Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-22 / 170. szám
Vasárnapi melléklet Burgei Lajos: Tisza vas vári ’73 július Korunk nagy kamasza. Született 1908- ban, Tiszabüd és Széntmihály községek frigyéből. Az igazi névadó 1952-ben volt, amióta Tiszavasvárinak nevezik. Szívesen büszkélkedik az ősökkel, elődökkel, a serdülés ezer évének itt élt embereivel. A honfoglaláskor ittmaradtakkal; a ma is vasszorgalmú büdiekkel, akik hathetes böjtöt tartottak olajon és kenyéren, h"gy tovább tartson a kíméletlen munkával megszerzett kis élelem; a Bocskai-haj dókkal; a Bákócziért ftakamaznál verekedőkkel; a 48-as hősökkel. Az apró gyerek is tudja, hogy itt született Pethe Ferenc a XVIII. század botanikusa, aki a faluban tanított, majd elsőnek írt magyar nyelven mezőgazdasági szaklapot, könyvet. Vasvári Pál is a község gyermeke, s az itt magába szívott anyatej nevelte a szabadságharc hősévé. És teljesen az övék maradt, miközben megosztoztak rajta a világgal, Kabay János, a vegyészzseni, a magyar morfiumgyártás atyja, a hajdani Bűd- ezentmihály első gyáralapítója. Aztán mint akitől elvettek valamit, olyan hangsúllyal említik újra és újra: volt ez a település szabad hajdúk városa is. A nemzetségek, amelyekből vétettek, a Tisza menti falu ősi temetőiben porladnak. A tizennégyezer mai vasvári az igazi nagy átalakulás korszakában vissza-visszapillánt rájuk, erőt meríteni, hinni, a növekedés gondját elviselni. Feszíti őket a felnőtté váló nagy energiája, közben el-elbizonytalanod. nak, érzékenyek és önérzetesek, újuló arcukon megmutatják a tévedések pattanásait, túloznak is időnként és vívják küzdelmüket egyelőre két énükkel, amely még nem városi, de már nem is falusi. A valaha egységes falusi közösség többé nem létezik. A jelent és a jövőt már nem a mezőgazdaság határozza meg. Alig kétezer- nyi a három tsz-ben földet művelő, de sokan már közülük is gépek nyergében ülnek, berendezések gombját szabályozzák. Gyermekeik már csak kimutathatatlan kicsiny arányban követik őket a földekre. Az idősödő parasztság folytonos fogyatkozása megfellebbezhetetlenül jelzi a jövőt; a teljesen gépekre épülő, egységes, nagy termelőszövetkezetet. A modem élet szelétől érintett ember mind kevésbé hajlandó arra, hogy erejét a nem könnyen művelhető Tisza menti táj szittyókkal szegdelt talaján áldozza, liogva közben elődei földszítta, munkagörbítette torz testeitől. És az e testekben élő szellemet is túlrohanta már az idő. A korábban falu, ma nagyközség elkövetkező évtizedeit, ha úgy tetszik évszázadait új utakra terelte a gyár, az Alkaloida. Mellette mások is születtek. Téglagyár, MEZÖGÉP-gyáregység, kü. lönböző ipari szövetkezetek, nyíló boltok sora kínálta az emberibb, kulturáltabb munkát. A társadalmi méretű változások jelentkeznek itt sűrítve, lerövidült idővel, 13 ezer hektárnyi területre zsúfolva, gyakorta vitatható személyi feltételekre építve, siettető szándékokkal és szokásrendszerekben élőket sokkirozva. Több mint 2500 munkásnőből és munkásból formálódik a munkásosztály. A szakmunkásképző iskolában 800 fiatal készül vegy-, gépipari, műszaki pályákra. Megsokszorozódott a szellemi erő, kétszáznyi pedagógus mellett 120 mérnök, 180 technikus, ezernyi érettségizett fiatal szakember tudása, igénye, szemlélete árnyalja az átalakulás mindennapjait. A növekedés örömébe azonban belevegyül a növőgörcs ínszakasztó fájdalma is, a várakozás és lehetőség közötti fáziseltolódás. , A község főutcáján, pontos rendezési terv szerint már évek óta csak emeletes házak épülnek. Előttük