának holttestét. A nő robbanás áldozata lett még az akció kezdetén. A dubai hatóságok eleget tettek * terroristák követeléseinek. A többször is megsürge­tett üzemunyagvétel és mái jelek arra vallanak, hogy ■ repülőgéprablók hamarosan felszállni készülnek. Dubai­ban feltételezik, hogy útjuk legközelebbi célja Karachi. Bár Tokióban a külügymi­nisztérium felkérte Izraelt és Szaud-Arábiát, készülje­nek fel arra a lehetőségre, hogy az ő területükön száll le. A karachi repülőtéri ha­tóságok • mindenesetre pél­dátlan biztonsági intézkedé­seket tettek: hétfő dél óta csak szqfgálati útlevéllel uta. zó személyek léphetnek be a repülőtérre. Miközben a felszállás! előkészületek folytak, Mu­hammad Bin Rasid Al- maktum dubai hadügymi­niszter rádión összeköttetés­be lépett a merénylőkkel, s továbbította nekik az idő­közben Dubaiba érkezett ja­pán közlekedésügyi minisz­terhelyettes ajánlatát: Sza­tó közölte, hogy tárgyalást kíván a repülőgéprablókkal követeléseikről és a, túszok szabadon bocsátásáról. Ki­jelentette, hogy a japán kor­mány biztosítja a merény­lők biztonságát, s maga is túszul ajánlkozott. A terror­isták- azonban visszautasí­tották a javaslatokat, mond­ván, hogy nem a japán kor­mánnyal, hanem csakis a dubai hatóságokkal hajlan­dóak tárgyalni. A merénylők kilétére és hovatartozására hétfő dél­utánig még mindig nem derült fény. Számuk is bi­zonytalan, egyes hírügynök­ségek úgy tudják, hogy öten vannak. Sok találgatást okoz az a rejtélyes üzenet, amelyet Nyugat-Németor- szágból továbbítottak Du­baiba ismeretlen személyek. Az üzenetben az áll, ho«v a repülőgéprablók vagy azonnal öljék meg, vagy pedig — emberiességi okok­ból — bocsássák szabadon a túszul fogva tartott 143 sze­mélyt. Az üzenetet a du­bai hadügyminiszter továb­bította. Dubaiban felteszik, hogy az üzenet nem egyéb, mint a terrorista csoport­nak szánt rejtjelezett pa­rancs. Reggel, elgyalogolva Tehe­rán legforgalmasabb útke­reszteződéséig, az üzletekkel zsúfolt Lalezár és az elegáns Isztambul utca sarkáig be­fordult a Latezár utcába. Ebben, költői neve ellenére (Virágosrét utca) egyáltalán nem pompázott virág, de még egy fűszál sem, viszont na­gyon élénknek, vidámnak tetszett. A kirakatok — a szövettől a szivárvány színei­ben csillogó drágakőig — roskadoztak az árútól. Szer­gejev hamarosan a fényes, de nem túl hosszú utca végére ért, ott már a Paminár ke­rület kezdődött, mely a keres­kedelmi képviseletnek is ott­hont nyújtott. Nem sokáig kellett keresgélnie, néhány perc múlva felkapaszkodott az épület második emeletére, íme — megkezdődik a mun­kája. A folyosón sok ember — többségük helyi kereskedő — várakozott. (Folytatjuk) Portugál tömegmészárlás Angolában Tiltakozások a francia nukleáris robbantások ellen V. fegorov dokumentumregényei Fordította: havas ervin A szálak Schon hatosén tábornokhoz vezetnek 2. 4

Next

/
Thumbnails
Contents