Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-22 / 170. szám

8. «Mal ImtET-MAGYARORSSÄfi 1973. július 55. HÉTFŐ: KEDD: Pham Van Dong vezetésével vietnami párt­ós kormányküldöttség érkezett Budapest­re — Szadat beszéde az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságának ülésén. Rogers amerikai külügyminiszter látoga­tása Szöulban — Vita az angol alsóházban a mocambique-i vérengzésről, tüntetések Caetano portugál kormányfő ellen London­ban. SZERDA: Messmer francia miniszterelnök hivatalos látogatásra Budapestre érkezett — Leber nyugatnémet hadügyminiszter befejezte tárgyalásait Washingtonban. CSÜTÖRTÖK: Egyiptomi ellenmtézkedések a líbiai „unió­menet” ellen — Mohammed Daud lett Af­ganisztán első köztársasági elnöke. PÉNTEK: Messmer francia miniszterelnök tovább utazott Szófiába — Véget értek a ma­gyar—vietnami tárgyalások. SZOMBAT: Bayülken török külügyminiszter befejezte egyhetes szófiai tárgyalásait — Stroessner, Paraguay diktátora Nyugat-Németország- ban tesz hivatalos látogatást — Ellentmon­dó hírek Kadhafi líbiai elnök lemondásá­ról. Nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt hét világpoli­tikai eseményei közül igen Jelentősek voltak azok a tár­gyalások, amelyeknek éppen Budapest volt a színhelyük. A Vietnami Demokratikus Köztársaság párt- és kor­mányküldöttsége a Szovjet- I unió után nyomban Magyar- ) országra látogatott, az euró- I pai szocialista országok kö­zül másodikként a Magyar Népköztársaság párt- és kor­mányküldöttsége fogadta a Vietnami vezetőket, akik — emlékszünk rá, még június elején a Kínai Népköztársa­ságban is jártak — most sor­ban felkeresik a testvéri or­szágokat. A tárgyalások sok­rétűek: alkalmat adnak a VDK pártjának és kormá­nyának, hogy kifejezzék a vietnami nép köszönetét azért a segítségért, amelyet a szo­cialista országok nyújtottak az amerikai imperializmus ellen vívott élethalálharcá­ban, ugyanakkor a „hogyan tovább?” kérdéseire is vá­laszt lehet találni. Hogyan nyújt további támogatást az európai szocialista közösség a VDK-nak az újjáépítéshez, hogyan teszi lehetővé a szi­lárd marxista—leninista ala­pokon a szocializmus építé­sét ebben az ázsiai ország­ban? Közben hogyan lehet biztosítani a párizsi béke­megállapodás teljes végre­hajtását, hogyan bírhatják jobb belátásra a Saigon: re­zsimet, amely szabotálni igyekszik a békés, politikai rendezést Dél-Vietnam ban? A magyar főváros másik miniszterelnök-vendége a hé­ten Pierre Messmer. a fran­cia kormányfő volt. Fock Je­nőnek, a magyar kormány elnökének még öt évvel ez­előtt Párizsban tett látogatá­sát viszonozta most. A ma­gvar—francia tár wal ásókra több okból volt szükség: az európai politika szempont­jából P7.ért. meri erre a hel­sinki kiUü wminiszteri érte­kezlet Titán, a eenfi „máso­dik wsIoct" élőt* került sor S a két fél egvbeve+hette né­zeteit. ezenkívül pedig azért fs. mert a mawar—francia kapcsolatok fejlődésére már ráfért a magas szintű ösz­tönzés, különösen a gazda­sági együttműködés és az árucsere kíván több erőfeszí­tést. E sorok írója valaha öt esz­tendőt töltött Párizsban, sze­mélyes élményei, alapján is állíthatja, hogy elsősorban a francia üzletembereken múlt, ha az árucsere kedvezőtlenül alakult... Emlékszem, Fook Jenőnek 1968. áprilisában a lyoni kereskedelmi kamara bankettjén elmondott, nagyon őszinte és épp ezért a francia üzletemberekre nagy hatás­sal volt' beszédére: figyelmez­tette a francia exportőröket, hogy nekik is igyekezniök kell a szállításaik ellentételeit megkeresni, piackutatást vé­gezni, mi az, amit a francia piac átvehet, hogy aztán a magyar külkereskedők na­gyobb mennyiségben vásárol­hassanak francia árukat... A helyzet azóta nagyot javult, de még mindig hagy kíván­nivalót. A nemzetközi élet a héten néhány rendkívül látványos eseménnyel szolgált: a líbiai „uniómenettől” a portugál kormányfő elleni londoni tüntetéseken át az afgán puccsig. Az arab világ ellentmondá­saira világit rá az egyiptomi —líbiai feszültség, ugyanak­kor, amikor