az árkokat vastagon lepi a laboda. Az utcák alatt 40 kilométernyi vízvezeték, de a főútvonalakon kívül szerte Vasváriban földutakon zötykölődnek. Az Alkaloida mellett 200 család városi lakótelepen él, de az ellátás rosszasága Debrecenbe, Miskocra, Nyíregyházára kényszeríti a venni akarókat. A stabil, üzemekre épülő keresetek nyomán egy fél év alatt 10 millióval nő a bolti forgalom a községben, de évente legalább 30 millió kivándorol innen, mert nincs áruház, kicsi a választék, még a múltban lépked a kereskedelem. Bontakozik a belterület urbánus képe, de mindenki elfeledkezett a bűdi részről, ahol ötezer ember modernizálódó települését nem rögzíti se rajz, se utópia. A szakmunkásképző intézetben országosan ismert modern módszerekkel és eszközökkel folyik az oktatás, de az általános iskolában négy cigánygyerek 667 órás mulasztással világrekordot állít fel. Az Alkaloida jelentőségét bemutató térképen ezernyi vonal mutatja világot behálózó kapcsolatait, de Tiszavasváriban az üzemek, gazdaságok, szervek, testületek néha nagyon nehezen lelik egymást. Nem a jószándék hiánya okozza ezt, csupán a gyakorlatlanság, az idő rövidsége, annak fel nem ismerése, hogy a nagyközségben nemcsak a gazdálkodás, nem egyszerűen a társadalmi struktúra változik, hanem életformák cserélődnek fel, új stílust követelve nemcsak lakótól, hanem vezetőtől is. Senki nem vitatja: itt minden változás forrása az Alkaloida. Ott milliárdokban számolnak. A modern gyár embert formál, fegyelmet ad, politikai műveltséget növel, anyagi erejével mindenütt jelen van. Központi fűtést szereltet a Kabay-iskolába, meleg vizet teremt a szorgalmatosi területre, szemléltetőeszközzel látja el az iskolákat, mélyen benne él a községbén. Nemcsak az ünnepségeken, sporteseményeken való jelenlétük szimbolizálja idetartozásukat. A lényeg ott rejlik: 1500 Tiszavasváriban élő munkása legalább a lakosság felére hat, eszmeileg, gazdaságilag. A műszaki értelmiség szellemi sikerei az egész település rangját növelik. Az ipari üzem szervezettsége katalizálja a mezőgazdaságot, kényszerítve a korszerű üzem. és munkaszervezésre, és normaként szabja az emberi munka milyenségére az ott kialakult és alakuló szocialista stílust. Az Alkaloida 300 kommunistája nem egyszerűen az üzem forradalmi élcsapata, hanem emberi-erkölcsi tartásával a progresszió motorja is. A távolság, amely földrajzilag a nagyüzem és a község között van, nem külön világokat választ el egymástól, legfeljebb másféléket, s ma már ki-ki tudja, melyik a jobb. A tiszavasvári emberek már választottak és döntöttek. Évente milliós értékű társadalmi munkával bizonyítanak is. Vizesárkot ásnak; építik a strandot és fürdőt; ott vannak, amikor az új bölcsődét csinálják, a szülők és iskolások egy fél év alatt 140 ezer forinttal gazdagítják az iskolát. És döntött a nagyközség tanácsi testületé is. Megépítik (és 22 millióba fog kerülni) a szennyvízvezetéket. Felszámolják a belterület utcadzsungeleit. Megépítették saját gimnáziumukat. Félmilliót adtak iskolai szemléltetőeszközökre, modem oktatásra, pluszként. De választott a jövő nemzedék is. Az általános iskolát hagyok több mint fele olyan szakmát kutat, amelyet otthon űzhet. Harminc százalékuk gimnáziumba készül, de bőven vannak szakközépiskolába készülők, leendő kereskedők is. Olyan, aki nem tanul tovább, ritka, mint a fehér holló. A gyermekek harmada az iskolákban ének. és zenetagozatra jár, hangszert tanulnak, és példamutató szorgalommal érik el, hogy a négy egészet megközelítő átlageredménnyel vívják ki jövőjük pályájának belső, jól befutható köreit. Ebben a faluban, a 25 kilométernyi átmérőjű színpadon ma a legmagyarabb szocialista dráma játszódik. Döbbenetes szereplőgárda. Apóka, az öreg éjjeliőr, arról mesél, mint fútt öreg tárogatóján hajdan dalokat a cselédház előtt késő éjjelig. Az ifjúsági házból közben a beat ütemére táncol a mikroszoknyás lány a most végző, de máris külföldre menő, 14 forintos órabérrel kezdő hegesztővel, öreg gólyafészkes ház előtt idős emberpár ágál a „fekálvezeték” ellen- Az étterem pincére, aki szabad idejében régész- kedik, a falu ősalapítóit Egyiptomból eredezteti. Az iskolaigazgató á vakáció kellős közepén rövid nadrágban tanulói szociográfiáján dolgozik. A tsz elnöke hajnali találkánkkor már fáradt, hiszen ő már a Hajnalcsillag szálltakor gépei között járt. A rendőr, szolgálatát letéve lehajt két ded bort, és indul kapálni. A vegyészmérnök, amikor délután kihúzza a horgot a vízből, nem is titkolja, neki már csak az van hátra, hogy egy szál alsóban odaüljön a tv elé, kapcsolatot találni a világgal. A gyár előtti kofa elégedetten dörzsöli a kezét, mert 12- ért adta el az őszibarack kilóját. A tanács titkára sok hatáskörről, kevés pénzről beszél, óvatos diplomáciával védi a kényelmetlen kérdéseket. Itt dolgozó német szerelő fűzi a szálloda előtt a tiszavasvári Nanát. A házak udvarán esténként 300 autót mos munkás, mérnök és tsz-paraszt, orvos és tanító. A szakmunkásképző igazgatója birodalmát mutatja, ahol most készült el a kis stadion, amely szabadtéri színpad is. Az üzemi pártbizottság titkára a vasútállomásra sé. tál, miközben csendben monologizál országos gondról, helyi érdekről, konfliktusról, feloldódásról, a jövőről, amely a gyár makettjén a tervezett bővítés fekete kubuszait a remény zöldjére pingálja át. A söntés előtt egy csapat cigány, töredék az ezerből, köny- nyen jött pénzen ad túl, gyorsan, pityőká- san. A pap, aki múzeális értékű könyveket dédelget, villannyal harangoz, rá csak a gólya kelepelése felel. Furcsa világok élnek egymás mellett. Azoké, akik a kerítésen átnézve mindenre kíváncsiak. Az emeletes házakba visszavonulóké. Az idősöké, akikre az évek funkciói sokaságát tették. Fiataloké, akik még sokszor gondolkodnak, megosszák-e szabad idejüket saját világuk és a köz között. Ijedt emberek világa, akik a kivívott pozíciót féltik a jelentől, de még inkább a jövőtől. A törekvőké, akik számára lassú a tempó, a tán a ma gondján átnézve már most 2000-et célozzák. Öreg cselédeké a Kabay-telepen, írástudatlanoké, akik talán még ma is zavarban vannak, ha elmennek a Dessewffy- kastély előtt A kicsit parvenüké, a proccor ké, az ádázán versengőké. De mindent meghatározóként a munkássá váló emberek világa, amely minden kétlakisága ellenére a józan jövőé. Még nagyon, sok híja van annak, hogy Tiszavasvári igazi várossá váljék. Mert ea nem kinyilvánítás kérdése. Csak annak a függvénye, vajon tud-e a mai nagyközség minden ereje egy akarattal és szívvel a cél érdekében tenni, ha kell lemondani, áldozni, alkalmazkodni és önmagát formálni. Hajned van. A főutcán a neoncsövek között fészkelő verebek csiripelni kezdenek: Megszólal a szürke gerle is. A távolból vontató áll a benzinkút elé. Felbúg a gyár gőz- dudája. Munkás a gyárba, paraszt a földre indul. Kerékpáron, busszal, motoron. A lakótelep bérházaiban megszólalnak a vekkerek: A felkelő nap bronzkorongját, a nagy gongot, megütötte a rendező. A mindennapi élet nagy előadása megkezdődött A tiszavasvári Alkaloida látképe. (Hammel József felvétele)