az eredeti tervek szerint már alig több mint egy hónapnak kellene csak elválasztania a két országot a tervezett egyesüléstől. Or­szág-világ előtt nyilvánvaló­vá lett, hogy Kairó számára az unió szinte kivihetetlen. Kadhafi ezredes líbiai állam­fő viszont komolyan el akar­ja érni a két ország egyesülé­sét. Hivatalos érve az. hogy Líbia tekintélyes anyagi erő­forrásait (egy év alatt leg­alább egymilliárd dollár tisz­ta haszon az olaj kitermelé­séből!) az egyiptomi katonai és gazdasági megerősödés alapjává kell tenni. Aztán az ország visszavághat Izrael­nek és visszaszerezheti a megszállt arab területeket. Kairó ezt követően teljes jog­gal lehetne az arab világ fő­városa. További államszövetségek kialakulásának középpontja, — hangoztatja. Nem nehéz felfedezni Kadhafi személyes törekvéseit: minden bizony­nyal ők kívánnak egy nagy arab állam élére állni. Fiatal még, ki tudná várni!... Líbiai tüntetők ezrei men­tek autókon és lakókocsikon a hét végén Egyiptom felé; eredeti tervük szerint Kairó­ban a parlament épülete előtt rendeztek volna ülősztrájkot az egyesülés sürgetésére. Az akció úgy tűnik, a visszájára fordul. Kadhafi politikai karrierjét is veszélyeztetheti. Portugália gyarmatosító uralmára újból ráterelődött a világ figyelme. „A luzitán szörny” (Peter Weis megrázó dokumentumdrámájából Idéz­zük) Mocambique-ben pusz­tított. A szörnyű kegyetlensé­gek hírét Európába, ponto­sabban Angliába katolikus hittérítők vitték. Éppen Caetano portugál miniszter­elnök hivatalos látogatásá­nak előestéjén... Az angol közvélemény megborzadt a nácik viselt dolgaira emlé­keztető portugál gyarmati bűnök hallattán, végig tünte­tett Caetani ellen. Az angol konzervatív kormányt azon­ban ez qsak kevéssé zavarta. Főleg üzletről van szó, Por­tugália esetleges belépéséről a Közös Piacba. Az afgán puccs nemzet­közi következményeit ma még nem lehet lemérni. A trónjától megfosztott Zahir sah semleges külpolitikát folytatott, Mohammed Daud, az első köztársaság elnöke en­nek a politikának a további alkalmazását ígéri. India volt az első ország, amely elismer­te az Afgán Köztársaságot, a Szovjetunió is követte India •példáját. Diplomáciailag ez jelenti az első támpontot, ami viszont az afgán belső hely­zetet illeti, a köztársasági kormánynak reformokkal le­het majd bizonyítani, hiszen a királyi Afganisztán Ázsia igen elmaradott országai közé tartozott Pálfy József / Lengyelország nemzeti ünnepén Huszonkilenc évvel ezelőtt, 1944. július 22-én alakult meg a Lengyelország demokra­tikus és antifasiszta erőit összefogó Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság. Köz­zétett felhívásában a bizott­ság harcba hívta az ország népét az új, demokratikus ál­lam megteremtéséért. A fasizmus leverése után olyan nehézségekkel kellett megküzdeniök az ország, az új társadalom építőinek, mint talán egyetlen más eu­rópai államnak sem. Hitle- rék 6 millió lengyelt pusztí­tottak el, úgyszólván teljesen szétrombolták, megsemmisí­tették az ország anyagi érté­keit, a gyárakat, a gépeket, az épületeket. Több ezer üzemet, bányát, kohót építettek újjá az ország­ban a felszabadulást követő évek során. A lendületes mi­nőségi és mennyiségi fejlő­dés eredményeképpen ma Lengyelország iparában meg­határozó tényező a gépipar: a lengyel szerszámgépeket kor­szerűségük, megbízhatóságuk miatt szívesen vásárolják mind a KGST-országok, mind pedig a fejlett tőkésál­lamok. Ugyanez mondható el a lengyel közúti járművek­ről, a tengerjáró hajókról, a különféle erő-' és földmun­kagépekről. Lengyelország mai iparfejlesztési céljait áz ország szükségletei és a KGST integrációs komplex programjának a szempontjai szerint jelölték ki. Ennek megfelelően alakították ki a jelenlegi időszakot átfogó, 1971—1975-re érvényes öt­éves terv iránymutatóit is: a fejlesztésben a hangsúlyt az elektrotechnika, a vegyi-, az energetikai és a kohóipar nagyütemű fejlesztésére he­lyezik. Ezen belül az idei, 1973-as népgazdasági terv legfontosabb célja: növelni a lakosság életszínvonalát. Szervesen illeszkedik az élet­színvonal-emelés meghirde­tett programjához a mező- gazdaságban követett leg­főbb fejlesztési irányvonal: bővíteni a hústermelést, hogy a lakosság igényeit mind teljesebb mértékben tudják kielégíteni. Ami Lengyelország „helyét a világban”, külpolitikáját illeti, azt — mint a szocialista állam több mint negyedszá­zados fennállása alatt min­dig — a következetes, inter­nacionalista békeoolitikán alapuló nemzetközi tekintély jellemzi. Mi sem tükrözi hűb-' ben ezt, mint hogy a Lengyel Népköztársaság képviselői — hazánk küldötteivel együtt — részt vesznek a Vietnam­ról kötött párizsi békeegyez­mény szigorú és következetes betartásának ellenőrzésében, Szűkebb házunk táján, Eu­rópában is a gyakorlatban ér­vényesül a Lengyel Népköz- társaság békés egymás mel­lett élés elvét valló külpoli­tikája. Hiszen alig két éve annak, hogy megkötötték a lengyel—NSZK szerződést, amely elmozdította az egyik legnagyobb követ az európai enyhülési folyamat útjából. A nemrég lezajlott helsinki európai biztonsági értekezleten a lengyel dele­gáció konstruktív javaslat- tervezettel járult hozzá a ta­lálkozó sikeréhez. A magyar—lengyel kapcso­latokat a két nép évszázados rokonszenve, barátsága mel­lett jelenleg a közös cél. a közös út fűzi szorosabbra mindkét ország előnyére. Nemzeti ünnepükön őszinta szeretettel köszöntjük len­gyel barátainkat, kívánunk további sikereket országépítő munká j ukban. Koz5s közlemény (Folytatás az 1. oldalról) lamint a két ország közötti áruszállításokról és fizetések­ről. A megállapodások igaz bizonyítékai a magyar és a vietnami nép őszinte, prole­tár internacionalista barátsá­gának és szolidaritásának A Magyar Népköztársaság kormánya, a testvéri vietnami nép irányában eddig követett internacionalista politikája folytatásaként, figyelembe véve a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságnak a há­ború pusztításai okozta hely­zetét és újjáépítési feladatait, úgy határoaott, hogy a Viet­nami Demokratikus Köz­társaság megsegítése és tá­mogatása céljából eltekint az előző években nyújtott hite­lek visszafizetésétől. A viet­nami fél forró köszönetét fe­jezi ki a nemes gesztusért és úgy értékeli, hogy ez az elha­tározás lelkesítőleg hat a vi­etnami népre. A vietnami párt- és kor­mányküldöttségnek az elvtár­si barátság és a testvéri meg­értés szellemében lefolyt tárgyalásai valamennyi meg­vitatott kérdésben megerő­sítették a két párt és kor­mány teljes nézetazonossá­gát. A két félnek az a meggyő­ződése. hogy a Vietnami De­mokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének a Magyar Népköztársaságban tett hivatalos, baráti látoga­tása és a budapesti tárgya­lások eredményei tovább bővítették a Magyar Szoci­alista Munkáspárt és a Viet­nami Dolgozók Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köz­társaság megbonthatatlan ba­rátságát és testvéri együtt­működését. Budapesti, 1973. július 20. A Magyar Népköztársaság részéről: FOCK JENŐ, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Vietnami Demokratikus Köztársaság részéről: PHAM VAN DONG, a Vietnami Dolgozók Pártja politikai bizottságának tagja, a Vietnami Demokratikus Köztársaság minisztertaná­csának elnöke. Kadhafi­egységmerset A líbiai „egységmenetből" Kadhafi visszatérését követe­lő tömeg lett szombaton. A Mersa Matruhnál letáboro­zott több tízezer líbiaira nagy hatást gyakorolt a kai­rói rádiónak az a híre, hogy Kadhafi elnök lemondott Szombaton délelőtt ezért már meg sem kísérelték a vasúti csomópontnál fegyveresekkel őrzött akadály áttörését vagy megkerülését, hanem a szer­vezők utasítására--visszafor­dultak Líbiába. Az új utieél a Benghazitól 40 kilométerre lévő Nabiar katonai támasz­pont, itt tartózkodik ugyan­is a líbiai elnök,-akinek a le­mondását a forradalmi pa­rancsnoki tanács nem fogad­ta el, A tripoli rádió reggel t óta felhívást sugároz a la­kossághoz, hogy minél na­gyobb számban indulishalc útra Nabiar felé, és tömeg- tüntetéssel bírják rá Kadha­fit, vesye át ismét az ország vezetését. Több ezrein tartanak ülő- sztrájkot a líbiai forradalmi parancsnoki tanács tripoli főhadiszállása előtt is. Ezalatt délelőtt egy líbiai különgéppel Kairóba érkezett az egységmenet 21 szervezője. V. fegorov dokumentumregényes Á szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek EGY HAJÓ MEGÉRKEZIK A Fomin lassan közeledett az iráni kikötőhöz, Pahlevi- hez. Az eső függönye mögött már kirajzolódott a part vo­nulata, amikor a hajó meg­állt. Itt kellett bevárnia az iráni révkalauzt. Néhány éles köhögésszerű hangot hal­latott, amely egyenletes zú­gássá csöndesedéit. Vihar közelgett a tenger el­szürkült, a sirálycsapatok iz­gatott sikoltásokkal köröz­tek. A kapitány aggódva te­kintett előre: a hirtelen tá­madt vihar nem akadályoz­za-e a révkalauzt. Aggodalma feleslegesnek bizonyult, szag­gatott szirénaszó bődült fel, s hol a hullámok taraján, hol annak völgyeiben manőve­rezve feltűnt egy rozzant mo­torcsónak. Úgy tetszett, hogy a gyönge testet darabokra zúzzák a hullámok, de a csó­nak sértetlenül odasimult a Fordította: HAVAS ERVIN hajó oldalához. A révkalauz — magas, szikár öregember — fürgén lépkedve a kötél­hágcsón, egyenesen a pa­rancsnoki hídra ment. Néhány perc múlva a hajó folytatta útját a kikötő belse­jébe. A Pahlevi öböl jobb olda­lán egy városka terült el, alacsony házakkal az örök­zöld narancsligetek között. Itt-ott, mint toprongyos ala­kok az ünneplő tömegben, ko­pott, őszi ruházatban néhány eper- és almafa idétlenkedett. Az ellenkező, kazjanszki ol­dal előterében raktárépületek és a kikötő szolgálati helyisé­gei húzódtak, mögöttük né­hány utcácskát formáló lakó­házak. szállodák, szatócsüz­letek. A várossal az öblön át­ívelő széles híd kötötte ösz- sze őket. A Fomin kikötött a mere­dek kőfal mellett, fedélzetére felsiettek a szolgálatos tiszt­viselők. A formaságok elin­tézése után az utasok a hajó­lépcsőhöz tódultak. A tömeg­ben is élesen elkülönült az a csoport, mely többnyire sző­ke, civil ruhás, mégis feltű­nően katonás mozgású fia­talemberekből állt. Harsány hangon, németül társalogtak a tengeri út viszontagságairól — éjszaka a hajó ugyancsak meghintáztatta utasait. A Szovjetunión keresztül sok-sok üzletember érke­zett Iránba. A lépcsőnél egy tisztviselő vámvizsgálatra irányította az utasokat. Egyi­kük, egy szürkéskék szemű, szőke, harmincöt év körüli férfi kissé lemaradva, kíván­csian nézegette a sürgölődő rakodómunkásokat, akik bő ruházatukban Repin hajó­vontatóira emlékeztették őt. A vámhelyiségben mozgó szalag továbbította a csoma­gokat a hosszú pultra. Az utasok sorban állva várták, hogy a vámosok megvizsgál­ják poggyászukat. Gyorsan végeztek, már csak az :ratok ellenőrzése maradt hátra. A rendőrtiszt, átvéve a ra­kodómunkásokat figyelő utas kezéből a Szovjetunió címe­rével ékesített útlevelet, fél­hangosan olvasta: — Szergejev Jakov Va&zil­jevics, a Szovjetunió iráni kereskedelmi képviseletének számviteli alkalmazottja — és mintha habozna, kelletle­nül visszaadta az igazol­ványt Szergejevnek. Ha te­hette volna, bizonnyal vis-sza- küld minden utast a hajóra, aki a szovjetek országából ér­kezett. Szergejev kilépett a városba és elindult a szállo­da felé, hogy taxit keressen. A kis kikötővárosban élénk forgalom zajlott, szakállas utcai kereskedők kiáltozva, rikácsolva árulták a vadka­csát, halat, narancsot. A hajó érkezésére mintha a város egész lakossága az utcára tó­dult volna felkínálni áru­készletét. Szergejevnek nem kellett a szállodáig mennie, egy bor­zas kölyök kezéből kivette a bőröndöt és egy közelben ál­ló taxihoz cipelte. — Hová, arbab?1 — kérdez­te perzsa nyelven egy idő­sebb siheder, a meglehetősen rozoga Citroen volánja mel­lől. — Teheránba. — Üljön be, arbab, épp most jöttem onnan. Elrepítem, akár egy Messerschmittel. A legényke azalatt berakta a bőröndöt a csomagtartóba. 1 arbab gazda (Folytatjuk fim Wj p M) 1 I \| [j •Ili LJjJ kJ I fivi MTr/iVI*.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents